Ugrás a tartalomhoz

Fizikai kislexikon

Patkós András (2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

D

D

d-alak

Lásd optikai aktivitás.

dalton

Lásd atomi tömegegység.

Dalton, John

(1766–1844) brit kémikus és fizikus. 1801-ben fogalmazta meg a parciális nyomásokra vonatkozó törvényét (lásd Dalton-törvény), de nevét leginkább a Dalton-féle atomelmélet tette emlékezetessé, amelyet 1803-ban közölt. Dalton a színvakságot is vizsgálta (ő és bátyja is színvak volt, amelyet egykor daltonizmusként emlegettek).

Dalton-féle atomelmélet

A kémiai vegyületek elmélete, amelyet először John Dalton ismertetett 1803-ban. A következő posztulátumokat foglalja magában:

  1. Az elemek oszthatatlan kis részekből (atomokból) állnak.

  2. Ugyanannak az elemnek minden atomja egyforma; a különböző elemek különböző atomokból épülnek fel.

  3. Atomokat sem létrehozni, sem megsemmisíteni nem lehet.

  4. „Összetett elemek” (azaz a vegyületek) jönnek létre, ha különböző elemek atomjai egyszerű arányban egymáshoz kapcsolódva „összetett atomokat” (molekulákat) alkotnak.

A különböző elemek atomjaira Dalton jelöléseket is bevezetett (amelyeket később a mostani vegyjelek váltottak fel).

Dalton-törvény

Gázok vagy gőzök keverékének teljes nyomása egyenlő összetevőinek parciális nyomásösszegével, azaz azoknak a nyomásoknak az összege, amelyet az egyes összetevők fejtenének ki akkor, ha csupán egyedül lennének jelen és a gázkeverék számára rendelkezésre álló teljes térfogatot betöltenék. Ez az elv szigorúan véve csak az ideális gázokra igaz. A törvényt John Dalton fedezte fel.

Daniell-elem

Elsődleges galvánelem rézből készült pozitív és cinkfoncsorból készült negatív elektródával. A cinkfoncsor elektróda egy híg kénsav vagy cink-szulfát oldat elektrolitot tartalmazó, porózus falú edényben van, amely a réz elektródával együtt réz-szulfát oldatba merül. Amíg tart a reakció, az ionok áthaladnak a porózus edényfalon. Használaton kívül azonban a két elektrolit egymásba történő diffundálásának megelőzése érdekében az elemet célszerű szétszedni. Az elem által előállított elektromotoros erő 1,08 volt, ha kénsavat tartalmaz, és 1,10 volt, ha cink-szulfátot. John Daniell (1790–1845) brit kémikus találta föl 1836-ban.

Davisson–Germer-kísérlet

Lásd elektrondiffrakció.

Davy, Sir Humphry

(1778–1828) brit vegyész, aki a bristoli Pneumatic Institute-ban gázok vizsgálata közben felfedezte a dinitrogén-oxid érzéstelenítő hatását. 1801-ben Londonba, a Royal Institutionhoz került. 5 évvel később elektrolízissel izolálta a káliumot és a nátriumot. Báriumot, bórt, kalciumot és stronciumot is előállított, továbbá bebizonyította, hogy a klór és a jód kémiai elemek. 1816-ban feltalálta a Davy-lámpát.

D-brane

Lásd szuperhúr elmélet.

d.c.

Az egyenáram angol nyelvű rövidítése. Lásd egyenáram.

Debreceni Egyetem

Debrecenben a felsőfokú szinten történő fizikaoktatás hagyománya a több, mint négy és fél évszázados Debreceni Református Kollégiumnak köszönhető, ahol pl. Segner János (1704–1777) és Hatvani István (1718–1786) működtek. A Debreceni Tudományegyetemen 1949-ben létrejött a Természettudományi Kar. 1952-ben a BTK és TTK a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) nevet vette fel. Kiemelkedő tanárai közül Szalay Sándort (1909–1987) említjük.

Fizikai Tanszékcsoport

Az Elméleti Fizikai Tanszék kezdettől fogva napjainkig ellátja a fizika szakokon az alapozó tantárgyak oktatását. Fő kutatási területek: Kvantumkémia, a nagyenergiás magfizika és részecskefizika és a szilárdtestfizika. (Az elméleti szilárdtestfizikai kutatási tevékenység az 50-es évekre vezethető vissza. 1990-től indult el a nem egyensúlyi statisztikus fizika néhány aktuális kérdésének vizsgálata, új fordulatot jelentett a kvantumtérelméleti módszerek alkalmazása a szilárdtestfizikában.) A Kísérleti Fizikai Tanszéken a főbb kutatási témakörök: atommagfizika, részecskefizika, atomfizika, nukleáris analitika. A Szilárdtestfizikai Tanszék (korábban Alkalmazott Fizikai Tanszék) 1956-ban alakult. 1968-tól az új kutatási témák az atommozgási folyamatok vizsgálata és az elektrontranszport tanulmányozása volt, a szilárdtestfizika és az anyagtudomány az oktatásban is megjelent. Új és sikeres téma a diffúziós folyamat során keletkező feszültséghatások és azok relaxációjának vizsgálata. Új kutatási terület a nanoszerkezetű anyagok fizikájának kutatása.

KLTE-ATOMKI Közös Fizikai Tanszék

1990-ben az oktató- és kutatómunka lehetőségeinek kiszélesítése céljából jött létre, feladata, hogy az ATOMKI-ban művelt témákkal gazdagítsa az egyetemi képzés lehetőségeit. Az ATOMKI-ban végzett, az oktatást is érintő néhány kutatási téma: szubatomi fizikai és alkalmazott magfizikai kutatások, atomfizikai alap- és alkalmazott kutatások, környezeti, földtudományi és régészeti kutatások.

