Növénytan
A magassásosokat a nádasoknál alacsonyabb víz borítja, és nyáron ideiglenesen ki is száradhatnak. Ezáltal talajuk több levegőhöz jut. A nádasokhoz hasonlóan eutróf[1688] vagy mezotróf állóvizek[1689] parti zonációjának[1690] tagjai. Társulásaikban rendszerint valamelyik sásfaj uralkodik. Ismertebb társulásaik a zsombéksásos (Caricetum elatae), a magassásos (Caricetum acutiformis-ripariae), az élessásos (Caricetum gracilis), a rókasásos (Caricetum vulpinae), a semlyéksásos (Carici-Menyanthemum) és a pántlikafüves (Carici-Typhoidetum). Jelentősebb fajaik a zsombéksás (Carex elata), a mocsári sás (C. acutiformis), a parti sás (C. riparia), az éles sás (C. gracilis), a rókasás (C. vulpina), a pántlikafű (Phalaroides arundinacea), a mocsári csetkáka (Eleocharis palustris), a fehér tippan (Agrostis stolonifera), a közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), a vízmelléki csukóka (Scutellaria galericulata), a mocsári kocsord (Peucedanum palustre) és a vidrafű (Menyanthes trifoliata). Ez utóbbi faj előfordulása igen megritkult hazánkban. A magassásosok állományait néhol alomnak kaszálják, de takarmányozásra a sásfajok érdes, könnyen sérüléseket okozó szövetei miatt nem alkalmasak.
[1688] Eutróf vizek a növények tápanyagaiban - mindenekelőtt foszforban és nitrogénben - gazdag vizek.
[1689] Mezotrófok a közepes szervesanyag-termelő képességű vizek.
[1690] Zonáció a növényzet sávos elrendeződése a környezeti tényezők (pl. talaj víztartalma, vízborítottság mértéke, hó- vagy jéghatáron talajhőmérséklet) fokozatos változásának eredményeképpen. A fogalom megkülönböztetendő a zonalitástól, ami az élővilág éghajlati öveknek megfelelő elrendeződését jelenti a Föld felszínén.