Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A teavirágúak rendje - Theales (Guttiferales)

A teavirágúak rendje - Theales (Guttiferales)

Trópusi fák és mérsékelt övi lágyszárú növények tartoznak e rendbe. Több ősi bélyeget megőriztek. Ilyenek a ciklikus[1343] mellett előforduló spirociklikus virág[1344] és az apokarpikus termőtáj[1345]. Porzóik nagy száma másodlagos megsokszorozódás (secunder polyandria) következménye. Leveleikben áteső fényben foltok figyelhetők meg, amelyeket olajjáratok okoznak. Erről a tulajdonságukról kapták régebbi elnevezésüket (Guttiferales - a gutta szó jelentése latinul petty, folt). Fontos, trópusokon termesztett haszonnövények tartoznak ide.

A teafélék családja - Theaceae

Fák vagy cserjék. Képviselőik leginkább a trópusi vagy a szubtrópusi esőerdőkben élnek. Fajaik száma 600 körüli. Bőrnemű leveleik szórt állásúak. Virágaik magánosan állnak a lomblevelek hónaljában. A család nevezetes növénye a kínai teacserje (Camellia sinensis) . Az emberiség egyik legrégibb élvezeti növénye. Élénkítő hatású alkaloidokat (coffein, theophyllin, theobromin) és cseranyagokat tartalmaz. A növény két-háromleveles hajtáscsúcsait szüretelik, majd szárítás és fermeltálás[1346] után hozzák forgalomba. Így nyerik a fekete teát. A fermentálás nélküli, ún. zöld teát főleg Kínában és Japánban kedvelik. A japán kamélia (Camellia japonica) Kínából - Japánon keresztül - származó, Európában is elterjedt dísznövény. Neve az irodalomba is bevonult (ifj. Alexander Dumas "Kaméliás hölgy" címmel írt regényt).

Kínai teacserje (Camellia sinensis, Theaceae) ültetvénye Ceylon szigetén (Gyovay Lajos felvétele)
Kínai teacserje (Camellia sinensis, Theaceae) ültetvénye Ceylon szigetén (Gyovay Lajos felvétele)

Az orbáncfűfélék családja - Hypericaceae

A család fő elterjedési területei a trópusi és a szubtrópusi tájak. Többségükben fák vagy cserjék, kisebb számban lágyszárúak. Mintegy 350 fajukat ismerjük. Leveleikben gyakran olajjáratok találhatók. Sok porzójuk falkákba nőtt össze. Az általában szintén nagyobb számú termőlevelük szinkarpikus termőtájat[1347] képez. Termésük tok, bogyó vagy csonthéjas. Hazánkban a család egyetlen nemzetsége található meg. Legismertebb faja, a közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum), száraz erdőkben és gyepekben élő évelő növény. Óceáni éghajlatú vidékek növénye a H. pulchrum.

Közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum, Hypericaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum, Hypericaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A látonyafélék családja - Elatinaceae

45 fajuk apró, iszapon növő lágyszárú vagy félcserje[1348]. Leveleik átellenes állásúak, ritkán örvösen állók. Pálhaleveleik vannak. Virágtakaró-leveleik száma körönként 2-5, porzóleveleik száma 2 és 10 közötti. Magházuk felső állású. Termésük tok. A cseplesz látonya (Elatine hexandra) porzóinak száma 6. Alföldünk keleti szélein szórványosan fordul elő.

Cseplesz látonya (Elatine hexandra, Elatinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Cseplesz látonya (Elatine hexandra, Elatinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)



[1343] Ciklikus a virágfelépítés, ha minden virágalkotó levél körökben (pl. csészekör, pártakör, porzókör) helyezkedik el. Aciklikus viszont, ha az összes virágrész elrendeződése spirális vonalat követ.

[1344] Spirociklikus (hemiciklikus) az a virág, amelyben a virágtakaró-levelek körben (ciklusokban), az ivarlevelek pedig csavarvonal (spirális) mentén helyezkednek el.

[1345] Apokarpikus (chorikarpikus) a termőtáj, ha a virág több termőlevele külön-külön alkot termőt.

[1346] A fermentálás mikroorganizmusok felhasználásával végzett erjesztés.

[1347] Cönokarpikus az olyan termőtáj, amelynek termőlevelei egymással összenőve egyetlen termőt alkotnak. Szinkarpikus az olyan cönokarpikus termőtáj, amelynek termőlevelei egymással a termő közepéig összenőttek, és így többüregű magházat képeznek. A parakarpikus termőtáj szintén cönokarpikus; itt azonban a válaszfalak redukciója folytán utólag egyetlen üreg - esetleg egy központi oszloppal - keletkezett.

[1348] A félcserjék átmenetet képeznek a cserjék és a lágyszárú évelő növények között. Száruk alsó része rövidszártagú, fás és kitelelő, fölső része pedig hosszúszártagú, lágy és a tenyészidőszak végére elszáradó.