Ugrás a tartalomhoz

Fizikai kislexikon

Patkós András (2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

M

M

Mach-féle szám

Egy hányados, valamilyen merev testnek (repülőgépnek) valamilyen közeghez (levegő) viszonyított sebessége osztva az adott közegben ugyanolyan nyomás és hőmérsékleti feltételek mellett mért hangsebességgel. Ha a Mach szám nagyobb 1-nél, akkor a mozgás szuperszónikus. 5 Mach felett hiperszónikus sebességről beszélünk. Nevét Ernst Machról (1838–1916) kapta.

Maclaurin sor

Lásd Taylor sor.

Madelung-szabály

Atompályákra érvényes közelítő szabály, amely azt mondja ki, hogy a pályák az érték növekedésének sorrendjében töltődnek fel, s ha két vagy több pályához ugyanaz az érték tartozik, akkor az a pálya töltődik fel előbb, amelyhez nagyobb érték tartozik. Ezt a szabályt Erwin Madelung (1881–1972) vezette be 1936-ban. A szabály alól vannak kivételek, de ezeknek adható elméleti magyarázata.

mag

1. Egy tekercs belsejében végigúzódó, mágnesezhető anyagból készült rúd, vagy keret, amely megnöveli a tekercs induktivitását. Transzformátorokban, elektromágnesekben továbbá elektromos gépek forgórészében (rotorjában) vagy állórészében használják ezeket. Ilyen magok réteges fémlemezekből, vasból vagy ferromágneses szemcsék több réteg szigetelő kötőanyagba préselt lapjaiból állnak (porvasmag). 2. Egy nukleáris reaktor belső része, ahol a nukleáris reakciók zajlanak. 3. Azok az eszközök, amelyek bizonyos típusú számítógépekben a memóriát alkotják. 4. Egy bolygó, vagy csillag központi tartománya.

Magas hőmérsékletű szupravezetés

Lásd szupravezetés.

magassugárzó

Olyan, kisméretű hangszóró, amely a viszonylag magas frekvenciák visszaadására képes (5 kilohertztől felfelé). A HIFI-berendezésekben mélysugárzóval kombinálva használják.

Magellán felhők

A Tejútrendszerhez közel elhelyezkedő két kisebb galaxis, amelyek csak a déli féltekéről láthatók. Elsőként Ferdinand Magellan (1480–1521) jegyezte fel őket 1519-ben.

magerő

Erős vonzóerő az atommag nukleonjai között, ami az atommagot összetartja. Szorosan egymás melletti nukleonok esetén (körülbelül m) ezek az erők párszázszor erősebbek, mint az elektromágneses erők. Lásd fundamentális kölcsönhatások.

magfizika

A fizika azon ága, amely az atommagokkal és kölcsönhatásaikkal foglalkozik, különös tekintettel a nukleáris energia termelésére.

magfúzió

1. A magreakciók azon típusa, melyben kis atomszámú atomok magjai egyesülnek és nehezebb atommagot hoznak létre, miközben nagymennyiségű energiát bocsátanak ki. A maghasadás reakcióiban neutront használnak arra, hogy a nagy atommagot széthasítsák, ezzel szemben a magfúziónál magát a két reakcióba lépő atommagot kell összeütköztetni. Mivel mindkét atommag pozitívan töltött, nagy taszítóerő hat köztük, melyet csak úgy lehet legyőzni, ha a kölcsönható atommagoknak nagyon nagy a mozgási energiájuk. Ilyen nagy mozgási energia K nagyságrendű hőmérsékletet követel meg. Mivel a megkövetelt kinetikus energia az atommag töltésének (vagyis atomszámának) függvényében növekszik, az olyan reakciókat, melyben kis atomszámú atommagok szerepelnek, könnyebb létrehozni. Az ilyen nagy hőmérsékleten a fúziós reakció már önfenntartó lesz; a kölcsönható anyag plazma (vagyis atommagok és szabad elektronok) formájában lesz jelen, az atommagok elegendően nagy energiával rendelkeznek ahhoz, hogy az elektromos taszítóerőt legyőzzék. A fúziós bombában (hidrogénbomba) (lásd nukleáris fegyverek) és a csillagokban ezen a módon történik az energiatermelés. A tudósok úgy remélik, hogy a módszer az emberiség energiaforrásaként is hasznosítható lesz a termonukleáris reaktorokban.

Nagy erőfeszítéseket szenteltek az ezekkel kapcsolatos kutatásoknak, de még mindig számottevő probléma maradt megoldatlan.

Tipikus fúziós reakciók, a reakció során kibocsátott energiával

Összehasonlításképpen egy vízmolekula hidrogénből és oxigénból való keletkezésekor felszabaduló energia J.

Igen sok munkát fektetnek be jelenleg az úgynevezett hideg fúzióval kapcsolatos kutatásokba, vagyis olyan fúzióba, mely alacsonyabb hőmérsékleten is létrejöhet, mint ami atommagok közti elektrosztatikus taszítóerő legyőzéséhez szükséges. A legkecsegtetőbb megközelítésnek jelenleg a mezon-katalizált fúzió tűnik, melyben a deutérium atomok elektronját müonokkal helyettesítik, amely így a deutérium ’müon-atomja’ lesz. Mivel a müon tömege 207-szerese az elektronénak, így a deutérium müon atomja sokkal kisebb. így képes arra, hogy egy másik deutérium atomot sokkal jobban megközelítsen, hogy létrejöhessen a magfúzió. Az elképzelések szerint a müon a fúziós reakció során felszabadul, majd újabb müon-atomot hoz létre, és a folyamat folytatódik. A korlátozó tényező a müon rövid élettartama, amely korlátozza az általa katalizálható reakciók számát. 2. Új transzaktinid elemek előállítása egy elem atommagjait egy másik elem pontosan megválasztott olyan energiájú atommagjaival bombázva, amivel bekövetkezhet az új elem magját létrehozó fúziós reakció.

maghasadás

Magreakció, melynek során egy nehéz atommag (mint pédául az urán) két részre (hasadványmagokra (hasadási termékekre)) hasad, melyek ezután még két vagy három neutront sugároznak ki. A reakció során felszabaduló mozgási energia az eredeti atommag tömege valamint a hasadványmagok, és a kibocsátott neutronok össztömege közötti különbségével egyenértékű. A maghasadás mind spontán, mind pedig az anyag neutronokkal való besugárzásának eredményeként is létrejöhet. Például egy lassú neutron hatására az urán-235 magjának bomlási folyamata a következö:

A hasadás során felszabaduló energia hozzávetőlegesen J atommagonként. Egy kg -ra ez megawattóra, ami tonna szén elégetésekor keletkező energiával egyezik meg. A maghasadás folyamatát használják az atomreaktorokban és az atombombában (lásd nukleáris fegyverek).

mágikus számok

A különlegesen stabil szerkezetű atommagban található neutronok illetve protonok száma. Mind protonokra, mind neutronokra a mágikus számok és az 52. Neutronokra ezeken kívül a 126 és 184, protonokra pedig a 114 szintén mágikus szám. Az atommagok stabilitása és a mágikus számok közti kapcsolat vezetett az atommagok héjmodelljének megkonstruálására, az atom elektronhéj modelljének analógiájára.

mag izoméria

Speciális tulajdonság, ami azt eredményezi, hogy ugyanannyi neutronnal és ugyanannyi protonnal rendelkező atommagok élettartama különböző lehet. A jelenség akkor lép fel, ha az atommagok különböző instabil kvantumállapotokban lehetnek, melyekből gammasugárzással egy alacsonyabb energiájú gerjesztett állapotba, vagy alapállapotba bomlanak el. Ha egy bizonyos gerjesztett állapot szokatlanul stabil, akkor izomérnek nevezzük, bár nincs szigorú határ az izomér és a normális bomlások megkülönböztetésére.

magmágneses rezonancia (NMR)

Meghatározott frekvenciájú elektromágneses sugárzásnak egy nemnulla mágneses momentummal rendelkező atommag által külső mágneses térben történő elnyelése. A jelenség akkor lép fel, ha az atommagnak nem nulla a spinje, amely esetben úgy viselkedik, mint egy apró mágnes. Külső mágneses mezőben az atommag mágneses momentum vektora precesszál a külső tér iránya körül, de a kvantumfeltételek miatt csak bizonyos irányok megengedettek. így a hidrogén esetében (amelynek spinje ) a külső tér jelenlétében csak két, kis mértékben eltérő energiájú állapot lehetséges. A magmágneses rezonancia az ezen szintek energiájának különbségével egyenlő energiájú fotonsugárzás elnyelése, amely az alacsonyabb energiaszintről a magasabbra történő átmenetet indukál. A gyakorlati alkalmazásokban az energiaszintek különbsége kicsi, és a sugárzás az elektromágneses spektrum rádiófrekvenciás tartományában található. Ez függ a térerősség nagyságától.

Az NMR alkalmazható atommagok mágneses momentumának pontos meghatározására. Ezen felül mint pontos magnetométer alkalmazható mágneses terek erősségének mérésére. Az orvostudományban kifeljesztették a mágneses rezonancia képalkotást (magnetic resonance imaging, MRI), amelynek segítségével mágneses rezonanciás technológiával lehet szövetekről képet alkotni. Lásd a mellékletet.

Az NMR legfőbb alkalmazása az NMR spektroszkópia néven ismert, a kémiai analízishez és szerkezetmeghatározáshoz használatos technika. Ez azon a tényen alapszik, hogy a molekulában az elektronok valamelyest leárnyékolják a külső mágneses teret az atommagok számára, így a különböző atomok esetében kissé eltérő frekvencián történik elnyelés (vagy kissé különböző térerősségnél, ha a frekvencia rögzített). Ez a jelenség a kémiai eltolódás néven ismert. Az NMR spektroszkópiában kétféle módszer létezik. A folytonos hullám (continuous wave, CW) NMR-ben a vizsgált mintát egy kis tartományban meghatározott módon változtatható, erős mágneses térbe helyezik. A besugárzás egy rögzített frekvenciával történik, és egy detektor a minta helyén létrejövő mágneses teret figyeli. Ahogyan a tér változik, bizonyos értékeknél az átmeneteknek megfelelő elnyelés történik, melynek hatására a mágneses tér billegni kezd, jelet indukálva a detektorban. A Fourier-transzformációs (FT) NMR rögzített mágneses mezőt használ, és a mintát a frekvenciák egy tartományát felölelő, nagy intenzitású besugárzó impulzus éri. A keletkezett jel matematikai analizálása után kapható meg az NMR spektrum. A legtöbbször vizsgált atommag a . Például az etanol ( ) NMR spektrumában a hidrogénatom három különböző környezetének megfelelően három csúcs található 3:2:1 arányban. A molekulában található spinek közötti kölcsönhatás következtében a csúcsoknak finomszerkezete is van. NMR spektroszkópiához más atommagok is használhatók (pl.  , , ), azonban ezeknek általában kisebb a mágneses momentuma és kisebb mennyiségben fordulnak elő, mint a hidrogén. Lásd még elektronspin rezonancia.

magmodellek

Az atommag soktestproblémájának összetettsége miatt különböző modelleket javasoltak, hogy azok az atommag viselkedésének különböző aspektusait megmagyarázzák. A héjmodellben a nukleonokat majdnem teljesen független részecskéknek tekintik. A cseppmodellben pedig ezzel ellentétben az atommagban lévő összes nukleont úgy tekintik, amelyek kollektíven - legjobban egy folyadék molekuláihoz hasonlóan - viselkednek. Mivel a két modell fizikai szempontból nagyon különböző, fontos hogy megkülönböztessük azokat a körülményeket, melyek esetén az adott modell alkalmazható, továbbá az is kívánatos lenne, hogy megvalósíthassuk a két különböző modell egyesített megértését. Figyelemreméltó sikereket értek el a sok-nukleon probléma területén a kvázirészecskék és a kollektív gerjesztések kölcsönhatásainak vizsgálatával. Ez lehetővé teszi, hogy bonyolultabb modelleket alkossanak, melyek mind a héjmodellt és mind a cseppmodellt magukban foglalják.

mag momentum

Az atommag elektromos illetve mágneses momentuma, melyek a mag gömbszimmetrikustól eltérő töltéseloszlásának, illetve az atommagot felépítő nukleonok saját spinje és bolygómozgása következtében jönnek létre.

