Növénytan
Parlagterületeken, településeken, utak mentén, mindenféle bolygatott, többnyire tápanyagban gazdag, ún. ruderális vagy romtalajokon fordulnak elő a ruderális gyomtársulások /asszociációosztály: Chenopodietea/ . Az ilyen termőhelyekre jellemző, foltokban változó környezeti feltételeknek megfelelően gyakran mozaikosan, egymással keveredve fordulnak elő (gondoljunk egy illegálisan építkezési törmelék lerakására használt területre). Fajokban igen gazdagok, amelyek között nagy számban fordulnak elő hemikriptofiton vagy geofiton életformájúak. Növényeik között gyakoriak az adventiv[1723] és a kozmopolita[1724] elemek is. Az archeofitonokhoz[1725] képest nagyobb arányban fordulnak elő közöttük neofitonok[1726]. Cönoszisztematikai[1727] besorolásuk meglehetősen vitatott. Hazánkban megkülönböztetett legfontosabb társulásaik az egérárpa társulás (Rorippo austriacae-Hordeetum murini), a tatárlabodás társulás (Atriplicetum tataricae), az apró mályva társulás (Malvetum neglectae), a tarackbúza-szulák társulás (Agropyro-Convolvuletum arvensis), a bogáncstársulás (Onopordetum acanthii) és a szerbtövistársulás (Xanthium spinosi). Jellemző fajaik a selyemmályva (Abutilon theophrasti), a kecskebúza (Aegilops cylindrica), az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), az orvosi atracél (Anchusa officinalis), a borzas turbolya (Anthriscus caucalis), a közönséges bojtorján (Arctium lappa), a fehér üröm (Artemisia absinthium), a fekete üröm (Artemisia vulgaris), a magiszák (Asperugo procumbens), a dárdás laboda (Atriplex hastata), a terebélyes laboda (Atriplex patula), a tatár laboda (Atriplex tatarica), a peszterce (Ballota nigra), a hamuka (Berteroa incana), a szulák keserűfű (Bilderdykia convolvulus), a szümcső (Bunias orientalis), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), az útszéli bogáncs (Carduus acanthoides), a bókoló bogáncs (Carduus nutans), a fehér libatop (Chenopodium album), a pokolvarlibatop (Chenopodium hybridum), a faluszéli libatop (Chenopodium urbicum), a mezei aszat (Cirsium arvense), a közönséges aszat (Cirsium vulgare), a bürök (Conium maculatum), az apró szulák (Convolvulus arvensis), a csattanó maszlag (Datura stramonium), a sebforrasztófű (Descurainia sophia), a pirók-ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), a fali kányazsázsa (Diplotaxis muralis), a szabdalt kányazsázsa (Diplotaxis tenuifolia), a terjőkekígyószisz (Echium vulgare), a betyárkóró (Erigeron canadensis), a bürökgémorr (Erodium cicutarium), a farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias), a vézna kutyatej (Euphorbia peplus), a vesszős kutyatej (Euphorbia virgata), a sarlófű (Falcaria vulgaris), a közönséges füstike (Fumaria schleicheri), a kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora), az egérárpa (Hordeum murinum), a beléndek (Hyoscyamus niger), a vesszős seprőfű (Kochia scoparia), a keszegsaláta (Lactuca serriola), a bársonyos árvacsalán (Lamium amplexicaule), a piros árvacsalán (Lamium purpureum), a szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca), az útszéli zsázsa (Lepidium draba), a közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris), a mezei gyöngyköles (Lithospermum arvense), a papsajtmályva (Malva neglecta), az erdei mályva (Malva sylvestris), a parlagi madármályva (Lavatera thuringiaca), az orvosi pemetefű (Marrubium vulgare), az ebszékfű (Matricaria maritima subsp. inodora), az orvosi székfű (Matricaria recutita), a fehér mécsvirág (Melandrium album), az orvosi somkóró (Melilotus officinalis), az egynyári szélfű (Mercurialis annua), a vöröslő ligetszépe (Oenothera erythrosepala), a szamárbogáncs (Onopordum acanthium), a baracklevelű keserűfű (Polygonum persicaria), a kövér porcsin (Portulaca oleracea), a vadrezeda (Reseda lutea), a paréjlórum (Rumex patientia), a homoki ballagófű (Salsola kali), a közönséges aggófű (Senecio vulgaris), a fakó muhar (Setaria pumila), a ragadós muhar (Setaria verticillata), a zöldes muhar (Setaria viridis), a hamvas zsombor (Sisymbrium orientale), a fekete csucsor (Solanum nigrum), a mezei csorbóka (Sochus arvensis), a szelíd csorbóka (Sochus oleraceus), a tyúkhúr (Stellaria media), a mezei tarsóka (Thlaspi arvense), az apró csalán (Urtica urens), a salátagalambbegy (Valerianella locusta), a szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides), a molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus), a közönséges vasfű (Verbena officinalis), a mezei veronika (Veronica arvensis), a perzsa veronika (Veronica persica) és a bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium).
[1723] Adventívek az adott terület flórájába emberi tevékenység következtében bekerült fajok.
[1724] Kozmopolita a meghatározott ökológiai feltételek mellett a Föld egész területén elterjedt faj.
[1725] Archeofitonok az európai flórába Amerika felfedezése előtt bekerült növényfajok.
[1726] Neofitonok az európai flórába Amerika felfedezése után bekerült növényfajok.
[1727] A cönoszisztematika a társulások rendszerezésével foglalkozó tudományág.