Ugrás a tartalomhoz

Fizikai kislexikon

Patkós András (2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

2. fejezet - Szótár

2. fejezet - Szótár

 

A, Á

Abel csoport

Lásd a csoportelméletnél.

aberráció

1. (az optikában) Lencse vagy görbült tükör képhibája. Színhiba avagy kromatikus aberráció esetén a lencse (de nem a tükör) által alkotott képen különböző kiterjedésű színes gyűrűk figyelhetők meg amiatt, hogy a lencse eltérő mértékben töri a fény különböző hullámhosszú komponenseit. A hibát akromatikus lencsék alkalmazásával lehet kiküszöbölni. Szférikus aberráció (gömbi eltérés) esetén a tárgyról jövő fénysugarak a lencse vagy tükör görbülete miatt nem pontosan a fókuszpontban metszik egymást. Tükrök esetében ezt a hibát szigorúan párhuzamosan beeső fénynyaláb esetén a gömbfelület helyett parabolikus felületet alkalmazva lehet korrigálni. Lencsék gömbi eltérését azzal lehet javítani, hogy a lencse két oldalát azonosan munkálják meg. Meglevő gömbi eltérést pedig úgy lehet csökkenteni, hogy (fényveszteség mellett) diafragmával letakarják a peremét, s a fényt csak a lencse középső részén bocsátják át. (Lásd még asztigmatizmus, kóma) 2. (a csillagászatban) A Föld Nap körüli keringése következtében egy távoli csillag helyzetében mutatkozó látszólagos eltérés. A fény olyan irányból látszik érkezni, amelyik kissé a Föld mozgási irányába tolódik el. A szögeltérés , ahol a Föld pályamenti sebessége, pedig a fénysebesség.

abszcissza

Lásd a derékszögű koordinátáknál.

abszolút

1. Semmitől sem függ, és nem is viszonyul semmihez sem, például abszolút nulla fok. 2. A hőmérsékletet az abszolút skálán mérve, a hőmérséklet kezdőpontja az abszolút zérus fok. A szokásos abszolút hőmérsékleti skála napjainkban a termodinamikai hőmérséklet, ennek egysége a Kelvin fok , egy fok nagysága megegyezik a Celsius fok nagyságával. A brit mérnöki gyakorlatban a Fahrenheit fokot használják, az erre alapuló abszolút skála neve Rankine skála.

abszolútérték (modulus)

Egy valós szám abszolút értéke a szám négyzetének a gyöke, vagyis a számegyenesen az origótól való távolsága. Egy abszolút értéke az előállításában szereplő valós számok négyzete összegének a gyöke, vagyis a komplex szám abszolút értéke .

abszolút hallás (tökéletes hallás)

Egy hang felhangolt hangszer segítsége nélküli felismerésének és visszaadásának a képessége.

abszolút hőmérséklet

Lásd abszolút; hőmérséklet.

abszolút hőtágulás

Lásd hőtágulás.

abszolút nulla fok

A termodinamikai hőmérsékleti skála nulla pontja, egyben az elméletileg elérhető legalacsonyabb hőmérséklet (0 K). Ezen a hőmérsékleten az atomoknak és molekuláknak minimális a mozgási energiája. Értéke C vagy  F (Fahrenheit-skálán). Lásd még zérusponti energia; kriogenika.

abszolút permittivitás

Lásd dielektromos állandó.

abszorbancia

Lásd abszorpcióképesség.

abszorpció

1. Gáz felvétele szilárd anyag vagy folyadék által vagy folyadék felvétele szilárd anyag által. Az abszorpció más, mint az adszorpció; az abszorbeált anyag ugyanis áthatja az abszorbeáló anyag teljes térfogatát. 2. Közegen áthaladó elektromágneses sugárzás, hang, részecskenyaláb stb. energiájának átalakulása az energia más fajtáivá. A közegen áthaladó fénynyaláb például két jelenség miatt is veszíthet az energiájából: a fényszóródás miatt és amiatt, hogy a közeg atomjai, molekulái fotonokat nyelhetnek el. A foton abszorpciójával gerjesztett állapot áll elő.

abszorpcióképesség

Jele . A test által elnyelt fényáram és a beeső fényáram hányadosa. Korábban abszorbanciának is nevezték. A fekete test abszorpcióképessége definíció szerint 1.

abszorpciós együttható

1. (a fizikában) Lásd a Lambert-törvényt.

2. (a kémiában) Valamely normál hőmérsékletű és nyomású gázból az a térfogat, amennyit valamely egységnyi térfogatú folyadék elnyelhet.

abszorpciós spektrum

Lásd színkép.

a.c.

A váltakozó áram angol nyelvű rövidítése. Lásd váltakozó áram.

adatbázis

Számítógépen kódolt formában tárolt információhalmaz, amelyet változatos témakörök szerint osztályozva lehet előhívni.

adiabatikus folyamat

Hőleadás, illetve hőfelvétel nélkül végbemenő folyamat. Az adiabatikus változás általában hőmérsékletváltozást is jelent. Például, ha egy gáz adiabatikusan kitágul, hőmérséklete csökken (munkát végzünk a tartály fala ellenében). Az adiabatikus egyenlet az ideális gáz nyomása ( ) és térfogata ( ) közötti viszonyt írja le: , ahol a gáz két fő fajlagos hőkapacitásának ( és ) a hányadosa, pedig egy állandó.

adiabatikus közelítés

A kvantummechnikában alkalmazott közelítés, amikor a paraméterek, például a molekulát alkotó atomok közötti távolság időfüggése lassan változik. Ez a közelítés azt jelenti, hogy a Schrödinger-egyenlet egy adott időpontbeli megoldása fokozatosan megy át egy későbbi időpontbeli megoldásba. Ezt a közelítést Max Born, valamint Vlagyimir Alexandrovics Fock (1898–1974) szovjet fizikus fogalmazta meg 1928-ban. A Born–Oppenheimer-közelítés egy példa az adiabatikus approximációra.

adiabatikus lemágnesezés

Módszer paramágneses sóknak, például kálium-króm-szulfátnak az abszolút nullához közeli hőmérsékletre való lehűtésére. A sót elektromágnes sarkai közé teszik, és folyékony héliummal nyeletik el a mágnesezés közben keletkező hőt. Ezután a sót termikusan elszigetelik a környezettől, és megszüntetik a mágneses mezőt; a só ilyenkor adiabatikusan lemágneseződik és lejjebb száll a hőmérséklete. Ennek az az oka, hogy a lemágneseződött állapothoz – mivel kevésbé rendezett – nagyobb energia tartozik, mint a mágnesezetthez. A különbséget csak az anyag belső, más szóval termikus energiája fedezheti Ezzel a módszerrel 0,005 kelvin körüli hőmérséklet is előállítható.

admittancia

Jele . Az impedancia reciproka. Mértékegysége a siemens.

adó

1. Olyan berendezés, amely kommunikációs célból rádiófrekvenciás elektromágneses hullámokat generál és sugároz. A vivőhullámot sugárzó adó vivőhullám-generátorból, a vivőhullámot az információnak megfelelően módosító modulátorból, erősítőkből és antennából áll. Az elnyomott vivőjű sugárzásnál a vivőhullám vivőkomponensét nem sugározzák, csak egy oldalsávot (egy oldalsávos sugárzás), vagy mindkét oldalsávot (két oldalsávos sugárzás), s a vevő lokális oszcillátora eleveníti fel a vivőfrekvenciát, keveri azt a sugárzott jellel, s detektálja ily módon a moduláláló hullámot. 2. A telefonnak az a része, amely a hangot elektromos jellé alakítja.

ADSL (aszimmetrikus digitális előfizetői vonal)

Eljárás, amely szélessávú internet-kommunikációt, és azzal egyidejű hagyományos telefonhívásokat tesz lehetővé egy már meglévő telefonvonalon. Az ADSL-en történő kommunikáció aszimetrikus abban az értelemben, hogy a felfelé irányuló kommunikáció (feltöltés) lassabb, többnyire fele olyan sebességű, mint a lefelé irányuló kommunikáció (letöltés). A telefonfoglalatokba beiktatott sávleválasztó szűrőknek köszönhetően egy vonalon az ADSL egyszerre lehet jelen a hagyományos telefonos távközléssel.

adszorbeátum

Valamilyen felületen adszorbeálódott anyag.

adszorpció

Gáz-, folyadék- vagy szilárdanyagréteg kialakulása egy szilárd anyag (ritkábban folyadék ) felületén. A közreműködő erők természete szerint kétfajta adszorpció lehetséges. A kemiszorpció jelenségében kémiai kötések révén egyetlen atomi, molekuláris vagy ionos réteg alakul ki az adszorbeáló felületen. A fiziszorpició jelenségében a gyengébb *van der Waals- erők tartják a felületen a molekulákat. Az adszorpció fontos jellegzetessége a felületi reakcióknak, például a korróziónak és a heterogén katalízisnek. Ennek a sajátosságnak az adszorpciós kromatográfia is hasznát veszi.

aeroszol

Szilárd vagy folyékony anyag kolloid diszperziója (eloszlása) gázban. A lépten-nyomon használt aeroszolos palackok nyomás alatt tartott semleges hajtófolyadákkal működnek. Ezekbe a palackokba halogénezett (fluorozott és klórozott) telített szénhidrogéneket (CFC-t) is töltöttek, de használatukat már sokan ellenzik, mivel ezek a vegyületek megmaradnak a légkörben és hozzájárulhatnak az ózonréteg vékonyodásához.

a fajhő Debye-féle elmélete

A szilárd testek fajhőjére Peter Debye által 1912-ben kidolgozott elmélet. Debye ebben pontos kvantitatív leírást adott a fajhőre, és azt a rácsrezgésekből eredeztette. Feltette, hogy ezeknek a rezgéseknek van valamilyen frekvenciatartományuk és egy legnagyobb frekvenciájuk is. Lásd még Debye-hőmérséklet, a fajhő Einstein-féle elmélete

a fajhő Einstein-féle elmélete

A szilárd testek fajhőjére Albert Einstein által 1906-ban felvetett elmélet. Einstein ebben feltette, hogy a szilárd testek fajhője a testek rezgéseiből ered, és egyszerűsítésül azt is feltette, hogy minden ilyen rezgésnek ugyanakkora a frekvenciája. Ez az elmélet részben sikeres volt, mivel magas hőmérsékletre le lehetett belőle származtatni a Dulong–Petit-törvényt, ezenfelül azt is megmutatta, hogy a fajhő nullához tart, ha a hőmérséklet maga az abszolút nullához közelít. A szilárd testek fajhőjére jobb leírást ad a valószerűbb feltevésekre támaszkodó Debye-féle elmélet.

afélium

Egy bolygó, üstökös vagy műhold Nap körüli pályájának Naptól legtávolabbi pontja. A Föld körülbelül július 3-án van aféliumban (naptáv). Vesd össze perihélium.

a fény polarizálása

Olyan eljárás, amellyel a fény elektromos vektorának rezgéseit egy irányra korlátozzuk. Polarizálatlan fény esetén az elektromos tér a terjedés irányára merőleges összes irányban rezeg. Tükröződés vagy bizonyos közegeken (lásd polaroid) való áthaladás az elektromos teret egy irányra korlátozza, s a sugárzást síkban polarizáltnak mondjuk. A síkban polarizált fény rezgési síkja bizonyos közegeken áthaladva elfordulhat (lásd optikai aktivitás).

