Ugrás a tartalomhoz

Fizikai kislexikon

Patkós András (2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

G

G

Gábor Dénes

(1900–1979) Budapesten született. Itt kezdte műegyetemi tanulmányait, majd Berlinben villamosmérnöki diplomát szerzett, ahol Einstein szemináriumát is látogatta. Berlinben doktorált, 1927-ben. 1933-ig itt, a Siemensnél dolgozik, majd Budapesten a Tungsram laboratóriumában próbálta megvalósítani az általa konstruált plazmalámpát. Angliába ment, ahol hosszú ideig a Thomson-Houston Társaság kísérleti laboratóriumában dolgozott. Fő munkaterülete az elektronoptika volt. Az elektronmikroszkóp tökéletesítésére irányuló kísérletei vezettek a holográfia elvének felismeréséhez. Az elnevezés is saját „találmánya”. Az elméletet már 1947-ben megalkotta, de a gyakorlati megvalósításra csak a lézerek megalkotása után, a 60-as években kerülhetett sor. 1949-től a londoni Imperial College-ban elektronoptikát oktatott, majd az alkalmazott elektronika professzora volt. Széles skálájú kutató volt: már az 50-es években dolgozott a lapos színes TV-képcső elméletének kidolgozásán, de eredményesen működött a hírközléselmélet területén, a nagysebességű oszcilloszkóp fejlesztésében is. 60 jelentős szabadalma jelzi kutatómérnöki pályáját. Számos elismerése közül a legkiemelkedőbb az 1971-ben, a holográfia felfedezéséért elnyert fizikai Nobel-díj. Idősebb korában társadalom-politikai esszéket is írt. Londonban hunyt el.

galaxis

Temérdek csillag, por és gáz sokasága, amelyet a komponensei közötti gravitációs vonzás tart össze. Általában alakjuk szerint lehet a galaxisokat osztályozni elliptikus, spirális, vagy szabálytalan kategóriába. Az elliptikus galaxisok csillagok ellipszoid alakú felhőinek látszanak, nagyon csekély belső szerkezettel, leszámítva (egyes esetekben) egy sűrűbb magot. A spirálgalaxisok csillagok lapult, korong alakú együttesei, jellegzetes spirálkarokkal. A szabálytalan galaxisoknak nincsen semmilyen nyilvánvaló szerkezete vagy alakja.

A Nap egy spirálgalaxishoz tartozik, amely Galaktika vagy Tejútrendszer néven ismeretes. Közel csillag található a Tejútrendszerben, amely körülbelül 30000 parsec hosszú és a maximális vastagságát közepénél éri el, itt körülbelül 4000 parsec. A Nap hozzávetőlegesen 10000 parsec távolságra van a mi Galaxisunk középpontjától.

A galaxisokat óriási távolságok választják el egymástól, a mienkhez legközelebbi galaxis (az Androméda-galaxis, vagy -köd) közel parsec távolságra van.

galaxishalmaz

Galaxisok több száz tagot számláló csoportja, amely több megaparsec sugarú térrészre terjed ki (léteznek galaxisok kisebb csoportjai is néhányszor tíz taggal, mint például a Lokális Csoport). A legnagyobb tagszámú és leginkább szabályos halmazok (klaszterek), mint például a Coma halmaz, több ezer tagot számlálnak és gravitációsan kötött rendszerek. Nem világos, hogy kevésbé szabályos és kevésbé koncentrált galaxishalmazok is kötött állapotban vannak-e. Csakúgy, mint a galaxisok, a halmazok is tartalmaznak forró, - K hőmérsékletű intraklaszter gázokat, amit röntgensugárzásukon keresztül lehet megfigyelni..

galaxisképződés

Lásd struktúrák kialakulása.

Galilei-távcső

Lásd távcső.

galvánelem

A benne lezajló kémiai reakciók következményeként elektromotoros erőt létrehozó eszköz. Ezek a reakciók egy elektrolitba merülő két elektróda felszínén mennek végbe. Az első, Alessandro Volta által szerkesztett galvánelem két különböző fémből készült elektródái sóoldatba merültek. Lásd primer elem; szekunder elem.

galván fémbevonás

Egy fém bevonása egy másik fémmel galvanizálás útján. A bevonandó cikkeket egy elektrolizáló fürdő katódjává kapcsolják, a bevonó fémből készült botot vagy rudat pedig az anóddá. A galván fémbevonást egy fém dekoratívabb, drágább vagy korrózióállóbb fémréteggel való bevonására használják.