Honlap: http://ttk.unideb.hu/ttkar/

de Broglie, Louis-Victor Pierre Raymond

(1892–1987) francia fizikus, aki 34 éven át a párizsi Sorbonne-on tanított. Leginkább 1923-ban megfogalmazott részecske–hullám dualitási elméletéről ismert (lásd még de Broglie-hullámhossz), ami összebékítette a fény korpuszkuláris és hullámelméletét és fontos szerepet kapott a kvantumelméletben. Ezért a munkájáért 1929-ben Nobel-díjat kapott.

de Broglie-hullámhossz

Egy mozgó részecskéhez rendelt hullám hullámhossza. A ( ) hullámhosszat a összefüggés adja meg, ahol a Planck-állandó, a részecske tömege, a sebessége. A de Broglie-hullám fogalmának bevezetését először Louis de Broglie indítványozta 1923-ban azzal a meggondolással, hogy mivel az elektromágneses hullámokat részecskéknek (fotonoknak) is tekinthetjük, várhatóan a részecskék bizonyos körülmények között hullámként is viselkedhetnek (lásd komplementaritás). Az elektrondiffrakció későbbi megfigyelése alátámasztotta ezt az érvet, s a de-Broglie-hullámok a hullámmechanika alapjává váltak.

debye

Az elektromos dipólusmomentum egysége az elektrosztatikus rendszerben, molekulák dipólmomentumának kifejezésére használatos. Két ellenkező előjelű, cgs rendszerben egységnyi ( coulomb) töltésű és egymástól cm-re elhelyezett ponttöltés dipólmomentuma, értéke . Peter J. Debye (1884–1966) holland vegyészről és fizikusról nevezték el.

Debye-hőmérséklet

A fajhő Debye-féle elméletében megjelenő paraméter; jele . A dimenziója hőmérséklet; a meghatározása: ; a itt a Planck-állandó, a szilárd test rácsrezgéseinek frekvenciamaximuma és a Boltzmann-állandó. A Debye-hőmérséklet jellemző az anyagra; például a nátrium Debye -hőmérséklete K.

Debye–Hückel-elmélet

Az elektrolitok nem ideális viselkedését magyarázó elmélet, amelyet P. J. W. Debye (1844–1966) és Erich Hückel (1896–1980) tettek közzé 1923-ban. Az elmélet az eletrolitoldatokat teljesen disszociáltnak tekinti, az ideálistól eltérő viselkedésüket pedig az ionok közötti elektrosztatikus kölcsönhatással magyarázza. Az elmélet alapján kiszámítható az ilyen kölcsönhatásokból származó extra szabadenergia egy ionra jutó mennyisége, következésképp az aktivitási együttható is. A híg elektrolitok nem ideális viselkedését jól magyarázza, de tömény elektrolitokra nem alkalmazható.

Debye–Scherrer-módszer

Röntgensugár-diffrakciós módszer, melynek során a röntgensugarak por alakú anyagon szenvednek elhajlást. Mivel a por tetszőleges orientációjú, apró kristályokból áll, a diffrakciós nyomok koncentrikus körök lesznek. A diffrakciós képből a kristály egységcellájának mérete nagyon pontosan meghatározható. A módszert először Peter Debye és Paul Scherrer alkalmazta 1916-ban, majd 1917-ben tőlük függetlenül Albert Hull.

decibel

Két intenzitásszint összehasonlítására szolgáló egység, amelyet általában hangra, illetve elektromos jelekre alkalmaznak. Jóllehet a decibel a bel egytized része, mégis a decibelt, és nem a belt használjuk. A intenzitásszint decibellel tér el a intenzitásszinttől, ha . Ha a mért hangintenzitásszint, akkor egy referenciaszint, általában a vele azonos frekvenciájú, még éppen hallható hang intenzitása.

Az emberi fül számára érzékelhető hangintenzitástartomány 1-től (épp érzékelhető) -ig (fájdalomküszöb) terjed. Ezt célszerű logaritmikus skálán ábrázolni. Egy decibel 26%-os növekedést reprezentál, s körülbelül ez az a legkisebb intenzitásváltozás, amit fülünk még érzékelni képes.

degenerált állapotok

A rendszer olyan kvantumállapotai, amelyeknek ugyanakkora az energiája.

degenerált szint

A kvantummechanikai rendszer olyan energiaszintje, amely egynél több kvantumállapotnak felel meg.

dekatron

Neonnal töltött cső, amelyben a centrális helyzetű anódot tíz katód, és a hozzájuk tartozó transzfer-elektródák vesznek körül. Ha a cső kap egy feszültség-impulzust, a keletkező ködfénykisülés átkerül az egyik elektródarendszerről a következőre. Ezáltal az eszközt tízes számrendszeren alapuló, vizuális számlálócsőként lehet használni. A dekatron emellett kapcsolóként is használható.

deklináció

1. A mágneses és a földrajzi meridián által bezárt szög a Föld felszínének egy pontjában. 2. Egy égitest és az égi egyenlítő közötti szögtávolság, északra pozitív, délre negatív előjellel.

dekoherencia

Egy rendszer kvantummechanikai állapotának módosulása a rendszer és környezetének kölcsönhatása következtében. A dekoherencia-folyamatot kísérletileg észlelték. A dekoherenciát az 1980-as években poszulálták a kavntummechanika alapjainak és a mérési propblémának a tisztázása érdekében.

délibáb

Optikai jelenség, amely annak következménye, hogy a fénysugarak útvonala nagy hőmérsékleti gradiensű levegőrétegeken elhajlik. Alsó tükröződésű délibáb alakul ki, ha a felszín, s vele együtt a közvetlenül felette lévő levegőréteg a környezeténél jóval erősebben felmelegszik. A levegőből érkező fénysugarak a felszín közelében felfelé erősen megtörnek, s egy víztócsa képzetét keltik. Felső tükröződésű délibáb akkor figyelhető meg, amikor a felszín közeli légréteg jóval hidegebb a felette levőnél. A tárgyról visszatükröződő, s a megfigyelő felé tartó fény lefelé hajlik, s azt a látszatot kelti, mintha a tárgy a levegőben úszna.

