Növénytan
A taposott területek gyomnövényzete /asszociációosztály: Plantaginetea/ az idők folyamán egyrészt az emberi láb és az állati pata, valamint a kocsikerekek által okozott mechanikai sérülésekhez, másrészt pedig a talaj nagymértékű tömörödéséhez alkalmazkodott. A tömörödés eredményeképpen a talaj nagyobb, levegőt tartalmazó pórusai megszünnek, és a talaj átszellőzöttsége csökken. Felszínén gyakran megáll az esővíz. Ezeket a szélsőséges feltételeket csak kevés sekélyen gyökerező és a föld felszínén szétterülő, így a mechanikai sérüléseknek ellenálló növényfaj viseli el. Ilyenek a gombos ecsetpázsit (Alopecurus geniculatus), a vöröslő disznóparéj (Amaranthus deflexus), az angolperje (Lolium perenne), a nagy útifű (Plantago major) , a nyári perje (Poa annua), a madárkeserűfű ( Polygonum aviculare), a libapimpó (Potentilla anserina), a heverő zöldhúr (Sagina procumbens), a kőperje (Sclerochloa dura), a pongyola pitypang (Taraxacum officinale), az eperhere (Trifolium fragiferum) és a fehér here (Trifolium repens) .
