Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A jamszgyökér-virágúak rendje - Dioscoreales

A jamszgyökér-virágúak rendje - Dioscoreales

Kétszikűekre jellemző, és a velük meglévő rokonságra utaló tulajdonságaik a hálózatos levélerezet, a levéllemezre és levélnyélre tagolódó, széles levéllemezű levelek, a körbe rendeződő edénynyalábok, valamint a sziklevelek oldalsó állása.

A jamszgyökérfélék családja - Dioscoreaceae

Mintegy 650 fajt magába foglaló család. Többségük trópusi vagy szubtrópusi növény. A mérsékelt égövben csak kevés fajuk él. Kúszó, illetve kapaszkodó lágy- vagy fásszárúak. Nagy, keményítőben gazdag gumókat képeznek. Keresztben átellenesen vagy kétsorosan álló leveleik gyakran nyíl vagy szív alakúak. Virágzatuk füzér vagy fürt. Virágaik jelentéktelenek, többnyire egyivarúak. Termésük tok vagy bogyó (pl. pirítógyökér). A családban elterjedtek a szteroidszapogeninek, a dioszgenin hormonkészítmények alapanyagai. A jamszgyökér (Dioscorea batatas) a forró égövi területek egyik legfontosabb, keményítőben gazdag gumós élelmiszernövénye. Védett melegkori reliktumként[1549] él hazánk dél-dunántúli üde lomberdeiben a pirítógyökér (Tamus communis) .

Pirítógyökér (Tamus communis, Dioscoreaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Pirítógyökér (Tamus communis, Dioscoreaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A farkasszőlőfélék családja - Trilliaceae

53 ismert fajuk gyöktörzses,[1550] évelő, lágyszárú növény. Leveleik épek, hálózatos erezetűek, átellenes vagy örvös állásúak. A kettős virágtakarót alkotó csésze- és sziromleveleik száma rendszerint 3 és 5 közötti. Magházuk felső állású, 3-10 rekeszű. Termésük bogyó vagy tok. Kúszó rizómájú,[1551] fekete bogyótermésű, egyetlen örvben elhelyezkedő leveleket viselő, mérges növényfajunk a farkasszőlő (Paris quadrifolia) . Üde lomboserdőkben a talajvíz közelségének indikátora.

Farkasszőlő (Paris quadrifolia, Trilliaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Farkasszőlő (Paris quadrifolia, Trilliaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A szmilaxfélék családja - Smilacaceae

Többségük trópusi lián, a levélalapból kiinduló páros kaccsal. Termésük bogyó. A mediterráneum elterjedt macchianövénye az érdes szárcsafű (Smilax aspera) . Amerikai rokonainak gyökeréből egykor híres gyógyszert gyártottak szifilisz ellen.

Érdes szárcsafű (Smilax aspera, Smilacaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Érdes szárcsafű (Smilax aspera, Smilacaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)



[1549] A reliktumnövény korábbi földtörténeti korokból maradt meg egy adott területen.

[1550] A rizóma vagy gyöktörzs vastag, évelő föld alatti módosult szár, rendes vagy járulékos rügyekkel és pikkelyszerű allevelekkel.

[1551] A rizóma vagy gyöktörzs vastag, évelő föld alatti módosult szár, rendes vagy járulékos rügyekkel és pikkelyszerű allevelekkel.