delta függvény

Szimbóluma . Olyan függvény, melynek értéke mindenhol zérus, kivéve az origóban, ahol végtelen, de olymódon, hogy a függvény integrálja (vagyis a függvény alatti terület) 1 legyen. A delta függvény nem jól definiált a valós függvénytanban, de ennek kiterjesztésében matematikai szigorúsággal definiálható. A matematikai fizikában az olyan fogalmak leírására használják, mint a ponttöltés és az (infinitezimális ideig tartó) erőlökés.

demoduláció

A modulált vivőhullámból történő információkinyerés folyamata (lásd moduláció, rádióhíradás). A demodulációra alkalmazott készüléket demodulátornak vagy detektornak nevezzük.

denaturálás

Egy hasadó anyaghoz valamely másik izotóp hozzáadása, annak érdekében, hogy ne lehessen belőle nukleáris fegyvert készíteni.

dendrit

Ágas szerkezetű, faágra emlékeztető kristály. Folyadékok megszilársuláakor alakulhat ki; legközönségesebb esete a hópehely. A dendritek különösen fontosak a fémek és ötvözetek tulajdonságainak meghatározásában. Ötvözetben a dendrit központi része több magas olvadáspontú anyagot tartalmaz, mint a külső elágazások, és emiatt a külső elágazások lassabban szilárdulnak meg. A növekedésnek ezt a fajtáját dendrites növekedésnek nevezik.

depolarizáció

A polarizáció megelőzése egy primer elemben. Például, a Leclanché-elem pozitív elektródája köré az annál felszabaduló hidrogén oxidálására mangán(IV)-oxidot (depolarizátort) helyeznek.

derékszögű koordináták

Az analitikus geometriában használt leírás, melyben egy pont helyzetét két illetve három tengelyhez viszonyítva adják meg. Két dimenziós esetben a függőleges tengely szokásosan az tengely, a vízszintes pedig az tengely. A két tengely metszéspontját origónak nevezzük. Ha , a pontok az tengely mentén az origó alá esnek, ha , az értékek az tengely mentén az origótól balra esnek. Tetszőleges pont helyzete a két tengelytől merőlegesen mért távolságával határozható meg. Az tengelytől mért távolságot ordinátának, az tengelytől mért távolságot abszcisszának nevezzük. Numerikusan a pont helyzetét két, az abszcisszát és az ordinátát megadó zárójelbe tett, és vesszővel elválasztott számmal adjuk meg, például . Három dimenzió esetén a pont helyzetének megadásához a pont a koordinátarendszer harmadik, a tengely mentén vett koordinátáját is meg kell adni. A koordinátarendszert Rene Descartes-ról (1596–1650) nevezték el.

Déri Miksa

(1854–1938) Bács községben született. A pesti és a bécsi műegyetemen tanult, vízépítő mérnöki oklevelet szerzett. 1878-tól a Duna és a Tisza szabályozásának tervezési munkáival foglalkozott. Autodidakta módon elektrotechnikai tanulmányokat is folytatott. 1882-ben Zipernowsky meghívására a Ganz-gyár mérnöke lett. Zipernowskyval közösen, még ebben az évben kidolgozott egy öngerjesztésű váltakozó áramú generátort. 1885-ben Bláthyval és Zipernowskyval megalkották a transzformátort. A kísérleti munka jelentős részét Déri végezte. A transzformátoros áramelosztó rendszer alapján létesített villamosművek olaszországi építése során nagy gyakorlatot szerzett Déri 1889-től megszervezte és létrehozta a bécsi villamos erőművet. 1896–ig vezérigazgatója a Ganz által alapított Nemzetközi Villamossági Rt-nek. 1898–1902 között kompenzált egyenáramú gépet dolgozott ki. Kifejlesztette a kétkefe rendszerű egyfázisú repulziós motort, amelyet a világ máig Déri-motorként ismer.

derivált

Lásd differenciálás, kalkulus.

deszorpció

Az adszorbeált atomok, molekulák vagy ionok eltávolítása egy felületről.

detektor

1. Lásd demoduláció. 2. Lásd számláló.

Detre László

(1906–1974) Az Eötvös Collégiumban matematikát tanult, majd Berlinben csillagászati tanulmányokat folytatott, itt doktorált 1929-ben. Ettől kezdve a svábhegyi Asztrofizikai Obszervatórium csillagásza, 1943-tól igazgatója. A háború után átszervezte és kibővítette a svábhegyi csillagvizsgálót (Csillagászati Kutató Intézet). 1962-ben kezdte működését az általa kezdeményezett piszkéstetői obszervatórium. Az 1930-as évektől foglalkozott a változócsillagokkal. Több évtizedes adatgyűjtéssel alapvető megállapításokra jutott a fényesség ingadozás változásairól és a csillagok fizikai sajátosságairól. Kezdeményezésére indult az Information Bulletin of Variable Stars kiadása (1961). Egy kisbolygó őrzi nevét.

deutérium (nehéz hidrogén)

Vegyjele D. A hidrogén kettes tömegszámú izotópja (relatív atomtömege 2.0144). Atommagja egy protont és egy neutront tartalmaz. Előfordulása a természetes hidrogénben 0.015%. Jelen van a vízben, mint HDO oxid (lásd még nehézvíz). Általában ebből állítják elő elektrolízissel vagy frakcionált (szakaszos) lepárlással. Kémiai viselkedése nagyon hasonló a hidrogénéhez, bár a deutérium vegyületek lényegesen lassabban lépnek reakcióba, mint a hidrogént tartalmazó vegyületek. Fizikai tulajdonságai némileg különböznek a hidrogénétől, például forráspontja K, míg a hidrogéné K.

deutérium oxid

Lásd nehézvíz.

deuteron

A deutérium atom atommagja, egy proton és egy neutron kötött állapota.

deuteronizált vegyület

Olyan vegyület, amelyben a hidrogén-1 izotópját, vagy azok egy részét deutérium atomokra cserélték.

