Ugrás a tartalomhoz

Kémiai kislexikon

(2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

H

H

h.c.p.

Hexagonális szoros illeszkedés.

hab

Buborékok eloszlása egy folyadékban. A habok stabilizálhatók detergens felületaktív anyagokkal. A szilárd habok (pl. polisztirénhab, habszivacs/ habgumi) készítésénél először habosítják a folyadékot, majd hagyják megszilárdulni. Lásd kolloidoknál is.

Haber, Fritz

(1868-1934) Német kémikus; Karlsruheban, a Technical Insititute-ben dolgozott, ott tökéletesítette 1908-ban a Haber-eljárást az ammónia előállítására. Zsidó volt, 1933-ban elhagyta Németországot, Angliába ment száműzetésbe, ahol Cambridge-ben dolgozott a Cavendish Laboratóriumban. A Haber-eljárásért 1918-ban a kémiai Nobel-díjjal tüntették ki.

habszerkezetű műanyagok

Nyitott szerkezetű, szilárd, szintetikus anyagok. Közönséges példa a merev polisztirol hab, amit szigetelésre és csomagolásra használnak.

habzásgátló szer

Hab kialakulását gátló anyag. Használják galvanizációnál, papírkészítésnél, és bojlerek vizénél. Olyan vegyületek, amelyek erősen abszorbeálódnak a folyadékban (rendszerint víz), de nem rendelkeznek habképző tulajdonsággal. Alkalmaznak poliamidokat, polisziloxánok, szilikonokat.

Hahn, Otto

(1879-1968) Német kémikus; Londonban (William Ramsay-nél) és Kanadában (Ernest Rutherfordnál) tanult, majd 1907-ben visszatért Németországba. 1917-ben Lisa Meitnerrel felfedezte a protaktíniumot. A 1930-s évek végén együtt dolgozott Fritz Strassmann-nal (1902-), 1938-ban uránt bombáztak lassú neutronokkal. A termékek között báriumot találtak; Meitner (már Svédországban)

hahnium

Lásd transzaktinida elemek

hajlított szendvics

Lásd szendvicsvegyület.

halit (kősó)

A természetben előforduló nátrium-klorid (közönséges só, NaCl), amely a szabályos rendszerben kristályosodik. Tisztán többnyire színtelen, vagy fehér (néha kék), de a szennyezések miatt színe szürke, rózsaszín, vörös vagy barna is lehet. A halit gyakran fordul elő anhidrittel és gipsszel.

Hall-Heroult-cella

Az alumíniumnak a bauxitból történő kinyerésére az iparban alkalmazott elektromos cella. Először tisztítják a bauxitot; oldják nátrium-hidroxidban, és kiszűrik az oldhatatlan anyagokat. Majd CO2 hozzáadásával az alumínium-hidroxidot kicsapatják, ami hevítés hatására tiszta Al2O3-ra bomlik. A Hall–Heroult cellában az oxidhoz kriolitot kevernek az olvadáspont csökkentésére, majd az olvadt keveréket grafit elektródok közt elektrolizálják. Az elektrolitot az áram tartja olvadt állapotban (körülbelül 850 oC-n). Az olvadt alumínium összegyűlik a cella alján, és elvezethető. Az anódon oxigén fejlődik, és fokozatosan eloxidálja azt. A folyamatot az amerikai kémikus Charles Martin Hall (1863-1914) és a francia vegyész Paul Heroult (1863-1914) felfedezték fel 1886-ban, egymástól függetlenül, róluk lett a cella elnevezve.

halluciongén

Olyan gyógyszer/drog, vagy kémiai anyag, amely megváltoztatja az érzékelést (rendszerint a vizuálisat), a hangulatot, a gondolkodást. Közönséges hallucinogén drogok a lizergsav-dietilamid (LSD) és a mezkalin. E vegyületcsoport hatására nincs egyszerű mechanizmus, de számos hallucinogén szerkezetileg nagyon hasonló a központi idegrenszerben található neurotranszmitterekhez, mint a szerotoninhoz és a katekolaminokhoz.

