Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A talaj ökológiai jelentősége

A talaj ökológiai jelentősége

A talaj a Föld szilárd kérge (litoszféra) legkülső rétegének klímától függő mállása következtében az élő szervezetek közreműködésével jön létre. Különleges élővilága (amit mindenekelőtt baktériumok, algák, gombák és különböző állatok alkotnak) az edafon. A talajkészleteket az erózió[1898] csökkenti, a mállás növeli. Ezeket a folyamatokat döntően befolyásolja a csapadék, a hőmérséklet, a domborzat és az élővilág. A talajképződésben jelentős szerepe van az elpusztult szerves anyag lebomlásának is. Meleg és nedves klímaviszonyok között /pl. a trópusi esőerdőkben/ az élőlények szerves maradványai gyorsan és teljes mértékben lebomlanak és ásványosodnak (mineralizálódnak). Hideg, tápanyagban szegény, savanyú kémhatású, vízzel borított és levegőtlen talajokban - pl. boreális[1899] és montán[1900] erdőkben vagy lápokban - viszont a lebontás hiányos, és nyers humusz[1901] képződik. Ezekben a talajokban az ásványosodásban jelentős szerepet betöltő baktériumok, valamint más élő szervezetek száma is erősen redukálódik. Az élő szervezetek visszaszorulásával párhuzamosan a talaj levegőzöttsége is csökken.

A talajok kémiai-fizikai tulajdonságai mint ún. edafikus tényezők sokféleképpen befolyásolják a talajlakó élőlények és a gyökeres növények életfeltételeit. Ebből a szempontból a talaj rétegződése, szerkezete és alkotórészei kiemelkedő fontosságúak.

A talaj rétegzettségét a talajszelvényen vizsgálhatjuk . A felső szintben (O-szint) általában a le nem bomlott szerves anyag halmozódik fel. A legtöbb talajban az alatta elhelyezkedő ún. kilúgzási szintekben (A-szint) a humuszképződés[1902] nyomán létrejött, kedvező tápanyagszolgáltató képességet adó szerves anyag van. Ennek mállottsági foka nagyobb, mint a felette levő szintben lévő szerves anyagé. A kilúgzási réteg alatt helyezkedik el a felhalmozódási szint (B-szint), melyben a tápanyagok mellett vas- és mangánkolloidok,[1903] valamint agyagásványok[1904] dúsulnak fel. E réteg alatt található általában az alapkőzet (C-szint). Ez a rétegződés fiatal talajokban még kevéssé ismerhető fel. A klimatikus feltételektől függően egyes talajrétegek kialakulása el is maradhat. A kilúgzási és a felhalmozódási szint pl. csak csapadékban gazdag vidékeken jön létre.

Barna erdőtalaj szelvénye (Szabó Mária felvétele)
Barna erdőtalaj szelvénye (Szabó Mária felvétele)

A hazánkban is elterjedt rendzina talajok sekély termőrétegűek, és erőteljes humuszosodás, valamint gyenge kilúgzás jellemző rájuk. Szénsavas meszet tartalmazó alapkőzeteken alakulnak ki. A barna erdőtalajok a mérsékelt, kiegyenlített éghajlatú területek lomberdőzónájának fentiekben ismertetett, tipikus rétegződésű zonális talajai[1905]. A terra rossa vagy vörösföld a mediterrán mészkővidékek jellegzetes, vasvegyületektől vöröslő talaja.

Rendzina talaj szelvénye (Szabó Mária felvétele)
Rendzina talaj szelvénye (Szabó Mária felvétele)

Vörösföld (terra rossa) talajszelvénye a Peloponnesos-félszigeten (Szabó Mária felvétele)
Vörösföld (terra rossa) talajszelvénye a Peloponnesos-félszigeten (Szabó Mária felvétele)

A talajszerkezetet a szemcseméret és a szemcsék talajmorzsákká való aggregálódása[1906] határozza meg. A homoktalajokban a nagyobb részecskék vannak túlsúlyban. A homoktalajoknak nagy a pórustérfogatuk,[1907] ezért jó a levegőellátottságuk. Vízmegtartó képességük viszont rossz. A vályog- és az agyagtalajokat kisebb részecskék alkotják. Ezek pórustérfogata és átszellőzöttsége kisebb, vízmegtartó képessége viszont nagyobb, mint a homoktalajoké. A megfelelő morzsás szerkezet is előfeltétele a talaj jó levegő- és vízgazdálkodásának.

