Ugrás a tartalomhoz

Kémiai kislexikon

(2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

C-Cs

C-Cs

c.g.s. egységek

A mértékegységek olyan rendszere, amely a centiméter, gramm és másodperc (szekundum) egységeken alapul. A metrikus rendszerből származatták. Rosszul volt használatra adaptálva a hőmennyiségekkel (amelyek a következetlenül definiált kalórián alapultak) és az elektromos mennyiségekkel (amelyekre az üres tér permittivitásán, illetve permeabilitásán alapuló két rendszert alkalmazták). Ma, tudományos célokra az SI rendszer lépett a c.g. s. rendszer helyébe.

c.c.p.

Lásd szoros illeszkedés.

Cahn–Ingold–Prelog-rendszer

Lásd CIP rendszer.

Calgon

Vízlágyítószer márkeneve. Lásd vízkeménység.

caliche, természetes chilei salétrom

Chilében, az Atacama és Tarapaka területeken kavicságyak közti lerakódásokban található sókeverékek. Rétegvastagságuk 4 m és 15 cm között változik; a vizes geológiai korszakokban az oldható sók kimosódásával és az azt követő száraz időszakokban a belső tengerek kiszáradásával keletkeztek. Gazdaságilag fontos nitrátforrások. Jellemző összetételük: NaNO3 17,6 %, NaCl 16,1 %, Na2SO4 6,5 %, CaSO4 5,5 %, MgSO4 3,0 %, KNO3 1,3 %, Na2B2O7 0,94 %, KClO3 0,23 %, NaIO3 0,11 %, amit homok és kavics egészít ki 100 %-ra.

Calvin, Melvin

(1911-1997.) Amerikai biokémikus. A II. világháború után Berkelyben, a Lawrence Radiation Laboratóriumban a fotoszintézis fénytől független reakcióit tanulmányozta. A szén-dioxid jelzésére radioaktív C-14-et használva felfedezte a Calvin-ciklust, amiért 1961-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat.

Calvin-ciklus

A fotoszintézis fénytől független anyagcsere reakcióútja, amely a kloroplasztiszban, a sztrómában játszódik le. Melvin Calvin, és kollegái tisztázták a reakcióutat, amely a szén-dioxid megkötéséből és szénhidráttá történő redukciójából áll. A ciklusban a szén-dioxid a ribulóz-biszfoszfát-karboxiláz enzim segítségével kapcsolódik a ribulóz-1,5-biszfoszfáthoz, egy hat szénatomos, nem stabil vegyületté, ami két molekula, három szénatomos glicerinsav-3-foszfátra bomlik. Ez átalakul gilcerinaldehid-3-foszfáttá, amely a ribulóz-1,5-biszfoszfát regenerálására, valamint glükóz és fruktóz termelésére használódik.

Canizzaro, Stanislao

(1826-1910.) Olasz kémikus. 1853-ban felfedezte a Canizzaro-reakciót. De a legnagyobb hozzájárulása a kémiai tudomány fejlődéséhez talán az volt, hogy felismerte az Avogadro-hipotézis érvényességét, és hogy a közönséges gázok, például a H2 és O2 kétatomos molekulákat alkotnak. Ez vezetett az atom- és molekulasúlyok rendszerének a kialakításához.

Canizzaro-reakció

Aldehidek olyan reakciója, ami karbonsavakat és alkoholokat eredményez. Alfa hidrogénatommal nem rendelkező aldehideknél játszódik le, erős lúg jelenlétében. Például benzaldehid benzolkarbonsavat és benzil-alkoholt ad.

2C6H5CHO→C6H5COOH+C6H5CH2OH

Az alfa hidrogénatommal rendelkező aldehideknél ehelyett a reakció helyett az aldol-reakció játszódik le. A Canizzaro-reakció egy példa a diszproporcionálásra. Stanislao Canizzaro fedezte fel.

Carius-módszer

Módszer szerves vegyületek kén- és halogéntartalmának meghatározására, amelynek során a vegyületet egy zárt csőben koncentrált salétromsavban ezüst-nitráttal melegítik. A vegyület elbomlik, a kicsapódott ezüst-szulfidot és ezüst-halogenideket elválasztják, és mérik.

Carnot, Nicolas Léonard Sadi

(1796-1832.) Francia fizikus, 1824-ben publikálta a hőerőgép hatékonyságának elemzését. Az elemzés kulcsa a termodinamikai Carnot-ciklus, ami végül is elvezetett az entrópia fogalmának bevezetéséhez a termodinamikába. Fiatalon halt meg, kolerában.

Carnot-ciklus

Egy reverzibilis hőerőgép leghatékonyabb működési ciklusa. 1824-ben publikálta Nicolas Carnot. Négy működési fázisból áll (lásd az illusztrációt).

a. Izoterm kiterjedés/térfogat-növekedés T1 abszolút (termodinamikai) hőmérsékleten q1 hőfelvétellel.

b. Adiabatikus kiterjedés/térfogat-növekedés, melynek során a hőmérséklet T2-re csökken.

c. Izoterm kompresszió T2 hőmérsékleten, q1 hő leadásával.

d. Adiabatikus kompresszió, amely során a hőmérséklet visszaemelkedik T1-re. A Carnot-törvény szerint, bármely reverzibilis hőerőgép hatékonysága csak a működés hőmérséklettartományától függ, em függ az anyag tulajdonságaitól. Bármely reverzibilis gépben, a hatásfok (η) egyenlő a végzett munka (W), és a befektetett hőmennyiség (q1) arányával, azaz η=W/q1. A termodinamika első főtétele szerint W=q1-q2, amiből az következik, hogy η=(q1-q2)q1. A Kelvin hőmérsékleti skálára q1/q2=T1/T2 és η=(T1-T2)/T1. A maximális hatékonyság eléréséhez T1-nek a lehető legmagasabbnak, T2-nek pedig a lehető legalacsonyabbnak kell lennie.

Carnot-elv

Lásd Carnot-ciklus.

Caro-sav

Lásd peroxikén(VI)-sav.

Carothers, Wallace Hume

(1896-1937). Amerikai ipari vegyész, a Du Pont cégnél polimereken dolgozott. 1931-ben előállította a neoprén szintetikus gumit. Legnagyobb sikerét 1935-ben érte el, a később nylon néven ismertté vált poliamid felfedezésével.

Carr–Purcell–Meiboom–Gill-szekvencia

Lásd CPMG szekvencia.

CARS (koherens anti-Stokes–Raman-spektroszkópia)

A Raman-spektroszkópia egy formája, amely lehetővé teszi a Raman átmenetek intenzitásának a növelését. Ebben a technikában két, különböző frekvenciájú lézersugár halad keresztül egy mintán, és elektromágneses sugárzást hoz létre néhány frekvencián. A lézer frekvenciáját be lehet állítani úgy, hogy a frekvenciák egyike megfeleljen a minta egy Stokes-vonalának, és a koherens emisszió frekvenciája pedig az anti-Stokes vonalnak, nagy intenzitással. CARS lehetővé teszi a Raman-spektrum kinyerését más sugárzás jelenlétében is. A CARS egyik alkalmazása a lángban lévő anyagok Raman-spekrumának kinyerése. Ennek a technikának a használatával az átmenetek intenzitásából megbecsülhető a láng különböző részeinek hőmérséklete.

Castner–Keller-cella

Az iparban a nátrium-hidroxid előállítására használt elektrolizáló cella. Általában vas-cella, amit nátrium-klorid oldattal töltenek meg és katódként folyékony higanyt alkalmaznak. A felszabaduló nátrium amalgámot képez a higannyal, ezt elfolyatják, majd vízzel reagáltatják. A reakció során nátrium-hidroxid és hidrogén keletkezik, és higany, ami újra felhasználható. Az anódon keletkező klórgáz is egy értékes melléktermék.