mágnes

Egy mágneses anyagdarab (lásd mágnesesség), amelyet felmágneseztek és ezért mágneses tér veszi körül. Azt a mágnest, amely többnyire rúd vagy patkó alakú, és amely jelentős mágnesezettséget tart meg korlátlan ideig (akkor, ha nem melegítik, ütik vagy teszik ki extrém mágneses térnek), állandó mágnesnek nevezik. Lásd még elektromágnes.

mágneses állandó

Magyarul nem használatos. Lásd permeabilitás.

mágneses bezárás

Lásd termonukleáris reaktor.

mágneses buborékmemória

A számítógép-memória egy típusa, melyben az információt valamilyen anyagnak egy kis mágneses tartománya tárolja. A mágneses memóriát olyan anyagokból készítik, amelyek egyik irányban könnyen, de az arra merőleges irányban nehezen mágnesezhetők. Az ilyen anyagból készített vékony filmet egy nem mágneses hordozóra viszik fel, együttesen ezek alkotják a buborékmemória-chipet. Amikor ezt a chipet két állandó mágnes közé helyezik, (mágneses buboréknak nevezett) henger alakú domének jönnek létre. Ezek a buborékok azonos polarizációjú mágneses tartományokat alkotnak, mely tartományokat ellentétes polarizációjú tartományok vesznek körül. Az információt az reprezentálja, hogy egy adott tárolóegységben, adott helyen jelen van-e a buborék vagy nincsen jelen. Az információt egy forgó mágnesen tér segítségével olvassák ki. Egy chip mérete tipikusan 15 vagy 25 mm , mely két állandó mágnes és két, forgó mágneses terű tekercs közé van zárva. Minden egyes chip kb. egymillió bit információt képes tárolni.

mágneses domén

Lásd mágnesesség.

mágneses ellenállás

(magnetoresistance) Egy fém ellenállásának megnövekedése mágneses tér jelenlétének következtében, amely tér megváltoztatja az elektronok pályáját. Szokásos hőmérsékleteken a mágneses tér következtében fellépő ellenállás-változás kicsi, de nagyon alacsony hőmérsékleteken a növekedés jelentős. A mágneses ellenállás elmélete túlságosan bonyolult ahhoz, hogy a fémek elektromos vezetését leíró egyszerű modellben kvantitatívan meg lehessen magyarázni. A kvantitatív leíráshoz figyelembe kell venni a fémek energiasáv szerkezetét.

mágneses erő

Mágneses térben egy mágneses pólusra vagy mozgó elektromos töltése ható vonzó vagy taszító erő.

mágneses fluxus

Jele . A mágnesesség mértéke, amely figyelembe veszi a mágneses tér erősségét és kiterjedését is. Egy -re merőleges felületelemen átmenő fluxus . A fluxus SI mértékegysége a weber.

mágneses fluxussűrűség

Lásd mágneses tér.

mágneses indukcióvektor

Lásd mágneses tér.

mágneses intenzitás

A mágneses térerősség ( ) magyarul nem használatos, alternatív megnevezése. Lásd mágneses tér.

mágneses kör

Egy zárt görbe, amely által bezárt felületen mágneses fluxus halad át. A fluxust tartalmazó pálya csak akkor tisztán körülhatárolt, ha nagyrészben vagy teljes egészében ferromágneses vagy más jó mágneses tulajdonságú anyagokban halad, erre példák többek közt a transzformátorok magjai és az elektromos gépek vas alkatrészei. Ezeknek az elemeknek a tervezésénél gyakran segítségül hívják az elektromos áramkörökhöz való hasonlóságot. A magnetomotoros erő az elektromotoros erőnek, a mágneses fluxus az elektromos áramnak, míg a reluktancia a mágneses ellenállásnak a megfelelője. Ugyanakkor tényleges áramlás nincs a mágneses körben.

mágneses kvantumszám

Lásd atom.

mágneses momentum

(mágneses nyomaték) Mágneses mezőben elhelyezkedő mágnesre, áramjárta tekercsre vagy mozgó töltésre ható maximális forgatónyomatéknak ( ) és a mágneses térerősségnek a hányadosa. így ez a mágnes vagy áramjárta tekercs erősségének mértéke. A Sommerfeld-féle megközelítésben ez a mennyiség (időnként nevezik még elektromágneses momentumnak vagy mágneses terület-momentumnak is). A Kennelly-féle megközelítésben a mennyiség (másik elnevezése mágneses dipólus-momentum vagy mágneses dipól-momentum).

térerősségű mágneses térbe helyezett mágnes esetén akkor lesz maximális a forgatónyomaték ( ), amikor a mágnes tengelye merőleges a mezőre. menetes, keresztmetszetű és áramot vezető tekercs esetén megmutatható, hogy a mágneses momentum vagy , ahol a mágneses permeabilitás. A mágneses momentum SI mértékegysége az .

Egy pályaelektron pályamenti mágneses momentummal rendelkezik. Itt az elektron pályamenti mozgásából származó ekvivalens köráram erőssége, amelyet az kifejezés ad meg, ahol az elektron töltése és a szögsebessége. Tehát a pályamenti mágneses momentum , ahol a pálya területe. Ha az elektronnak van spinje is, amit úgy lehet elképzelni mintha saját tengelye körül is forogna, akkor van spin mágneses momentuma is (lásd spin), az atommagoknak szintén van mágneses momentuma (lásd mag momentum).

mágneses monopólus

Egy képzeletbeli, izolált, elemi északi vagy déli mágneses pólus. A mágneses tér forrásaként posztulálták analógiában azzal, ahogy egy elektromosan töltött részecske elektromos mezőt hoz létre. Számos zseniális kísérletet terveztek a monopólusok detektálására, de mindeddig egyik sem szolgáltatott egyértelmű eredményt. Bizonyos, Higgs bozont tartalmazó, nagy egyesített mértékelméletek megjósolták mágneses monopólusok létezését. Konkrétan, egyes nagy egyesített elméletek nagyon nehéz monopóluskat jósolnak (melyeknek a tömege GeV nagyságrendjébe esik). Mágneses monopólusok létezését jósolják még Kaluza–Klein elméletek és a szuperhúr elmélet is.

mágneses-optikai csapda

Lásd lézeres hűtés.

mágneses palack

A hely függvényében változó mágneses tér, amelyet plazma tárolására használnak kísérleti jellegű termonukleáris berendezésekben. A termonukleáris reakció hőmérsékletén ( K) minden ismert anyag elpárologna, a plazmát ezért úgy kell tárolni, hogy semmilyen anyag felületével se kerüljön kapcsolatba. A mágneses palack ezt biztosítja, azáltal, hogy eltaszítja a határaitól a plazmát alkotó mozgó töltött részecskéket.

mágneses permeabilitás

Lásd permeabilitás.

mágneses potenciál

Lásd magnetomotoros erő.

mágneses rezonancia képalkotás (MRI)

Lásd magmágneses rezonancia. (Lásd a mellékletet.)

MÁGNESES REZONANCIA KÉPALKOTÁS (MRI)

A magmágneses rezonancia (NMR) jelenségen alapuló diagnosztikai képalkotási technika. Az NMR egy olyan folyamat, amelyben a protonok nagy mágneses térrel és rádióhullámokkal kölcsönhatva elektromos impulzusokat keltenek, amelyeket a számítógépes tomográfiához hasonló módon lehet kiértékelni. Az NMR orvosi alkalmazása az 1950-es években kezdődött, de az első élő betegről történő képalkotásra csak az 1970-es évek végén került sor. Az MRI által készített képek hasonlóak a röntgensugárzást használó számítógépes tomográfia képeihez, itt azonban nincs sugárzási kockázat.

Az MRI magas költségében a fő tényező a nagyon erős (0,1–2 tesla) mágneses terek előállításához szükséges szupravezető mágnes. A tekercsek előállításához egy –269℃-on szupravezetővé váló niobium–titánium ötvözetet használnak, melyek folyékony héliumba merülnek. Erre a nagy mágneses mezőre két irányban kisebb, ismert gradiensű mágneses teret szuperponálnak. Ezen gradiens mezők a műszer minden pontjában eltérő mágneses térerősséget hoznak létre (lásd az ábrát).

A beteg szöveteiben levő bizonyos atomok magjának van spinje, amelynek következtében apró atomi mágnesként viselkednek. Az erős mágneses tér jelenlétének az a célja, hogy ezen atomi mágneseket irányba állítsa. Miután ez a beállás megtörtént, a vizsgált területet rádiófrekvenciás (RF) impulzusokkal besugározzák. Rezonancia frekvenciájú RF impulsusok esetén a vizsgált atommag Larmor-precesszióba kezd. Erre a jelenségre úgy lehet gondolni, hogy az atomi mágnesek „elbillennek” az erős mágneses tér beállításához képest. Az atomi mágnesek precesszálnak vagy „inognak” az erős mágneses tér, mint tengely körül, miközben az atommagok visszanyerik a mezőhöz képesti beállásukat.

Az atommag állandósult állapotába történő visszaállás sebessége két paramétert szolgáltat, az ún. relaxációs időket. Mivel az atommagok relaxációs idejei függenek az atommag atomi környezetétől, ezért ezek alkalmazhatók az atommagok azonosítására. A mágneses térben az atommag precessziója hatására létrejövő kis változások áramokat indukálnak a vevő tekercsekben. Ezeket a jeleket digitalizálják, majd egy számítógép memóriájában tárolják.

A keletkező RF impulzusok méretei és sorozatai alapján a legkülönbözőbb rezonancia-helyzeteket azonosítják. Ismerve a mágneses térerősség értékét a vizsgálandó tartomány minden pontjában, ezen sorozatok analizálása során a rezonancia jelek visszafejthetők, és a beteg szöveteinek összetétele megbecsülhető. Ezután az összetételről egy három dimenziós térkép készíthető, melyen a különböző szövetösszetételek közötti kontraszt szinezéssel érzékeltethető.

mágnesesség

Mágneses mezővel kapcsolatos jelenségek összessége. Amikor elektromos áram folyik mindig gerjesztődik mágneses mező. Mivel az atomi elektronok pályamenti mozgása és spinje is kis köráramokkal ekvivalens, ezért az egyes atomok mágneses mezőt hoznak létre maguk körül, ha az atomi pályán mozgó elektronoknak van egy eredő mágneses momentuma az impulzusmomentumuk következtében. Egy atom mágneses momentuma az atom összes elektronjának pályamenti mozgásából és spinjéből származó mágneses momentumainak a vektori összege. Egy anyag makroszkopikus mágneses tulajdonságai az anyagot alkotó atomok és molekulák mágneses momentumaiból származnak. Különböző anyagok különbözőképpen reagálnak külső mágneses tér hatására; a mágneses viselkedés szempontjából négy fő csoport létezik:

(a) Diamágnesesség esetén a mágnesezettség a külső térrel ellentétes irányú, azaz a szuszceptibilitás negatív. Jóllehet minden anyag diamágneses, de ez gyenge effektus, amelyet elrejthet egy másik, erősebb mágneses tulajdonság. A diamágnesesség az atomi elektronpályákban a külső mágneses tér hatására bekövetkező változások következménye: a változások olyan irányúak (a Lenz-szabállyal összhangban), hogy az általuk keltett külső fluxust csökkentse. Ezáltal az ilyen anyagban gyenge negatív szuszceptibilitás ( m mol ) és egynél alig kisebb relatív permeabilitás lép fel.

(b) Paramágnesesség esetén az anyag atomjainak vagy molekuláinak van eredő pálya vagy spin mágneses momentuma, a momentumok pedig képesek arra, hogy a külső tér irányába beálljanak. Ezért ezeknek az anyagoknak pozitív (de kicsi) a szuszceptibilitásuk és a relatív permeabilitásuk kicsit nagyobb egynél. Minden olyan atom vagy molekula paramágneses, amelyekben párosítatlan elektronok vannak, leggyakoribb példák a szabad atomok, szabad gyökök és az átmeneti fémek olyan vegyületei, amelyek betöltetlen elektronhéjakat tartalmaznak. Előfordul fémekben is, a vezetési elektronok spinkéből származó mágneses momentumok következtében.