halmaz

Részecskék rendszereinek együttese, amelyet a statisztikus mechanikában egy egyedi rendszer leírására használnak. A halmaz fogalmát Josiah Willard Gibbs vezette be 1902-ben az egyedi rendszer időátlagának számítási módszereként, átlagolva a rendszereket a halmazban, egy adott időben. A rendszerek halmaza az egyedi rendszerek ismeretéből áll össze; a fázistérben olyan pontok összessége fejezheti ki, ahol a halmaz minden egyes rendszerét egy pont képviseli. Halmazok képezhetők mind nyitott, mindpedig izolált rendszerekre.

halmazállapot

A három fizikai állapot egyike, amelyben az anyag létezhet, azaz szilárd, folyékony és gáz. Néha a plazmát a negyedik halmazállapotnak tekintik.

halogének (17. csoport elemei)

A periódusos rendszer elemeinek egy csoportja (korábban VIIB csoport): fluor (F), klór (Cl), bróm (Br), jód (I) és asztácium (At). A külső héjon mindegyikük ns2np5 elektronszerkezettel rendelkezik. A nemesgáz konfigurációnál egy elektronnal tartalmaznak kevesebbet a külső héjon. Ennek következtében a halogének tipikusan nem fémek; nagy az elektronegativitásuk, nagy az elektronaffinitásuk és az ionizációs energiájuk. Olyan vegyületeket képeznek, amelyekben egy elektront nyerve kialakul a nemesgáz szerkezet, jó oxidálószerek. Más esetben a külső elektronjaikból közös elektronpárral egyszeres kovalens kötést létesítenek.

Mind reakcióképes elem, a reakcióképesség csökken a csoportban lefelé. Az elektronaffinitás is csökken a csoportban lefelé, és más tulajdonságok is változnak a fluortól az asztáciumig. Így, az olvadás - és forráspont nő; 20 oC-on a fluor és a klór gázok, a bróm folyadék, a jód és az asztácium szilárd. Mind kétatomos molekulaként létezik.

A halogén név a görög sóképző szóból ered; az elemek reagálnak fémekkel halogenid sókat képezve. Reagálnak a nem fémekkel is, a reakcióképességük csökken a csoportban lefelé; a fluor reagál minden nem fémmel, kivéve a nitrogént és a hélium, neon és argon nemesgázokat, míg a jód nem reagál egyik nemesgázzal sem, sem a szénnel, nitrogénnel, oxigénnel vagy kénnel. Az elemek a fluortól a jódig mind reagálnak a hidrogénnel savat képezve, a legnagyobb a reaktivitása a fluornak van, amely robbanásszerűen reagál. A klór és a hidrogén szobahőmérsékleten a sötétben lassan reagál (a napfény szabad-gyökös láncreakciót okoz). Bróm és hidrogén katalizátor jelenlétében melegítve reagál. A jód és a hidrogén csak lassan reagál és a reakció nem teljes. Az oxidálóképesség csökken a csoportban a fluortól a jódig. Ennek következtében minden halogén helyettesíti az alatta lévő halogént ionos sójának oldatából, például:

Cl2+2Br-→Br2+2Cl-

A halogének a szerves vegyületeket is képeznek, amelyekben a halogén kapcsolódik a szénatomhoz. Általában az aril vegyületek stabilabbak, mint az alkil vegyületek. Az alkil-halogenidek esetében a fluoridoktól a jodidokig csökken az ellenállásuk a kémiai támadásokkal szemben.

A fluor csak egy vegyértékű, de a többi halogének lehetnek magasabb oxidációs állapotban is, felhasználva az üres d-elektron pályákat. A fémes tulajdonság nő a csoportban lefelé. A klór és a bróm képez olyan vegyületet az oxigénnel, amelyben a halogénatomhoz rendelik a pozitív oxidációs állapotot. Pozitív ionokat azonban csak a jód képez. Pl. I+NO3-.

halon

Egy szénhidrogénben a hidrogénatomoknak bromiddal és más halogén atomokkal való helyettesítésével kapott vegyület. Például a halon1211, a bróm-klór-difluór-metán (CF2BrCl), és a halon1301, bróm-trifluor-metán (CF3Br). A halonok rendkívül stabilak, nem reakcióképesek; széles körben használják őket tűzoltásra. Gondot okoz, hogy az atmoszférában brómra bomlanak, ami reagál az ózonnal és így ózonréteg kimerüléséhez vezet, ezért használatukat csökkentették. Bár más klór-fluor- szénhidrogének is vannak jelen az atmoszférában, a halonok romboló hatása háromtól-tizszer nagyobb azokénál.