A cirkulárisan polarizált fény esetében az elektromos vektor a terjedési irány körül egy körkörös csavarvonalat ír le fény frekvenciájával azonos frekvenciával. A vektor nagysága eközben állandó marad. A vektor elliptikusan polarizált fény esetében is forog a terjedési irány körül, ilyenkor azonban amplitúdója is változik; a terjedési irányra merőleges síkra vetett vetülete ellipszispályát ír le. Körkörösen és elliptikusan polarizált fényt késleltető lemez segítségével állíthatunk elő.

AFM

Lásd atomerő-mikroszkóp.

AGR (továbbfejlesztett gázhűtéses atomreaktor)

Lásd a nukleáris reaktoroknál.

ágyúbronz

A bronznak egy általában 88-90% rezet, 8-10% ónt és 2-4% cinket tartalmazó fajtája. Régebben ágyúkhoz használták. Most is használják csapágyakhoz és olyan részekhez, ahol nagyfokú kopás- és korrózióállóságra van szükség.

a hő mechanikai egyenértéke

jele . A mechanikai energia egységének és a vele ekvivalens hőmennyiség egységének a hányadosa, ha olyan mértékrendszert használunk, amelyben a hő és az energia mértékegysége eltér egymástól. számszerű értéke erg per kalória. A fogalom jelentőségét veszti az SI mértékrendszerben, amelyben az energia valamennyi formájának joule az egysége, így értéke 1.

akceptor

Egy félvezetőhöz szennyezésként hozzáadott olyasfajta anyag, amely elektronokat vehet fel a vezetési sávból, és a visszamaradt pozitív töltésű lyukak révén p típusú vezetővé teheti magát a félvezetőt.

akceptorszintek

Egy félvezetőbeli akceptoratom (például egy szilíciumbeli alumíniumatom) energiaszintjei. Ezek az energiaszintek igen közel esnek vezetési sáv felső felső széléhez, és emiatt p típusú vezetővé teszik a félvezetőt. Lásd még energiasáv.

akciós potenciál

Az az elektromos potenciálváltozás, ami egy idegimpulzus áthaladásakor keletkezik a sejtmembránban. Ahogy az impulzus hullám alakban terjed az idegsejt axonja mentén, egy átmeneti, lokalizált potenciálemelkedést okoz a sejtmembránban -60mV-ról (millivolt; nyugalmi potenciál) +45mV-ra. Az elektromos potenciálváltozást nátrium ionok beáramlása okozza. Egy izomrost idegi ingerlése hasonló hatású.

akciós spektrum

Grafikon, amelyen az elektromágneses sugárzás fotokémiai reakciót létrehozó hatékonysága van a hullámhossz függvényében ábrázolva. Például, a fotoszintézis látható fényre vonatkozó akciós spektrumában a 670-700 nm-es tartományban egy csúcs található. Ez a klorofill ugyanezen tartományban mért abszorpciós spektrumában található maximumnak felel meg.

akkréciós korong

A gravitációs vonzás által létrehozott korong alakú forgó tömeg. Lásd fekete lyuk, neutroncsillag, fehér törpe.

akkumulátor (szekunder elem, másodlagos elem)

Olyan galvánelem vagy száraztelep, amelyet külső, egyenáramú áramforrásból származó áramot rajta átfolyatva újra fel lehet tölteni. A töltő áram, amely az elem által szolgáltatott árammal ellenkező irányba folyik, visszafordítja az elemben a kémiai reakciókat. Gyakori fajtái az ólomlemezes akkumulátor, nikkel-vas akkumulátor és a nikkel-kadmium akkumulátor. Lásd még nátrium-kén elem.

a kondenzált anyag fizikája

Lásd szilárdtest-fizika

akromatikus lencse

Olyan lencse, amely a kromatikus aberrációt két, eltérő anyagi minőségű üveglencse alkalmazásával küszöböli ki. A két lencse törési tulajdonságai ettől ugyan nem változnak, de semlegesítik egymás diszperzióját. Az aberráció mértékét három vagy több lencséből álló apokromatikus lencsével tovább lehet csökkenteni.

aktinikus sugárzás

Olyan elektromágneses sugárzás, amely kémiai reakciók létrehozására képes. Az elnevezést elsősorban az ultraibolya sugárzásra és az olyan sugárzásokra használják, amelyek fotoemulzióban reakciót idéznek elő.

aktínium

Vegyjele Ac. Erősen radioaktív, ezüstszínű, fémes, az aktinidák csoportjába tartozó transzurán elem; rendszáma 89, relatítv atomtömege 227, sűrűsége 10.07 g/cm ( C-on), olvadáspontja C, forráspontja C. Harmincegy izotópja ismert. Andre Delierne fedezte fel 1899-ben.

aktínium sorozat

Lásd a radioaktív bomlási sorozatoknál.

aktinoid összehúzódás

Egy aktinida (a 89-103 rendszámú radioaktív elemek gyűjtőneve) atom illetve ion sugarának az aktinida protonszáma növekedésének függvényében bekövetkző kismértékű összehúzódása.

aktivációs analízis

Egy mintában jelenlévő különböző elemek kimutatására szolgáló analitikai módszer. A neutron aktivációs analízis esetében a mintát atomreaktorban termikus neutronokkal sugározzák be. Ezek közül néhányat a minta atommagjai befognak, miközben ugyanolyan rendszámú de magasabb tömegszámú atomaggá alakulnak át. Ezek az atommagok gamma sugárzást bocsátanak ki, melynek gamma spektrométerrel történő vizsgálatával azonosíthatóak az egyes elemek. Az aktivációs analízist nagy energiájú töltött részecskék - protonok, alfa részecskék - alkalmazásával is használják.

aktív eszköz

1. Egy erősítésre képes elektronikus komponens, például egy tranzisztor. 2. A vett jelet erősítés után továbbító kommunikációs műhold. 3. Radar, amely mikrohullámú sugárzást bocsát ki, és a távoli tárgyakról a visszaverődött sugárzás alapján szolgáltat információt. Vesd össze passzív eszköz.

akusztika

1. A hangok és hanghullámok tudománya 2. Valamilyen épületnek, különösképpen hangverseny- vagy előadóteremnek az a jellegzetessége, hogy mennyire tisztán hallható benne a zenei vagy a beszédhang. A jó akusztikájú terem nem lehet visszhangos és rezonáns, s a visszaverődési időnek az optimumhoz kell közelítenie. A visszhangot úgy lehet csökkenteni, ha nem alkalmazunk erősen görbült felületeket, amelyek fókuszálni képesek a hangot, feltördeljük a nagy síkfelületeket, vagy azokat hangnyelő anyagokkal borítjuk be. A rezonanciát azzal küszöbölhetjük ki, hogy a terem fő méreteinek meghatározásakor kerüljük az egyszerű arányokat, azaz egyetlen hanghullám esetén se fordulhasson elő, hogy valamelyik teremméret és a hullámhossz aránya két esetben is egész szám. Ha túl nagy a visszaverődési idő, akkor a beszéd érthetetlen, a zene pedig tagolatlan, az egyik hang tovább zeng, amikor a rákövetkező már hangzik. Ha ellenben túl rövid a visszaverődési idő, attól a zene élettelenné válik. így van ez egy rideg falú, üres teremben, s ezt a hatást tudatosan csökkenteni lehet szőnyegek, puha bútorok és hangnyelő (akusztikai) filc alkalmazásával. A visszaverődési időt a közönség jelenléte is csökkenti, amit figyelembe kell venni az épület tervezése során.

akusztikus gerjedés

A visszacsatolás okozta magas, hangfrekvenciás hang.

akusztoelektronikai eszközök

(elektroakusztikai eszközök) Olyan eszközök, amelyek az elektronikus jelet hanghullámokká alakítják. Akusztoelektronikai eszközöket használunk a késleltető művonalak építésénél valamint akkor, amikor a számítógépek digitális jeleit transzformáljuk telefonvonalon való továbbításhoz alkalmas formába.

alacsonydimenziójú rendszer

Olyan szilárdanyag-rendszer, amelynek a térbeli dimenziója kisebb 3-nál. A gyakorlatban a kétdimenziós rendszer egy vékony film vagy réteg, az egydimenziós rendszer egy vékony huzal. A kétdimenziós rendszereket a félvezető-technológiában használják, olyanféle eszközökben, mint a MOSFET (lásd tranzisztor). Az alacsonydimenziójú rendszerek azért fontosak, mert a ilyen rendszerekre (kivált az egydimenziós rendszerekre) nézve jóval könnyebb megoldani a számítási feladatokat, mint háromdimenziós rendszerben. Az atomfürtök és az igen kis méretű kristályok nulladimenziós rendszereknek foghatók fel.

