Ugrás a tartalomhoz

Fizikai kislexikon

Patkós András (2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

O, Ó

O, Ó

objektív

Az optikai műszernek az a lencséje vagy lencserendszere, amelyik a legközelebb van a vizsgálandó tárgyhoz.

oersted

Jele Oe. A mágneses térerősség mértékegysége a CGS egységrendszerben. A tér 1 oersted erősségű, ha 1 dyn erővel hat egy a mezőbe helyezett mágneses pólusra. SI egységekben értéke . A mértékegységet Hans Christian Oerstedről nevezték el.

Oersted, Hans Christian

(1777–1851) Dán fizikus, 1806-ban lett professzor Koppenhágában. Legismertebb felfedezését egy előadása során tette meg 1820-ban, amikor észrevette, hogy az iránytű kitér egy áramjárta vezető közelében. ő fedezte fel az elektromágnesességet.

ohm

Jele . Az elektromos ellenállás származtatott SI mértékegysége. Egy vezető két pontja közötti ellenállás akkor, ha állandó egy voltos potenciálkülönbséget kapcsolva a két pontra a vezetőben egy amper áramot eredményez. A korábbi nemzetközi ohm (vagy "higany-ohm") mértékegységet egy higanyoszlop ellenállásaként definiálták. A mértékegység Georg Ohmról kapta a nevét.

Ohm, Georg Simon

(1787–1854) Német fizikus, aki tanított Kölnben, Berlinben, Nürnbergben és végül Münchenben (1849). Legjobban arról ismert, hogy 1827-ben kimondta az Ohm-törvényt. Az elektromos ellenállás mértékegységét róla nevezték el.

ohm-mérő

Bármilyen ellenállásmérő műszer, amelyről közvetlenül ohmokban lehet az ellenállást leolvasni. Általában multimétereket használnak, amelyek feszültség és áram mérésére is alkalmasak. Ellenállás méréséhez egy szárazelemet és egy ellenállást kapcsolnak sorba a forgótekercses galvanométerrel és az ismeretlen ellenállással a műszer kivezetésein keresztül. Az ellenállás értékét ezután egy ohm-skáláról lehet leolvasni. Ezeket a műszereket egyre inkább felváltják a digitális multiméterek.

Ohm-törvény

Egy vezető két vége közt mérhető potenciálkülönbség és vezetőben folyó áram hányadosa állandó. Ez az állandó a vezető ellenállása, azaz , ahol a potenciálkülönbség voltban kifejezve, az áram amperben mérve és az ellenállás ohmokban. A törvényt George Ohm fedezte fel 1827-ben. Ez az egyszerű lineáris törvény a legtöbb anyagra nem érvényes. Azokat az ellenállásokat, amelyekre fennáll, ohmikus ellenállásnak nevezik, de a törvény csak addig érvényes, amíg a fizikai feltételek, mint például a hőmérséklet állandó marad. Legpontosabban a fémek követik az Ohm-törvényt.

okkultáció

Egy csillag, bolygó vagy más égitest eltűnése a Hold vagy másik bolygó mögött az égitest megfigyelése közben. A napfogyatkozás egyfajta okkultáció.

Oklo reaktorok

ősi, természetes módon kialakult hasadási reaktorok (atomreaktorok) a Nyugat Afrikai Gabon-ban található Oklo-ban. A reaktorok hozzávetőlegesen 2000 millió éve működhettek az ott található urán üledékben. 1972-ben francia tudósok észrevették, hogy az Okloból származó uránércben a arány kismértékben eltér a szokásostól. A későbbi részletes vizsgálatok kimutatták, hogy az oklói urán üledékben 15 természetes reaktor működött időszakosan körülbelül egymillió éven keresztül. Úgy gondolják, hogy ezen természetes reaktorok kialakulásában fontos szerepetjátszott a bánya geológiai felépítése. A víz a környező kőzeteken keresztül beszivárgott az urán üledékbe és moderátorként működött. Találtak még egy hasonló természetes reaktort Bangombe-ban, néhány mérföldre délre Oklotól. Ezenkívül azonban semmilyen más, természetes módon kialakult reaktort nem találtak a világon. Az Oklo reaktor igen figyelemreméltó, mivel 2000 millió évvel ezelőtt alapvető nukleáris folyamatok mentek benne végbe, ami bepillantást engedhet a fundamentális konstansok esetleges időfüggésébe. A gyakorlathoz közelebbi szemlélettel azt mondhatjuk, hogy Oklo úgy tekinthető, mint egy 2000 millió éves kísérlet a nukleáris hulladék tárolására. Miután az arány lecsökkent, a reaktorok természetes módon leálltak, és - ugyanezen okból - természetes reaktorok manapság nem is alakulhatnak ki. A természetes reaktorok hasadási termékei a térség speciális geológiája, nevezetesen az urán üledéket körülvevő gránit medence következtében maradhattak lokalizálva.

