Növénytan
Az egyenlítői klímaöv
A 0. és a 10. szélességi fokok között alakul ki. A havi középhőmérséklet 24 és 28 °C között változik. Évi 2000-5000 mm, egyenletes megoszlású csapadék jellemzi. Száraz évszak nincs. Zonális (vagyis a klímazónára jellemző) vegetációja[1774] a trópusi esőerdő . Legfontosabb termesztett növényei a kávé (Coffea spp.), a kakaó (Theobroma cacao), a banán (Musa x paradisiaca), a kókusz (Cocos nucifera), az olajpálma (Elaeis guineensis), a kaucsukfa (Hevea brasiliensis) és a manióka (Manihot esculenta) .
A trópusi klímaöv
A 10. és a 25. szélességi fokok között terül el. Átlagos hőmérséklete magas; a leghidegebb hónapban is 15 °C fölötti. A hőmérsékleti ingadozások nagyobbak, mint az egyenlítői klímaövben. A csapadék évi 800-2000 mm, évszaktól függően változó mennyiségű. Legjellemzőbb zonális vegetációja a csapadékmegoszlástól függően a lombhullató trópusi erdő, az erdős szavanna és a szavanna. Főbb mezőgazdasági terményei a cukornád (Saccharum officinarum), a rizs (Oriza sativa), az édesburgonya (Ipomoea batatas) és a földimogyoró (Arachis hypogaea).
A szubtrópusi klímaöv
A leszálló (antipasszát) szélrendszer hatására jön létre a 25. és a 35. szélességi fokok között. A hőmérséklet erősen ingadozik, abszolút minimuma elérheti a 0 °C-ot.
Forró sivatagi klímatípusa alatt az évi csapadékösszeg nem haladja meg a 100 mm-t. A zonális növényzet pozsgás[1775] és vesszős sivatagi xerofitonokból és rövid életciklusú egyévesekből (efemerekből) áll. Datolyapálmát (Phoenix dactylifera) és citrusfajokat csak az oázisokban és az öntözött területeken termesztenek.
Forró félsivatagi klímatípusa alatt az évi csapadékösszeg 100 és 200 mm közötti. Zonális növényzetét laza cserjések és fa vagy oszlop alakú szukkulensek[1776] alkotják. Növénytermesztés csak öntözéssel lehetséges.
A nedves szubtrópusi klímatípus főleg szigeteken és hegyvidékeken alakul ki. Egész évben egyenletesen csapadékos. Tele enyhe, nyara forró. Zonális növénytakaróját babérlombú erdők[1777] alkotják. Fő terményei a kávé (Coffea spp.), a tea (Camellia sinensis) és a déligyümölcsök .
Mediterrán, nyáron száraz szubtrópusi klímatípus. Tele enyhe, csapadékos, nyara forró, száraz. Zonális vegetációját a száraz időszak hosszától függően keménylombú örökzöld erdők vagy keménylombú örökzöld cserjések alkotják. Jellemző termesztett növényei az olajfa (Olea europaea), a citrusfélék, a füge (Ficus carica), a pisztácia (Pistacia vera) és a bortermő szőlő (Vitis vinifera) .
A mérsékelt klímaöv
A 35. és a 60. szélességi fok között helyezkedik el. Hőmérséklete erősen ingadozik, tele hideg. A hőmérsékleti minimuma fagypont alatt van, a legmelegebb hónap középhőmérséklete pedig meghaladja a 10 °C-ot.
Meleg mérsékelt vagy szubmediterrán klímatípusa átmenetet képez a mérsékelt és a mediterrán öv között. Rövid tele enyhe és esős, meleg nyara végig nedves (humid) vagy rövid száraz (arid) időszakú. Különösen Európában elterjedt. A zonális vegetációt melegkedvelő lombhullató erdők vagy cserjeerdők alkotják, örökzöld aljnövényekkel. Főbb termesztett növényei a kukorica (Zea mays), a bortermő szőlő (Vitis vinifera) és egyéb gyümölcsök.
Mérsékelten hűvös, nedves klímatípusa száraz évszak nélküli. A tengerpartokra jellemző. Tele hűvös, nyara enyhe, csapadékos. Természetes vegetációját mérsékelt övi lombos erdők alkotják. Fő terményei a gabonafélék, a burgonya (Solanum tuberosum) és a cukorrépa (Beta vulgaris provar. altissima).