alacsony olvadáspontú ötvözetek

Alacsony hőmérsékleten (körülbelül 100℃-on) olvadó ötvözetek. Számos felhasználási lehetőségük ismert, például állandó-hőmérsékletű fürdőkben, csőhajlatokban, valamint tüzek tovaterjedését vízsugár locsolásával megakadályozó automata tűzoltó készülékekben. Az alacsony olvadáspontú ötvözetek általában bizmut, ólom, ón és kadmium eutektikus keverékei. A körülbelül 70℃-on olvadó ötvözetek példái a Wood-féle fém és a Lipowitz-féle ötvözet.

alagútdióda (Esaki-dióda)

Az alagútjelenségre alapuló félvezető dióda; L. Esaki alkotta meg 1957-ben. Egy erősen adalékolt átmenetből áll; ez az átmenet negatív előfeszültségre rövidre zárul, nyitó irányú előfeszültségre egy bizonyos tartományban negatív az ellenállása. Mivel gyors működésű, nagyon jól használható számos elektronikai feladatban. Az alagúthatás erősen befolyásolja ennek az diódafajtának az áram- és feszültségkarakterisztikáját; a nagy alagútáram abból adódik, hogy az elektronok a vegyértéksávból átalagutaznak a vezetési sávba (lásd energiasáv). A nyitó irányú feszültség növekedtével az alagúthatás egyre jobban visszaszorul.

alagúteffektus

Az alagúteffektusnak köszönhetően képesek az elektronok áthatolni olyan keskeny potenciálgáton, ami egy klasszikus részecske számára tiltott tartomány. A kvantummechanika egyik következménye, hogy egy elektron véges valószínűséggel alagúteffektus révén átjuthat egyik, klasszikusan megengedett tartományból egy másik, klasszikusan megengedett tartományba. Az effektust kihasználja az alagútdióda. Az alfa-bomlás (lásd alfa-részecske) egy másik példa az alagúteffektusra.

alakítási keményedés

A fémek keménységének növekedése a hidegen történő megmunkálás következtében. A jelenség a kristályszerkezetben hoz létre állandó torzulást. Ez különösen a vas, réz, alumínium, stb. esetében látható, az ólom és cink esetében azonban nem lép fel, mivel azok képesek szobahőmérsékleten átkristályosodni.

alap

(matematikában) 1. A különböző szimbólumok száma az egyes számrendszerekben. A tízes számrendszerben az alap 10; a bináris számrendszerben ez 2. 2. Az a szám, mely bármely hatványának ezen számot alapul használó logaritmusát képezve, az eredmény éppen a hatványkitevő. Például ha 10-et a harmadik hatványra emeljük, 1000-et kapunk; 3 az 1000 10 alapú logaritmusával egyezik meg. A természetes, vagy Napier logaritmus alapja az . A 10-es alapú és a természetes alapú logaritmus közti összefüggés: .

alapállapot

Egy rendszer, például egy molekula, egy atom vagy egy atommag legkisebb energiájú stabil állapota. Lásd energiaszint.

alapegység

Egy önkényesen, nem pedig más mértékegységek egyszerű kombinációjával definiált mértékegység. Például az SI mértékegységrendszerben a két áramjárta vezető között ható erő alapján definiált amper alapegység, míg a coulomb származtatott egység, az egy amper áram által egy másodperc alatt szállított töltésmennyiséget jelenti.

alappont

Olyan hőmérséklet, amit nagy pontossággal lehet rekonstruálni, amelynek révén egy hőmérsékleti skála alappontjaként használható.

alaprezgés

Lásd felharmonikus.

alapszín

Annak a három színnek egyike, amely színek megfelelő arányú keverésével mind a fehér fény érzete, mind a spektrum összes színe megközelítőleg előállítható. Végtelen sok ilyen együttes van, az a kitétel, hogy egyik alapszínt se lehessen előállítani a másik kettő keverékeként; a lehetőségeket mégis behatárolja az a követelmény, hogy az alapszínek intenzív színhatást keltsenek és egymástól eléggé eltérjenek. A leggyakrabban használt alapszínek a vörös, a zöld és a kék. Lásd még szín.

albedó

1. Egy felületről visszavert fluxus aránya a beeső sugárzás (tipikusan fény) fluxusához képest, fényvisszaverő képesség. 2. Annak a valószínűsége, hogy egy anyagdarabba belépő neutron a belépési felületen keresztül verődik vissza.

alfa-részecske

Amikor egy nehezebb radioaktív atommag egy He-4 atommagot bocsát ki magából - alfa bomlásnak nevezik. Mivel a He-4 atommag két protont és két neutront tartalmaz, egy alfa-részecske kibocsátásakor a mag tömegszáma néggyel, rendszáma pedig kettővel csökken, például az urán 238-as izotópjának bomlásakor az atommag a tórium 234-es izotópjává alakul át. Az alfa-részecskékből álló nyalábot alfa-sugaraknak illetve alfa-sugárzásnak nevezzük.

algebrai összeg

Egy számcsoport tagjai előjelének figyelembevételével képezett összeg, például 3 és -4 algebrai összege -1.

algoritmus

Egy probléma megoldására szolgáló véges számú lépésből álló módszer. Számítástechnikában az algoritmus a program készítése előtt a tervezett számítási folyamatok vázlatát jelenti (gyakran folyamatábra segítségével). Algoritmus hiányában heurisztikus megoldásra van szükség.

alhéj

Lásd atom.

alkalmazkodóképesség

A szemnek az a képessége, hogy fókusztávolságát változtatni képes a szemlélt test távolságának függvényében, s így a retinára mindig éles képet vetít. Az emberben és néhány más emlősben is a szem alkalmazkodása reflexszerűen megy végbe, a sugárizmok ellazulásával illetve összehúzódásával megváltozik a szemlencse alakja.

állandósult Világegyetem elmélet

Kozmológiai elmélet, amely szerint a Világegyetem mindig létezett egy állandósult állapotban, nem volt kezdete, nem lesz vége és az átlagos sűrűsége állandó. Ahhoz, hogy kompenzálni tudja a Világegyetem megfigyelt tágulását ez az elmélet feltételezi, hogy anyag keletkezik mindenütt a Világegyetemben évenként nukleon köbméterenkénti ütemben a tér valemely sajátos tulajdonságának következtében. Mivel nem volt képes számot adni a mikrohullámú háttérsugárzásról és az Univerzum fejlődéséről, ezért háttérbe szorult az ősrobbanás elmélettel szemben. Először Hermann Bondi (1919–2005), Thomas Gold (1920–2004) és Fred Hoyle javasolta 1948-ban.

állapotegyenlet

Olyan egyenlet, amely anyagmennyiség nyomása, térfogata és termodinamikai hőmérséklete között állít fel összefüggést. A legegyszerűbb az ideális gáztörvény: , ahol az egyetemes gázállandó. Mivel csak az ideális gázokra alkalmazható, ez az egyenlet nem veszi figyelembe sem a gáz molekulái által elfoglalt térfogatot (e törvény szerint végtelen nagy nyomás esetén a térfogat nulla), sem a molekulák közötti erőhatásokat. A pontosabb állapotegyenlet ezért: , ahol a a részecskék közötti vonzóerők következtében az edény falaira ható nyomás csökenését tükrözi, pedig a részecskék saját térfogata, amikor a nyomás végtelen naggyá válik. A J. D. van der Waals (1837–1923) holland fizikus által javasolt van der Waals-féle állapotegyenletben , ahol egy állandó. Ez az egyenlet jóval pontosabban tükrözi a reális gázok viselkedését; születtek még más, pontosabb állapotegyenletek is, de azok jóval bonyolultabbak.

állapotsűrűség

Lásd szabadelektron-elmélet.

állatöv

Az éggömbön végighúzódó, az ekliptika mindkét oldalán 9 szélességű sáv. Ebben a sávban van a Nap, a Hold és a bolygók látszólagos pályája. A sáv tizenkét egyenlő állatövi jegyre van felosztva, mindegyik 30 széles. Ezek az állatövi jegyek a Nap helyzetét jelzik az év minden hónapjában, az ókori görögök nevezték el ezeket mintegy 2000 évvel ezelőtt rendre arról a csillagképről, amely az adott jegyet elfoglalta. Ugyanakkor a napéjegyenlőség (tavaszpont) precessziója miatt a csillagképek azóta több mint 30 -kal északabbra húzódtak, és nem esnek egybe az állatövi jegyekkel.

állatövi fény

Az égen megfigyelhető halvány ezüstös fény, amit holdvilág nélküli éjszakákon lehet megfigyelni a nyugati horizonton napnyugta után és a keleti horizonton napkelte előtt. A jelenséget az okozza, hogy napfény szóródik a bolygóközi porrészecskéken.

állócsillag

Egyike annak a sok égitestnek, amelyek látszólag nem változtatják helyüket az éggömbön. Azért kapták ezt a nevet, hogy megkülönböztessék ezeket a bolygóktól, amelyeket vándorló csillag néven ismertek. A 18. században a csillagok sajátmozgásának felfedezése alapozta meg azt a tényt, hogy a csillagok sincsenek rögzítve az égen jóllehet a Naprendszertől mért óriási távolságuk miatt úgy tűniók, mintha állnának.

állóhullám

stacionárius hullám

Alnico

Számos, állandó mágnesek készítésére használt, vasat, alumíniumot, nikkelt, kobaltot és rezet tartalmazó ötvözet márkaneve.

általános háromszög

Háromszög, melynek minden oldala különböző hosszúságú.

ALU (aritmetikai/logikai egység)

A számítógép központi egységének része, amelyben elektronikus úton egyszerű aritmetikai és logikai műveletek hajtódnak végre. Például az ALU tud összeadni, kivonni, szorozni, két számot összehasonítani, vagy egy szám ellentettjét képezni.

alulcsillapított

Lásd csillapodás.