oktánszám

Az a szám, ami kifejezi egy üzemanyag azon képességét, hogy milyen mértékben tud ellenállni a kopogás jelenségének, amikor egy szikragyújtásos motorban elég. A szabványos egyhengeres négyütemű motorban tesztelt üzemanyag oktánszáma a vele megegyező kopogási tulajdonságú közönséges heptán (C H ) és izo-oktán (C H ; 2,2,4 trimetilpentán) keverékében az izo-oktán térfogatszázalékával egyenlő. Vesd össze cetánszám.

oktáv

Két olyan zenei hang közötti hangköz, amelyek alapfrekvenciáinak aránya 2:1; a diatonikus skála első és nyolcadik hangjának távolsága.

oktett

Egy atom külső elektronhéján lévő nyolc elektronból álló stabil csoport (mint a nemesgázok atomjainál).

okulár

Egy optikai műszer szemhez legközelebb eső lencséje vagy lencserendszere. Általában a műszer által előzetesen kialakított képről készít nagyított képet.

olajimmerziós lencse

Lásd immerziós objektív.

Olbers paradoxon

Ha a Világegyetem végtelen, egyenletes és változatlan, akkor az ég éjszaka világos lenne, hiszen bármilyen irányba is nézünk végül egy csillagot fogunk látni. A csillagok száma a Földtől mért távolság négyzetével nőne, míg egy adott csillagról a Földre érkező fény intenzitása fordítottan arányos a távolság négyzetével. Következésképpen az egész égnek nagyjából olyan világosnak kellene lennie, mint a Nap. A paradoxont, hogy mégsem ez a helyzet, Heinrich Olbers (1758–1840) mondta ki 1826-ban. (Már korábban, 1744-ben, tárgyalta J.P.L. Chesaux.) A paradoxont az oldja fel, hogy az ősrobbanás elmélet szerint a Világegyetem nem végtelen, nem egyenletes és nem változatlan. Például a legtávolabbi galaxisokból érkező fény extrém vöröseltolódást mutat, ezáltal ezek a galaxisok nem láthatók.

oldalfordítás

A síktükör által alkotott képnél tapasztalható jelenség. Ha valakinek a bal orcáján van egy anyajegy, akkor a tükörképen olyan személyt látunk, akinek anyajegye a jobb orcáján van. Miután azonban az anyajegy (helyesen) a megfigyelő balján látható, a tükrözés valójában az elől-hátul pozíciókat cseréli meg, a kép „önmaga körül megfordult", hogy szembetekintsen a tárggyal. Ezt a tulajdonságot perverzió néven is említik.

oldalsáv

A vivőhullám frekvenciája feletti illetve alatti frekvenciasáv olyan telekommunikációs rendszerekben, amelyekben a frekvenciakomponenseket modulációval állítják elő. Például, ha a vivőhullám frekvenciáját frekvenciájú jellel moduláljuk, akkor a felső oldalsáv frekvenciája , az alsó oldalsáv frekvenciája pedig lesz.

oldáshő

Egy mólnyi anyag nagy mennyiségű (végtelen térfogatú) oldószerben való tökéletes feloldódása során felszabaduló vagy befektetett energia.

ólom-ekvivalens

Egy radioaktív sugárzást elnyelő réteg elnyelő képessége, annak az ólomrétegnek mm-ben megadott vastagságában mérve, amely ugyannyi sugárzást nyel el, mint a vizsgált anyag.