Cavendish, Henry

(1731-1810.) Franciaországban született brit kémikus és fizikus. Képzettsége nem volt, de öröksége a nagyapjától, aki Devonshire hercege volt, lehetővé tette hogy a világtól elzárkózva, a tudománynak szentelje életét. Gázokkal végzett kísérleteiben 1766-ban különbséget tett a hidrogén és a szén-dioxid között. 1784-ben kimutatta, hogy a hidrogén és oxigén szikrázó keveréke tiszta vizet eredményez, amivel kimutatta, hogy a víz nem elem. Ugyancsak a szikrázó kísérletében a levegővel, Cavendish felismerte, hogy annak egy kis százaléka változatlan maradt. (Ezeket később nemesgázként azonosították.) Cavendish jelentős munkát végzett a fizika területén is.

CD spektrum (cirkuláris dikroizmus spektrum)

Spektrum, amely megkapható IR-IL változót a beeső elektromágneses sugárzás frekvenciájának függvényében ábrázolva, ahol IR és IL a jobbra és balra cirkulárisan polározott fény abszorbciós intenzitása. A CD spektroszkópia egyik alkalmazása az átmeneti fémkomplexek konfigurációjának meghatározása.

celesztin

Stroncium-szulfát (SrSO4) ásványi formája.

cella

1. Egy rendszer, amelyben két elektród van kapcsolatban egy elektrolittal. Az elektródok lehetnek fém- vagy szénlemezek, rudak, vagy bizonyos esetekben folyékony fémek, például higany. Egy elektrolizáló cellában az áram egy külső forrásból folyik keresztül az elektroliton, ezzel kémiai változást hoz létre (lásd elektrolízis). Egy galvánelemben az elektródok és az elektrolit(ok) közti spontán reakciók hoznak létre potenciálkülönbséget a két elektród között.

A galvánelemek két félcellából felépülő elemnek tekinthetők, mindkettő egy elektródból és azzal kapcsolatban álló elektrolitból áll. Például, amikor cinkrúd merül cink-szulfát oldatba, az egy Zn/Zn2+ félcella. Ilyen esetekben a cinkatom cink-ionként oldódik és negatív töltést hagy az elektródon.

Zn(s)→Zn2+(aq)+2e

Az oldódás addig folytatódik, amíg a felhalmozódó töltés elegendő nem lesz ahhoz, hogy megakadályozza a cink további oldódását. Ekkor potenciálkülönbség van a cinkrúd és az oldata között. A potenciálkülönbség közvetlenül nem mérhető, mivel a méréshez kapcsolatot ell létesíteni az elektrolittal, azaz be kell vezetni egy másik félcellát is (lásd elektródpotenciál). Egy rézrúd réz-szulfát oldatba merülve adja a másik félcellát. Ilyenkor a spontán reakcióban, az oldatban lévő rézionok elektront vesznek fel az elektródból, és rézatomként kiülepednek az elektródon. Ebben az esetben a réz a pozitív töltésű.

Az elektródot, vagy egy porózus edénnyel (mint a Daniell-elemben), vagy sóhíd alkalmazásával kapcsolják össze a folyadékok közti kapcsolat létrehozására. Az így kapott cella, ha az elektródokat egy külső körrel összekapcsolják, elektromos áramot szolgáltat. A cella a következőképp írható le:

Zn(s)/Zn2+(aq)/Cu2+(aq)/Cu(s).

E=1,10V.

Itt E, a cella elektromotoros ereje, egyenlő a jobboldali elektród mínusz a baloldali elektród, nulla áramláskor. Megjegyzés: a „jobb” és a „bal” a cella leírására vonatkozik.

Cu(s)/Cu2+(aq)/Zn2+(aq)/Zn(s).

E=-1,10V.

A cellára vonatkozó összevont reakció:

Zn(s)+Cu2+(aq)→Cu(s)+Zn2+(aq).

Ez az a reakció, amelynek során a cella pozitív e.m.e.-t ad.

A fenti cella egy egyszerű példa a kémiai cellára, azaz amikor az e.m.e-t kémiai különbség hozza létre. A koncentrációs elemek olyan cellák, melyekben az e.m.e.-t koncentrációkülönbség okozza. Ez lehet a különbség a két elektród elektrolitjainak a koncentrációjában, de lehet a különbség az elektród koncentrációjában, például különböző fémkoncentrációk az amalgámban, vagy különböző gáznyomások két gázelektródban. A cellák lehetnek transzport nélküliek, amikor csak egy elektrolit van, vagy transzporttal rendelkezők, amikor folyadék összeköttetés van az ionok szállítására. Különböző típusú galvánelemek léteznek. Használják áramforrásként, normálpotenciálokra és kísérletekben elektrokémiai reakciók tanulmányozására. Lásd száraz cella, primer elem, szekunder elem.

2. Lásd Kerr-effektus (Kerr-cellára).

celluloid

Átlátszó, rendkívül gyúlékony anyag, amelyet cellulóz-nitrátból készítenek kámfort alkalmazva lágyítóként. Korábban széles körben alkalmazták termoplasztikus anyagként, különösen filmként (ez egy olyan felhasználása, amivel már felhagytak a celluloid gyúlékonysága miatt).

cellulóz

Poliszacharid, amely glükóz egységek hosszú, nem elágazó láncából áll. A sejtfal fő alkotója minden növényben, számos algában, néhány gombában; a sejtfal merevségét okozza. Az étkezési rostok fontos alkotója. A kinyert cellulóz szerkezete rostos, ez vezetett a textilipari alkalmazásához, gyapot, mesterséges selyem stb. előállításához.

cellulóz-acetát

Lásd cellulóz-etanoát.

cellulóz-etanoát (cellulóz-acetát)

Vegyület, amelyet úgy állítanak elő, hogy cellulózt (gyapot pelyhet, faalapanyagot) kezelnek etán-savanhidrid, etánsav és koncentrált kénsav keverékével. A gyapotban lévő cellulóz acetileződik, és amikor a kapott oldatot vízzel kezelik, egy fehér, pelyhes masszát képez. Lakkokban, törhetetlen üvegekben, védőrétegekben és szálakként használják (lásd rayonnál is).

cellulóz-nitrát

Rendkívül gyúlékony anyag, amelyet cellulóznak (faanyagnak) koncentrált salétromsavas kezelésével állítanak elő. Annak ellenére, hogy a másik neve nitrocellulóz, a vegyület valójában egy észter, amely CONO2 csoportot tartalmaz, nem pedig nitrovegyület (ekkor C-NO2 csoportot tartalmazna). Robbanószerekben (lőgyapotként) használják.

celofán

Vékony, átlátszó, lemez formájú, újraalakított cellulóz, amelyet úgy állítanak elő, hogy viszkózus cellulóz-xantát oldatot egy keskeny résen savfürdőbe extrudálnak (lásd rayon). Közönséges csomagolóanyagként használják, különösen élelmiszerek esetében, bár a gyúlékonysága miatt egyre inkább polipropénnel helyettesítik.

Celsius-skála

Egy hőmérsékleti skála a következő rögzített pontokkal: az a hőmérséklet, amelynél standard nyomáson a jég egyensúlyban van a vízzel (0 oC), és az, amelynél a víz egyensúlyban van a gőzzel (100 oC). E között a két hőmérséklet között a skálát 100 fokra osztották. A Celsius (oC) léptéke megegyezik a Kelvinével. Régebben ez a skála centigrade/századfokos skálaként volt ismert, a nevét hivatalosan 1948-ban változtatták meg, hogy elkerüljék a kavarodást a fok századrészével. Andres Celsius, (1701-1744) svéd csillagász után nevezték el, aki ennek a skálának az inverzét (jégpont 100o, gőzpont 0o) vezette be 1742-ben.

cement

Kötésre, vagy anyag szilárdítására alkalmazott különböző anyagok bármelyike. A portlandcement kalcium-szilikátok és aluminátok keveréke, amelyet égetőkemencében állítanak elő mészkő (CaCO3) és agyag (mely alumino-szilikátot tartalmaz) hevítésével. A terméket finom porrá őrlik. Vízzel összekeverve néhány óra alatt megköt, hosszabb idő alatt hidratált aluminátok és szilikátok képződése miatt megkeményedik.

cementálás

Bármely kohászati eljárás, amelyben egy fém felszínét valamilyen más anyaggal impregnálják. Leginkább az acél előállításának az elavult folyamata, amelynek során kovácsoltvas rudakat hevítenek vörösizzáson, szénágyban néhány napig. Lásd kéregedzés.

