Nyirkos, hűvös, kiegyenlítettebb klíma mellett előforduló társulások. Zárt lombkoronaszintjük miatt cserjékben és lágyszárú fajokban szegények. Tavaszi geofiton aszpektusuk viszont gyakran fejlett. Nyáron árnyéktűrő fajaik leginkább egybefüggő foltokban jelennek meg, szubasszociációkat alkotva. Lombkoronaszintjükben szinte egyeduralkodó a bükkfa (Fagus sylvatica) . Csak elvétve jelenik meg korai juhar (Acer platanoides), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), magas kőris (Fraxinus excelsior) vagy közönséges gyertyán (Carpinus betulus) . Cserjeszintjük jellemző növénye a farkasboroszlán (Daphne mezereum) . A szubasszociációk megkülönböztető lágyszárú fajai a szagos müge (Galium odoratum) , az erdei madársóska (Oxalis acetosella), a bükkös sás (Carex pilosa), az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) és a fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides) .
A középhegységi bükkösök (Melittio-Fagetum) értékes növényei a sárgaárvacsalán (Galeobdolon luteum), a bókoló fogas-ír (Dentaria enneaphyllos), a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens), a kisvirágú hunyor (H. dumetorum), a medvehagyma (Allium ursinum) és a tavaszi tőzike (Leucojum vernum) . Aljnövényzet nélküli típusa az ún. nudum bükkös.
Dél-dunántúli bükköseinkben (Vicio oroboidis-Fagetum) és mecseki bükköseinkben (Helleboro odoro-Fagetum) az illír elemek[1739] - pl. zalai bükköny (Vicia oroboides), tarka lednek (Lathyrus venetus), pofók árvacsalán (Lamium orvala) - mellett szubmediterrán elemek[1740] fordulnak elő. Ez utóbbiak közé tartozik a jerikói lonc (Lonicera caprifolium), a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), a lónyelvű csodabogyó (R. hypoglossum), a pirítógyökér (Tamus communis) és az illatos hunyor (Helleborus odorus).
A magashegységi bükkösök (Aconito-Fagetum) kiemelkedő értékű fajai az erdei holdviola (Lunaria rediviva), a kárpáti sisakvirág (Aconitum moldavicum), a fehér acsalapu (Petasites albus) és az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa) .
[1739] Illír elemek a Nyugat-Balkánról származó fajok. Ilyenek pl. az ezüsthárs (Tilia tomentosa), a májusi orgona (Syringa vulgaris) és a közönséges dió (Juglans regia).
[1740] Szubmediterrán elemek a mediterrán területek környezetéből származó növényfajok. Hasonlóképpen ismerünk a mediterrán területek környezetében elterjedt szubmediterrán társulásokat is.