Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Az ibolyavirágúak rendje - Violales

Az ibolyavirágúak rendje - Violales

Fás- és lágyszárú fajokat egyaránt tartalmazó rend. Főleg a trópusokon él nagyszámú képviselőjük; csak kevés faj hatol el szubtrópusi vagy mérsékelt övi tájakra. Virágaik ötkörösek, körönként öttagúak. Szimmetriájuk aktinomorf[1352], zigomorf[1353] vagy aszimmetrikus is lehet. Magkez- deményeik fali placentációjúak. Termésük tok.

Az ibolyafélék családja - Violaceae

Túlnyomórészt trópusi vagy szubtrópusi növények. Kisebb részük a mérsékelt övi tájakon is megtalálható. Ezek között egyévesek, évelők, lágyszárúak vagy félcserjék[1354], esetleg kisebb fák is előfordulnak. Viráguk zigomorf[1355], négykörös, körönként öttagú. Gyakori a pártán a sarkantyú[1356] kialakulása. Termésük tok, ritkábban bogyó vagy makkocska. Az ibolya vagy árvácska (Viola) nemzetségben sok az európai flórában is megjelenő erdei faj. Különösen finom illatú az illatos ibolya (V. odorata), amelynek virágából az egyik legdrágább illó olajat vonják ki. A mezei árvácska (V. arvensis) vetésekben gyakori gyomnövény. Kiemelkedő cinktartalmú talajokon a németországi Eifel-hegységben fordul elő endemikus fajként a V. calaminaria . Több Viola faj kedvelt dísznövény. Sokfelé szívesen ültetik a kerti árvácskát (V. x wittrockiana) . Az ibolyák illó olajukon kívül leveleikben és virágaikban nyálkaanyagokat is tartalmaznak.

Illatos ibolya (Viola odorata, Violaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Illatos ibolya (Viola odorata, Violaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Mezei árvácska (Viola arvensis, Violaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Mezei árvácska (Viola arvensis, Violaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Nehézfémtűrő árvácskafaj (Viola calaminaria, Violaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Nehézfémtűrő árvácskafaj (Viola calaminaria, Violaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Kerti árvácska (Viola x wittrockiana, Violaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Kerti árvácska (Viola x wittrockiana, Violaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A golgotavirágfélék családja - Passifloraceae

Trópusi tájakon elterjedt cserjék vagy lágyszárú, levélhónalji kacsokkal kapaszkodó kúszónövények. A golgotavirágok (Passiflora) egy része feltűnő szépségű, bonyolult virágú dísznövény, más része ehető trópusi gyümölcsöt (pl. marakuját) szolgáltat. Nevük onnan származik, hogy virágukban az első példányaikat a XVI. században Dél-Amerikában felfedező jezsuita szerzetesek Jézus keresztrefeszítésének mozzanatait vélték felfedezni. Szerintük a 10 virágtakaró-levél a hűséges apostolokat, a rojtos mellékpárta a töviskoszorút, az öt porzó Jézus sebeit, a háromosztatú, széthajló bibe a szögeket, a növény kacsai pedig a helytartó katonáinak ostorszíjait jelképezik.

Golgotavirágfaj (Passiflora sp., Passifloraceae) virága (Seregélyes Tibor felvétele)
Golgotavirágfaj (Passiflora sp., Passifloraceae) virága (Seregélyes Tibor felvétele)

Golgotavirágfaj (Passiflora helleri, Passifloraceae) kacsai és levelein a petét rakó rovarok megtévesztését szolgáló, V-betű alakjában elhelyezkedő pöttyök (Turcsányi Gábor felvétele)
Golgotavirágfaj (Passiflora helleri, Passifloraceae) kacsai és levelein a petét rakó rovarok megtévesztését szolgáló, V-betű alakjában elhelyezkedő pöttyök (Turcsányi Gábor felvétele)

A szuharfélék családja - Cistaceae

Főleg cserjék vagy félcserjék[1357], ritkábban lágyszárúak. Nagy, szabad szirmú virágaik aktinomorfak[1358]. Kettős virágtakarójuk sok porzót és három-öt termőlevélből alakult magházat takar. Fő elterjedési területük a Földközi-tenger vidéke, ahol fontos alkotói az örökzöld, másodlagosan kialakult cserjések-[1359] nek,[1360] a macchia vagy a garrigue vegetációnak. Ezek tömegesen előforduló növényei a szuhar- (Cistus) és a napvirágfajok (Helianthemum). A hazai flórában a naprózsa (Fumana procumbens) és 3 napvirágfaj - közöttük a közönséges napvirág (Helianthemum ovatum) - képviseli a családot.

Közönséges napvirág (Helianthemum ovatum, Cistaceae) virága (Turcsányi Gábor felvétele)
Közönséges napvirág (Helianthemum ovatum, Cistaceae) virága (Turcsányi Gábor felvétele)

A tamariskafélék családja - Tamaricaceae

Cserjék vagy fák, amelyeknek szórt állású, apró, pikkelyszerű leveleik vannak. Kicsiny, aktinomorf virágaik[1361] sűrű füzérben állnak. A tamariska (Tamarix) nemzetség fajai főként sztyeppek, félsivatagi tájak növényei. A keleti tamariska (T. tetrandra) kertekbe, parkokba ültetett dísznövény. Újabban szikfásításra és autópályák kísérő növényeként használják.



[1352] Aktinomorf a sugaras szimmetriájú, vagyis kettőnél több tengellyel szimmetrikus felekre osztható szerv.

[1353] A zigomorf szó jelentése: kétoldalian részarányos.

[1354] A félcserjék átmenetet képeznek a cserjék és a lágyszárú évelő növények között. Száruk alsó része rövidszártagú, fás és kitelelő, fölső része pedig hosszúszártagú, lágy és a tenyészidőszak végére elszáradó.

[1355] A zigomorf szó jelentése: kétoldalian részarányos.

[1356] Sarkantyús a virág, ha valamelyik virágtakaró-levelén sarkantyúra emlékeztető függeléket visel.

[1357] A félcserjék átmenetet képeznek a cserjék és a lágyszárú évelő növények között. Száruk alsó része rövidszártagú, fás és kitelelő, fölső része pedig hosszúszártagú, lágy és a tenyészidőszak végére elszáradó.

[1358] Aktinomorf a sugaras szimmetriájú, vagyis kettőnél több tengellyel szimmetrikus felekre osztható szerv.

[1359] Másodlagos növénytársulásoknak azokat tekintjük, amelyek az ember hatására a természetes növénytakaró helyén alakulnak ki. Ezek fajgazdagsága és produktivitása az esetek döntő többségében nem éri el az eredeti, természetes társulásokét. Hasonlóképpen beszélünk másodlagos növénytakaróról (másodlagos vegetációról) is.

[1360] Másodlagos növénytársulásoknak azokat tekintjük, amelyek az ember hatására a természetes növénytakaró helyén alakulnak ki. Ezek fajgazdagsága és produktivitása az esetek döntő többségében nem éri el az eredeti, természetes társulásokét. Hasonlóképpen beszélünk másodlagos növénytakaróról (másodlagos vegetációról) is.

[1361] Aktinomorf a sugaras szimmetriájú, vagyis kettőnél több tengellyel szimmetrikus felekre osztható szerv.