Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A szubmediterrán jellegű tölgyesek és az elegyes karszterdők

A szubmediterrán jellegű tölgyesek és az elegyes karszterdők

A Duna által a Börzsöny és a Pilis között alkotott flóraválasztó vonaltól délnyugatra, a Dunántúli-középhegységben, többnyire mészkő vagy dolomit alapkőzeten, déli vagy délies kitettségben, hazánktól délebbre eső területekre jellemző, ún. szubmediterrán elemekben[1751] gazdag extrazonális tásulások[1752] jöttek létre. Mivel kevés számban maradtak meg, ritka, értékes fajok őrzői.

A karsztbokorerdők (Cotino-Quercetum) letörpült (2-8 m-es magasságú) fákból álló erdőfoltjai sztyepprétekkel és sziklagyepekkel váltakoznak úgy, hogy idővel, a szukcessziós folyamat előrehaladásával, illetve a fák elöregedésével egymásba kölcsönösen átalakulnak. Mikroklímájuk nagyon meleg, száraz. A molyhos tölgy (Quercus pubescens) mellett elsősorban virágos kőris (Fraxinus ornus) és berkenyefajok - Sorbus domestica, S. graeca, S. danubialis, S. aria - alkotják a lombkoronaszintjét. A Vértesben, Csákvár mellett posztglaciális[1753] reliktumként[1754] él a keleti gyertyán (Carpinus orientalis). A cserjeszint fajokban nagyon gazdag. Legfontosabb faja a tájnak őszi színeződésével pompás megjelenést adó cserszömörce (Cotinus coggygria) . Szintén dekoratív lágyszárú, illetve cserjefajok a bokros kronafürt (Coronilla emerus), a sárga koronafürt (C. coronata), a nagyezerjófű (Dictamnus albus), a piros gólyaorr (Geranium sanguineum), a dudafürt (Colutea arborescens), a jerikói lonc (Lonicera caprifolium) és a pirítógyökér (Tamus communis) .

Karszt-bokorerdő (Cotino-Quercetum) (Seregélyes Tibor felvétele)
Karszt-bokorerdő (Cotino-Quercetum) (Seregélyes Tibor felvétele)

Molyhos tölgy (Quercus pubescens, Fagaceae) levelének fonáka (Turcsányi Gábor felvétele)
Molyhos tölgy (Quercus pubescens, Fagaceae) levelének fonáka (Turcsányi Gábor felvétele)

Virágos kőris (Fraxinus ornus, Oleaceae) virágzó hajtása (Turcsányi Gábor felvétele)
Virágos kőris (Fraxinus ornus, Oleaceae) virágzó hajtása (Turcsányi Gábor felvétele)

Cserszömörce (Cotinus coggygria, Anacardiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Cserszömörce (Cotinus coggygria, Anacardiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Bokros koronafürt (Coronilla emerus, Fabaceae) a fényképek jelentős részének készítőjével, Seregélyes Tiborral (Turcsányi Gábor felvétele)
Bokros koronafürt (Coronilla emerus, Fabaceae) a fényképek jelentős részének készítőjével, Seregélyes Tiborral (Turcsányi Gábor felvétele)

Sárga koronafürt (Coronilla coronata, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Sárga koronafürt (Coronilla coronata, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Nagyezerjófű (Dictamnus albus, Rutaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Nagyezerjófű (Dictamnus albus, Rutaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Piros gólyaorr (Geranium sanguineum, Geraniaceae) virága (Turcsányi Gábor felvétele)
Piros gólyaorr (Geranium sanguineum, Geraniaceae) virága (Turcsányi Gábor felvétele)

Dudafürt (Colutea arborescens, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Dudafürt (Colutea arborescens, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Jerikói lonc (Lonicera caprifolium, Caprifoliaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Jerikói lonc (Lonicera caprifolium, Caprifoliaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Pirítógyökér (Tamus communis, Dioscoreaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Pirítógyökér (Tamus communis, Dioscoreaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A mészkedvelő tölgyesek (Orno-Quercetum pubescenti-cerris) a karszt-bokorerdőkénél mélyebb rétegű, bázisokban gazdag talajokon alakultak ki. Lombkoronaszintjük viszonylag alacsony, de elég nagy mértékben záródó. Benne a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) mellett gyakori a molyhos tölgy (Qu. pubescens), a cserfa (Qu. cerris), a virágos kőris (Fraxinus ornus) és a barkócafa (Sorbus torminalis) . Cserjeszintje valamennyi tölgyeserdő közül a legdúsabb. Gyepszintjében tömegesen jelenik meg a soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum), az erdei gyöngyköles (Lithospermum purpureo-coeruleum), a nagyezerjófű (Dictamnus albus), a baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia), az ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys), a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis), a közönséges ínfű (Ajuga genevensis), a Mecsekben pedig a jerikói lonc (Lonicera caprifolium) és a pirítógyökér (Tamus communis) .

