habúsztató eljárás

Szilárd anyagok keverékének szétválasztására szolgáló módszer. Az iparban az ércek és a nemkívánt meddő kőzet szétválasztására használják. A keveréket porrá őrlik, majd vizet és habképző anyagot adnak hozzá. A vízen levegőt fúvatnak át. Megfelelő habképző anyag használata esetén a buborékok csak az ércszemcsékhez tapadnak, és azokat a felszínre viszik, a meddő kőzet szemcséi pedig fürdő alján maradnak.

hadron

Az erős kölcsönhatásban is részt vevő elemi részecskék csoportja (lásd fundamentális kölcsönhatások). Ebbe a csoportba tartoznak többek közt a protonok, a neutronok és a pionok. A hadronok belső szerkezettel rendelkeznek, kvarkokból állnak; így valójában, a szó szoros értelmében, nem elemi részecskék. A hadronok csoportja a barionokból és a mezonokból áll. A barionok három kvarkból állnak – ide tartozik például a proton -, a mezonok pedig egy kvarkot és egy antikvarkot tartalmaznak. A mezonok leptonokra, fotonokra vagy hadronokra bomlanak. Lásd elemi részecskék.

Hahn, Otto

(1879–1968) Német kémikus. Londonban (William Ramsay-nél) és Kanadában (Ernest Rutherfordnál) tanult, majd 1907-ben visszatért Németországba. 1917-ben Lise Meitner-rel felfedezte a protaktíniumot. Az 1930-as évek végén Fritz Strassmann (1902- ) munkatársa lett. 1938-ban uránt bombáztak lassú neutronokkal. A termékek között báriumot találtak – Meitner volt az, aki a következő évben (már Svédországban) maghasadásként interpretálta a jelenséget. 1944-ben Hahn kémiai Nobel díjat kapott.

hajlásszög

Két sík hajlásszöge (például egy lapokból álló test (poliéder) két lapja közti szög). Két sík hajlásszögét úgy kaphatjuk meg, hogy a síkok metszésvonalának egy pontjában a metszésvonalra egy-egy merőlegest állítunk a két síkon, és mérjük a két egyenes által bezárt szöget.

haladó hullám

Lásd hullám.

haladóhullámú gyorsító

Lásd lineáris gyorsító.

hallásmérő

(audiométer) Ismert frekvenciájú és erősségű hang keltésére alkalmas eszköz, amelyet hallásvizsgálatra használnak.

Halley, Edmund

(1656–1742) Brit csillagász és matematikus, ő készítette el a déli égbolt első csillagtérképét 1679-ben, dolgozott barométerek továbbfejlesztésén és vizsgálta a szivárvány optikáját. 1705-ben kiszámolta a Halley üstökös pályáját és 1718-ban felfedezte a csillagok sajátmozgását.

Halley üstökös

76 éves periódusidejű fényes üstökös. Utoljára 1986-ban jelent meg. Az üstökös a Nap körül kering a bolygókkal ellentétes irányban. Nevét Edmund Halleyről kapta aki 1705-ben elsőként számolta ki a pályáját és visszatérését is megjósolta.

hallható frekvencia

Olyan frekvencia, amelyet az emberi fül érzékelni képes. Lásd hallhatóság.

hallhatóság

Az emberi fül számára hallható hangtartomány frekvenciája 20 Hertz (mély moraj) és 20 000 Hertz (éles fütty) között van. A felső határ idősebb korban jelentősen csökken.

Hall-jelenség

Áramjárta vezetőben vagy félvezetőben, ha az áram irányára merőleges erős mágneses mezőbe teszik, elektromos feszültség támad. A kialakuló feszültségkülönbség iránya merőleges az áram irányára és a mágneses mező irányára is. Ezt az Edwin Hall (1855 –1938) által felfedezett jelenséget a töltéshordozók eltérülése kelti. Az így létrejött elektromos mező erősségét az összefüggés írja le; itt az áramsűrűség, a mágneses fluxussűrűség (mágneses indukcióvektor) és egy állandó: a Hall- együttható. Mint kimutatható, értéke -vel egyenlő; a töltéshordozók száma egységnyi térfogatban és az elektron töltése. Ez a jelenség felhasználható a fémbeli és félvezetőbeli töltéshordozók természetének vizsgálatában, a mágneses mező erősségének mérésére alkalmas Hall-szondában és a mágneses működtetésű kapcsolókban. Lásd még kvantumos Hall-jelenség.

halmaz

Elemek vagy objektumok összessége. Alapfogalom. Az egyetlen követelmény az, hogy egyértelműen el lehessen dönteni, hogy valami beletartozik a halmazba vagy nem. Ha például az halmaz az stb. elemeket tartalmazza, akkor ezt az alakban írják. A halmaz egy elemének jelölése , melynek jelentése az, hogy az halmaz eleme. Az halmaz egy részhalmazának jelölése , vagyis -et magábanfoglalja . Ha az és az halmaznak is eleme, akkor , vagyis az és metszetének eleme. jelentése: az és uniója, egyesítése. Például, ha az elemekből áll, pedig a elemekből, akkor és . Az ábrán a négyszög az teljes halmazt reprezentálja, a körök pedig különböző halmazokat, illetve részhalmazokat jelölnek. Ezeket a diagrammokat Venn diagrammnak nevezik, John Venn (1834–1923) után, aki elsőként alkalmazta azokat.

Lásd még: galaxishalmaz, csillaghalmaz.

halmazállapot

Valamelyik abból a három fizikai állapotból, amelyben az anyagok létezhetnek, vagyis a szilárd, a folyékony és a gázállapot. Szokás a plazmát is halmazállapotnak (a negyedik halmazállapotnak) tekinteni.

halo

1. Nem kristályos anyagok elektrondiffrakciós, neutrondiffrakciós vagy röntgendiffrakciós mintázataiban megjelenő széles gyűrűk. Neutrondiffrakció esetén a mintázatot neutronglóriának is nevezzük. Ilyen típusú halok előfordulnak gázokban és folyadékokban csakúgy, mint nemkristályos szerkezetű szilárd anyagokban. 2. Katódsugárcsőben fellépő utánvilágítás, amely a nyaláb áthaladását követően rövid ideig még fennmarad. Lásd még udvar.

halo atommag

Az atommagok azon típusa, amelyekben sokkal több neutron (vagy sokkal ritkábban sokkal több proton) van, mint az adott elem stabil izotópjaiban. Ezekben az esetekben néhány extra neutron csak gyengén kötődik a maradék atommaghoz és viszonylag távol van a mag középpontjától. A halo atommagok rendkívül instabilak; példa erre a berillium-11 és a szén-19.

hamis vákuum

Olyan állapot a kvantumtérelméletben, amely ugyan lokális minimuma, de nem a minimális energiájú állapota (melyet valódi vákuumnak nevezünk) a rendszernek. Alagút effektus (lásd alagúteffektus) lép fel a hamis vákuum és a valódi vákuum között, amely az instantonok technikájával kiszámítható. Hamis vákuumot még sohasem figyeltek meg, de létezését több, az elemi részecskéket leíró kvantumtérelméleti modellben megjósolták, így a nagy egyesített elméletben is. Nevezetesen az elmélet azt jósolja, hogy a hamis vákuum lehetett a felelős az inflációs univerzum tágulásáért, aminek nagyon nagy jelentősége lehetett az úgynevezett korai univerzumban.

hang

Rugalmas közeg olyan frekvenciájú és intenzitású rezgése, amelyet az emberi fül érzékelni képes. A hang frekvenciája a 20–20000 Hz-es frekvenciatartományban fekszik, bár a felső tartomány az életkor előrehaladtával egyre kevésbé hallható (lásd még hangmagasság). A hangnál alacsonyabb frekvenciájú rezgéseket infrahangnak, a hangnál magasabb frekvenciájú rezgéseket pedig ultrahangnak nevezzük.

A hang rugalmas közegben, longitudinális hanghullám formájában terjed, ami azt jelenti, hogy egy magas nyomású tartomány terjed tova a közegben a közegre jellemző hangsebességgel. 10 kilohertz körüli frekvencián a hanghullám által okozott túlnyomás maximális értéke Pa és Pa között van. Szilárd anyagokban a hang longitudinális vagy transzverzális hullám formájában terjedhet.

hangerő

A hang intenzitásának fiziológiai érzékelése. Mivel a fül a különböző frekvenciákra különbözőképpen reagál, egy adott intenziáshoz tartozó hangerő függ a frekvenciától. Az 1000 hertz és 5000 Hz közötti frekvenciákhoz tartozó hangok hangosabbak, mint a magasabb vagy alacsonyabb frekvenciákhoz tartozó, de azonos intenzitású hangok. A hangosság szempontjából az időtartam is hatástényező, a hosszú hanghatások hangosabbak, mint a rövidek. A hangosság körülbelül 0,2 másodperc időtartamig növekszik, ezen felül már nem nő az időtartammal.

