Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A fenyvesek

A fenyvesek

Természetes fenyveseink hűvösebb éghajlatú területeken, jó vízellátottságú, de tápanyagokban viszonylag szegény podzolosodott[1741] talajokon fordulnak elő. Életfeltételeiket csak nyugati határaink mentén (Alpokalja, Soproni- és Kőszegi-hegység, Vasi dombvidék, Őrség, Göcsej, Vendvidék) és a Bakonyalján találták meg. Állományaik fajokban szegények. Aljnövényzetük kevés fajból áll és aszpektusok sem jellemzők rájuk.

Klímazonális tűlevelű társulásunk a fenyőelegyes tölgyes (Pino-Quercetum). Erősen savanyú agyagbemosódásos barna erdőtalajokon vagy podzolosodó[1742] erdőtalajokon fordul elő. Savanyúságjelző virágos fajok mellett zuzmók, mohák és gombák is bőséggel tenyésznek benne. Lombkoronaszintjét az erdeifenyő (Pinus sylvestris) mellett tölgyfajok (Quercus petraea, Qu. robur, Qu. cerris), közönséges nyír (Betula pendula), esetleg szelídgesztenye (Castanea sativa), lucfenyő (Picea abies), vörösfenyő (Larix decidua), vadcseresznye (Cerasus avium subsp. avium) és havasi éger (Alnus viridis) alkotják. Cserjeszintjében közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), kányabangita (Viburnum opulus), közönséges boróka (Juniperus communis), kutyabenge (Frangula alnus) stb. fordul elő. Savanyúságjelző gyepszintalkotók a kis körtike (Pyrola minor), a zöldvirágú körtike (P. chlorantha), a kereklevelű körtike (P. rotundifolia), az ernyőskörtike (Chimaphyla umbellata), a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), a saspáfrány (Pteridium aquilinum) .

Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Fagaceae) (Babos Károly felvétele)
Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Fagaceae) (Babos Károly felvétele)

Kocsányos tölgy (Quercus robur, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Kocsányos tölgy (Quercus robur, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Cserfa (Quercus cerris, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Cserfa (Quercus cerris, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Közönséges nyír (Betula pendula, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Közönséges nyír (Betula pendula, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Szelídgesztenye (Castanea sativa, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Szelídgesztenye (Castanea sativa, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Magashegyi lucos erdő, fölötte alhavasi gyeppel (Turcsányi Gábor felvétele)
Magashegyi lucos erdő, fölötte alhavasi gyeppel (Turcsányi Gábor felvétele)

Európai vörösfenyő (Larix decidua, Pinaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Európai vörösfenyő (Larix decidua, Pinaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Fagyal (Ligustrum vulgare, Oleaceae) virágzata (Turcsányi Gábor felvétele)
Fagyal (Ligustrum vulgare, Oleaceae) virágzata (Turcsányi Gábor felvétele)

Veresgyűrű som (Cornus sanguinea, Cornaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Veresgyűrű som (Cornus sanguinea, Cornaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Kányabangita (Viburnum opulus, Sambucaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Kányabangita (Viburnum opulus, Sambucaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Közönséges boróka (Juniperus communis, Cupressaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Közönséges boróka (Juniperus communis, Cupressaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Kutyabenge (Frangula alnus, Rhamnaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Kutyabenge (Frangula alnus, Rhamnaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Kis körtike (Pyrola minor, Pyrolaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Kis körtike (Pyrola minor, Pyrolaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus, Ericaceae) (Ódor Péter felvétele)
Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus, Ericaceae) (Ódor Péter felvétele)

Saspáfrány (Pteridium aquilinum, Hypolepidaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Saspáfrány (Pteridium aquilinum, Hypolepidaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Extrazonális társulásként[1743] a Kőszegi- és a Soproni-hegységben, valamint a Vendvidéken előfordulnak jegenyefenyves-lucosok (Bazzanio-Abietetum praealpinum). A társulás a nevét a Bazzania trilobata nevű moháról kapta. Lombkoronaszintjét a jegenyefenyő (Abies alba) és a lucfenyő (Picea abies) mellett elsősorban bükk (Fagus sylvatica), valamint a völgyaljakban enyves éger (Alnus glutinosa) alkotja. Gyakori gyepszintalkotói a fecsketárnics (Gentiana asclepiadea), az erdei zsurló (Equisetum sylvaticum), a nyúlsaláta (Prenanthes purpurea), a fehér acsalapu (Petasites albus), az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas) és a bordapáfrány (Blechnum spicant) .