Hamilton-függvény

Jele H. Egy függvény, amely kifejezi egy rendszer energiáját az impulzusával és helyzeti koordinátáival. Egyszerű esetekben a kinetikus és potenciális energiák összege. A Hamilton-egyenletekben, a mechanikában használt (erőn alapuló) egyenleteket olyan egyenletek helyettesítik, melyek az impulzusokon alapulnak. A mechanika ilyen kifejezési módját (Hamilton-mechanika) Sir Rowan Hamilton (1805-1865) vezette be. A Hamilton-operátort használják a kvantummechanikában, a Schrödinger-egyenletben.

hamuzsir

Lásd kálium-karbonát.

hangolható lézer

Lásd festéklézer.

hangyasav

Lásd metánsav.

harangbronz

A bronznak egy típusa, amelyet harangöntésre használnak. 60-85 % rezet tartalmaz ónnal ötvözve. Gyakran cinket és ólmot is tartalmaz.

Hargreaves-eljárás

Lásd kálium-szulfát.

hármaskötés

Lásd kémiai kötés.

hármaspont

Az a nyomás és hőmérséklet, amelynél egy anyag gőz, folyékony és szilárd állapota egyensúlyban van. Víz esetében a hármaspont: 273,16 K és 611,2 Pa (lásd illusztráció). Ez az érték az alapja a Kelvin és a termodinamikai hőmérséklet skálának.

harmonikus

Olyan oszcillálás, amelynek a frekvenciája egyszerű többszöröse egy alap szinuszos oszcillációnak. A szinuszos oszcilláció alapfrekvenciáját általában az első harmonikusnak nevezik. A második harmonikus frekvenciája az alap kétszerese és így tovább.

harmonikus oszcillátor

Egy olyan rendszer, amely egyszerű, harmonikus oszcilláló mozgást végez. A harmonikus oszcillátor pontosan megoldható mind a klasszikus, mind pedig a kvantummechanikában. Számos rendszer létezik, amelyre a harmonikus oszcilláció nagyon jó közelítést ad. Jó közelítéssel tekinthetők harmonikus oszcillátornak a kvantummechanikában a molekulákban vagy kristályrácsokban alacsony hőmérsékleten az alaphelyzetük körül rezgőmozgást végző atomok. Olyan esetekben is, amikor a rendszer nem pontosan harmonikus oszcillátor, a harmonikus oszcillátor megoldás hasznos kiindulási pont lehet a rendszer kezelésére a perturbációs elmélet felhasználásával.

három vegyértékű

Három vegyértékkel rendelkezik.

háromatomos molekula

Molekula, amely három atomból áll (pl.: H2O vagy CO2).

három-test probléma

Lásd soktest probléma

Hartree-Fok-művelet

Egy önmagában ellentmondás nélküli tér (self-consistent field, SCF) művelet, a többelektronos atomok közelítő hullámfüggvényeinek és energiaszintjeinek megállapítására. A műveletet az angol matematikus és fizikus Douglas Hartree vezette be 1928-ban és a szovjet Valdimir Fock fejlesztette tovább (figyelembe véve a Pauli-féle kizárási elvet) 1930-ban. Kezdeti hullámfüggvényeknek a hidrogén atompályák tekinthetők. A kapott egyenletek számítógéppel számszerűen megoldhatók. A Hartree–Fock elmélet megoldásai megfelelő pontosságúak ahhoz, hogy kimutassák, hogy az elektronsűrűség héjakon jelenik meg az atomok körül, és kvantitatívan használható a kémiai periodicitás kimutatására.

hasadás

Kristály hasadása az atomok mentén a rácsban.

hasadás-nyom kormeghatározás

Üveg és más ásványi tárgy korának megbecsülésére alkalmazott módszer, a bennük levő urán maghasadási termékeinek nyomait vizsgálva. A tárgyat neutronokkal besugározva beindítják a hasadást, a nyomok számának és sűrűségének a besugárzás előtti és utáni értékét összehasonlítva, a tárgy megszilárdulása óta eltelt idő megállapítható.

hasszium

Jele Hs. Radioaktív, transzaktinida elem; rendszáma 108. Először 1984-ben Peter Armbruster és csoportja állította elő Németországban, Darmstadtban. Előállítható az ólom-208 magot vas-58 maggal bombázva. Eddig mindössze néhány atomot állítottak elő. A neve az előállítási helyének, Hesse német terület nevének, latinos formájából származik.