A relatív hangerőt általában az intenzitás logaritmusával való arányosságnak feltevéséből (egy adott frekvencián), azaz a relatív intenzitással a decibel skálán való arányosság feltételezéséből kiindulva mérik. A küszöb fölötti relatív intenzitás szubjektív megállapítása úgy történik, hogy egy 1000 hertzes hangjegynek ugyanolyan hangosnak kell lennie, mint a minta hangnak. Ennek a hangereje fonban egyenlő a relatív intenzitással decibelben.

hangjegy

1. Határozott magasságú hang. 2.A zenei hang megjelenítése kotta formájában. Minden hangjegyhez meghatározott hossz és hangmagasság tartozik.

hanglokátor

Lásd visszhang.

hangmagasság

1. (fizika) A hang magassága vagy mélysége a megfigyelő szemszögéből. Összefügg a frekvencia fogalmával, de nem azonos vele. 1000 Hz alatt a hangmagasság valamivel nagyobb a frekvenciaértéknél, de 1000 Hz fölött ez a tendencia megfordul. A hangosság szintén hat az érzékelt hangmagasságra. 1000 Hz-ig a hangosságbeli növekedés csökkenést okoz a hangmagasságban. 1000 Hz és 3000 Hz között az érzékelt hangmagasság független a hangosságtól, 3000 Hz felett viszont a hangosság növekedésével a hangot magassabbnak is halljuk. A hangmagasságot általában mel-ben mérik. Az abszolút hallásküszöb felett lévő 1000 Hz frekvenciájú, 40 decibeles hang hangmagassága 1000 mel.

hangmérő (szonométer)

Egy üreges doboz, amelynek tetején két csúszka van. Egy húr egyik végét a doboz végéhez rögzítik, átvetik a csúszkákon, majd a másik végére egy csigán keresztül súlyt függesztenek. A megpendített húr frekvenciáját össze lehet hangolni egy másik hangforrás, például egy hangvilla frekvenciájával. A szonométer segítségével igazolni lehet, hogy a kifeszített húr frekvenciája . ahol a húr hossza, az egységnyi hosszra eső tömege, pedig a húzófeszültség.

A műszert eredetileg monokordnak hívták és hangolásra használták, ma már inkább csak az oktatólaboratóriumokban látható.

hangok osztályozása (hangszín)

Egy zenei hang hangszínét a felharmonikusok határozzák meg. Egy tiszta hang csupán az alaphangból áll; egy hangszer által megszólaltatott hangban a felharmonikusok is mindig megtalálhatók a hangszer típusától és a játékmódtól függő mennyiségben. Például egy pengetett húr (gitárhúr) egyre csökkenő intenzitású felharmonikus-sorozatot ad, ellenben az ütött húrra (zongora) a közel azonos intenzitású felharmonikusok a jellemzőek.

hangolt áramkör

Olyan rezgőkör, amelyben bizonyos frekvenciánál rezonancia alakul ki. Azt a folyamatot, amelyben a rezgőkör tulajdonságait úgy változtatják, hogy rezonancia lépjen fel, azaz az impedanciája minimális, a rezgőkör hangolásának nevezik. Ezt vagy az áramkör kapacitásának változtatásával érik el, amit kapacitív hangolásnak neveznek, vagy az áramkör induktivitásának beállításával, amit induktív hangolásnak neveznek.

hangrobbanás

A Föld légkörében szuperszonikus sebességgel haladó repülőgép által keltett erőteljes lökéshullám. Ez a lökéshullám a repülőgéptől szétterjed, s ahol eléri a Föld felszínét, ott hangos robbanás hallható. A robbanás hangereje függ a repülőgép magasságától és sebességétől, és kisebb, ha a repülőgép szintben repül, mint amikor valamilyen manővert hajt végre. Egy interkontinentális szuperszonikus repülés során a polgári repülőgépek esetében a lökéshullámban fellépő maximális nyomásnövekedés 120 Pa, ami 136 decibeles hangrobbanással ekvivalens.

hangszín

Lásd hangok osztályozása.

hangszóró

Átalakító, amely az elektromos jelet hangjellé alakítja. Általában fontos, hogy az elektronikus hullámforma annyi jellemzőjét megőrizzék, amennyit csak lehetséges. Az eszköz vissza kell adja a beszédhez a 150–8000 hertz, míg zenéhez a 20–20 000 hertz frekvenciatartományokat.

A legelterjedtebb hangszóró egy mozgó tekercset, és egy arra erősített, kúp alakú membránt tartalmaz. A tekercsen áthaladó áram és az azt körülvevő állandó mágnes változatlan mágneses tere közötti kölcsönhatás következtében a membrán az elektromos jellel összehangolva rezeg.

hangvilla

Kétágú fémvilla, mely megütve adott frekvenciájú, majdnem tiszta hangot ad. Hangszerek behangolásánál illetve akusztikai kísérleteknél használatos.

harangbronz

A bronz harangok öntéséhez használt fajtája. A 60-85% rezet ónnal ötvözik, és gyakran kevés cinket vagy ólmot is adnak hozzá.

hardver

Lásd számítógép.

harmadlagos szín

Két másodlagos szín keverésével előállítható szín.

hármaspont

Az a hőmérséklet és nyomás, amelyen az egy anyagból való gőz-, folyadék- és szilárd fázis egyensúlyban van egymással. A víz hármaspontjában 273,16 K a hőmérséklet és 611,2 Pa a nyomás. Ez a pont az alapja a Kelvin-skálának és a termodinamikai hőmérsékleti skálának.

hármas vektorszorzat

Lásd hármasszorzat.

hármasszorzat

Három vektor között értelmezett skalárszorzat illetve vektorszorzat. A skalár hármasszorzat a három vektor, , és következő módon képezett szorzata: , a szorzat eredménye skalár. Ha a három vektor az origóból három adott pontba mutató vektort reprezentál, akkor a skaláris hármasszorzat nagysága az origóból kiinduló három vektor, mint élvektorok által meghatározott parallelepipedon térfogatát adja meg. A vektor hármasszorzat a három vektor, , és következő módon képezett szorzata: , a szorzat eredménye vektor. A szorzat megegyezik -vel (de nem egyezik meg -vel).

harmonikus sor (harmonikus haladvány)

Számok olyan sorozatának összege, amelyben a sort előállító bármely két egymásutáni elem reciprokának különbsége állandó (vagy ami ezzel ekvivalens, tetszőleges elem reciproka a két szomszédos elem reciprokai számtani közepe), például

Harvard osztályozás

Lásd színképosztály.

hasadás

Folyamat melynek során egy atommag vagy spontán radioaktív bomlás vagy egy nagy energiájú részecskével illetve magrésszel történő ütközés következtében, két vagy több részre hasad szét. Lásd még maghasadás.

hasadási állandó

Magyarban nem használatos. Lásd bomlás.

hasadási-nyom kormeghatározás

Üveg vagy más ásványi objektumok kormeghatározására szolgáló módszer, a bennük lévő urán hasadási termékei hasadási nyomainak vizsgálata alapján. A tárgyat neutronokkal sugározzák be, amivel maghasadásokat idéznek elő benne. Ezek nyomainak számát és sűrűségét a besugárzás előtt már jelenlevő nyomokéval összehasonlítva, megbecsülhető az az idő amely a minta megszilárdulása óta eltelt.

hasadási termékek

Lásd maghasadás.

hasadóanyag

Bizonyos elemek olyan izotópjai, amelyekben spontán, vagy neutron besugárzás hatására maghasadás mehet végbe. A hasadó izotópokat, mint az urán-235-öt vagy a plutónium 239-et nukleáris reaktorokban és nukleáris bombákban használják fel.

határciklus

Lásd attraktor.

határérték

Az az érték, melyhez egy függvény egyre közelebbi értékeket vesz fel, ahogy a független változó közelít egy meghatározott értékhez, vagy a plusz illetve mínusz végtelenhez.

határozatlan integrál

Lásd integrálás.

határozatlanság

Lásd határozatlansági elv.

határozatlansági elv

(Heisenberg határozatlansági elve; indeterminizmus elve) Az az elv, amely szerint nem lehet korlátlan pontossággal ismeri egy részecske ugyanabban a pillanatban felvett helyzetét és impulzusát. Ezt a Werner Heisenberg által 1927-ben felismert elvet rendszerint a következő alakban fogalmazzák meg: ; ebben a részecske -tengely menti helyzetének bizonytalansága, az impulzus -tengely menti összetevőjének bizonytalansága, a Planck-állandó. Ennek a bizonytalanságnak az az értelmezése, hogy a részecske helyzetének pontos meghatározásához a megfigyelőnek egy fotont kell ütköztetnie a részecskével, és ez az ütközés már önmagában is előre meg nem jósolható módon változtatná meg a részecske impulzusát. A pontos helyzet kiderítésére rövid hullámhosszú fotonra van szükség, az ilyen fotonok nagy impulzusa viszont erősen hatna a részecske helyzetére. Másfelől a kisebb impulzusú foton kevésbé módosítaná a részecske helyzetet, de a helymeghatározás maga pontatlanabb lenne a foton nagyobb hullámhossza miatt.

határozott integrál

Lásd integrálás.

háttérsugárzás

A Föld felszínén és az atmoszférában jelen levő alacsony intenzitású ionizáló sugárzás, amely a kozmikus sugárzás és a földi kőzetekben, talajban és atmoszférában megtalálható radioaktív izotópok következménye. A radioaktív izotópok lehetnek természetes eredetűek, származhatnak nukleáris (por)esőből, csapadékból, vagy erőművek által kibocsátott gázokból. Lásd még mikrohullámú háttérsugárzás.

háttértár

Kiegészítő számítógép memória, többnyire mágneses lemezek formájában, amelyen az adatok és programok referenciaként, állandó jelleggel tárolhatók. Amikor a feldolgozáshoz szükséges, ezen információ kisebb részei az alapmemóriába (RAM) másolhatók. A háttértár kevésbé költséges, és több információt tud tárolni, mint a félvezető RAM, de az információ elérési sebessége a RAM-ból jelentősen gyorsabb. A többféle különböző memóriaegység, köztük a háttértárak és a RAM használata nagymértékben javítja a számítógép teljesítményét, hatékonyságát és gazdaságosságát.

