Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A kancsókavirágúak rendje - Nepenthales

A kancsókavirágúak rendje - Nepenthales

A kancsókafélék (Nepenthaceae) egyetlen családja és egyetlen nemzetsége (Nepenthes) alkotja a rendet. Fajainak száma 80. Bizonytalan rendszertani helyzetű taxon[1349]. Az ide tartozó fajok az óvilági trópusi esőerdők növényei. Általában nedves termőhelyeken - erdőkben, nyílt, mocsaras területeken - vagy más növényekre települve, epifitonokként[1350] élnek. Életmódjuk különleges. Fogókészülékké (ún. levéltömlővé vagy levélkancsóvá) módosult leveleikkel rovarokat ejtenek csapdába, majd megemésztik őket és bomlástermékeiket felszívják. Elterjedt elnevezéseik ebből következően a rovaremésztő, illetve a húsevő növények. A fogókészülék henger, kancsó vagy tölcsér alakú alsó része a levélnyélből, a nyílására boruló kancsófedő pedig a levéllemezből jön létre. A levélkancsó pereme általában élénk színével vonzza a rovarokat. Falának belső oldala síkos, aminek következtében a rovarok könnyen beleesnek az üregbe. A kancsó alján termelődnek a rovarok emésztését végző fehérjebontó enzimek. A kancsókafajok általában olyan termőhelyeken élnek, ahol a felvehető nitrogén mennyisége korlátozott. Virágaik egyivarúak, a növények kétlakiak[1351]. Virágtakarójuk kétkörű, leples. Sok porzójuk oszloppá nőtt össze. Négy termőlevélből fejlődött magházuk alsó állású. Toktermésükben rendkívül sok apró mag keletkezik.

Kancsókafaj (Nepenthes sp., Nepenthaceae) levélkancsója (Turcsányi Gábor felvétele)
Kancsókafaj (Nepenthes sp., Nepenthaceae) levélkancsója (Turcsányi Gábor felvétele)

A harmatfűvirágúak rendje - Droserales

Az egész Földön elterjedt, tápanyagszegény talajokon élő növények. Fajaik száma 90. Virágaik aprók, hímnősek, öttagúak. Termésük tok, sok apró maggal. Közös tulajdonságuk, hogy fotoszintézisüket rovaremésztő táplálkozásmóddal egészítik ki. Az egyes nemzetségek levelei változatosan specializálódtak erre a feladatra.

A rend egyetlen családja a harmatfűfélék (Droseraceae). A harmatfű (Drosera) nemzetség tagjainak levélfelszínén ragadós váladékot képező mirigyszőrök (tentaculum) találhatók. Európában három fajuk él. Elsősorban lápok jellemző növényei. Hazai tőzegmohalápjaink védett rovarfogó növénye a kereklevelű harmatfű (D. rotundifolia). A harmatfüvekétől eltérően működik a vénuszlégycsapó (Dionaea muscipula) rovarcsapdája. Ingerlékeny csapóleveleinek lemeze a főér mentén - alkalmas pillanatban - összecsukódik.

Harmatfűfaj (Drosera botharti, Droseraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Harmatfűfaj (Drosera botharti, Droseraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Harmatfűfaj (Drosera sp., Droseraceae) mirigyszőrei (Seregélyes Tibor felvétele)
Harmatfűfaj (Drosera sp., Droseraceae) mirigyszőrei (Seregélyes Tibor felvétele)

Vénuszlégycsapó (Dionaea muscipula, Droseraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Vénuszlégycsapó (Dionaea muscipula, Droseraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)



[1349] Taxon valamennyi rendszertani egység (faj, alfaj, változat, forma, törzs, osztály, rend, család, nemzetség stb.) közös neve.

[1350] A fánlakó növények (epifitonok) nem a talajon, hanem más növények (leginkább fák) lombkoronájában élnek, kihasználva az ottani jobb fény- és csapadékviszonyokat. Elsősorban a trópusi esőerdőkre jellemzők, ahol főképp zuzmók, mohák, páfrányok, kosborfélék és broméliafélék tartoznak életformacsoportjukba. Tápanyagaikat és a vizet a támasztékul szolgáló növény korhadó kérgéből, valamint a leülepedő porból veszik föl. Hazánkban kevés zuzmó- és mohafaj, valamint a félélősködő fagyöngy és sárgafagyöngy (fakín) alkotja a szegényes epifiton flórát.

[1351] Kétlaki az az egyivarú virágú növény, amelynek különböző ivarú virágai eltérő egyedeken találhatók meg. Az egylaki növény különböző ivarú virágai egyetlen növényegyeden fordulnak elő.