Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A sziklai és a törmeléklejtő-erdők

A sziklai és a törmeléklejtő-erdők

Többnyire a bükkerdők övében alakulnak ki. Edafikus[1761] és/vagy lokálklimatikus[1762] okok miatt azonban a bükk visszaszorul vagy letörpül és helyére más fafajok hatolnak be.

A sziklai sztyepperdők (Tilio-Fraxinetum) sziklás tetőkön, éleken, erős napsütésnek és szélnek kitett helyeken találhatók meg. Valószínűleg a posztglaciális[1763] mogyoró-fázis kevert erdejének zárt erdők által visszaszorított maradványai. Sztyeppfajokban gazdag társulás. Lombkoronaszintjében a nagylevelű hárson (Tilia platyphyllos) és a magas kőrisen (Fraxinus excelsior) kívül hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), korai juhar (A. platanoides) és hegyi szil (Ulmus glabra) fordul leginkább elő. Jellemző cserjéje a köszméte (Ribes uva-crispa), gyepszintalkotója pedig a mérges sás (Carex brevicollis), a Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides) és a magas csukóka (Scutellaria altissima). A hársas törmeléklejtő-erdők (Mercuriali-Tilietum) a sziklai sztyepperdők nedvesebb, északi fekvésben kialakuló változatai. Lombkoronaszintjükben a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), a közönséges gyertyán (Carpinus betulus) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) dominál, és előfordul benne a magas kőris (Fraxinus excelsior) is. Gyepszintjének jellemző fajai az erdei szélfű (Mercurialis perennis), az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) és az őzsaláta (Smyrnium perfoliatum).

Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos, Tiliaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos, Tiliaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Magas kőrisfa (Fraxinus excelsior, Oleaceae) (nagyobb, fekete rügyekkel) és virágos kőrisfa (F. ornus, Oleaceae) (kisebb, világosszürke rügyekkel) rügyes hajtása (Seregélyes Tibor felvétele)
Magas kőrisfa (Fraxinus excelsior, Oleaceae) (nagyobb, fekete rügyekkel) és virágos kőrisfa (F. ornus, Oleaceae) (kisebb, világosszürke rügyekkel) rügyes hajtása (Seregélyes Tibor felvétele)

Hegyi juhar (Acer pseudo-plantanus, Aceraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Hegyi juhar (Acer pseudo-plantanus, Aceraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Korai juhar (Acer platanoides, Aceraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Korai juhar (Acer platanoides, Aceraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides, Rosaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides, Rosaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Közönséges gyertyán (Carpinus betulus, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Közönséges gyertyán (Carpinus betulus, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Fagaceae) (Babos Károly felvétele)
Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Fagaceae) (Babos Károly felvétele)

Erdei szélfű (Mercurialis perennis, Euphorbiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Erdei szélfű (Mercurialis perennis, Euphorbiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora, Poaceae) bugavirágzata (Turcsányi Gábor felvétele)
Egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora, Poaceae) bugavirágzata (Turcsányi Gábor felvétele)

A szurdokerdők (Phyllitidi- és Parietario-Aceretum) nagy légnedvesség-tartalmú, nedves, hűvös völgyek mélyén, mészkőtörmeléken alakultak ki. Hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), magas kőris (Fraxinus excelsior), bükk (Fagus sylvatica), korai juhar (A. platanoides) és hegyi szil (Ulmus glabra) által alkotott lombkoronaszitjük alatt főleg a bükkösök jellemző növényei jelennek meg: a gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium), a sárgaárvacsalán (Galeobdolon luteum), a szagos müge (Galium odoratum), a kapotnyak (Asarum europaeum), az erdei holdviola (Lunaria rediviva), a karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), a díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum) és a havasi iszalag (Clematis alpina). Cserjeszintje fejletlen.