Hawking, Stephen William

(1942–) Brit kozmológus és fizikus, 1979-ben lett az Oxford University matematika professzora. Roger Penrose-zal (1931–) közösen megmutatta, hogy egy fekete lyuk hogyan vezet szingularitáshoz, ő posztulálta, hogy az eredeti ősrobbanás egy szingularitásból származik (lásd ősrobbanás-elmélet). Megmutatta továbbá, hogy fekete lyukak hogyan bocsáthatnak ki részecséket úgynevezett Hawking sugárzással.

Hawking sugárzás

Egy fekete lyukból részecsék kibocsátása kvantummechanikai effektusok eredményeként, Stephen Hawking fedezte fel. A fekete lyuk gravitációs tere részecske-antirészecske párokat kelt az eseményhorizont közelében (hasonlóan a párkeltéshez). Minden pár egyik tagja (a részecske, vagy az antirészecske) beleesik a fekete lyukba, míg a másik kiszökik. Egy külső megfigyelő számára úgy tűnik, hogy a fekete lyuk sugároz (ez a Hawking sugárzás). Kiderül továbbá, hogy a beeső részecske energiája negatív és pontosan kiegyenlíti a kiszabadult részecske (pozitív) energiáját. Ez a negatív energia csökkenti a fekete lyuk tömegét, a folyamat végső eredménye, hogy a kibocsátott részecskefluxus látszólag elviszi a fekete lyuk tömegét. Megmutatható, hogy a fekete lyuk fekete testként sugároz, a kibocsátott részecsék energiaeloszlása a Planck-féle sugárzási törvényt követi egy olyan hőmérséklettel, amely fordítottan arányos a fekete lyuk tömegével. Egy Nappal egyenlő tömegű fekete lyuk ilyen hőmérséklete mindössze K, a sugárzás elhanyagolhatóan kicsi. Ugyanakkor egy nagyságrendileg kg tömegű (nagyjából m sugarú) „mini” fekete lyuknak, amely a korai Univerzumban keletkezhetett, a hőmérséklete nagyságrendileg K és a lyuk bőségesen fog sugározni ( W teljesítménnyel) gamma sugarakat, neutrínókat és elektron-pozitron párokat. (A kozmikus gamma sugárzás megfigyelt szintje erős korlátot ad az ilyen „mini” fekete lyukak előfordulási számára, és azt jelzi, hogy túl kevés lehet belőlük ahhoz, hogy megoldják a hiányzó tömeg problémát). A szuperhúr elmélet további betekintést tett lehetővé a Hawking sugárzás elméletébe.

Heisenberg, Werner Karl

(1901–1976) német fizikus, először a Lipcsei Egyetemen professzor, a II. világháború után a göttingeni Kaiser Wilhelm Institute munkatársa. 1923-ban Nobel-díjat kapott a mátrixmechanika megalkotásáért, leginkább azonban az 1927-ben felfedezett Heisenberg-féle határozatlansági elvr[l ismerik a nevét.

Heisenberg-féle határozatlansági elv

Lásd határozatlansági elv.

héjmodell

1. Lásd atom. 2. Az atommag egy modellje, mely azon a feltételezésen alapul, hogy a nukleonok egy centrális erőtér hatása alatt héjakon mozognak, analóg módon mint az atom elektronjai az elektronhéjakon. A modell jó magyarázatát adja az atommagok stabilitásának, és az atommagok mágikus számainak, valamint sikeres az atommag sok egyéb tulajdonságainak megjóslásában is.

heliocentrikus világkép

A Világegyetem olyan képe, amelyben a Napot tekintik a Világegyetem középpontjának. A modellt először Szamoszi Arisztarkhosz (i.e. kb. 320–230) görög csillagász javasolta, de a Ptolemaiosz (i.sz. kb. 90–168) által javasolt geocentrikus világképpel szemben háttérbe szorult. Kopernikusz élesztett fel egy lényegében heliocentrikus világképet, amelyet Galileo Galilei támogatott az egyház kemény tiltakozásával szemben. Az egyház tiltakozása azon alapult, hogy ha a Föld nem a világ közepén volna, akkor a világban az emberiség szerepe eltörpülne. A modern felfogásban a Nap a Naprendszer középpontjában van, de a Naprendszer csak egy a Galaktika temérdek csillaga közül, amely maga is csak egyike a rengeteg galaxisnak.

Hell Miksa

(1720–1792) Selmecbányán született. A selmeci gimnáziumi évek után belépett a jezsuita rendbe (1738). 1741-től Bécsben filozófiát, majd természettudományokat tanult. 1743-tól matematikával foglalkozik, majd saját csillagászati megfigyeléseket közöl. 1745-től a rend lőcsei gimnáziumában tanított. Bécsben, teológiai tanulmányai közben (1748–1752) írott tudományos kisenciklopédiáját többször kiadták. 1751 után a nagyszombati, majd a kolozsvári csillagda építését irányította. 1755-ben Mária Terézia kinevezte udvari csillagásznak a bécsi csillagdába. Munkája mellett részt vett az egri és a budai obszervatórium tervezésében és felszerelésében. Legnevezetesebb tudományos vállalkozása a Vénusz Nap előtti átvonulásának megfigyelésére tett skandináviai expedíció (1769), amely nevét világhírűvé tette.. Ennek során végzett méréseiből először adta meg pontosan a Nap és a Föld közötti távolságot. Itt próbálta ki a földrajzi szélesség mérésére feltalált igen pontos módszerét (ma Horrebow–Talcott-eljárás néven ismert). Munkatársával (Sajnovics János) először derítettek fényt a magyar-lapp nyelvi rokonságra. A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után is folytatta tudományos kutatásait – a csillagászat mellett – a néprajz, földrajz, történelem, teológia, fizika területén. Bécsben hunyt el.

Helmholtz-féle szabadenergia

Lásd szabadenergia.

Helmholtz-tekercsek

Két egyenlő sugarú, közös tengelyű, lapos tekercs egymástól a sugarukkal megegyező távolságra elhelyezve. Ha mindkét tekercsben ugyanakkora áram folyik, akkor a mágneses térerősség közelítőleg állandó lesz a tekercsek között. Ilyen típusú tekercseket mágneses mezők létrehozására használnak, és néhány esetben a Föld mágneses terének az ellensúlyozására alkalmazzák. Helmholtz-tekercseket használnak még mágneses mérésekben is, amikor a tekercseket fluxusmérőhöz csatlakoztatják. Ha egy kis mágnest helyeznek a tekercsek közé, majd kiveszik onnan, akkor a fluxusmérőn a felösszegzett jel arányos lesz a mágnes mágneses momentumával.

helyettesítő védelem

A vasnak vagy acélnak egy reaktívabb fém használatával történő korrózió elleni védelme (lásd korrózió). A leggyakoribb formája a galvanizálás (lásd galvanizált vas), amelynek során a vas felszínét cinkréteggel befedik. Még ha a cinkréteg meg is karcolódik, a vas akkor sem rozsdásodik, mert a vasionok helyett inkább a cinkionok lépnek az oldatba. Csővezetékek védelmére szintén alkalmaznak magnézium ötvözeteket is.

hengerkoordináták

Lásd polárkoordináták.

henry

Jele . Az induktivitás SI egysége. Egyenlő egy olyan zárt áramkör induktivitásával, amelyben 1 volt elektromotoros erő indukálódik akkor, amikor az áramkörben az áram egyenletesen egy amper/másodperc ütemben változik. A mértékegység Joseph Henryről kapta a nevét.

Henry, Joseph

(1797–1878) Amerikai fizikus, Princetonban a természetfilozófia professzora lett 1832-ben. 1829-ben elektromos motort készített, és szigetelt tekercselés használatával erős elektromágnest épített. Egy évvel később (Faradaytól függetlenül) felfedezte az elektromágneses indukciót és 1832-ben felfedezte az öninduktivitást (lásd induktivitás). 1835-ben feltalálta az elektromos relét.

Hertz, Heinrich Rudolph

(1857–94) Német fizikus, mérnökként dolgozott mielőtt a Berlini Egyetemre járt volna. Leginkább arról ismert, hogy 1888-ban felfedezte a James Clerk Maxwell által megjósolt rádióhullámokat. A frekvencia SI egységét róla nevezték el.

Hertzsprung–Russell diagram (HR diagram)

A csillagok abszolút fényességének grafikus ábrázolása (általában az tengelyen) a színképosztály vagy színindex ( tengely) függvényében, lásd ábrát. Az tengely így a csillag által kisugárzott energiát reprezentálja, az tengely pedig a felszíni hőmérsékletet. Ezen a diagrammon a csillagok többsége az ábra bal felső sarkától a jobb alsó sarokig húzódó sávba (főágba) esik. Ezeket fősorozatbeli csillagoknak nevezik (a Nap is ide tartozik). A bal alsó részbe eső néhány csillagot fehér törpének nevezik. Az óriáscsillagok a főág feletti halmazba esnek, és a szuperóriások még ezek felett találhatók. A diagramot 1911-ben alkotta meg elsőként Ejnar Hertzsprung (1873–1969) és 1913-ban H. N. Russel (1891–1957) és az a csillagfejlődés elméletének alapját képezi.

