Növénytan
E rend tagjaiban csupán a murvalevél[1598] irányába eső 3 (tehát a külső körben 1, a belső körben 2) porzó maradt meg, amelyek közül a legtöbbször 1 vagy 2 el is csökevényesedik. Egy-egy pollenzsák vagy portokfél pollenszemei összeragadva, ún. pollináriumként vesznek részt a megporzásban. A porzólevelek és a bibeszál összenőve bibeoszlopot (gynostemium) alkotnak. A lepellevelek közül az, amelyik eredetileg a virágzati tengelyhez legközelebb helyezkedett el, ajakszerűvé vált, és gyakran nektártartalmú[1599] sarkantyút[1600] visel. Ezt a levelet a két említett tulajdonsága miatt mézajaknak nevezték el. Mivel a virág a fejlődése kezdeti stádiumában a tengelye körül 180°-kal megfordul, a mézajak alulra kerül és a megporzó rovarok leszállóhelyéül szolgál (a lelógó virágzatúaknál ez a megfordulás nem következik be). Így a sarkantyú bejárata közvetlenül a bibeoszlop elé esik. A három bibekaréjból csak a két oldalsó vesz részt a pollen felfogásában. Ezek együttesen egy gödörszerűen bemélyedő bibefelszínt képeznek. A harmadik bibekaréj a fertilis[1601] porzóval ún. csőröcskévé (rostellum) nőtt össze, és a pollinárium kialakításához ragasztóanyag, valamint nyelecske (caudicula) képzésével járul hozzá. A virágba behatoló rovarok a fejükkel vesznek részt a megporzásban.
Az orchideák magháza a leggyak- rabban egy-, ritkán háromrekeszű. A magházban helyet foglaló, gyakran többezernyi magkezdeményt általában mindössze egyetlen pollinárium pollenszemei porozzák be. Toktermésükben a tápláló szövet nélküli magvak rendkívül aprók. Embriójuk gyengén fejlett, csíragyökérrel és gyakran sziklevéllel sem rendelkezik. Ezáltal a magvak könnyen terjednek széllel, ami mindenekelőtt a trópusi fánlakó orchideák számára fontos. A magvak nagy száma ellensúlyozza csekély csírázási esélyüket; azok ugyanis csak mikorrhizás gomba- partnerükkel való találkozásukat követően fejlődnek tovább. Egyes korhadéklakó fajaik - pl. a madárfészek (Neottia nidus-avis) és a korallgyökér (Corallorhiza trifida) - egész életük során endomikorrhizás gombák segítségével heterotróf módon[1602] táplálkoznak. Kertészeti célra elsősorban hibrideket, és nem fajokat hasznosítanak. Ezek előállítására többek között Cattleya, Laelia, Brassavola, Vanda, Paphiopedilum stb. fajokat használtak fel.
A papucsorhideafélék családja - Cypripediaceae
Mézajkuk papucs alakú. Három porzólevelük közül kettő fertilis[1603], a középső pedig steril,[1604] pikkelyszerű csökevénnyé (staminodium) módosult. Idetartozik a rigópohár (Cypripedium calceolus) , legnagyobb virágú és (gy legmutatósabb hazai orchideánk. Papucs alakú mézajka a megporzást végző rovarokat "munkájuk" elvégzéséig csapdába ejti. Karsztbokorerdők szegélyein, közönséges mogyoró (Corylus avellana) és ostorménfa (Viburnum lantana) társaságában fordul elő.
A kosborfélék családja - Orchidaceae
Porzóleveleik közül csupán a középső fertilis[1605]. Rendkívül formagazdag család. Mintegy 20000 fajuk többsége epifitonként[1606] trópusi esőerdőkben él. Fákra kapaszkodik a Mexikóból származó, de legnagyobb mennyiségben Madagaszkár szigetén termesztett vanília (Vanilla planifolia) . A termesztésben, ahol hiányoznak a növényt eredetileg beporzó méhek és kolibrik, kézzel porozzák be. Termését felhasználás előtt fermentálják[1607]. A hazai flórából a mocsári nőszőfüvet (Epipactis palustris) , a vörösbarna nőszőfüvet (Epipactis atrorubens) , a gérbicset (Limodorum abortivum) , a békakontyot (Listera ovata) , a kétlevelű sarkvirágot (Platanthera bifolia), a zöldikét (Coeloglossum viride) , a szúnyoglábú bibircsvirágot (Gymnadenia conopsea) , a méhbangót (Ophris apifera) , a pókbangót (Ophrys sphecodes), a légybangót (Ophrys insectifera), az agárkosbort (Orchis morio) , a mocsári kosbort (O. laxiflora) , a vitéz kosbort (O. militaris), a majomkosbort (O. simia), a poloskaszagú kosbort (Orchis coriophora), és a foltos ujjaskosbort (Dactylorhiza maculata) mutatjuk be.
[1598] Murvalevél minden olyan fellevél, amelynek hónaljából virág vagy virágzat ered. A kocsányon növő apró murvaleveleket, amelyek száma az egyszikűeken egy, a kétszikűeken pedig kettő, gyakran előlevélnek nevezzük. A murvalevelek néha megnövekedve a termést lepelszerűen körülveszik.
[1599] A nektáriumok vagy mézfejtők a zárvatermő növények megporzó rovarokat csalogató, édes nedvet (nektárt) kiválasztó mirigyei. Megkülönböztetünk virágon belüli, ún. intraflorális nektáriumokat és virágon kívüli, de annak mindig a közvetlen közelében elhelyezkedő ún. extraflorális nektáriumokat. A termőlevelek összenövéseinél szeptális nektáriumok helyezkedhetnek el.
[1600] Sarkantyús a virág, ha valamelyik virágtakaró-levelén sarkantyúra emlékeztető függeléket visel.
[1601] A fertilis szó jelentése: termékeny.
[1602] Heterotrófok azok a szervezetek, amelyek önálló szervesanyag-előállításra nem képesek. Ezen hiányosságuk miatt az autotrófok által előállított szerves anyagokból élnek.
[1603] A fertilis szó jelentése: termékeny.
[1604] Steril a meddő, terméketlen, szaporodásban közre nem működő sejt, szerv, szervezet stb.
[1605] A fertilis szó jelentése: termékeny.
[1606] A fánlakó növények (epifitonok) nem a talajon, hanem más növények (leginkább fák) lombkoronájában élnek, kihasználva az ottani jobb fény- és csapadékviszonyokat. Elsősorban a trópusi esőerdőkre jellemzők, ahol főképp zuzmók, mohák, páfrányok, kosborfélék és broméliafélék tartoznak életformacsoportjukba. Tápanyagaikat és a vizet a támasztékul szolgáló növény korhadó kérgéből, valamint a leülepedő porból veszik föl. Hazánkban kevés zuzmó- és mohafaj, valamint a félélősködő fagyöngy és sárgafagyöngy (fakín) alkotja a szegényes epifiton flórát.
[1607] A fermentálás mikroorganizmusok felhasználásával végzett erjesztés.