Galvani, Luigi

(1737–98) Olasz fiziológus. Az 1770-es évek végén vette észre, hogy egy elpusztult béka izma összerándul, ha két különböző fémet érint hozzájuk. Arra következtetett, hogy az izom elektromosságot termel, amit később Volta cáfolt meg (aki megmutatta, hogy a két fém és a testnedvek egy telepet alkotnak). Galvani találta fel a galvanizált vasat és a galvanométert.

galvanizálás

Eljárás, amelynek során az egyik fémre egy másikból elektrolízis útján képeznek bevonatot, például a galvanoplasztikában vagy a galván fémbevonás esetén.

galvanizált vas

A korrózióvédelem érdekében cinkréteggel bevont vas vagy acél. Az eljárást Luigi Galvani találta fel. A tetőszerkezeteknél használt, redőzött lágyacél lemezeket, a szeméttároló edényekhez használt lágyacél lemezeket, stb. általában olvadt cinkbe történő bemártással galvanizálják. A törékeny cink-vas ötvözet képződését kis mennyiségű alumínium vagy magnézium hozzáadásával előzik meg. Drótokat gyakran hideg elektrolízissel galvanizálják, mivel így nem képződnek ötvözetek. A galvanizálás az acél védelmének egy hatékony fajtája, mert ha a felület meg is karcolódik, a cink akkor is védi az alatta levő fémet. Lásd helyettesítő védelem.

galvanométer

Luigi Galvani által feltalált, gyenge áramok kimutatására és mérésére szolgáló berendezés. A lengőtekercses műszerben egy elfordulni képes, vékony drótból készült réztekercs vesz körül egy rögzített lágyvas magot egy állandó mágnes pólusai között. Amikor áram folyik a tekercsben az állandó mágnes tere és a tekercs közötti kölcsönhatás forgatónyomatékot fejt ki a tekercsre. A lengőtekercsre vagy egy mutatót rögzítenek, vagy egy tükröt, amely egy fénynyalábot térít el, miközben elmozdul. A fénynyaláb eltérülésének mértéke az áram erősségét méri. A galvanométer átalakítható árammérővé vagy feszültségmérővé is. A digitális elektronikus műszerek egyre jobban kiszorítják a lengőtekercses műszereket. Lásd még ballisztikus galvanométer.

galvanoplasztika

Bonyolult fémcikkek vagy alkatrészek előállítása a fémnek egy eltávolítható, vezető öntőformára történő galvanizálásával.

gamma-csillagászat

A csillagászat gamma sugarakat (100 MeV-et meghaladó energiájú fotonokat) használó ága. A legnagyobb energiájú kozmikus sugarakat az atmoszférában kialakuló elektron-foton záporokon keresztül lehet megfigyelni. Kisebb energiájú gamma sugarakat csak a légkörön kívül lehet megfigyelni. Asztrofizikában sok nagyenergiás folyamat jár gamma sugarak kibocsátásával, egy példa a semleges pion bomlása.

Egy érdekes jelenség a gamma-kitörés. Ezek az események néhány másodpercig tartanak, de ezalatt ezek az égen a legerősebb gamma források. A gamma kitörések megmagyarázására több elméletet javasoltak már. Az asztrofizikusok azt gondolják, hogy gamma kitörés egy fekete lyuk születésekor következik be, amikor vagy egy nagy csillag összeroskad vagy két neutroncsillag összeütközik.

gamma-kamera (szcintillációs kamera)

Berendezés, amely az emberi testben levő radioaktív vegyületek térbeli eloszlását mutatja ki és regisztrálja. Egy (vagy több) nagy nátrium-jodid szcintillációs kristályból, és a kristályhoz átlátszó anyaggal kapcsolt számos fotoelektromos sokszorozó csőből áll.

A sugárzó anyagból származó, kis energiájú gamma-sugárzás a szcintillációs kristály egy adott P pontjában fényfelvillanást okoz. Ez elektromos impulzust hoz létre a fotosokszorozókban, amelyek nagysága a P pont és a fotosokszorozók helyétől is függ. A fotosokszorozókból származó összes jelet feldolgozzák, amiből a sugárforrások helye és nagysága is megállapítható. Ez az információ azután egy katódsugárcső segítségével megjeleníthető.

gamma kitörés

Lásd gamma csillagászat.

gamma-sugárzás

Elektromágneses sugárzás, amelyet az atommag bocsát ki, amikor alacsonyabb gerjesztett állapotba vagy alapállapotba kerül. A gamma-sugárzás energiája hozzávetőlegesen és joule (10 keV és 10 MeV) között van, amely és méter közötti hullámhossznak felel meg. Szokásos gammasugárforrás a kobalt-60 izotóp:

A nikkel-60 legerjesztődése 1.17 MeV és 1.33 MeV közötti energiájú gamma fotonok kibocsátásával jár.

gátlókerék

Az órákban a meghajtó teljesítménynek a rugótól vagy az ereszkedősúlytól a mutatókhoz történő átadását vezérlő berendezés. Általában egy lendkeréken vagy ingán alapul. Energiát táplál a mechanizmusba, hogy a mutatókat körbeforgassa a számlapon, legyőzze a fogaskerekek közötti súrlódást, és a lendkereket vagy ingát állandó mozgásban tartsa.