ólomlemezes akkumulátor

Olyan akkumulátor, amelyben az elektródák ólomból vannak, az elektrolit pedig híg kénsav. Az elektródákat általában 7–12% antimont (a keménység és a korrózióval szembeni ellenállás növelése érdekében) és egy kevés ónt (a jobb öntési tulajdonságai miatt) tartalmazó ólomötvözetből öntik. Az elektródákat krémszerű ólom(II)-oxid (PbO) és finomra osztott ólom borítja. Amikor az elektrolitba helyezik, a cellán keresztül egy „alakító” áram indul meg, amely a negatív lemezen levő ólom(II)-oxidot szivacsos, finomra osztott ólommá alakítja. A pozitív lemezen a PbO átalakul ólom(IV)-oxiddá (PbO ). A kisüléskor létrejövő teljes reakció egyenlete:

A töltés során a reakció fordítva megy végbe. Minden cella körülbelül 2 volt elektromotoros erőt szolgáltat. A gépjárművekben általában 6 cellából álló, 12 voltos akkumulátorokat használnak. Az ólomlemezes akkumulátor kilogrammonként 80–120 kJ energiát termel. Vesd össze nikkel-vas akkumulátor.

olvadáspont

Az a hőmérséklet, amelyen egy szilárd anyag folyékonnyá válik. A tiszta anyagok olvadáspontja normál nyomáson (1 atmoszféra) könnyen reprodukálható, egyértelmű hőmérsékleti érték. Ha lassú és egyenletes hőfelvételt biztosítunk, akkor a hőmérséklet egyenletes emelkedése az olvadáspontnál egyszercsak megáll, és nem emelkedik tovább addig, amíg az olvadás be nem fejeződik.

olvadóbiztosíték

Ónozott vörösrézből, vagy más alacsony olvadáspontú fémötvözetből készült vékony drótdarab. Úgy tervezik, hogy megolvadjon egy meghatározott áramterhelés esetén, megvédve ezáltal a túlterheléstől az elektromos készüléket vagy áramkört. A huzal gyakran apró, fém-végződésű, üveg vagy kerámia patronba zártan helyezkedik el.

olvasztótégely

Tál, vagy más edény, amiben anyagok magas hőmérsékletre melegíthetők.

omega-mínusz részecske

spinű barion, amely három s (strange) kvarkból áll (lásd ritkaság). Az omega-mínusz részecske létezését, csakúgy mint tulajdonságait Murray Gell-Mann jósolta meg 1962-ben, a nyolcas útnak nevezett séma részeként, mellyel a barionokat osztályozta. Hamarosan sikerült kísérletileg kimutatni az omega-mínusz részecskét, ami a nyolcas út érvényességét demonstrálta. A felfedezés történetileg igen fontos volt az erős kölcsönhatás elméleti megértésében. Az omega-mínusz részecske tömege 1672.5 MeV, átlagos élettartama s. A részecske elektromos töltése (antirészecskéjének elektromos töltése ).

Oort-felhő

Üstökösök felhője a Nap körül messze a Plútó pályáján túl, a felhő körülbelül a legközelebbi csillagig mérhető távolság feléig húzódik. Nagy számú objektumból áll és a hosszú periódusidejű üstökösök forrása. Az Oort felhő tekinthető úgy, mint a Naprendszer születése után visszamaradt „törmelék”. Jan Hendrik Oort holland asztrofizikusról (1902–1992) kapta a nevét.

opacitás

Annak mértéke, hogy egy anyag mennyire nem átlátszó az elektromágneses sugárzásra nézve. A áteresztőképesség (transzmittancia) reciproka. Az olyan anyagot, amely röntgenhullámokraés gamma sugarakra nézve átlátszatlan rádió átlátszatlannak nevezik.

