Fák vagy cserjék. Leveleik egyszerűek vagy szárnyasan összetettek, a száron keresztben átellenesen elhelyezkedők. Virágaik négykörösek, körönként négytagúak, aktinomorfak[1439], többnyire két-, ritkábban egyivarúak. Virágtakarójuk rendszerint forrt, sziromleveleik azonban gyakran szabadon állnak. Előfordul a virágtakaró teljes hiánya is. Porzóleveleik száma 2, ezek a pártával összeforrtak. Magházuk felső állású, termésük bogyó, csonthéjas, tok vagy lependék.
Az olajfafélék családja - Oleaceae
Minden földrészen megtalálható, de leginkább Ázsia szubtrópusi, valamint Európa mediterrán területein elterjedt növények. Fajaik száma mintegy 600. A család névadója az olajfa (Olea) nemzetség. Az európai olajfa (O. europaea) a mediterrán vidékeken őshonos, és olajtartalmú csonthéjas terméseiért a száraz szubtrópusokon mindenfelé termesztett örökzöld növény. Olaját sokoldalúan (étkezési olajként, gyógyszerként vagy gyógyszerek oldószereként, valamint kozmetikai szerként) hasznosítják. Kemény fáját a fafaragók szívesen dolgozzák fel. A kőrisfák (Fraxinus spp.) termése szárnyas lependék . Az üde lomberdeinkben gyakori magas kőrisfa (Fraxinus excelsior) virágai virágtakaró nélküliek, himnősek vagy felemásak, szélbeporzásúak. A virágos vagy mannakőris (F. ornus) dunántúli szubmediterrán tölgyeseink és elegyes karszterdeink rovarporozta fája. A magyar kőris (F. angustifolia subsp. pannonica) keményfa-ligeterdeink jellemző faja. Tölgyelegyes erdeink ismert fehér virágú, kékesfekete termésű cserjéje a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) . Ez utóbbival együtt jelentősebb díszcserjéink a széleslevelű fagyal (L. ovalifolium), a bókoló aranyfa (Forsythia suspensa), a májusi orgona (Syringa vulgaris) és a jázminfajok (Jasminum spp.).
[1439] Aktinomorf a sugaras szimmetriájú, vagyis kettőnél több tengellyel szimmetrikus felekre osztható szerv.