Dewar, Sir James

(1842–1923) Skóciában született, brit kémikus és fizikus. 1875-ben a Cambridge Egyetem professzora lett, noha kísérleti munkájának nagy részét Londonban a Királyi Intézetben folytatta. Az alacsony hőmérsékletű gázokat 1872-ben kezdte tanulmányozni, és feltalálta a Dewar-palackot. 1891-ben Frederick Abellel (1827–1902) közösen kifejlesztette a füstmentes hajtó-lőport, és 1898-ban elsőként cseppfolyósított hidrogént.

Dewar-palack

Egy forró vagy hideg folyadékok tárolására szolgáló edény, amelyben a környezettől függetlenül megőrzik a hőmérsékletüket. A környezetbe történő hőátvitelt minimálisra csökkentették: a hővezetés és hőszállítás csökkentésére az edény fala két, vákuummal elválasztott, vékony üvegrétegből (nagyobb edények esetén acélból) áll. A hősugárzás csökkentése érdekében az üvegedények belső felületét ezüsttel vonják be. A párolgás megakadályozására a palackot bedugaszolják. Sir James Dewar találta ki 1872 körül, és az első kereskedelmi neve alapján termoszként is ismeretes. Lásd még kriosztát.

dextrogír

Az olyan vegyületet jelöljük így, amely a síkban polarizált fény polarizációs síkját jobbra forgatja (az óramutató járásával egyező irányba egy olyan megfigyelő számára, aki arccal a kilépő fény felé fordul). Lásd optikai aktivitás.

diafragma

Átlátszatlan lemez, amelynek közepén kör alakú nyílás van. Különböző méretű diafragmákkal lehet szabályozni az optikai rendszeren áthaladó fluxusmennyiséget vagy csökkenteni az aberrációt az által, hogy a rendszernek csak a középső tartományára bocsátunk fényt. Az íriszdiafragma több sarló alakú lemezből áll, amelyek úgy vannak elrendezve, hogy a központi nyílás átmérője folytonosan változtatható legyen.

diamágnesség

Lásd mágnesesség.

diasztereoizomérek

Olyan izomérek, amelyek nem azonosak, de nem is tükörképei egymásnak. Például a borkősav d-alakja és mezo-alakja egymással diasztereoizomérek. Lásd optikai aktivitás.

dielektrikum

Elektromosan nem vezető anyag, amelyben a külső elektromos tér az elektromos töltéseket elmozdítja, de folyamatos áramlást nem eredményez. A dielektrikumban lévő atomok elektronjai külső tér hatására, átlagosan, elmozdulnak a maghoz képest, ezáltal egy dipólust hoznak létre, amelynek az elektromos dipólmomentuma a tér irányába mutat. A dielektrikumban létrejövő feszültség elektromos polarizáció ( ) néven ismert, és a összefüggés definiálja, ahol az elektromos eltolódási vektor, az elektromos térerősség és a vákuum dielektromos állandója.

A relatív dielektromos állandó másik használatos neve a relatív permittivitás. Létezik maximális potenciálgradiens, amelyet az anyagra lehet kapcsolni anélkül, hogy átütés, áthúzás következne be. Általában volt/milliméterben fejezik ki. Lásd még kondenzátor.

dielektromos állandó

Jele . Közegben az elektromos eltolódási vektor és az ezt létrehozó elektromos térerősség hányadosa. Dielektrikumként használt elektromos szigetelők esetén fontos.

Ha és töltések vákuumban r távolságra vannak egymástól, akkor a töltések között ható erő

A Coulomb-törvénynek ebben az SI egységrendszerbeli megfogalmazásában a vákuum abszolút dielektromos állandója, amelyet angol nyelvterületen elektromos konstansnak is neveznek. Értéke .

Ha a töltések között vákuum helyett valamilyen közeg van, akkor az egyenlet így módosul

és a töltések között ható erő lecsökken. az új közeg abszolút dielektromos állandója. A közeg relatív dielektromos állandója, vagy másképpen relatív permittivitása .

dielektromos fűtés

Egy dielektromos anyag, mint például műanyag, melegítése külső rádiófrekvenciás elektromos tér bekapcsolásával. A legáltalánosabb módszer, hogy az anyagot egy kondenzátor két lemeze közötti dielektrikumként kezeljük. A keletkező hő arányos, a kifejezéssel, ahol a kondenzátorra kapcsolt potenciálkülönbség, a frekvenciája, a dielektrikum keresztmetszete, a vastagsága és az anyag veszteségi hányadosa (ez összefüggésben van az anyag permittivitásával).

differenciálás

Olyan matematikai eljárás amellyel egy függvény deriváltját meghatározzuk a differenciálszámítás segítségével. Ha , akkor deriváltja - amelyet a vagy az alakban írunk - az kifejezés határértéke a határesetben. Például ha , akkor . Az függvény deriváltja az pontban a függvény görbéjéhez az ebben a pontban húzott érintő iránytangense.

differenciálegyenlet

Olyan egyenlet, amelyben és mellett -nak szerinti deriváltja is szerepel. A differenciálegyenlet rendjét a legmagasabb rendű derivált adja meg. A differenciálegyenlet foka az egyenletben szereplő legmagasabb derivált legnagyobb hatványa. A differenciálegyenleteknek sok típusa van, mindegyik típusnak - feltéve hogy analitikusan megoldható - meg van a maga megoldási módszere. Ezek közül a legegyszerűbb típus az elsőrendű szétválasztható változójú differenciálegyenlet, ebben az esetben az egyenlet két oldala egymástól függetlenül integrálható.

differenciálerősítő

Két bemenettel rendelkező erősítő, amin a kimenet a két bemenet különbségének függvénye.

