Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A libatopvirágúak rendje - Chenopodiales

A libatopvirágúak rendje - Chenopodiales

Ebben a rendben előfordulnak a szegfűfélékhez hasonló, nagy, színes virágtakarójú és változatos megjelenésű típusok, de akadnak extrém módon leegyszerűsödöttek is.

Az álkörmösfélék családja - Phytolaccaceae

Ősi bélyegekben gazdag trópusi család. Fajainak száma 120 fölötti. A virág spirociklikus[1160], egy- vagy különnemű virágtakaróval. A termés bogyó, tok vagy makk. Ép szélű, tagolatlan leveleik szórt állásúak. Fák, cserjék, liánok lehetnek. Gazdasági jelentőségük csekély. Egyes fajaik gyógyászatilag hasznosítható anyagokat tartalmaznak, mások gyökerét szaponintartalma miatt mosószernek használják vagy leveleiből főzeléket készítenek. Legismertebb képviselőjük az Európába behurcolt és itt elterjedt amerikai álkörmös (Phytolacca americana) . Ezt a növényt korábban Franciaország szőlőtermő vidékein termesztették és sötétvörös bogyóival a vörösbort színezték. Ma használata nem engedélyezett toxikus triterpénszaponin- és mitogén[1161] hatású lektintartalma miatt. Színezőanyaga a cukorrépában is jelenlévő betacián.

Álkörmös (Phytolacca americana, Phytolaccaceae) virágzata (Turcsányi Gábor felvétele)
Álkörmös (Phytolacca americana, Phytolaccaceae) virágzata (Turcsányi Gábor felvétele)

Amerikai álkörmös (Phytolacca americana) bogyótermései (Turcsányi Gábor felvétele)
Amerikai álkörmös (Phytolacca americana) bogyótermései (Turcsányi Gábor felvétele)

A csodatölcsérfélék családja - Nyctaginaceae

Az álkörmösfélékhez legközelebb álló család. Fajainak száma mintegy 3000. Forrt, tölcséres leplű viráguk és alatta elhelyezkedő murvalevélkörük[1162] van, amely utóbbi a csészére emlékeztet. Átellenes levélállásuk és fellevelekből kialakult, a virágokat körbefogó színes csalogatószervük különbözteti meg a őket az álkörmösféléktől. A család képviselői főleg trópusi vidékeken, elsősorban Amerikában elterjedtek. A nagy csodatölcsér (Mirabilis jalapa) sok színváltozatban elterjedt dísznövény, amely Gregor Mendel genetikai kísérletei révén lett közismert. A családban gyakori a fásszár és a madármegporzás, így a mediterráneumban is szívesen ültetett Bougainvillea spectabilis esetében is, melyet őshazájában kolibrik poroznak be.

Murvafürt vagy bugenvillea (Bougainvillea spectabilis, Nyctaginaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Murvafürt vagy bugenvillea (Bougainvillea spectabilis, Nyctaginaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A porcsinfélék családja - Portulacaceae

Lágyszárú, többségükben pozsgás növények[1163]. Mintegy 500 fajukat ismerjük. Amerikai eredetű, behurcolt kerti gyom a kövér porcsin (Portulaca oleracea) . Iszaptársulások ritka növénye a forrásfű (Montia fontana) .

Kövér porcsin (Portulaca oleracea, Portulacaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Kövér porcsin (Portulaca oleracea, Portulacaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Forrásfű (Montia fontana, Portulacaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Forrásfű (Montia fontana, Portulacaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A libatopfélék családja - Chenopodiaceae

1500 fajt számláló család. Virágaik nagymértékben leegyszerűsödtek. A virágtakaró egykörű, jelentéktelen zöld lepel, a virág szélmegporzású. A porzótájban egy epipetál porzókör marad meg. A termő 2 vagy 3 termőlevélből áll, egymagvú. A termés fel nem nyíló makkszerű tok, amely a ránőtt, elhúsosodott lepellel és murvalevelekkel[1164] áltermést[1165] alkot, majd terméságazatba (gomoly-terméságazat) rendeződik. A család mintegy 1500 fajjal minden földrészen - elsősorban sztyeppvidékeken, félsivatagokban vagy lakott területek környékén, ún. ruderális talajokon - elterjedt. Számos faja különösen kedveli a sós talajokat (sós tengerpartok, szikes belföldek) . Nemritkán szukkulensek[1166]. Egyes fajok régóta használt liszt-, főzelék- vagy éppen takarmánynövények. Számos fajuk pollenallergiát[1167] okoz. Kémiailag az antociánok hiánya, ugyanakkor a betalainok megjelenése jellemzi őket. A Beta nemzetség fontos termesztett növényei a takarmányrépa (B. vulgaris convar. crassa provar. crassa) és a cukorrépa (B. vulgaris convar. crassa provar. altissima). A kerti mángoldnak (B. vulgaris convar. vulgaris) a levelét és a levélnyelét használják. Elő- és közép-ázsiai származású főzeléknövényünk a paraj vagy spenót (Spinacia oleracia). A libatop nemzetség több faja kozmopolita[1168]. Az alakgazdag fehér libatop (Chenopodium album) nitrogénben dús, ruderális talajok gyomnövénye. A dél-amerikai kontinens fontos liszt- és kásanövénye a quinoa (Chenopodium quinoa), amely már az inkák ősi növénye volt. A száraz szikesek legmagasabb sókoncentrációjú helyein, az ún. vaksziken él a bárányparéj (Champhorosma annua) . Hasonló területek növényei a magyar sóballa (Suaeda pannonica) és a sziksófű (Salicornia europaea) is. Gyomtársulások szél által terjesztett, kiemelkedően nagy mennyiségű kálium felhalmozására képes növénye a homoki ballagófű (Salsola kali). A városi és útszéli gyomtársulásokban is gyakori vesszős seprőfű (Kochia scoparia) egyik kedvelt nyárvégi és őszi dísznövényünk.