Hess-törvény

Ha a kémiai reakciók reagensei reakciók sorozatával alakulnak a végtermékbe, akkor az egyes reakcióhők (előjeles) összege egyenlő a reagenseknek közvetlenül a végtermékekbe történő átalakulásakor keletkező (betáplálandó) hővel. Általánosabban fogalmazva, a reagensekből a termékbe vezető reakcióúttól független az eredő energiaváltozás. Ezt a törvényt fel lehet használni közvetlenül nem mérhető termodinamikai adatok származtatására. Pl. az etilén képződésének reakcióhőjét a következő reakcióból lehet megkapni: . Ennek a folyamatnak a reakcióhője , ahol és rendre a szén és a hidrogén mérhető égéshői. A Hess-törvény alapján ez a következő kétlépcsős reakciók összegével egyenlő: (ez adja az etilén képződéshőjét) és (amelyet az etilén égéshője jellemez). A törvény szerint , amiből a mérhető mennyiségekkel kifejezhető. Egy másik példát ad a Born–Haber-ciklus, amiből a rácsenergia származtatható. A törvényt 1840-ben Germain Henri Hess (1802–1850) orosz vegyész javasolta. Hívják az állandó hőösszeg törvényének is. Az energia megmaradásának következménye.

heterodin

A rádióvétel során alkalmazott eszköz vagy módszer, amely lebegést produkál úgy, hogy a bejövő jelet a lokálisan generált rádióhullámmal keveri. A szuperheterodin vevő ezt a köztes frekvenciát erősíti fel és demodulálja. A heterodin hullámmérőt – ami egy változtatható frekvenciájú oszcillátor – úgy állítják be, hogy az a bejövő hullámmal egy előre meghatározott lebegési frekvenciát adjon, s ebből aztán meg lehet határozni a bejövő jel frekvenciáját.

Hevesy György

(1885–1966) Budapesten született. A budapesti tudományegyetemen kezdett kémiai tanulmányait Berlinben folytatta, majd Freiburgban doktorált 1908-ban. Ezután Zürichben, Manchesterben, Bécsben, Budapesten dolgozott. A radioaktív nyomjelzés gondolata Rutherford manchesteri laboratóriumában fogant meg, aminek alapjait Fritz Paneth-tal közösen Bécsben dolgozták ki (1913). A budapesti tudományegyetemen habilitált, ahol a Gyakorlati Fizikai tanszék professzora lett. A Tanácsköztársaság után elvesztette egyetemi állását, 1920-ban Koppenhágába települt, ahol Bohr gondolata alapján a holland Dirk Costerrel közösen, 1922-ben felfedezték a Koppenhága latin neve után hafniumnak elnevezett elemet. 1926-tól nyolc éven át a freiburgi egyetem fizikai kémia tanszékén a radioaktív nyomkövetés orvosi, biológiai alkalmazásain dolgozott, majd kényszerűen visszatért Koppenhágába, ahol kidolgozta a neutronaktivációs analízis alapjait. 1939-ben a Royal Society tagja lett. 1943-ban Stockholmba költözött, itteni kutatásai alapján őt tekinthetjük a nukleáris orvostudomány megalapozójának. Az 1943. évi kémiai Nobel-díjat nyerte el „az izotópok nyomjelzőként való felhasználásáért kémiai reakciók tanulmányozásánál”. Freiburgban halt meg, Budapesten nyugszik.

hiányzó tömeg

Az univerzum anyaga azon részének tömege, amely nem figyelhető meg, az általa kisugárzott vagy elnyelt elektromágneses sugárzásra alapozott közvetlen méréssel. Nagyszámú asztrofizikai megfigyelés utal arra, hogy az univerzum valódi tömege sokkal nagyobb, mint amekkora a távcsövekkel, rádióteleszkópokkal stb. végzett mérések alapján kapott becslésből adódik. A tudósok úgy gondolják, hogy az univerzumban számottevő mennyiségű sötét anyag (vagy rejtett anyag) van, ami ezt az eltérést okozza. Különböző magyarázatokat javasoltak a hiányzó tömeg mibenlétére, úgymint fekete lyukakat, barna törpéket, kozmikus húrokat, axionokat, neutrínókat, monopólusokat és különböző egzotikus részecskéket, mint például a gyengén külcsönható tömeges részecskéket (WIMP). Az univerzum sokkal több hiányzó anyagot tartalmaz, mint amennyi a közvetlenül megfigyelt anyaga.

hidegemisszió

Szilárd test elektronkibocsátása közönséges hőmérsékleten téremisszió (lásd téremissziós mikroszkóp) vagy másodlagos emisszió következtében.

Hideg fúzió

Lásd magfúzió.

híd egyenirányító

Lásd egyenirányító

hidrogénbomba

Lásd nukleáris fegyverek

hidrogén elektróda

Lásd hidrogén fél-elem.

hidrogén fél-elem

Egy olyan fél-elem, amelyben a fémfólia hidrogénionokat tartalmazó oldatba merül, ahol a fólián hidrogéngázt buborékoltatnak át. A normál elektródpotenciálok méréséhez használt standard hidrogén fél-elem platina fóliát, 1,0 M hidrogénion oldatot és 1 atmoszféra nyomáson levő gázt használ 25℃ hőmérsékleten. Ezt így írják: , , és az eredő reakció a egyenletben foglalható össze.

hidrogénszínkép

A hidrogén atomszínképe, amelyet pontosan meghatározott energiájú sugárzási kvantumoknak megfelelő vonalak jellemeznek. Ha a frekvenciát, ahol a vonal megfigyelhető, valamint a vonal helyzetét jellemző sorszámot egymásnak megfeleltetjük, akkor egy sima görbét kapunk, ami egy formális szabályra utal. Ezt a szabályt 1885-ben J. J. Balmer (1825–1898) fedezte fel az alábbi formában: . A szabály a látható spektrum vonalainak úgynevezett Balmer-sorozatát adja, ahol és , a vonalak hullámhossza, a Rydberg-állandó.

A Theodore Lyman (1874–1954) által felfedezett Lyman-sorozatra , és a vonalak az ultraibolya tartományba esnek. A Lyman-sorozatok a Nap spektrumának fő jellegzetességei, amint azt rakéták és Föld körüli pályára állított mesterséges holdak segítségével megállapították. Az F. Paschen (1865–1947) által felfedezett Paschen-sorozat esetén , és ezek a vonalak az infravörös tartományban figyelhetők meg. Megfigyelték még a Brackett-sorozatot ( ), a Pfund-sorozatot ( ) és a Humphreys-sorozatot ( ) is.

higany elem

Egy cink anódból, továbbá higany(II)-oxid (HgO) és grafit keverék katódból álló primer galvánelem. Az elektrolit cink-oxiddal telített kálium-hidroxid (KOH). A teljes reakció:

Az elektromotoros erő 1,35 volt, és az elem köbcentiméterenként körülbelül 0,3 amperórát szolgáltat.

higanygőzlámpa

A kisülési csövek egy típusa, higanygőzben parázskisülés történik. A kisülés egy átlátszó kvarcüvegcsőben megy végbe, melynek végei molibdén és volfrámelektródákkal vannak lezárva. A cső javarészt argongázt és egy kevés tiszta higanyt tartalmaz. Bekapcsoláskor a cső ívet húz a gyújtóelektróda és valamelyik fő elektróda között, aminek hatására néhány argonatom lokális ionizációja következik be. Az ionizált atomok a csőben szétdiffundálnak és elindítják a kisülési folyamatot. A kisülésből eredő hő elpárologtatja a higanycseppecskéket, amelyek aztán ionizálva a fő áramhordozók lesznek. A sugárzás négy, egymástól elkülönült hullámhosszú összetevőt tartalmaz a látható tartományban, ezen kívül még néhány erőteljes ultraibolya vonalat. A higanygőzlámpa fénye kékes színű, de ezt a színt meg lehet változtatni, ha egy újabb csővel burkoljuk, s a külső csőbe foszfort teszünk. A burkolócső ugyanakkor meg is szűri az erős ultraibolya sugarakat. A higanygőzlámpa kis előállítási költsége és megbízhatósága miatt széles körűen használjuk közvilágításra, illetve ultraibolya-forrás gyanánt.

Higgs bozon

Zérus spinű, nemzérus tömegű részecske, Peter Higgs (1929- ) javasolta létezését bizonyos mértékelméletekben, nevezetesen az elektrogyenge kölcsönhatás elméletében. A Higgs bozont még nem találták meg, de arra számítanak, hogy az elkövetkezendő években elkészülő az eddigieknál nagyobb energiájú gyorsítókban valószínűleg meg fogják találni, hiszen az elmélet ezzel kapcsolatos sok más jellemzőjét már igazolták, ideértve a és a bozon létezését. Lásd még Goldstone tétel.

Higgs tér

A Higgs bozonhoz kapcsolódó szimmetriasértő tér. A Higgs tér lehet mind elemi skalártér, mind pedig olyan tér, amely két fermion kötött állapotához tartozik. A Weinberg–Salam modellben a Higgs teret elemi skalártérnek tételezik fel. Nem lehet tudni, hogy ez a feltételezés helyes-e, bár eddig az arra vonatkozó kísérletek, hogy az elektrogyenge kölcsönhatások elméletében a Higgs bozont kötött állapotként állítsák elő, amelyeket a technicolour modell névvel jelöltek, nem voltak sikeresek. A Higgs tér fellép olyan sokrészecskerendszerekben is, melyek Higgs bozont tartalmazó kvantumtérelmélettel írhatók le. Példa erre a szupravezetés BCS elmélete, melyben a Higgs bozon a Cooper párokkal, nem pedig elemi skalártérrel hozható kapcsolatba.

hígítás

Egy folyadék nyomásának – s ezáltal a sűrűségének – a csökkentése.

higrométer

A levegő páratartalmának mérésére szolgáló műszer. A mechanikus változata szerves anyagot, például emberi hajat tartalmaz, ami a levegő páratartalma változásának hatására kitágul vagy összehúzódik. A megnyúlás vagy összehúzódás egy mutatót mozgat. Az elektromos fajtájában egy higroszkópikus anyag ellenállásának változása jelzi a páratartalom változását. A harmatpont higrométerben egy fényes felület hőmérsékletét addig csökkentik, amíg a levegőből vízpára képződik rajta. Ezen harmatpont hőmérsékletéből a levegő páratartalma kiszámítható. A nedves-száraz higrométerben két hőmérőt szerelnek egymás mellé. Egyiknek a tartálya benedvesített csalánszövettel van beborítva. A párolgó víz hűtő hatása miatt a nedves tartályú hőmérő alacsonyabb hőmérsékletet mutat, mint a száraz. A relatív páratartalom a hőmérsékletkülönbségből kiszámítható. Csak a harmatpont higrométer vehető abszolút mérőműszernek, a többit alapvetően ehhez kell kalibrálni.

