Ugrás a tartalomhoz

Növényvírusok és virológiai vizsgálati módszerek

dr. Horváth József - dr. Gáborjányi Richard

Mezőgazda Kiadó

A vírusok replikációja

A vírusok replikációja

A vírusok saját anyagcserével nem rendelkeznek, replikációjukhoz a gazdasejt fehérje- és nukleinsav-szintetizáló képességét használják fel. A replikáció során a gazdasejt tevékenységét úgy programozzák át, hogy a sejt saját anyagai elősegítsék új virionok bioszintézisét (produktív infekció). Bizonyos ember-, ill. állatpatogén vírusok képesek a gazdasejt rosszindulatú átalakítására is (malignus transzformáció); ebben az esetben a sejtek a rákos sejtekhez válnak hasonlóvá. Produktív infekció esetén a vírusok replikációja hat szakaszra osztható: (1) adszorpció, (2) penetráció, (3) dekapszidáció, (4) eklipszis, (5) maturáció, (6) kiszabadulás. Az adszorpciós fázisban a sejt felszíne és a virion között stabil kötődés jön létre. A penetráció során a virion különböző mechanizmusokkal (növényvírusoknál vektorok segítségével, állatpatogén vírusoknál fagocitózis-szerű folyamattal, baktériumvírusok esetében nukleinsav-„belövéssel”) jut be a sejtbe. A penetráció után a virion dekapszidálódik. E folyamatban egyes vírusoknál ún. kapszid fehérjéket bontó enzim vesz részt, más vírusoknál (pl. influenzavírus) pedig a peplon egyesül a sejtmembránnal és a citoplazmába csak a nukleokapszid hatol be. Az eklipszis szakaszban a vegetatív vírus nukleinsavban tárolt információi nukleinsav-polimerázok segítségével új nukleinsavak képződését eredményezik (replikáció). Hasonlóan fontos a nukleinsavat bontó nukleázoknak (RNázok, DNázok) és a nukleinsavtöréseket összekapcsoló, valamint a vírusnukleinsavnak a sejtgenomba történő beépítését végző ligázoknak a szerepe. A vírusnukleinsav replikációjával párhuzamosan kezdődik a vírusfehérjék szintézise. A maturációs (érési) szakaszban a szintetizálódott nukleinsav-, a fehérje- és az egyéb komponensek érett, fertőző vírusokká egyesülnek. Az összeépülés az izometrikus RNS-tartalmú vírusoknál a nukleinsav- és a fehérjealegységek fizikokémiai konfigurációjából adódóan csak egyféle virion kialakulásához vezethet. Más vírusok spontán is aggregálódhatnak, de ismertek olyanok is (pl. adenovirusok), amelyeknek az alkotórészei nem tudnak minden esetben komplett virionná összeépülni, és ún. „üres” köpenyfehérje-burkok jönnek létre. A vírusok replikációjáról A vírusgenom szerveződése és a vírusok replikációja című fejezetben találhatók részletes ismeretek.