Tengerparti szikes sziksófűvel (Salicornia europaea, Chenopodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Tengerparti szikes sziksófűvel (Salicornia europaea, Chenopodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Takarmányrépa (Beta vulgaris convar. crassa provar. crassa, Chenopodiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Takarmányrépa (Beta vulgaris convar. crassa provar. crassa, Chenopodiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Fehér libatop (Chenopodium album, Chenopodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Fehér libatop (Chenopodium album, Chenopodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Vékony útifű (Plantago tenuiflora, Plantaginaceae) balra és bárányparéj (Champhorosma annua, Chenopodiaceae) jobbra szikes talajon (Turcsányi Gábor felvétele)
Vékony útifű (Plantago tenuiflora, Plantaginaceae) balra és bárányparéj (Champhorosma annua, Chenopodiaceae) jobbra szikes talajon (Turcsányi Gábor felvétele)

Magyar sóballa (Suaeda pannonica, Chenopodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Magyar sóballa (Suaeda pannonica, Chenopodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Sziksófű (Salicornia europaea, Chenopodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Sziksófű (Salicornia europaea, Chenopodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Homoki ballagófű (Salsola kali, Chenopodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Homoki ballagófű (Salsola kali, Chenopodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Vesszős seprőfű (Kochia scoparia, Chenopodiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Vesszős seprőfű (Kochia scoparia, Chenopodiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A disznóparéjfélék családja - Amaranthaceae

A család tagjai Afrika és Amerika trópusi, szubtrópusi tájainak növényei. Egyéves vagy évelő fűnemű növények, de lehetnek közöttük cserjék, kúszónövények és törzsszukkulensek[1169] is. Főleg a nitrogénben gazdag termőhelyeken telepszenek meg, kozmopolita[1170] ruderális gyomok. Fajaik száma 900-hoz közeli. Virágaik két- vagy egyivarúak, bogas elágazó- dású, bonyolult fürt- vagy füzér- virágzatokba tömörülnek. A termő felső állású. Termésük fe-dővel nyíló tok vagy makkocska. Virágtakaró-leveleik, elő- és murvaleveleik[1171] sohasem húsosodnak el. Lisztesmagvú termesztett növényeket és zöldségféléket ismerünk közöttük. A szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) és a karcsú disznóparéj (A. chlorostachys) kapás kultúrákban elterjedt terhes gyomnövényünk. Útszéli gyomtársulásokban fordul elő a vöröslő disznóparéj (A. deflexus) . Európában is elterjedt dísznövény a kakastaréj (Celosia argentea). Magas olaj- és keményítőtartalmú magvaikért termesztik a bókoló amarántot (Amaranthus caudatus), az A. cruentust és a piros disznóparéjt (A. hypochondriacus). Az azték birodalomban jelentős szerepük volt az élelmezésben ezeknek a növényeknek. Ma ismét felfedezték és újra termesztik őket.

Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus, Amaranthaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus, Amaranthaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Vöröslő disznóparéj (Amaranthus deflexus, Amaranthaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Vöröslő disznóparéj (Amaranthus deflexus, Amaranthaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)



[1160] Spirociklikus (hemiciklikus) az a virág, amelyben a virágtakaró-levelek körben (ciklusokban), az ivarlevelek pedig csavarvonal (spirális) mentén helyezkednek el.

[1161] A mitogén sejtosztódást serkentő hatás.

[1162] Murvalevél minden olyan fellevél, amelynek hónaljából virág vagy virágzat ered. A kocsányon növő apró murvaleveleket, amelyek száma az egyszikűeken egy, a kétszikűeken pedig kettő, gyakran előlevélnek nevezzük. A murvalevelek néha megnövekedve a termést lepelszerűen körülveszik.

[1163] Szukkulens (pozsgás) egy növény vagy szerv, ha víztartó szöveteiben vizet raktároz, aminek következtében duzzadt teste meglehetősen puha, összenyomható.

[1164] Murvalevél minden olyan fellevél, amelynek hónaljából virág vagy virágzat ered. A kocsányon növő apró murvaleveleket, amelyek száma az egyszikűeken egy, a kétszikűeken pedig kettő, gyakran előlevélnek nevezzük. A murvalevelek néha megnövekedve a termést lepelszerűen körülveszik.

[1165] Áltermés az olyan termés, amelynek kialakításában a termőn kívül más virágrészek (pl. vacok, csészelevél) is részt vesznek.

[1166] Szukkulens (pozsgás) egy növény vagy szerv, ha víztartó szöveteiben vizet raktároz, aminek következtében duzzadt teste meglehetősen puha, összenyomható.

[1167] Az allergének a rájuk érzékeny szervezetekben túlérzékenységi reakciót (allergiát) kiváltó vegyületek. Gyakran a virágporszemek (pollen) felületén lévő fehérjemolekulák is allergén hatásúak.

[1168] Kozmopolita a meghatározott ökológiai feltételek mellett a Föld egész területén elterjedt faj.

[1169] Szukkulens (pozsgás) egy növény vagy szerv, ha víztartó szöveteiben vizet raktároz, aminek következtében duzzadt teste meglehetősen puha, összenyomható.

[1170] Kozmopolita a meghatározott ökológiai feltételek mellett a Föld egész területén elterjedt faj.

[1171] Murvalevél minden olyan fellevél, amelynek hónaljából virág vagy virágzat ered. A kocsányon növő apró murvaleveleket, amelyek száma az egyszikűeken egy, a kétszikűeken pedig kettő, gyakran előlevélnek nevezzük. A murvalevelek néha megnövekedve a termést lepelszerűen körülveszik.