Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A kőtörőfű-virágúak rendje - Saxifragales

A kőtörőfű-virágúak rendje - Saxifragales

Fás- és lágyszárú növények, amelyeknek kettős virágtakarójuk és határozott számú porzójuk van. A termő az ősibb apokarpikustól[1219] a fejlettebb szinkarpikusig[1220], illetve a felső állásútól az alsó állásúig változik. Leveleik szórtak vagy átellenesek. A lágyszárú fajokon gyakori a tőlevélrózsa[1221].

A varjúhájfélék családja - Crassulaceae

Többségük pozsgás levelű - levélszukkulens[1222] - lágyszárú vagy félcserje. Csaknem az egész Földön elterjedtek. Legnagyobb mennyiségben Dél-Afrikában, Mexikóban és a mediterráneumban fordulnak elő. Fajaik száma 1400 körüli. Virágaik kétivarúak és aktinomorfak[1223]. A virág tengelye gyakran tányérszerűen kiszélesedik. A termőleveleknek csak az alapja nő össze. A termés gyakran tüsző vagy makkocska. A nálunk is honos varjúhájfajokra (Sedum spp.) a körönként öttagú-, a kövirózsákra (Sempervivum) a hat- vagy többtagú virág jellemző. A borsos varjúháj (S. acre) a nevét csípős, borsos ízéről kapta. Sűrű, összefüggő állományt képez sziklai és homokpusztai gyepekben. A homoki varhúháj (S. hillebrandtii) védett, bennszülött növényünk. Homokpusztákon, homoki erdőssztyeppekben található. A kövirózsák (Jovibarba spp., Sempervivum spp.) tipikus tőlevélrózsás[1224] fajok. A házi kövirózsa (S. tectorum) túlnyomórészt sziklakertekbe ültetve található, csak a Szársomlyó-hegyen fordul elő természetes állományban. A rózsás kövirózsa (S. marmoreum) sziklagyepek növénye Hazánkban az összes vadon termő kövirózsafaj védett. Ismert üvegházi növényünk a korallvirág (Kalanchoe blossfeldiana) és a Bryophyllum pinnatum. Ez utóbbi elevenszülő a levelek peremén megjelenő és meggyökeresedő sarjrügyei miatt. A család képviselőiben gyakori a különböző nyálkaanyagok előfordulása, amelyeket a népi gyógyászatban felhasználnak.

Hatsoros varjúháj (Sedum sexangulare, Crassulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Hatsoros varjúháj (Sedum sexangulare, Crassulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Borsos varjúháj (Sedum acre, Crassulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Borsos varjúháj (Sedum acre, Crassulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Alpesi kövirózsafaj (Sempervivum sp., Crassulaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Alpesi kövirózsafaj (Sempervivum sp., Crassulaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A kőtörőfűfélék családja - Saxifragaceae

Fajaik száma 580. Lágyszárú, gyakran tőlevélrózsás[1225] növények, öttagú és ötkörű virágokkal. A magház felsőtől alsó állásúig változik, gyakran a vacokkal összenőve áltermést[1226] alkot. A termés tüsző vagy tok. A kőtörőfű (Saxifraga) nemzetség fajai a sarki és az északi mérsékelt öv magashegységi régióiban gyakoriak, s ott növekedési formákban nagy változatosságot mutatnak (előfordulnak közöttük pl. párnás és tőlevélrózsás növények). A kőtörőfüvek a sziklakertek nagy becsben tartott növényei. A fürtös kőtörőfű (S. paniculata) árnyas sziklagyepekben élő, védett faj. A hegyi kőtörőfű (S. adscendens) árnyas szilikátsziklagyepek ritka, reliktum[1227] jellegű, védett montán[1228] faja . Üde termőhelyeken, patakok, források mentén él az aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium) . A görögországi Parnasszosz-hegyről elnevezett fehérmájvirág (Parnassia palustris) magas hegyek, valamint láprétek növénye. Kerti dísznövény a húsos levelű bőrlevél (Bergenia crassifolia) és a tűzeső (Heuchera sanguinea).

