Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Életformák

Életformák

Ismert, hogy egy táj képét a növényzete /vegetatio/[1766] mennyire befolyásolja. Ennek a képnek a kialakításában nemcsak az egyes növények formája, hanem a megjelenésük alapján egymástól eltérő növények egymáshoz viszonyított aránya is jelentős szerepet játszik. Az egyenlítői égövben pl. az örökzöld, többrétegű lombkoronaszintet alkotó fák és cserjék, valamint a lágyszárú, a fánlakó[1767] és a liánnövények együttesen alakítják ki az esőerdő bonyolult szerkezetét. A mérsékeltövi füves puszták sokkal egyszerűbb felépítésűek: ezeken döntő mértékben hagymás, gumós és gyöktörzses évelő, valamint egyéves lágyszárú növények terjedtek el. A hideg éghajlatra a virágtalanok, a lágyszárúak és a törpecserjék , míg a sivatagokra a pozsgás[1768] évelők mellett a rendkívül rövid életű (efemer) egyévesek jellemzőek.

Esőerdő (Gábris Gyula felvétele)
Esőerdő (Gábris Gyula felvétele)

Löszsztyepp maradéka tátorjánnal (Crambe tataria, Brassicaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Löszsztyepp maradéka tátorjánnal (Crambe tataria, Brassicaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Nedves tundra zsombékokkal, tőzegmohákkal (Orbán Sándor felvétele)
Nedves tundra zsombékokkal, tőzegmohákkal (Orbán Sándor felvétele)

Kúszó fűz (Salix repens subsp. repens, Salicaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Kúszó fűz (Salix repens subsp. repens, Salicaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Óriáskaktusz (Carnegiea gigantea, Cactaceae) (Gyovay Lajos felvétele)
Óriáskaktusz (Carnegiea gigantea, Cactaceae) (Gyovay Lajos felvétele)

A növényeket külső megjelenésük alapján sokféle osztályozással kísérelték meg csoportosítani. Ezen csoportosítások közül leghasználhatóbbak azok voltak, amelyek a környezeti tényezők és a növények formája között kerestek valamilyen kapcsolatot. Mindeddig Raunkiaer ún. életforma-osztályozása aratta a legnagyobb tudományos sikert, ami azon a felismerésen alapul, hogy a különböző rendszertani hovatartozású növények a hasonló klimatikus feltételekhez azonos struktúrával és fejlődésmóddal alkalmazkodnak. Alkalmazkodásuk külső megjelenésükben is tükröződő alapját két, egymással ellentétesen ható tényező képezi: egyrészt az a konkurenciaviszonyok miatti természetes követelmény, hogy az adott éghajlati, talaj- stb. feltételek között a lehető legnagyobb produktivitást érjék el, másrészt az a túlélést meghatározó követelmény, hogy az áttelelő szerveik /rügyeik/, megfelelő elhelyezkedésükkel, képesek legyenek optimálisan átvészelni a kedvezőtlen (hideg, száraz vagy éppen meleg) évszakot. Raunkiaer a rügyek elhelyezkedése alapján az alábbi növénycsoportokat különböztethette meg:

Raunkiaer életforma-osztályozása (Ph: fanerofiton; Ch: chamefiton; H: hemikriptofiton; K: kriptofiton; Th: terofiton)
Raunkiaer életforma-osztályozása (Ph: fanerofiton; Ch: chamefiton; H: hemikriptofiton; K: kriptofiton; Th: terofiton)

A fanerofitonok (phanerophyton) fák és cserjék, amelyek rügyeiket a levegőben lévő hajtásaikon, a talaj felszíne fölött legalább 50 cm magasan viselik. Méretük alapján négy csoportjukat - a 30 m-nél is magasabb megafanerofitonokat, a 8 és 30 m közötti magasságú mezofanerofitonokat, a 2 és 8 m közötti magasságú mikrofanerofitonokat és a 2 m-nél alacsonyabb nanofanerofitonokat - különböztetjük meg. A fanerofitonok lehetnek örökzöldek vagy lombhullatók, illetve rügypikkelyesek vagy rügypikkely nélküliek. Az örökzöldek közül a trópusi fák rügyei rügypikkely nélküliek, míg a trópusokon kívüli (extratropikus) területeken élők rügyei többnyire rügypikkelyekkel fedettek.

Mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum, Taxodiaceae) (Csáky Péter felvétele)
Mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum, Taxodiaceae) (Csáky Péter felvétele)

Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Bugaci nyáras-borókás (Junipero-Populetum albae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Bugaci nyáras-borókás (Junipero-Populetum albae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Kökény (Prunus spinosa, Rosaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Kökény (Prunus spinosa, Rosaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A kamefitonok törpecserjék és párnás növények.[1769] Rügyeik a kedvezőtlen időszakot a talaj felszíne fölött 10-50 cm magasságban vészelik át. Havas területeken a rügyeket a hó óvja a megfagyástól. Közülük az ún. félcserjék[1770] a levegőbe emelkedő hajtásaik alsóbb részén viselik áttelelő rügyeiket. Idetartoznak pl. a csarab (Calluna vulgaris) és az áfonyák (Vaccinium spp.). Ez a csoport a mediterráneumban is nagyon elterjedt. A passzív kamefitonok megjelenése hasonló az előbbi csoportéhoz. Ezek fölálló hajtásai azonban elpusztulnak, és új hajtásaik a következő évben a felszínen kúszó száraikból erednek. Ilyenek pl. a kakukkfűfajok (Thymus spp.). Az aktív kamefitonok minden hajtása a föld felszínén kúszik és esetleg a csomóknál le is gyökerezik. Ezekre példa a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia) és a varjúbogyó (Empetrum nigrum). A párnás növények[1771] az aktív kamefitonok nagyon rövid szártagú megfelelői. Közéjük tartoznak pl. a kövirózsafajok (Sempervivum spp.) és a kőtörőfűfajok (Saxifraga spp.) .

Csarab (Calluna vulgaris., Ericaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Csarab (Calluna vulgaris., Ericaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Alpesi kövirózsafaj (Sempervivum sp., Crassulaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Alpesi kövirózsafaj (Sempervivum sp., Crassulaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Hegyi kőtörőfű (Saxifraga adscendens, Saxifragaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Hegyi kőtörőfű (Saxifraga adscendens, Saxifragaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A hemikriptofitonok rügyei közvetlenül a talaj felszínén, az elszáradt levelek védelmében helyezkednek el. Az ún. protohemikriptofitonok - ilyen pl. a hamvas szeder (Rubus caesius) és a nagy csalán (Urtica dioica) - legalsó levelei fejletlenek, így rügyeik közvetlenül a talajfelszínnel egy vonalban helyezkednek el. A részlegesen rozettás növények[1772] alsó levelei tőlevélrózsát formálnak, de a száruk is leveles. Ide tartozó növény pl. az indás ínfű (Ajuga reptans) és a mezei cickafark (Achillea collina) . A rozettás növények[1773] összes levele tőlevélrózsát alkot. Ebbe a csoportba tartozik pl. a százszorszép (Bellis perennis) és a pongyola pitypang (Taraxacum officinale) .

Hamvas szeder (Rubus caesius, Rosaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Hamvas szeder (Rubus caesius, Rosaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Nagy csalán (Urtica dioica, Urticaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Nagy csalán (Urtica dioica, Urticaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Mezei cickafark (Achillea collina, Compositae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Mezei cickafark (Achillea collina, Compositae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Százszorszép (Bellis perennis, Compositae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Százszorszép (Bellis perennis, Compositae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Pongyola pitypang (Taraxacum officinale, Compositae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Pongyola pitypang (Taraxacum officinale, Compositae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A kriptofitonok áttelelő szervei a föld felszíne alatt vannak. Két csoportjukat különböztetjük meg:

- A geofitonok a kedvezőtlen időszakot átvészelő rügyeiket föld alatti hagymáikon, gumóikon vagy rizómáikon viselik. Hagymások pl. a hagymafajok (Allium spp.), gumós a burgonya (Solanum tuberosum), rizómás pedig a mezei aszat (Cirsium arvense) .