Gauss-féle integráltétel

Lásd divergencia tétel.

gaussméter

Speciálisan gauss egységekben történő mérésre kalibrált magnetométer.

Gauss-tétel

Elektromos mezőben egy zárt felületre (lokálisan) merőleges teljes elektromos fluxus arányos a felület belsejében levő elektromos töltések algebrai összegével. Hasonló törvény érvényes mágneses mezőben elhelyezkedő felületekre is, és a törvény általánosítható bármilyen zárt felületre és tetszőleges fizikai jelentésű vektortérre. A tételt elsőként Karl Gauss mondta ki.

Gauss tétel (divergencia tétel)

Tétel, amely kapcsolatot teremt egy vektortér térfogatot határoló felületén átmenő teljes fluxusa, és a vektornak a térfogat pontjaiban felvett értékei között. A tétel értelmében

A divergencia tételt Gauss tételnek illetve Osztrogradszkij tételnek is nevezik (Mihail Osztrogradszkij (1801–1861) orosz matematikus után, aki 1831-ben mondta ki a tételt). Az elektrosztatikus térre vonatkozó Gauss-tétel speciális esete a divergencia tételnek.

Gay-Lussac, Joseph Louis

(1778–1850) francia tudós, aki a kémiai reakció törvényeinek felfedezésével hozzájárult az atomelmélet kialakulásához, továbbá az Avogadro-törvény felfedezéséhez. Lásd még Charles-törvény.

Gay-Lussac-törvény

1. A gázok kémiai egyesülése esetén a reagensek térfogata és a termékek térfogata között egyszerű viszony áll fenn, amennyiben a térfogatmérést ugyanolyan hőmérsékleti és nyomásviszonyok mellett végezzük el. A törvényt 1808-ban mondta ki Gay-Lussac, s ez vezetett el aztán az Avogadro-törvény felfedezéséhez. 2. Lásd Charles-törvény.

gáz

Az a halmazállapot, amelyben az anyag, bármekkora mennyiségű is, teljesen kitölti a tartályát. Ideális gázban – a gáztörvénynek pontosan eleget tevő gázban – a molekuláknak elhanyagolható a térfogatuk, elhanyagolhatók a közöttük működő kölcsönhatások és a molekulák közötti ütközés tökéletesen rugalmas. A gyakorlatban azonban a reális gázok másképpen viselkednek, mint azt a gáztörvények előírják, mert molekuláik véges térfogatúak, a molekulák között hatnak valamiféle gyenge erők és a többatomos gázokban a részecskeütközések valamelyest rugalmatlanok (lásd állapotegyenlet).

gázállandó (univerzális moláris gázállandó

Jele . Az általános gáztörvényben szereplő állandó (lásd gáztörvények), amelynek értéke .

gáz állapotegyenlete

Lásd gáztörvények.

gázhűtésű reaktor

Lásd nukleáris reaktor.

gázmérő edény (eudiométer)

Gázok kémiai reakciók közbeni térfogatváltozásának mérésére szolgáló berendezés. Egy egyszerű példa egy fokbeosztással ellátott, egyik végén lezárt, higanyba állított üvegcső. Az üvegcsőbe bevezetett vezetékekkel létrehozott szikra segítségével a csőben levő gázelegy a komponensei közötti reakció elindítása végett begyújtható.

gázok cseppfolyósítása

Gáz halmazállapotú anyag átalakítása folyadékká. Ez általában az alábbi négy módszer valamelyikével, vagy valamelyik kettő kombinációjával történik:

(1) a gőz összenyomásával, ha az anyag hőmérséklete a kritikus pont alatt van;

(2) hűtés állandó nyomáson, tipikusan ellenáramú hőcserélőben szembeáramló hidegebb folyadékkal;

(3) reverzibilis körfolyamatban, a külső légnyomás ellenében végzett adiabatikus munkával;

(4) Joule–Thomson-effektus segítségével.