Hegyi kőtörőfű (Saxifraga adscendens, Saxifragaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Hegyi kőtörőfű (Saxifraga adscendens, Saxifragaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium, Saxifragaceae) és salátaboglárka (Ficaria verna, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium, Saxifragaceae) és salátaboglárka (Ficaria verna, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A ribiszkefélék családja - Grossulariaceae

150 fajuk ismert. Fás növények vagy gyakran tövises cserjék. Virágaik kétivarúak, négy- vagy öttagú, csészeszerű virágtakaróval. Magházuk alsó állású, amelyből álbogyó[1229] fejlődik , csúcsán maradó csészével. A család egyetlen nemzetsége a ribiszke (Ribes), amely főként az északi mérsékelt övben elterjedt. Legismertebb Ribes fajok a kerti ribiszke (R. rubrum) , a fekete ribiszke (R. nigrum) és az egres (R. uva-crispa). Mindhárom faj termesztett, de vadon is előforduló erdei növény.

Kerti ribiszke (Ribes rubrum, Grossulariaceae) bogyótermése (Turcsányi Gábor felvétele)
Kerti ribiszke (Ribes rubrum, Grossulariaceae) bogyótermése (Turcsányi Gábor felvétele)

Kerti ribiszke (Ribes rubrum) (Turcsányi Gábor felvétele)
Kerti ribiszke (Ribes rubrum) (Turcsányi Gábor felvétele)



[1219] Apokarpikus (chorikarpikus) a termőtáj, ha a virág több termőlevele külön-külön alkot termőt.

[1220] Cönokarpikus az olyan termőtáj, amelynek termőlevelei egymással összenőve egyetlen termőt alkotnak. Szinkarpikus az olyan cönokarpikus termőtáj, amelynek termőlevelei egymással a termő közepéig összenőttek, és így többüregű magházat képeznek. A parakarpikus termőtáj szintén cönokarpikus; itt azonban a válaszfalak redukciója folytán utólag egyetlen üreg - esetleg egy központi oszloppal - keletkezett.

[1221] Tőlevélrózsa vagy tőrózsa (rozetta) a tőből eredő, rendszerint körben elhelyezkedő levelek összessége.

[1222] Szukkulens (pozsgás) egy növény vagy szerv, ha víztartó szöveteiben vizet raktároz, aminek következtében duzzadt teste meglehetősen puha, összenyomható.

[1223] Aktinomorf a sugaras szimmetriájú, vagyis kettőnél több tengellyel szimmetrikus felekre osztható szerv.

[1224] Tőlevélrózsa vagy tőrózsa (rozetta) a tőből eredő, rendszerint körben elhelyezkedő levelek összessége.

[1225] Tőlevélrózsa vagy tőrózsa (rozetta) a tőből eredő, rendszerint körben elhelyezkedő levelek összessége.

[1226] Áltermés az olyan termés, amelynek kialakításában a termőn kívül más virágrészek (pl. vacok, csészelevél) is részt vesznek.

[1227] A reliktumnövény korábbi földtörténeti korokból maradt meg egy adott területen.

[1228] Közép-Európa magassági övei (régiói) a rájuk jellemző növényzettel a következők: 500-700 m tengerszint fölötti magasság (tfm) között a kollin régió tölgyesekkel, 700-1000 m tfm között a szubmontán régió bükkösökkel, 1000-1500 m tfm között a montán régió lucosokkal, 1500-2000 m tfm között a szubalpin régió törpefenyvesekkel és törpecserjésekkel, 2000-3000 m tfm között az alpin régió alhavasi gyepekkel, 3000 m fölött pedig a nivális, növényzet nélküli, állandóan hóval takart régió húzódik.

[1229] Áltermés az olyan termés, amelynek kialakításában a termőn kívül más virágrészek (pl. vacok, csészelevél) is részt vesznek.