Növénytan
A csalánvirágúak rendjében - ellentétben a bükkfavirágúak rendjével - hiányoznak a porzós barkák és a nővirágokat borító kupacsok. A virágtakaró kétkörű, körönként kéttagú. A porzók száma azonos a virágtakaró-levelekével. A többnyire felső állású termő gyakran 2 termőlevélből áll, de csak az egyikben fejlődik érett mag. A termés makk vagy csonthéjas. Főként fás növények, de találunk közöttük sok lágyszárút is. Valószínű, hogy a rend a bükkfavirágúakkal közös ősökből alakult ki. Általános a szélbeporzás. Gazdasági szempontból jelentős a rostanyagok és a tejnedv gyakori előfordulása. Széles körű a kovasav és a kalcium-oxalát megjelenése, ugyanakkor a cserzőanyagok és a triterpének itt alárendeltebb szerepet játszanak.
A szilfélék családja - Ulmaceae
Mintegy 150 fajuk kizárólag fás növény. Termésük szárnyas makk /lependék/ vagy csonthéjas. Tejnedvük nincsen. A család képviselői (kb. 150 faj) lombhullatók vagy örökzöldek, a trópusokon és az északi mérsékelt övben honosak. Jellegzetes a szil (Ulmus) nemzetség alkalmazkodása a különböző életterekhez. Leveleik általában kétsorosan állnak, levélválluk aszimmetrikus . Virágaik kétivarúak, magánosan vagy ernyőszerű bogas virágzatban állnak. A vénicfa (U. laevis) a közép-európai ligeterdők növénye, a hegyi szil (U. glabra) pedig bükkösök elegyfája. A mezofil lomberdőkben[1209] elegyfaként előforduló mezei szilből (U. minor) értékes ipari fát nyernek. Más fajokat és hibridjeiket[1210] gyakran ültetik sorfának. A szilfavész nevű gombabetegség - aminek kiváltója a Ceratocystis ulmi nevű tömlősgombafaj - jelentős károkat okozott az európai szilfaállományokban. Az ostorfák (Celtis) nemzetségében több fajnak értékes a fája. Igénytelenségük miatt gyakran ültetik őket városi sorfának. Az észak-amerikai származású nyugati ostorfával (C. occidentális) és a délnyugat-ázsiából elterjedt keleti ostorfával (C. australis) gyakran találkozhatunk városi zöldterületeinken, mivel viszonylag jól tűrik a szennyezett levegőt. Gömbös, levélhónalji csonthéjas terméseikről jól felismerhetők.
Az eperfafélék családja - Moraceae
Fásszárú növények, cserjék vagy liánok. 1500 körüli számú fajuk nagy része trópusi. Tejnedvük van. Leveleik szórt állásúak, egyszerűek, néha tagoltak. Virágaik egyivarúak, jelentéktelenek. Gyakori a különleges virágzatok, valamint terméságazatok kialakulása. A fehér eperfa (Morus alba) kínai származású, hazánkban meghonosodott fa. Régebben a selyemhernyók táplálására telepítették be. Váltivarú virágaiból rövid, barkaszerű bogas virágzatok alakulnak. A termős virágokon a lepel megmarad, elhúsosodik és a résztermésekkel együtt húsos, leveses terméságazatot alakít ki. Ez az eperfatermés. A füge (Ficus) nemzetség fajai jórészt trópusiak, szubtrópusiak. Nagy levelük gyakran karéjos, sőt szeldelt is lehet. A közönséges füge (F. carica) mediterrán területeken elterjedt fontos gyümölcsfa. Nálunk életfeltételeinek határán élő cserje vagy kisebb fa. A jellegzetes fügetermés valójában terméságazat: a kehelyszerűen bemélyedt vacok felületén ülnek az egyes virágok, amelyekből apró, csonthéjas terméskék fejlődnek. A virágok megporzását a fügedarazsak végzik, amelyek speciálisan alkalmazkodtak ehhez a feladathoz. A kereskedelemből ismert füge végleges ízét aszalás és fermentálás[1211] után kapja meg. Egyes tájakon ma is a napi élelem fontos része. Jelentőségét igazolja, hogy a Bibliában az olajfával és a szőlővel együtt gyakran emlegetett gyümölcs a füge is! Számos fikuszfaj (F. elastica, F. benjamina stb.) kedvelt szobai dísznövény. Trópusokon termesztett haszonnövény a kenyérfa (Artocarpus altilis), amelynek hatalmas, keményítőben gazdag terméságazata fontos néptáplálék. Főzve, mogyorónyi nagyságú magvait pedig pirítva fogyasztják. Az egyiptomi kultúrákban a szikomorfa (Ficus sycomorus) fájából készítették a múmiakoporsókat. Egyes fikuszfajok madarak által terjesztett termései az ágvillákban csíráznak ki, majd főtengelyükből oldalelágazásokat bocsátanak a talaj irányába, amelyekből támasztógyökerek fejlődnek . Ily módon egyetlen lombkoronaszintben terjedő egyedből egész erdők is létrejöhetnek.