Hilbert tér

Lineáris vektortér, melynek dimenziója végtelen is lehet. A fogalom azért fontos a fizikában, mert egy rendszer állapotai a kvantummechanikában a Hilbert tér vektoraival reprezentálhatók. A Hilbert tér dimenziójának semmi köze sincs a rendszer fizikai dimenziójához. A kvantummechanika Hilbert térrel történő leírását a magyar származású amerikai matematikus Neumann János (1903–1957) javasolta 1927-ben. A kvantummechanika más leírásmódjai, az olyanok mint a mátrixmechanika és a hullámmechanika levezethetők a Hilbert tér formalizmusból. A Hilbert teret David Hilbert (1862–1943) német matematikusról nevezték el, aki a XX. század elején megalkotta a fogalmat.

Hildebrand-szabály

A szabály állítása szerint a folyadék feletti gőzfázis állandó sűrűsége esetén a mólnyi folyadék elpárologtatásakor bekövetkező entrópiaváltozás állandó. A szabály nem érvényes, ha a folyadékban molekulakapcsolódás (asszociáció) lép fel, illetve ha kvantummechanikai hatásokat is figyelembe vesznek (szuperfolyékonyság). Nevét Joel Henry Hildebrand (1881–1983) amerikai vegyészről kapta.

hintaszékcella (lengőcella)

Lásd közbeékelődésű elem.

hiperbola

Olyan kúpszelet melynek excentricitása . Két ága van (lásd a grafikont). Az origó szimmetriaközéppontú tengely irányítottságú hiperbola valós tengelye az tengely egyenesébe esik. A tengellyel alkotott metszéspontjai közötti távolság . Két fókuszpontja van az tengelyen, a és a pontokban. Azt a két húrt amely átmegy fókuszpontokon és merőleges a hiperbola valós tengelyére, latus rectum-nak nevezik, ezek hossza . Az ilyen helyzetű hiperbola egyenlete

aszimptotáinak egyenlete .

hiperbolikus függvények

Az és függvények csoportja, melyek sok szempontból hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a trigonometrikus függvények. A hiperbolikus függvények – hasonlóan, mint a trigonometrikus függvények a körrel – a hiperbolával hozhatók kapcsolatba. Egy szög hiperbolikus szinuszát ( ) a

összefüggés definiálja. Hasonlóképpen

a függvény pedig a függvény reciproka:

A hiperbolikus szekáns ( ) és koszekáns ( ) rendre a és függvények reciproka.

hiperfinom struktúra

Lásd finomszerkezet.

hipernova

Robbanásszerű esemény, amelyben egy nagy csillag összeroskad és fekete lyukká alakul át. Egy ilyen típusú esemény hevesebb, mint egy szupernóva robbanás (amelyben egy csillag neutroncsillaggá omlik össze).

hiperon

Rövid élettartamú elemi részecske – nemzérus ritkasággal rendelkező barion.

hipertext

Számítógépen létrehozható és megjeleníthető textuális dokumentum megvalósítási technikája. Ezáltal valósítható meg a kulcsszó vagy kulcskifejezés alapú keresés. A kiválasztott szöveg (fájlkapcsolatokon, indexeken stb. keresztül) a felhasználót a dokumentum más részletéhez vagy egy egészen más dokumentumhoz vezeti el. A hipermédia ennek a technikának a kiterjesztése, mely textuális, képi és hangelemek között hoz létre kapcsolatokat. Lásd még World Wide Web.

hipertóniás oldat

Olyan oldat, amelynek más oldatokhoz képest magasabb az ozmózisnyomása.

hipertöltés

A barionok kvantumszáma (lásd elemi részecskék), amely formálisan számot ad bizonyos várt részecskebomlások hiányáról az erős kölcsönhatásban (lásd fundamentális kölcsönhatások). A hipertöltés bizonyos értelemben analóg az elektromos töltéssel, de nem marad meg a gyenge kölcsönhatásban. A nukleonok hipertöltése , a pionok hipertöltése pedig 0. A kvarkok nem egész, hanem törtértékű hipertöltéssel rendelkeznek.

hipotóniás oldat

Olyan oldat, amelynek más oldatokhoz képest alacsonyabb az ozmózisnyomása.

hiszterézis

Az a jelenség, hogy két fizikai mennyiség viszonya attól függ, hogy az egyik növekszik vagy csökken a másikhoz képest. A mechanikai feszültséget a terhelés függvényében többször megmérve úgy, hogy először a feszültség nő majd csökken, bizonyos anyagdarabok esetén egy zárt hurok alakú görbét kapunk. Ez hiszterézis-hurok néven ismert. A legismertebb hiszterézis-hurkot akkor kapjuk, ha egy ferromágneses anyagban ábrázoljuk a indukcióvektort (a mágneses fluxussűrűséget) a mintára kapcsolt mágneses térerősség ( ) függvényében.

Ha az anyag kezdetben nincs mágnesezve O-ban, akkor -t növelve értéke P-ben éri el a telítettséget. Ahogy a külső teret csökkentjük, majd újra növeljük a PQRSTP hurok alakul ki (lásd az ábrát). A hurok területe arányos a ciklus alatti energiaveszteséggel (hiszterézis veszteség). Az OQ-nak megfelelő érték a remanens indukció. Ez a mágneses fluxussűrűség megmarad az anyagban, miután a telítésig növelt külső teret nullára visszacsökkentjük. Ez a mágneses domén-rendszer (lásd mágnesesség) hajlandóságát mutatja arra, hogy a domének irányba forgatva maradjanak azután is, hogy a rendező külső teret megszüntetjük. Az OR-nek megfelelelő értéket koercitív erőnek nevezik. Jelentése: a maradék-mágnesezettség eltüntetéséhez szükséges térerősség. Azt méri, hogy mennyire nehéz helyreállítani a domén-rendszer szimmetriáját.

hiteles nemzetközi hőmérsékletmérési skála

Lásd hőmérsékleti skálák.

Hold

A Föld körül km-es közepes távolságra keringő egyetlen természetes égitest. Átmérője 3476 km. Nincs légköre és nincs a felszínén víz. A felszíni hőmérséklete 80K (éjszakai minimum) és 400K (délben az egyenlítőn) között változik. Ez az egyetlen Földön kívüli égitest, ahová ember eljutott (először 1969-ben).

holdfázisok

A Hold megvilágított felületének lehetséges alakjai a Földről nézve. Az alak a Föld, Hold és Nap relatív elhelyezkedésétől függően változik.

Akkor van újhold, amikor a Hold Földhöz közelebbi oldala sötét, egyáltalán nem világítja meg a Nap. Ahogy a Hold halad keletre pályáján a holdi napfelkeltét meghatározó vonal (napfelkelte terminátor) áthalad a Hold felénk eső oldalán keletről nyugatra, ezáltal létrehozva a növekvő Holdat. Mintegy 7 nappal újhold után a Hold félig van megvilágítva, akkor van az első negyed. Amikor a felénél nagyobb része megvilágított, de még nem az egész, akkor angol nyelvterületen púpos (gibbous) Holdról beszélnek. Amikor a Hold oppozícióban van, a közelebbi fele teljesen meg van világítva, ez a telehold. A naplemente terminátor ezután csökkenti a Holdat, ezt fogyó Holdnak nevezzük. Körülbelül hét nappal telihold után van a harmadik negyed, csökkenő sarló látható és végül újra újhold lesz.

holdfogyatkozás

Lásd fogyatkozás.

holográfia

Háromdimenziós kép készítése és megjelenítése valamely tárgyról, általában lézerből származó koherens sugárzás és fényképezőlemez alkalmazásával (lásd az illusztrációt). A lézerfényt megosztják úgy, hogy egy része (a referencianyaláb) közvetlenül a fényképezőlemezre jut. A másik részével megvilágítják a tárgyat, s a tárgyról visszaverődő fény jut aztán a fényképezőlemezre. A két fénysugár interferenciamintázatot hagy a fényképezőlemezen, melyet előhívás után hologramnak neveznek. A tárgy képét úgy lehet reprodukálni, hogy a hologramot koherens fénnyel – ideális esetben magával az eredeti referencianyalábbal újra megvilágítják. A hologram kétfajta szórt hullámot állít elő: az első a tárgy eredeti helyzetével egybeeső virtuális képet állít elő, a második valódi képet alkot a lemez másik oldalán. Mindkét kép háromdimenziós. A módszert Gábor Dénes találta fel 1948-ban. Korszerűbb technikával a hologram fehér fénnyel is láthatóvá tehető.

holográfikus optikai elem

Hologramból álló optikai eszköz, amelyet elektromágneses sugárzás fókuszálására vagy eltérítésére használnak. Holográfikus optikai eszköz aránylag könnyen készíthető, lencseként, tükörként, rácsként, nyalábosztóként egyaránt funkcionálhat, a legtöb hagyományos optikai alkatrészt helyettesíteni képes.

homogén tér (mező)

Olyan tér (mező), amelynek a térerőssége minden pontban ugyanakkora. Például homogén elektromos tér van két párhuzamos töltött fémlemez között. A lemezek végeinél a tér nem homogén. Homogén mágneses teret Helmholtz-tekercsekkel lehet előállítani.