Vöröshagyma (Allium cepa, Alliaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Vöröshagyma (Allium cepa, Alliaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Burgonya (Solanum tuberosum, Solanaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Burgonya (Solanum tuberosum, Solanaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Mezei aszat (Cirsium arvense, Compositae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Mezei aszat (Cirsium arvense, Compositae) (Turcsányi Gábor felvétele)

- A helofitonok a vizes és a mocsaras területek iszapjában, többnyire rizóma formájában telelnek át. Ilyenek pl. virágkáka (Butomus umbellatus), a nád (Phragmites australis) és a gyékényfajok (Typha spp.) . Ebbe a csoportba soroljuk azokat a hínáralkotókat is, amelyek hajtásai a víz fenekére lesüllyedve vészelik át a telet. Ilyenek pl. a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), a kolokán (Stratiotes aloides), valamint a békaszőlőfajok (Potamogeton spp.) .

Virágkáka (Butomus umbellatus, Butomaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Virágkáka (Butomus umbellatus, Butomaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Nád (Phragmites australis, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Nád (Phragmites australis, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Bodnározó gyékény (Typha latifolia, Typhaceae) torzsavirágzata (Turcsányi Gábor felvétele)
Bodnározó gyékény (Typha latifolia, Typhaceae) torzsavirágzata (Turcsányi Gábor felvétele)

Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba, Nymphaeaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba, Nymphaeaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Kolokán (Stratiotes aloides, Hydrocharitaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Kolokán (Stratiotes aloides, Hydrocharitaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus, Potamogetonaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus, Potamogetonaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A terofitonok egyéves növények. Élettartamuk néhány héttől (ún. efemer egyévesek) egy évig terjedhet. A kedvezőtlen időszakot mag formájában, a talajban vészelik át. Ide tartozik pl. a bürök gémorr (Erodium cicutarium), a piros árvacsalán (Lamium purpureum) és a paprika (Capsicum annuum) .

Bürök gémorr (Erodium cicutarium, Geraniaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Bürök gémorr (Erodium cicutarium, Geraniaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Piros árvacsalán (Lamium purpureum, Labiateae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Piros árvacsalán (Lamium purpureum, Labiateae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Paprika (Capsicum annuum, Solanaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Paprika (Capsicum annuum, Solanaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Az epifitonok fákon laknak. Lehetnek lágy- vagy fásszárúak. Lágyszárúak pl. a trópusi orchideák, fásszárú a sárgafagyöngy (Loranthus europaeus) .

Trópusi epifiton orchideafaj (Orchidaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Trópusi epifiton orchideafaj (Orchidaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Sárga fagyöngy (Loranthus europaeus, Loranthaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Sárga fagyöngy (Loranthus europaeus, Loranthaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A biológiai spektrum azt mutatja meg, hogy milyen egy adott terület életforma-megoszlása. Amint arra a fejezet elején utaltunk, a különböző biomok biológiai spektruma jelentősen eltér egymástól.



[1766] A vegetáció a földfelszínt borító növénytakaró. Megkülönböztetendő a flórától, ami a Föld valamely területén élő fajok összességét jelenti.

[1767] A fánlakó növények (epifitonok) nem a talajon, hanem más növények (leginkább fák) lombkoronájában élnek, kihasználva az ottani jobb fény- és csapadékviszonyokat. Elsősorban a trópusi esőerdőkre jellemzők, ahol főképp zuzmók, mohák, páfrányok, kosborfélék és broméliafélék tartoznak életformacsoportjukba. Tápanyagaikat és a vizet a támasztékul szolgáló növény korhadó kérgéből, valamint a leülepedő porból veszik föl. Hazánkban kevés zuzmó- és mohafaj, valamint a félélősködő fagyöngy és sárgafagyöngy (fakín) alkotja a szegényes epifiton flórát.

[1768] Szukkulens (pozsgás) egy növény vagy szerv, ha víztartó szöveteiben vizet raktároz, aminek következtében duzzadt teste meglehetősen puha, összenyomható.

[1769] Párnás növények a talaj felett sűrűn elágazó, tömött félgömb alakú növények.

[1770] A félcserjék átmenetet képeznek a cserjék és a lágyszárú évelő növények között. Száruk alsó része rövidszártagú, fás és kitelelő, fölső része pedig hosszúszártagú, lágy és a tenyészidőszak végére elszáradó.

[1771] Párnás növények a talaj felett sűrűn elágazó, tömött félgömb alakú növények.

[1772] Tőlevélrózsa vagy tőrózsa (rozetta) a tőből eredő, rendszerint körben elhelyezkedő levelek összessége.

[1773] Tőlevélrózsa vagy tőrózsa (rozetta) a tőből eredő, rendszerint körben elhelyezkedő levelek összessége.