(c) Ferromágneses anyagokban, bizonyos hőmérsékleti tartományban eredő atomi mágneses momentumok vannak jelen, amelyek úgy rendeződnek el, hogy marad mágnesezettség a külső tér kikapcsolása után is. Bizonyos hőmérséklet, a Curie-pont (vagy Curie hőmérséklet), alatt a ferromágneses anyagra kapcsolt növekvő mágneses tér növekvő mágnesezettséget eredményez egészen egy nagy értékig, a telítettségi mágnesezettségnek nevezett értékig. Ennek az oka az, hogy a ferromágneses anyagok kis (1-0,1 mm átmérőjű), doménnek nevezett, mágnesezett tartományokból állnak. Egy anyagdarab teljes mágneses momentuma a domén-komponensek mágneses momentumainak vektori összege. Minden egyes doménen belül az egyedi atomi mágneses momentumok spontán módon rendeződnek a kicserélődési kölcsönhatás következtében. Ez a kölcsönhatás azt tükrözi, hogy az atomi elektronok spinjei párhuzamosak-e vagy antipárhuzamosak (azaz ellentett irányúak). Egy nem mágnesezett ferromágneses anyagdarabban, ugyanakkor, a domének mágneses momentumai nem rendeződnek egy irányba. Külső tér jelenlétében azok a domének, amelyek párhuzamosak a külső térrel megnövekednek a többi domén terhére. Nagyon erős külső tér esetén az összes domén a külső mező irányába rendeződik, és ez biztosítja a nagy megfigyelt mágnesezettséget. A vas, nikkel, kobalt és ötvözeteik ferromágnesesek. A Curie-pont fölött a ferromágneses anyagok paramágnesessé válnak.

(d) Néhány fém, ötvözet és az átmeneti elemek sói egy másfajta mágneses tulajdonságot mutatnak, amelyet antiferromágnességnek neveznek. Ez egy bizonyos, Néel-hőmérsékletnek nevezett, hőmérséklet alatt következik be, amikor az atomi mágneses momentumok spontán rendezett mátrixba állnak, amelyben felváltva fordított irányban állnak a momentumok. Ennek következtében nincs eredő mágneses momentum külső tér hiányában. Mangánfluoridban, például, ez az egymással szemben álló (antiparallel) rendeződés 72 K-es Néel hőmérséklet alatt következik be. Ennél kisebb hőmérsékleteken a spontán rendeződés megakadályozza annak a szokásos tendenciának az érvényesülését, hogy a külső tér irányába álljanak. A Néel hőmérséklet fölött az anyag paramágneses.

Az antiferromágnességnek egy speciális formája a ferrimágnesség, egy olyan fajta mágneses tulajdonság, amelyet a ferritek mutatnak. Ezekben az anyagokban a szomszédos ionok mágneses momentumai egymással ellentétes irányúak, de különböző erősségűek, vagy pedig az egyik irányba mutató mágneses momentumok száma nagyobb, mint az ellenkező irányúaké. A ferrit-rácsokban a ritkaföldfém ionok megfelelő kiválasztásával speciális mágnesezettséggel rendelkező ferrimágneses anyagokat lehet tervezni, amelyeket elektromos berendezések egységeiben használnak.

mágneses szuszceptibilitás

Lásd szuszceptibilitás.

mágneses tér (mező)

Egy mágneses test vagy áramjárta vezető körül megtalálható erőtér (lásd mágnesesség). A mágneses térben egy mágneses dipól forgatónyomatékot érezhet, egy mozgó töltés erőt érzékelhet. A mező erősségét és irányát a mágneses indukcióvektorral (vagy mágneses fluxussűrűséggel) lehet jellemezni, jele . Leírható még mágneses térerősséggel is, jele .

A mágneses indukcióvektor vektormennyiség, a mágneses erőre merőleges felületen az egységnyi felületre jutó mágneses fluxus. A tér hatásának segítségével lehet definiálni, például , ahol a sebességgel mozgó töltés által tapasztalt erő, ha a töltés a mezővel szöget bezárva halad. SI mértékegysége a tesla.

A mágneses térerősség szintén vektormennyiség, -vel a következő kapcsolatban áll

ahol a közeg permeabilitása. A térerősség SI mértékegysége az amper/méter ( ).

mágneses térerősség

Lásd mágneses tér.

mágneses tükör

Eszköz, melyet arra használnak, hogy a plazmát a termonukleáris kísérleti berendezésben tartsa. A konténment-cső (az a térrész, ahol a fúzió végbemegy) végén erős mágneses teret tartalmazó tartomány van. A tartományba belépő ionok irányt váltanak, és visszatérnek a plazmába. Lásd még mágneses palack.

mágneslemez

Általában 35,6 cm átmérőjű sima alumíniumlemez, amelynek felületét mindkét oldalon mágneses vas-oxid borítja. A lemezeket számítógépek tárolóegységeként használják, általában 10 lemez alkot egy csomagot. Az adatok tárolása a lemez mindkét oldalán koncentrikusan elhelyezkedő nyomvonalakon (trekkeken) történik. Centiméterenként maximum 236 nyom van. A lemez 3600 fordulat/perc fordulatszámmal forog, az írás és olvasás egy író-olvasó fej segítségével történik. Lásd még flopi diszk.

mágneszár

Egy lágyvasdarab, amivel a használaton kívüli állandó mágnes pólusait rövidre zárják. Csökkenti a mágneses mező szóródását, így megőrzi a mágnesezettséget.

mágnesszalag

Ferromágneses anyaggal – vasoxid-porral, krómdioxiddal vagy a jó minőség érdekében tiszta vasreszelékkel – bevont műanyagszalag. Adattárolásra szolgál, vagy magnetofonkészülékben játsszák le, vagy számítógéppel olvassák le. Az információ rögzítése úgy történik, hogy a szalag elhalad az írófej nyílása alatt, amelynek mágneses terét a rögzíteni kívánt információnak megfelelően modulálják. Az információt a szalagon lévő egyes vasoxid-részecskék mágneseződési iránya őrzi. A mágneses tér hatására nem maguk a részecskék fordulnak el, hanem mágnesezettségük iránya változik az információnak megfelelően. A hangfrekvenciás felvevőkben nagyfrekvenciás (75–100 kHz-es) előfeszültséggel csökkentik a zajt és könnyítik meg az átrendeződést. A lejátszás a felvétel fordítottja: a szalag elhalad az olvasófej nyílása alatt, melynek tekercsében az indukció a jeleknek megfelelő elektromotoros erőt (feszültséget) kelt.

magnetobremsstrahlung

Lásd szinkrotron sugárzás.

magnetohidrodinamika (MHD)

Mágneses tér és vezető folyadék közötti kölcsönhatások vizsgálata. Az MHD fontos a szabályozott termonukleáris reakciók vizsgálatában, ahol a vezető folyadék mágneses tér által bezárt plazma. További fontos alkalmazás a magnetohidrodinamikai generátor (lásd az ábrát). A nyitott ciklusú MHD generátorban oxigénben vagy előmelegített nagynyomású levegőben égetnek fosszilis üzemanyagot, amelybe alacsony ionizációs potenciálú elemet (mint például káliumot vagy céziumot) kevernek. Ez az elem termikusan ionizálódik az égés hőmérsékletén (általában 2500 K-en), amellyel elegendő szabad elektron keletkezik (azaz ), ami jó vezetőképességet biztosít. A mozgó vezető folyadék és a mozgásra merőlegesen alkalmazott erős mágneses tér kölcsönhatása a Faraday-féle indukciós törvény szerint elektromotoros erőt indukál, csak most a konvencionális generátor szilárd vezető anyaga helyett vezető folyadék szerepel. A folyadék egységnyi térfogatára jutó kimenő teljesítmény ( ) a következő , ahol a folyadék vezetőképessége, a sebessége, a mágneses indukcióvektor, egy konstans. Ilyen típusú berendezéseket használnak néhány erőműben, ahol rövid ideig tartó nagy igényeket szolgálnak ki, továbbá segítségükkel a gőzturbinás generátorok termodinamikai hatásfokát 40 %-ról 50 %-ra lehet emelni. Kísérleti zárt ciklusú rendszerekben a folyadékot folyamatosan áramoltatják körbe egy kompresszorral. A folyadék céljára felfűtött és vezető részecskékkel ellátott nemesgázt vagy folyékony fémet használnak.

magnetokémia

A fizikai kémia egy ága, amely vegyületek mágneses tulajdonságainak vizsgálatával foglalkozik. Különösen átmeneti fém komplexek vizsgálatára használják, ezek többsége paramágneses, mert párosítatlan elektronjaik vannak. A mágneses szuszceptibilitás mért értékéből ki lehet számolni a fématom mágneses momentumát, és ez információt szolgáltat a komplexen belüli kötési energiákról.

magnetomechanikai hányados

Lásd giromágneses hányados.

magnetométer

A mágneses tér erősségét, egyes esetekben az irányát is mérő műszer. Az abszolút magnetométerek önmagukban mérik a mágneses mezőt, anélkül, hogy referenciaként standard mágneses eszköz használnának. A leggyakrabban használt magnetométerek a vibrációs magnetométer, az elfordulás-galvanométer és a modernebb nukleáris magnetométer. Vibrációs eszközt Gauss készített elsőként 1832-ben, amely egy vízszintesen felfüggesztett kis mágnesrúd (vagy -tű) rezgési idejére támaszkodik. Ugyanezt a mágnest ezt követően rögzítették és egy másik hasonlóan felfüggesztett mágnes kitérítését vizsgálták az előző mágnes terében. A kitérés-galvanométer ismert méretű Helmholtz-tekercsekre épül, amelynek közepébe egy kis mágnest függesztenek fel. A kis mágnes elfordul, és a nyugalmi helyzetét a Föld mágneses tere, a tekercsek mágneses tere és az a szög határozza meg, amellyel a tekercseket el kell fordítani ahhoz, hogy a mágnes iránya a tekercsek tengelyébe essen. Az érzékeny nukleáris magnetométerek egy vízmintában precesszáló protonok által valamely tekercsben keltett audiófrekvenciás feszültségjelek mérésére épülnek. Használatosak még különböző relatív magnetométerek, a Föld mágneses terének mérésére, továbbá egyéb berendezések kalibrálására.

magnetomotoros erő

Az elektromotoros erő megfelelője mágneses körökben. Matematikai képletekkel, ez körintegrálja, ahol a mágneses térnek az út irányába eső vetülete, az elemi úthossz. A magnetomotoros erő SI mértékegysége az ampermenet. Korábban mágneses potenciálnak nevezték. Magyar tankönyvekben ma is használatos ez megnevezés.

magneton

Nuleáris, atomi vagy molekuláris mágnesek mágneses momentumának egysége. A Bohr-magneton megegyezik az elektron klasszikus mágneses momentumának az értékével: ahol az elektron töltése, a tömege, a Planck-állandó. A nukleáris magnetont úgy kapjuk meg, hogy az elektron tömegét a proton tömegével helyettesítjük, azaz:

magneto-optikai effektusok

Mágneses tér hatása valamilyen anyagra fény kibocsátásával vagy abszorpcióval járó folyamatban. Például a Faraday-jelenség és Zeeman-effektus.

magnetostrikció

Ferromágneses anyag (lásd mágnesesség) hosszváltozása mágnesezéskor; a doménhatárok változásából fakad. A váltakozó mágneses mezőbe helyett ferromágneses rú hosszanti rezgésbe jön. Ez a fő forrása a transzformátorok zajának; 6,5% szilíciumot tartalmazó acél használatával ez a zaj megszüntethető. Nikkel-átalakítóban keltett magnetostrikcióval ultrahang gerjeszthető és érzékelhető.

magnetron

Olyan mikrohullámú generátor, amelyben az izzókatódból kilépő elektronokat elektromos és mágneses tér együttes hatásának teszik ki. A katód egy üreges henger, amelynek külső felületére elektronkibocsátó bárium- és stroncium-oxidot hordanak fel. Az anód szintén henger alakú, koncentrikusan veszi körül a katódot, belső felületén negyedhullámhossznyi üregrezonátorok sorozatával. Az anód és a katód közötti elektromos tér sugárirányú, a mágneses tér a katóddal koaxiális. Az egész berendezést vákuumba helyezik. A magnetronnak nagy hasznát veszik a radarkészülékekben, 10 MW teljesítményű mikroszekundum hosszúságú impulzusok generálására is alkalmas.

magnitúdó

Egy csillag relatív fényessége más égitestekhez képest. A látszólagos magnitúdó függ a csillag fényességétől, távolságától és a Föld és a csillag közti fényabszorbciótól. 1856-ban N.R. Pogson csillagász javasolt egy skálát, amelyben öt magnitúdónyi különbség 100-szoros fényességaránynak felelt meg. Ezáltal két, egy magnitúdó eltérésű csillag fényességének aránya , ez szám Pogson arányként ismeretes. Ezt a skálát ma már általánosan alkalmazzák. A látszólagos magnitúdó nem a fényességet méri, ezt az abszolút magnitúdó segítségével definiálják. Ez utóbbi egy égitest látszólagos fényessége, 10 parsec standard távolságból (azaz ilyen fényesnek látszana a csillag, ha az 10 parsecre lenne).

magnon

Lásd spinhullám (magnon).

magreakció

Olyan reakció, melyben résztvevő valamely atommag megváltozik. Ez lehet természetes módon végbemenő spontán bomlás, vagy egy atommag nagyenergiájú részecskékkel való mesterséges bombázása során végbemenő reakció, mint ahogy ez az atomreaktorban történik. A magreakciókat szokásosan úgy reprezentáljuk, hogy egy zárójelbe vesszővel elválasztva beírjuk a bejövő és a kimenő részecskéket, míg a kiindulási atommagot a zárójel elé, a reakció során keletkezett atommagot pedig a zárójel után írjuk. így például a

reakció jelölése , ahol a deutérium szimbóluma.

magtechnika

A magfizika technológiai területe. Ide tartoznak az atomreaktorok, a sugárzást előállító és észlelő berendezések, valamint a nukleáris szállító rendszerek tervezése. Ezen felül a radioaktív hulladék elhelyezésének technológiájával és radioaktív izotópokkal is foglalkozik.

