Növénytan
Többségükben lágyszárúak, ritkán fák. A virágok leegyszerűsödött virágtakaróját fellevelek pótolják. Bonyolult virágzatukat egyszerű füzérvirágzatok (füzérkék, kalászkák) építik fel. Termésük egymagvú szemtermés .
A pázsitfűfélék családja - Poaceae (Gramineae)
Gazdasági szempontból kiemelkedő fontosságú növénycsalád. Több mint 8000 fajával az egész Földet benépesíti. Egész biomok - pl. szavannák és mérsékelt övi füves puszták - uralkodó növényei. Idetartoznak legfontosabb lisztes magvú gazdasági növényeink (gabonáink) is. Többnyire egyévesek, de évelők is nagy számban akadnak közöttük. Csak a Bambusoideae alcsalád fajai nőnek fává. A család tagjainak megjelenése a nagy fajszám ellenére is igen jellegzetes. Feltűnő csomók által tagolt szalmaszáruk van, amely rendszerint üreges, ritkán tömött. A szár a tövén általában rövid szártagú és sűrűn álló tőleveleket visel. Ugyanitt bokrosodhat, valamint járulékos gyökereket is viselhet. A föld alatt gyakran tarackot vagy rizómát képez. Szálas leveleik két sorban állnak (kétsoros levélállás). A levélalap levélhüvely formájában körülöleli a szalmaszárat.
A virágok összetett virágzatokba - amely többnyire kalász vagy buga - tömörülnek. A virágzatok alapelemeit, a füzérkéket rendszerint két, esetenként egy, három vagy négy fellevél, ún. pelyva borítja. Ezeken túl minden virágot két toklász is fed, amelyek közül a külső fellevél, a belső lepel eredetű. A külső toklász gyakran szálkás . A toklászok tövében két apró, pikkelyszerű lepelserte (lodicula) is megfigyelhető, amelyek szintén a lepellevelekből származnak. A virág többnyire hímnős. Ivartájában 3, némelyik nemzetségben 6 porzó fejlődik. Az egyrekeszű termő csúcsát leggyakrabban kettős, tollas vagy ecsetszerű bibe alkotja. Szemtermésükben keményítőben gazdag endospermium[1644] van. Egyedül a Bambusoideae alcsaládban fordul elő csonthéjas vagy bogyótermés. Az embriót az endospermium[1645] irányába egyetlen, pajzs alakú sziklevél (scutellum) határolja. Az embrió rügyecskéjét (plumula) rügyhüvely (coleoptile), gyököcskéjét (radicula) pedig gyökérhüvely (coleorrhiza) burkolja.
A bambuszfélék alcsaládja - Bambusoideae
Virágaik ősibb tulajdonságokkal rendelkeznek. Többnyire hat porzólevelük és három lepelsertéjük van. Elfásodó szalmaszáruk fatermetűvé nő . Ritkán és egyidőben bekövetkező virágzásuk után a legtöbbször elpusztulnak. Az állomány felújulása egy évtizedig is eltart. A mintegy 1000 bambuszfaj jelentős részét Délkelet-Ázsiában sokoldalúan hasznosítják. Házakat, állványzatot, kerítést, vízvezetéket, bútorokat, edényeket, függönyöket, szőnyeget, hangszereket, harci és vadász-, illetve horgászeszközöket, papírt stb. készítenek belőlük. Egyes fajok fiatal hajtásai ízletes, kalóriában szegény zöldségekként is felhasználhatók.
A perjefélék alcsaládja - Pooideae (Festucoideae)
Többségük mérsékelt égövi, C3-as fotoszintézisű növény[1646]. Virágzatuk buga vagy kalász . Füzérkéik egy- vagy sokvirágúak, rendszerint kétpelyvásak. Virágaik himnősek vagy ritkán egyivarúak. Toklászaik többerűek.
Idetartoznak legfontosabb termesztett pázsitfüveink közül a közönséges búza (Triticum aestivum) , a közönséges rozs (Secale cereale), a négysoros vagy takarmányárpa (H. vulgare) , a kétsoros vagy sörárpa (H. distichon), az abrakzab (Avena sativa) , valamint a búza és a rozs keresztezésével keletkezett fajhibrid[1647], a tritikále (Triticale × rimpaui).