A talaj legfontosabb alkotói a kolloidális méretű,[1908] vízburokkal körülvett agyagásványok[1909] és humuszanyagok[1910]. Kalciumban gazdag környezetben ezek agyagásvány-humusz komplexeket képeznek, amelyek a talajmorzsák kialakítói. Az agyagásványok, a humuszanyagok és komplexeik a felszínükön reverzibilisen[1911] oldott anyagokat kötnek meg. A tápanyagfelvétel alapvetően a talaj szilárd alkotórészeinek, a talajoldatnak, a talajban lévő mikroorganizmusoknak[1912] és a növények gyökérfelszínének kölcsönhatása eredményeként megy végbe.

A talajok kémhatását a talajoldatban jelenlévő hidrogénionok koncentrációja szabja meg. Kifejezésére a pH-értéket használjuk. A talaj-pH jelentős hatást gyakorol a talaj tulajdonságaira és a talajéletre. Befolyásolja a szilikátok mállását, az egyes anyagok oldékonyságát és a talajkolloidok[1913] adszorpciós[1914] sajátságait. Ennek révén jelentős hatással van a tápanyagok felvételére és a kis koncentrációban toxikus[1915] fémek növényekbe való bekerülésére. Savanyú pH mellett az alumínium és a nehézfémek (pl. higany, kadmium, ólom, réz, cink, króm stb.), lúgos pH mellett pedig a bór okozhat a növényekben mérgezéseket. A savas ülepedés hatására a talajból a talajvízbe kilúgzódhatnak[1916] olyan kationok, mint a harmonikus növénytápláláshoz elengedhetetlenül szükséges kalcium és magnézium.

Különböző klímák alatt eltérő talajtípusok képződnek. A talaj és a vegetáció[1917] fejlődése között rendszerint szoros összefüggés ismerhető fel. A progresszív szukcesszió eredményeképpen létrejövő klímaxtársulások általában jellemző talajtípusokon fordulnak elő. Nedves és hűvös klíma mellett pl. a talajok alapvető képződési folyamatai a nyershumusz[1918] felhalmozódása, a kétértékű kationok kilúgzódása[1919] nyomán bekövetkező elsavanyodás és a tápanyagkimosódás. Ezt a folyamatot podzolosodásnak nevezzük, amelynek jellemzője még az agyagszétesés a felső szintekben. Az agyagásványok alkotóelemeikre (kovasavra, vas-, mangán- és aluminium-oxidokra) bomlanak fel. A talajszelvényen ez úgy jelenik meg, hogy az avarréteg alatti legfelső szint csaknem fehér a legkevésbé mozgékony szilikátásványok felhalmozódása miatt.



[1898] Eróziónak tágabb értelemben a víz, a szél és a jég földfelszínre kifejtett pusztító hatását nevezzük. A növényzet elsősorban a víz és a szél talajelhordó hatását akadályozza meg.

[1899] A boreális éghajlat az északi, sarkvidéki tájak éghajlata. Jellemző növényfajai a boreális flóraelemek. Ezek nálunk igen ritkák. Közéjük tartozik pl. a dealpin reliktumnak (a jégkorszakok idejéből ittrekedt növényfajnak) tekintett szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica, Asteraceae), tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus, Ericaceae), tőzegeper (Comarum palustre, Rosaceae) és lápi nádtippan (Calamagrostis stricta, Poaceae).

[1900] Közép-Európa magassági övei (régiói) a rájuk jellemző növényzettel a következők: 500-700 m tengerszint fölötti magasság (tfm) között a kollin régió tölgyesekkel, 700-1000 m tfm között a szubmontán régió bükkösökkel, 1000-1500 m tfm között a montán régió lucosokkal, 1500-2000 m tfm között a szubalpin régió törpefenyvesekkel és törpecserjésekkel, 2000-3000 m tfm között az alpin régió alhavasi gyepekkel, 3000 m fölött pedig a nivális, növényzet nélküli, állandóan hóval takart régió húzódik.

[1901] A humusz a talaj élőlények elbomlásából származó specifikus szerves anyaga. Képződési folyamatát humuszosodásnak nevezzük. Kémiai alkotói a fulvosavak, a huminsavak, a humin és a humuszszén. A humuszképződés szárazföldi terméke a humuszosodás erősödő mértékének megfelelően nyers humusz, moder vagy mull lehet. Erősen nedves feltételek között a humuszformák közül a nagyobb szervesanyag-tartalmú tőzeg, vagy a kisebb szervesanyag-tartalmú kotu alakul ki.

