Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A lejtősztyeppek

A lejtősztyeppek

A pusztafüves lejtők, lejtősztyeppek a középhegységek meleg, száraz déli lejtőin terjedtek el. A kitettség, a mikroklimatikus és a talajviszonyok befolyásolják leginkább társulásaik összetételét. Mészkő, dolomit vagy szilikátos alapkőzeten fordulnak elő. Hazánkban mészkövön a szubmediterrán[1715] lejtősztyepprét (Cleistogeno-Festucetum rupicolae) terjedt el leginkább. Állományainak legfontosabb alkotói a pusztai csenkesz (Festuca rupicola), a vékony csenkesz (F. valesiaca), a karcsú fényperje (Koeleria cristata), a sima komócsin (Phleum phleoides) és a különbözô árvalányhajfajok (Stipa capillata, S. dasyphylla, S. pulcherrima) . Gyakran fordul elő bennük a lappangó sás (Carex humilis) . Ősszel tömeges a késeiperje (Cleistogenes serotina), a legeltetett, bolygatott helyeken pedig a fenyérfű (Bothriochloa ischaemum) . Jellemző fajai a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a pusztai meténg (Vinca herbacea), a mezei iringó (Eryngium campestre), a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), a magyar bogáncs (Carduus collinus), a vetővirág (Sternbergia colchiciflora), a buglyos zanót (Cytisus austriacus) a magyar kutyatej (Euphorbia pannonica) stb. A szintén mészkövön kialakuló, elsősorban hazánktól keletre eső területekre jellemző szubkontinentális lejtősztyepprét (Pulsatillo-Festucetum rupicolae) az Északi-középhegység déli kitettségű lejtőin található meg. Fajgazdag növénytársulásában uralkodó a pusztai csenkesz (Festuca rupicola) és a vékony csenkesz (F. valesiaca). Legeltetett helyeken a fenyérfű (Bothriochloa ischaemum) jelenik meg tömegesen. Jellemző fajai az ezüstös útifű (Plantago argentea), a sápadt lednek (Lathyrus pallescens), a Janka-tarsóka (Thlaspi jankae), a piros kígyószisz (Echium russicum) stb.

Lejtősztyepprét (Seregélyes Tibor felvétele)
Lejtősztyepprét (Seregélyes Tibor felvétele)

Pusztai csenkesz (Festuca rupicola, Poaceae) (Szollát György felvétele)
Pusztai csenkesz (Festuca rupicola, Poaceae) (Szollát György felvétele)

Karcsú fényperje (Koeleria cristata, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Karcsú fényperje (Koeleria cristata, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Sima komócsin (Phleum phleoides, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Sima komócsin (Phleum phleoides, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata, Poaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata, Poaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Lappangó sás (Carex humilis, Cyperaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Lappangó sás (Carex humilis, Cyperaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Fenyérfű (Bothriochloa ischaemum, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Fenyérfű (Bothriochloa ischaemum, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Tavaszi hérics (Adonis vernalis, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Tavaszi hérics (Adonis vernalis, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Mezei iringó (Eryngium campestre, Umbelliferae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Mezei iringó (Eryngium campestre, Umbelliferae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys, Labiateae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys, Labiateae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Vetővirág (Sternbergia colchiciflora, Amaryllidaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Vetővirág (Sternbergia colchiciflora, Amaryllidaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Magyar kutyatej (Euphorbia pannonica, Euphorbiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Magyar kutyatej (Euphorbia pannonica, Euphorbiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Pusztai csenkesz (Festuca rupicola, Poaceae) (Szollát György felvétele)
Pusztai csenkesz (Festuca rupicola, Poaceae) (Szollát György felvétele)

Janka-tarsóka (Thlaspi jankae, Brassicaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Janka-tarsóka (Thlaspi jankae, Brassicaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Piros kígyószisz (Echium russicum, Boraginaceae) virágzata (Turcsányi Gábor felvétele)
Piros kígyószisz (Echium russicum, Boraginaceae) virágzata (Turcsányi Gábor felvétele)

Dolomiton a sziklafüves lejtősztyepp (Chrysopogono-Caricetum humilis) társulás található meg. Tömeges rajtuk az élesmosófű (Chrysopogon gryllus), a lappangó sás (Carex humilis) és a mészkövön előforduló lejtősztyeppekre is jellemző sok faj - pl. Festuca rupicola, F. valesiaca, Stipa capillata, Koeleria cristata, Phleum phleoides, Adonis vernalis .