Legfontosabb, rétjeinket és legelőinket alkotó pázsitfűfajaink a rozsnok (Bromus), a csenkesz (Festuca) és a perje (Poa) nemzetségekbe tartoznak. Szintén gyepjeink kiemelkedő jelentőségű fajai a csomós ebír (Dactylis glomerata), a franciaperje (Arrhenatherum elatius), a rezgőpázsit (Briza media), a taréjos cincor (Cynosurus cristatus), az angolperje (Lolium perenne), a taréjos tarackbúza (Agropyron pectinatum), a borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum), a pelyhes selyemperje (Holcus lanatus), az aranyzab (Trisetum flavescens), a pelyhes zabfű (Helictotrichon pubescens), a karcsú fényperje (Koeleria cristata), a mezei komócsin (Phleum pratense), és a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) . Tipikus sztyeppnövényeink az árvalányhajfajok (Stipa spp.) . Kiszáradó láprétek uralkodó növénye a kékperje (Molinia coerulea aggr.) . Nyílt homokpusztagyepek jellemző növénye a vadrozs (Secale sylvestre). A nád (Phragmites australis), a vízi harmatkása (Glyceria maxima) és a pántlikafű (Phalaroides arundinacea) mocsarak állományalkotója. A gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa) és a fehér tippan (Agrostis stolonifera) mocsárréteken fordul elő. A közönséges mézpázsit (Puccinellia distans) és a hernyópázsit (Beckmannia eruciformis) szikeseken találhatók meg. Az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) üde és mezofil lomberdőkben[1648] fordul elő tömegesen. A siskanádtippan (Calamagrostis epigeios) erdők vágásterületein jelenik meg. A bajuszoskásafű (Piptatherum virescens) száraz karsztbokorerdők növénye. A háromfogfű (Sieglingia decumbens) szőrfűgyepek és savanyú talajú hegyi rétek jellemző növénye. Gyomnövény az egérárpa (Hordeum murinum), a kecskebúza (Aegilops cylindrica), a héla zab (Avena fatua), a kanáriköles (Phalaris canariensis), a nagy széltippan (Apera spica-venti) és a közönséges tarackbúza (Agropyron repens). Ez utóbbi gyöktörzse[1649] drog[1650]. A kőperje (Sclerochloa dura) taposott társulások jellemző növénye. Az olasznád (Arundo donax) a déli országokban közkedvelt dísznövény. Sövénynek, szélfogónak, homokkötésre, takarmányként, termesztett kapaszkodó növények támasztékául és horgászbort készítésére is használják. A pampafű (Cortaderia selloana) nálunk is elterjedt dísznövény.
A tőtippanfélék alcsaládja - Eragrostoideae
Többségük trópusi, C4-es fotoszintézisű növény[1651]. Füzérkéik egy- vagy sokvirágúak. Toklászaik egy-három erűek. Jelentősebb hazai nemzetségeik a tőtippan (Eragrostis), a csillagpázsit (Cynodon), az aszályfű (Eleusine), a késeiperje (Cleistogenes) és az átoktüske (Cenchrus).
A rizsfélék alcsaládja - Oryzoideae
Túlnyomórészt trópusi növények, egyvirágú füzérkékkel és kettő vagy négy apró, pikkelyszerű pelyvával (néha a pelyvák hiányozhatnak is). Szemterméseikben a tartalék tápanyagul szolgáló keményítőszemek kicsik, összetettek. Az alcsalád gazdasági szempontból legfontosabb faja a termesztett rizs (Oriza sativa) . A tuszkarora (Zizania aquatica) Észak-Amerika keleti részén mocsarakban, valamint tavak és folyók szegélyén tömegesen nő. Szemtermése egykor az itt élő indián törzsek egyik legfontosabb tápláléka volt.
A kölesfélék alcsaládja - Panicoideae
Többségük trópusi növény, C4-es típusú fotoszintézissel[1652]. Kétvirágú, rendszerint magánosan álló füzérkéjüket két pelyvalevél takarja. Füzérkéjük egyben hull le.
Az alcsalád gazdaságilag legjelentős növényfaja a termesztett köles (Panicum miliaceum). A gyomköles (P. ruderale) gyakran fordul elő a kukoricaállományokban. A csumizt vagy óriás muhart (Setaria italica convar. maxima) Kelet- és Közép-Ázsiában, valamint Dél-Európában korábban emberi tápláléknak, ma már inkább csak takarmánynak termesztik. További fontosabb idetartozó nemzetségeink a kakaslábfű (Echinochloa), az ujjasmuhar (Digitaria) és a muhar (Setaria) . Az ezüstös tollborzfű (Pennisetum villosum) nálunk is elterjedt dísznövény.