Jegenyefenyő (Abies alba, Pinaceae) (Babos Károly felvétele)
Jegenyefenyő (Abies alba, Pinaceae) (Babos Károly felvétele)

Magashegyi lucos erdő, fölötte alhavasi gyeppel (Turcsányi Gábor felvétele)
Magashegyi lucos erdő, fölötte alhavasi gyeppel (Turcsányi Gábor felvétele)

Bükkerdő, siskanádtippan (Calamagrostis epigeios, Poaceae) vágásnövényzettel (Turcsányi Gábor felvétele)
Bükkerdő, siskanádtippan (Calamagrostis epigeios, Poaceae) vágásnövényzettel (Turcsányi Gábor felvétele)

Enyves éger (Alnus glutinosa, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Enyves éger (Alnus glutinosa, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Fehér acsalapu (Petasites albus, Compositae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Fehér acsalapu (Petasites albus, Compositae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas, Aspidiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas, Aspidiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Bordapáfrány (Blechnum spicant, Blechnaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Bordapáfrány (Blechnum spicant, Blechnaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A posztglaciális[1744] fenyő-nyír kor fenyveseinek maradványaként tartjuk számon a fenyőfői homoki erdeifenyvest (Festuco vaginatae-Pinetum). Ritkás állományában keverednek a sztyeppek és a fenyvesek növényei. Homokpusztai fajai pl. a magyar csenkesz (Festuca vaginata), a kései szegfű (Dianthus serotinus), a naprózsa (Fumana procumbens), a homoki vértő (Onosma arenarium) és a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans) .

Magyar vagy homoki csenkesz (Festuca vaginata, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Magyar vagy homoki csenkesz (Festuca vaginata, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Homoki vértő (Onosma arenarium, Boraginaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Homoki vértő (Onosma arenarium, Boraginaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans, Ranunculaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans, Ranunculaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Telepített fenyveseink közül a lucosok és a dunántúli erdeifenyvesek hasonló megjelenésűek, mint a természetes állományok. Aljnövényzetük azonban többnyire az eredeti erdő hatását is mutatja. Hasonlóképpen, a mészkövön vagy dolomiton telepített feketefenyő-állományokban is a pusztai csenkesz (Festuca rupicola), a lappangó sás (Carex humilis), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a hegyi gamandor (Teucrium montanum) és a fürtös gamandor (T. botrys) az eredeti gyepnövényzet maradványa.

Telepített bükkelegyes erdeifenyves (Seregélyes Tibor felvétele)
Telepített bükkelegyes erdeifenyves (Seregélyes Tibor felvétele)

Pusztai csenkesz (Festuca rupicola, Poaceae) (Szollát György felvétele)
Pusztai csenkesz (Festuca rupicola, Poaceae) (Szollát György felvétele)

Lappangó sás (Carex humilis, Cyperaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Lappangó sás (Carex humilis, Cyperaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Tavaszi hérics (Adonis vernalis, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Tavaszi hérics (Adonis vernalis, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)



[1741] A podzolosodás erős kilúgzás eredménye, amely az agyagásványok szétesésével jár. A következmény: a talaj felső szintjében kovasav dúsul fel, a felhalmozódási szintben pedig vas- és alumíniumvegyületek akkumulálódnak. Ennek következtében az ilyen talajok felső szintje erősen savanyú. A podzolosodáshoz hazai viszonyok között kb. 900 mm évi csapadék szükséges. Ezért elterjedésük az Alpokaljára (Sopron-Kőszegi hegység) korlátozódik.

[1742] A podzolosodás erős kilúgzás eredménye, amely az agyagásványok szétesésével jár. A következmény: a talaj felső szintjében kovasav dúsul fel, a felhalmozódási szintben pedig vas- és alumíniumvegyületek akkumulálódnak. Ennek következtében az ilyen talajok felső szintje erősen savanyú. A podzolosodáshoz hazai viszonyok között kb. 900 mm évi csapadék szükséges. Ezért elterjedésük az Alpokaljára (Sopron-Kőszegi hegység) korlátozódik.

[1743] Extrazonális egy társulás, ha a helyi különleges éghajlati viszonyok miatt saját zónáján kívül fordul elő.

[1744] Posztglaciális a jégkorszakok (glaciálisok) utáni korszak.