Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A társulások térbeli és időbeli strukturálódása

A társulások térbeli és időbeli strukturálódása

A társulások térben és időben struktúrálódnak. Térbeli tagozódásukra példa az erdők szintjeinek kialakulása . Így az egyes alkotó populációik a fényviszonyokat a lehető legjobban használják ki. Egy erdőben általában lombkoronaszintet, cserjeszintet, gyepszintet, moha- és zuzmószintet, valamint talajszintet különböztetünk meg. Olyan klíma alatt, ahol évszakok váltakoznak, a növénytársulásokon belül az év egyes időszakaira jellemző növényegyüttesek jelennek meg. Egy lomberdőben pl. kilombosodás előtt tavaszi geofitonok, később pedig árnyéktűrők virítanak. Az ősz a lombhullatás, a termésérlelés ideje, télen pedig nyugalmi állapot következik be. Ennek alapján megkülönböztetünk tavaszi, nyári, őszi és téli aszpektust. Külön tudományág, a fenológia foglalkozik a növények aszpektusok során létrejövő külső változásaival.

Bükkerdő cserje-, gyep- és mohaszinttel (Szabó Mária felvétele)
Bükkerdő cserje-, gyep- és mohaszinttel (Szabó Mária felvétele)

A társulások időbeli egymás után következése a szukcesszió . Szukcesszió bekövetkezik emberi beavatkozás nélkül (természetes szukcesszió) vagy emberi beavatkozásra (másodlagos szukcesszió). A Föld fejlődéstörténete során bekövetkező szekuláris szukcesszió a klimatikus viszonyok hatására alakul és soha nem ismétlődik meg. A biotikus szukcesszió változatlan makroklimatikus[1796] viszonyok között zajlik. Két formája az ökogenetikus (külső ökológiai folyamatok által irányított) és a szingenetikus - társuláson belüli okok, pl. fajok közötti versengés vagy populációdinamikai folyamatok[1797] által irányított - szukcesszió. Amennyiben elfogadjuk a diszkrét társuláselméletet, a szukcesszió folyamata stádiumokon keresztül valósul meg, amelyeknek van kezdeti, kifejlődött és hanyatlási fázisa. Ahogy az egyik stádium létfeltételei romlanak, úgy teremtődnek meg a másik stádium fellépésének a feltételei. A szukcesszió végső stádiuma a klimax társulás, amely az adott terület klímaviszonyai mellett a legbonyolultabb, legnagyobb szervezettségű társulás (Magyarország területének legnagyobb részén ilyenek a lombos erdőtársulások). Ha a szukcesszió a klimax felé halad, akkor progresszív, ha a leromlás felé halad (pl. gyomosodás), akkor regresszív irányú. A vegetáció[1798] szukcessziójával párhuzamosan zajlik a talaj szukcessziója is. E két folyamat egymást feltételezi, csak együtt értelmezhető.

Tó feltöltődése (szukcesszió) (Felföldy, 1943 nyomán)
Tó feltöltődése (szukcesszió) (Felföldy, 1943 nyomán)

A szukcesszió elején általában az új élőhelyeket gyorsan benépesíteni képes, egyéves, r-stratégista szervezetek telepednek meg a társulásokban. A végén az évelő, K-stratégisták kerülnek túlsúlyba. A kezdeti stádiumokban a társulás biomasszája[1799] csekély, a későbbi stádiumokban pedig egyre nagyobb. A közösség faj-egyed diverzitása[1800] is változik a szukcesszió során: kezdetben rendszerint folyamatosan növekszik, ám a klimaxstádiumban kissé lecsökken. Általában a stabilitás is növekszik a klimaxstádium irányában. Megfigyelhető, hogy a szukcesszió folyamata kezdetben mindig gyors, a klimaxstádium felé közeledve pedig fokozatosan lelassuló.

A klimaxstádiumot az ún. monoklimax és poliklimax elméletek képviselői eltérően értelmezik. Amíg a monoklimax elmélet támogatói szerint a klimaxstádiumot egyetlen tényező (a makroklíma) határozza meg, a poliklimax elmélet hívei a makroklíma mellett más - edafikus[1801] és biotikus - tényezők szerepét is fontosnak tartják. Ennek megfelelően a monoklimax elmélet egyféle, a poliklimax elmélet pedig többféle klimaxstádiumot (pl. edafikus klimaxokat) ismer el. Az ideális klimaxtól való eltéréseket a monoklimax felfogás kivételeknek tekinti. Ilyenek pl. a klimaxstádium előtt sokáig megrekedő szubklimax, a zavarások (pl. legeltetés, kaszálás, tűz) miatt bekövetkező diszklimax, az éghajlati ingadozások által előidézett szárazabb és forróbb periódusok okozta preklimax, illetve nedvesebb és hűvösebb periódusok kiváltotta posztklimax állapotok. A poliklimax elmélet szerint a klimax a klíma instabilitása miatt csak viszonylagosan állandó állapot. Lassú, emberi léptékkel nehezen követhető változások benne is mindig bekövetkeznek. Úgy tűnik, hogy a klimaxstádiumot alkotó fajok közötti kötődés (amit együttes előfordulásuk vizsgálatával követhetünk nyomon) kisebb mértékű, mint a szukcesszió korábbi stádiumait alkotók között.

Egy viszonylagos egyensúlyban lévő (klimax) társulásban sok kicsiny, aszinkron működésű és mozaikos elrendeződésű ciklus biztosítja a látszólagos állandóságot. Ilyen ciklusokat képez pl. egy erdőben az egyes fák pusztulása, illetve a helyükön bekövetkező megújulási folyamat. Hasonló ciklusok létezését mutatták ki homokpusztákon (épülő és pusztuló homokbuckák, illetve buckaközök), magassásos társulásokban (zsombékok és semlyékek kialakulása, illetve helycseréje) és tundravegetációban (kőpoligonok képződése, illetve megszűnése) is. A ciklusok talaj-, mikroklimatikus és földfelszíni viszonyokat megváltoztató fizikai alapját rendszerint évelő növények megtelepedése, megerősödése és fokozatos pusztulása adja.



[1796] Makroklíma a nagy, több ezer négyzetkilométert meghaladó méretű térségek viszonylag egyöntetű, és a környező térségekétől eltérő éghajlata.

[1797] A populációdinamikai folyamatok közé a populációt alkotó egyedek számának alakulása és ennek révén az egyedsűrűség változása tartozik.

[1798] A vegetáció a földfelszínt borító növénytakaró. Megkülönböztetendő a flórától, ami a Föld valamely területén élő fajok összességét jelenti.

[1799] Biomassza a bioszféra egy adott területén vagy térfogatában lévő élőlények adott időpontban mérhető össztömege.

[1800] Fajgazdagság alatt egy terület (vízben, levegőben, talajban stb. egy adott térfogat) fajainak számát értjük. A faj-egyed diverzitás rendszerint egy matematikai képlet (pl. Shannon-Wiener index, Simpson-index) segítségével nemcsak a fajszámot, hanem az egyedek fajok közötti megoszlását is figyelembe veszi.

[1801] Edafikus hatásoknak a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaival összefüggő hatásokat nevezzük.