Mérsékelten hűvös, száraz klímatípusa főleg a kontinensek belsejében alakul ki. Tele hideg, nyara meleg és száraz. Az alacsony évi csapadékmennyiség (200-500 mm) erdős puszták, füves puszták, ürmös sztyeppek vagy sós puszták kialakulását teszi lehetővé.
Hideg sivatagi vagy félsivatagi klímatípusában 9-12 a száraz hónapok száma. Ide tartoznak a Góbi sivatag és Tibet félcserjékből, cserjékből, és lágyszárúakból álló vegetációtípusai.
Hideg mérsékelt övi nedves klímatípusa elsősorban az 50. és a 60. szélességi fok között található. Tele hosszú, nyara enyhe. A fagyos hónapok száma 5-8. Kevés csapadéka is fedezi a csekély párologtatást. Jellemző vegetációja[1778] a tajgaerdő . Fő mezőgazdasági terményei a gabonafélék, a burgonya (Solanum tuberosum) és a szálastakarmányok.
A sarkvidéki (boreális) klímaöv
A hőmérséklet legalább fél évig fagypont alatt van. A legmelegebb hónap középhőmérséklete sem haladja meg a +10 °C-ot. Fokozatosan eltűnnek a napszakok: télen egész nap éjszaka, nyáron egész nap nappal van.
Tundra-klímatípusa alatt a 2-3 hónapra felengedő talajokon fátlan tundravegetáció alakul ki. Jellemző gazdálkodási forma a nomád legelőgazdálkodás (rénszarvastenyésztés).
Fagy-klímatípusa alatt a talaj egész éven át fagyott. Hó- és jégborította, növénymentes táj.
Az extrazonális, magashegységi klímatípus
Különböző éghajlati övekben eltérő magasságokban kialakuló klíma. A tundraklímához hasonlít rövid tenyészidejével és fátlan növényzetével. Éghajlata azonban erősen csapadékos, hőmérséklete nyáron magas és erősen ingadozó, fényviszonyai pedig a sarkinál jóval kedvezőbbek. A magas hegységekben magassági régiók[1779] alakulnak ki, amelyek növényzete meglehetősen eltérő.
[1774] A vegetáció a földfelszínt borító növénytakaró. Megkülönböztetendő a flórától, ami a Föld valamely területén élő fajok összességét jelenti.
[1775] Szukkulens (pozsgás) egy növény vagy szerv, ha víztartó szöveteiben vizet raktároz, aminek következtében duzzadt teste meglehetősen puha, összenyomható.
[1776] Szukkulens (pozsgás) egy növény vagy szerv, ha víztartó szöveteiben vizet raktároz, aminek következtében duzzadt teste meglehetősen puha, összenyomható.
[1777] A babérlombú erdőket kevés szilárdító szövetű, kopasz leveleket kialakító, fedett rügyű lombos, illetve ritkábban pikkely- vagy tűlevelű fák alkotják. Elsősorban hegyvidékeken terjedtek el Mikronézia szigetvilágában, a Fokföldön, a Himalája déli lejtőin, Japánban, Floridában, Chilében és Új-Zélandon. Lombkoronaszintjük szegény, gyepszintjük viszont gazdag fajokban. A gyepszintben különösen sok páfrányfaj tenyészik. Jellemző fajaik a babérfélék, a teafélék, az araukáriák és a mamutfenyők (Sequoia spp.).
[1778] A vegetáció a földfelszínt borító növénytakaró. Megkülönböztetendő a flórától, ami a Föld valamely területén élő fajok összességét jelenti.
[1779] Közép-Európa magassági övei (régiói) a rájuk jellemző növényzettel a következők: 500-700 m tengerszint fölötti magasság (tfm) között a kollin régió tölgyesekkel, 700-1000 m tfm között a szubmontán régió bükkösökkel, 1000-1500 m tfm között a montán régió lucosokkal, 1500-2000 m tfm között a szubalpin régió törpefenyvesekkel és törpecserjésekkel, 2000-3000 m tfm között az alpin régió alhavasi gyepekkel, 3000 m fölött pedig a nivális, növényzet nélküli, állandóan hóval takart régió húzódik.