A gazdaság ma már nagy mennyiségben használ cseppfolyósított gázokat, elsősorban cseppfolyósított földgázt.

gáztörvények

Az ideális gáz hőmérsékletére, nyomására és térfogatára vonatkozó törvények. A Boyle-törvény azt mondja ki, hogy egy minta ( ) nyomása állandó hőmérsékleten fordítottan arányos a ( ) térfogatával: . A Charles-törvény modern megfogalmazásban azt mondja ki, hogy a térfogat állandó nyomáson egyenesen arányos a termodinamikai h[mérséklettel: . A nyomástörvény azt mondja ki, hogy állandó térfogatú mintára a nyomás egyenesen arányos a termodinamikait hőmérséklettel. A fenti három egyenletet egybefoglalja a általános gáztörvény, ahol a gázrészecskék száma, pedig a gázállandó. A gáztörvényeket először kísérletileg alapozták meg reális gázokra annak ellenére, hogy reális gázokra ezek a törvények csak korlátozottan, leginkább magas hőmérsékleten és alacsony nyomáson igazak. Lásd még állapotegyenlet.

gázturbina

Belsőégésű motor, amelyben a sűrített levegőben elégetett üzemanyag égéstermékei egy turbinán átjutva tágulnak ki. A légköri nyomáson levő levegőt a turbina által hajtott, forgódugattyús légsűrítő összesűríti, majd az égéstérbe jutva az keveredik a tüzelőanyaggal (kerozin, földgáz, stb.). A kitáguló gázok meghajtják a turbinát, és a motor az energiát a turbina tengelyének forgása (például mozdonyok esetében), vagy a gázsugár tolóereje (például repülőgépek esetében) formájában szolgáltatja.

gebi

Lásd bináris előtagok.

gegenschein

(Német szóból, magyarul: ellenfény) Egy halvány elliptikus fényfolt, amely Hold nélküli éjszakákon látható az ekliptikán -ra a Nap helyzetétől. A napfénynek a légkörben levő meteorit részecskéken való tükröződése okozza (lásd még állatövi fény).

Geiger, Hans Wilhelm

(1882–1945) Német fizikus, aki mielőtt 1912-ben visszatért Németországba, Rutherford munkatársa volt a Manchesteri Egyetemen. 1908-ban Rutherforddal kifejlesztette a Geiger számlálót, majd 1928-ban ennek továbbfejlesztett változatát a Geiger-Müller számlálót. Az 1909-ben alfa részecskékkel végzett szórási kísérletei vezettek a Rutherford féle atommodell megalkotásához.

Geiger számláló (Geiger–Müller számláló)

Olyan berendezés, amely az ionizáló sugárzás detektálására és mérésére szolgál. Egy alacsony nyomású gázt (általában metán és argon vagy metán és neon keveréket) tartalmazó csőből áll, benne egy henger alakú üreges katóddal, melynek tengelyében egy finom huzalból álló anód helyezkedik el. Körülbelül 1000 V potenciálkülönbséget kapcsolnak az elektródák közé. Ha az ablakon keresztül egy ionizáló részecske vagy foton érkezik a csőbe, az egy iont kelt, melyet a nagy feszültségkülönbség a megfelelő elektróda felé gyorsít, ami az ütközések miatt lavinaszerű ionizációt idéz elő. Az így kialakuló áramimpulzusokat elektronikai áramkörök érzékelni képesek vagy egyszerűen felerősíthetők és egy kis hangszórót képesek működtetni a berendezésben. Az első ilyen berendezést 1908-ban Hans Geiger építette meg, majd 1928-ban Geiger és W. Müller fejlesztette tovább.

gél

Liofil kolloid, merev vagy kocsonyás szilárd anyagban eloszlatva. A gélben az eloszlatott közeg egymáshoz kapcsolódó molekulákból álló laza hálózatot alkot a dispergálószerben. Gél egyebek között a szilikagél és a zselatin is.

Gell-Mann, Murray

(1929- ) Amerikai elméleti fizikus, a Kaliforniai Műszaki Egyetem professzora volt. 1955-ben bevezette a ritkaság (angolul strangeness) kvantumszámot, mint bizonyos elemi részecskék tulajdonságát. 1961-ben ő és Yuval Ne‘eman (1925–) megalkották az úgynevezett ’nyolcas utat’ (eightfold way), az elemi részecskék struktúrájának értelmezésére. Ez vezette Gell-Mann-t a kvarkok létezésének feltételezéséhez (lásd elemi részecskék). 1969-ben Nobel díjat kapott.

generációs idő

Az az átlagos idő, amely egy nukleáris reaktorban egy neutron keletkezése és az általa előidézett maghasadás között eltelik.

generátor

A mechanikus energiát villamos energiává alakító gép. A villamos energia fő forrásai az elektromágneses generátorok, amelyeket gőzturbinák, vízturbinák, belsőégésű motorok, szélmalmok, vagy egy gép bármely mozgó alkatrésze hajthat meg. Az erőművekben a generátorok váltakozó áramot termelnek, ezért gyakran váltakozó áramú generátornak nevezik őket.

geocentrikus világkép

A Világegyetem egy képe, amelyben a Földet a Világegyetem középpontjának tekintik. Galileo Galilei állapította meg végül, hogy a Föld kering a Nap körül (és nem fordítva, mint ahogy az egyház gondolta). A huszadik század során a csillagászati megfigyelések fejlődésével világossá vált, hogy a Föld nem több, mint a Nap körül keringő nyolc (2006 előtt kilenc) bolygó egyike, a Nap pedig csak egy a számlálhatatlanul sokmillió hasonló csillag közül, amelyek közül sok kétséget kizáróan rendelkezik bolygókkal, amelyeken élet is kifejlődhetett.

