Növénytan
Kiszáradt tavak (pl. halastavak, víztározók, rizsföldek), illetve tó- és folyópartok iszapjában kisebb területeken kialakuló, rövid életű, apró termetű, egyéves növényekből álló pionír társulások[1691]. Gyors kialakulásukban a bőséges vízellátás mellett a talaj tápanyaggazdagsága is jelentős szerepet játszik. Az idetartozó növények túlélésük érdekében igen sok magot képeznek. Propagulumaik[1692] rendszerint a víz vagy a vízimadarak általi terjesztéshez alkalmazkodtak, éveken át megőrzik csírázóképességüket és kedvező feltételek mellett rendkívül gyorsan csíráznak. Legfontosabb iszapnövényzet-társulások a csetkáka-palkasás társulás (Eleochari-Caricetum bohemicae), a békaszittyós társulás (Cypero-Juncetum bufonii) és a rizsföldi törpekákás társulás (Eleochari aciculari-Schoenoplectetum supini). Jellemző fajaik a tojásdad csetkáka (Eleocharis ovata), az apró csetkáka (Eleocharis acicularis), a varangyszittyó (Juncus bufonius), az iszapszittyó (Juncus tenageia), a palkasás (Carex bohemica), a cseplesz látonya (Elatine hexandra), a változó mocsárhúr (Callitriche cophocarpa), a tócsahúr (Peplis portula), az iszaprojt (Limosella aquatica) és a henye pimpó (Potentilla supina).
[1691] Pionír az a társulás, amely egy növényektől valamilyen ok (pl. tűz pusztítása, vulkáni láva kiömlése) miatt mentes területen elsőként jelenik meg. Alkotó fajai a pionír növények.
[1692] A propagulumok a növények terjesztő szervei. Lehetnek magvak, termések, valamint ivartalan módon létrejött szervek (inda, gyöktörzs, tarack, sarjhagyma stb.).