differenciálgeometria

A geometria azon ága, amely a differenciálszámítás geometriai alkalmazásaival foglalkozik. A differenciálgeometriának fontos alkalmazásai vannak a mértékelméletekben, az általános relativitáselméletben és a kondenzált anyagok fizikájának bizonyos problémáinál. A kvantumgravitációban ezzel szemben radikálisan új fizikai fogalmak lépnek fel, ezért a differenciálgeometria nem biztos hogy kielégítő az ezt leíró matematikai formalizmushoz.

differenciális sugárzási teljesítmény

Jele . Egy sugárforrás sugárzási intenzitása adott irányban, egységnyi merőleges felületre vonatkoztatva. Mértékegysége a .

differenciálszámítás

Lásd kalkulus.

diffrakció

Hullámok szétterülése vagy elhajlása résen való áthaladást követően vagy egy akadály élei körül. Az eltérült hullámok azután interferálnak egymással (lásd interferencia), egyes tartományokban erősítik, máshol gyengítik egymást. Fényhullámok esetében először Francesco Grimaldi (1618–1663) figyelte meg. A jelenség számottevően hozzájárult a fény hullámelméletének kialakulásához. Diffrakciót részecskenyalábokkal is elő lehet idézni, miután a részecskéknek is van hullámtermészetük. Lásd még Fresnel-diffrakció, Fraunhofer-diffrakció, elektrondiffrakció.

diffúzió

1. Különböző anyagok keveredése összetevőik – atomjaik, molekuláik, ionjaik – véletlenszerű mozgásának eredményeképpen. A gázok minden komponense tökéletesen keveredni képes egymással. A létrejött gázkeverék végül is nagyjából homogén lesz, bár az összetételt némiképp befolyásolja a gravitáció (lásd még Graham-törvény). Oldószer és oldandó anyag esetén a homogén koncentráció lassabban alakul ki, egyébként azonban nagyon hasonlít a gázok diffúziójához. Szilárd testekben azonban a diffúzió normál hőmérsékleten nagyon lassan valósul meg. 2. Fénysugár szóródása érdes felületen való visszaverődés vagy áttetsző (de nem átlátszó) közegen (pl. zúzmarás üvegen) való áthaladás hatására. 3. Részecskék áthatolása olyan anyagrétegen, amelyben nagy a szóródás és kicsi a befogás valószínűsége.

diffúziós horganyozás (száraz horganyozás)

Eljárás a vasnak vagy acélnak cink korrózióálló réteggel történő bevonására, amely során a cinkporral érintkező vasat vagy acélt kicsivel a cink olvadáspontja alatti hőmérsékletre hevítik. A körülbelül 371℃-os hőmérsékleten a két fém egybeolvad, és különféle cink-vas ötvözetekből álló belső, és egy tiszta cinkből álló külső réteget képez. Az eljárást Sherard Cowper-Coles találta fel ( 1935).

diffúziós ködkamra

Lásd ködkamra.

diffúziós szivattyú

Vákuumszivattyú, amelynél a tartályban, aminek a nyomását csökkenteni kívánják, levő gázt magával ragadó molekuláris gázsugárba olaj- vagy higanygőzt szórnak. A szétterjedt gőz és a velük sodródott gázmolekulák kicsapódnak a szivattyú hűtött falára. A diffúziós szivattyúk kifinomult formáival akár Pa nyomás is elérhető.

digitális audio szalag

A mágnesszalag egy típusa, amelyet eredetileg hangrögzítésre terveztek, de ma már számítógépes adatállományok tárolására is alkalmas. Ez az adatrögzítési módszer 1 gigabájt kapacitást tesz lehetővé.

digitális fényképezőgép

Olyan fényképezőgép, amelyben a filmet egy félvezető CCD-szenzor helyettesíti, s a felvett képet a gépben elhelyezett, (általában) cserélhető memóriaegységben tárolja. Gyakran egy beépített képernyőt is tartalmaz, melyen az elkészített felvételeket közvetlenül vissza lehet nézni. A képeket aztán számítógépre lehet vinni, további nézegetés, szerkesztés és nyomtatás céljából.

digitális kijelző

Valamilyen mérőeszköz, óra stb. leolvasási módja. A rögzített skála előtt mozgó mutató állása helyett az ilyen eszközökben egyszerűen a képernyőn megjelenő számot kell leolvasni, amelyet az eszköz a mért paraméter változásának megfelelően generál (lásd digitron, LED, fényemissziós dióda, folyadékkristályos kijelző).

digitális számítógép

Lásd számítógép.

digitalizálás

Hangrögzítési vagy -átviteli módszer, amely nem magát a hangot rögzíti vagy továbbítja. Ehelyett a hangnyomásból másodpercenként 30000-szer mintát vesznek, a mért értékeket számokkal reprezentálják, s ezt a számsort rözítik vagy továbbítják. Később, a vevőben vagy lejátszóban alakítják vissza ezt a számsort analóg formába. A módszert a HIFI-technikában alkalmazzák, így ugyanis kiküszöbölhető az átvitel és a lejátszás során fellépő zaj és interferencia.

digitron

Számológépekben, számlálókban, stb. digitális kijelzést lehetővé tevő elektronikus gázkisülési cső. Általában tíz, a 0–9 számjegyek alakjára megformázott, hideg katódja van. A kiválasztott katódra adott feszültségimpulzus okozta ködfénykisülés hatására a megfelelő számjegy kivilágosodik. Mára a fényemissziós diódák és a folyadékkristályos kijelzők nagymértékben kiszorították.

dikroizmus

Némely kristálynak, többek között a turmalinnak az a sajátossága, hogy más-más színben tűnik fel, ha az optikai tengelyével párhuzamosan, vagy arra merőlegesen bocsátunk rá fényt miután abszorpciójának hullámhossza a polarizációtól függ. A polaroid egy szintetikus dikroit. Lásd polarizáció.