Main-Smith–Stoner-féle szabály

E szabály szerint, ha egy atomi alhéj mellékkvantumszáma , akkor a betöltött alhéjon elektron helyezkedik el. A szabály, melyet 1924-ben J. D. Main-Smith és tőle függetlenül Edmund Stoner fedezett fel, levezethető a Pauli-féle kizárási elvből.

Maksutov távcső

Lásd távcső.

Malus-törvény

A fény polarizációjára vonatkozó törvény. Azt mondja ki, hogy az analizátoron és a polarizátoron áthaladó fény intenzitása a mennyiséggel arányos, ahol az a szög, amennyivel az analizátort a polarizátorhoz képest elforgattuk. A törvényt Étienne Louis Malus (1775–1812) francia tudós fedezte fel 1809-ben.

Mandelbrot halmaz

Olyan fraktál, amely önhasonló komplex alakzatot hoz létre (vagyis olyat, melyben egy kisebb rész felnagyítva ugyanolyan struktúrát mutat, mint egy nagyobb rész). Matematikai fogalmakkal kifejezve azon értékek halmaza, melyek esetén a sorozat konvergens, ahol és komplex számok és kezdeti értéke az origó . A jelenséget Benoit Mandelbrot (1924–) lengyel születésű francia matematikus fedezte fel, később róla nevezték el a halmazt.

mantissza

Lásd logaritmus.

maradvány (utólagos) hő

Egy atomreaktor leállítása után keletkező hő. Az utólagos hőt a fűtőelemek radioaktív összetevői termelik.

Marconi, Guglielmo

(1874–1937) Olasz elektromérnök, aki 1894-ben kezdett kísérletezni a Hertz-hullámokkal (lásd Hertz, Heinrich Rudolph), és ő hajtotta végre az első rádióadást. 1896-ban Londonba költözött, és az azt követő néhány évben a berendezése megbízhatóságának és hatótávolságának növelésén dolgozott. Ennek eredményeképpen 1901 végén Morse-jeleket tudott közvetíteni az Atlanti-óceán két partja között, létrehozta a rádiótávírást, és ami még fontosabb, meghonosította a rádióhullámok kommunikációs csatornaként történő használatát. 1909-ben ő és Karl Braun fizikai Nobel-díjat kapott.

margarétahengeres nyomtató

Lásd nyomtató.

Markov folyamat

Véletlenszerű folyamat (lásd sztochasztikus folyamat), melyben egy időfüggő mennyiség változási sebességének nagysága (ahol az idő) csak az mennyiség pillanatnyi értékétől függ, annak múltbeli történetétől nem. Ha egy véletlenszerű folyamatról feltehető, hogy Markov folyamat, akkor a folyamat vizsgálata jelentősen leegyszerűsödik, ami lehetővé teszi a nemegyensúlyi statisztikus mechanika és a szilárd testek rendezetlen rendszerei sok feladatának megoldását. Az olyan problémákat, melyek Markov folyamatot tartalmaznak, statisztikus fizikai módszerekkel és a valószínűségszámítás felhasználásával oldhatjuk meg. A Markov folyamatok Andrei Andreevich Markov (1856–1922) orosz matematikusról kapták a nevüket.

Marx György

(1927–2002) Budapesten született. Tudományos oktatói munkássága az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez kapcsolódott. 1945-ben ennek előjén kezdte tanulmányait matematika-fizika és kémia tanári szakon, később a kémiát csillagászatra cserélte. A diploma és a doktori cím megszerzése után az Elméleti Fizikai Tanszékre került, ahol 34 évesen egyetemi tanár lett. 1970-től 22 éven keresztül az Atomfizikai Tanszék vezetője volt, ahol biofizikai, neutronfizikai és asztrofizikai csoportot alakított ki. 1952-ben fogalmazta meg a leptontöltés megmaradásának törvényét (vele egyidejűleg Zeldovics, továbbá Konopinski és Mahmoud is hasonló javaslatot tett). 1955-ben Kossuth-díjat kapott. Neutrínófizikai kutatásai eredményei közül a rádioaktív földi kőzetekből származó geo-neutrínók kimutatására, valamint a neutrínók tömegének kozmológiai felső korlátjára végzett vizsgálatai a legjelentősebbek. Nemzetközi érdeklődést keltve kezdeményezte a természettudományos ismeretek integrált iskolai oktatását. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak előbb főtitkára, majd többször elnöke volt. 45 évig volt a társulat folyóiratának, a Fizikai Szemlének a főszerkesztője. Egyetemi tankönyvei mellett számos fizikát népszerűsítő könyve jelent meg, nagyhatású előadó- és televiziós személyiség volt.

másodlagos emisszió

Elektronok emissziója valamilyen felületről annak következtében, hogy a felületet más töltött részecskékkel, például (primér) elektronokkal bombázzuk. Mivel a másodlagos elektronok száma felülmúlhatja a primer elektronokét, a folyamat fontos szerepet kap a fotoelektron-sokszorozókban. Lásd még Auger-jelenség.

másodlagos szín

Két alapszín keverésével előállítható szín. Például ha vörös és zöld fényt vetítünk egymásra, a másodlagos szín sárga lesz. A másodlagos színek néha megfelelnek az elsődleges színező színeknek. Például, ha átlátszó sárga és magenta színezéket fehér fényben átfedünk, vörös színt figyelhetünk meg. Ebben az esetben a vörös másodlagos színező, jóllehet az a fény elsődleges színe.

matrix

1. (matematikában) Téglalap alakú tömbben elrendezett mennyiségek, melyeket bizonyos matematikai műveletekben használnak. Általában úgy jelölik őket, hogy a tömböt nagy zárójelbe, vagy szögletes zárójelbe teszik. 2. (geológiában) A kőzetek finom szemcsézetű anyaga, amelybe a durva szemcsézetű anyag beágyazódott.

mátrixmechanika

A kvantummechanika egyik megfogalmazása, mely a mátrixok fogalmára támaszkodik (lásd mátrix) az állapotok és operátorok leírásában. Ez volt a kvantummechanika első megfogalmazása, amelyet Werner Heisenberg vetett fel 1925-ben, majd Heisenberg, Max Born és Pascal Jordan (1902–1980) teljesített ki. 1926-ban Erwin Schrödinger kimutatta, hogy a mátrixmechanika és a hullámmechanika a kvantummechanika egymással ekvivalens megfogalmazásai.

maximálisan megengedett dózis

Lásd dózis.

maximális polarizáció szöge

Lásd Brewster-törvény.

maximum–minimum hőmérő

Adott időtartam alatt fellépő legalacsonyabb és legmagasabb hőmérséklet megállapítására tervezett hőmérő. Általában egy skálaeosztással ellátott kapilláriscsőből áll, melynek végéhez egy etilalkoholt tartalmazó tartály csatlakozik. A kapilláriscsőben vékony higanyszál van, két végén egy-egy acélnyelvvel. A hőmérséklet emelkedése a nyelvet a csövön felfelé nyomja, ami a maximális hőmérsékleten felvett pozíciójában marad. A hőmérséklet csökkenése az alsó nyelvet a csövön lefelé nyomja, s párjához hasonlóan ottmarad a legalacsonyabb hőmérsékleten felvett helyzetében. A nyelveket egy mágnessel hozzák vissza kiindulási helyzetükbe.

maxwell

A mágneses fluxus CGS-rendszerbeli mértékegysége, amely 1 gauss erősségű mágneses térre merőleges 1 négyzetcentiméteres felületen mért fluxus. 1 maxwell weber. James Clerk Maxwellről nevezték el.

Maxwell, James Clerk

(1831–79) Brit fizikus, Edingburghben született, egyetemi állása volt Aberdeenben, Londonban és Cambridgeben is. Az 1860-as években Maxwell volt a kinetikus gázelmélet egyik megalapozója, de legismertebb munkája az elektromosság, mágnesség és az elektromágneses sugárzás 1865-ben kiadott matematikai tárgyalása.

Maxwell-démon

Képzeletbeli teremtmény, amely nyitni és zárni képes egy gázt tartalmazó tartály két része közötti válaszfalat. A tartály két felében eredetileg azonos hőmérsékletű gáz van. A démon a falat úgy nyitja és zárja, hogy egyik irányban csak a gyors molekulákat engedi át. Ez az eljárás a tartály egyik felének hőmérsékletét megemeli, a másikét lecsökkenti. Mivel megsértené a termodinamika II. törvényét, ezért ilyen folyamat nem figyelhető meg a természetben. A Maxwell-démonról James Clerk Maxwell ír egyik, 1867-ből származó levelében, amelyben a termodinamika II. főtételének statisztikus mechanikai gyökereire mutat rá. Az elnevezést Sir William Thomson, a későbbi Lord Kelvin javasolta. A Maxwell-démon problámájára 1970-ben az információelmélet és a termodinamika összekapcsolásával találtak megoldást.

Maxwell-egyenletek

Az elektromágneses mező tér- és időfüggését leíró differenciálegyenlet-rendszer, amely egyben a klasszikus elektrodinamika alapját képezi. 1864-ben javasolta az egyenleteket James Clerk Maxwell. SI egységrendszerben az egyenletek:

(1)

=

(2)

=

(3)

=

,

(4)

=

,

ahol az elektromos eltolódási vektor, az elektromos térerősség, a mágneses indukció vektora, a mágneses térerősség, a térfogati töltéssűrűség és az elektromos áramsűrűség. Megjegyezzük, hogy a relativitáselméletben és a részecskefizikában szokásos az egyenleteket a Gauss-féle vagy a Heaviside–Lorentz egységrendszerben használni, amelyben a Maxwell-egyenletek további és a fénysebesség szorzókat tartalmaznak. A Maxwell egyenletek következőképpen értelmezhetők. Az (1) egyenlet írja le a Coulomb törvényt, a (2) egyenlet a Faraday-féle indukciós törvény, a (3) egyenlet írja le a mágneses monopólusok hiányát, a (4) egyenlet az Ampère-féle gerjesztési törvény általánosítása.

Maxwell-relációk

A , , , , termodinamikai relációk együttese, ahol a termodinamika hőmérséklet, a térfogat, a nyomás, az entrópia. A Maxwell-relációk hasznosak, ha olyan mennyiségekkel van dolgunk, amelyeket nem lehet közvetlenül megmérni, de más mennyiségek mérésével és a Maxwell-relációk alkalmazásával ki tudjuk számítani őket.