[1902] A humusz a talaj élőlények elbomlásából származó specifikus szerves anyaga. Képződési folyamatát humuszosodásnak nevezzük. Kémiai alkotói a fulvosavak, a huminsavak, a humin és a humuszszén. A humuszképződés szárazföldi terméke a humuszosodás erősödő mértékének megfelelően nyers humusz, moder vagy mull lehet. Erősen nedves feltételek között a humuszformák közül a nagyobb szervesanyag-tartalmú tőzeg, vagy a kisebb szervesanyag-tartalmú kotu alakul ki.

[1903] A kolloidok 1 és 500 nm közötti méretű részecskék. Nagy fajlagos felületük miatt jelentősek az élő sejtekben (pl. kolloidális méretű fehérjék), a talajokban (pl. humuszanyagok, agyagásványok), a levegő aeroszoljainak képzésében stb.

[1904] Az agyagásványok a talaj rendszerint kolloid méretű, kristályos vagy amorf ásványi alkotói. Legnagyobb jelentőségük, hogy felületük negatív töltéseivel sokféle kationt kötnek meg, amelyeket a velük érintkező közegekkel (pl. talajoldat, gyökérfelszín, gombahifák) kicserélni képesek.

[1905] A zonális talajok közé az éghajlat által befolyásolt, és ennek következtében adott éghajlati övekre jellemző talajokat soroljuk. Ilyenek pl. a lomberdőzóna barna erdőtalajai, valamint a sztyeppék csernozjomtalajai.

[1906] Az aggregálódás csoportosulást, tömörülést jelent.

[1907] A pórus szó üreget jelent.

[1908] A kolloidok 1 és 500 nm közötti méretű részecskék. Nagy fajlagos felületük miatt jelentősek az élő sejtekben (pl. kolloidális méretű fehérjék), a talajokban (pl. humuszanyagok, agyagásványok), a levegő aeroszoljainak képzésében stb.

[1909] Az agyagásványok a talaj rendszerint kolloid méretű, kristályos vagy amorf ásványi alkotói. Legnagyobb jelentőségük, hogy felületük negatív töltéseivel sokféle kationt kötnek meg, amelyeket a velük érintkező közegekkel (pl. talajoldat, gyökérfelszín, gombahifák) kicserélni képesek.

[1910] A humusz a talaj élőlények elbomlásából származó specifikus szerves anyaga. Képződési folyamatát humuszosodásnak nevezzük. Kémiai alkotói a fulvosavak, a huminsavak, a humin és a humuszszén. A humuszképződés szárazföldi terméke a humuszosodás erősödő mértékének megfelelően nyers humusz, moder vagy mull lehet. Erősen nedves feltételek között a humuszformák közül a nagyobb szervesanyag-tartalmú tőzeg, vagy a kisebb szervesanyag-tartalmú kotu alakul ki.

[1911] A reverzibilis folyamatok - ellentétben az irreverzibilisekkel - visszafordíthatók.

[1912] Mikroszervezeteknek, mikroorganizmusoknak vagy mikrobáknak mindenekelőtt az apró, mikroszkópos méretű vírusokat, baktériumokat, cianobaktériumokat és gombákat tekintjük.

[1913] A kolloidok 1 és 500 nm közötti méretű részecskék. Nagy fajlagos felületük miatt jelentősek az élő sejtekben (pl. kolloidális méretű fehérjék), a talajokban (pl. humuszanyagok, agyagásványok), a levegő aeroszoljainak képzésében stb.

[1914] Az abszorpció elnyelést, belső megkötést, míg az adszorpció felületi megkötést jelent.

[1915] Toxikusak a mérgező, vagy mérget tartalmazó anyagok. Magát a méreganyagot toxinnak nevezzük. A toxicitás mindig koncentrációfüggő.

[1916] Kilúgzódás alatt a talaj oldható és oldhatatlan anyagainak víz általi kimosását értjük.

[1917] A vegetáció a földfelszínt borító növénytakaró. Megkülönböztetendő a flórától, ami a Föld valamely területén élő fajok összességét jelenti.

[1918] A humusz a talaj élőlények elbomlásából származó specifikus szerves anyaga. Képződési folyamatát humuszosodásnak nevezzük. Kémiai alkotói a fulvosavak, a huminsavak, a humin és a humuszszén. A humuszképződés szárazföldi terméke a humuszosodás erősödő mértékének megfelelően nyers humusz, moder vagy mull lehet. Erősen nedves feltételek között a humuszformák közül a nagyobb szervesanyag-tartalmú tőzeg, vagy a kisebb szervesanyag-tartalmú kotu alakul ki.

[1919] Kilúgzódás alatt a talaj oldható és oldhatatlan anyagainak víz általi kimosását értjük.