cementit

Lásd acél.

centi-

Jele c. Egy előtag, amit a metrikus rendszerben használnak egy századrész jelölésére. Például 0,001 méter=1 centiméter (cm).

centrifuga

Egy eszköz a különböző sűrűségű, szilárd, vagy folyékony részecskék elválasztására úgy, hogy egy csőben, vízszintes körben forgatják azokat. A sűrűbb részecskék a cső hossza mentén elmozdulnak a nagyobb forgási sugár irányába, kiszorítva a könnyebb részecskéket.

centrifugális szivattyú

Lásd szivattyú.

cerebrozid

A glikolipidek osztályának egyike; bármelyik, amelyben egyetlen cukoregység kapcsolódik egy szfingolipidhez (lásd foszfolipidek). A legközönségesebb cerebrozidok a galaktocerebrozidok, amelyekben a cukoregység a galaktóz; idegszövetek plazmamembránjában találhatók, és nagy mennyiségben fordulnak elő a neuronok mielinhüvelyében.

cérium

Jele Ce. Ezüstös, fémes elem, a lantanoidák csoportjába tartozik; rendszáma 58; relatív atomtömege 140,12; relatív sűrűsége 6,77 (20 oC); op. 799 oC; fp. 3426 oC. Előfordul allanitban, bastnasitban, ceritben és monacitban. Négy izotópja fordul elő a természetben: cérium-136, -138, -140 és -142; tizenöt radioaktív izotópját azonosították. A cériumot használják az elegyfémben (egy ritka földfém ötvözet, amely 25 % cériumot tartalmaz) gyújtó kovákhoz. Az oxidot az üvegiparban használják. Martin Klaproth (1743-1817) fedezte fel 1803-ban.

cermet

Kompozit anyag, kerámiából áll, egy színterelt fémmel kombinálva; olyankor használják, amikor nagy hő-, korrózió-, és kopásállóságra van szükség.

cerusszit

Ólomérc, amely ólom-karbonátból áll, PbCO3. Általában másodlagosan, a galenit mállásával keletkezik. A tiszta cerusszit fehér, de az ásvány a szennyezések jelenléte miatt szürke lehet. Jól kialakult ortorombos kristályokat képez. Előfordul az USA-ban, Spanyolországban és Délnyugat-Afrikában.

cetánszám

Egy olyan szám, amely egy dízelüzemanyag gyújtási jellemzőinek mértékét adja, amikor az egy standard dízelmotorban ég el. Egyenlő a cetán (hexadekán) százalékával a cetán és 1-metilnaftalin olyan keverékében, ami a vizsgált üzemanyaggal azonos gyújtási tulajdonságokkal rendelkezik. Hasonlítsd össze az oktánszámmal.

cézium

Jele Cs. Lágy, ezüstfehér, fémes elem a periódusos rendszer 1. csoportjába tartozik (korábban IA); rendszáma 55; relatív atomtömege 132,05; relatív sűrűsége 1,88; op. 28,4 oC; fp. 678 oC. Számos ásványban előfordul kis mennyiségben, a fő forrása a karnallit (KCl.MgCl2.6H2O). Olvadt cézium-cianid elektrolízisével állítják elő. A természetes izotópja a cézium-133, ezenkívül 15 más radioaktív izotópja létezik. A cézium-137-et (felezési idő 33 év) gamma forrásként használják. Ez a legnehezebb alkálifém, az összes elem közül ennek a legalacsonyabb az ionizációs potenciálja, ezért használják pl. a fotoelektromos cellákban.

céziumóra

A cézium-133 mag mágneses térben lévő két állapota közti energiakülönbségtől függő atomóra. Egyik típusában a cézium-133-mat a két állapot közti energiakülönbségnek megfelelő frekvenciájú rádiófrekvenciás sugárzással sugározzák be. Azok a céziummagok, amelyek abszorbeálják ezt az energiát, magasabb állapotúvá gerjesztődnek, ezeket egy további mágneses térben elhajlítják, amivel egy detektoron beütéseket hoznak létre. A detektor jelzését visszacsatolják a rádiófrekvenciás oszcillátorhoz, így azt a 9 191 631 770 Hertz rezonáns frekvencián tartják. Az eszköz pontossága nagyobb, mint 1/1013. A céziumórát használják az SI rendszerben a másodperc meghatározásához.

CFC

Lásd klór-fluor-szénhidrogén.

Chain, Sir Ernst Boris

(1906-1979.) Német születésű, brit biokémikus. Kutató karrierjét Cambridge-i Egyetemen kezdte 1933-ban. Két évvel később csatlakozott Floreyhoz Oxfordban, ahol izolálták és tisztították a penicillint. Kifejlesztettek egy módszert a szer nagy mennyiségben történő előállítására is, és végrehajtották az első klinikai kísérleteket. Megosztva kapták 1945-ben az élettani és orvosi Nobel-díjat a penicillin felfedezőjével, Alexander Fleminggel.

Charles, Jacques Alexandra César

(1746-1823). Francia kémikus és fizikus. A párizsi Conservatoire des Arts and Metiers-n volt professzor. A gázok térfogatára és hőmérsékletére vonatkozó Charles-törvény (1787) felfedezése fűződik a nevéhez. Ő volt az első ember, aki hidrogén léggömbbel felemelkedett, 1783-ban.

Charles-törvény

Egy adott tömegű gáznak állandó nyomáson a térfogata a 0 oC-os térfogatának egy állandó törtrészével terjed ki, minden egyes Celsius- vagy Kelvin-fok hőmérsékletemelkedéskor. Bármely ideális gáz esetében a törtrész körülbelül 1/273. Ez kifejezhető a következő egyenlettel: V=V0(1+t/273), ahol V0 a térfogat 0 oC-on, és V a térfogat t hőmérsékleten. Egyenértékű azzal a megállapítással, hogy egy adott tömegű gáz térfogata állandó nyomáson arányos a termodinamikai hőmérsékletével, V=kT, ahol k egy konstans. A törvény azoknak a kísérleteknek az eredménye, amelyeket 1787-ben Jacques Charles kezdett el, de helyesen, pontosabb eredményekkel 1802-ben Joseph Gay–Lussac publikált. Így, a törvény Gay–Lussac-törvény néven ismert. Egy, a fent megadott egyenlethez hasonló egyenlet alkalmazható az ideális gázok nyomására p=p0(1+t/273). Az összefüggés Charles-nyomásra vonatkozó törvényeként ismert. Lásd a gáztörvényeknél is.

cheddite

A nagy erejű robbanóanyagok, amelyek nitrovegyületeknek nátrium- vagy kálium-kloráttal történő keverésével készülnek.

cheletropic reakció

Az addíciós reakciók egy típusa, amelyben a konjugált molekula két, egyszeres kötést alakít ki a konjugált rendszer két végén lévő atomjai, és egy másik molekula egy atomja közt, gyűrűs, addíciós vegyületet létrehozva. A periciklusos reakciókhoz tartoznak.

Chilei-salétrom

Kereskedelmi forgalomban lévő ásvány, nagyrészt nátrium-nitrátból áll, a chilei caliche lerakódásból. Az ammónia-oxidációs eljárás bevezetése előtt a vegyipar nitrátként többnyire a chilei-salétromot használta. Ma főképp nitrogénforrásként használják a mezőgazdaságban.

chlorocruorin

Zöldes színű, vastartalmú respirációs pigment; a polychaete féreg vérében található. Nagyon hasonlít a hemoglobinra.

CI

Lásd szín index (colour index - CI).

ciánamid

1. A CN22--iont tartalmazó szervetlen só. Lásd kalcium-ciánamid. 2. Színtelen, kristályos, szilárd anyag, H2NCN, amelyet szén-dioxidnak és forró nátrium-amidnak a reakciójával állítanak elő. Gyengén savas vegyület (a ciánamid sók sava), oldható vízben és etanolban. Hidrolizál karbamiddá és savas oldatokká.

ciánamidos eljárás

Lásd kalcium-ciánamid.

cianát

Lásd ciánsav.

ciánhidrinek

Szerves vegyületek, amelyek hidrogén-cianidnak aldehidekkel vagy ketonokkal, való addíciójával keletkeznek (bázis jelenlétében). Az első lépésként a CN--ion megtámadja a karbonil szénatomját. A végtermék egy vegyület, melyben a -CN és -OH csoport ugyanahhoz a szénatomhoz kapcsolódik. Például az etanal a következőképp reagál:

CH3CHO+HCN→CH3CH(OH)(CN).

