Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A társulás (biocönózis)

A társulás (biocönózis)

A társulások megítélésével kapcsolatban a 20. század elején két egymással ellentétes koncepció alakult ki. Clements a biocönózist olyan szuperorganizmusnak tekintette, amelynek alkotó egyedei és populációi egy közös és kölcsönhatásokon alapuló történelmi /evolúciós/[1789] fejlődés eredményeképpen szoros kapcsolatban állnak egymással. Ezáltal a társulás definiálható és határai is megvonhatók (diszkrét társuláselmélet). Gleason viszont a populációk együtt élésének okát kizárólag környezeti igényeik és toleranciájuk hasonlóságában látta. Véleménye szerint a társulások határai nem élesek, ezért azok nem is léteznek. Úgy véljük, annak ellenére, hogy a társulások határait rendszerint térben és időben valóban nem tudjuk élesen megvonni, velük, mint szerveződési szinttel, mindenképpen érdemes foglalkoznunk.

A társulás számos faj egyedeiből, illetve populációiból szerveződő, adott ökológiai környezetben fajaiban és fajainak egymáshoz viszonyított arányában ismétlődő összetételű, szervezett (organizált) egyed feletti szerveződési szint. A társulást alkotó populációk meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt, ami által a társulásban önszabályozás valósul meg. Mennél változatosabbak az életkörülmények a biocönózisban, annál nagyobb a benne előforduló fajok száma. Ezzel szemben mennél jobban eltérnek az életfeltételek az optimálistól, annál nagyobb lehet a biocönózis egyedszáma. A speciális (szélsőséges) élőhelyeknek nagyon jellegzetes a biocönózisa . A társulások összetételének ismeretében ezért információkat szerezhetünk a környezetükről. A társulások analítikus bélyegei az egyedszám (abundancia), a borítás (dominancia), a társulásképesség (szociabilitás), az életképesség (vitalitás), szintetikus bélyegei pedig a sűrűség (frekvencia), az állandóság (konstancia) és a hűség (fidelitás). Egy társulás vizsgálatakor azonban olyan jellemzők sem hanyagolhatók el, mint a fajösszetétel, a fajgaz-[1790] dagság, a faj-egyed-diverzitás,[1791] a fiziognómiai térszerkezet (szintezettség), az időbeli (napszakos, évszakos és annál is hosszabb változású) struktúrák és a korábban már tárgyalt, populációs kölcsönhatások révén kialakuló relációstruktúrák (pl. táplálkozási - ún. trofikus - struktúrák). Részben a fenti jellemzők alapján is jól elkülöníthetően megkülönböztetünk erdei, réti, vízparti, tavi stb. biocönózisokat. Érdemes még különbséget tennünk a természetes és a kultúrbiocönózisok között is.

Tengerparti szikes sziksófűvel (Salicornia europaea, Chenopodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Tengerparti szikes sziksófűvel (Salicornia europaea, Chenopodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Bükkerdő árnyéktűrő aljnövényzete (Seregélyes Tibor felvétele)
Bükkerdő árnyéktűrő aljnövényzete (Seregélyes Tibor felvétele)

Mocsárrét réti kakukkszegfűvel (Lychnis flos-cuculi), sárga nőszirommal (Iris pseudacorus) és kúszó boglárkával (Ranunculus repens) (Seregélyes Tibor felvétele)
Mocsárrét réti kakukkszegfűvel (Lychnis flos-cuculi), sárga nőszirommal (Iris pseudacorus) és kúszó boglárkával (Ranunculus repens) (Seregélyes Tibor felvétele)

Tündérrózsa-vízitök hínár (Nymphaeetum albo-luteae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Tündérrózsa-vízitök hínár (Nymphaeetum albo-luteae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A társulás egyedszámát és borítottságát vagy egy skála (pl. Braun-Blanquet-skála) segítségével, vagy az összes egyed számához, illetve a teljes borítottsághoz viszonyított százalékos értékkel állapítjuk meg. A társulásképesség skálaértékei azt fejezik ki, hogy egy populáció egyedei mennyire szálanként, illetve csoportosulva fordulnak elő. Az életképesség értéke szintén egy skála segítségével azt jelzi, hogy a populáció az adott élőhelyen milyen mértékben képes végigvinni teljes életciklusát (ismert, hogy számos növényfaj elterjedési területének egy részén nem virágzik, viszont vegetatív úton képes terjedni). A sűrűség egy állományon, az állandóság pedig egy társuláson belül jelzi, hogy a vizsgált faj előfordulása mennyire gyakori. A hűség fogalma annak jelzésére szolgál, hogy egy faj mennyire kötődik egy adott társuláshoz.

Ismerünk társulás alatti és társulás fölötti cönoszisztematikai[1792] egységeket. Társulás alatti egységek a szubasszociáció, a fácies, a szinuzium és a konszociáció, társulás fölötti egységek pedig az asszociációcsoport, az asszociációsorozat, az asszociációosztály és a divízió. A szubasszociációkat az ún. differenciális fajok alapján különböztetjük meg egymástól. A Carici-Fagetum szubasszociáció differenciális faja pl. a bükkös sás (Carex pilosa), míg a Luzulo-Fagetumé a fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides) . A különböző fáciesekben egyes fajok eltérő mennyiségben fordulnak elő. Mocsárréteken pl. a réti boglárka (Ranunculus acris) vagy a réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi) alkothat a dominanciája révén fácieseket. A szinuzium azonos életformájú fajokból álló, társuláson belüli kisebb egység. Ilyen pl. egy korhadó farönk gombavilága . A konszociációkat a tásulás legfelső szintjének uralkodó fajai alapján különböztetjük meg. A nádasokban pl. a nádon kívül valamelyik gyékény- vagy harmatkásafaj válhat dominánssá.