geometriai optika

Lásd optika.

gép

Bármely, az energia valamely formáját mechanikai munkává alakító berendezés. Lásd hőerőgép; Carnot-féle körfolyamat; belsőégésű motor; gőzgép.

gerjesztés

1. Az a folyamat, amikor egy atommag, egy elektron, egy atom, egy ion vagy egy molekula energiára tesz szert, s ez az energia az alapállapotánál magasabb kvantumállapotba (gerjesztett állapot) emeli. A gerjesztett állapot és az alapállapot energiakülönbségét gerjesztési energiának nevezzük. Lásd kollektív gerjesztés, energiaszint, kvázirészecske. 2. Elektromágnes vagy villanymotor tekercsének áram alá helyezése. 3. Jel rávitele egy tranzisztor bázisára vagy egy termikus szelep ellenőrző elektródjára.

gerjesztő mágnes

Olyan mágnes, amely az elektromos gépekben a megfelelő mágneses térről gondoskodik. A kicsi dinamókban és villanymotorokban ez a mágnes állandó mágnes, a legtöbb gépben azonban elektromágnes.

gerjesztő tekercs

Egy elektromos gépben a mágneses mezőt létrehozó tekercs.

getter (vákuumjavító)

Anyag, amelyet arra használnak, hogy a rendszerből a kis mennyiségű többi anyagot kémiai kötéssel eltávolítsa. Például, nagy vákuum előállításakor a levegő utolsó nyomainak eltávolítására egy fémet, például magnéziumot lehet használni. A félvezetőkből a szennyeződések eltávolítására szintén különböző getter-anyagokat alkalmaznak.

gibbous

Lásd holdfázisok.

Gibbs, Josiah Willard

(1839–1903) amerikai matematikus és fizikus, akinek tudományos munkássága teljes egészében a Yale Egyetemhez ködődik. Az 1870-es években alapozta meg a kémiai termodinamika elméletét, olyan függvényeket találva ki, amilyen a Gibbs-féle szabadenergia. Levezette a fázisszabály, továbbá egyike volt a statisztikus mechanika megalapozóinak. A matematikában ő vezette be a vektorjelölést.

Gibbs-féle szabadenergia (Gibbs-függvény)

Lásd szabadenergia. J. W. Gibbsről kapta a nevét.

gibi

Lásd bináris előtagok.

gilbert

Jele Gb. A magnetomotoros erő CGS mértékegysége, értéke ampermenet. A nevét William Gilbert után kapta.

Gilbert, William

(1544–1603) Angol orvos és fizikus. I. Erzsébet királynő orvosa volt. 1600-ban adta ki híres könyvét a mágnesességről, amelyben a Földet egy nagy mágnesrúdhoz hasonlította. ő használta elsőként a "mágneses pólus" és az "elektromosság" kifejezéseket.

giromágneses hányados

Jele . Egy atomi rendszer mágneses momentumának és impulzusmomentumának a hányadosa. A giromágneses hányados reciprokát magnetomechanikai hányadosnak nevezik.

Glaser, Donald Arthur

(1926- ) Amerikai fizikus. 1952-ben a Michigani Egyetemen kifejlesztette az ionizáló sugárzás detektálására szolgáló buborékkamrát. Ezért a munkájáért 1960-ban Nobel díjat kapott.

Glashow–Weinberg–Salam modell (GWS modell)

Lásd elektrogyenge kölcsönhatás elmélete.

glimmkisülés (parázskisülés)

Alacsony nyomású gázon áthaladó, a gázt fénylővé tevő elektromos kisülés. Az izzó fényt a gerjesztett atomok és molekulák lebomlása okozza.

globális helymeghatározó rendszer (GPS)

Műhold alapú navigációs rendszer, amely egy GPS vevőkészülék segítségével a föld felszínén levő tetszőleges pont helyzetét nagy pontossággal képes meghatározni. A rendszer 24 műholdat, az amerikai hadügyminisztérium által eredetileg katonai célokra tervezett, és általa ellenőrzött hálózatát használja. Felhasználási területei közé tartoznak a tengeri és szárazföldi navigációs rendszerek (például a járművekben levő műholdas navigációs rendszerek), földmérés és a térképészet.

glória

Lásd halo.

glueball (gluonlabda)

Két vagy több gluont tartalmazó hipotetikus kötött állapot. (lásd elemi részecskék). A glueball-t (gluonlabdákat) instabilnak gondolják, melyek igen rövid idő alatt hadronokra bomlanak. Közvetett kísérleti evidenciák, utalások vannak a glueball-ok (gluonlabdák) létezésére.

gluino

Lásd szuperszimmetria.

gluon

Lásd elemi részecskék.