A termék a 2-hidroxi-propanonitril. Az ilyen típusú ciánhidrinek oxidálhatóak α-hidroxi-karbonsavvá.

cianid

1. Cianid iont CN--t tartalmazó szervetlen sók. A cianidok rendkívül mérgezőek, mivel a CN- képes a vas koordinációjára a hemoglobinban, meggátolva a vér oxigénfelvételét. 2. Fémnek cianid ionokkal alkotott koordinációs komplexe.

cianidcsoport

A –CN csoport egy kémiai vegyületben. Lásd nitrilek.

cianidos eljárás

Módszer arany kinyerésére kálium-cianidos kioldással (komplex [(Au(CN)2]- ion képzésével). Az ion cinkkel visszaredukálható arannyá.

cianin festékek

A színezékek olyan csoportja, amelyben a –CH= csoport kapcsol össze két, nitrogén-tartalmú heterociklusos gyűrűt. Fényképészetben használják érzékenyítésre.

ciano-akrilát

Vegyület, amely alkil-ciano-etanoát és metanal kondenzációjakor keletkezik. A ciano-akrilátok általános képlete CH2:C(CN)COOR. A metil- és etil-észterek az alapjai a pillanatragasztóknak, amelyek a levegőn (nedvesség hatására) gyorsan polimerizálnak erős ragasztóvá.

cianokobalamin

Lásd B-vitamin komplexek.

ciánsav

Nem stabil, robbanó sav, HOCN. A vegyület szerkezete H-O-C≡N Fulminsavnak is hívják. Sói és észterei a cianátok (vagy fulminátok). Illékony folyadék, könnyen polimerizálódik. Vízben ammóniára és szén-dioxidra hidrolizál. Izomer egy másik savval H-N=C=O, ami izociánsavként ismert. Sói és észterei az izocianátok.

cianursav

Fehér, kristályos, vízoldható trimerje a ciánsavnak, (HNCO)3. Ciklusos vegyület; egy hattagú gyűrű, ami váltakozva imid- (NH) és karbonilcsoportokból (CO) épül fel.

CIDNP (chemically induced dynamic nuclear polarization) Kémiailag indukált magpolarizáció

Olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy a magspin befolyásolja egy reakció irányát. Ez megtörténhet bizonyos esetekben, annak ellenére, hogy a magspin állapotok energiaszintje közti különbség egy mágneses térben sokkal kisebb, mint a kémiai kötés disszociációs energiája. Két gyök, amely paralel spinű elektronokkal rendelkezik, csak akkor tud egyesülni, ha egy triplett–szingulett átalakulás lejátszódik. Egy mágneses térben egy triplettnek három, nem degenerált állapota van, T0 T+ és T-. Ahhoz, hogy egy triplett szingulett átmenet lejátszódjon egy elektronnak egy ideig gyorsabban kell előrehaladnia, mint a többinek, hogy képes legyen egy 180 fokos fáziskülönbséget létrehozni. Ez a különbség kialakulhat, ha a magspinje kölcsönhatásba lép a gyök elektronjával, hiperfinom kapcsolódással.

ciklamátok

A C6H11NHSO3H sav sói, ahol C6H11 egy ciklohexilcsoport. A nátrium- és kalcium-ciklamátokat korábban édesítőszerként használták üdítőitalokban stb., amíg be nem tiltották a használatukat, rákkeltő-hatás gyanúja miatt.

ciklizálás

Ciklusos vegyület képződése egy nyílt szénláncú vegyületből. Lásd gyűrű.

ciklo-

Előtag, ciklusos vegyület jelölésére pl. cikoalkán vagy cikloszilikát.

cikloaddíció

Olyan reakció, amelyben két vagy több telítetlen vegyület egy ciklusos addíciós vegyületet képez, vagy amelyben ciklusos vegyület képződik addícióval azonos molekula telítetlen részei között. A cikloaddícióban a többszörös kötésekben nincs nettó csökkenés. A Diels–Alder-reakció egy példa. A cikloaddíciók lehetnek lépésenkénti reakciók vagy periciklusos reakciók.

cikloalkánok

Ciklusos telített szénhidrogének, amelyekben a gyűrűt alkotó szénatomok közt egyszeres kötés van. Általános képletük CnH2n, például a ciklohexán C6H12 stb. Általában úgy viselkednek, mint az alkánok, csak kevésbé reakcióképesek.

ciklobutadién

Rövid életű, ciklusos dién szénhidrogén (C4H4), a négy szénatomja egy négyzetes gyűrűben. A fémkomplexeinek degradálásával állítják elő, rövid ideig létezik, mindössze néhány másodpercig. Alkánokkal addíciós reakcióban vesz részt.

ciklohexadién-1,4-dion (benzokinon, kinon)

Sárga, szilárd anyag, C6H4O2; relatív sűrűsége 1,3; op. 116 oC. Szénatomokból álló, hattagú gyűrűt tartalmaz, a két, ellentétes helyen lévő szénatom oxigénhez kapcsolódik (C=O) és a másik két pár szénatom között kettős kötések vannak (HC=CH). A vegyületet festékek készítésére használják. Lásd a kinhidron elektródnál is.

ciklohexán

Színtelen, folyékony cikloalkán, C6H12; elatív sűrűsége 0,78; op. 65 oC; fp. 81 oC. Előfordul a kőolajban és előállítják benzolt és hidrogént nyomás alatt hevített Raney-nikkel katalizátoron átvezetve 150 oC-on, vagy ciklohexanon redukciójával. Oldószerként és festékek eltávolítására használják; forró koncentrált salétromsavval hexándisavvá (adipinsavvá) oxidálható. A ciklohexán gyűrű nem planáris, és különböző gyűrű konformációkat vehet fel; képletben egyszerű hatszöggel jelölik.

ciklonit (RDX)

Rendkívül robbanóképes nitrovegyület, (CH2NNO2)3. Ciklusos szerkezete van hattagú gyűrűvel, amelyben CH2-csoportok váltakoznak nitrogénatommal, és minden nitrogénatomhoz egy NO2-csoport kapcsolódik. Ammónia és metanal reakciójával kapott hexamin nitrálásával állítják elő. A ciklonit rendkívül erőteljes robbanóanyag, főként katonai célokra használják.

ciklooktatetraén (COT)

Sárga, folyékony, ciklusos vegyület, C8H8, nyolc szénatommal és négy kettős kötéssel a gyűrűjében; fp. 142 oC. Előállítják etint (acetilén) polimerizálva nikkelsók jelenlétében. Bizonyos fémkomplexszel addíciós vegyületet képez, pl. az uranocén (C8H8)2U.

ciklopentadién

Színtelen, folyékony, ciklusos alkén, C6H6; relatív sűrűsége 0,8021; op. –97,2 oC; fp. 40,0 oC. A szénkátrányból származó nyers benzol frakcionált desztillációjának mellékterméként állítják elő. Ketonokkal kondenzációs reakciókon keresztül színes termékeket (fulvének) ad, szobahőmérsékleten könnyen dimerré, diciklo-pentadiénné polimerizálható. A vegyület maga nem aromás, mert nem rendelkezik a megfelelő számú π-elektronokkal (lásd aromás vegyületek). Az egy hidrogénatom elvonásával keletkező ciklopentadienil-ion (C6H5-) azonban aromás tulajdonságokat mutat. A gyűrű képes pozitív ionokhoz koordinálódni, olyan vegyületekben, mint pl. a ferrocén.

ciklopentadienil-ion

Lásd ciklopentadién.

ciklopropán

Színtelen gáz, C3H3, fp. –34,5 oC, amelynek molekulái a szénatomok háromszög gyűrűjét tartalmazzák. 1,3-dibróm-propánt cink fémmel kezelve állítják elő; általános érzéstelenítőként használják.

