A tatárjuharos lösztölgyes erdőssztyepptársulás (erdős puszta), amelyben az alföldi, viszonylag száraz (kontinentális) klímának megfelelően az erdőfoltok füves területekkel keverednek. Főképp az Alföld[1735] lösszel borított peremterületein, csernozjom barna erdőtalajokon vagy barnaföldeken alakultak ki. Ritkás és viszonylag alacsony lombkoronaszintje alatt fajgazdag cserje- és gyepszint húzódik. Lombkoronaszintjüket 4 tölgyfaj - a kocsányos tölgy (Quercus robur), a kocsánytalan tölgy (Qu. petraea), a cserfa (Qu. cerris) és a molyhos tölgy (Qu. pubescens) - mellett tatár juhar (Acer tataricum), mezei juhar (A. campestre), vadkörte (Pyrus pyraster) és mezei szil (Ulmus campestris) alkotja. Cserjeszintjükben elterjedt a csíkos kecskerágó (Euonymus europeus), a bibircses kecskerágó (E. verrucosus), a csepleszmeggy (Cerasus fruticosa), a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), a kökény (Prunus spinosa), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és a parlagi rózsa (Rosa gallica). Jellegzetes lágyszárú fajai a tarka nőszirom (Iris variegata), a nagyezerjófű (Dictamnus albus), a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), az erdei gyöngyköles (Lithospermum purpureo-coeruleum), a pusztai meténg (Vinca herbacea), a méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria), az erdei tisztesfű (Stachys sylvatica), a hólyagos habszegfű (Silene vulgaris), a macskahere (Phlomis tuberosa), a bugás macskamenta (Nepeta pannonica), a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis), az ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys), a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium) és a karcsú perje (Poa angustifolia).
A tatárjuharos lösztölgyesek szegélyén csepleszmeggyes cserjések (Crataego-Cerasetum fruticosae) és a korábban szintén elterjedtebb törpemandulások (Amygdaletum nanae) alkotnak színes foltokat.
[1735] Alföldnek botanikai értelemben a Nagyalföldet, a Kisalföldet, a Mezőföldet és a Solti-síkságot tekintjük.