opaleszcencia

A jelenség, hogy bizonyos átlátszó anyagok tejszerűnek látszanak akkor, ha a látható tartományba eső polikromatikus elektromágneses sugárzással világítják meg azokat. Opaleszcencia mutatkozik, ha egy oldatban részecskék lebegnek, továbbá bizonyos ásványi anyagokban, mint például opálban, amelyekben vékony felületi filmszerű rétegek vannak. Egy rendszerben opaleszcencia mutatkozik, ha lokális fluktuációk a törésmutató lokális ingadozását okozzák. Kritikus opaleszcencia a különböző fázisátmenetekben a kritikus pontban jelentkező opaleszcencia, aminek tipikus példája a folyadék-gáz átmenet, amelyben az opaleszcencia a sűrűségfluktuációk következménye.

operátor

Matematikai szimbólum, mely azt jelöli, hogy valamilyen műveletet el kell végezni. Például a a kifejezésben azt jelenti, hogy négyzetgyökét kell venni; a operátor a kifejezésben azt jelenti, hogy -t differenciálnunk kell szerint, stb.

Oppenheimer–Volkoff-határ

Egy neutroncsillag lehetséges maximális tömege, ha ezt meghaladja, akkor a gravitáció hatására összeroskad egy fekete lyukká. Ezt a korlátot nehezebb megbecsülni, mint a fehér törpékre vonatkozó hasonló Chandrasekhar-határt. Azt gondolják, hogy az Oppenheimer–Volkoff-határ két és három naptömeg között van. Elsőként Robert Oppenheimer és George Volkoff számolta ki 1939-ben.

oppozíció

(szembenállás) A helyzet, amikor egy a földpályán kívül keringő (külső) bolygó, a Nap és a Föld egy egyenesbe esnek. Ha egy bolygó oppozícióban van, akkor éjszaka megfigyelhető. Miután közel helyezkedik el pályájának a Földhöz legközelebbi pontjához, ez egy kedvező alkalom a bolygó megfigyelésére.

optika

A fénnyel, a fény keletkezésével, terjedésével és észlelésével összefüggő jelenségek vizsgálata. Tágabb értelemben az optika az infravörös és az ultraibolya sugárzással kapcsolatos jeleségeket is magában foglalja. A geometriai optika a fény egyenes vonalú terjedését feltételezi, s a fény visszaverődésének és törésének törvényeit tárgyalja. A fizikai (hullám-) optika olyan jelenségeket érint, amelyek a fény hullámtermészetével vannak összefüggésben, azaz a diffrakció, az interferencia és a polarizáció tartozik ide.

optikai aktivitás

Bizonyos anyagoknak az a képessége, hogy a síkban polarizált fény polarizációs síkját elforgatják, amikor az rajtuk áthalad. Ilyen tulajdonsággal rendelkezhetnek kristályok, folyadékok és oldatok. Olyankor figyelhető meg, ha az anyag molekulái aszimmetrikusak, azaz két olyan, egymástól eltérő szerkezeti formában léteznek, amelyek egymás tükörképei. E két alak egymásnak optikai izomerjei vagy enantiomerjei. Ezeknek a formáknak a létezése enantiomerizmus néven is ismert (a tükörképek enantiomerek). Az egyik alak az egyik irányban forgatja el a fény rezgési síkját, a másik alak ugyanolyan mértékben, de ellentétes irányban. E két lehetséges alakot jobbra forgatónak és balra forgatónak is nevezik, az elforgatás irányától függően, s ilyenkor a d-, illetve l- előtaggal látják el (az angol dextrorotatory és laevorotatory szavak rövidítéseként); például d-borkősav, l-borkősav (lásd a képleteket). A kétféle alak ekvimoláris keveréke optikailag inaktív. Ezt racém keveréknek vagy racemátnak nevezzük és dl-lel jelöljük. A d-, l- valamint dl- előtagok helyett ma már inkább a (jobbra forgató), (balra forgató) és (racém) jelöléseket használják. Ráadásul bizonyos molekuláknak létezik úgynevezett átmeneti (mezo-) alakjuk is, amikor a molekula egyik fele a másik felének tükörképe. Az ilyen molekulák optikailag inaktívak.