Alvarez, Luis Walter

(1911–1988) Egyesült Államok-beli fizikus aki munkásságának nagy részét a Kaliforniai Egyetemen, Berkeleyben végezte. A II. Világháború alatt a radar és az atombomba kutatásával foglalkozott, majd érdeklődése a részecskefizika felé fordult. 1959-ben megépítette az első nagy buborékkamrát, és kifejlesztette azt a technikát, amellyel lehetségessé vált a töltött részecskék buborékkamrabeli tanulmányozása. Kutatásaiért 1968-ban fizikai Nobel díjat kapott. A későbbiekben a dinoszauruszok kihalása keltette fel az érdeklődését.

amalgám

Higany és egy vagy több más fém alkotta ötvözet. A fémek többsége alkothat amalgámot (a vas és a platina azonban nem), és ezek az ötvözetek szilárd anyagok vagy folyadékok lehetnek. Némelyik határozott összetételű fémközi vegyületet alkot, ilyen például a .

americium

Vegyjele Am. Radioaktív, fémes, az aktinidák csoportjába tartozó transzurán elem; rendszáma 95. Legstabilabb izotópjának tömegszáma 243 (felezési ideje év), sűrűsége 13.67 g/cm ( C-on), olvadáspontja C, forráspontja C. Tíz izotópja ismert. G.T. Seaborg és munkatársai fedezték fel 1945-ben, a 238-as tömegszámú uránium alfa sugarakkal történő bombázása során.

ammóniaóra

Az atomórák egyik fajtája. Ebben az esetben a kvarcoszcillátor frekvenciáját gerjesztett állapotú ammóniamolekula rezgései vezérlik (gerjesztés). Az ammóniamolekula (NH ) atomjai háromszög alapú gúlába rendeződnek, amelynek csúcspontjában van a nitrogénatom. Amikor a molekula gerjesztett állapotba kerül, a nitrogén 20,9 mikroszekundumonként áthalad a gúla alaplapján, és annak másik oldalán alkot gúlát. 20,9 mikroszekundum elteltével visszatér eredeti helyzetébe. Ennek a rezgésnek a frekvenciája 23870 hertz, s az ammóniagáz kizárólag ilyen frekvenciájú gerjesztési energiát abszorbeál. Ha egy kristály-oszcillátor segítségével megfelelő energiával tálpláljuk a gázt, továbbá gondoskodunk a megfelelő visszacsatolásról, akkor a kvarcoszcillátor pontosan ezen a frekvencián fog oszcillálni.

amorf

Ezzel a szóval szokás leírni a nem kristályos szilárd testeket, azokat tehát, amelyeknek a kristályrácsában nincs hosszú távú rend. Sok olyan port is amorfnak mondanak, amely – amint az röntgendiffrakcióval kimutatható – valójában mikroszkopikus kristályokból áll. Az üvegek viszont valóban amorf szilárd anyagok.

amper

Jele A. Az elektromos áram SI mértékegysége. Az az állandó áramerősség, amely, ha két végtelen hosszú, egyenes, párhuzamos és elhanyagolható keresztmetszetű, vákuumban egymástól 1 méterre elhelyezett vezetőben folyik, akkor a vezetők egymásra erővel hatnak. Ez a definíció váltotta fel a korábbi nemzetközi amper definíciót, amely szerint 1 amper az az áramerősség, amely ahhoz szükséges, hogy 1 másodperc alatt 0,00111800 gramm ezüst váljon ki ezüstnitrát oldatból. A mértékegység A. M. Ampère-ről kapta nevét.

ampermenet

A magnetomotoros erő SI egysége, amely megfelel annak a magnetomotoros erőnek, amelyet egy egymenetes mágneses tekercsen átfolyó 1 amper áram fejt ki.

amperóra

Az elektromos töltés gyakorlati mértékegysége, ennyi töltés halad át egy 1 amper áramerősséggel átjárt vezetőn egy óra alatt. Egy amperóra 3600 coulomb (C).

amplitúdó

Lásd hullám.

amplitúdómoduláció

Lásd moduláció.

amplitúdópont

Lásd állóhullám.

Ampère, André Marie

(1775–1836) Francia fizikus, 1809-től a párizsi Ecole Polytechnique-en tanított. Leginkább arról ismert, hogy matematikai alapokra helyezte az elektrodinamikát (ezt a nevet ő használta először). 1825-ben fogalmazta meg az Ampère-féle gerjesztési törvényt. Róla nevezték el az ampert.

Ampère-féle gerjesztési törvény

A törvény, amelynek alakja

ahol a mágneses indukcióvektor (lásd mágneses tér) infinitezimális eleme egy P pontban, távolságra egy vezető hosszúságú infinitezimális vonalelemétől, a vákuum mágneses permeabilitása, a vezetékben folyó áram, az áram iránya és a vezető infinitezimális vonalelemét a P ponttal összekötő egyenes által bezárt szög. A törvényt nevezik Ampère–Laplace törvénynek is, a francia matematikus Pierre-Simon Laplace (1749–1827) után. A törvénynek több matematikailag ekvivalens megfogalmazása létezik.

Ampère-szabály

Egy vezetőben folyó elektromos áram és a hozzá tartozó (általa keltett) mágneses tér irányát összekapcsoló szabály. A szabály azt állítja, hogy ha egy megfigyelő az áram haladásával egy irányba néz, akkor a vezetőt körülvevő mágneses erővonalak az óramutató járásával megegyező irányúak, míg ha a megfigyelővel szemben folyik az áram, akkor az erővonalak az óramutató járásával ellenkező irányúak. Az Ampère-szabállyal ekvivalens állítás jobbkéz szabály néven ismert. Ha az áram a megfigyelő jobb kezének hüvelyujjának irányába mutat, akkor a kissé behajlított többi ujj az áram körüli mágneses tér irányát mutatja. Az angol szakirodalomban ezt dugóhúzó szabályként emlegetik. Egy csavarmenet, vagy dugóhúzó jobbmenetes, ha a dugóhúzót az óramutató járásával egyező irányba tekerve a dugóhúzó (vagy csavar) a dugóba befelé halad. A dugóhúzó szabály azt állítja, hogy a jobbmenetes dugóhúzó hasonlatos az elektromos áramhoz és a hozzá tartozó mágneses mezőhöz úgy, hogy a dugóhúzó hegyének iránya megfelel az elektromos áramnak, míg a dugóhúzó (be)tekerésének iránya megfelel a mágneses térerősség, vagy indukcióvonalak irányának.

analitikus geometria (koordináta geometria)

A geometria egy ága, amelyben a pontokat két, három, vagy többdimenziós térben koordinátáik segítségével adják meg. A görbéket a ponthalmazokat meghatározó egyenletekkel jellemzik. Az alakzatok geometriáját algebrai módszerekkel elemzik. Lásd derékszögű koordináták, polárkoordináták.

analizátor

A síkban polarizált fény tanulmányozására használatos eszköz, a polariméter kondenzora, azaz vizsgáló berendezése. Az analizátor lehet egy Nicol-prizma vagy egy polaroidlemez, amelyet forgatással be lehet állítani a ráeső polarizált fény polarizációs síkjába. Ha forgatás közben csak egy állásban nem látunk fényt az analizátorban, akkor a vizsgált fénysugár síkban poláros. Ha kioltáskor az analizátor vízszintes helyzetű, akkor a vizsgált fény polarizációs síkja függőleges. Az analizátoron áthaladó fény intenzitása arányos -val, ahol a polarizációs sík és az analizátor síkja által bezárt szög. Azt mondjuk, hogy a kioltást a polarizátor és az analizátor „keresztállásában” kapjuk.

anasztigmatikus lencse

1. Valamilyen optikai eszköz objektívlencséje, amelynek aberrációi, ezzel együtt asztigmatizmusa is minimális. 2. Az asztigmatizmus javítására szolgáló szemüveglencse. Vízszintes és függőleges irányban eltérő a görbületi sugara.

anchor gyűrű

Lásd tórusz.

Anderson, Carl David

(1905–1991) Egyesült Államokbeli fizikus, a Kaliforniai Műszaki Egyetem professzora volt, kutatásait túlnyomórészt a részecskefizika területén végezte. 1932-ben a kozmikus sugárzásban felfedezte a pozitront. Ezért négy évvel később Nobel díjat kapott. További kutatásai során 1937-ben felfedezte a mü-mezont (müont).

angström

Jele Å. Hosszúságegység, méter. Korábban hullámhosszakat és intermolekuláris távolságokat fejeztünk ki vele, ma már helyette a nanométer használatos. 1 Å= 0,1 nm. A. J. Ångströmről kapta a nevét.

Angström, Anders Jonas

(1814–1874) Svéd csillagász és fizikus. 1858-tól haláláig az uppsalai egyetem fizikaprofesszora. Főként az emissziós színképeket kutatta, kimutatta a hdrogén jelenlétét a Napban. Kiszámította a Fraunhofer-vonalak hullámhosszát. A spektrumvonalak hullámhosszát régebben angströmben fejezték ki, a nanométer azonban természetesebben illeszkedik az atomi jelenségekhez, ezért azt használják.

anion

Negatív töltésű ion, vagyis az anód által vonzott ion a elektrolízisben.

annihiláció

Egy részecske és antirészecskéjének megsemmisülése ütközésük következtében. Az annihilációs sugárzás során fotonok vagy mezonok bocsátódnak ki. Például egy elektron és egy pozitron ütközésekor a felszabaduló energia két foton kibocsátásával távozik, melyek összenergiája megegyezik az annihilált részecskék nyugalmi tömegének megfelelő MeV energia és kinetikus energiájuk összegével. Amennyiben az annihiláció nukleonok között megy végbe, az energia mezonok formájában távozik.

anód

Pozitív elektróda. Az elektrolízis folyamán az anionokat az anód vonja magához. Egy elektromos vákuumcsőben (elektroncsőben) a katódból érkező elektronokat vonja magához, így az elektronok a berendezésből az anódon kereszül távoznak. Ezekben az esetekben az anód külső feszültség alkalmazására válik pozitívvá. Egy galvánelemnél azonban a magától pozitívvá váló elektróda az anód, amely így a külső áramkörből vonja magához az elektronokat.

anomália

1. Az a szög, amellyel egy test, például egy bolygó, helyzetét meg lehet adni egy elliptikus pályán. Egy bolygó valódi anomáliája a perihélium, a Nap és a bolygó által bezárt szög a bolygó mozgásának irányában. A közepes anomália a perihélium, a Nap és az igazi bolygóval azonos periódusidejű, de állandó sebességű képzeletbeli bolygó által bezárt szög. 2. Az a jelenség, hogy egy klasszikus elmélet rendelkezik egy szimmetriával, de a megfelelő kvantumelmélet nem. A kvantum anomáliának több különböző típusa van. Az anomáliának több következménye is van, például hogy a leptonok típusainak a száma meg kell, hogy egyezzen a kvarkok típusainak a számával, illetve, hogy csak bizonyos csoportok életképesek a szuperhúr elméletben.