ciklusos

Leírása egy vegyületnek, amely atomok gyűrűjét tartalmazza a molekuláiban. A homociklusos vegyületekben a gyűrű minden atomja azonos típusú, pl. benzol (C6H6) és ciklohexán (C6H12). Ez a két példa egyben példa a szénciklusos vegyületekre, azaz amikor a gyűrűt szénatomok építik fel. Ha különböző atomok fordulnak elő a gyűrűben, mint a piridinben pl. (C5H5N) a vegyületet heterociklusosnak nevezik.

ciklusos AMP

Az ATP származéka, amely széles körben elterjedt az állati sejtekben, mint egy másodlagos hírvivő számos, hormonok által előidézett biokémia folyamatban. Elérve a célsejteket, a hormonok aktiválják az adenilátciklázt, azt az enzimet, amely katalizálja a ciklusos AMP termelését. A ciklusos AMP végül az érintett hormon által előidézett reakció enzimeit aktiválja. A ciklusos AMP részt vesz a génexpresszió és sejtosztódás szabályozásában, immunválaszokban, és idegi jelátviteleknél.

cine-szubsztitúció

A szubsztitúciós reakciók egy típusa, amelyben a belépőcsoport ahhoz a szénatomhoz kapcsolódik, ami szomszédos azzal, amelyikhez a kilépőcsoport kapcsolódott. Lásd tele szubsztitúciónál is.

cink

Jele: Zn. Kékesfehér, fémes elem; rendszáma: 30; relatív atomtömege: 65,38; relatív sűrűsége: 7,1; op. 419,88 o; fp.: 907 oC. Előfordul szfaleritben (vagy cink-szulfidban, ZnS). Előállításakor az érceket oxiddá pörkölik, majd ezt redukálják szénnel (koksz) magas hőmérsékleten, a cink-gőzt kondenzálják. Másik megoldás során az oxidot kénsavban oldják és a cinket elektrolízissel nyerik ki. Öt stabil izotópja (tömegszámok: 64,66,67,68 és70) és hat radioaktív izotópja ismert. A fémet galvanizálásnál és számos ötvözetben (sárgaréz, bronz stb.) használják. Kémiai tulajdonságait tekintve reakcióképes fém, egyesül oxigénnel és más, nemfémes elemekkel, és hidrogén felszabadulás közben oldódik híg savakban. Oldódik lúgokban is, cinkátokat képezve. A legtöbb vegyületében Zn2+ ionként szerepel.

cinkát

Só, amely cink, vagy cinkoxid lúgban történő oldásával keletkezik. Képletét gyakran ZnO22- formában írják, holott vizes oldatban valószínű komplexként van jelen, ahol a Zn2+ ionokat az OH- ionok koordinálják. A ZnO22- ion létezhet az olvadt nátrium-cinkátban; a legtöbb szilárd ’cinkát’ kevert oxidokból áll.

cinkcsoport

A periódusos rendszerben a cinket (Zn), kadmiumot (Cd) és higanyt (Hg) tartalmazó csoport.

cinkit

A cink-oxid, ZnO ásványi formája.

cink-klorid

Fehér, kristályos vegyület: ZnCl2, Vizet nem tartalmazó só, amely elcseppfolyósodó. Előállítható forró cink és hidrogén-klorid gáz reakciójával; relatív sűrűsége: 2,9; op.: 283 oC; fp.: 732 oC. Viszonylag alacsony olvadáspontú, könnyen szublimál, amely jelzi, hogy inkább molekuláris, mint ionos vegyület. Léteznek különböző hidrátjai is. Katalizátorként, vízelvonószerként és kemény forrasztásnál forrasztószerként használják. Valamikor cinkvajként ismerték.

cink-klorid-cella

Lásd szárazelem

cink-oxid

Hidegen fehér, melegen sárga por: ZnO; relatív sűrűsége: 5,606; op.: 1795 oC. A természetben narancsvörös cinkit ásványban fordul elő; előállítható forró cink levegőn történő oxidációjával. Amfoter, lúgokkal cinkátot alkot. Használják pigmentként, (horganyfehér/cinkfehér) és cinkkenőcsökben gyenge fertőtlenitőszerként.

cink-szulfát

Fehér, kristályos, vízoldható vegyület. Előállításakor a cink-szulfidot levegőn hevítik, majd kioldják és kikristályosítják a keletkezett cink-szulfátot. Közönséges formája a heptahidrát: ZnSO4.7H2O; relatív sűrűsége: 1,9. Ez 30 oC-on vizet veszít és hexahidrát keletkezik belőle, majd 70 oC-on újabb vizet veszít, ekkor monohidrát keletkezik. A vízmentes forma 280 oC-on keletkezik; 500 oC felett bomlik. A vegyületet, amelyet régebben fehér vitriolnak neveztek, pácként és vérzéscsillapítóként alkalmazzák.

cink-szulfid

Sárgásfehér, vízoldható, szilárd anyag: ZnS. Természetben szfaleritként (lásd cink-szulfidnál is) és wurtzitként fordul elő. 1180 oC-on szublimál. Pigmentként és világítópontként használják.

cink-szulfid, blende

Cink-szulfid ásványos formája, a cink fő ásványi formája (lásd szfalerit). Kristályos szerkezete (ennek és más vegyületeknek) a cink-szulfid szerkezet, amelyben a cinkatomokat négy kénatom veszi körül a tetraéder négy csúcsán. Ehhez hasonlóan, minden egyes kénatom négy cinkatommal van körülvéve. A kristály a szabályos rendszerbe tartozik.

cinnabarit

A higany(II)-szulfid (HgS) ragyogó, vörös ásványi formája. Hexagonális rendszerben kristályosodik; a higany fő érce. Fiatal vulkáni kőzetek és hőforrások közelében, erekben és beágyazódásokban vannak lerakódásai. Fő forrásai Spanyolország, Olaszország, és Jugoszlávia.

CIP-rendszer (Cahn-Ingold-Prelog rendszer)

Rendszer az R-S konvencióban (lásd abszolút konfiguráció) és az E-Z konvencióban használt sztereoizomerek egyértelmű leírására. A ligandumok sorrendjének konvencionális meghatározására egy követési szabályt alkalmaz. A szabály a kiralitáscentrumhoz, vagy a kettős kötéshez közvetlenül kapcsolódó atomot veszi figyelembe, és elsőbbséget élvez az a ligandum, amelyben ennek az atomnak a legnagyobb a protonszáma. Így például a I elsőbbséget élvez a CI-hez képest. Ha két ligandumnál a kötődő atomok protonszáma azonos, akkor a szubsztituenseket veszi figyelembe (a nagyobb protonszámmal rendelkező szubsztituens előnyt élvez). Így -C2H5 előnyt élvez -CH3-hoz képest. Ha kettős, vagy hármas kötés van egy szubsztituensben, akkor a szubsztituenst kétszeresen (vagy háromszorosan) veszi figyelembe. Magasabb magszámú izotóp előnyt élvez az alacsonyabb számú izotóphoz képest. Ebben a rendszerben mindig a hidrogén a legalacsonyabb a rangsorban. Néhány közönségesen előforduló ligandum sorrendje a következő: I, Br, Cl, SO3H, OCOCH3, OCH3, OH, NO2, NH2, COOCH3, CONH2, COCH3, CHO, CH2OH, C6H5, C2H5, CH3, H. A rendszert együttesen fejlesztették ki Robert Sidney Chan (1899-1981) és Sir Chirstopher Kelk Ingold (1893-1970) brit kémikusok, és a boszniai–svájci kémikus, Vladimir Prelog (1906-).

cirkónium

Jele: Zr. Szürkésfehér, fémes átmeneti elem; rendszáma: 40; relatív atomtömege: 91,22; relatív sűrűsége: 6,49; op.: 1852 oC; fp.: 4377 oC. Előfordul a cirkonban (ZrSiO4; a fő forrása) és baddeleyitben (ZnO2). Kinyeréséhez klórozással ZrCl4-é alakítják, majd magnéziummal redukálják (Kroll-eljárás). Öt természetes izotópja (tömegszámok: 90,91,92,94 és 96) és hat radioaktív izotópja ismert. Az elemet használják atomreaktorokban (hatékony neutron-elnyelő), és bizonyos ötvözetekben. Levegőn passzív oxidréteget képez, 500 oC-on elég. A legtöbb vegyülete cirkónium(IV)-komplex. A cirkónium-oxidot elektrolitként fűtőcellákban használják. Az elemet 1789-ben Klaproth azonosította és 1824-ben Berzelius izolálta.