Maxwell–Boltzmann-eloszlás

A gázmolekulák sebességeloszlását leíró törvény. Egy rendszerben, amely számú független, csak ütközéssel kölcsönható molekulát tartalmaz, nyilván lehetetlen megmondani, hogy egy konkrét molekulának éppen mekkora a sebessége. A molekulák bizonyos függvényeire vonatkozó statisztikai kijelentésekhez azonban eljutott James Clerk Maxwell és Ludwig Boltzmann. Az általuk megfogalmazott törvény egyik alakja: , ahol az -nél nagyobb energiájú molekulák száma, a termodinamikai hőmérséklet, a gázállandó.

mebi-

Lásd bináris előtagok.

mechanika

Az anyag kölcsönhatásait és az anyagra ható erőket vizsgáló tudomány. A statika általánosságban azokat az erőhatásokat tanulmányozza, amikor nem kell számolni impulzussal. A kinematika anélkül vizsgálja a testek mozgását, hogy a mozgást befolyásoló erőhatásokkal foglalkozna. Ezek a klasszikus tudományok szilárd, makroszkópikus méretű testekre vonatkoznak (lásd newtoni mechanika). A folyadékok mechanikája a folyadékrészecskék közötti erőhatásokat vizsgálja.

medián

Számok vagy különböző értékek sorozatában a középső szám vagy érték.

megengedett átmenetek

Lásd kiválasztási szabályok.

megengedett sávok

Lásd energiasáv.

megmaradási törvény

Törvény, mely azt állítja, hogy a rendszer bizonyos fizikai sajátosságainak, például a tömegnek, az energiának vagy a töltésnek az összmennyisége mindig változatlan, még akkor is, ha ezek a sajátosságok a rendszer egyes összetevői között cserélődnek. Képzeljünk el egy asztalt, rajta egy sóoldattal (NaCl) teli üveget, egy ezüstnitrát-oldattal (AgNO ) teli üveget és egy serleget. Az asztal és a rajta lévő tárgyak össztömege nem fog változni, ha az üvegek tartalmának egy részét a serlegbe öntjük. A vegyületek kémiai reakciójával a serlegben két új anyag (ezüstklorid és nátriumnitrát) jelenik meg:

NaCl + AgNO AgCl + NaNo ,

asztal és a rajta lévő anyagok össztömege ennek ellenére nem változik meg. Ez tömegmegmaradás törvénye, amelyet széles körben és általánosan alkalmazunk. Igaz az univerzum egészére, s ezért az univerzumot zárt rendszernek tekinthetjük (semmi nem távozik belőle és semmi nem adódik hozzá). Einstein tömeg–energia-egyenlete szerint az ( energia tetszőleges mennyiségéhez az összefüggéssel megadható tömeg tartozik, ahol a fénysebességet jelenti. Ezért ha a tömeg megmarad, megmarad az energia is. Az impulzus és az impulzusmomentum megmaradása szintén egyetemlegesen igaz.

Mivel a töltés létrehozásának és megsemmisítésének semmilyen módját nem ismerjük, ezért a töltésmegmaradás törvényét is széleskörűen alkalmazzuk. Az elemi részecskék közötti reakciókban más mennyiségek is megmaradnak.

megújuló energiaforrások

Olyan energiaforrások, amik nem használják fel a Föld véges ásványi erőforrásait. A nem megújuló energiaforrások a fosszilis tüzelőanyagok és a hasadó tüzelőanyagok (lásd maghasadás). Számos megújuló energiaforrást használnak, vagy kutatás tárgya. Lásd magfúzió; napenergia; szélenergia.

megvilágítás

Jele . Egységnyi idő alatt a felületegységre látható sugárzás formájában ráeső energia mennyisége, azaz az egységnyi időre jutó látható fluxusmennyiség. Mértékegysége a lux (lumen per négyzetméter).

megvilágításmérő (exponométer)

Fotocellával működő mérőberendezés, amely a fényképezésben egy adott típusú filmhez a megfelelő expozíciót jelzi. Bármilyen fényképezési körülmények között lehetővé teszi a zársebesség és a rekesz megfelelő beállítását. Sok fényképezőgépben van beépített megvilágításmérő, ami a rendelkezésre álló fénymennyiség alapján automatikusan beállítja a rekeszt és a zársebességet.

Meissner effektus

A mágneses fluxus hirtelen lecsökkenése a kritikus hőmérséklete alá hűtött szupravezető fémben. Walter Meissner (1882–1974) fedezte fel 1933-ban, amikor megfigyelte, hogy 3,72 K-nél alacsonyabb hőmérsékleten a Föld mágneses tere kiszorul az ónkristályból, amely azt mutatja, hogy a szupravezetés megjelenésével az anyag tökéletesen diamágnesessé vált. Lásd mágnesesség.

Meitner, Lise

(1878–1968) Osztrák születésű svéd fizikus, aki Berlinben tanult radioaktivitást Otto Hahn-nál. 1917-ben felfedezték a protaktíniumot. Az Első Világháború után Meitner és Hahn visszatért Berlinbe, ahol 1935-ben urániumot bombáztak neutronokkal. 1938-ban más zsidó fizikusokkal elhagyta Németországot, és a Stockholmi Nobel Intézetbe ment. 1939-ben neki és Otto Frisch-nek (1904–1979) a maghasadás elméletével sikerült megmagyarázniuk Hahn kísérleti eredményeit.

meitnerium

Vegyjele Mt. Radioaktív, fémes, transzaktinid elem; rendszáma 109. Először Peter Ambruster és csoportja állította elő 1982-ben Darmstadtban, bizmut-209 atommagnak vas-58 atommaggal való bombázásával. Eddig még mindössze csak néhány atomot sikerült előállítani. Lise Meitnerről nevezték el.

meleg emissziós elektronika

Az elektronikának az az ága, amelyik az elektronoknak fémek vagy fém-oxidok felszínéről magas hőmérsékleten történő kilépésén alapuló berendezések vizsgálatával és tervezésével foglalkozik. Az elsődleges területei közé tartozik az elektroncsővek, katódsugárcsövek elektronágyúi, és más berendezések tervezése.

M-elmélet

Lásd szuperhúr elmélet.

mélyen rugalmatlan szórás

Lásd rugalmatlan ütközés.

mélységélesség

Egy optikai eszközben, például fényképezőgépben vagy mikroszkópban élesre állított tárgyhoz viszonyítva az az előre illetve hátra mért távolság, ahol még minden képrészlet élesen látszik. Ebben a tartományban a film és a kamera közötti távolság állítható. A mélységélesség a blendenyílástól függ, nyitott blendénél kisebb, erősen lerekeszelt blendénél jóval nagyobb.

mélysugárzó

Viszonylag alacsony frekvenciájú hangok visszaadására tervezett nagyméretű hangszóró, amelyet HIFI-berendezésekben magassugárzóval és közepes sugárzóval együttesen használnak.

membrán

1. Két különböző háromdimenziós fázis határát alkotó kétdimenziós struktúra, amely fizikai és kémiai tulajdonságait tekintve különbözik a háromdimenziós fázisoktól. A membrán kisebb-nagyobb mértékben gátolja a molekulák mozgását a két fázis között.

2. Olyan kétdimenziós struktúra, amelyet az egyesített térelmélet és a húrelmélet alternatívájának tekintenek a mindenség elmélete szempontjából. Nehézsége, hogy ellentmondani látszik a renormálás követelményének. A membránok és más magasabb dimenziójú objektumok a húrelmélet megoldásaiként lépnek fel. Lásd még szuperszimmetria.

memória (a számítástechnikában)

A számítógépnek az a része, amely az éppen munkában levő adatokat tárolja. A tipikus mikroszámítógépnek általában kicsi a csak olvasható memóriája (lásd ROM) a véletlen hozzáférésű memóriájához képest (lásd RAM). Amikor a gépet kikapcsoljuk, csak a ROM tartalma nem törlődik. A RAM-ban tárolt adatokat lemezre kell menteni, ha újra használni szeretnénk őket.

mendelevium

Vegyjele Md. Radioaktív, fémes, az aktinidák csoportjába tartozó transzurán elem; rendszáma 101, egyetlen ismert izotópjának tömegszáma 256 (felezési ideje 1.3 óra). Elsőként A. Ghiorso, G.F. Seaborg (1912–1999) és munkatársaik azonosították 1955-ben. Az elemet D.I. Mengyelejev-ről nevezték el. Alternatív névként az unniluniumot javasolták.

menetszámáttétel

Lásd transzformátor.

mérleg

Pontos tömegmérő eszköz. Az egyszerű karos mérleg egy középen csapágyazott tartórúdra felfüggesztett két serpenyőből áll. Az egyik serpenyőbe ismert tömegeket helyeznek, a mérendő anyagot vagy testet pedig a másikba. Amikor a tartórúd pontosan vízszintes, akkor a két tömeg megegyezik. Egy pontos laboratóriumi mérleg megközelítőleg egyszázad milligramm pontossággal mér. Különlegesen kialakított mérlegek akár egymilliomod milligramm pontossággal is képesek mérni. A modernebb helyettesítő mérlegek a helyettesítési elvet alkalmazzák. Ezeknél hitelesített súlyokat vesznek le a magában álló emelőkarról, hogy az egyetlen felfüggesztett serpenyő egy rögzített ellensúllyal egyensúlyba kerüljön. A helyettesítő mérlegek pontosabbak, mint a két-serpenyős eszközök, és a mérések gyorsabb elvégzését teszik lehetővé. Az automata elektromos mérlegekben a tömeget nem a mutató mechanikai kilengése mutatja meg, hanem egy adott elektromos erőnek az elektronikusan vezérelt kiegyenlítése. Egy letapogató figyeli a sepenyő alátámasztásának elmozdulását, és az elmozdulással arányos áramot hoz létre. Ez az áram egy tekercsen folyik keresztül, amely mágneses mezejével a serpenyő alátámasztását arra kényszeríti, hogy visszatérjen az eredeti helyzetébe. Az előállított jel lehetővé teszi, hogy a tömeget egy digitális kijelzőről lehessen leolvasni. Az üres tartály tömege eltárolható a mérleg számítógépének memóriájában, ami automatikusan levonódik a tartály és a tartalmának együttes tömegéből.

mérleges árammérő

Teljességgel az amper definiciójára alapozott áramot mérő műszer. Eredeti formájában egy kétkaros mérlegből áll, amelynek mindkét karjára egy-egy hasonló tekercset erősítenek. Mindkét tekercs alá és fölé egy-egy további tekercset rögzítenek. A hat tekercset ezután sorba kötik azért, hogy a rajtuk átfolyó áram megpróbálja kitéríteni a mérleget, amelyet egy tolósúly segítségével kiegyensúlyoznak. A tolósúly súlyából és helyzetéből, továbbá a rendszer geometriai elrendezéséből az áram kiszámolható.

mérőhíd

Lásd Wheatstone-híd

mértani átlag (mértani közép)

Lásd átlag.

mértani hely

Ponthalmaz, melynek elhelyezkedését általában egy egyenlettel adjuk meg. Például, ha egy pont helye úgy változik a síkon, hogy két rögzített ponttól mért távolságainak összege állandó, akkor a pontok mértani helye egy ellipszis.

mértani sorozat

Számok vagy kifejezések sorozata melyben bármelyik elem és az azt megelőző elem hányadosa állandó. Például az sorozat hányadosa 4. A mértani sorozat -edik eleme

ahol jelöli a sorozat első tagját, a sorozat hányadosa. Az első elem összege

mértékbozon

Egyes spinű vektorbozon, amely a mértékelmélet által leírt kölcsönhatást közvetíti. Mértékbozonra példa a foton a kvantumelektrodinamikában, a gluonok a kvantumszíndinamikában, valamint a W és a Z bozonok, amelyek az elektromágneses és a gyenge kölcsönhatást egyesítő Weinberg Salam modellben a kölcsönhatásokat a foton mellett közvetítik (lásd elektrogyenge kölcsönhatás elmélete). Ha az elmélet mértékszimmetriája nem sérül, a mértékbozonok zérus tömegűek lesznek. A zérus tömegű mértékbozonra példa a foton és a gluon. Ha az elmélet mértékszimmetriája sérül, a mértékbozonok nemzérus tömegűek lesznek, melyre példa a W és a Z bozon. Ha az általános relativitáselméletettel leírt gravitációt mértékelmélettel írjuk le, a mértékbozonok a zérus tömegű kettes spinű gravitonok lesznek.

mértékelmélet

Egyik típusa a számos kvantumtérelméleti modellnek, melyekkel a fundamentális kölcsönhatásokat akarják megmagyarázni. A mértékelméletek része egy, a terekre és a potenciálokra vonatkozó szimmetriacsoport (lásd csoportelmélet), a mértékcsoport. Az elektrodinamika esetében a csoport Abeli, míg az erős és a gyenge kölcsönhatások esetén nem-Abeli. A nem-Abeli mértékelméletek Yang- Mills elméletek néven is ismeretesek. Ez a különbség a magyarázata annak, hogy a kvantumelektrodinamika miért annyival egyszerűbb elmélet, mint az erős kölcsönhatást leíró kvantumszíndinamika, vagy az elektrogyenge kölcsönhatások elmélete, amely az elektromágneses és a gyenge kölcsönhatások egyesített elmélete. A kvantumgravitáció esetében a mértékcsoport még annál is sokkal komplikáltabb, mint akár az erős, akár a gyenge kölcsönhatásé.