ANSI

Amerikai Szabványügyi Hivatal (American National Standards Institute): Amerikai testület, amely szervezeteket akkreditál szabványoknak – nyilvánosan elérhető definíciók, követelmények, kritériumok, stb. összességének – az ANSI által lefektetett szabályok alapján történő megalkotására.

antenna

Egy rádió- vagy televízió rendszer olyan része, amely rádióhullámokat sugároz a légkörbe vagy a világűrbe (adóantenna), illetve rádióhullámokat vesz onnan (vevőantenna). Az irányított antenna bizonyos irányokban hatékonyabban sugározza vagy veszi az energiát, mint más irányokban, míg a körsugárzó vagy irányítatlan antenna minden irányban egyformán jól sugároz és vesz.

antianyag

Lásd antirészecske.

antiatom

Olyan atom, amelyben a közönséges atom megfelelő összetevői helyett azok antirészecskéi állnak, azaz elektronok helyett pozitronok, protonok helyett antiprotonok, neutronok helyett antineutronok. Közönséges atom és antiatom nem létezhetnek együtt, ilyenkor ugyanis nagy energiájú fotonok keletkezése mellett azonnal megsemmisülnek. Antiatomot laboratóriumban, mesterségesen hoztak csak létre.

antiferromágnesség

Lásd a mágnesességnél.

antilogaritmus

Lásd logaritmus.

antirészecske

Egy szubatomi részecske párja, melynek tömege azonos a párja tömegével, míg néhány más tulajdonságának, kvantumszámának nagysága azonos, de ellentétes előjelű. Például az elektron antirészecskéje a pozitron pozitív töltésének nagysága egyenlő az elektron negatív töltésének (-1)-szeresével. Az antiproton negatív töltésének nagysága azonos a proton pozitív töltésével. A neutron és az antineutron mágneses momentuma spinjeikhez képest ellentétes előjelű. Az antirészecskék létezését a relativisztikus kvantummechanika jósolta meg. Ha egy részecske és antirészecskéje ütközik egymással, annihiláció következik be. Az antirészecskékből felépülő anyagot antianyagnak nevezzük. Például az antihidrogén egy antiprotont és egy, a körülötte atomi pályán elhelyezkedő pozitront tartalmaz. Antihidrogént már sikerült laboratóriumi körülmények között mesterségesen előállítani. Az antihidrogén és a hidrogén spektruma megegyezik. A kísérletek azt mutatják, hogy az univerzum túlnyomórészt normális anyagot tartalmaz Az antianyag nagymértékű hiányának értelmezése beépült azokba a kozmológiai modellekbe, melyeket a részecskefizika nagy egyesített elméletének felhasználásával kaptak.

antropikus elv

Az elv, hogy a megfigyelhető Világegyetemnek azért kell olyannak lennie amilyennek látjuk, nem pedig másmilyennek, mert különben nem tudnánk megfigyelni. Az antropikus elvnek több változata van. A gyenge antropikus elv speciálisan a földi tudatos élet megjelenésének szükséges feltételeire vonatkozik, és alapvető fizikai (például gravitációs és más fundamentális) állandók között számszerű kapcsolatokat követel meg, amelyeknek teljesülni kell a jelenlegi korszakban, mert bármely más korszakban nem létezhetne intelligens életforma, amely ezeket az állandókat mérhetné. Az erős antropikus elv az összes lehetséges Világegyetemre vonatkozik, és arra a kérdésre irányul, hogy létezhet-e intelligens élet bármely más Világegyetemben, beleértve más fundamentális fizikai állandók és törvények lehetőségét. Sok fizikus meglehetősen szkeptikusan vélekedik az antropikus elvről.

anyagi egyenletek

A és egyenletek, ahol az elektromos eltolódási vektor, a közeg dielektromos állandója (permittivitása), az elektromos térerősség, a mágneses indukcióvektor a közeg mágneses permeabilitása, a mágneses térerősség. Lásd mágneses tér.

anyon

Lásd kvantumstatisztika.

apertúra

Lencse vagy tükör effektív átmérője. Általában azonban, főleg a fényképészeti alkalmazásokban az effektív átmérő és a fókusztávolság hányadosát, a relatív apertúrát nevezik apertúrának. A relatív apertúra reciprok értéke a fókuszarány. A fókuszarány számszerű értéke az f-szám. Például, ha a fényképezőgép-lencse fókusztávolsága 40 mm, apertúrája 10 mm, akkor relatív apertúrája 0,25, fókuszaránya pedig 4. f-száma f/4 lesz, amit gyakran f4-ként is írnak.

A távcső fényereje függ a lencse felületének nagyságától, azaz az apertúra négyzetétől. Minél nagyobb azonban a relatív apertúra, annál nagyobb mértékű az aberráció. A mikroszkópokban mégis a nagy apertúrájú (aberrációra korrigált) lencséket részesítik előnyben, mert ezekben kisebb mértékű a fényhullámok diffrakciója által okozott elmosódás.

apertúraszintézis

Lásd rádiótávcső.

aplanatikus lencse (aplanát)

Olyan lencse, amelynek mind a gömbi eltérése, mind a kómája kicsi.

apoapszis

Egy csillagászati pályának azon pontja, amely a gravitációs vonzás centrumától legtávolabb helyezkedik el. A pálya legközelebbi pontja a periapszis. (Időnként használják az apocentrum, pericentrum kifejezéseket is.) Az apszisvonal a két apszispontra (apo-, periapszis) illeszkedő egyenes. Elliptikus pálya esetén az apszisvonal az ellipszis nagytengelye.

apocintion

Egy Földről indított, Hold körül keringő műhold pályájának Holdtól legtávolabbi pontja. A Holdról indított műhold esetén a megfelelő pont az apolune. Vesd össze pericintion.

apogeum

A Hold vagy egy műhold pályájának Földtől legtávolabbi pontja. Az apogeumban a Hold 406700 km-re van a Földtől, jó 42000 km-rel távolabb, mint a földközeli pontban a perigeumban.

apokromatikus lencse (apokromát)

Lásd akromatikus lencse.

apolune

Lásd apocintion.

approximációs technika

A matematikában, vagy annak fizikai alkalmazásaiban használatos módszer, amely ugyan nem adja meg az egzakt megoldást, azonban lehetővé teszi a közelítő megoldás megtalálását.

apszisvonal

Lásd apoapszis.

Arago-féle folt

Lásd Poisson-folt.

áram

Jele . Elektromos töltés áramlása egy vezetőben. Adott keresztmetszeten átfolyó áram a keresztmetszeten egységnyi idő alatt átáramló töltés. A töltést elektronok, ionok vagy pozitív lyukak is hordozhatják (lásd töltéshordozók). Az áram mértékegysége az amper. Lásd még konvencionális áram.

áramhálózat

Az elektromos energiát az erőművektől a fogyasztókig szállító, felsővezetékek vagy föld alatti vezetékek rendszere. A hálózat nagy feszültségű, némely országban akár 750 kV-os is lehet.

árammérő

Elektromos áramot mérő műszer. A főbb típusai a forgótekercses, a lágyvasas és a termoelemes árammérő. A forgótekercses mérőműszer egy forgótekercses galvanométer, amelyet sönttel (a műszerrel párhuzamosan kötött megfelelően ellenállással) egészítenek ki az érzékenység csökkentése érdekében. A műszerrel csak egyenáramot lehet mérni, de egy egyenirányítóval váltakozó áramhoz is használható. A lágyvasas műszerekben egy lágyvasrúd mozog abban a mágneses térben, amelyet a mérendő, egy rögzített tekercsben folyó áram hoz létre. Ezekkel egyaránt lehet egyenáramot és váltakozó áramot is mérni, de kevésbé pontosak (habár robosztusabbak), mint a forgótekercses mérőműszerek. Termoelemes árammérőkben, amelyek szintén mind egyenáram, mind váltakozó áram mérésére is használhatók, az áram egy ellenálláson folyik át, amely az áram hatására felmelegszik. Ez egy termoelemmel van összekapcsolva, amelyet egy galvanométerhez csatlakoztatnak. Ezt az áttételes rendszert elsősorban nagyfrekvenciás váltakozó áram mérésére használják. A hődrótos műszerekben a drót két vége be van fogva, és a felmelegedő drót megnyúlása következtében mozdul el a mutató egy skála előtt.

áramsűrűség

1. Egy vezető egységnyi felületén átfolyó áram, amper/négyzetméterben mérik. 2. Egy elektrolitban az elektróda egységnyi felületén átfolyó áram.

arccos, arcsin, arctg, arcctg

Lásd inverz függvények.

arch, arsh, arth, arcth

Lásd inverz függvények.

Argand diagram

Lásd komplex szám.

argumentum

1. Érvelés, a megoldáshoz vezető, az előzetes feltételeken alapuló logikai következtetések sorozata. 2. Egy függvény változója. 3. Lásd komplex szám.

aritmetikai/logikai egység

Lásd ALU.

