Ugrás a tartalomhoz

Növényvírusok és virológiai vizsgálati módszerek

dr. Horváth József - dr. Gáborjányi Richard

Mezőgazda Kiadó

Szántóföldi növények virológiai ellenőrzése

Szántóföldi növények virológiai ellenőrzése

A szántóföldi növények vírusfertőzöttsége az utóbbi években jelentősen megnövekedett. Ennek következtében az egyes növényeken fellépő mennyiségi és minőségi veszteségek igen jelentősekké váltak (Pennazio et al., 1996). Ez indokolja azt, hogy a fás szárú növényeken kívül a szántóföldi növények vírusmentesítése is képezze a növényvédelem szerves részét. Ezt támasztják alá azok a szántóföldi növényfajták állami elismerését, fenntartását, vetőmag-előállítását és -forgalmazását, virológiai ellenőrzését és vírusmentességi igazolási rendszerét szabályozó rendeletek [FM 88/1997. (XI. 28.)], a növényvédelemről szóló 1988. évi 2. törvényerejű rendelet, valamint ennek végrehajtásáról szóló rendelet [FM, 89/1997. (XI. 28.)], amelyek egyértelműen megszabják azokat a feladatokat, amelyek az egészséges, vírusmentes növények termesztését segítik elő.

A szántóföldi növények közötti jelentős biológiai és termesztési eltérések miatt az ellenőrzési rendszerek is kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól. Több növény esetében az ellenőrzési rendszerek még nincsenek kidolgozva, vagy csak részben valósultak meg. Az egyes növényekkel (gabonafélék, burgonya, kukorica, hüvelyes növények, szálas takarmánynövények) kapcsolatos vírusmentesítési rendszerekről Pocsai (1998) közleménye adott áttekintő tájékoztatást. Az alábbiakban – e munkát felhasználva – áttekintést adunk a modellnövényként szereplő burgonyára vonatkozó vírusmentesítési rendszer lényeges szempontjairól.

A burgonya virológiai ellenőrzésének általános szempontjai

A burgonya azok közé a növények közé tartozik, amelynek affinitása a különböző vírusokkal szemben igen nagy (Horváth, 1988, 1990, 1995; Horváth és Kazinczi, 1999). A vegetatív szaporítószervekkel és levéltetvekkel terjedő vírusok elleni védekezés legfontosabb módja az egészséges (vírusmentes) vetőburgonya előállítása és használata. A burgonya egészségi állapotának fenntartására az alábbi rendszabályokat kell betartani:

  1. Burgonya-vetőgumó csak olyan területen szaporítható, amelyen a szaporítást megelőző négy évben burgonyát nem termeltek.

  2. Az elővetemények között dohány (Nicotiana tabacum), paprika (Capsicum annuum), paradicsom (Lycopersicon esculentum), tojásgyümölcs (Solanum melongena), cukorrépa (Beta vulgaris), kukorica (Zea mays) és lucerna (Medicago sativa) nem szerepelhet.

  3. A szaporítótáblán belül elhelyezett, különböző fajtájú és szaporítási fokozatú, valamint különböző helyekről (vetőgumó-előállító hely) származó, fémzárolt vetőgumótáblák (parcellák) között 1,5 m izolációs távolságot kell hagyni.

  4. A vetőgumótábla széleitől 200 m távolságon belül Solanaceae családba tartozó növényeket (pl. burgonya, paradicsom, dohány, paprika) nem lehet termelni.

  5. A vetőgumót előállító szaporítótáblában a levéltetűvektorok megjelenését ellenőrizni kell, és veszélyes populációszám elérése esetén inszekticidekkel szükséges ellenük védekezni.

  6. Szártalanításos módszerrel történő vetőgumó-szaporítás esetén – amelyet általában vetőgumó-előhajtatás és korai ültetés előz meg – a burgonya fejlődését agrotechnikai módszerekkel és megfelelő tápanyag-utánpótlással elő kell segíteni, hogy a levéltetű-vektorok tömeges rajzásának idejére a szártalanítás elvégezhető legyen.

A burgonya vírusellenőrzésének rendszere

A burgonya vírusfertőződésének ellenőrzésénél az alábbiakra kell tekintettel lenni:

  1. A vetőgumó szaporítótábláinak szimptomatológiai (tünettani) ellenőrzését a tünetek megjelenésekor (virágzáskor) és a burgonyagumók fiziológiai beérésekor kell elvégezni.

  2. A mintavételi terek száma a vetőburgonya-tábla nagyságától függ; 20 ha-ig 4 mintateret, és ezt követően további 10 ha-onként 2 mintaterületet kell kijelölni.

  3. Az egyes mintaterek nagyságát 200 burgonyanövény tenyészterülete adja meg.

  4. A vizsgált (ellenőrzött) mintatereken fel kell jegyezni a tüneteket (tünettani csoportonként), és meg kell határozni a beteg növények előfordulását %-ban. Ezt jegyzőkönyvben rögzíteni kell.

  5. A tünettani vizsgálatokat laboratóriumi vizsgálatokkal kell kiegészíteni; ehhez a szabadföldről vizsgálati mintákat kell begyűjteni.

  6. Az ELISA-féle szerológiai, laboratóriumi vizsgálatot ki kell terjeszteni a következő vírusokra: burgonya levélsodródás vírus (potato leafroll polerovirus), burgonya Y-vírus (potato Y potyvirus), burgonya A-vírus (potato A potyvirus), burgonya M-vírus (potato M carlavirus), burgonya S-vírus (potato S carlavirus), burgonya X-vírus (potato X potexvirus), dohány rattle vírus (tobacco rattle tobravirus) és lucerna mozaik vírus (alfalfa mosaic alfamovirus). Ezekhez a vizsgálatokhoz 30 ha-onként 250 növény- (levél- vagy gumó-) mintát kell megvizsgálni.

  7. A vírusfertőzöttség mértéke a szuperelit szaporítási fokozatnál a 0,2%-ot, az elit szaporítási fokozatnál a 0,5%-ot, az utántermesztésnél a 2,0%-ot nem haladhatja meg. Ha ezek a határértékek nagyobbak, akkor a burgonyatáblát a továbbszaporításból ki kell zárni.

  8. A vírusfertőzöttség mértéke alapján alkalmasnak minősített vetőgumó-szaporító területek termését gumó-vírusvizsgálattal is ellenőrizni kell.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a burgonya és általában a növények vírusellenőrzési és vírusmentesítési módszere alapvetően a) diagnosztikai és biotechnológiai technikák, valamint b) vírusmentesítési technikák együttes alkalmazásából áll. A vírusdiagnosztikai technikák (pl. szimptomatológia, biotesztek, szerológiai és elektronmikroszkópiai vizsgálatok, molekuláris technikák, nukleinsav-hibridizáció, elektroforezis, PCR-technika stb.) a vírusfertőzöttség pontos meghatározását, a vírusmentesítési technikák (hőterápia, kemoterápia, merisztématenyésztés stb.) pedig a vírusok eltávolítását eredményezik. Ezeket a módszereket a könyv egyes fejezeteiben részletesen ismertetjük.