Golay-cella

Az infravörös sugárzás észlelésére használt, gázzal töltött, átlátszó cella. A beeső sugárzást a cellában egy vékony film elnyeli, amitől a gáz hőmérséklete és nyomása megemelkedik. A beeső sugárzás mennyisége a nyomásnövekedésből leolvasható.

Gold, Thomas

Lásd Hoyle.

Goldstone tétel

A relativisztikus kvantumtérelmélet tétele, mely azt mondja ki, hogy ha a rendszert definiáló Hamilton-függvény vagy Lagrange-függvény rendelkezik egy olyan egzakt folytonos szimmetriával, amely nem szimmetriája a vákuumállapotnak (vagyis a rendszer szimmetriája sérül), akkor léteznie kell legalább egy zérus tömegű részecskének, melyet Goldstone bozonnak neveznek. A soktestprobléma kvantumelméletében a Goldstone bozonok a rendszer kollektív gerjesztései, mint például a spinhullámok. Fontos kivételek a Goldstone tétel alól, a Higgs mechanizmussal rendelkező mértékelméletek, melyekben a Goldstone bozonok a vektorbozonok longitudinális polarizációjú állapotává alakulnak át – és ezáltal a vektorbozonok tömeget kapnak. Az elméletben megmaradó skalár Higgs bozon pedig nemzérus tömegű lesz.

Gombás Pál

(1909–1971) Selegszántón született. Fizikus diplomát szerzett a budapesti tudományegyetemen, 1932-ben. Munkássága is ott kezdődött, Ortvay Rudolf tanársegédje volt az Elméleti Fizikai Tanszéken. 1939-től a szegedi, majd a kolozsvári egyetem professzora. 1945 után a Budapesti Műszaki Egyetemen tanított, később – élete végéig, - itt a Villamosmérnöki Kar Fizikai Intézetének vezetője volt. 1948 és 1958 között a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke volt. Munkásságát Kossuth-díjjal jutalmazták (1948, 1950). 1954-től az MTA Elméleti Fizikai Kutató Csoportjának igazgatója. A kvantummechanikai többtest-probléma és annak alkalmazása foglalkoztatta. Neve szerepel az atom statisztikus modelljének megalkotói között (Thomas–Fermi–Dirac–Gombás-modell). Foglalkozott a pszeudopotenciálok elméletével és alkalmazásával, valamint az atommagok elméletével is. Budapesten hunyt el.

Gopher

A Gopher az internethez kapcsolódó számítógépen futtatható program, amely a felhasználónak megadja a hálózathoz kapcsolódó szerverek adatbázisainak elérési útját. A Gopher listázza a felhasználó számára egy adott helyen elérhető anyagokat, kulcsszó alapján végigkereshető dokumentumokat vagy egyéb, a felhasználó számítógépén megjeleníthető anyagokat. A Gopher egyszerűbb, de jóval kevésbé rugalmas, mint a World Wide Web.

gömb

Egy körnek az átmérője körüli megforgatásával kapott test. A gömb térfogata , felületének felszíne , ahol a gömb sugara. Az origó középpontú gömb egyenlete Descartes-féle derékszögű koordinátarendszerben .

gömbhalmaz

Lásd csillaghalmaz.

gömbi harmonikusok

Egy rugalmas gömb sajátrezgései. A gömbalakú objektumok rezgéseinek normál módusai gömbfüggvényekkel írhatók le. Gömbfüggvényekkel olyan eltérő rendszereket is modelleztek, mint a Nap felszíne, vagy az atommag. Egy gömbfüggvény két indexszel jellemezhető, ami megkülönbözteti azt az összes többi gömbfüggvény hullámalakjától. Egy rezgő gömb felszínén kör alakú csomóvonalak jelennek meg, melyek mentén a gömbfelület nyugalomban van. Egy adott gömbfüggvény esetén ezen zárt köralakú csomóvonalak számát a gömbfüggvény rendjének – – nevezik, – az egyike a normál módust jellemző indexeknek. A gömbfüggvényt meghatározó második index azoknak a köralakú csomóvonalaknak a száma – -, melyek átmennek a rezgő gömb pólusain. A gömbfüggvények általános tulajdonsága, hogy ha a köralakú csomóvonalak nem mennek keresztül a rezgő gömb pólusain, akkor valamely, a gömb egyenlítőjével párhuzamos síkban kell elhelyezkedniük. Ennek megfelelően az összes kör alakú csomóvonal vagy meghatározott szélességi körhöz, vagy pedig meghatározott hosszúsági körhöz kapcsolódik.

gömbi poláris koordinátarendszer

Lásd polárkoordináták.