Az optikailag aktív molekuláknak nincs szimmetriasíkjuk. A legközönségesebb esetben, a szerves vegyületekben egy szénatomhoz négy különböző csoport kötődik. Az ilyen atomot királis centrumnak nevezzük. Aszimmetrikus molekuláknál optikai aktivitást a szervetlen vegyületek között is tapasztalunk. Optikailag aktív például az olyan oktagonális vegyület, amelynek központi szénatomjához nyolc különböző ligandum társul. Számos természetes vegyület mutat optikai izomériát, s általában csak egy izomeralak létezik. Pédául a glukóz jobbra forgató alakban létezik. A másik izomer, az l-glukóz vagy -glukóz laboratóriumban előállítható, de az élő szervezetek nem szintetizálják.

Az optikai aktivitást a kvantumelmélet a fény és a molekula elektronjainak kölcsönhatásával magyarázza.

OPTIKAI CSILLAGÁSZATI TÁVCSÖVEK

Az optikai csillagászati távcsöveket két nagy osztályba sorolhatjuk: lencsés távcsövek (vagy refraktorok), amelyekben az elsődleges képet lencse hozza létre és tükrös távcsövek (vagy reflektorok), amelyekbe tükör van beépítve.

Lencsés távcsövek A lencsés távcsövekben a fényt egy gyűjtőlencse gyűjti össze, az általa előállított képet azután az okulár felnagyítja. Ilyen típusú eszközt először Hans Lippershey (1587–1619) konstruált 1608-ban Hollandiában, s a rákövetkező évben Galilei fejlesztette azt csillagászati megfigyelőeszközzé, aki kondenzorként szórólencsét használt. A Galilei-távcsövet később Johannes Kepler (1571–1630) továbbfejlesztette. ő gyűjtőlencsét használt kondenzorként. Ez a változat kis méretű távcsövek esetén még ma is használatos (Kepler-távcső).

Tükrös távcsövek Az első tükrös távcsövet Newton alkotta meg 1668-ban. Ebben egy homorú tükör gyűjtötte össze és fókuszálta a fénysugarakat egy kis méretű másodlagos tükörre, amely a fősugárral 45 -os szöget zárt be, és azt a kondenzorlencsére továbbította. Ezt a típust Newton-távcsőnek nevezzük. A James Gregory (1638–1675) által tervezett Gregory-féle távcső, valamint a N. Cassegrain által az 1670-es években tervezett Cassagrain-távcső eltérő másodlagos optikai rendszert használ. A coudé-távcsővet (coudé franciául szögletest jelent) olykor nagy teleszkópokban alkalmazzák a fókusztávolság növelésére.

Katadioptrikus távcsövek A katadioptrikus távcsőben lencsét és tükröt is alkalmaznak. Ebből a csoportból a legelterjedtebben használt optikai eszköz a Maksutov-féle távcső és a Schmidt-távcső.

optikai forgatás

A síkban poláros fény elforgatása. Lásd optikai aktivitás.

optikai hőmérséklet

lásd sugárzási hőmérséklet.

optikai izomerek

Lásd optikai aktivitás.

optikai középpont

A lencse geometriai középpontja, az a pont, amelyen átmenő sugarak nem szenvednek eltérülést.

optikai leolvasó

A szögelfordulás (például egy galvanométeré vagy egy torziós szálé) mérésére használt kísérleti eszköz. Az elforduló tárgyra általában egy kis tükröt rögzítenek, a tükörre fénysugarat irányítanak, amely a tükörről visszaverődve egy skálára vetül. A sugár szögelfordulása kétszerese a tükör szögelfordulásának.

optikai mézer

Lásd lézer.

optikai mikroszkóp (fénymikroszkóp)

Lásd mikroszkóp.

optikai molasz

Lásd lézeres hűtés.

optikai pumpálás

Lásd lézer.

optikai rács

A spektrum előállítására alkalmas eszköz. Az interferencia és az elhajlás jelenségét használja ki. Általában üveg vagy fémlap, amelyre sűrűn egymástól egyenlő távolságra lévő barázdákat karcolnak (milliméterenként nagyságrendben kb. ezret). A rácson áthaladó vagy róla visszatükröződő fénysugarak egymással interferálva maximumhelyeket (spektrumvonalak) hoznak létre az egyenletnek megfelelően, ahol a rácsvonalak távolsága, a fény hullámhossza, a beesési szög, a maximumhely iránya, pedig a spektrumvonal rendje. Visszaverődési ráccsal az elektromágneses spektrum ultraibolya tartományát is elő lehet állítani.