Hoyle, Sir Fred

(1915–2001) Brit csillagász, 1958-ban lett a Cambridge Egyetemen a csillagászat professzora. Leginkább arról ismert, hogy 1948-ban Hermann Bondival (1919–2005) és Thomas Golddal (1920–2004) közösen javasolták az állandósult Világegyetem elméletét. Elméleti szempontból vizsgálta még az elemek keletkezését csillagokban.

hő, hőmennyiség

Két különböző hőmérsékletű test vagy rendszer közötti energiaátadás folyamata. Néha a test vagy rendszer energiaátadás előtti energiáját is hőnek nevezik, de ez zavart okoz, különösen a termodinamikában.

A környezetével egyensúlyban lévő testnek energiája van (a testet alkotó atomok és molekulák kinetikus és potenciális energiája) de ezt belső energiának ( ) nevezzük, nem pedig hőnek. Ha a testnek megváltozik a hőmérséklete vagy a fázisállapota, akkor a belső energiája is megváltozik. A termodinamika első főtétele szerint , ahol a test által a környezetéből felvett hő, a környezeten végzett munka, pedig a belsőenergia-változás. Ha -ra is és -ra is a hő szót használjuk, az zavart okoz. Jegyezzük meg tehát, hogy bizonyos fizikai mennyiségeket disszociációs hőnek, égéshőnek stb. nevezünk. A szóban forgó folyamatra a sztenderd megnevezés a moláris entalpiaváltozás. Egysége kJ mol ; a negatív előjel felel meg az energiafelszabadulásnak. Lásd még hőkapacitás; hőátvitel; látens hő.

hőátvitel

Hőátadás egyik testről a másikra a testek hőmérsékletkülönbségének következtében. A hő kondukcióval, konvekcióval vagy sugárzással (lásd hősugárzás) terjedhet.

hőcserélő

Berendezés, amely az egyik folyadékból egy másikba, a két folyadék érintkezése nélkül visz át hőt. Egy egyszerű ipari hőcserélő (az ellenáramú hőcserélő) az egyik folyadék áramlására szolgáló párhuzamos csőrendszerből áll, amely egy tartályba merül. A másik folyadék ellenkező irányban a tartályban áramlik.

hődrótos műszer

Olyan elektromos mérőműszer (lényegében árammérő), amelyben a mérendő áramot vékony dróton vezetik keresztül, amely ennek következtében felmelegszik. A hőmérséklet emelkedését, amely az áram négyzetével arányos, a drót megnyúlásán keresztül mérik. Ilyen műszerek mind egyenáram, mind váltakozó áram mérésére is használhatók.

hőerőgép

Gép, mely a hőt mechanikai munkává alakítja. A hő valamiféle üzemanyag elégetéséből származik. A belsőégésű motorokban az üzemanyag a motorban ég el, míg a gőzgép vagy a gőzturbina a külső égésű motorokra adnak példát. Utóbbi esetben az üzemanyagot arra használják, hogy a motoron kívül gőzt fejlesszenek, s aztán a gőz belső energiájának egy részét használják munkavégzésre a motoron belül. A motorok általában ciklikus működésűek, a ciklusok közül a leghatékonyabb a Carnot-féle körfolyamat. A gyakorlatban ez nem valósítható meg, de a Rankine-ciklust egyes motorok már megközelítik.

hőkapacitás

A tárgynak vagy mintának átadott hő, és a hőátadás következtében fellépő hőmérsékletemelkedés hányadosa. A fajlagos hőkapacitás (fajhő) az egységnyi tömegű anyagnak átadott hőnek és a hőátadás hatására bekövetkező hőmérsékletemelkedésnek a hányadosa. A moláris hőkapacitás (mólhő) a molnyi mennyiségű anyagnak átadott hő, és az általa létrehozott hőmérsékletváltozás hányadosa. A ( ) hőkapacitás egysége a JK , a ( ) fajlagos hőkapacitásé a JK kg , a ( ) moláris hőkapacitásé JK mól . Gázokra és értékét állandó térfogatra szokás megadni, amikor csak a belső energia nő, vagypedig állandó nyomásra, ami nagyobb hőbevitelt kíván, minthogy a gáz tágulni kezd és munkát végez a környezetén. A fajhő illetve mólhő jele állandó térfogat mellett és , állandó nyomás mellett pedig és .

hőmérő

Valamilyen anyag hőmérsékletének mérésére való eszköz. Sokféle technikájú és alakú hőmérő használatos ezekben a mérésekben aszerint, hogy milyen hőmérséklet-tartományban és milyen pontossággal kell mérni. Minden hőmérő valamilyen, a hőmérséklettel változó anyagtulajdonságra támaszkodva határozza meg a hőmérsékletet. Például a folyadékos hőmérő valamilyen folyadék tágulását méri – rendszerint higanyét vagy megfestett alkoholét. Az ilyen hőmérő egy folyadékkal töltött üveggömbből állnak, meg a tömbből kivezető üvegkapillárisból. A bimetállos hőmérőben egy mutató mutatja kör alakú skálán két egymáshoz fogott, eltérő anyagú és hőtágulású feltekercselt fémszalag meggörbülését. A folyadékos hőmérőnél pontosabb gázhőmérő állandó térfogatú gáz nyomásának változásából határozza meg a hőmérsékletet. Az ellenállás-hőmérő arra a jelenségre támaszkodik, hogy a vezetők vagy félvezető ellenállása változik a hőmérséklet változásával; az ilyen hőmérőben leggyakrabban platinát, nikkelt és rezet használnak. Lásd még pirometria, termisztor.

hőmérséklet

Egy testnek vagy térrésznek az a sajátossága, amely meghatározza, hogy lesz-e eredő hőáram közte és a környező testek vagy térrészek között, s ha lesz, akkor milyen irányú lesz: a test felé mutat vagy a testtől elfelé. Ha a testek vagy térrészek között nem alakul ki eredő hőáram, akkor azt mondják, hogy ezek a testek termodinamikai egyensúlyban vannak és egyforma a hőmérsékletük. Ha kialakul hőáram, akkor az a nagyobb hőmérsékletű testtől indul a kisebb hőmérsékletű felé. Általában véve, két módszerrel lehet mérhetően számszerűsíteni ezt a sajátosságot. A tapasztalati (empirikus) módszer szerint venni kell két vagy több hőmérséklettől függő és ismételten előidézhető eseményt és a skálán vonatkoztatási pontokat kell rögzíteni ezekhez az eseményekhez. Például a Celsius-féle hőmérsékleti skála rögzített pontul a víz fagyáspontját és forráspontját választja, és az egyikhez a 0-t rendeli, a másikhoz a 100-at, majd a kettő közötti tartományt 100 fokra osztja fel. Ez a módszer jól használható számos gyakorlati helyzetben (lásd hőmérsékleti skálák), de elméleti megalapozás híján csak nehezen használható tudományos célra. A XIX. században Lord Kelvin termodinamikai módszert vetett fel a hőmérséklet megadására: mérni kell a különböző hőmérsékletű testek között áramló hő mennyiségét. Ez a felfogásmód egy olyan abszolút hőmérsékleti skálából indul ki, amelyen van abszolút nulla fok: az abszolút zérus hőmérsékleten egyetlen test sem bocsát ki hőt. Kelvin ezenkívül felhasználta az ideális, súrlódás nélkül és tökéletes hatásfokkal működő hőerőgép Sadi Carnot-tól származó fogalmát (lásd Carnot-féle körfolyamat). A Carnot-féle gép mennyiségű hőt vesz fel hőmérsékleten, és mennyiségű hőt ad le hőmérsékleten, úgyhogy . Ha a értékét eleve rögzítjük, akkor a Carnot-gépet egy ismeretlen és az ismert hőmérséklet között működtetve, a hőmérsékletet kiszámíthatjuk, ha megmérjük a és mennyiséget. Ma is ez a termodinamikai hőmérséklet meghatározásának alapja; teljességgel függetlenül a munkaközegtől. A termodinamikai hőmérsékletnek a kelvin az egysége. A gyakorlatban nem lehet közvetlenül mérni a termodinamikai hőmérsékletet; általában a majdnem ideális gázzal töltött gázhőmérők mutatta értékből következtethető ki. Ez azért lehetséges, mert a termodinamikai hőmérséklet összefügg a valamely anyagmennyiségben levő belső energiával. Ez a legegyszerűbben egy egyatomos ideális gáz példájával igazolható; ebben az egy mólra eső belső energia ( ) egyenlő az egy mólnyi gázban levő atomok transzlációs mozgásához kapcsolódó kinetikus energiával (az egyatomos gáznak nincsen sem forgási, sem rezgési energiája). A kinetikus gázelmélet szerint egy ilyen gáz belső energiáját a összefüggés adja meg; ebben az egyetemes gázállandó.

hőmérsékleti egyensúly

1. Mérleg, amely számításba veszi a rendszer által leadott illetve felvett összes hőmennyiségeket. 2. Az az egyensúly, amely a Napról a Földre és a légkörbe jutó sugárzás, illetve a Föld és a légkör által a világűrbe kisugárzott energia között átlagban fennáll. Általánosságban a 35. északi és déli szélességi körtől az Egyenlítőhöz közelebb fekvő területek több energiát nyelnek el, mint amennyit kisugározni képesek, az említett szélességi fokoktól a pólusok felé húzódó területek pedig több energiát sugároznak ki, mint amennyit elnyelnek. A kis széleségi körök mentén keletkező hőtöbblet légköri és tengeri áramlások révén jut el a sarkokhoz közelebb eső területekre.

hőmérsékleti együttható

Olyan együttható, amely valamilyen fizikai tulajdonság hőmérséklettel való változásának sebességét méri. Például egy anyag villamos ellenállásának ( ) nagysága így függ a Celsius-fokban mért hőmérséklettől: ; itt a C hőmérsékleten mért ellenállás, és pedig egy-egy állandó. Ha nagysága elhanyagolható, akkor az ellenállás hőmérsékleti együtthatója.

hőmérsékleti skálák

Eddig többfajta tapasztalati skálát is kidolgoztak a hőmérsékletmérésben: a Celsius-skála ma is általánosan használatos számos célra, és bizonyos országokban ma is ismeretes a Fahrenheit-skála. Mindkettő alappontokra épül, például a víz fagyás- és olvadáspontjára, és valahány hőmérsékletegységre osztja fel a két alappont közötti alapintervallumot (a Celsius-skála 100 fokra, a Fahrenheit-skála 180 fokra).