dimenzió

Egy származtatott fizikai mennyiségben szereplő fizikai alapmennyiségek mértékegységeinek megfelelő hatványon vett szorzata. Egy mechanikai rendszer alapmennyiségeinek többnyire a tömeget ( ), a hosszúságot ( ) és az időt ( ) tekintik. Ezen dimenziók használatával a származtatott fizikai mennyiség, a sebesség dimenziója , a gyorsulás mértékegysége pedig . Az erő - mely a tömeg és a gyorsulás szorzatával egyezik meg (lásd Newton mozgástörvényei) - dimenziója . Az elektromosságtanban az SI-egységrendszerben az áram dimenzionálisan függetlennek tekinthető, és a többi elektromos mennyiség a szokásos módon kapható meg belőle. A töltés például, az áram és az idő szorzataként kapható meg, így annak dimenziójára adódik. Az potenciálkülönbség az áram és a teljesítmény kapcsolatából, a összefüggésből kapható meg, ahol a teljesítmény. Mivel a teljesítmény az erő és a távolság szorzatának és az idő hányadosának összefüggéséből kapható meg - dimenziókkal kifejezve , így a potenciálkülönbség dimenziója .

dimenzióanalízis

Olyan módszer, amely egy probléma egyenletének, illetve megoldásának bizonyos típusú ellenőrzésére szolgál, úgy hogy ellenőrizzük a kapott kifejezésben szereplő mértékegységeket. Arra is használható, hogy egy empirikus összefüggés alakját - de nem a numerikus értékét - meghatározhassuk. Ha a kapott egyenlet két oldalának nem ugyanaz a mértékegysége, akkor az egyenlet biztosan rossz. Ha viszont mindkét oldalon ugyanaz a mértékegység szerepel, attól az egyenlet még lehet rossz, de a hiba inkább a számításban van, mint a módszerben.

dinamó

Elektromos generátor, amelyet egyenáram szolgáltatására terveztek. Váltakozó áramot szolgáltató generátorokat is lehet dinamónak nevezni, de megkülönböztetésül a váltakozó áramú generátor (vagy alternátor) név használatos.

dinamóhatás

Elektromos áram és mágneses mező keltése egy elektromosan vezetőképes folyadék mozgása következtében. Általánosan elfogadott nézet, hogy a Föld, illetve a Nap mágneses terét is a Föld megolvadt vas-nikkel magjában, illetve a Nap belsejében levő plazmában lezajló dinamóhatás hozza létre.

dióda

Két elektródával rendelkező elektronikus eszköz. A ma már elavulófélben levő elektroncsöves diódában a fűtött katód elektronokat bocsát ki, amelyek, ha az anódra pozitív feszültséget kapcsolnak, a közbeeső vákuumon keresztül az anódhoz áramlanak. Az eszközön az áram csak egy irányban folyhat, mivel az anódra kapcsolt negatív potenciál taszítja az elektronokat. A diódák ezen tulajdonságát használták ki az első elektroncsöves rádiókban, ahol a diódákat a továbbított jel demodulálására alkalmazták (lásd moduláció). A félvezető diódában a átmenet hasonló szerepet tölt be. A növekvő feszültséggel a nyitóirányú áram nő, ellenben a záróirányban csak nagyon kis áram folyhat. Lásd félvezető; tranzisztor.

dioptria

A lencse vagy tükör erősségét kifejező egység, a méterben mért fókusztávolság reciproka. A 0,5 m gyújtótávolságú lencse dioptriás. A gyűjtőlencse dioptriája egyezményesen pozitív, a szórólencséé negatív érték. Mivel a lencse törőerősségén azt a képességét értjük, amilyen mértékben összegyűjti a fénysugarakat, a dioptriát néha radián per méterben is mérik.

dipólus

1. Két egyenlő, de ellenkező előjelű töltés, amelyeket bizonyos távolság választ el egymástól. A dipólusmomentum (másképpen dipólusnyomaték) az egyik töltés és a töltések közötti távolság szorzata. Néhány molekula dipólusként viselkedik, és a dipólusmomentumuk mérése gyakran információt szolgáltat a molekula konfigurációjáról. 2. Egy speciális antenna, amelyet általában 30 megahertznél kisebb frekvenciákon szoktak használni. Egy vízszintes rúdból áll, amelybe a közepén táplálják be vagy veszik ki a jelet. Az antenna mérete a sugárzás teljes vagy fél hullámhossza lehet.

dipólus-dipólus kölcsönhatás

Két rendszer, mint például atomok vagy molekulák, kölcsönhatása a dipólusmomentumuk révén. A dipólus-dipólus kölcsönhatás energiája függ a dipólusok irányának relatív elhelyezkedésétől és erősségétől és attól is, hogy milyen messze vannak egymástól. A vízmolekulának állandó dipólusmomentuma van, amely dipólus-dipólus kölcsönhatáshoz vezet, ha két vízmolekula közel kerül egymáshoz. Jóllehet különálló atomoknak nincs állandó dipólusmomentuma, de egy másik atom közelsége indukálhat dipólusmomentumot, és ez indukált dipólus-dipólus kölcsönhatásra vezet. A dipólus-dipólus kölcsönhatások felelősek a van der Waals erőkért és a folyadékok felületi feszültségéért.

dipólusmomentum

Lásd dipólus.

dipólusnyomaték

Lásd dipólus.

dipólus sugárzás

Lásd tiltott átmenetek.

Dirac, Paul Adrien Maurice

(1902–1984) Brit fizikus, 1933-ban Erwin Schrödringerrel megosztott Nobel díjat kapott, Schrödringer nem relativisztikus hullámegyenletének a relativitás elméletet figyelembevevő változata kifejlesztésért (lásd Dirac egyenlet). Ez a módosított egyenlet jósolta meg a pozitron létezését és előre jelezte tulajdonságait is. Dirac Enrico Fermitől függetlenül kidolgozta azt a kvantumstatisztikát, amelyet Fermi-Dirac statisztikának neveznek.