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Fagaceae) (Babos Károly felvétele)
Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Fagaceae) (Babos Károly felvétele)

Molyhos tölgy (Quercus pubescens, Fagaceae) levelének fonáka (Turcsányi Gábor felvétele)
Molyhos tölgy (Quercus pubescens, Fagaceae) levelének fonáka (Turcsányi Gábor felvétele)

Cserfa (Quercus cerris, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Cserfa (Quercus cerris, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Virágos kőris (Fraxinus ornus, Oleaceae) virágzó hajtása (Turcsányi Gábor felvétele)
Virágos kőris (Fraxinus ornus, Oleaceae) virágzó hajtása (Turcsányi Gábor felvétele)

Barkócafa (Sorbus torminalis, Rosaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Barkócafa (Sorbus torminalis, Rosaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum, Convallariaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum, Convallariaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Erdei gyöngyköles (Lithospermum purpureo-coeruleum, Boraginaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Erdei gyöngyköles (Lithospermum purpureo-coeruleum, Boraginaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Nagyezerjófű (Dictamnus albus, Rutaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Nagyezerjófű (Dictamnus albus, Rutaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia subsp. eriocarpa, Campanulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia subsp. eriocarpa, Campanulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis, Boraginaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis, Boraginaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Közönséges ínfű (Ajuga genevensis, Labiateae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Közönséges ínfű (Ajuga genevensis, Labiateae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Jerikói lonc (Lonicera caprifolium, Caprifoliaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Jerikói lonc (Lonicera caprifolium, Caprifoliaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Pirítógyökér (Tamus communis, Dioscoreaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Pirítógyökér (Tamus communis, Dioscoreaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Különleges társulás az elegyes karszterdő (Fago-Ornetum). Amint a neve is mutatja, benne a hűvösebb klímához szokott bükk (Fagus sylvatica) a melegkedvelő virágos kőrissel (Fraxinus ornus) keveredik. Fái feltűnően alacsonyan ágaznak el. A társulás, az előbbiekkel ellentétben, a Dunántúli-középhegységnek nem a déli, hanem az északi kitettségű lejtőin terjedt el. Benne a berkenyéket itt-ott a Déli Alpok szikláin növő cserjék - a fanyarka (Amelanchier ovalis) és a nagylevelű madárbirs (Cotoneaster tomentosa) - kísérik. A hűvös gyepszintben jégkorszaki reliktumok[1755] - pl. lila csenkesz (Festuca amethystina), cifra kankalin (Primula auricula), havasi hagyma (Allium victorialis) és szürke bogáncs (Carduus glaucus) - találhatók meg.

Bükkerdő, siskanádtippan (Calamagrostis epigeios, Poaceae) vágásnövényzettel (Turcsányi Gábor felvétele)
Bükkerdő, siskanádtippan (Calamagrostis epigeios, Poaceae) vágásnövényzettel (Turcsányi Gábor felvétele)

Virágos kőris (Fraxinus ornus, Oleaceae) virágzó hajtása (Turcsányi Gábor felvétele)
Virágos kőris (Fraxinus ornus, Oleaceae) virágzó hajtása (Turcsányi Gábor felvétele)

Cifra kankalin (Primula auricula, Primulaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Cifra kankalin (Primula auricula, Primulaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)



[1751] Szubmediterrán elemek a mediterrán területek környezetéből származó növényfajok. Hasonlóképpen ismerünk a mediterrán területek környezetében elterjedt szubmediterrán társulásokat is.

[1752] Extrazonális egy társulás, ha a helyi különleges éghajlati viszonyok miatt saját zónáján kívül fordul elő.

[1753] A posztglaciális szó jelentése: jégkorszak utáni.

[1754] A reliktumnövény korábbi földtörténeti korokból maradt meg egy adott területen.

[1755] A reliktumnövény korábbi földtörténeti korokból maradt meg egy adott területen.