Tudományos célokra azonban a nemzetközi gyakorlati hőmérsékleti skála; angolul International Practical Temperature Scale, IPTS szolgál; ez igyekszik a lehető legszorosabban megfelelni a termodinamikai hőmérsékletnek, és egysége is a termodinamikai hőmérsékletegység, a kelvin. Az 1968-as változat (IPTS–68) 11 rögzített vonatkoztatási pontot használ, amelyeket a Celsius-féle és a termodinamikai hőmérséklettel is megadnak. A legutóbbi, az 1990-ben bevezetett változat (IPTS–90) 16 ilyen, kelvinben megadott pontra támaszkodik:

A hidrogén hármaspontja: 13,8033

A hidrogén forráspontja (33 321,3 Pa nyomáson): 17,035

A hidrogén forráspontja (101 292 Pa nyomáson): 20,27

A neon hármaspontja: 24,5561

Az oxigén hármaspontja: 54,3584

Az argon hármaspontja: 83,8058

A higany hármaspontja: 234,3156

A víz hármaspontja: 273,16 (0,01 C)

A gallium olvadáspontja: 302,9146

Az indium fagyáspontja: 429,7485

Az ón fagyáspontja: 505,078

A cink fagyáspontja: 629,677

Az alumínium fagyáspontja: 933,473

Az ezüst fagyáspontja: 1234,93

Az arany fagyáspontja: 1337,33

A réz fagyáspontja: 1357,77

Az ezek közé a pontok közé eső hőmérsékletértékek mérési eljárása is szabályozva van; kis hőmérsékleten (0 és 5 kelvin között) például a He és a He gőznyomásának mérésére lehet támaszkodni, nagy hőmérsékleten (1234,93 K felett) pedig sugárzási pirométeres mérésre.

hőpajzs

Különlegesen kialakított felület, amely az űrhajót vagy űrkabint a föld légkörébe való visszatérésekor megóvja a túlmelegedéstől. A lékörbe történő belépéskor, a levegőmolekulákkal való súrlódás következtében a kvarcszálakkal átszőtt, műanyaggal bevont felület felhevül, amitől a külső réteg elpárolog. Ilyen módon az energia 80%-át visszasugározza, és az űrhajót megóvja a túlzott hőmérséklet-emelkedéstől.

hősugárzás (sugárzó hő)

Szilárd testek, folyadékok vagy gázok elektromágneses hullám alakjában történő energiakisugárzása, mely hőmérsékletük következtében jön létre. A sugárzás áthalad a háromdimenziós téren. Anyagi közeg jelenlétében a sugárzás azt csak akkor és oly mértékben melegíti fel, amennyire a közeg képes a sugárzást elnyelni (disszipálni). Bár a hősugárzás a teljes elektromágneses spektrumot lefedi, nagy része normál hőmérsékleten az infravörös tartományba esik. Lásd fekete test; Planck-féle sugárzási törvény; Stefan–Boltzmann-törvény; Wien-féle eltolódási törvény.

hőszivattyú

Olyan berendezés, amely mechanikai munkavégzéssel hőt közvetít egy kisebb hőmérsékletű forrásból egy nagyobb hőmérsékletű tartományba. Lényegében egy más célra használt hűtőgép. Az egyik szakaszban a munkafolyadék gőz állapotban van, amit a kompresszor adiabatikusan összenyom, így a hőmérséklete megemelkedik. Utána áthalad a fűtőrácson, ahol hőt ad át a környezetnek (a melegítendő résznek), miközben lecsapódik. Ezután egy a párologtatóba kerül, ahol hőt vesz fel a környezetétől, és újra gőz halmazállapotba kerül. A ciklus azzal zárul, hogy a gőz visszajut a kompresszorba. A hőszivattyúkat gyakran kettős céllal alakítják ki, hogy télen fűtő, nyáron légkondicionáló berendezésként működjenek.

hőtágulás

Lásd tágulás.

hőtérképezés

Fénykép készítése a tárgyak által kibocsátott hősugárzás (infravörös sugárzás) észlelésével, mérésével és rögzítésével. Ide sorolhatjuk a a Föld felszínéről a levegőből készített felvételeket, az időjárási térképeket és a gyógyászati célú termográfiát.

hővezetési tényező

Lásd vezetőképesség.

Hubble, Edwin Powell

(1889–1953) Amerikai csillagász, dolgozott mind a Yerkes Obszervatóriumban, mind a Mount Wilson Obszervatóriumban. Vizsgálatainak többsége ködökre és galaxisokra vonatkozott, és ezeket 1926-ban osztályozta. 1929-ben bevezette a Hubble-állandót, amelynek segítségével megbecsülhette a Világegyetem méretét és életkorát. Róla nevezték el a Hubble űrtávcsövet.

Hubble-állandó

Az arány, amellyel a galaxisoknak, a vöröseltolódásból meghatározott, távolodási sebessége növekszik a távolsággal. Sokáig nem volt egyetértés az értékéről, a mérések 49 és 95 km s /megaparsec között változtak. A WMAP méréseinek legújabb kiértékelése szerint a Hubble-állandó 73 km s /megaparsec. A Hubble-állandó reciproka a Hubble-idő, a Világegyetem életkorára ad becslést, feltételezve, hogy egyenletes volt a tágulás. Valójában a Világegyetem valódi életkorának pontos meghatározásához figyelembe kell venni azt a megfigyelést, hogy a Világegyetem gyorsulva tágul. A konstanst Edwin Hubbleról nevezték el.

Hubble-törvény

Egy empirikus csillagászati törvény, amely szerint egy messzi galaxis Földhöz viszonyított távolodási sebessége arányos a Földtől mért távolságával. A törvény általában alakban írják fel, ahol a Hubble-állandó. A Hubble-törvényt Edwin Hubble állította fel 1929-ben. A törvény levezethető a táguló Világegyetem modelljeiből az általános relativitáselméletben.

Hubble űrteleszkóp

Egy távcső, amely a világűrből készített felvételeket, hogy elkerülje a Föld légkörében felmerülő nehézségeket. Ezek a képek fontos információkat szolgáltatnak a csillagászat és a kozmológia több kérdéskörére. A Hubble űrtávcsőt (nevét Edwin Hubble után kapta) 1990-ben indította el az Egyesült Államok Nemzeti Űrhajózási és Űrkutatási Hivatala (NASA). Miután egy hibás tükröt kijavítottak 1993-ban, a következő tudományos eredményeket érte el: (1) a Hubble-állandó és ezáltal a Világegyetem életkorának a megmérése; a mérések azt mutatták, hogy az ősrobbanás-elmélet módosításra szorul; (2) bizonyíték egy fekete lyuk létezésére a galaxisok középpontjában; (3) bizonyíték, hogy több esetben a kvazárokat nem veszi körül galaxis; (4) fénykép a Shoemaker-Levy üstökös darabjainak Jupiterbe csapódásáról; (5) fényképek az ismert legtávolabbi galaxisokról, amelyek azt mutatják, hogy a galaxisfejlődés elméletét módosítani kell.

hullám

A térben vagy valamilyen közegben tovaterjedő zavar. A haladó hullámban a rezgés révén energia terjed egyik pontról a másikra (lásd még stacionárius hullám). A vízfelszínen terjedő hullámok esetében például vízrészecskék emelkednek és süllyednek a hullám terjedése során, de maguk a részecskék nem haladnak együtt a hullámmal. Az ilyen hullámot transzverzális hullámnak nevezik, mert a rezgés merőleges a hullámterjedés irányára. Miközben a hullám a vízfelszínen tovaterjed, a víz felülete le-fel mozog. Az elektromágnese hullámok (lásd az ábrát) ugyancsak ilyen természetűek, az elektromos és a mágneseses tér mind egymásra, mind pedig a hullám terjedési irányára merőlegesen és időben periodikusan változik. Hanghullámok esetében a levegő a hullámterjedés irányában váltakozva hol összesűrűsödik, hol kitágul. Az ilyen hullámokat longitudinális hullámoknak nevezzük.

A hullám főbb jellemzői a terjedési sebesség, a frekvencia, a hullámhossz és az amplitúdó. A terjedési sebesség az időegység alatt megtett távolsággal egyenlő. A frekvencia az egységnyi idő alatt létrejövő teljes rezgések (ciklusok) száma, amit általában hertzben szokás megadni. A hullámhossz a hullám két, egymáshoz legközelebb eső, azonos fázisú pontjának méterben mért távolsága. Az amplitúdó a nyugalmi helyzettől számított maximális kitérés nagysága.