A mértékelméletekben a részecskék közti kölcsönhatások bizonyos részecskék (a közvetítő vektorbozonok, másnéven mértékbozonok) cseréjén keresztül magyarázhatók. Ilyenek a fotonok, a gluonok, a W és Z bozonok.

mesterséges intelligencia (MI)

A számítástechnika egy területe, amely olyan programrendszerek előállításával foglalkozik, amelyek feladatainak emberi elvégzése intelligenciát tételez fel. Ide tartoznak az olyan játékok, mint például a sakk, vagy a dámajáték, tervek készítése, a beszéd és a természetes nyelvek megértése, alakfelismerés, következtetések levonása és a tanulás.

mész

Egy érc levegőben történő hevítésekor keletkező fémoxid.

metallográfia

A fémek és a fémötvözetek szerkezetének mikroszkopikus vizsgálata. Erre a célra optikai mikroszkópot és elektronmikroszkópot is használnak.

metastabil állapot

Olyan körülmények valamely rendszer számára, amelyben állapotának egyensúlya bizonytalan és könnyen megzavarható. Annyiban tér el a stabil egyensúlyi állapottól, hogy a metastabil állapotban lévő rendszer kis zavar hatására alacsonyabb energiaszintű állapotba kerül. Az asztalon fekvő könyv stabil egyensúlyi állapotban van. Az élén álló vékony könyv metastabil állapotban van. A túlhűtött víz szintén metastabil állapotú: C alatt is folyékony, de ha egy porszem vagy jégdarabka esik bele, azonnal megfagy. Az atom vagy az atommag észlelhető élettartamú gerjesztett állapota szintén metastabil állapot.

meteor

Az égen megfigyelhető fénycsík, amely akkor keletkezik, amikor egy anyagi részecske belép a Föld légkörébe és felizzik a légköri közegellenállás, az atomokkal és molekulákkal történő ütközések, következtében. Ezeket az anyagi részecskéket együttesen meteoridoknak nevezik. Azokat a meteoridokat, amelyek túlélik a légkörön az áthaladást és elérik a Föld felszínét, meteoritnak nevezik. Mindössze 2500 ismert meteorit van, leszámítva a mikrometeoritokat (ezek 1 mm-nél kisebb átmérőjű testek). A meteoritok többnyire szilikátokból (kőmeteoritok) vagy vasból (vasmeteoritok) állnak. Becslések szerint a Földre évente összesen több mint kg meteoritanyag kerül, többnyire mikrometeoritok formájában. A mikrometeoritok azért élik túl a légköri súrlódást, mert kis méretük miatt ki tudják sugározni a közegellenállás által keltett hőt, mielőtt elpárolognának.

meteorit

Lásd meteor.

mézer

(angol betűszó: microwave amplification by stimulated emission of radiation) Indukált emisszió segítségével (lásd lézer) mikrohullámokat előállító vagy erősítő eszköz. Mint oszcillátorokat, a mézereket atomórákban használják, erősítőként pedig rádiócsillagászati alkalmazásuk van, mivel különösen alkalmasak az űrből érkező gyenge jelek erősítésére.

Az 1954-ben feltalált ammónia gázmézerben az ammóniamolekulákból álló nyalábot egy kis lyukon keresztül vákuumkamrába juttatják, ahol térben változó elektromos tér hatásának teszik ki. Ez a tér az alapállapotú ammóniamolekulákat eltéríti. Az ammóniamolekula gúla alakú, alaplapját három hidrogénatom alkotja, csúcsát pedig egy nitrogénatom. Az alapállapotú molekula nem szimmetrikus, ezért dipólusmomentuma van, s ennek következtében változik meg mozgásiránya az elektromos térben. A gerjesztett állapotú ammóniamolekulában a nitrogénatom oszcillál, a hidrogénatomok síkjának hol az egyik, hol az ellenkező oldalán helyezkedik el, így eredő dipólusmomentuma nulla, ezért nem térül el. A most már túlnyomórészt gerjesztett állapotú molekulákból álló nyalábot ezután egy üregrezonátorba vezetik, melyet előzőleg az ammóniamolekula alap- és gerjesztett állapotának energiakülönbségének megfelelő frekvenciára hangolnak. így, amint egy gerjesztett atom visszatér alapállapotába, indukált emisszióval elektromágneses hullámot bocsát ki, amely az üregrezonátorba vezetett hullámot koherens módon felerősíti. A berendezést oszcillátor üzemmódban is el lehet készíteni, ez az ammóniaóra alapja.

A rugalmasabb szilárdest-mézerben paramágneses atom vagy molekula (lásd mágnesesség) elektronjait mágneses tér hatásának teszik ki. Ezeknek az elektronoknak az energiája két kvantált szinttel rendelkezik attól függően, hogy spinjük párhuzamos-e a mágneses térrel. Azt a helyzetet, amikor több párhuzamos, mint anti-párhuzamos spinbeállású mágneses momentum van a mágneses tér hirtelen megváltoztatásával meg lehet fordítani. A paramágneses anyagoknak ez az elektron-spin rezonanciája szélesebb sávú erősítést tesz lehetővé, mint a gázmézerek.

mezon

Az elemi részecskék egy típusa, mely a hadronok közé tartozik. A kvarkelmélet értelmében a mezonok egy kvark és egy antikvark alkotta párból állnak. Pozitív, negatív és zérus töltésű mezonok egyaránt léteznek, a töltött mezonok töltésének nagysága megegyezik az elektron töltésének nagyságával. Közéjük tartoznak a kaonok, pionok és a pszi részecskék. A tudósok eredetileg úgy gondolták, hogy a pionok hozzájárulnak ahhoz az erőhöz, amely az atommagban a nukleonokat összetartja - amit a fundamentális elmélet szintjén a kvantumszíndinamika ír le. A müont eredetileg mü-mezonnak nevezték el, mert azt hitték hogy mezon, de ma már tudjuk, hogy a müon a leptonok családjába tartozik.

mezon-katalizált fúzió

Lásd magfúzió.

mezoszkópikus

A mikroállapot és a makroállapot közötti méretskálák megjelölésére használt fogalom. A mezoszkópikus objektumok és rendszerek kvantummechanikai leírást igényelnek. Számos elektronikai eszköz mezoszkópikus.

MHD

Lásd magnetohidrodinamika.

mho

Az ohm reciproka, az elektromos vezetőképesség mértékegységének korábbi, magyar nyelvben nem használt elnevezése, jelenleg a siemenst használják.

MI

Lásd mesterséges intelligencia.

Michelson–Morley-kísérlet

1887-ben Albert Michelson (1852–1931) és Edward Morley (1838–1923) által elvégzett kísérlet, amelynek az volt a célja, hogy megmérjék a Föld éterhez] viszonyított sebességét. Azt várták, hogy az átalakított Michelson-interferométerben (lásd az ábrát) az interferenciacsíkok eltolódása lesz tapasztalható, amikor az eszközt -kal elforgatják. Az interferenciacsíkok eltolódása a fénysebesség különbözőségét jelezné a Föld forgási irányában, illetve arra merőlegesen. Eltolódást azonban nem tapasztaltak. A Michelson–Morley-kísérlet negatív eredményére később a Lorentz–Fitzgerald-kontrakció adott időleges magyarázatot, mely fontos lépést jelentett Einsten speciális relativitáselmélete és az éterhipotézis elvetése felé.

mikroelektronika

Nagyon kis méretű elektronikai áramkörök tervezése és gyártása. E technikának köszönhetően ma már egy 1 cm-nél is kisebb méretű szilíciumchip több ezer tranzisztort tartalmaz, s egy mikroszámítógép központi vezérlő egységeként funkcionálhat. A drasztikus méretcsökkenés mellett ezek a mikroelektronikai áramkörök ráadásul mintegy 100 000-szer megbízhatóbbak is a hagyományos izzókatódos áramköröknél.

mikrofényképezés

A mikroszkópban látható kép maradandó rögzítése fotográfiai eszközökkel (mikrofénykép).

mikrofon

Hangot megfelelő elekromágneses jelsorozattá alakító jelátalakító. Az átalakítás célja lehet erősítés, továbbítás vagy rögzítés. Többféle típusa használatos. A dinamikus mikrofonban a hanghullámok egy mágneses térbe helyezett kis tömegű vezetőbe ütköznek, s azt a hang frekvenciájának megfelelő rezgésbe hozzák. Ez a mozgás a vezetőben a sebességgel arányos feszültséget indukál. A mozgó vezető lehet egy fémszalag, egy huzal, vagy egy tekercs. A mozgó-vas mikrofonban a könnyű szerkezeti rész jön rezgésbe, amelynek okán a mágneses kör reduktanciája változik. A kört átfogó tekercsben a reduktancia változása a mágneses fluxus megváltozásaként észlelhető, ami végül elektromos erőt gerjeszt. A telefonokban széleskörűen használt szénmikrofon membránja egy rezgő elektród, mely egyik oldalán szénszemcsékkel érintkezik, melyek a másik álló elektróddal vannak kontaktusban. A hanghullámok a membránt rezgésbe hozzák, mely a szénszemcséket többé vagy kevésbé összenyomva változtatja az áramkör szemcsékben haladó részének ellenállását. Lásd még kondenzátormikrofon, kristálymikrofon.

mikrohullámok

és 0,03 m közötti hullámhosszú elektromágneses hullámok.

mikrohullámú háttérsugárzás

Kozmikus eredetű háttérsugárzás a hertztől hertzig tartó frekvenciatartományban, amelyet 1965-ben fedeztek fel. Azt gondolják, hogy a Világegyetem kezdetét jelentő ősrobbanás (lásd ősrobbanás-elmélet) eredeti, ősi tűzgömbjéből ered. A sugárzás energiasűrűsége az intergalaktikus térben közelítőleg . Ennek a sugárzásnak a részletes vizsgálata rendkívül fontos a modern kozmológiában. Lásd COBE, WMAP.

mikrohullámú optika

A mikrohullámok viselkedésének vizsgálata a fénnyel való anaógia alapján. Nagy méretű tárgyak környezetében a mikrohullámok egyenes vonalban terjednek és – akárcsak a fénysugarak – visszaverődési, törési, diffrakciós és polarizációs jelenségeket mutatnak.

mikrometeorit

Lásd meteor.

mikroprocesszor

Lásd számítógép.

mikroszámítógép

Olyan számítógép, amelynek központi vezérlő egysége a mikroprocesszor néven ismert félvezető chip vagy chiphalmaz. A mikroszámítógép teljesítménye nem csupán a processzor műveleti sebességétől és teljesítményétől függ, hanem a gép többi alkotóelemének tulajdonságaitól, például a központi memória (RAM), valamint a háttértárként használt lemezek tárolókapacitásától, továbbá az operációs rendszertől és az alkalmazott szoftverektől is. Sokféle típusú mikroszámítógép van a piacon, ide tartoznak a személyi számítógépek, a bankkártyaolvasók, a pénztárgépek és a bankjegyautomaták.

mikroszkóp

Olyan eszköz, amely kis méretű tárgyról nagyított képet alkot. Az egyszerű mikroszkóp egy kétszeresen domború nagyítólencse vagy azzal ekvivalens lencserendszer, amit vagy közvetlenül kézbe kell fogni, vagy egyszerű keretbe van foglalva. Az összetett mikroszkópban (lásd az ábrát) két lencse vagy lencserendszer található, a második az első által alkotott valódi képet nagyítja fel. A lencsék rendszerint egy cső (tubus) két végéhez vannak erősítve, s a tubus tárgyhoz viszonyított helyzete mechanikusan szabályozható. A tárgy megvilágítását egy kondenzorlencse vagy egy tükör segítségével általában külön fényforrásból biztosítják. A széles körben használt kéttubusos mikroszkóp két, egymáshoz erősített tubusból áll, így egyik szemünkkel az egyik, másik szemünkkel a másik tubusba nézhetünk bele. Ez sztereó látást biztosít és a szem igénybevételét is csökkenti. Lásd még atomerő-mikroszkóp, elektronmikroszkóp, téremissziós mikroszkóp, térionmikroszkóp, fáziskontraszt-mikroszkóp, pásztázó alagútmikroszkóp, ultraibolya mikroszkóp. Történetét lásd a mikroszkópia címszónál.

mikroszkópia

kb. 1590 Hans és Zacharias Janssen holland szemüvegkészítők feltalálják az összetett mikroszkópot.

1610 Johannes Kepler feltalálja a modern összetett mikroszkópot.

1675 Anton van Leeuwenhoek feltalálja az egyszerű mikroszkópot.

1826 Dames Smith brit biológus (megh. 1870) olyan mikroszkópot készít, amely lényegesen lecsökkenti a szférikus és a kromatikus aberrációt.

