Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A broméliavirágúak rendje - Bromeliales

A broméliavirágúak rendje - Bromeliales

Egyetlen családot sorolunk ebbe a rendbe. Az idetartozó fajok ősi tulajdonságok mellett levezetett tulajdonságokkal[1608] is rendelkeznek. Ez utóbbiak elsősorban a túlnyomó többségükre jellemző epifiton életmóddal[1609] hozhatók kapcsolatba. Gyökerük sokszor hiányzik, csökevényes vagy kapaszkodó szervvé módosult. Spirálvonal mentén elrendeződő leveleik ilyenkor tölcsért formálnak az esővíz felfogására. A víz leveleken keresztüli felvételét pikkelyszerű szőrképletek is segítik. Fürt-, füzér- vagy fejecskeszerű virágzatukat apró, nem feltűnő virágok alkotják. A virágzatokat körülvevő fellevelek, illetve fölső lomblevelek viszont feltűnő színükkel már messziről magukra vonják a figyelmet. A virágokat gyakran madarak porozzák be. A virágtakarójukat alkotó két kör tagjai színben és alakban is eltérnek egymástól. A körök tagjai egymással összeforrtak. Hat porzójuk és 3 termőlevélből összenőtt termőjük van. Magházuk alsó állású. Termésük rendszerint tok vagy bogyó.

Fánlakó broméliák (Bromelia spp., Bromeliaceae) (Szabó Mária felvétele)
Fánlakó broméliák (Bromelia spp., Bromeliaceae) (Szabó Mária felvétele)

A broméliafélék családja - Bromeliaceae

Mintegy 1700 fajuk szinte kivétel nélkül Amerika trópusi területein honos. Tőlevélrózsás[1610], xerofrekvens[1611] vagy epifiton[1612] növények. Kisebb számban alacsonyabb termetű üstökösfák[1613] is előfordulnak közöttük. A xerofrekvens fajok[1614] levelei keskenyek, szúrósak vagy pozsgásak[1615]. Az ananász (Ananas comosus) tömött virágzatából 3-4 kg tömeget is elérő, a fenyőtobozra emlékeztető alakú bogyós terméságazat fejlődik. Rendkívül értékes gyümölcs. Mind friss állapotban, mind konzervként kedvelt csemege. Levéből bort, pálinkát és likőrt készítenek. Az ananász, valamint több Tillandsia és Bromelia faj levelei kiváló rostot adnak, amelyekből értékes textiliák (pl. ananászbatiszt) készíthetők. Az epifiton[1616] szakállbromélia (Tillandsia usneoides) különös megjelenése a szakállzuzmókéra emlékeztet. Üvegházban termesztett dísznövények a vrízeák (Vriesea spp.) és a bilbergiák (Billbergia spp.).

Esőerdei fánlakó broméliafaj (Bromelia sp., Bromeliaceae) (Szabó Mária felvétele)
Esőerdei fánlakó broméliafaj (Bromelia sp., Bromeliaceae) (Szabó Mária felvétele)

Ananász (Ananas comosus, Bromeliaceae) (Berényi Béla felvétele)
Ananász (Ananas comosus, Bromeliaceae) (Berényi Béla felvétele)



[1608] Levezetett egy élőlénycsoport vagy egy tulajdonság, ha a törzsfejlődési ismeretek alapján egy elsődleges, ősibb csoportból, illetve tulajdonságból származtatható. A levezetett csoport vagy tulajdonság a törzsfejlődés folyamán nemcsak bonyolultabbá válással, hanem egyszerűsödéssel (pl. redukcióval, összenövéssel vagy abortusszal) is létrejöhetett. Ennek alapján nem indokolt, ha az egyszerűbb szerveződést minden egyéb megfontolás nélkül fejletlenebbnek, a bonyolultabbat pedig fejlettebbnek tekintjük.

[1609] A fánlakó növények (epifitonok) nem a talajon, hanem más növények (leginkább fák) lombkoronájában élnek, kihasználva az ottani jobb fény- és csapadékviszonyokat. Elsősorban a trópusi esőerdőkre jellemzők, ahol főképp zuzmók, mohák, páfrányok, kosborfélék és broméliafélék tartoznak életformacsoportjukba. Tápanyagaikat és a vizet a támasztékul szolgáló növény korhadó kérgéből, valamint a leülepedő porból veszik föl. Hazánkban kevés zuzmó- és mohafaj, valamint a félélősködő fagyöngy és sárgafagyöngy (fakín) alkotja a szegényes epifiton flórát.

[1610] Tőlevélrózsa vagy tőrózsa (rozetta) a tőből eredő, rendszerint körben elhelyezkedő levelek összessége.

[1611] Xerofrekvensek a száraz (arid) viszonyok között nagy gyakorisággal előforduló növények.

[1612] A fánlakó növények (epifitonok) nem a talajon, hanem más növények (leginkább fák) lombkoronájában élnek, kihasználva az ottani jobb fény- és csapadékviszonyokat. Elsősorban a trópusi esőerdőkre jellemzők, ahol főképp zuzmók, mohák, páfrányok, kosborfélék és broméliafélék tartoznak életformacsoportjukba. Tápanyagaikat és a vizet a támasztékul szolgáló növény korhadó kérgéből, valamint a leülepedő porból veszik föl. Hazánkban kevés zuzmó- és mohafaj, valamint a félélősködő fagyöngy és sárgafagyöngy (fakín) alkotja a szegényes epifiton flórát.

[1613] Az üstökösfák a rendszerint el nem ágazó törzsükön elszáradt levélcsonkokat, a csúcsukon pedig csomóban elhelyezkedő leveleket viselő fák.

[1614] Xerofrekvensek a száraz (arid) viszonyok között nagy gyakorisággal előforduló növények.

[1615] Szukkulens (pozsgás) egy növény vagy szerv, ha víztartó szöveteiben vizet raktároz, aminek következtében duzzadt teste meglehetősen puha, összenyomható.

[1616] A fánlakó növények (epifitonok) nem a talajon, hanem más növények (leginkább fák) lombkoronájában élnek, kihasználva az ottani jobb fény- és csapadékviszonyokat. Elsősorban a trópusi esőerdőkre jellemzők, ahol főképp zuzmók, mohák, páfrányok, kosborfélék és broméliafélék tartoznak életformacsoportjukba. Tápanyagaikat és a vizet a támasztékul szolgáló növény korhadó kérgéből, valamint a leülepedő porból veszik föl. Hazánkban kevés zuzmó- és mohafaj, valamint a félélősködő fagyöngy és sárgafagyöngy (fakín) alkotja a szegényes epifiton flórát.