Szurdokerdő (Phyllitidi-Aceretum) (Seregélyes Tibor felvétele)
Szurdokerdő (Phyllitidi-Aceretum) (Seregélyes Tibor felvétele)

Hegyi juhar (Acer pseudo-plantanus, Aceraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Hegyi juhar (Acer pseudo-plantanus, Aceraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Magas kőrisfa (Fraxinus excelsior, Oleaceae) (nagyobb, fekete rügyekkel) és virágos kőrisfa (F. ornus, Oleaceae) (kisebb, világosszürke rügyekkel) rügyes hajtása (Seregélyes Tibor felvétele)
Magas kőrisfa (Fraxinus excelsior, Oleaceae) (nagyobb, fekete rügyekkel) és virágos kőrisfa (F. ornus, Oleaceae) (kisebb, világosszürke rügyekkel) rügyes hajtása (Seregélyes Tibor felvétele)

Bükkerdő, siskanádtippan (Calamagrostis epigeios, Poaceae) vágásnövényzettel (Turcsányi Gábor felvétele)
Bükkerdő, siskanádtippan (Calamagrostis epigeios, Poaceae) vágásnövényzettel (Turcsányi Gábor felvétele)

Korai juhar (Acer platanoides, Aceraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Korai juhar (Acer platanoides, Aceraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Sárgaárvacsalán (Galeobdolon luteum, Labiatae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Sárgaárvacsalán (Galeobdolon luteum, Labiatae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Szagos müge (Galium odoratum, Rubiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Szagos müge (Galium odoratum, Rubiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Kapotnyak (Asarum europaeum, Aristolochiaceae) vese alakú levele (Turcsányi Gábor felvétele)
Kapotnyak (Asarum europaeum, Aristolochiaceae) vese alakú levele (Turcsányi Gábor felvétele)

Erdei holdviola (Lunaria rediviva, Brassicaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Erdei holdviola (Lunaria rediviva, Brassicaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A főként a Bükk hegység északi kitettségű mészkő- és dolomitszikla-lejtőin előforduló sziklai bükkösök (Seslerio hungaricae-Fagetum) a dunántúli elegyes karszterdők (Fago-Ornetum) rokonai. A jégkorszakból ittmaradt, kárpáti fajokban gazdag társulás. Fái, az elegyes karszterdők alkotóihoz hasonlóan, letörpülők, alacsonyan elágazók. Lombkoronaszintjét a bükk (Fagus sylvatica) mellett elsősorban a lisztes berkenye (Sorbus aria) alkotja. Cserjeszintje gyér. Gyepszintjében dominál a tarka nádtippan (Calamagrostis varia) és az erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana). Mellettük jellemző növények még a szirti imola (Centaurea mollis), a harangláb (Aquilegia vulgaris), a vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens), a piros madársisak (Cephalanthera rubra), a fehér madársisak (C. damasonium), a kardos madársisak (C. longifolia), a havasi iszalag (Clematis alpina), a zöld fodorka (Asplenium viride), a hármaslevelű macskagyökér (Valeriana tripteris), a havasi hagyma (Allium victorialis) és a havasi ikravirág (Arabis alpina).

Bükkerdő, siskanádtippan (Calamagrostis epigeios, Poaceae) vágásnövényzettel (Turcsányi Gábor felvétele)
Bükkerdő, siskanádtippan (Calamagrostis epigeios, Poaceae) vágásnövényzettel (Turcsányi Gábor felvétele)

Szirti imola (Centaurea mollis, Compositae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Szirti imola (Centaurea mollis, Compositae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens, Orchidaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens, Orchidaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Zöld fodorka (Asplenium viride, Aspleniaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Zöld fodorka (Asplenium viride, Aspleniaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)



[1761] Edafikus hatásoknak a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaival összefüggő hatásokat nevezzük.

[1762] A lokálklimatikus szó jelentése: a helyi éghajlattal kapcsolatos.

[1763] A posztglaciális szó jelentése: jégkorszak utáni.