A fenyérfűfélék alcsaládja - Andropogonoideae
Többségükben C4-es fotoszintézisű[1653] trópusi növények[1654]. Füzérkéik kétvirágúak, egyben lehullók, kétpelyvásak. Csaknem mindig kettesével helyezkednek el a kalászorsón úgy, hogy közülük az egyik nyeles, a másik pedig ülő.
Az alcsalád kiemelkedő fontosságú gazdasági növényei a kukorica (Zea mays) , a nemes cukornád (Saccharum officinarum), a cukorcirok (Sorghum dochna provar. dochna), a seprűcirok (S. dochna provar. technicum), a tarka cirok (S. bicolor) és a szudánifű (S. sudanense). A fenyércirok (S. halepense) a kukorica világszerte elterjedt gyomnövénye. Fontosabb további nemzetségek a fenyérfű (Bothriochloa) és az élesmosófű (Chrysopogon).
[1644] Az endospermium a mag táplálószövete (ún. magfehérje), amely a nyitvatermőkben még elsődleges (primer), mert az egyszeres kromoszómaszámú (haploid) női ivarú előtelepből (macroprothallium) jön létre, a zárvatermőkben pedig másodlagos (secunder), mert az embriózsák megtermékenyített központi vegetatív magjából keletkezik, és ennek következtében háromszoros kromoszómaszámú.
[1645] Az endospermium a mag táplálószövete (ún. magfehérje), amely a nyitvatermőkben még elsődleges (primer), mert az egyszeres kromoszómaszámú (haploid) női ivarú előtelepből (macroprothallium) jön létre, a zárvatermőkben pedig másodlagos (secunder), mert az embriózsák megtermékenyített központi vegetatív magjából keletkezik, és ennek következtében háromszoros kromoszómaszámú.
[1646] A C4-es típusú fotoszintézis a CO2 megkötésének elsősorban a trópusi fűfélékben (pl. cukornád, kukorica), de más növényekben is előforduló, Calvin-ciklustól eltérő útja. Lényege, hogy a megkötött CO2 először nem három szénatomos (C3-as), hanem négy szénatomos (C4-es) szerves savakban jelenik meg. Ökológiai jelentősége a fotoszintézis magas hőmérséklet és erős megvilágítás melletti nagyobb hatékonysága. A CO2-t először 3 szénatomos szerves savakba kötő, leginkább a mérsékelt és hideg égöv alatt elterjedt növények a C3-as, míg az itt leírtak az ún. C4-es növények.
[1647] A hibridizáció kereszteződést jelent, aminek eredményeképpen keverékfajok, keverékvonalak stb. (együttesen: hibridek) keletkeznek.
[1648] A mezofil fajok, valamint társulások közepes hőmérséklet- és nedvességigényűek.
[1649] A gyöktörzs vastag, rendszerint el nem ágazó és belül tömör, földfelszín alatti hajtás, amellyel a növény a kedvezőtlen (hideg vagy száraz) időszakot átvészeli; a kedvezőtlen időszak megszűntével belőle föld fölötti hajtások erednek.
[1650] A gyógynövényeket ún. drogokként hasznosítjuk. A drog olyan növényi vagy állati eredetű anyag, amely gyógyászati vagy élvezeti célokra alkalmas vegyületeket tartalmaz. A Magyar Gyógyszerkönyv (Ph.Hg.VI., Ph.Hg.VII.), illetve az Európai Gyógyszerkönyv (Ph.Eu) hivatalos droglistája az alábbi:
Juglandis folium
diófalevél
Juglans regia
Juglandaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Amylum solani
burgonyakeményítő
Solanum tuberosum
Solanaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Amylum maydis
kukoricakeményítő
Zea mays
Poaceae
Ph.Eu
szabadforgalmú
Centaurii herba
ezerjófű
Centaurium erythraea
Gentianaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Althaeae radix
orvosiziliz-gyökér
Althaea officinalis
Malvaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Althaeae folium
orvosiziliz-levél
Althaea officinalis
Malvaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Crataegi summitas
galagonya virágzó ágvége
Crataegus monogyna
Crataegus oxyacantha
Rosaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Sambuci flos
bodzavirág
Sambucus nigra
Sambucaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Graminis rhizoma
tarackbúza-gyökértörzs
Agropyron repens
Poaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Tiliae flos
hársfavirág
Tilia cordata
Tilia platyphyllos
Tiliaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Amylum tritici
búzakeményítő
Triticum aestivum
Poaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Uvae ursi folium
medveszőlőlevél
Arctostaphylos uva-ursi
Ericaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Gentianae radix et rhizoma
tárnicsgyökér és -gyökértörzs
Gentiana lutea
Gentianaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Oleum ricini
ricinusolaj
Ricinus communis
Euphorbiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Balsamum peruvianum
perubalzsam
Myroxylon balsamum var. pereirae
Fabaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Benzoe
benzoegyanta
Styrax benzoides
Styracaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Valerianae rhizoma et radix
macskagyökér
Valeriana officinalis
Valerianaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Cardui benedicti herba
benedekfű
Cnicus benedictus
Asteraceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Marrubii herba
orvosi pemetefű
Marrubium vulgare
Lamiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Oleum lini
lenolaj
Linum usitatissimum
Linaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Ononidis radix
tövisesiglice-gyökér
Ononis spinosa
Fabaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Plantaginis folium
útifűlevél
Plantago lanceolata
Plantago major
Plantaginaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Agar-agar
agar-agar (ágármoszat)
Ahnfeltia, Gelidium spp.