optikai rotációs diszperzió

Az a jelenség, amikor a síkban polarizált fény rezgési síkját egy optikailag aktív vegyület elforgatja, de az elforgatás mértéke függ a fény hullámhosszától. Az elforgatás mértékét a hullámhossz függvényében ábrázolva egy karakterisztikus görbét kapunk, amely csúcsokat és minimumokat mutat. A jelenség ugyanúgy magyarázható, mint az optikai aktivitás.

optikai sík

Sík felületű üvegkorong. Felülete olyan pontosan van polírozva, hogy a tökéletes síktól nem térhet el (általában) 50 nanométernél jobban. Fémidomok felületvizsgálatára használják. Az optikai síkon áthaladó és a fémfelületről visszaverődő fénysugarak interferenciamintázatot keltenek.

A felületet optikailag síknak nevezzük, ha a tökéletes síktól való eltérése kisebb a fény hullámhosszánál.

optikai szál

Olyan törésmutatójú törésmutatójú hullámvezető, amelyben a fény az oldalfalakon való kilépésből származóan nagyon kis veszteséggel terjed. A lépcsős törésmutatójú szálban (SI-szál) a 6 és 250 mikrométer közötti átmérőjű tiszta üvegszálat koaxiálisan egy üveg vagy műanyag borítás veszi körül, amelynek kisebb a törésmutatója. A héj általában 10–150 mikrométer vastag. A szál és a héj határfelülete hengeres tükörként viselkedik, amelyen a szálban terjedő fény teljes visszaverődést szenved. E struktúrának köszönhetően a fény sok-sok kilométert megtehet az optikai szálban. A folyamatosan változú törésmutatójú szálban (GRIN-szál) a szál tengelyétől kifelé, a fal irányában minden egyes üvegrétegnek kicsit kisebb a törésmutatója az előzőnél. Ez az elrendezés a törés és a teljes visszaverődés kombinációja révén történő „kicsurgást" is megakadályozza, és a különböző szögben becsatolt fénysugarak számára is azonos terjedési időt biztosít.

A száloptikai kommunikációs rendszerek a forrás és a vevő között az információt optikai szálon keresztül továbbítják kódolt impulzusok vagy képtöredékek formájában (optikaiszál-nyalábok alkalmazásával). Az optikai szálnak orvosi alkalmazása is van (fibroszkópia), a szervezet belső üregeinek, például a gyomornak vagy a hólyagnak a vizsgálatára használják.

optikai távcső

Lásd távcső.

optikai tengely (főtengely)

A lencse vagy a gömbtükör optikai középpontján és görbületi középpontján átmenő egyenes.

optikai üveg

Lencsék, prizmák és más optikai alkatrészek gyártásánál használt üveg. Homogénnak, buborékoktól és feszültségektől mentesnek kell lennie. Az optikai koronaüveg annyiban tér el a közönséges koronaüvegtől, hogy nátrium helyett káliumot vagy báriumot tartalmaz, törésmutatójának értéke pedig 1,51 és 1,54 között van. A flintüveg ólomoxidot tartalmaz, törésmutatója 1,58 és 1,72 közötti érték. Ennél is nagyobb törésmutató-értéket lantanida-oxidok hozzáadásával lehet elérni. Ezek az üvegek lantán-korona és lantán-flint néven ismeretesek.

optoelektronika

Az elektronikának az az ága, amely főként optikai, ultraibolya és infravörös tartományba eső elektromágneses sugárzást kibocsátó, továbbító, moduláló és észlelő elektronikus berendezésekkel (gyakran szilárdtest eszközökkel) foglalkozik. A fényképezőgépekben előforduló optoelektronikus zár a Kerr-effektust használja fel a fény útjának elzárásához. Vesd össze fotonika.

ordinárius sugár

Lásd kettőstörés.

ordináta

Lásd derékszögű koordináták.