A kenderfélék családja - Cannabaceae
Az előzőkkel közeli rokonságban álló család. 4 fajukat ismerjük. Az északi mérsékelt öv lágyszárú növényei. Gyakran egyévesek, tejnedvet nem tartalmaznak. Virágaik aprók, jelentéktelenek, a virágtakarójuk forrt. A szélbeporzás általános. Termésük makk. A két fontos nemzetségükbe - komló (Humulus) és kender (Cannabis) - tartozó növények egyévesek, kétlakiak[1212]. A közönséges komló (Humulus lupulus) fásodó és csavarodó szárú liánnövény. Termős virágzata tömött, az elvirítás után megnövekedő felleveleivel tobozszerűvé válik. A lepel- és a támasztóleveleken keserű gyantaanyagokban gazdag mirigyszőrök találhatók. Ezek humulon és lupulon anyagokat választanak ki, amiket a sörgyártásban és a gyógyászatban hasznosítanak. Termesztett növény, amely kivadulva meghonosodott. Főleg láp- és ligeterdőkben és bolygatott társulásokban jelenik meg. A vetési kender (Cannabis sativa) fontos rostnövény. Közép-Ázsiából származik. Rostja a leghosszabbak közé tartozik, de durva. Ezért vásznak, zsinegek, kötelek készítésére alkalmas. Az indiai vagy hasiskender (C. indica) különböző narkotikus[1213] hatású gyantákat (kémiailag kannabinol és tetrahidrokannabinol vegyületek) tartalmaz, amelyekből a hasis és a marihuána nevű kábítószerek keszülnek.
A csalánfélék családja - Urticaceae
Mintegy 700 fajt tartalmazó taxon.[1214] A szilfa- és az eperfafélékkel ellentétben ebben a családban a lágyszárúak vannak túlsúlyban. Ennek következtében az előbbieknél levezetettebb[1215] taxon[1216]. Rendszerint lágyszárú, tagolatlan levelű, tejnedv nélküli növények. A virágok gyakran egyivarúak, egy- vagy kétlakiak[1217]. Apró, zöld leplű virágtakarójuk van, amelyet általában négy levél alkot. A porzók száma is ugyanennyi vagy kevesebb. A porzók és a virágtakaró-levelek - éppúgy, mint a rend többi családjában - egymással fedésben (szuperponált helyzetben) állnak. Termésük makk vagy csonthéjas. Leveleik tagolatlanok, szabálytalanul fűrészes szélűek. A levélállás keresztben átellenes vagy ritkábban szórt. Gyakoriak az egész növény felszínét borító csalánszőrök, amelyekben gyulladáskeltő anyagok (acetilkolin, hisztamin, szerotonin, hangyasav stb.) képződnek. Sok fajuk trópusi vagy szubtrópusi erdőkben él. A csalán (Urtica) nemzetség fajai főleg mérsélelt éghajlatú területeken fordulnak elő. A nagy csalán (U. dioica) évelő, átellenes levélállású, tojásdad levelű, fullánk- és serteszőrös gyomnövény. A talaj fokozott nitrogéntartalmát jelzi. Hasonlóan a kozmopolita[1218] kis csalánhoz (U. urens) a ruderális termőhelyeket részesíti előnyben. Trópusi-szubtrópusi rostnövény a rami vagy hócsalán (Boehmeria nivea), melynek hazája valószínűleg Kína, ahol évszázadok óta termesztik.
[1209] A mezofil fajok, valamint társulások közepes hőmérséklet- és nedvességigényűek.
[1210] A hibridizáció kereszteződést jelent, aminek eredményeképpen keverékfajok, keverékvonalak stb. (együttesen: hibridek) keletkeznek.
[1211] A fermentálás mikroorganizmusok felhasználásával végzett erjesztés.
[1212] Kétlaki az az egyivarú virágú növény, amelynek különböző ivarú virágai eltérő egyedeken találhatók meg. Az egylaki növény különböző ivarú virágai egyetlen növényegyeden fordulnak elő.
[1213] A narkotikum fájdalomcsillapító, altató, illetve kábítószer.
[1214] Taxon valamennyi rendszertani egység (faj, alfaj, változat, forma, törzs, osztály, rend, család, nemzetség stb.) közös neve.
[1215] Levezetett egy élőlénycsoport vagy egy tulajdonság, ha a törzsfejlődési ismeretek alapján egy elsődleges, ősibb csoportból, illetve tulajdonságból származtatható. A levezetett csoport vagy tulajdonság a törzsfejlődés folyamán nemcsak bonyolultabbá válással, hanem egyszerűsödéssel (pl. redukcióval, összenövéssel vagy abortusszal) is létrejöhetett. Ennek alapján nem indokolt, ha az egyszerűbb szerveződést minden egyéb megfontolás nélkül fejletlenebbnek, a bonyolultabbat pedig fejlettebbnek tekintjük.
[1216] Taxon valamennyi rendszertani egység (faj, alfaj, változat, forma, törzs, osztály, rend, család, nemzetség stb.) közös neve.
[1217] Kétlaki az az egyivarú virágú növény, amelynek különböző ivarú virágai eltérő egyedeken találhatók meg. Az egylaki növény különböző ivarú virágai egyetlen növényegyeden fordulnak elő.
[1218] Kozmopolita a meghatározott ökológiai feltételek mellett a Föld egész területén elterjedt faj.