Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Az üde szegélynövényzet

Az üde szegélynövényzet

Árkok, vizek vagy erdők szegélyein, tápanyagokkal és vízzel bőségesen ellátott talajokon alakul ki. Fajainak jelentős része nitrofrekvens[1717]. Fontosabb hazai társulásai a gumós baraboly társulás (Chaerophylletum bulbosi) és a kúpvirág-aranyvessző társulás (Rudbeckio-Solidaginetum). Fontosabb fajaik a hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata), a nagy csalán (Urtica dioica), a sédkender (Eupatorium cannabinum), a bódító baraboly (Chaerophyllum temulum), a sövényszulák (Calystegia sepium), a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera).

Hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata, Brassicaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata, Brassicaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Nagy csalán (Urtica dioica, Urticaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Nagy csalán (Urtica dioica, Urticaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Sédkender (Eupatorium cannabinum, Compositae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Sédkender (Eupatorium cannabinum, Compositae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Sövényszulák (Calystegia sepium, Convolvulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Sövényszulák (Calystegia sepium, Convolvulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Magas aranyvessző (Solidago gigantea, Compositae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Magas aranyvessző (Solidago gigantea, Compositae) (Turcsányi Gábor felvétele)



[1717] Nitrofrekvens a nitrogénben gazdag talajokon gyakran előforduló növény.