Dirac-állandó

Lásd Planck-állandó.

Dirac-egyenlet

P.A.M. Dirac által megalkotott egyenlet, amely úgy tekinthető, mint a Schrödinger-egyenlet a relativitáselméletet figyelembe vevő interpretációja. A Dirac egyenlet az

alakban irható fel, ahol a szabad részecske tömege, a fénysebesség, az idő és a Dirac konstans. a hullámfüggvény, és kvadratikus mátrixok, i pedig . A Dirac egyenlet a Klein–Gordon egyenlettel ellentétben alkalmazható az spinű részecskékre, mint például az elektron. Az egyenlet megjósolja az antirészecskék létezését is.

direkt átmenet

A molekula két elektronikus energiaszintje közötti átmenet, amely a két állapot között közvetlenül megy végbe. Ezzel ellentétben, a molekula két elektronikus energiaszintje közötti indirekt átmenet vagy a rezgési energiaszintekben vagy az egymást metsző pontenciálgörbéjű energiaszintekben jelent változást. A molekulák egyszerű elektronikus színképe a direkt átmeneteknek felel meg, míg a fluoreszcenciáért és a foszforeszcenciáért az indirekt átmenetek a felelősek.

direkt mozgás

1. Egy bolygó látszólagos mozgása nyugatról keletre, a Földről nézve, a csillagokhoz képest. 2. Egy bolygónak az óra járásával ellentétes irányú forgása a bolygó északi pólusából nézve. Vesd össze retrográd mozgás.

direktrix

1. Egy kúp definiáló síkgörbe. 2. Az az egyenes, amelytől egy parabola pontjai ugyanakkora távolságban vannak, mint a parabola fókuszpontjától. Magyarban vezéregyenesnek is nevezik.

direkt szorzat

Lásd vektorszorzat

diszlokáció

Lásd kristályhiba.

diszpergált fázis

Lásd kolloidok.

diszperzió

A fénysugár felhasadása különböző hullámhosszú komponenseire törés révén. A diszperzió azért jön létre, mert az eltérés mértéke függ a fénysugár hullámhosszától, ugyanis az eltérő hullámhosszú fénysugarak más-más sebességgel haladnak át a fénytörő közegen. Amikor a fehér fény egy prizma egyik lapján be-, a másik lapján pedig kilépve áthalad rajta, összetevőire bomlik, a teljes látható színképet létrehozza. A prizma (vagy más közeg) szóróképességét fehér fényre az összefüggéssel definiáljuk, ahol és a kék, a piros és a sárga fény törésmutatója. A fény hullámhosszak szerinti szeparálását diffrakciós ráccsal is néha diszperzióként említik.

diszperziós erők

Lásd van der Waals-erő.

disszociációs hő

Adott anyag egy mólnyi mennyiségének atomjaira történő disszociációjához szükséges energia. Lásd .

disztributivitás törvénye

Matematikai törvény, amely szerint egy adott művelet független attól, hogy egy másik műveletet megelőzően vagy az után hajtjuk-e végre. Például a szorzás az összeadásra nézve disztributív, azaz . Vesd össze az kommutativitás és az asszociativitás törvényével.

divergencia

A gradiens vektoroperátor és valamely vektor skaláris szorzata. Az és változóktól függő, és és irányú komponensekkel rendelkező vektor divergenciáját a

kifejezés adja meg. Egy vektor adott pontbeli divergenciája a vektortér azon pont környezetének egységnyi térfogatra vonatkozó fluxusát adja meg. Lásd még rotáció, Laplace egyenlet.

divergens sorok

Lásd konvergens sor.

dízelmotor

Lásd belsőégésű motor.

dl-alak

Lásd optikai aktivitás, racém keverék.

dobozba zárt részecske

Lásd elektromos vezetés fémekben, szabadelektron-elmélet.

Doppler-effektus

Egy hullám frekvenciájának látszólagos megváltozása a hullámforrás és a megfigyelő relatív mozgásának eredményeképpen. Például amikor egy alacsonyan szálló repülőgép közeledik felénk, úgy tűnik lezuhan, mikor fölénk ér, aztán mégis tovaszáll. A repülőgép hajtóművének frekvenciája valójában állandó, de amikor a gép felénk közeledik, akkor másodpercenként több hanghullám jut a fülünkbe, amikor viszont távolodik, akkor kevesebb. Az látszólagos frekvenciát az , képlet adja meg, ahol a valódi frekvencia, a hang sebessége, és pedig az észlelóő, illetve a forrás sebessége.

Bár a hang Doppler-effektusa mindennapos tapasztalat, Christian Doppler (1803–1853) osztrák fizikus mégis a csillagok elszíneződése kapcsán állt vele elő, mint lehetséges magyarázattal. A csillagok viszonylatában a Doppler-effektust vizuálisan nem tudták megfigyelni, de a jelenség az elektromágneses sugárzásokra is érvényes, s a távolodó csillagok vöröseltolódását később spektroszkópiai módszerekkel ki is mutatták. A jelenséget a radaroknál is alkalmazzák, a kibocsátott és visszavert hullám frekvenciaeltérése alapján különböztetik meg egymástól az álló és mozgó tárgyakat, kövekeztetnek a mozgó célpontok sebességére.

Az elektromágneses sugárzásokra, így a fényre vonatkozó számításban feltűnik a fénysebesség, és mivel nincsen olyan fix közeg, amely vonatkoztatási pontul szolgálhatna, ezért a fenti képlet az alakot ölti, ahol a forrás és a megfigyelő egymáshoz viszonyított sebessége. Ha kicsi az 1-hez képest, azaz a távolodási vagy közeledési sebesség a fénysebességhez képest kicsi, akkor a fenti képlet az képletre egyszerűsödik.