óriáscsillag

Nagyon nagy és fényes csillag. A Hertzsprung–Russell diagramon a fősorozat felett helyezkednek el, az óriáscsillagok a csillagfejlődés késői fázisát reprezentálják. Lásd még vörös óriás; szuperóriás.

origó

Lásd derékszögű koordináták.

OR-kör (vagy-kör)

Lásd logikai áramkörök.

ortopozitrónium

Lásd pozitrónium.

oszcillátor

Olyan eszköz, amelynek kimenete adott frekvenciájú váltakozó jel. Ha a kimeneti feszültség vagy áramerősség az időnek szinuszos függvénye, akkor az eszközt szinuszos (vagy harmonikus) oszcillátornak nevezzük. Ha a kimenő feszültség szintje hirtelen változik (négyszög- vagy fűrészfogrezgés), akkor relaxációs oszcillátorról beszélünk. A harmonikus oszcillátor egy frekvenciaszabályzó áramkör, például rezgőkör, amit valamiféle teljesítményforrás tart rezgésben, és amelynek veszteségeit pozitív visszacsatolással pótoljuk. Egyes relaxaciós oszcillátorok úgy működnek, hogy minden egyes ciklusban elektromos energiát tárolunk el egy reaktív áramköri elemben, például kondenzátorban vagy induktivitásban, s azt meghatározott időtartam alatt kisütjük. Lásd még multivibrátor.

Otto-motor

Lásd belsőégésű motor.

oxigénbázisú eljárás

Gyors módszer kiváló minőségű acél előállítására. A Linz-Donawitz (L-D) eljárásból ered. Olvadt nyersvasat és öntési hulladékot töltenek egy billenő kemencébe, amely hasonlít a Bessemer-kemencéhez, csak nincsenek rajta fúvókák. A kemence tartalmának acéllá válásához a fém felszínére egy vízhűtéses fúvócsővel nagynyomású oxigént fújnak. A termelt többlethő akár 30% öntési hulladék beleolvasztását teszi lehetővé. Az eljárás nagymértékben felváltotta a Bessemer- és a nyitottkemencés eljárásokat.

ozmométer

Lásd ozmózis.

ozmózis

Az oldószer átjárása két különböző koncentrációjú oldatot elválasztó féligáteresztő membránon. A féligáteresztő membránon az oldószer molekulái áthatolhatnak, míg a legtöbb oldott anyag molekulái nem. Ismert termodinamikai tendencia alapján az ilyen membránnal elválasztott oldatok egyenlő koncentrációjúvá válnak, mert a víz (vagy más oldószer) a hígabb oldatból a töményebbe áramlik. Az ozmózis abbamarad, amikor a két oldat koncentrációja egyenlővé válik, de megállítható a membrán töményebb oldatot tartalmazó oldalán levő folyadék nyomás alá helyezésével is. A tiszta oldószernek az oldatba történő beáramlásának megállításához szükséges nyomás az oldat jellemzője, neve ozmózisnyomás (jele ). Az ozmózisnyomás a részecskéknek csak az oldatbeli koncentrációjától függ, a minőségétől nem (tehát ez egy kolligatív sajátság). Egy mólt tartalmazó, termodinamikai hőmérsékleten levő, térfogtú oldat esetében az ozmózisnyomást a összefüggés adja meg, ahol a gázállandó. Az ozmózisnyomás mérése vegyületek, főként makromolekulák relatív molekulatömegének meghatározására használható. Az ozmózisnyomás mérésére használt eszköz az ozmométer.

Az élő szervezetekben a víz eloszlása nagymértékben az ozmózistól függ, a víz a sejtekbe a sejtmembránon keresztül áramlik be. A sejtmembrán nem valódi féligáteresztő, mivel bizonyos oldott anyagok molekuláit is átengedi. Az ilyet részlegesen áteresztőnek hívjuk. Az állatok különböző módokat fejlesztettek ki az ozmózis ellensúlyozására. A növényi sejtekben a túlzottan nagy ozmózist az ozmózisnyomást ellensúlyozó, a sejtfal által kifejtett nyomás akadályozza meg.

ozmózisnyomás

Lásd ozmózis.