cirkónium(IV)-oxid

Lásd cirkónium.

cirkónium-oxid

Lásd cirkónium

cirkuláris dikroizmus (CD)

Elliptikusan polarizált hullám kialakulása; amikor lineárisan polarizált fényhullám halad át egy olyan anyagon, amelynek különböző az extinkciós koefficiense a jobbra- és balra forgató poláris fényben. A hatás mértékét megadja a következő kifejezés: φ=π/λ(ηlr), ahol φ a sugár elliptikussága (radiánokban kifejezve), λ a fény hullámhossza, ηl és ηr a balra- és jobbraforditó polarizált fény abszorpciós indexe. A cirkuláris dikroizmus az optikailag aktív molekulák tulajdonsága; felhasználják arra, hogy információt szerezzenek a fehérjék oldatkörnyezetéről. Lásd CD spektrum.

cirkuláris kettős törés

Az a jelenség, amikor egy anyag molekuláinak a jobbra és a balra forgató poláros fényben mutatott törésmutatói közt különbség van. A cirkuláris kettős törés függ a molekula és az elektromágneses mező közötti kölcsönhatás módjától, befolyásolja a molekula jobbra vagy balra forgató volta, és így a polarizálhatósága. Ha a molekula spirál alakú, a polarizálhatóság függ attól, hogy az elekromágneses mező elektromos tere ugyanolyan módon rotál-e, mint a spirál, így cirkuláris kettős törést eredményezve.

cisz

Lásd izoméria; torziós szög.

ciszplatin

Platina komplex, cisz-[PtCl2(NH3)2]. Rák kezelésénél használják, a tumor növekedésének gátlására. A DNS szálak közötti kötésre hat.

cisztein

Lásd aminosav.

cisztin

Két ciszteinmolekula (lásd aminosavak) szulfhidril (-SH) csoportjai között lejátszódó oxidációs reakció eredményként létrejött molekula. Gyakran előfordul két szomszédos cisztein maradvány között polipeptidekben. A létrejövő diszulfidhidak (-S-S-) fontosak a fehérjemolekulák stabilizálásánál.

citidin

Nukleozid, amiben egy citozin molekula kapcsolódik D-ribóz cukor molekulához. A nukleotid származékok, a citidin-mono-, di- és trifoszfát (CMP, CDP és CTP) különböző biokémiai reakciókban vesznek részt, nevezetesen a foszfolipid szintézisben.

citokróm

A fehérjék csoportjának azon képviselője, amely tartalmaz egy vas tartalmú hem csoportot, tagja az elektrontranszportláncnak a mitokondriumban és kloroplasztiszban. Az elektronátvitel a vas reverzibilis változásával történik a redukált Fe(II) és az oxidált Fe(III) állapot között.

citozin

Egy pirimidin származék. Egyike a fő bázis alkotóknak a nukleotidokban, a DNS és RNS nukleinsavakban.

citrát

A citromsav sói vagy észterei.

citromsav

Fehér, kristályos hidroxi-karbonsav (HOOCCH2C(OH)(COOH)CH2COOH); relatív sűrűsége 1,54; op. 153 oC. Jelen van citrus gyümölcsökben; köztes termék a növényi és állati sejtekben a Krebs-ciklusban.

citromsav ciklus

Lásd Krebs-ciklus.

Claisen-kondenzáció

Észterek reakciója, melyben két észter molekula reagál egy keto-észter kialakításával, pl.:

2CH3COOR→CH3COCH2COOR+ROH

A reakciót a nátrium-etoxid katalizálja; a mechanizmusa az aldol reakcióhoz hasonló; Ludwig Claisen (1851-1930) után nevezték el.

Clapeyron–Clausius-egyenlet

Egy rendszer állapot-változásakor, a változók közti összefüggéseket leíró differenciálegyenlet. Egy rendszerben, amely egy anyagot két fázisban tartalmaz, például szilárd és folyékony állapotban, hőt közölnek, vagy vonnak el nagyon lassan, hogy az egyik fázis a másik fázisba reverzibilisen alakuljon át, miközben a rendszer egyensúlyban marad. Ha a két fázist A-val és B-vel jelölik, a Clapeyron Clausius egyenlet a következő:

Dp/dT=L/T(VB-VA),

ahol V a nyomás, T a termodinamikai hőmérséklet, L az abszorbeált hő egy mólra vonatkoztatva az A-ból B-be történő változás során, VB és VA a B és A térfogata. Egy folyadéknak gőzzé való átalakulásakor, a folyadék térfogata elhanyagolható. A gázt ideális gáznak tekintve, a Clapeyron-Clausius egyenlet a következőképpen írható:

dlogep/dT=L/RT2

A Clapeyron-Clausius egyenletet Benoit-Pierre-Emile-Clapeyron (1799-1864) francia mérnök és Rudolf Clausius után nevezték el.

Clark-cella

Galvánelem egy típusa, amely cink-amalgámból készült anódot és higany katódot tartalmaz, mindkettőt telített cink-szulfátba merítve. A Clark-cellát régebben az e.m.e. standardjaként használták, az e.m.e. 15 oC-on 1,435 volt. Hosiah Clark (elhunyt 1898-ban) brit tudós után nevezték el.

Clark-eljárás

Lásd vízkeménység.

clathrate (zárványvegyületek)

Szilárd keverék, amelynél az egyik vegyület, vagy elem kis molekulái a másik anyag kristályrácsának üregeiben vannak bezárva. Néha zárvány-vegyületeknek, vagy kalitka-vegyületeknek nevezik, noha igazából nem vegyületek (a molekulák közt nincs kémiai kötés). A hidrokinon és jég, mindkettő képez ’clathrate’-t olyan anyagokkal, mint például kén-dioxid vagy xenon.

Claude-eljárás

A levegő ipari cseppfolyósítási eljárása. Nyomás alatt lévő levegőt használnak munkaanyagként egy dugattyús motorban, ahol az külső munkát végez, és adabatikusan lehűl. Ezt a lehűlt levegőt egy ellenáramú hőcserélőbe táplálják, ahol csökkenti a következőként bevezetett nagy nyomású levegő hőmérsékletét. Ugyanazt a levegőt újra összenyomják, és újrahasználják; néhány ciklus után végül is cseppfolyósodik. A folyamatot Georges Claude (1870-1960) francia tudós 1902-ben tökéletesítette.

claudetit

Az arzén(III)-oxid (As4O6) ásványi formája.

Claus-eljárás

Eljárás a kénnek hidrogén-szulfidból (földgázból vagy nyersolajból) történő kinyerésére.

Először a hidrogén-szulfid egy részét oxidálják kén-dioxiddá:

2H2S+3O2→2SO2+2H2O.

Majd a kén-dioxid reagál a hidrogén-szulfiddal kén képződése közben:

SO2+2H2S→3S+2H2O.

A második lépés 300 oC-on játszódik le vas-, vagy alumínium katalizátor jelenlétében.

Clausius, Rudolf Julius Emmanuel

(1822-1888.) Német fizikus. Berlinben és Zürichben tanított, majd 1869-ben Würtzburba költözött. A termodinamika második törvényéről a legismertebb, melyet 1850-ben fogalmazott meg, függetlenül William Thomsontól. (Lord Kelvin). 1865-ben bevezette az entrópia fogalmát, későbbi munkásságával az elektrokémiához és elektrodinamikához is eredményesen hozzájárult (lásd Clausius–Mossotti-egyenlet).