Arkhimédesz (Szirakuzai Arkhimédesz)

(ie. 287–212) Görög matematikus, aki élete nagy részét szülőhelyén töltötte, emelőkkel és egyéb mechanikai problémákkal foglalkozott. Hidrosztatikában megalkotta az arkhimédeszi szivattyút (az arkhimédeszi csavart), és megfogalmazta az Arkhimédesz-törvényt. Szukcessszív approximációs módszerével jó közelítéssel meghatározta a értékét. Egy római katona ölte meg Szirakuza elfoglalásakor.

armatúra (forgórész)

Egy elektromos gép bármely mozgó része, amelyben mágneses tér hatására feszültség indukálódik. Példái: egy villanymotor vagy generátor forgó tekercsei, és egy relében az elektromágnes által vonzott ferromágneses rúd.

árnyék

Egy felületen létrejövő sötét tartomány, amikor a felületre eső fényt valamilyen tárgy felfogja. Ha a fény pontszerű fényforrásból ered, akkor az árnyéknak éles körvonala van. Ha a forrás elegendően nagy kiterjedésű, akkor az árnyéknak két elütő tartománya van: a teljes árnyékos rész és a félárnyékos rész (lásd az illusztrációt).

árnyékkúp

Lásd árnyék.

árnyékoló segédrács

Egy tetróda vagy pentóda elektroncsőben a rács (eletroncsőé) és az anód közötti kapacitás csökkentése érdekében azok közé helyezett huzalrács. Lásd még fékező segédrács.

ASCII

Amerikai szabványos információcsere kódrendszer (American Standard Code for Information Interchange): Az A-Z, a-z betűk, a 0-9 számjegyek, írásjelek és egyéb speciális és vezérlőkarakterek kettes számrendszerbeli kódolására szabványosított rendszer. Eredetileg az Egyesült Államokban fejlesztették ki, de sok számítógépben és a számítógépek közötti információcserében is széles körben használják. A karaktereket 7 bitből álló sorozatokként tárolják, így avagy 128 különböző bitsorozat lehetséges. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Standards Organization) az ASCII bővítéseként 8 bites nemzetközi kódokat is kiadott. Ezek az európai nyelvekben használt ékezetes latin betűk mellett lehetővé teszik a cirill, arab, görög és héber betűk kódolását is.

Aspect-kísérlet

Alain Aspect (1947–) francia fizikus és kollégái által a Bell-egyenlőtlenség (lásd Bell-tétel) ellenőrzése céljából az 1980-as évek elején elvégzett kísérlet. A kísérletben gerjesztett kalciumion-forrással fotonpárokat hoztak létre. A keletkező fotonok hullámhossza eltérő. Szűrők segítségével a fotonpár tagjait más-más irányban elhelyezett detektorokra irányították. A fotonok cirkulárisan polarizáltak, a pár teljes perdülete nulla. Két polárszűrőt használtak a kísérletben, amelyeket megfelelő szögben a fotonok útjába helyeztek. A szűrők vagy visszaverték vagy átengedték a különböző lineáris polarizációjú fotonokat, amelyek aztán négy detektorra jutottak (mindegyik polarizációs szűrőhöz két-két detektor tartozott). A detektorok segítségével koincidenciaméréseket végeztek a szétválasztott fotonokkal, amelyek a fénysebességgel terjedő fényjel segítségével sem érintkezhettek egymással. A kísérlet hitelesen bizonyította, hogy a kvantummechanikában nincsenek lokális rejtett változók.

Aston, Francis William

(1877–1945) Brit kémikus és fizikus aki 1910-ig a Mason College-ben (később Birmingham Egyetem), majd J.J. Thomsonnal a Cambridgei Egyetemen dolgozott. 1919-ben Aston megalkotta a tömegspektrométert (lásd tömegspektrum), amiért 1922-ben kémiai Nobel díjat kapott. A tömegspektrométer segítségével felfedezte a neon izotópjait, ami lehetővé tette a nem egész atomsúlyok magyarázatát.

a sugárzás kvantumelmélete

A fizikának az atomi rendszerek által kibocsátott elektromágneses sugárzással, a fotonok kisugárzásával és elnyelésével – a kvantummechanika segítésével – foglalkozó ága. A fotonok az atomok gerjeszett állapotából alacsonyabb energiájú gerjesztett állapotába, illetve alapállapotába való átmenetekor sugárzódnak ki. Ha egy atomot külső elektromágneses sugárzásnak teszünk ki, egy foton abszorpciójának hatására átmenet jöhet létre az atom alapállapotából (vagy alacsonyabb gerjesztett állapotából) az atom egy gerjesztett (vagy gerjesztettebb) állapotába. Egy gerjeszetett atom a kapott energiát külső elektromágneses tér hatására is elveszítheti (lásd lézer) – ezt indukált emissziónak nevezzük. Azonban az atom külső elektromágneses tér hiányában is fotont bocsáthat ki, melyet spontán emissziónak nevezünk. A sugárzás kvantumelméletét Einstein alkotta meg 1916–1917-ben, mint a Planck féle sugárzási törvény kiterjesztését. Az elmélet mennyiségileg az Einstein együtthatókkal írható le. A sugárzás kvantumelmélete az alapja a lézer és a mézer működésének.

aszimmetrikus atom

Lásd optikai aktivitás.

aszimptota

Egy egyenes melyet egy görbe tetszőleges pontossággal megközelít, de soha nem ér el.

aszimptotikus sorok

Egy függvény sorfejtésekor kapott alakú olyan sor, hogy ha a sort az -edik tagnál levágjuk, akkor tart a végtelen esetén a hiba -nél jobban tart zérushoz. Az aszimptotikus sorfejtés nem ad szükségképpen konvergens sort. Az aszimptotikus sorokat széles körben használják a fizikai tudományokban.

aszimptotikus szabadság

Bizonyos mértékelméletek, így például a kvantumszíndinamika tulajdonsága. Nevezetesen az a tulajdonság, amikor az olyan részecskék - mint például a kvarkok - között ható erő rövidebb távolságok (vagyis magasabb energiák) esetén gyengébbé válik és zérushoz tart, ha a részecskék közötti távolság zérushoz közelít. Egyedül a sértetlen nem-Abeli mértékelméletek (lásd csoportelmélet) lehetnek aszimptotikusan szabadok. Ezzel ellentétben a kvantumelektrodinamikában a részecskék közötti kölcsönhatás távolságuk növelésével a Debye (dielektromos) árnyékolás következtében csökken; az aszimptotikus szabadság a kvarkokra nézve azt jelenti, hogy anti-árnyékolás lép fel. Fizikailag az aszimptotikus szabadság azt posztulálja, hogy a gluonok vákuumállapota szín paramágneses, vagyis a vákuum anti-árnyékolja a színtöltéseket. Az aszimptotikus szabadság megmagyarázza a hadronokban lévő pontszerű objektumok parton modelljének sikerességét, és lehetővé teszi a parton modell perturbációszámítással történő szisztematikus korrekcióját. Az, hogy a kvarkok közti kölcsönhatás növekszik, a köztük lévő távolság növelésével, magyarázatot ad a kvarkbezárásra. Kiderült, hogy ha egy elmélet megköveteli a Higgs bozon létét, akkor az megszünteti az aszimptotikus szabadságot. így az elektrogyenge elmélet nem aszimptotikusan szabad.

asszociativitás törvénye

Matematikai törvény, amely kimondja, hogy egy bizonyos kifejezés értéke független a benne szereplő számok, szimbólumok illetve kifejezések csoportosításától. Az összeadás asszociativitása azt mondja ki, hogy a számokat tetszőleges sorrendben adhatjuk össze, például . A szorzás asszociativitása pedig azt mondja ki, hogy a szorzás tetszőleges sorrendben hajtható végre, például . A kivonás és az osztás nem asszociatív. Vesd össze a kommutativitás és a disztributivitás törvényével.

asztácium

Vegyjele At. Radioaktív halogén elem; rendszáma 85, relatív atomtömege 211, olvadáspontja C, forráspontja C. Természetes úton az uránium és a tórium radioaktív izotópjainak bomlásakor keletkezik. Legalább 20 izotópja van, a legstabilabb, az asztácium-210 melynek felezési ideje 8.3 óra. A bizmut 200 tömegszámú izotópjának alfa sugarakkal való bombázásával is előállítható. Az asztácium fémesebb tulajdonságú, mint a jód, a vizes oldataiban legalább 5 oxidációs állapota ismert. Interhalogén vegyületet képes alkotni, mint például és . Az molekula létezése eddig még nem bizonyított. Az elemet 1940-ben D.R. Corson-nak, K.R. MacKenzie-nek és E. Segré-nek sikerült szintetizálnia atommagok alfa részecskékkel való bombázásával a Kaliforniai Egyetemen.

asztatikus galvanométer

Érzékeny mozgó mágneses galvanométer, amelyben a Föld mágneses terének hatásai kiejtik egymást. Két kicsi, fordítva irányított mágnes(tű) van felfüggesztve két ellentétesen feltekert tekercs középpontjában. Mivel a mágnesek eredő mágneses momentuma nulla, ezért a Föld mágneses terének nincs hatása. Az egyetlen visszatérítő forgatónyomatékot a felfüggesztési szál adja. Érzékeny, de kényes műszer.

aszteroidák

Lásd kisbolygók

asztigmatizmus

Lencsehiba, amelynek lényege, hogy egyetlen tárgypont képe nem pontként, hanem két, egymásra merőleges vonalként jelenik meg. Ha az egyik síkban a sugarak fókuszáltak, a merőleges síkban ez nem történik meg. A jelenséget olyankor figyelhetjük meg, ha a tárgypont a lencse vagy tükör tengelyétől távolabb van. Ezt a hibát legkönnyebben az apertúra csökkentésével orvosolhatjuk, az apertúra csökkentése ugyanis azt eredményezi, hogy csak a lencse vagy tükör középső, tengelyhez közelebb eső részét használjuk. A szemlencsének is lehet asztigmatizmusa, ez általában akkor fordul elő, ha a szaruhártya nem gömb alakú. Anasztigmatikus lencsével javítható.

asztrofizika

Csillagászati jelenségeket érintő fizikai és kémiai folyamatokat tanulmányozó tudományág. Az asztrofizika a csillagok szerkezetével és fejlődésével (beleértve a csillagon belüli energiatermelést és energiatranszportot), a csillagközi anyag tulajdonságaival és csillagrendszerekkel való kölcsönhatásaival, valamint csillagrendszerek (például halmazok és galaxisok) és galaxisrendszerek szerkezetével és struktúrájával foglalkozik. Lásd még kozmológia.

asztrometria

A csillagászatnak az égitestek éggömbön elfoglalt helyzetének mérésével foglalkozó ága (pozíciós csillagászat).

