Ugrás a tartalomhoz

Növényvírusok és virológiai vizsgálati módszerek

dr. Horváth József - dr. Gáborjányi Richard

Mezőgazda Kiadó

A különböző szerológiai eljárások alkalmazása a vírusdiagnosztikában

A különböző szerológiai eljárások alkalmazása a vírusdiagnosztikában

Több mint két évtizede az ELISA-módszer a legszélesebb körben alkalmazott eljárás a vírusdiagnosztikában. A monoklón antitesteket is használó ELISA-eljárás nagymértékben hozzájárult a burgonya vírusmentesítési programjához és a gyümölcsfaiskolák vírusmentesítéséhez (Halk és De Boer, 1985). Az egyes monoklón antitestek egy-egy vírus csak korlátozott számú szerotípusára alkalmazhatók. Ez a hátrány kiküszöbölhető a különböző Mabs keverékének használatával. Bár az ELISA-módszer nem annyira érzékeny, mint pl. a vírusok nukleinsav-tartalmának meghatározásán alapuló ún. nukleinsav-hibridizációs módszerek, nagyszámú minta tömegteszteléshez jobban alkalmazható. A bioteszt- vagy tesztnövénymódszer szintén érzékenyebb, mint az ELISA, de a tesztnövények felnevelése sokáig tart és csak kisszámú minta tesztelését teszi lehetővé (Horváth, 1993).

Az ELISA-eljárások mellett a kettős géldiffúzió, a dot-blot és a Western blot módszerek a legnépszerűbbek (Banttari és Goodwin, 1985; Barnett, 1986; Salazar, 1996).