Clausius-egyenlőtlenség

Egy egyenlőtlenség egy irreverzibilis folyamatban az entrópia változást, dS, a rendszerrel közölt hő, dQ és a termodinamikai hőmérséklet, T között, azaz, dS≥dQ/T. Egy irreverzibilis, adiabatikus változás során, amikor dQ=0, a Clausius-egyenlőtlenség kifejezése dS>0, ami azt jelenti, hogy ebben a típusú reakcióban a rendszer entrópia változásának növekednie kell. Az egyenlőtlenséget Rudolf Julius Emmanuel Clausius után nevezték el. A Clausius-egyenlőtlenség felhasználható arra, hogy demonstrálja az entrópia növekedést olyan folyamatokban, mint például a gázok szabad kiterjedése és a kezdetben forró anyagok lehűlése.

Clausius-Mossotti-egyenlet

Összefüggés a molekula polarizálhatósága, α és egy ilyen polarizálhatóságú molekulákból felépült dielektromos anyag dielektromos állandója, ε között. A Clausius–Mossotti-egyenlet a következő:

α=(3/4πN)/[(ε-1)(ε-2)],

ahol N az egységnyi térfogatban lévő molekulák száma. Az egyenlet kapcsolatot teremt egy mikroszkopikus mennyiség (a polarizálhatóság) és egy makroszkopikus mennyiség (a dielektromos állandó) között. A makroszkopikus elektrosztatikát alkalmazva vezette le az olasz fizikus Ottavoi Fabrizio Mossotti (1791-1863) 1850-ben és tőle függetlenül Rudolf Clausius 1879-ben. Legalkalmasabb a gázok leírására, csak közelítően igaz folyadékokra és szilárd anyagokra, különösen, ha a dielektromos állandó nagy. Hasonlítsd össze a Lorentz–Lorenz egyenlettel.

Clemmensen-redukció

Módszer a karbonilcsoportnak (C=O) CH2-vé való redukciójára cink-amalgám és koncentrált sósav alkalmazásával. Használják a homológ sorok növekvő tagjainak előállításánál. A reakciót Erik Clemmensen (1876-1941) után nevezték el.

Clusius-oszlop

Eszköz izotópok termodiffúzióval történő elválasztására. Egyik formája egy mintegy 30 méteres, függőleges oszlopból áll, egy fűtött elektromos kábellel a tengelye mentén. A gázkeverékben a könnyebb izotópok gyorsabban diffundálnak, mint a nehezebb izotópok. A tengelymenti kábellel melegítve, a természetes konvekcióval a könnyebb atomok az oszlop tetejére kerülnek, ahonnan a könnyű izotópban gazdagabb frakciót elvonják további dúsításra.

Compton, Arthur Holly

(1892-1962) Amerikai fizikus, 1923-ban lett a fizika professzora a Chicagói Egyemen. Az 1923-ban tett felfedezéséről a Compton-effektusról a legismertebb. Ezért 1927-ben Nobel-díjjal tüntették ki C. T. R Wilsonnal megosztva.

Compton-effektus

A nagyenegiájú (röntgen- vagy gamma-sugárzás) fotonok energiájának csökkenése szabad elektronokon való szóródásakor; az elektronok így energiát nyernek. A jelenség, amelyet először A. H. Compton figyelt meg 1923-ban, akkor történik, mikor a foton ütközik egy elektronnal. A foton átadja az energiájának bizonyos részét az elektronnak, aminek következtében h(ν1ν2)-t veszít az energiájából, ahol h a Planck-állandó és ν1 és ν2 az ütközés előtti és utáni frekvenciák. Mivel ν1>ν2, a sugárzás hullámhossza nő az ütközés után. A nem rugalmas ütközésnek ezt a fajtáját Compton-szóródásnak nevezik és hasonló a Raman-effektushoz.

Condy-féle folyadék

Kalcium- és káliumpermanganát (manganát(VII)) keveréke, amit fertőtlenítőként használnak.

coomassie kék

Biológiai festék, fehérjék festésére használják.

Corey–Pauling-szabályok

A Robert Corey és Linus Pauling által megfogalmazott szabályok csoportja a fehérjék másodlagos szerkezetére. A Corey–Pauling-szabályok a -CO-NH- peptidkötéssel kapcsolatos hidrogénkötések által létrehozott szerkezetek stabilitására vonatkoznak. Kimondják:

(1) A peptidkötésben minden atom egy síkban fekszik.

(2) Az N, H, és O atomok egy hidrogénkötésben közelítően egyenes vonalon vannak.

(3) Minden CO és NH csoport részt vesz a kötésben.

Két fontos szerkezet, amely engedelmeskedik a Corey–Pauling-szabályoknak az alfa-hélix és a béta-redő.

CORN-szabály

Lásd abszolút konfiguráció.

COSY

Lásd korrelációs spektroszkópia.

COT

Lásd ciklooktatetraén.

Cotton-effektus

Az optikai rotációs diszperziós görbe, vagy a cirkuláris dikroizmus görbe hullámhossz függése egy abszorpciós sáv közelében; mindkettő alakja jellemző. A hullámhossz csökkenésével a rotációs szög nő, amíg el nem ér egy maximumot, majd csökken, áthalad nullán, annál a hullámhossznál, amelynél az abszorpció maximális. Ahogy a hullámhossz tovább csökken, a szög negatívvá válik, elér egy minimumot majd újra nő. Ezt a típusú görbét pozitív Cotton-hatásnak nevezik. Ennek a tükörképe is előfordul az α-tengely körül (ahol α a hullámhossz), ezt negaíiv Cotton-hatásnak nevezik. Ezek az effektusok előfordulnak színes anyagoknál, és olyan színtelen anyagoknál, melyek az ultraibolya tartományban rendelkeznek sávval. Aime Cotton (1859-1951) francia fizikus után nevezték el.

coulomb

Jele C. Az elektromos töltés SI mértékegysége. Egyenlő egy amper áram által egy másodperc alatt szállított töltéssel. Az egységet Charles de Coulomb (1736-1806) után nevezték el.

Coulomb-robbanás

Egy molekula hirtelen szétesése, amikor elvonják tőle az elektronokat úgy, hogy csak a magok maradnak, melyek az elektromos töltéseik miatt taszítják egymást. A Couloumb-robbanás leképező technika ezt a hatást alkalmazza molekulák alakjának tanulmányozására. Nagyenergiájú, semleges molekulákból álló sugárzást hoznak létre; először elektronok hozzáadásával, az ionokat egy elektromos mezőn keresztül gyorsítva, majd elvonva az elektronokat. A sugár egy vékony, körülbelül harmincatomnyi vastagságú fémfóliával ütközik. Amikor a molekulák áthaladnak ezen a fólián az elektronjaik szóródnak, és csak a molekulák magjai lépnek ki. A folyamat nagyon rövid időn belül történik, az idő rövidebb, mint ami egy teljes molekuláris vibráció lejátszódásához kell, következésképp a magok megtartják a molekula alakját, amíg hirtelen, a hasonló töltés miatt el nem taszítják egymást. A magok ekkor egy detektorba ütköznek, ami regisztrálja a sebességüket és irányukat, lehetővé téve az eredeti molekula térbeli elrendeződésének levezetését.

CPMG szekvencia (Carr–Purcell–Meilboom–Gill-szekvencia)

Impulzusok szekvenciája a mágneses magrezonanciában (NMR) a spin-utórezgés kísérletekre, amelyben a kezdeti 90o-os impulzust 180o-os impulzusok sorozata követi. A CPMG-szekvenciát úgy tervezték, hogy a spin-utórezgések az idővel exponenciálisan halnak el. Egy T2 konstanssal jellemezhető spin-spin relaxáció történik, amely meghatározható a lecsengési jelből.

Crookes, Sir William

(1832-1919). Brit kémikus és fizikus, aki 1861-ben spektroszkópiát alkalmazva felfedezte a talliumot és 1875-ben bevezette a radiométert. Kifejlesztette és tökéletesítette a vákuumcsövet (Crookes-féle cső) gázkisülések tanulmányozására. Az vegyiparban is szerepet játszott, ő volt az, aki felismerte a légköri nitrogén megkötésének jelentőségét a műtrágyagyártáshoz.

