Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A biomok

A biomok

Biomoknak vagy zonobiomoknak a klímazónáknak megfelelően övezetesen kialakult, hasonló társulásokat magukba foglaló nagy, földrésznyi területekre kiterjedő egyed fölötti szerveződési szinteket tekintjük, amelyeknek arculatát mindenekelőtt az uralkodó növényi életformák (pl. egyévesek, törpecserjék vagy fák) határozzák meg. Mivel a biomok arculatát mindenekelőtt növényborításuk (vegetatio) határozza meg, az uralkodó növényzeti típus megjelölésével ún. formációcsoportokként[1802] is meg szoktuk különböztetni őket. Formációcsoportok (biomok) pl. a szárazföldeken a mérsékelt övi lomberdők, a trópusi esőerdők, a keménylombú erdők, a tajga, a tundra, a mérsékelt övi füves puszták, a szavannák és a szubtrópusi sivatagok, illetve a vizekben a tavak és folyók, a nyílt óceánok, a kontinentális selfek[1803], a litorális zóna[1804], a folyótorkolatok és a mangróveerdők[1805] . A szárazföldi biomok globális megoszlását az éghajlati tényezők közül mindenekelőtt két ökológiai környezeti tényező, a hőmérséklet és a csapadék (illetve a relatív páratartalom) alakulása határozza meg. A vizek biomjainak kialakulásában a víz sótartalma mellett a hőmérsékleti, a fény- és a nyomásviszonyok alakulása játssza a legnagyobb szerepet. Az ember által művelt területeken a leggyakrabban a füves pusztákhoz hasonló megjelenésű antropobiomok jönnek létre. A magassági övezetességgel[1806] kapcsolatban beszélhetünk orobiomokról, a talajok élővilágával kapcsolatban pedig pedobiomokról.

A Föld klímaövei
A Föld klímaövei

Tarkamangrove-erdő (Rhizophora mangle, Rhizophoraceae) (Csáky Péter felvétele)
Tarkamangrove-erdő (Rhizophora mangle, Rhizophoraceae) (Csáky Péter felvétele)

A biomok között a legtöbbször nem húzhatók éles határok, azok sokkal inkább fokozatosan mennek át egymásba (ennek jele pl. az erdős sztyeppék, az erdős szavannák és a fás tundrák létezése). A fajok ennek következtében gyakran átlépik a biomok közötti határokat, és az egyes biomok fajai keverednek egymással. A zonobiomok közötti átmeneti és így fajaik keveredésében szerepet játszó területek a zonoökotonok.



[1802] A formációk a növénytakaró (vegetatio) közepes nagyságú egységei (pl. bükkösök, tölgyesek, mocsárrétek, láprétek). A hasonló környezetben élő és hasonló megjelenésű formációk formációcsoportokat alkotnak.

[1803] Kontinentális self az óceánok és a tengerek szárazföldi talapzata.

[1804] A litorális zóna a tengerek part melléki zónája.

[1805] Mangroveerdők vagy tengerparti mocsárerdők a forró égövi tengerpartok árterén honos, szellőző léggyökeres növényekből álló, kevés faj (döntő részben Rhizophora és Avicennia fajok) által alkotott cserjések. A partok hullámveréstől való védelmében jelentősek.

[1806] Közép-Európa magassági övei (régiói) a rájuk jellemző növényzettel a következők: 500-700 m tengerszint fölötti magasság (tfm) között a kollin régió tölgyesekkel, 700-1000 m tfm között a szubmontán régió bükkösökkel, 1000-1500 m tfm között a montán régió lucosokkal, 1500-2000 m tfm között a szubalpin régió törpefenyvesekkel és törpecserjésekkel, 2000-3000 m tfm között az alpin régió alhavasi gyepekkel, 3000 m fölött pedig a nivális, növényzet nélküli, állandóan hóval takart régió húzódik.