Növénytan
Hegy- és dombvidékeinken az egykori bükkös vagy gyertyános tölgyes erdők helyén barnaföldön vagy barna erdőtalajon az erdők kivágását követő rendszeres kaszálás hatására mezofil fajokból[1694] álló hegyi rétek alakultak ki. Ismertebb társulásaik a veres csenkeszes hegyi rét (Cynosuro-Festucetum rubrae) és a kankalinos-franciaperjés rét (Primulo-Arrhenatheretum). Főleg tavasszal és nyár elején színesek.
A veres csenkeszes hegyi rét savanyú talajokon fordul elő. Uralkodó növénye a veres csenkesz (Festuca rubra), tömegesen előforduló pázsitfüve a taréjos cincor (Cynosurus cristatus), a borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum), a rezgőpázsit (Briza media) és a réti perje (Poa pratensis) . Jellemző fajai a hegyi kakukkfű (Thymus pulegioides), a réti margitvirág (Chrysanthemum leucanthemum subsp. leucanthemum), a réti szegfű (Dianthus deltoides), a közönséges szemvidító (Euphrasia stricta), a kacúros véreslapu (Hypochoeris radicata), a mezei varfű (Knautia arvensis), a mezei perjeszittyó (Luzula campestris), a mezei sóska (Rumex acetosa) és a gumós kőtörőfű (Saxifraga bulbifera). Legeltetés hatására a hegyi legelőkké (Lolio-Cynosuretum) alakultak.
A kankalinos-franciaperjés rét északi fekvésben fordul elő és fajösszetétele alapján a dunántúli kaszálórétekkel (Arrhenatherion) rokon társulás. Azoktól mindenekelőtt sok erdei elemével tér el. Ilyenek a tavaszi kankalin (Primula veris), a szurokszegfű (Viscaria vulgaris) és a bérci here (Trifolium alpestre) . A pázsitfüvek között dominál a franciaperje (Arrhenatherum elatius) és az aranyzab (Trisetum flavescens). Jellemző fajai a terebélyes harangvirág (Campanula patula), a szártalan bábakalács (Carlina acaulis), a réti margitvirág (Chrysanthemum leucanthemum subsp. leucanthemum), a hegyi tárnicska (Gentianella austriaca), a csinos tárnicska (Gentianella livonica) és a réti here (Trifolium pratense). A hegyi rétek végveszélybe került védett ritkasága a rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum).