Crum–Brown-szabály

Szabály egy szubsztituens benzolgyűrűbe való belépésének előre jelzésére. Ha C6H5X egy vegyület, ami egy szubsztituenst tartalmaz a benzolgyűrűn, akkor abban az esetben, ha HX közvetlenül oxidálható HOX–é, akkor ez 1,3 (meta) két szubsztituenst tartalmazó vegyületet eredményez. Ha nem oxidálható, akkor a 1,2 (orto) és 1,4 (para) vegyületek keveréke keletkezik. A szabályt 1892-ben javasolta a brit kémikus Alexander Crum Brown (1838-1922).

csapadék

Kis, szilárd részekből álló szuszpenzió, amely egy folyadékban keletkezik kémiai reakcióval.

csapadék-képződés

1. Az atmoszférából ülepedő minden cseppfolyós vagy szilárd vízforma; az eső szemerkélő eső, hó, jégeső, harmat, dér, zúzmara.

2. Csapadék képződése.

csatolás

Kölcsönhatás egy rendszer két különböző része közt, vagy két, vagy több rendszer között. Példák a csatolásra az atomok és magok spektrumában a Russel-Sanders csatolás, a j-j csatolás és a spin–pálya csatolás. A molekulák spektrumában öt idealizált mód van (Hund-féle csatolási módoknak nevezik őket), amelyben, egy molekulában a különböző impulzus momentumok (az elektron pálya impulzusmomentum, L, az elektronspin impulzus momentum, S, és a magrotációs impulzus momentum, N) kapcsolódnak és létrehozzák a J eredő impulzus momentumot. (A gyakorlatban, több molekulában a csatolás átmenetet képez a Hund-esetek között a kölcsönhatások miatt).

csavar

Lásd gyűrű konformációk.

csavart

Lásd torziós szög.

cseppfolyósított földgáz (liquefied natural gas - LNG)

Lásd cseppfolyósított propán-bután gáz.

cseppfolyósított propán-bután gáz (liquefied petroleum gas - LPG)

Különböző ’benzin’- gázok, főként propán és bután, folyadékként tárolva, nyomás alatt. Motorüzemanyagként használják, ahol előnye, hogy nagyon kismértékű az ülepedés a hengerfejben.

A cseppfolyósított földgáz (liquefied natural gas LNG) hasonló termék, amely főképp metánból áll. Nem könnyű cseppfolyósítani, mert a kritikus hőmérséklete alacsony, 190 K, és ez alá hőmérséklet alá kell hűteni mielőtt cseppfolyósodna. A cseppfolyósított terméket jól szigetelt tartályokban kell tartani. A gáz így kényelmesen szállítható az olajkutaktól vagy a csak gáz lelőhelyekről a felhasználóhoz. Motor üzemanyagként is használják.

cserebomlás (metatézis)

Kémiai reakció, mely gyökök kicserélődésével jár. Például:

AgNO3(aq)+KCl(aq)→KNO3(aq)+AgCl(s).

csersav

Bizonyos növényekben található sárgás, komplex, szerves vegyület. Pácként használják festésnél.

CS-gáz, könnygáz

Egy fehér, szilárd anyag, C6H4(Cl)CH:C(CN)2 gőze; könnyezést, fulladozást okoz; tömeg megfékezésére használják.

csillám

Réteges szerkezettel rendelkező szilikát-ásvány csoport. Kationok által összekötött SiO4 tetraéderekből áll, a rétegek közt hidroxilcsoportokkal. A csillámok az alaplap szerint tökéletesen hasadnak, és a keletkezett vékony pikkelyek/lemezek rugalmasak, és hajlékonyak. A csillámlemezeket elektromos szigetelőként és kondenzátorokban dielektrikumként használják.

csomóelmélet

A matematika egy ága a csomók és áthurkolódások osztályozására. Alkalmazzák a polimerek tulajdonságainak tanulmányozására és a fázisátalakulások bizonyos modelljeinek statisztikus mechanikájára.

csónak (alakzat)

Lásd gyűrű konformációk.

csontszén

Lásd szén.

csoport

1. Lásd periódusos rendszer. 2. Matematikai struktúra; olyan elemek A,B,C stb. halmazából áll, amelyekre érvényes a kompozíció törvénye, amit 'szorzásként' neveznek. Bármely két elem kombinálható egy AB szorzat létrehozásával. (1) két elem minden szorzata eleme a halmaznak (2) a művelet asszociatív, azaz A(BC)=(AB)C (3) A halmaznak van egy I eleme melyet identitás elemnek neveznek, így IA=AI=A minden A-ra a halmazban. (4) A halmaz minden elemének van egy inverze, A-1 ami a halmazhoz tartozik úgy hogy AA-1=A-1A=I Bár a kombináció törvényét 'szorzásnak' nevezik, ez nem feltétlenül jelenti annak szokásos értelmezését. Például az egész számok halmaza egy csoportot képez, ha a kompozíció törvénye összeadás. A csoport két eleme A és B kommutál, ha AB=BA. Ha egy csoportban minden elem kommutál egymással, a csoprtot Abel- féle csoportnak nevezik. Ha ez nem teljesül, akkor a csoport nem Ábel- féle csoport. A fizikában és kémiában a csoportelmélet a szimmetriaelemzésnél érdekes. Diszkrét csoportokhoz véges számú elem tartozik, mint a szimmetriák a molekulák forgatásában és tükrözésében, mely létrehozza a pontcsoportot. A folyamatos csoportoknak végtelen számú eleme van, ahol az elemek folyamatosak. Például egy adott tengely körüli forgások halmaza. Az így kialakult rotációs csoport az alapja az impulzismomentum kvantumelméletének, amelynek számos alkalmazása van az atomokra és az atommagokra.

csoportreprezentáció

Matematikai objektumok homomorf csoportja (azaz ugyanaz a matematikai szerkezete), mint az eredeti csoporté. Különösen fontosak a négyzetes mátrixból felépülő csoportreprezentációk. A reprezentáció dimenziója a mátrix sorainak vagy oszlopainak a száma. Egy csoport nem egyszerűsíthető (irreducible) reprezentációi, azaz amelyeket nem lehet alacsonyabb dimenziójú reprezentációval kifejezni, különösen fontosak a kvantummechanikában, mivel ott az energiaszinteket a rendszer szimmetria csoportjának nem irreducible reprezentációja jelöli. Ez teszi lehetővé a kiválasztási szabályok levezetését egy rendszerre.

curie

Az aktivitás régebbi egysége (lásd sugárzás egységei). Marie Curie után nevezték el.

Curie, Marie

(Maria Sklodowska; 1867-1934.) Lengyel születésű, francia kémikus; 1891-ben ment Párizsba. 1895-ben házasságot kötött Pierre Curie-val (1859-1906) és hamarosan elkezdett dolgozni a transzurán radioaktív elemek keresésén, uránszurokércben (magyarázatot keresve a várakozáson fölül magas radioaktivitására). 1898-ra felfedezte a rádiumot, és a polóniumot, bár egy néhány évbe beletelt, míg tisztítani tudta azokat. 1903-ban a Nobel-díjat a Curie házaspárnak ítélték megosztva Henri Becquerel-lel, aki felfedezte a radioaktivitást.

Curie-pont (Curie-hőmérséklet)

Az a hőmérséklet amelynél a ferromágneses anyagok elveszítik a ferromágnesességüket és csak paramágnesessé válnak. Vas esetében a Curie pont 760 oC, nikkelre 356 oC. Pierre Curie után nevezték el.

Curie-törvény

Paramágneses anyag szuszceptibilitása (χ) arányos a termodinamikai hőmérséklettel (T), azaz χ=C/T, ahol C a Curie konstans. Ennek a törvénynek a módosítása a Curie-Weiss törvény általánosabban alkalmazható. Állítása szerint: χ=C(T-θ) ahol θ a Weiss konstans, az anyag jellemzője. A törvényt először Pierre Curie javasolta, majd egy másik francia fizikus, Pierre-Ernest Weiss (1865-1940) módosította.

C-vitamin (aszkorbinsav)

Színtelen, kristályos vízoldható vitamin, amely főképp citrus gyümölcsökben és zöldségekben található. A legtöbb szervezet szintetizálja glükózból, de az ember és más főemlősök, különböző más fajok a táplálékból kell, hogy nyerjék. Az egészséges kötőszövet fenntartásához szükséges; hiánya skorbuthoz vezet. A C-vitamin hő és fény hatására könnyen bomlik.