1827 Giovanni Amici (1786–1863) olasz tudós feltalálja a tükrös akromatikus mikroszkópot.

1861 Joseph Reade (1801–1870) angol vegyész feltalálja az üstdob-kondenzort.

1912 Joseph Barnard (1870–1949) brit optikus feltalálja az ultramikroszkópot.

1932 Frits Zernike (1888–1966) holland fizikus feltalálja a fáziskontraszt-mikroszkópot.

1936 Erwin Mueller (1911–1977) német születésű amerikai fizikus felfedezi a téremissziós mikroszkópot.

1938 Ernst Ruska (1906–1988) német mérnök kifejleszti az elektronmikroszkópot.

1940 James Hillier (1915–) kanadai tudós elkészíti az első használható elektronmikroszkópot.

1951 Erwin Mueller felfedezi a térionmikroszkópot.

1978 A Hughes Research Laboratory kutatói feltalálják a pásztázó ionmikroszkópot.

1981 Gerd Binning (1947–) és Heinrich Rohrer (1933–) svájci fizikusok feltalálják a pásztázó alagúteffektus-mikroszkópot.

1985 Gerd Binning feltalálja az atomerő-mikroszkópot.

1987 James van House és Arthur Rich feltalálják a pozitron-mikroszkópot.

Millikan, Robert Andrews

(1868–1953) amerikai fizikus, aki 1921-ben úgy került a California Institute of Technology-ba, hogy előtte több mint húsz éven át a chicagói egyetemen tanított. Munkásságának legismertebb mozzanata időben 1909-hez kötődik, amikor is olajcsepp-kísérletével meghatározta az elektron töltését. Az elektron töltésének meghatározásáért 1923-ban fizikai Nobel-díjjal tüntették ki. Ezután a Planck-állandó értékének meghatározásán dolgozott és fontos kutatásokat végzett a kozmikus sugárzással kapcsolatban.

Millikan-féle olajcseppkísérlet

Robert Millikan által 1909-ben elkezdett kísérletsorozat, melynek célja az elektron töltésének a meghatározása volt. Két vízszintes helyzetű kondenzátorlap közé porlasztott olajcseppeket vezetett. Először az olajcseppek tömegét határozta meg oly módon, hogy megmérte, adott idő alatt az olajcseppeknek mekkora hányada jut el a gravitáció hatására és a légellenállás ellenében az alsó kondenzátorlemezre. Ezután röntgensugarakkal ionizálta a kondenzátorlemezek közti légréteget, s megmérte, hogyan változik a levegőből töltést felvett cseppek esési sebessége, miközben az alsó kondenzátorlapra hullottak. Számításai alapján Millikan arra a következtetésre jutott, hogy az olajcseppek felvett töltése mindig egy elemi egység egész számú többszörösével egyenlő. Ezt az alapegységet ő CGS-egységnek találta, és az elektron töltésére egészen 1928-ig ezt az értéket használták.

mindenség elmélete

Az az elmélet, amely az összes ismert típusú elemi részecskének, az összes ismert fundamentális kölcsönhatásnak, és az univerzum eredetének és fejlődésének egyesített leírására képes. A tudósok egy része szerint a szuperhúr elmélet potenciálisan a mindenség elmélete. Mások szerint lehetetlen a mindenség elméletét megalkotni, és bármely ilyen elmélet csak arra lehet képes, hogy a jelenleg ismert összes erő, összes részecske és az univerzum fejlődésével kapcsolatos kísérleti megfigyeléseinek az elmélete legyen. Úgy gondolják, hogy sem a kvantumtérelmélet sem az egyesített térelmélet nem lehet a mindenség elmélete. A mindenség elméletének meg kell magyaráznia az Univerzum dimenzióinak számát is, és azt, hogy a megfigyelhető dimenziók száma miért négy.

mintavétel

A vizsgálandó sokaság egy – a sokaság nagyszámú elemét reprezentáló – kis csoportjának kiválasztása a statisztikában. A véletlenszerű mintavételben a sokaság bármely eleme azonos valószínűséggel kerülhet be a kiválasztottak közé. A réteges mintavételben a sokaság rétegekre van bontva, melyek mindegyikéből véletlenszerűen vesznek mintát, a különböző rétegekből származó mintákat összegyűjtik. A szisztematikus mintavételben az egyes elemeket rögzített intervallumonként választják ki, például egy gyártósoron minden századik cikket. A helyettesítéses mintavételben minden kiválasztott elemet új elemmel helyettesítenek, mielőtt a következőt kiválasztanák.

m.m.e.

Lásd magnetomotoros erő.

moarémintázat

Olyan mintázat, ami akkor jön létre, ha két, vonalakból álló rács egymás felé kis mértékben hajlik. Sötét sávokat eredményez a képen. Az optikai moarécsíkok intereferenciacsíkok sorozatai, amelyek akkor jönnek létre, ha két, egymással kis szöget bezáró lineáris rács nyomai szuperponálódnak a képernyőn. Az interferenciajelenségeknek ezt a típusát a televízióban is megfigyelhetjük. A moaré-csíkok révén bemérhetjük két rács egymáshoz viszonyított elmozdulását, valamely felület egyenetlenségeit vagy egy optikai rács pontosságát. Amikor két rács egymáshoz viszonyított helyzetét mérjük a moaré-csíkok segítségével, moaré-interferometriáról beszélünk.

mobilitás

jele ; a részecske valamely közegben való mozgékonyságát jellemzi. Ezt a fogalmat gyakran használják töltött részecskék ( például ionok, elektronok, lyukak) külső elektromos mezőben való mozgásának leírásában.

modem

A szó a modulátor és a demodulátor szavak összevonásából ered. Olyan eszköz, amely a (bitek sorozatából álló) digitális jelet analóg (folyamatosan változó) jellé alakítja és fordítva. Ezért a telefonkábellel összekötött digitális eszközöket, amilyen a számítógép is, modemen keresztül kell csatlakoztatni a telefonhálózathoz.

moderátor

Olyan anyag, ami az atomreaktorban a szabad neutronokat lelassítja, és így növeli annak a valószínűségét, hogy az uránium-235 atomjainak bomlását hozzák létre, és csökkenti annak a valószínűségét, hogy elnyelődjenek az uránium-238 atomokban. A moderátorok könnyű elemek mint a deutérium (a nehézvízben), a grafit és a berillium, melyeknek a neutron az ütközés során át tudja adni kinetikus energiájának egy részét, anélkül hogy elnyelődne. Azokat a neutronokat, melyek kinetikus energiája lecsökkent ezzel a folyamattal (körülbelül 0.025 eV-ra, ami 2200 ms sebességnek felel meg), termalizáltaknak másnéven termikus neutronoknak nevezzük.

moduláció

Egy elektromos jel megváltoztatásának folyamata. A rádiózásban azt a folyamatot nevezik így, amikor egy periodikus jel tulajdonságait egy vivőhullámra viszik át úgy, hogy a jelben tárolt információt a továbbiakban a hullám közvetíti. A moduláció legegyszerűb formája az amplitúdómoduláció (AM), amikor is a hordozó amplitúdóját növelik vagy csökkentik a jel amplitúdóváltozásának megfelelően. A modulált hullám a vivőhullámból valamint az alsó és a felső oldalsávból tevődik össze. Az egy oldalsávú modulációnál (SSB) a vivőhullámot és az egyik oldalsávot elnyomják. Ez megtakarítást jelent a sávszélességben és a jelerősségben. Frekvenciamoduláció (FM) esetén a vivőhullám frekvenciáját változtatják a jel amplitúdójának függvényében, a vivőhullám amplitúdója ilyenkor állandó. Fázismoduláció esetén a jel amplitúdóváltozását a vivőhullám fázisa követi (lásd az illusztrációkat). A frekvenciamoduláció és a fázismoduláció opcionális formái a szögmodulációnak. A pulzusmoduláció során az információátvitelt egy pulzussorozat helye, tartama és amplitúdója révén szabályozzák. A Morse-kód a pulzusmoduláció egyszerű formája.

modulus

Lásd abszolútérték.

mol

Az anyagmennyiség SI-egysége. Azt az anyagmennyiséget jelenti, amelyben ugyanannyi elemi egység van, mint 0,012 kg szénben (C–12). Az elemi egység lehet atom, molekula, ion, gyök, elektron stb., de mindig rögzíteni kell, hogy a mólnyi mennyiség mire vonatkozik. Egy mólnyi mennyiségű anyag tömege egyenlő a grammokban kifejezett moláris tömeggel.

moláris hőkapacitás (mólhő)

Lásd hőkapacitás.

moláris látens hő

Lásd látens hő.

moláris térfogat (móltérfogat)

Az anyag mólnyi mennyisége által betöltött térfogat.

moláris vezetőképesség

Jele . 1 mól oldott anyagot tartalmazó elektrolit vezetőképessége egymástól egy méter távolságra elhelyezkedő elektródák között mérve.

molekulapálya

Lásd elektronpálya.

molekuláris desztilláció

Nagy vákuumban (körülbelül 0,1 pascal) történő desztilláció. A cseppfolyósító felületet a párolgó folyadék felszínéhez olyan közel teszik, hogy a folyadék molekulái odáig ütközés nélkül jutnak el. Ehhez a technikához sokkal alacsonyabb hőmérséklet elegendő, mint a légköri nyomáson történő desztilláláshoz, így ezzel hőérzékeny anyagok is desztillálhatók. Mivel nincs jelen oxigén, ezért az eljárás a párlat oxidálódását is kiküszöböli.

molekulasugár

Atomok, ionok vagy molekulák alacsony nyomású sugara, melyben az összes részecske ugyanabba az irányba halad, és így csak kevésszámú ütközés lép fel köztük. Előállításuk során zárt térbe gázt vagy gőzt engednek ki egy nyíláson, amely néhány további rekesszel kiegészítve, úgy hat mint egy kollimátor. A berendezéshez vákuumpumpákat csatlakoztatnak, hogy eltávolítsanak minden más részecskét, amely nem jut át a réseken. A molekulasugarakat felületek és kémiai reakciók tanulmányozásánál, valamint a spektroszkópiában használják.

monokromatikus sugárzás

Egyetlen frekvencián vagy hullámhosszon kibocsátott elektromágneses sugárzás, főképp látható fénysugárzás. Teljesen monokromatikus sugárzást nem lehet előállítani, de a lézerek nagyon keskeny frekvenciasávon sugároznak. V.ö. polikromatikus sugárzás.

monokromátor

Olyan eszköz, amely polikróm sugárforrás fényét monokróm sugárzássá alakítja. Látható sugárzás esetében például egy prizma és egy rés együttes alkalmazásával szűrhetünk ki egy keskeny hullámhossztartományú nyalábot.

Monte Carlo szimuláció

A számítások egy típusa, amely fizikai rendszerek matematikai szimulációját véletlenszerű mintavételén alapuló eljárással valósítja meg. A Monte Carlo számításokat olyan problémáknál használják, amelyek a valószínűségszámítás fogalmaival írhatók le. A számításokat általában számítógéppel végzik. Sok ilyen számítást végeztek el atommagok, atomok, molekulák, szilárd testek, folyadékok és atomerőművek esetében. A módszert a híres monaco-i szerencsejátékközpontról nevezték el.

Moseley-törvény

A röntgensugázás spektrumvonalainak frekvenciája és a sugárzást kibocsátó atom rendszáma között összefüggés van. Ha a spektrumvonalak frekvenciájának négyzetgyökét a röntgensugárzást kibocsátó elem rendszámának függvényében ábrázoljuk – egyenes vonalat kapunk. A törvényt 1913–1914-ben fedezte fel H. G. Moseley (1887–1915), s ez volt a különféle atommodellek kísérleti alapja.

Moszkvai zérus

Lásd Landau szellem.

MOT

Lásd lézeres hűtés.

motor

Kémiai vagy villamos energiát mechanikus energiává alakító berendezés. Lásd villanymotor; belsőégésű motor; lineáris motor.

motorgenerátor

Elektromos generátorral mechanikusan összekapcsolt villanymotor. A motort meghajtó áram feszültsége, frekvenciája vagy fázisainak száma meghatározott. A kimenetet biztosító generátor egy meghatározott cél érdekében ezen paraméterek közül egyet vagy többet megváltoztat.

