Ugrás a tartalomhoz

Növényvírusok és virológiai vizsgálati módszerek

dr. Horváth József - dr. Gáborjányi Richard

Mezőgazda Kiadó

A vírusok differenciálása tesztnövényekkel

A vírusok differenciálása tesztnövényekkel

A vírusok differenciálásának szükségessége már akkor felmerült, amikor a virológia még az ún. szimptomatológiai korszakát élte. A növényvírusok szeparálása kezdetben mégsem tünettani ismeretekre támaszkodott – amely bizonyára a gazda–vírus kapcsolatok nem kellő ismeretéből fakadt –, hanem kémiai-fizikai ismeretekből indult ki (Horváth, 1967). A korai növényvirológiai kutatások megállapították, hogy különböző vírusok, pl. az uborka mozaik vírus (cucumber mosaic cucumovirus) és a burgonya X-vírus (potato X potexvirus) elválasztására a nátrium-permanganát, az ezüst-nitrát, a fenol és a higany-klorid alkalmas. A későbbi vizsgálatok a különböző vírusok eltérő pH-val és alkohollal szembeni toleranciájának a megállapítására és a vírus differenciálásban történő felhasználhatóságára vonatkoznak.

A vírusdifferenciálás során ún. virofil növényeket, relatív virofób növényeket és intermedier vírusgazdákat használunk (Horváth, 1976). A virofil növények, pl. a Chenopodium amaranticolor (50. ábra) vagy a Nicotiana clevelandii számos vírusra fogékonyak. Ismertek azonban olyan növények is, mint pl. a Crucianella stylosa és a Ruta graveolens, amelyek viszonylag kevés vírusra fogékonyak. Az intermedier vírusgazdák jelentősége abban áll, hogy az eredeti donor vírusgazdához viszonyítva kevesebb vírusinhibitort tartalmaznak, és ennélfogva lehetővé teszik a vírusizolálást olyan virofil gazdában, amelyben egyébként a gazda nagy inhibitortartalma miatt az izolálás alig, vagy egyáltalán nem lehetséges. Ilyen növények pl. a Cucumis sativus és a Gomphrena globosa. Újabb besorolások diagnosztizáló, vírust fenntartó, ill. felszaporító, tesztelő, tisztító, szűrő és áthidaló tesztnövényeket különböztetnek meg. Az ideális tesztnövény gyors és jellegzetes választ ad az inokuláció után, amely a leveleken keletkezett lokális léziókban nyilvánul meg (Horváth, 1993a, b).

50. ábra - A: Chenopodium amaranticolor a polifág uborka mozaik vírus (cucumber mosaic cucumovirus) és B: burgonya Y-vírus (potato Y potyvirus) virofil gazdája [Horváth József szívessége folytán]

A: Chenopodium amaranticolor a polifág uborka mozaik vírus (cucumber mosaic cucumovirus) és B: burgonya Y-vírus (potato Y potyvirus) virofil gazdája [Horváth József szívessége folytán]


A differenciáló tesztnövények azért lényegesek a vírusdiagnosztika szempontjából, mivel egyesek érzékenyek a vírusokra, mások pedig nem fertőzhetők, ennélfogva tehát alkalmasak arra, hogy segítségükkel elkülönítsük őket egymástól. Egyesek lokális vagy szisztemikus tünetekkel, mások lokális és szisztemikus tünetekkel reagálnak a fertőzésre (14. táblázat).

14. táblázat - A dohány mozaik vírus és a paradicsom mozaik vírus szétválasztása differenciáló tesztnövényekkel (Horváth, 1993a után)

Tesztnövények

Vírusok1

TMV

ToMV

Nicotiana sylvestris

LS2

L

Chenopodium amaranticolor

L

LS

Chenopodium quinoa

L

LS

Lycopersicon esculentum

S

S

Plantago major

L

LS


1 TMV = dohány mozaik vírus (tobacco mosaic tobamovirus); ToMV = paradicsom mozaik vírus (tomato mosaic tobamovirus).

2 L = lokális tünetek; S = szisztemikus tünetek; LS = lokális és szisztemikus tünetek.

Johnson (1925) és Köhler (1933) szerint a burgonya X-vírus (potato X potexvirus) és a burgonya Y-vírus (potato Y potyvirus) a Datura stramonium növényen elkülöníthető, ugyanis a burgonya X-vírusra fogékony, a burgonya Y-vírusra pedig extrém rezisztens (immunis). A Chenopodium fajok kiválóan alkalmasak bizonyos vírusok és vírustörzsek elkülönítésére. Horváth (1969c) megállapította, hogy a burgonya X-vírus a Chenopodium murale-n lokális léziókat okoz, míg a burgonya Y-vírus nem mutat tüneteket. A Chenopodium amaranticolor és a Plantago major alkalmas két tobamovirus, a dohány mozaik vírus (tobacco mosaic tobamovirus) és a paradicsom mozaik vírus (tomato mosaic tobamovirus) elkülönítésére (vö.: 14. táblázat). A Chenopodium quinoa gazdája az arabis mozaik vírusnak (arabis mosaic nepovirus), és alkalmas arra, hogy a vírus egyes dísznövényeken előforduló törzseit a tünetek alapján szétválassza. A vírus rózsáról származó izolátuma kicsi, szisztemikus érközötti léziókat okoz a tesztnövényen, míg a tulipánról származó izolátum lokális nekrotikus tüneteket és csúcsnekrózist okoz (Thomas, 1983). A Nicotiana sylvestris szintén alkalmas vírusok szétválasztására. A paradicsom mozaik vírus csak lokális tüneteket, a dohány mozaik vírus viszont lokális és szisztemikus tüneteket mutat a tesztnövényen (14. táblázat). A Physalis minima tesztnövény segítségével szétválaszthatjuk az uborka mozaik vírust (cucumber mosaic cucumovirus) a bab közönséges mozaik vírustól (bean common mosaic potyvirus) és a bab sárga mozaik vírustól (bean yellow mosaic potyvirus), amelyek sok esetben együtt lépnek fel. A uborka mozaik vírus jól látható tüneteket mutat a Physalis minima növényen, a bab közönséges mozaik vírussal és a bab sárga mozaik vírussal való inokuláció után pedig tünetmentes marad a tesztnövény. Ma már ismertek olyan gazdanövények, amelyek nemcsak az individuális vírusfajok, hanem víruscsoportok identifikálására és elkülönítésére is alkalmasak (Horváth, 1993c).