Az amplitúdó ( ) általában a maximum- és a minimumérték különbségének a fele. A hullámhossz ( ) és a frekvencia ( ) között egyszerű öszefüggés áll fenn, nevezetesen: , ahol a hullámterjedés sebessége. A haladó szinuszhullám (lásd az ábrát) által szállított energia arányos az mennyiséggel.

hullámalak

A hullámnak vagy a rezgést reprezentáló mintázatnak az alakja. Úgy lehet szemléltetni, hogy a periodikusan változó mennyiséget egy teljes hullámhossznyi távolságon a távolság függvényében ábrázoljuk. Lásd még szinuszhullám.

hullámcsomag

Olyan hullámok szuperpozíciója, amelyek között a hullámszámú hullámok dominálnak, de van közöttük néhány más, -hoz közeli hullámszámú hullám is. A hullámcsomag fogalma hasznos a kvantummechanikában, a szóródási jelenségek tanulmányozásánál. Az anyag és a fotonok lokalizált részecskéinek leírása egyaránt koncentrált hullámcsomagokkal lehetséges. A kvantummechanika Heisenberg-féle határozatlansági relációja a kvantummechanikai objektumok hullámcsomagként való leírásából vezethető le. A hullámcsomag mozgása és a neki megfelelő klasszikus részecske mozgása összhangban van egymással, ha a potenciál vátozása a hullámcsomag méretének nagyságrendjében nagyon kicsi. Ez a megállapítás Ehrenfest-tételként ismeretes, nevét Paul Ehrenfest (1880–1933) holland fizikusról kapta. Ehrenfest 1927-ben bizonyította be ezt a tételt.

hullámegyenlet

alakú parciális differenciálegyenlet, ahol

a Laplace-operátor (lásd Laplace-egyenlet). Ez az egyenlet írja le a hullám terjedését, ahol az elmozdulás, a terjedési sebesség. Lásd még Schrödinger-egyenlet.

hullámelmélet

Lásd fény.

hullámfront

Két- vagy háromdimenziós közeg egy görbéje vagy felülete, amelyen a hullám épp áthalad. A zavar összes egymással szomszédos, fázisban lévő pontjának a mértani helye. Homogén közegben, egy kis méretű hullámforrástól nagy távolságban a hullámfrontot síknak tekinthetjük. A napfény is sík hullámfronttal éri el a Föld felszínét.

hullámfüggvény

A kvantummechanika Schrödinger-egyenletében szereplő függvény. A hullámfüggvény egy matematikai kifejezés, ami függ a részecske térbeli koordinátáitól. Ha a adott rendszer egy részecskéjére (pl. egy elektronra vagy egy atomra) meg lehet oldani a Schrödinger-egyenletet, akkor – a peremfeltételektől függően – a megoldás a részecske megengedett hullámfüggvényeinek (a sajátfüggvényeknek) egy halmaza, mely függvények mindegyike egy-egy megengedett energiaszintnek (sajátértéknek) felel meg. A hullámfüggvény fizikai jelentése az, hogy abszolút értékének a négyezete, azaz egy adott pontban arányos annak valószínűségével, hogy a részecske a pontot tartalmazó térrészben megtalálható. Atomi elektronok esetében ez adja az atom- vagy molekulapályák gondolatának alapját.

hullámhossz

Lásd hullám.

hullámmechanika

A kvantummechanika egyik megfogalmazása, mely a kettős természetű, azaz hullám- és részecsketulajdonságokat is mutató entitásokat, amilyen az elektron is, a Schrödinger-egyenlettel írja le. Schrödinger 1926-ban terjesztette elő a kvantummechanikának ezt a megfogalmazását, s még ugyanebben az évben azt is megmutatta, hogy az ekvivalens a mátrixmechanikával. Figyelembe véve a de Broglie-hullámhosszat, Schrödinger olyan hullámmechanikát alkotott meg, ami hasonló viszonyban áll a newtoni mechanikával, mint a fizikai optika a geometriai optikával (lásd optika).

hullámmérő

Az elektromágneses sugárzás hullámhosszának mérésére szolgáló eszköz. A kb. 100 MHz frekvenciáig használható műszer egy hangolható áramkörből és egy kijelző készülékből áll, amely jelzi, hol következett be rezonancia. A hangolást egy változtatható kapacitású kondenzátorral biztosítják, amelyről a hullámhossz leolvasható. A rezonanciát pedig egy ampermérővel mutatják ki. Ennél magasabb frekvenciatartományban üregrezonátort használnak, ami egy hullámvezetőhöz csatlakozik. Egy méretváltoztató dugattyú állításával lehet szabályozni a rezonátor rezonanciafrekvenciáját.

hullámszám

Jele . Az egységnyi hosszra eső teljes hullámperiódusok száma. A hullámhossz reciprokának -szerese (lásd hullám).

hullámvektor

A hullámszámhoz társított vektor. Szabad elektronok esetén a kvantummechanikai leírás a hullámvektort és a impulzust a összefüggéssel kapcsolja össze, ahol a racionalizált Planck-állandó. A Bloch-tétel szerint szilárd testekben a hullámvektornak csak meghatározott értékei lehetnek, s úgy kell felfogni, mint a kristály eltolási szimmetriáihoz társított kvantumszámot.

hullámvezető

Üreges cső, amelyben viszonylag kis csillapítással lehet mikrohullámú elektromágneses hullámokat továbbítani. Sokszor téglalap keresztmetszetűek, de némelyiknek köralakú a keresztmetszete. Transzverzális elektromos (TE) módusú hullámokban az elektromos térerősség vektorának nincs a terjedés irányába eső komponense. A transzverzális mágneses (TM) hullámokban a mágneses térerősségnek nincs ilyen komponense.

Humphrey-sorozatok

Lásd hidrogénszínkép.

Hund-szabályok

Atomi spektrumokra vonatkozó empirikus szabályok, amelyek egy sokelektronos atom két ekvivalens (azaz megegyező és kvantumszámú) elektronja által alkotott konfiguráció legalacsonyabb energiaszintjét adják meg. (1) A Pauli-féle kizárási elvvel összhangban a legalacsonyabb energiaszintű állapotnak a maximális a multiplicitása. (2) Amellett, hogy az (1) szabály érvényes, a legalacsonyabb energiaszintű állapotban az elektronok pályaperdületének összege maximális. Ezeket a szabályokat Friedrich Hund (1896–1997) német fizikus tette közzé 1925-ben. A Hund-szabályokat az atomok kvantumelmélete magyarázza az elektronok közötti taszítóerőt, valamint az elektronok és az atommag közötti vonzóerőt figyelembevevő számításokkal.

húr

Az elemi részek fizikájában és a kozmológiában (kozmikus húr) használt egydimenziós objektum. A húrelmélet (a kvantumtérelméletben alkalmazott) potszerű elemi részecske fogalmát egy vonallal vagy egy hurokkal (zárt húrral) helyettesíti. A részecske állapotait a húr állóhullámai reprezentálják. A húrelmélet és a szuperszimmetria összekapcsolásából alakult ki a szuperhúr elmélet.

Huygens, Christiaan

(1629–1695) Holland csillagász és fizikus, aki 1666 és 1681 között a Párizsi Tudományos Akadémián dolgozott. 1681-ben visszatért szülőhelyére, Hágába. 1657-ben készítette el az első ingaórát és újításokat vezetett be a csillagászati távcsöveken (mellyel 1655-ben felfedezte a Szaturnusz Titán nevű holdját). Legnagyszerűbb teljesítménye a fény hullámelmélete, amelyet 1690-ben tett közzé (lásd Huygens-elv).

Huygens-elv

A hullámfront minden egyes pontja másodlagos hullámok forrása. Azaz ha valamely időpontban ismerjük a hullámfront helyzetét, akkor egyszerű szerkesztéssel bármely későbbi időpontban is meg tudjuk adni azt. Ezt az elvet először Christiaan Huygens alkalmazta.

hűtőkeverék

Alacsony hőmérsékletet előállító keverék. Például a jég és nátrium-klorid keveréke ℃ hőmérsékletet biztosít.

hűtőközeg

A hőnek egy szerkezetről, vagy a hőmérséklet szabályozása, vagy energia kinyerése céljából, (többnyire mesterségesen hajtott) hőáramlással való elszállítására használt folyadék. Egy vízhűtéses autómotorban a hűtőközeg víz (vagy fagyállós víz), amelyet a motor körül szivattyúznak, és a hűtőrácson hűtenek. Egy atomreaktorban a hűtőközeg a reakció hőjét szállítja a reaktormagból a hőcserélőbe vagy a gőzfejlesztőbe. A gázhűtésű reaktorokban a hűtőközeg általában széndioxid. Némelyik reaktornál a nagynyomású vizet vagy a forrásban levő vizet egyben hűtőközegként és moderátorként is használják. Gyors reaktorok esetében hűtőközegként folyékony nátriumot használnak.

hypermetropia (hyperopia)

Túllátóság. Olyan látási hiba, amelyben a szemlencse nem képes megfelelően alkalmazkodni ahhoz, hogy a közeli tárgyak képét a retinára vetítse. Az oka többnyire nem a lencserendszer elváltozása, hanem a szemgolyó hosszának rövidebb volta. A betegnek szemüvegként gyűjtőlencsére van szüksége, amely a képet a retina mögül annak felszínére hozza. Lásd az ábrát.