Mott-átmenet

A fém–szigetelő átmenetnek az a fajtája, amelyben az elektrontaszítás és a sávszélesség aránya a fő paraméter. Ennek a paraméternek egy meghatározott, kritikus értéke fölött a fém Mott-szigetelővé válik, még akkor is, ha a legfelső sáv nincsen betöltve. Ilyen átmenet lehetőségét a fizikus Sir Nevill Mott vetette fel, 1949-ben.

Mössbauer effektus

Az a jelenség, mikor egy szilárd testbe beágyazott atommag a mag visszalökődése nélkül sugározza ki a gamma sugárzás fotonját. Egy gázban a gamma sugárzás kibocsátásakor az atom visszalökődik és ezáltal a gamma sugárzás energiája -ról értékre csökken, ahol a visszalökődési energia. 1957-ben R.L. Mössbauer (1929–) felfedezte, hogy ha a gamma sugárzást kibocsátó atommagot nagy erők kötik a szilárd test rácsába, a visszalökődés impulzusa megoszlik a rácsban lévő összes nukleon között. Mivel a rács igen sok - tipikusan atomot tartalmaz, a visszalökődés elhanyagolható lesz, és a gamma foton energiája marad. Ugyanez az elv használható a gamma sugarak abszorpciója esetén, ezt arra használják a Mössbauer-spektroszkópiában, hogy számosmagfizikai, szilárdtestfizikai és kémiai problémát tisztázzanak.

MTA Atommag Kutató Intézete (ATOMKI)

A Magyar Tudományos Akadémia Atommag Kutató Intézete (ATOMKI) 1954-ben alakult Debrecenben. Az intézet alapító igazgatója Szalay Sándor (1909–1987) volt, nevéhez fűződik a magyar magfizikai kutatások elindítása. 1954-től 1975-ig volt az ATOMKI igazgatója. Jelenlegi igazgató: Lovas Rezső, az MTA l. tagja. Magfizikai és atomfizikai főosztályain részecskegyorsítós kísérleti alap- és alkalmazott kutatások folynak. Gyorsítók az intézetben: 800 kV-os Cockcroft–Walton-gyorsító, 300 kV-os neutrongenerátor (1961), 1 MV-os és 5 MV-os van de Graaff generátor (1971), ciklotron (1985), elektron-ciklotronrezonanciás (ECR) „ionforrás” (1996). Számos tudományterületen folytat szoros együttműködést a Debreceni Egyetemmel.

Honlap: http://www.atomki.hu/http://www.atomki.hu

MTA Központi Fizikai Kutató Intézete (KFKI)

1950-ben hozták létre a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetét (KFKI). Kovács István (1913–1996) volt a KFKI első igazgatója, Simonyi Károly és Jánossy Lajos (1912–1978) az első igazgatóhelyettesek, utóbbi 1956-tól 1970-ig az intézet igazgatója. Főigazgatóként követték: Pál Lénárd, Szabó Ferenc és Lovas István. Korábbi főosztályai előbb tagintézetté, majd 1992-től négy független kutatóintézetté alakultak. A csillebérci kutatóreaktor körül szerveződött raktofizikai kutatások jelenleg az MTA Atomenergiakutató Intézetben (AEKI) folynak. A magfizikai, részecskefizikai és űrfizikai kutatásokat az MTA Részecske- és Magfizikai Kutató Intézet szervezi (RMKI). 1998-ban a KFKI Szilárdtest Fizikai Kutató Intézet egyesült az MTA Kristályfizikai Kutató Laboratóriummal, az új intézet neve: MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutató Intézet (SZFKI). A KFKI Anyagtudományi Kutató Intézet és a MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézete ugyanekkor egyesült, az új intézet neve: MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutató Intézet (MFA). Ezek az intézetek a csillebérci campus területén működnek. A KFKI Mérés- és Számítástechnikai Kutatóintézet 1998-ban egyesült az MTA Számítástechnikai Kutató Intézettel, és a korábbi KFKI intézet elhagyta a csillebérci campust (MTA SzTAKI).

Az Izotópkutató Intézetet a radioaktív izotópok előállításának és alkalmazásának kutatására és fejlesztésére alapították 1959-ben. 1993-ban átszervezték: az MTA Izotópkutató Intézetének alapvető működési területe a fizikai kémia. A korábbi intézet másik része Izotóp Intézet néven önállósult.

Honlap: http://www.kfki.hu

MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet (AEKI)

Az AEKI a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézete, fő tevékenysége alap és alkalmazott kutatás végzése az atomenergia területén. A kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása alapvető fontosságú. Az AEKI tevékenysége az ötvenes években kezdődött, a KFKI keretei között. Az intézet 1992-től önálló. Fő kutatási területei a reaktorfizika, termohidraulika, fűtőelemviselkedés, anyagtudomány, az informatika megfelelő ágai (szimulátor, zónamonitorozás, stb), sugárvédelem, környezeti kutatások, nukleáris elektronika és a kémia megfelelő ágai. Az intézet üzemelteti a 10 MW teljesítményű Budapesti Kutatóreaktort, ahol nemzetközi neutronfizikai alap és alkalmazott kutatások végzésére van lehetőség. A kutatóreaktor ellátja Magyarországot radioaktív izotópokkal, amelyeket elsősorban a gyógyászat területén használnak fel. A reaktor hatékonyságát nagymértékben növeli a 2000-ben üzembe helyezett folyékony hidrogén típusú hidegneutron forrás.

Honlap: http://www.aeki.hu

Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (RMKI)

A Részecske- és Magfizikai Kutatóintézete (RMKI) ma a Magyar Tudományos Akadémia legnagyobb fizikai kutatóintézete, a KFKI egyik utódintézete. A szakmai gyökerek a KFKI kezdeti éveire, a Jánossy Lajos indította kozmikus sugárzási és a Simonyi Károly vezette atomfizikai kutatásokra nyúlnak vissza. Az intézet 1992-től az MTA önálló intézeteként működik. Kutatási főirányok: részecskefizika és ultrarelativisztikus nehézionfizika, űrfizika, termonukleáris plazmafizika és lézerfizika, elméleti fizika (magfizika, részecskefizika, relativitáselmélet), anyagtudományi kutatások neurobiológia és nukleáris biofizika.

Honlap: http://www.kfki.hu

Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet (SzFKI)

A KFKI-ban az 50-es években kezdődtek a neutronfizikai kutatások, a szilárdtest kutatások és az optikai kutatások a Szilárdtestfizikai Laboratórium és a Fizikai-optikai Laboratórium (1959) keretében. 1981-ben létrejött a KFKI Szilárdtestfizikai Kutatóintézete (KFKI-SZFKI), és a Mikroelektronikai Kutatóintézet (MKI). 1992-ben a KFKI Szilárdtestfizikai Kutatóintézet (SZFKI) önállóvá válik. Kutatási területeit jelző főosztályai: Elméleti Szilárdtestfizika, Kísérleti Szilárdtestfizika, Folyadékkristály, Fémkutatás, Neutronfizika (1999-ben kivált a Neutronspektroszkópiai Osztály), Lézerfizika, Lézeralkalmazások. 1998-ban az SZFKI tevékenysége kibővült a korábban önálló MTA Kristályfizikai Kutatólaboratóriummal. Neve Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet lett. Új főosztály: Kristályfizikai Főosztály.

Honlap: http://www.kfki.hu

Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet (MFA)

Az 1998-ban alakult MFA a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának tagja. Feladatai: komplex funkcionális anyagok és nanométeres méretű szerkezetek interdiszciplináris kutatása, fizikai, kémiai és biológiai elvek feltárása és alkalmazása integrált mikro- és nanorendszerekben valamint vizsgálati módszerek fejlesztésében; a megszerzett ismeretek hasznosítása a graduális és posztgraduális képzésben, nemzetközi és hazai ipari K+F programokban.

Honlap: http://www.kfki.hu

Izotópkutató Intézet

1959-ben létrejött a KFKI-n belül az Izotópkutató Intézet. 1993-ban alapvető átszervezés után a tradicionális intézet a Magyar Tudományos Akadémia Izotópkutató Intézete néven a fizikai kémia olyan területeivel foglalkozik, mint a felületi tudomány és katalízis, főként sugárkémia és molekulaspektroszkópia, magfizika, egészségfizika és nukleáris biztonság. A korábbi intézet más részei, fejlesztési és alkalmazási feladatokkal Izotóp Intézet néven önálló társasággá alakult.

Honlap: http://www.iki.kfki.hu/

MTA Szegedi Biológiai Központ (SZBK) Biofizikai Intézete

1971-ben alapították a magyar élettudományi kutatások meghatározó intézményét, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központját (SZBK). A Biofizikai Intézet a négy tagintézet egyike.

Az MTA SZBK Biofizikai Intézet az alábbi területeken végez kutatásokat: a fehérjék működésének fizikai törvényszerűségei; a biológiai energiaátalakítás alapvető lépései; a biológiai membránokat felépítő fehérje- és lipidmolekulák szerkezeti és dinamikai tulajdonságai; az idegrendszeri plaszticitás sejt- és molekulaszintű kérdései. A kutatók aktívan részt vesznek az egyetemi oktatásban (ELTE, SE, SzTE, PTE) is.

Honlap: http://www.szbk.hu

multimédia

Különféle médiák, például szöveg, hang, álló és mozgókép együttese, melyeket mostanság gyakran CD-ROM-ra írnak. A felhasználó a különféle médiákat integrált formában használhatja.

multiméter

Elektromos mérőeszköz, amelyet több, különböző tartományba eső feszültség vagy áramerősség mérésére terveztek. Általában van benne egy belső szárazelem is, amely alkalmassá teszi ellenállás mérésére. A legtöbb multiméter forgótekercses mérőműszer, amelyben egy kapcsoló segítségével sorosan vagy párhuzamosan standard ellenállás-sorozat kapcsolható az áramkörbe.

multimódusú szál

Olyan optikai szál, amelynek viszonylag vastag, 50 m átmérőjű üvegmagját a magénál kisebb törésmutatójú burkolat fedi. A két közeg határfelületén a törésmutató csökkenhet hirtelen vagy fokozatosan.

multiplett

1. Kettőnél több (dublett) egymáshoz nagyon közeli vonal által alkotott spektrumvonal-rendszer. 2. Olyan elemi részecskék csoportja, amelyek minden vonatkozásban azonosak, csak elektromos töltésük különböző.

multiplicitás

A Russell–Saunders-csatolással jellemezhető sokelektronos atomok leírására használt mennyiség. Értéke: , ahol a teljes elektron spinkvantumszám. Egy energiaszint multiplicitását az mennyiséghez bal felső indexet írva jelezzük, ahol az individuális elektronok pályaimpulzismomentumának eredője.

multiverzum

Lásd sokvilág-értelmezés.

multivibrátor

Elektronikus oszcillátor, amely két aktív eszközből, általában tranzisztorokból áll, amelyeket egy áramkörbe kapcsolnak. Az eszköz célja, hogy folyamatosan négyszögjeleket generáljon, amelyekkel logikai áramkörökben bináris formában tárolható információ. Ezt úgy érik el, hogy mindkét aktív elem kimenő feszültségének vagy áramának egy kis hányadát a másik elem bemenetére kapcsolják megfelelő amplitúdóval és polaritással, amely biztosítja, hogy az eszközök szabályozható időtartamokra váltakozva vezetnek.

mu-mezon atom

Lásd müon-atom.

munka

Valamely testre ható erő által végzett munka az erőnek és a test erő irányú elmozdulásának a szorzata. Ha az F erő úgy hat, hogy az s elmozdulás szöget zár be az erő irányával, akkor a munkát a képlet adja meg. A munka az erő és az elmozdulásvekrot skaláris szorzata. Egysége a joule.

muon

Lásd lepton, elemi részecskék.

mutarotáció

Az optikai aktivitás időbeli változása spontán kémiai reakciók eredményeként.

müon-atom (mü-mezon atom)

Olyan atom, amely elektronjainak egyikét müonnal helyettesítették. Mivel a müon tömege 207-szerese az elektronénak, a müon pályájának átlagos sugara sokkal kisebb lesz, mint az ugyanezen pályához tartozó elektroné. A müon-atomok alkalmasak a kvantumelektrodinamika ellenőrzésére. Ezen túl felhasználják még őket a müon-katalizált fúziós kutatásoknál (lásd magfúzió).

myopia

Rövidlátóság. A szembe érkező párhuzamos fénysugarakat a lencse a retina elé fókuszálja, általában az abnormálisan hosszú szemgolyó miatt. Az állapot szemüveggel, szórólencsével korrigálható, ami a képet hátrább viszi a retinára.