Doppler-hűtés

Lásd lézeres hűtés.

doziméter

Az abszorbeált ionizáló sugárzás dózisának mérésére szolgáló eszköz. Működése a ionizációs kamra és fotopapír alkalmazásán, vagy valamilyen az ionizációs sugárzás következtében végbemenő kémiai reakció megfigyelésén alapul.

dózis

Az ionizáló sugárzásnak kitett test által elnyelt sugárzás mérésére szolgáló mennyiség. Az abszorbeált dózis a sugárzásnak kitett test egységnyi tömege által elnyelt energia. SI mértékegysége a gray, de gyakran használják a rad mértékegységet is (1 rad= 0,01 gray, lásd sugárzási mértékegységek). A maximálisan megengedhető dózis az abszorbeált dózis felső határértéke, amennyi sugárzás egy személyt adott időtartam alatt érhet. Ezt a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság által közölt ajánlás alapján határozzák meg. Lásd még lineáris energiatranszfer.

d-pálya

Lásd elektronpálya.

drift csöves gyorsító

Lásd lineáris gyorsító.

dualitás (kettősség)

Olyan tárgy vagy rendszer, amelyben kétféle jelleget lehet elkülöníteni. A kvantummechanikában például a fény és az elektron hullám- és részecsketermészete jelenti a dualitást (lásd komplementaritás). A fázisátalakulások elméletének bizonyos modelljeiben is megjelenik a dualitás. Az alacsony hőmérsékletű fázisbeli termikus viselkedést összekapcsolják a magas hőmérsékletű fázis pontjaival. így nyernek információt az átalakulási pontról. A projektív geometriában (amely a perspektíva fogalmára épül) a pont és az egyenes duális fogalmak. A dualitás a szuperszimmetriának, különösen a szuperhúrelméletnek is kulcsfontosságú elve.

dublett

1. Kettőslencse. Két eltérő alakú és anyagú optikai lencse, amelyek egymás színi eltérését (kromatikus aberráció) nagyrészt semlegesítik. 2. Egyes spektrumok összetartozó vonalai, például a nátrium D-vonalai.

dubnium

Vegyjele Db. Radioaktív, fémes, transzaktinid elem; rendszáma 105. Először 1967-ben sikerült kimutatni a Moszkvához közeli Dubnában, ezt később Dubnában és a kaliforniai Berkeley-ben 1970-ben megerősítettek. A californium-249 atommagnak nitrogén-15 atommaggal való ütköztetésével állították elő. Eddig mindössze néhány dubnium atomot sikerült előállítani.

Dulong–Petit-szabály

Szilárd halmazállapotú elemekre a relatív atomtömeg és a fajhő szorzata állandó és értéke hozzávetőleg 25 J mol K . A fenti megfogalmazásban 1819-ben Pierre Dulong (1785–1838) és A. T. Petit (1791–1820) francia tudósok mondták ki először. Modern megfogalmazásban a törvény így hangzik: valamely szilárd halmazállapotú elem moláris hőkapacitása hozzávetőleg , ahol a gázállandó. A törvény csak közelítőleg érvényes, de normál hőmérsékleteken és egyszerű kristályszerkezetű anyagokra meglehetősen pontos.

durranógáz

A víz elektrolízise során keletkező, nagymértékben robbanékony gáz. Két térfogatrész hidrogénből és egy térfogatrész oxigénből áll.

dúsítás

Eljárás, amellyel izotópok keverékében valamely kiválasztott izotóp mennyiségét megnöveljük. A természetben előforduló uránium U-235 arányának növelésére, illetve a Pu-239 urániumhoz való hozzáadására alkalmazzák, annak érdekében hogy a dúsított anyagot atomerőművekben illetve atomfegyverekben felhasználhassák.

DVD

Digital Versatile Disk: a kompakt diszkhez (lásd CD-ROM) hasonló, de annál sokkal nagyobb kapacitású lemezformátum. 1996-ban vezették be. A DVD-lemez átmérője a CD-lemezhez hasonlóan 120 mm, ugyanakkor egy egyoldalas, egyrétegű DVD-lemez maximális kapacitása elérheti a 4,7 gigabájtot. A DVD-lemezek adatrögzítési technológiája hasonló a CD-lemezekéhez, csak annál pontosabb. A kapacitásnövekedést többféle módon érik el. A DVD-n az információtároló nyomok közelebb vannak egymáshoz, a „lyukak" mérete kisebb, s így több fér el egységnyi területen. Ezt rövidebb hullámhosszú lézerfény alkalmazásával érik el. Míg a CD-knél az infravörös tartományba eső 780 nanométer a hullámhossz, addig a DVD-k esetében 635 vagy 650 nanométer használatos. Ráadásul a DVD-lemeznek nem csak egy, hanem két rétege is lehet a lemez ugyanazon oldalán. A felső réteg áttetsző, az alsó átlátszatlan. Az olvasást a lézer megfelelő fókuszálásával oldják meg. A DVD-lemez kétoldalas is lehet. A DVD-formátumok hibajavító rendszere is fejlettebb, mint a CD-lemezeké. Egy kétoldalas, kétrétegű DVD-lemez kapacitása a 17 gigabájtot is elérheti. A számítástechnikában ezért a DVD egyre inkább kiszorítja a CD-t. Akárcsak a kompakt diszknek, a DVD-nek is számos típusa létezik. A DVD-ROM (DVD read only memory) hasonló a CD-ROM-hoz. A DVD-R (DVD-recordable) hasonló a CD-R-hez. Többféle újraírható formátum is létezik: DVD-RAM, DVD+RW és DVD-RW.

D-vonalak

A nátrium színképének sárga tartományában látható közeli, 589,0 és 589,6 nm hullámhosszú vonalak. Mivel feltűnőek és könnyen felismerhetőek, a spektroszkópiában szabványként is használják őket.