görbületi középpont

Annak a gömbnek a középpontja amellyé a lencse felületet, illetve a görbe tükör felületet ki tudjuk egészíteni. A görbületi sugár ennek a gömbnek a sugara.

görbületi sugár

Lásd görbületi középpont.

gőzgép

Egy olyan hőerőgép, amely a vízgőz hőenergiáját alakítja át mechanikai energiává. Egy dugattyúval ellátott hengerből és egy szelepvezérlőből áll, amely lehetővé teszi, hogy amikor a dugattyú a lökete tetejének a közelében van, akkor a nagy nyomású gőz beáramolhasson a hengerbe. A gőz lenyomja a dugattyút a löketének az aljára, majd kiürül a hengerből, és többnyire egy sűrítőbe kerül. A dugattyú előre-hátra történő mozgását a hajtókar, a keresztfej és a forgattyú a lendkerék forgómozgásává alakítja. A gőzgép a pályájának csúcsát a 19. század közepén érte el, azóta felváltotta a gőzturbina és a belsőégésű motor. Lásd még Rankine–Clausius-körfolyamat.

gőznyomás

A gőz által kifejtett nyomás. Minden folyadék és szilárd anyag bocsát ki gőzt, ami ugyanazokból az atomokból vagy molekulákból áll, mint maga az anyag, és a kondenzált fázisból párologtak el; ezektől az atomoktól, molekuláktól származik a gőznyomás. Ha az anyag zárt térrészben van, akkor a gőznyomás egyensúlyi értéket ér el; ez az egyensúlyi érték függ az anyagi minőségtől és a hőmérséklettől. A gőznyomás akkor lesz maximális, ha dinamikus egyensúly alakul ki a folyadékból vagy szilárd anyagból kiszökő atomok vagy molekulák és azon atomok, molekulák között, amelyek beleütköznek a folyadék vagy szilárd test felszínébe és visszatérnének oda. Az ilyen állapotú gőzt telített gőznek nevezik, és az általa kifejtett nyomást telítési gőznyomásnak.

gőzsűrűség

Valamely gáz vagy gőz sűrűsége a hidrogén, az oxigén vagy a levegő sűrűségéhez viszonyítva. Ha a hidrogént választjuk viszonyítási alapként, akkor a gőzsűrűség a valamekkora térfogatba zárt gőz tömegének és az ugyanakkora térfogatú, hőmérsékletű és nyomású hidrogén tömegének a hányadosa lesz. Ha a hidrogén sűrűségét 1-nek vesszük, akkor ennek a hányadosnak az értéke a gáz viszonylagos molekulatömegének a fele.

GPS

Lásd globális helymeghatározó rendszer.

grad

Lásd gradiens operátor.

gradiens

1. Egy görbe meredeksége. Derékszögű koordinátarendszerben az egyenes gradiense . Egy görbe adott pontbeli gradiense a függvény deriváltjának abban a pontban felvett értéke, azaz a görbe azon pontbeli érintőjének meredeksége, másnéven iránytangense. 2. Lásd a gradiens operátor.

gradiens operátor (grad)

A

operátor, amelyben és az és irányú egységvektorok. Egy adott skalárfüggvény és egy egységvektor esetén az skalárszorzat az változási sebességét (ütemét) adja meg az vektor irányában. Lásd még rotáció, divergencia.

grafit moderátoros reaktor

Lásd nukleáris reaktor.

Graham törvény

Az a törvény, mely szerint a gázok diffúziójának üteme fordítottan arányos sűrűségük négyzetgyökével. Ezt a törvényt használják az izotópok szétválasztásának diffúziós módszerében. A törvényt Thomas Graham fogalmazta meg 1829-ben.

granulátum fúzió

Lásd termonukleáris reaktor.

gravitáció

A jelenség, amely a Föld gravitációs terében lévő bármely tömeges objektumra ható gravitációs erővel kapcsolatos. Egy test súlya (lásd tömeg) egyenlő a testre ható gravitációs erővel, pontosabban az erő, amellyel az alátámasztási felületet nyomja, vagy a felfüggesztési pontot húzza. Newton második törvénye szerint , itt az tömegű test gyorsulását kiváltó erő. Ezért egy test súlya egyenlő a tömegének és a gravitációs gyorsulásnak ( ) szorzatával, ez utóbbit nehézségi gyorsulásnak nevezzük. Felhasználva a Newton-féle tömegvonzás törvényét ( ) és Newton második axiómáját, következik, hogy , itt a gravitációs állandó, a Föld tömege és a test távolsága a Föld középpontjától. A Föld feszínén .