Rhodophyta
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Calami rhizoma
kálmosgyökértörzs
Acorus calamus
Araceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Gummi arabicum
arabmézga
Acacia senegal
Mimosaceae
Ph.Hg.VI., Ph.Eu
szabadforgalmú
Cardamomi fructus
kardamomtermés
Elettaria cardamomum var. minuscula
Zingiberaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Herniariae herba
porcikafű
Herniaria glabra
Herniaria hirsuta
Illecebraceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Aurantii pericarpium
narancsterméshéj
Citrus sinensis
Rutaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Thymi vulgaris herba
kerti kakukkfű
Thymus vulgaris
Lamiaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Cynosbati fructus sine semi
csipkebogyó-áltermésfal
Rosa canina
Rosaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Verbasci flos
ökörfarkkóró-virág
Verbascum phlomoides
Verbascum thapsus
Scrophulariaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Capsici fructus
paprika
Capsicum annuum convar. longum
Solanaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Cynosbati pseudofructus
csipkebogyó-áltermés
Rosa canina
Rosaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Lini semen
lenmag
Linum usitatissimum
Linaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Malvae folium
mályvalevél
Malva sylvestris
Malvaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Rosmarini folium
rozmaringlevél
Rosmarinus officinalis
Lamiaceae
Ph.Eu
szabadforgalmú
Malvae flos
mályvavirág
Malva sylvestris
Malvaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Equiseti herba
mezeizsurló-herba
Equisetum arvense
Equisetaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Veratri rhizoma et radix
fehérzászpa-gyökértörzs és -gyökér
Veratrum album
Melanthiaceae
Ph.Hg.VII.
erős hatású
Hyoscyami folium
beléndeklevél
Hyoscyamus niger
Solanaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
erős hatású
Belladonnae folium
nadragulyalevél
Atropa bella-donna
Solanaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
erős hatású
Belladonnae radix
nadragulyagyökér
Atropa bella-donna
Solanaceae
Ph.Hg.VII.
erős hatású
Chinae succirubrae cortex
vöröskínafa-kéreg
Cinchona pubescens
Rubiaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
erős hatású
Ipecacuanhae radix et rhizoma
ipekakuána-gyökér és -gyökértörzs
Uragoga ipecacuanha
Rubiaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
erős hatású
Strychni semen
ebvészmag
Strychnos nux-vomica
Loganiaceae
Ph.Hg.VII.
