Növénytan
A hazai pusztai növényzetből klimatikus hatásokra csak a löszpusztagyepek jöttek létre. Az extrazonális[1695] lejtősztyeppekkel, valamint a talajadottságok által meghatározott homoki és sziki gyepekkel együtt alkotják a pusztai réteket vagy sztyeppréteket. Ezek a lösztölgyesek (Aceri tatarico-Quercetum pubescenti-roboris), valamint a törpemandulás (Amygdaletum nanae) és a csepleszmeggyes (Crataego-Cerasetum fruticosae) cserjések szomszédságában klímazonális társulásokat[1696] alkottak. Fajaik az utolsó jégkorszak utáni, 10 000-12 000 évvel ezelőtti hűvös periódusban (fenyő-, nyír-kor) kezdtek bevándorolni hozzánk, és térhódításuk a melegkorszakban (mogyoró-kor) is folytatódott. A löszpusztagyepek erdőssztyeppekké a megint hűvösebbé, csapadékosabbá váló bükk-korban, időszámításunk kezdete körül alakultak át. Valamikor az ország területének jelentős részét (legalább 7,5%-át) alkották. Elsősorban a középhegységek peremvidékén, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon terjedtek el. Kiváló csernozjom talajaikat ma mezőgazdasági művelésre hasznosítják. Jellegzetes maradványfoltjaik ma már csak megye- vagy községhatárok mezsgyéin, kunhalmokon, földvárakon, löszfalak peremén találhatók meg. A zsályás löszpusztarét (Salvio-Festucetum rupicolae) uralkodó fajai a pusztai csenkesz (Festuca rupicola) és a deres tarackbúza (Agropyron intermedium). Helyenként tömeges lehet a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) és az élesmosófű (Chrysopogon gryllus) is. Gyakori még a magyar kutyatej (Euphorbia pannonica), a ligeti zsálya (Salvia nemorosa), a hengeresfészkű peremizs (Inula germanica) és az aranyfürt (Aster linosyris). Ritka, védett reliktumfajok[1697] a kónya zsálya (Salvia nutans), a pamacslaboda (Krascheninnikovia ceratoides), az erdélyi hérics (Adonis x hybrida), a szennyes ínfű (Ajuga laxmanni) és a tátorján (Crambe tataria). A csillagpázsitos-réti perjés löszlegelő (Cynodonto-Poetum angustifoliae) az intenzív legeltetés hatására az egykori löszpusztarétek helyén alakult ki. Domináns fajai a csillagpázsit (Cynodon dactylon), a karcsú perje (Poa angustifolia) és a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) . Üde talajon tömegesen fordulhat még elő rajta az angolperje (Lolium perenne) és a fehér here (Trifolium repens) .
[1695] Extrazonális egy társulás, ha a helyi különleges éghajlati viszonyok miatt saját zónáján kívül fordul elő.
[1696] Klímazonálisak a nagy térségekre jellemző klíma hatására (vagyis ún. makroklimatikus hatásra) létrejött társulások. Kialakulásukban csekély szerepet más, pl. domborzattal vagy talajtulajdonságokkal kapcsolatos tényezők is játszanak.
[1697] A reliktumnövény korábbi földtörténeti korokból maradt meg egy adott területen.