Gravitációs erő van más bolygókon, holdakon, égitesteken is, de mivel értéke függ az égitest tömegétől és átmérőjétől, ezért a vonzóerő eltér a Földön tapasztalttól. Ha a Földön egy adott testre erő hat, akkor egy másik bolygón az erő

ahol a bolygó tömege és az átmérője. A Hold tömegével és átmérőjével számolva kapjuk, hogy a Holdon a gravitációs erő -a a földi értéknek.

gravitációs állandó

Jele . A Newton-féle tömegvonzás törvényében szereplő állandó; értéke . -t általában univerzális állandónak tekintik, bár a Világegyetem néhány modelljében javasolták, hogy csökken az idővel, a Világegyetem tágulásával együtt.

gravitációs eltolódás

Lásd vöröseltolódás.

gravitációs hullámok

Gravitációs mezőn terjedő hullámok. Az általános relativitáselmélet jóslata szerint egy gyorsuló tömeg gravitációs hullámokat bocsát ki, és ezáltal energiát veszít. Sok erőfeszítést tettek már az űrből érkező gravitációs hullámok közvetlen észlelésére nagy fémdetektorok felhasználásával. Az elméleti jóslatok szerint egy gravitációs hullám (szupernóva robbanásból, vagy fekete lyukból érkező) impulzusa megremegteti a detektort, és a zavart jelátalakítóval lehet mérni. A kölcsönhatás nagyon gyenge és különös körültekintést igényel a külső zavaró tényezők és a mérőberendezés termikus hatásainak a kiküszöbölése. Mindeddig nincs elfogadott közvetlen megfigyelés. Ugyanakkor egy pulzár és egy másik csillag alkotta kettősöknek a megfigyelései indirekt bizonyítékot szolgáltatnak a gravitációs hullámok létezésére.

gravitációs kölcsönhatás

Lásd fundamentális kölcsönhatások.

gravitációs lencse

Kozmikus objektum, amely az általános relativitáselmélet leírása szerint gravitációs kölcsönhatás révén elhajlítja a fényt; egy optikai lencse megfelelője. Az általános relativitáselméletben megjósolt gravitációs lencsehatást igazolták a kvazárok megfigyelései során. 1979-ben egy „dupla” kvazárt fedeztek fel, amely egyetlen kvazár többszörös képe volt, egy a megfigyelő és a kvazár közötti látósugár mentén elhelyezkedő galaxison, vagy galaxishalmazon bekövetkezett gravitációs lencsehatás következtében. A gravitációs lencsehatást mutató képek felhasználhatók arra, hogy információkat szerezzünk a galaxisok vagy galaxishalmazok tömegeloszlásáról.

gravitációs mező (tér)

A tömeggel rendelkező testek körüli térrész egy fizikai tulajdonsága. Ebben a térrészben bármely más tömeges test vonzó erőt érzékel. A második (próba-) testre ható erő és annak tömegének aránya a gravitációs térerősség.

gravitációs összeomlás

Az általános relativitáselmélet átal megjósolt jelenség, amelyben az anyag összeroskad (összehúzódik), míg végül egy kompakt objektum, fehér törpe, neutroncsillag vagy fekete lyuk lesz belőle. Asztrofizikában a gravitációs összeomlásról azt gondolják, hogy fontos folyamat, mert olyan jelenségekhez vezet, mint a szupernóva robbanások és a gamma kitörések. A kialakuló kompakt objektum tulajdonságai a kezdeti csillag tömegétől függenek .

gravitációs potenciál

Egy tömegű test gravitációs mezője által létrehozott gravitációs potenciál valamely pontban egyenlő egy egységnyi tömegű (próba-) testnek végtelenből az adott pontba történő elvitele közben végzett munkával. A gravitációs potenciál értékét szokásos a végtelenben nullának választani. Legyen az tömegű test egy gömb, ekkor a gömb középpontjától távolságra a gravitációs potenciál , ahol a gravitációs állandó. A negatív előjel azt fejezi ki, hogy a potenciál értéke a végtelenben nagyobb, mint a test közelében.

gravitáló tömeg

Lásd tömeg.

graviton

A gravitációs kölcsönhatásban kicserélődő hipotetikus részecske illetve energiakvantum (lásd fundamentális kölcsönhatások). Ilyen részecskét még nem figyeltek meg, de létezését feltételezik annak érdekében, hogy a gravitációs kölcsönhatás összhangban legyen a kvantummechanikával. Feltételezik, hogy a fény sebességével terjed, nulla nyugalmi tömege és nulla elektromos töltése van, a spinje pedig 2.

gray

Jele: Gy. Származtatott SI egység az abszorbeált ionizációs sugárzás dózisára (lásd sugárzási mértékegységek). L. H. Gray (1905–65) brit radiobiológus után kapta nevét.

Gregorian távcső

Lásd távcső.

GUT

Lásd nagy egyesített elmélet.

GWS modell

Glashow-Weinberg-Salam modell. Lásd elektrogyenge kölcsönhatás elmélete.