gyenge kölcsönhatás

Lásd fundamentális kölcsönhatások.

gyengén kölcsönható tömeges részecske (WIMP)

Lásd hiányzó tömeg.

gyengülés

1. Hang, sugárzás stb. intenzitásvesztése valamilyen közegben. Okozója lehet elnyelés vagy szóródás. 2. Jel feszültségének vagy áramerősségének esése áramkörben.

gyertya

A fényerősség korábbi egysége. Helyette ma már a candelát használjuk. A két egység nagyjából megegyezik egymással.

gyertyafényerő

A fényerősség korábbi egysége. Ma már csak a candela használatos.

gyorsító

Magfizikai és részecskefizikai kutatásokban használatos, a töltött részecskék mozgási energiájának növelésére szolgáló berendezés. Lásd ciklotron, lineáris gyorsító, szinkrociklotron, szinkrotron.

gyors neutron

Azok a maghasadás során keletkező neutronok, amelyek energiája meghaladja a 0.1 MeV-ot ( J), és így energiájukból csak keveset veszítettek az egyes ütközések során. Egyes esetekben a gyors hasadást olyan gyors neutronok által előidézett hasadásként definiálják, melyek energiája meghaladja az 1.5 MeV-ot ( J-t), az urán-238 hasadási küszöbét. Lásd még nukleáris reaktor, lassú neutron.

gyors reaktor

Lásd nukleáris reaktor.

gyök

Egy szám vagy valamely mennyiség gyöke. A szimbólumot gyökjelnek nevezik.

gyújtómágnes

Egy váltóáram-generátor, amelyet akkumulátor nélküli benzinmotorok, például traktor-motorok, a tengerészetben vagy repülésben használt motorok gyújtórendszerében nagyfeszültségű forrásként alkalmaznak. A legmodernebb gyújtómágnesekben az állandó mágnes forgórész az (alacsony feszültségű) elsődleges tekercsben forog. Az ezt körülvevő másodlagos tekercsben indukálódik a gyújtógyertya pontjai közötti szikrához szükséges nagyfeszültség. A gyújtómágnest a motortengelyre erősítik, amelynek sebessége a gyújtómágnesben levő pólusok számától és a motor hengereinek számától függ. Az elsődleges tekercsbe egy áramszaggató eszközt építenek be. Amikor az elsődleges tekercsben az áram megszakad, a létrejövő fluxusváltozás a másodlagos tekercsben nagy elektromotoros erőt indukál.

gyulladási hőmérséklet

1. Az a hőmérséklet, amelyre az anyagot fel kell melegíteni ahhoz, hogy levegőn égni kezdjen. 2. Az a hőmérséklet, amelyre a plazmát szabályszerűen fel kell fűteni, hogy a magfúzió bekövetkezzen.

gyűjtőlencse vagy -tükör

Olyan lencse vagy tükör, amely a párhuzamos fénysugarakat egy pontba gyűjti össze. Az ilyen tükör homorú tükör; a gyűjtőlencse pedig középen vastagabb, mint a széleinél (azaz lehet kétszeresen domború, síkdomború és domború-homorú). V.ö. szórólencse vagy -tükör.

gyűjtősín

1. Egy rendszer különböző áramkörei között erős áram szállítására használt, állandó feszültségen tartott elektromos vezető. 2. Lásd busz.