átalakító reaktor

Nukleáris reaktor, amely a hasadóanyagot termelő anyagokat (például tórium-232) hasadóanyaggá (például urán-233) alakítja. Az átalakító reaktorok elektromos áram termelésére is használhatók.

átalakulási pont

1. Az a hőmérséklet, amelyen valamely anyag az egyik kristályformából átlép egy másikba. 2. Az a hőmérséklet, amelyen egy anyag fázist vált. 3. Az a hőmérséklet, amelyen egy anyag szupravezetővé válik (lásd szupravezetés). 4. Az a hőmérséklet, amelyen valamilyen más átalakulás történik, például megváltoznak az anyag mágneses tulajdonságai (lásd még Curie-pont).

a.t.e.

Lásd atomi tömegegység.

áteresztési együttható

Lásd áteresztőképesség.

áteresztőképesség (áteresztési együttható)

A felület által átbocsátott és a felületre eső teljes sugárzási energia hányadosa. Az áteresztőképesség reciproka az opacitás.

a termodinamika nulladik főtétele

Lásd termodinamika

átkristályosodási hőleadás (újrafelizzás)

A vas és más ferromágneses fémek (lásd mágnesesség) felizzítás utáni lehűlése közben fellépő jelenség. Ha a vasat fehér izzásig hevítik, majd hagyják lehűlni, egy adott hőmérsékleten váratlanul hőt fejleszt. Ezt a lehűlési folyamatot lelassító, és esetleg kisebb újrahevítést is okozó hőfejlődést a kristályszerkezet átalakulásakor lezajló exoterm folyamat hozza létre. A hőmérsékletet, ahol ez megtörténik, lehűlési kritikus pontnak hívják. A tiszta vasnak két lehűlési kritikus pontja van: 780℃-on és 880℃-on. A hűlést okozó fordított folyamat, az átkristályosítási hőfelvétel ferromágneses fémek hevítésekor megy végbe.

átlag (közép)

1. szám számtani átlaga (közepe) a számok összege osztva -nel. 2. szám mértani átlaga (közepe) a számok szorzatának -edik gyöke. Lásd még négyzetes közép.

átlagos élettartam

Lásd bomlás.

átlátszó

A sugárzást jelentős eltérítés és elnyelés nélkül átengedő. Vesd össze áTTETSZő. Egy anyag lehet bizonyos hullámhosszú sugárzásra nézve átlátszó, ugyanakkor egy más hullámhosszú sugárzásra nézve nem. Például bizonyos üvegfajták áteresztik a fényt, de az ultraibolya sugárzást nem, míg más típusú üvegek átlátszóak az összes látható sugárzásra nézve, kivéve a vörös fényt. Lásd még rádiótartományban átlátszó.

átmeneti alak

Lásd optikai aktivitás.

atom

A kémiai elemek önállóan létezni képes legkisebb részmennyisége. Az atom protonokat és neutronokat tartalmazó kicsi, tömör magját mozgásban lévő elektronok övezik. Az elektronok és a protonok száma megegyezik, így az atom teljes töltése nulla. Felfoghatjuk úgy hogy az elektronok kör vagy ellipszispályán keringenek (lásd Bohr-elmélet), vagy pontosabban szólva a mag körül egy meghatározott tértartományban mozognak (lásd elektronpálya).

Az atom elektronszerkezetét az szabja meg, hogy az atomok milyen módon oszlanak el az atommag körül, részben pedig még az is, hogy milyen energiaszintet foglalnak el. Minden elektront négy kvantumszámmal jellemezhetünk az alábbi módon: (1) az főkvantumszám megadja az elektron fő energiaszintjét, értéke 1, 2, 3, stb. lehet (minél nagyobb a főkvantumszám értéke, annál távolabb van az elektron a magtól). Ezeket a szinteket vagy pályákat hagyományosan azonosnak vesszük a K, L, M, stb. betűkkel jelölt héjakkal. A K-héj a maghoz legközelebbi héj; az mellékkvantumszám az elektron perdületét szabja meg. lehetséges értékei: , ,…,1, 0. így az első héjon ( ) az elektron perdülete csak nulla lehet ( ). A második héjon ( ) lehet 0 és 1, azaz két, energiaszintjét tekintve egymástól csak picit különböző alhéj lehetséges. A harmadik héjon ( ) három alhéj van, vagy 0. Az alhéjakat ( , ( ), ( ) betűkkel jelöljük. A mellékkvantumszámot olykor azimutális kvantumszámnak is nevezik; (3) az mágneses kvantumszám szabja meg az elektron energiáját külső mágneses térben. Ennek értéke lehet. Az alhéjon (azaz esetén) . Az alhéjon ( ) értéke , 0 és lehet, azaz a alhéjon háromféle -pálya van: és ; (4) az spinkvantumszám az egyes elektronok spinjét adja meg, értéke vagy lehet.

A Pauli-féle kizárási elv értelmében az atomban nem lehet két olyan elektron, amelynek minden kvantumszáma azonos. A kvantumszámok meghatározzák az elektron kvantumállapotát és és általuk értelmezni tudjuk az atom elektronszerkezetét. Lásd a kronológiai táblázatot.

atombomba

Lásd nukleáris fegyverek.

ATOMELMÉLET

i.e. 430 körül

Empedoklész (megh. i.e. 430 körül) görög természetfilozófus feltételezi, hogy minden anyag négy elemből: földból, levegőből, tűzből és vízből áll.

i.e. 400 körül

Abderai Démokritosz görög természetfilozófus (kb. i.e. 342–270) feltételezi, hogy minden anyag atomokból áll.

i.e. 306

Epikurosz (kb. i.e. 342–270) magáévá teszi Démokritosz atomelméletét

1649

Pierre Gassendi francia filozófus (1592–1655) (aki olvasta Epikurosz atomelméletét) felvet egy atomelméletet

1803

John Dalton kidolgozza a Dalton-féle atomelméletet

1897

J. J. Thomson felfedezi az elektront.

1904

J. J. Thomson előterjeszti „mazsolás puding” atommodelljét, amely szerint az elektronok a pozitív töltésű magba vannak ágyazva.

Hantaro Nagaoka (1865–1950) japán fizikus az atom „Szaturnusz-modelljével” áll elő, azaz a központi atommag körül gyűrűszerűen helyezkednek el az elektronok.

1911

Ernest Rutherford felfedezi az atommagot

1913

Niels Bohr olyan modellt javasol, amelyben a központi elhelyezkedésű magot keringő elektronok veszik körül.

Henry Moseley angol fizikus (1887–1915) az atommag pozitív töltését azonosítja a rendszámmal.

Frederick Soddy felfedezi az izotópokat

1916

Arnold Sommerfeld német fizikus (1968–1951) módosítja az atom Bohr-féle modelljét annyiban, hogy az elektronok számára ellipszispályákat ír elő.

1919

Ernest Rutherford felfedezi a protont.

1920

Ernest Rutherford feltételezi a neutron létezését.

1926

Erwin Schrödinger kidolgozza az atom hullámmechanikai modelljét (amelyben az elektronokat hullámvonulatok reprezentálják).

1932

James Chadwick felfedezi a neutront.

Werner Heinsenberg olyan modellt javasol az atommagra, amelyben a mag úgy tesz szert stabilitásra, hogy a benne lévő protonok és neutronok egymással elektront cserélnek.

1936

Niels Bohr „cseppmodellt” javasol az atommag értelmezésére.

1948

A német születésű amerikai Maria Goppert-Mayer (1906–1972) és Hans Jensen (1907–1973) német fizikus egymástól függetlenül előállnak a magszerkezet „héjmodelljével”.

1950

Aage Bohr (1922–) dán, valamint Benjamin Mottelson (1926–) és Leo Rainwater (1917–1986) amerikai fizikusok egységes elméletbe foglalták az atommag „csepp-” és „héjmodelljét”.

 

atomenergia

Lásd nukleáris energia.

atomerő-mikroszkóp

A mikroszkópok egyik fajtája; egy rugós tartókarhoz erősített apró gyémántdarabot tart a vizsgálandó minta felületéhez. Ez a gyémántkutasz lassan végighalad a minta felületén, és nyomon követi a gyémánt csúcsa és a felület között ható erőt. A kutaszt úgy mozgatják – szükség szerint fel vagy le –, hogy ez az erő állandó legyen, és ezzel kirajzolják a felület alakját. A kutaszt az egész felületen való végigjáratásával számítógépen térképet lehet kirajzoltatni a felületről. Ez az eszköz hasonlít a pásztázó alagútmikroszkópra, csak éppenséggel mechanikai erőkre támaszkodik, és nem elektromos jelekre. Ez a fajta mikroszkóp különálló molekulákat is letapogathat, és arra is felhasználható, amire a pásztázó alagútmikroszkóp nem: nem vezető anyagok, például biológiai minták feltérképezésére.

atomi tömegegység (a.t.e.)

A relatív atomtömeg kifejezésére szolgáló tömegegység. A C–12 szénizotóp 1/12-ed része,  kg. Ez az egység lépett az oxigén 16-os tömegszámú izotópjára alapuló kémiai és fizikai egység helyére. Néha egyesített tömegegységnek vagy daltonnak is nevezik.

atommag

(mag) Az atom központi része, mely az atom tömegének túlnyomó részét alkotja. 1909-ben Geiger és Marsden (Rutherford vezetésével) az alfa részecskék atomokon való szóródásásának részletes vizsgálatára vonatkozó kísérletsorozatot végzett, ami az atom szerkezetének felfedezésére vezetett (lásd Rutherford-szórás). Az atommag pozitívan töltött, egy vagy több nukleonból (protonból illletve neutronból) áll. Az atommag pozitív töltését a benne lévő protonok száma határozza meg (lásd rendszám), a semleges atomban ezt a pozitív töltést ellensúlyozza az ugyanolyan számú, az atommagtól viszonylag nagy távolságban atomi pályán elhelyezkedő negatívan töltött elektron.