Bükkerdő árnyékos belseje, a bükkfa (Fagus sylvatica, Fagaceae) törzsének lejtő felé néző oldalán fehér perjeszittyóval (Luzula luzuloides, Juncaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Bükkerdő árnyékos belseje, a bükkfa (Fagus sylvatica, Fagaceae) törzsének lejtő felé néző oldalán fehér perjeszittyóval (Luzula luzuloides, Juncaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Réti boglárka (Ranunculus acris, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Réti boglárka (Ranunculus acris, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Mocsárrét réti kakukkszegfűvel (Lychnis flos-cuculi), sárga nőszirommal (Iris pseudacorus) és kúszó boglárkával (Ranunculus repens) (Seregélyes Tibor felvétele)
Mocsárrét réti kakukkszegfűvel (Lychnis flos-cuculi), sárga nőszirommal (Iris pseudacorus) és kúszó boglárkával (Ranunculus repens) (Seregélyes Tibor felvétele)

Húsvörös nyálkagomba (Lycogala epidendrum, Myxomycetes, Liceales) etáliumai korhadó fán (Siller Irén felvétele)
Húsvörös nyálkagomba (Lycogala epidendrum, Myxomycetes, Liceales) etáliumai korhadó fán (Siller Irén felvétele)

Nádas (Turcsányi Gábor felvétele)
Nádas (Turcsányi Gábor felvétele)

Nád (Phragmites australis, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Nád (Phragmites australis, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Bodnározó gyékény (Typha latifolia, Typhaceae) torzsavirágzata (Turcsányi Gábor felvétele)
Bodnározó gyékény (Typha latifolia, Typhaceae) torzsavirágzata (Turcsányi Gábor felvétele)

Harmatkásás (Glycerietum maximae) balra és kisbékalencse-hínár (Lemno-Spirodeletum) középen (Turcsányi Gábor felvétele)
Harmatkásás (Glycerietum maximae) balra és kisbékalencse-hínár (Lemno-Spirodeletum) középen (Turcsányi Gábor felvétele)

A florisztikailag (mindenekelőtt karakterfajaik alapján) rokon társulásokat asszociációcsoportokba (federatio), az asszociációcsoportokat asszociációsorozatokba (ordo), az asszociációsorozatokat pedig asszociációosztályokba (classis) soroljuk. A legnagyobb cönoszisztematikai[1793] egység, a divízió, már egy-egy biomot vagy formációcsoportot[1794] foglal magába. Formációknak a külső megjelenést is meghatározó domináns növényfaj által meghatározott vegetációegységeket[1795] tekintjük. Ilyenek pl. a tölgyerdők, a homokpusztagyepek vagy a lebegő hínárok .

Melegkedvelő tölgyes (Corno-Quercetum pubescenti-petreae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Melegkedvelő tölgyes (Corno-Quercetum pubescenti-petreae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Fehér nyár (Populus alba, Salicaceae), előtte homokpusztagyep (Festucetum vaginatae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Fehér nyár (Populus alba, Salicaceae), előtte homokpusztagyep (Festucetum vaginatae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Vízipáfrány-társulás (Salvinio-Spirodeletum) (Seregélyes Tibor felvétele)
Vízipáfrány-társulás (Salvinio-Spirodeletum) (Seregélyes Tibor felvétele)

A társulások nevét egy vagy két domináns, illetve egy-egy jellemző és domináns fajuk kettős latin nevéből úgy képezzük, hogy a nemzetség nevéhez -etum képzőt ragasztunk, a faj vagy fajok nevét pedig - ha kettő van, kötőjellel összekötve - birtokos esetbe (genitivus) tesszük. Az asszociációcsoport nevének -ion, az asszociációsorozaténak -etalia, az asszociációosztályénak -etea, a szubasszociációénak -etosum, a fáciesének pedig -osum a végződése.



[1789] Az evolúció szó jelentése: fejlődés. A biológiai evolúció (törzsfejlődés) az élő anyag keletkezése az élettelenből és változatosságának kialakulása a Föld története folyamán.

[1790] Fajgazdagság alatt egy terület (vízben, levegőben, talajban stb. egy adott térfogat) fajainak számát értjük. A faj-egyed diverzitás rendszerint egy matematikai képlet (pl. Shannon-Wiener index, Simpson-index) segítségével nemcsak a fajszámot, hanem az egyedek fajok közötti megoszlását is figyelembe veszi.

[1791] Fajgazdagság alatt egy terület (vízben, levegőben, talajban stb. egy adott térfogat) fajainak számát értjük. A faj-egyed diverzitás rendszerint egy matematikai képlet (pl. Shannon-Wiener index, Simpson-index) segítségével nemcsak a fajszámot, hanem az egyedek fajok közötti megoszlását is figyelembe veszi.

[1792] A cönoszisztematika a társulások rendszerezésével foglalkozó tudományág.

[1793] A cönoszisztematika a társulások rendszerezésével foglalkozó tudományág.

[1794] A formációk a növénytakaró (vegetatio) közepes nagyságú egységei (pl. bükkösök, tölgyesek, mocsárrétek, láprétek). A hasonló környezetben élő és hasonló megjelenésű formációk formációcsoportokat alkotnak.

[1795] A vegetáció a földfelszínt borító növénytakaró. Megkülönböztetendő a flórától, ami a Föld valamely területén élő fajok összességét jelenti.