erős hatású
Aloe
aloe
Aloë ferox
Asphodelaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Hg.VI., Ph.Eu
erős hatású
Stramonii folium
maszlaglevél
Datura stramonium
Solanaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
erős hatású
Frangulae cortex
kutyabengekéreg
Frangula alnus
Rhamnaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Rhei rhizoma
rheumgyökértörzs
Rheum palmatum
Polygonaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Sennae folium
szennalevél
Cassia angustifolia
Caesalpiniaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Sennae fructus
szennatermés
Cassia angustifolia
Caesalpiniaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Agrimoniae herba
párlófű
Agrimonia eupatoria
Rosaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Quercus cortex
tölgyfakéreg
Quercus petraea
Fagaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Ratanhiae radix
ratanhiagyökér
Krameria triandra
Fabaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Achilleae herba
cickafarkfű
Achillea millefolium
Asteraceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Anisi vulgaris fructus
közönséges ánizs
Pimpinella anisum
Apiaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Carvi fructus
köménytermés
Carum carvi
Apiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Caryophylli flos
szegfűszeg
Syzigium aromaticum
Myrtaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Chamomillae anthodium
orvosiszékfű-virágzat
Matricaria recutita
Asteraceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Cinnamomi cassae cortex
kassiafahéj
Cinnamomum aromaticum
Lauraceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Coriandri fructus
koriandertermés
Coriandrum sativum
Apiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Foeniculi fructus
édesköménytermés
Foeniculum vulgare
Apiaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Juniperi galbulus
boróka-tobozbogyó
Juniperus communis
Cupressaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Lavandulae flos
levendulavirág
Lavandula angustifolia
Lamiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Melissae folium
citromfűlevél
Melissa officinalis
Lamiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Menthae crispae folium
fodormentalevél
Mentha spicata
Lamiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Menthae piperitae folium
borsosmentalevél
Mentha piperita
Lamiaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Salviae folium
orvosizsálya-levél
Salvia officinalis
Lamiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Serpylli herba
mezei kakukkfű
Thymus serpyllum
Lamiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Liquiritiae radix et rhizoma
édesgyökér
Glycyrrhiza glabra
Fabaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Primulae radix et rhizoma
kankalingyökér és -gyökértörzs
Primula vulgaris
Primulaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Saponariae albae radix
fehér szappangyökér
Gypsophila paniculata
Caryophyllaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Pix juniperi
borókafakátrány
Juniperus oxycedrus
Cupressaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Absinthii herba
fehér ürömfű
Artemisia absinthium
Asteraceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Trifolii fibrini folium
vidrafűlevél
Menyanthes trifoliata
Menyanthaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Lini seminis farina
lenmagliszt
Linum usitatissimum
Linaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
[1651] A C4-es típusú fotoszintézis a CO2 megkötésének elsősorban a trópusi fűfélékben (pl. cukornád, kukorica), de más növényekben is előforduló, Calvin-ciklustól eltérő útja. Lényege, hogy a megkötött CO2 először nem három szénatomos (C3-as), hanem négy szénatomos (C4-es) szerves savakban jelenik meg. Ökológiai jelentősége a fotoszintézis magas hőmérséklet és erős megvilágítás melletti nagyobb hatékonysága. A CO2-t először 3 szénatomos szerves savakba kötő, leginkább a mérsékelt és hideg égöv alatt elterjedt növények a C3-as, míg az itt leírtak az ún. C4-es növények.
[1652] A C4-es típusú fotoszintézis a CO2 megkötésének elsősorban a trópusi fűfélékben (pl. cukornád, kukorica), de más növényekben is előforduló, Calvin-ciklustól eltérő útja. Lényege, hogy a megkötött CO2 először nem három szénatomos (C3-as), hanem négy szénatomos (C4-es) szerves savakban jelenik meg. Ökológiai jelentősége a fotoszintézis magas hőmérséklet és erős megvilágítás melletti nagyobb hatékonysága. A CO2-t először 3 szénatomos szerves savakba kötő, leginkább a mérsékelt és hideg égöv alatt elterjedt növények a C3-as, míg az itt leírtak az ún. C4-es növények.
[1653] A C4-es típusú fotoszintézis a CO2 megkötésének elsősorban a trópusi fűfélékben (pl. cukornád, kukorica), de más növényekben is előforduló, Calvin-ciklustól eltérő útja. Lényege, hogy a megkötött CO2 először nem három szénatomos (C3-as), hanem négy szénatomos (C4-es) szerves savakban jelenik meg. Ökológiai jelentősége a fotoszintézis magas hőmérséklet és erős megvilágítás melletti nagyobb hatékonysága. A CO2-t először 3 szénatomos szerves savakba kötő, leginkább a mérsékelt és hideg égöv alatt elterjedt növények a C3-as, míg az itt leírtak az ún. C4-es növények.
[1654] A C4-es típusú fotoszintézis a CO2 megkötésének elsősorban a trópusi fűfélékben (pl. cukornád, kukorica), de más növényekben is előforduló, Calvin-ciklustól eltérő útja. Lényege, hogy a megkötött CO2 először nem három szénatomos (C3-as), hanem négy szénatomos (C4-es) szerves savakban jelenik meg. Ökológiai jelentősége a fotoszintézis magas hőmérséklet és erős megvilágítás melletti nagyobb hatékonysága. A CO2-t először 3 szénatomos szerves savakba kötő, leginkább a mérsékelt és hideg égöv alatt elterjedt növények a C3-as, míg az itt leírtak az ún. C4-es növények.