A legegyszerűbb atommag a hidrogén atommagja, amely egyetlen protonból áll. Az összes többi atommag neutronokat is tartalmaz, melyek az atom tömegéhez szintén hozzájárulnak (lásd tömegszám), de a töltéséhez nem. Ezért a semleges atomokban az olyan atommagok körül, melyekben különböző számú neutron, de ugyanolyan számú proton van, ugyanannyi elektron fog elhelyezkedni az atommag körül. Az ilyen atomokat az adott elem izotópjainak nevezzük. Mivel az atommag körüli elektronkonfiguráció határozza meg az atom kémiai viselkedését, az izotópok kémiailag megkülönböztethetetlenek, és szétválasztásuk nem-kémiai módszereket igényel (lásd izotóp szeparálás). Úgy tűnik, hogy az atommagoknak nincs szigorúan meghatározott határuk. Becslés adható az atommag sugarára nagy energiájú alfa részecskék atommagon való szórásának vizsgálatával. Az alfa részecskék Rutherford szórási kísérletben kapott eltérülése nagyon jól megegyezik a jósolt értékekkel, annak a szélsőséges esetnek a kivételével, mikor az alfa részecskék nagyon nagy kinetikus energiával rendelkeznek. Rutherford elméleti jóslatainál a pozitív töltésű atommagot pontszerűnek tételezte fel. A beeső alfa részecskék mindaddig úgy viselkednek, mintha az atommag pontszerű lenne, amíg nem kezdenek behatolni az atommag külső tartományába. Az alfa részecskék szórási adatainak a pontszerű atommag feltételezésével számított értékektől való eltérése az atommag véges méretére, kiterjedtségére utal. A a céltárgynak használt atommagok széles variációjával elvégzett kísérletek azt bizonyítják, hogy bármely atommagra a mag sugara az összefüggéssel írható le, ahol az konstans értéke m, pedig az atommagban található nukleonok száma. Az atommagok sugarát szokásosan femptométerben adják meg ( m), melyet ferminek neveznek. Az olyan kísérletek, melyek más részecskéket használnak lövedékként, nem pedig alfa részecskét (mint elektronok, neutronok stb.), -ra kismértékben eltérő értéket adnak. Az és közötti kapcsolat fontos következtetést ad az atom anyagának sűrűségére. Mivel mind a tömeg mind pedig a mag anyagának térfogata egyaránt arányos -val, az atommag anyagának sűrűsége állandó és így azonos az összes atommagra, az atommagok sűrűségének becsült értéke kg/m3 . Lásd még cseppmodell.

atommáglya

Az atomreaktorok korai formája, amelyben moderátorként grafitot használtak.

atomóra

Olyan hiteles időmérő eszköz, amely az atomokon vagy molekulákon belül zajló periodikus jelenségeken alapul. Lásd ammóniaóra, céziumóra.

atompálya

Lásd elektronpálya.

atomsúly

Lásd relatív atomtömeg.

atomtérfogat

Egy kémiai elem relatív atomtömege osztva a sűrűségével.

áttetsző

A sugárzás áthaladását kisebb szóródással és diffúzióval megengedő anyagtulajdonság. Például a bejegesedett (jégvirágos) üveg átereszti a fényt, de a tárgyak nem vehetők ki tisztán rajta keresztül, mert a fénysugarak szóródnak az áthaladás közben. Vesd össze átlátszó.

attraktor

A fázistér pontjainak azon halmaza, amelyhez a rendszer fejlődése során egy disszipatív rendszert (például belső súrlódású rendszert) reprezentáló pont tart. Az attraktor lehet egy egyedülálló pont, egy periodikus rendszer viselkedését leíró zárt görbe (határciklus), vagy pedig egy fraktál (strange attractor), ebben az esetben a rendszer viselkedésében káosz lép fel.

átütés

Az áram hirtelen áthaladása egy szigetelőn. A feszültség, amelyen ez létrejön az átütési feszültség.

Auger-jelenség

Az atomból elektron lökődik ki röntgen vagy gamma-sugár foton emissziója nélkül annak eredményeképpen, hogy az elektron gerjesztett állapotból visszatér alapállapotába. Ez az átmenettípus az emissziós spektrum röntgentartományában figyelhető meg. A kilökődött, Auger-elektronnak nevezett elektron kinetikus energiája egyenlő a megfelelő röntgensugár-foton energiája mínusz az Augner-elektron kötési energiája. A jelenséget Pierre Auger (1899–1994) fedezte fel 1925-ben.

autokláv

Kémiai reakciók, fertőtlenítési eljárások, stb. magas hőmérsékleten és nagy nyomáson történő kivitelezéséhez használt erős acéledény.

autoradiográfia

Kísérleti módszer, melynek során a radioaktív próbatestet fotopapír közelébe helyezik (vagy abba csomagolják), annak az érdekében, hogy rögzíthessék a mintában lévő radioaktivív atomok eloszlását. A film, ahol a minta radioaktív részeinek ionizációs sugárzása éri, megfeketedik. Az autoradiográfiának számos felhasználási területe van, különösképpen az élő szervezetek, sejtek tanulmányozása témakörében.

a Világegyetem életkora

A Hubble-állandó reciproka által meghatározott idő, hozzávetőlegesen 13,7 milliárd év. A Hubble konstans értékének meghatározása és így a Világegyetem életkora is függ attól, hogy milyen kozmológiai elméletet használunk. Általában a Világegyetem életkorának meghatározása során feltételezzük, hogy a Világegyetem tágulása leírható az ősrobbanás-elmélettel.

a Világegyetem tágulása

Az észlelt vöröseltolódásokon alapuló hipotézis, amely szerint a galaxisok közötti távolságok folyamatosan nőnek. Az eredeti elmélet, amelyet Edwin Hubble javasolt 1929-ben, azt tételezi fel, hogy a galaxisok a világ kezdetét jelentő ősrobbanás következtében távolodnak egymástól. Azóta számos változatot javasoltak. Lásd még ősrobbanás-elmélet, Hubble-állandó.

Avogadro, Amadeo

(1776–1856) olasz vegyész és fizikus. 1811-ben tette közzé hipotézisét (lásd Avogadro-törvény), mely módszert adott a molekulasúly kiszámítására a gőz sűrűsége alapján. Avogadro gondolatának jelentőségét nem vették észre egészen 1860-ig, amikor is Stanislao Cannizzaro (1826–1910) lett élharcosává.

Avogadro-állandó

Jele vagy . Egy mólnyi anyagban lévő atomok vagy molekulák száma. Értéke . Korábban Avogadro-számnak nevezték.

Avogadro-törvény

Különféle gázok azonos térfogatú mennyisége ugyanazon a nyomáson és hőmérsékleten ugyanannyi molekulát tartalmaz. A törvény, amit gyakran Avogadro-hipotézisként is emlegetnek, csak ideális gázokra igaz. Először Amadeo Avogadro mondta ki 1811-ben.

axial vektor (pszeudo vektor)

Az axiálvektor előjele a kordinátarendszer origóra való tükrözésekor transzformációra) a poláris vektorral szemben nem változik ellenkezőjére. Axiálvektor például két poláris vektor vektoriális szorzata, mint például , ahol egy részecske impulzusmomentuma (perdülete), a helyvektora és az impulzusa (lendülete).

axion

Hipotetikus elemi részecske, melynek létezését azért feltételezték, hogy megmagyarázzák, miért nincs megfigyelhető CP sértés (lásd CP invariancia) az erős kölcsönhatásban (lásd fundamentális kölcsönhatások). Axiont kísérletileg eddig még nem figyeltek meg, bár egyes asztrofizikai jelenségekből (például a csillagok hűléséből) tömegükre és egyéb tulajdonságaikra korlátokat lehetett adni. Javaslatként az is felmerült, hogy ezek a részecskék adhatják az univerzum hiányzó anyagát (lásd hiányzó tömeg).

az energia ekvipartíciója

Ludwig Boltzmann által javasolt tétel, amelyet James Clerk Maxwell bizonyos fokig képes volt elméletileg megalapozni. Eszerint egy termikus egyensúlyban lévő nagy mintában a gázmolekulák energiája egyenletesen oszlik meg az aktív szabadsági fokok között: minden szabadsági fokra átlagosan energia jut, ahol a Boltzmann-állandó, a termodinamikai hőmérséklet. A tétel nem mindig igaz, amikor fontosak a kvantummechanikai meggondolások, de gyakran jó közelítést ad.

azimutális kvantumszám

Lásd atom.

azonosság

Szimbóluma . Az azonosság olyan egyenlet, amely a benne szereplő ismeretlen, illetve ismeretlenek minden értékére fennáll. Például .

az univerzum hőhalála

Az univerzum állapota, amikor az entrópia maximális és az anyag összes nagyléptékű mintájának hőmérséklete egyforma. Ilyen feltételek mellett nincsen munkára fogható energia, s az univerzum végül „lejár”. Ezt az állapotot Rudolph Clausius jósolta meg, aki az entrópia fogalmát is bevezette. Clausius kijelentése, mely szerint az univerzum energiája állandó, entrópiája pedig a maximuma felé tart – a termodinamika I. és II. főtételének egy lehetséges megfogalmazása. Ezek a törvények ilyen értelemben csak zárt rendszerekre alkalmazhatók, s hogy a megjósolt hőhalál valóban megfigyelhető legyen, ahhoz az univerzumnak zárt rendsezrnek kell lennie. Hogy az univerzum hőhalála bekövetkezik-e vagy sem, sokáig széleskörű viták tárgya volt.