Lappangó sás (Carex humilis, Cyperaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Lappangó sás (Carex humilis, Cyperaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Pusztai csenkesz (Festuca rupicola, Poaceae) (Szollát György felvétele)
Pusztai csenkesz (Festuca rupicola, Poaceae) (Szollát György felvétele)

Kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata, Poaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata, Poaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Karcsú fényperje (Koeleria cristata, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Karcsú fényperje (Koeleria cristata, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Sima komócsin (Phleum phleoides, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Sima komócsin (Phleum phleoides, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Tavaszi hérics (Adonis vernalis, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Tavaszi hérics (Adonis vernalis, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A lejtősztyepprétek szilikátos alapkőzeten kialakult legelterjedtebb társulása a Potentillo areanariae-Festucetum pseudodalmaticae. Zárt gyepjében a pázsitfüvek - pl. a sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica), a pusztai csenkesz (Festuca rupicola), legeltetés hatására a fenyérfű (Botriochloa ischaemum) - dominálnak. Gyakori fajai még a herehurafű (Trifolium arvense), a sárkereplucerna (Medicago falcata), a szarvas kerep (Lotus corniculatus), a tejoltó galaj (Galium verum), a rekettyelevelű gyújtoványfű (Linaria genistifolia), az útszéli imola (Centaurea micranthos) stb.

Pusztai csenkesz (Festuca rupicola, Poaceae) (Szollát György felvétele)
Pusztai csenkesz (Festuca rupicola, Poaceae) (Szollát György felvétele)

Fenyérfű (Bothriochloa ischaemum, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Fenyérfű (Bothriochloa ischaemum, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Sárkereplucerna (Medicago falcata, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Sárkereplucerna (Medicago falcata, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Szarvaskerep (Lotus corniculatus, Fabaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Szarvaskerep (Lotus corniculatus, Fabaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Tejoltó galaj (Galium verum, Rubiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Tejoltó galaj (Galium verum, Rubiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Az erdős pusztarét (Campanulo-Stipetum tirsae) az Északi-középhegység déli kitettségű meleg, száraz lejtőin elsődlegesen vagy másodlagosan, egykori szőlők és gyümölcsösök helyén kialakuló fajgazdag társulás. Zárt gyepje az erózió[1716] ellen jó védelmet nyújt. Állományalkotó faja a hosszúlevelű árvalányhaj (Stipa tirsa); gyakori pázsitfüvei még a pusztai csenkesz (Festuca rupicola) és a vékony csenkesz (F. valesiaca). Jellemző fajai a hosszúfüzérű harangvirág (Campanula macrostachya), a magyar aszat (Cirsium pannonicum) és a tömött zabfű (Helictotrichon compressum).

Pusztai csenkesz (Festuca rupicola, Poaceae) (Szollát György felvétele)
Pusztai csenkesz (Festuca rupicola, Poaceae) (Szollát György felvétele)

A hegyi száraz legelő (Cynodonto-Festucetum pseudovinae) a legeltetés és a vele járó intenzív taposás hatására a lejtősztyepprétek és az erdős pusztarétek termőhelyén alakul ki. A zavarás hatására a fajszám lecsökken, a ritka növényfajok eltűnnek. Tömegessé válik a fenyérfű (Bothriochloa ischaemum), a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) és a csillagpázsit (Cynodon dactylon) . A tavaszi aszpektusban gyakori a homoki pimpó (Potentilla arenaria) és a keskenylevelű sás (Carex stenophylla). Több gyomnövényfaj - pl. a mezei iringó (Eryngium campestre), a bókoló bogáncs (Carduus nutans) és a tövises iglice (Ononis spinosa) - is elterjed.

Fenyérfű (Bothriochloa ischaemum, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Fenyérfű (Bothriochloa ischaemum, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Sovány csenkesz (Festuca pseudovina, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Sovány csenkesz (Festuca pseudovina, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Csillagpázsit (Cynodon dactylon, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Csillagpázsit (Cynodon dactylon, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Homoki pimpó (Potentilla arenaria, Rosaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Homoki pimpó (Potentilla arenaria, Rosaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Mezei iringó (Eryngium campestre, Umbelliferae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Mezei iringó (Eryngium campestre, Umbelliferae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Bókoló bogáncs (Carduus nutans, Compositae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Bókoló bogáncs (Carduus nutans, Compositae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Tövises iglice (Ononis spinosa, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Tövises iglice (Ononis spinosa, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)



[1715] Szubmediterrán elemek a mediterrán területek környezetéből származó növényfajok. Hasonlóképpen ismerünk a mediterrán területek környezetében elterjedt szubmediterrán társulásokat is.

[1716] Eróziónak tágabb értelemben a víz, a szél és a jég földfelszínre kifejtett pusztító hatását nevezzük. A növényzet elsősorban a víz és a szél talajelhordó hatását akadályozza meg.