hat vegyértékű

Hat vegyértékkel rendelkezik.

határciklus

Lásd attraktor.

határozatlan multiplikátor

Lásd Lagrange-multiplikátorok.

határozatlansági reláció (Heisenberg-féle határozatlansági reláció, határozatlansági törvény)

A törvény, amely szerint nem lehetséges egy részecskének mind a helyzetét mind pedig az impulzusát végtelen pontossággal ismerni. A törvényt 1927-ben állapította meg Werner Heisenberg, és rendszerint a következő formában adják meg: ΔxΔpxh/4π, ahol Δ a részecske x koordinátájában a bizonytalanság, Δpx a részecske momentumának x komponensében a bizonytalanság, h a Planck-állandó. A határozatlanság egy magyarázata, hogy annak érdekében, hogy egy részecske helyzetét pontosan meg tudják határozni, a megfigyelőnek képesnek kell lennie abból egy fotonsugárzást kilökni, és ez a hatás kiszámíthatatlan módon megváltoztatja a részecske helyzetét. Ahhoz, hogy a helyzetet pontosan meg lehessen határozni, rövid hullámhosszú fotonokat kellene alkalmazni. Ez nagy impulzussal jár együtt, és nagy hatással van a helyzetre. A hosszú hullámhosszú fotonok ugyan kisebb hatással lennének a helyzetre, de a nagyobb hullámhosszuk miatt kevésbé lennének pontosak. Az elv óriási hatással volt a tudományos gondolkodásmódra, és úgy tűnik, atomi szinten megbontja az ok-okozat közötti klasszikus viszonyt.

határpálya

Egy molekulában a két pálya egyike: a legnagyobb energiájú betöltött pálya, a HOMO (highest occupied molecular orbital) és a legkisebb energiájú betöltetlen molekulapálya, a LUMO (lowest unoccupied molecular orbital) közül. Általában ez a két molekulapálya a legfontosabb a molekula kémiai és spektroszkópiai tulajdonságainak meghatározásában.

határpálya elmélet

A molekulák reakcióira vonatkozó elmélet, amely a határpályák szimmetriáját és energiáját hangsúlyozza. A határpálya elméletet a japán vegyész, Kenichi Fukui (1919-1998) dolgozta ki az 1950-es években; egy alternatív közelítése a Woodward–Hoffmann-szabályoknak. Nagyon sikeres olyan reakciók értelmezésében, mint a Diels–Alder-reakciók.

hatásfok/hatékonyság

Egy gép, motor stb. teljesítményének a mértéke. Egy arány: azt az energiát, erőt, amelyet szolgáltat viszonyítják ahhoz az energiához/erőhöz, ami táplálja. Egy gép hatásfoka általában változik a működés körülményeivel, és rendszerint létezik egy olyan terhelés, amelynél a működése a leghatékonyabb. Egy hőerőgép hatásfoka egyenlő a gép által végzett munka osztva a fűtőanyag által szolgáltatott hő mennyiségével. Reverzibilis hőerőgépre a hatásfok (T1-T2)/T1, ahol T1 az a termodinamikai hőmérséklet, amelyen az összes hő felvétele történik, T2 pedig az a hőmérséklet, amelyen a hő leadása történik (lásd Carnot-ciklus). Valódi erőgépeknél a hatásfok ennél mindig alacsonyabb.

háttérsugárzás

A föld felszínén vagy a légkörben lévő, alacsony intenzitású ionizáló sugárzás, amelyet a kozmikus sugárzás, vagy a föld kőzeteiben, a talajban, és az atmoszférában található radioizotópok jelenléte okoz. A radioizotópok lehetnek természetes eredetűek, vagy származhatnak nukleáris kihullásból vagy erőművek hulladék gázaiból. Egy adott forrás sugárzásának mérésekor a háttérsugárzás értékeit figyelembe kell venni.

hegyikristály

Lásd: kvarc.

héj

Lásd atom.

hekto-

Jele h. Egy, a metrikus rendszerben alkalmazott előtag; a 100 szoros jelölésére. Például 100 coulomb=1hektocoulomb (hC).

hélium

Jele He. Színtelen, szagtalan gázhalmazállapotú, nem-fémes elem; a periódusos rendszer 18. csoportjába tartozik; rendszáma 2; relatív atomtömege 4,0026; sűrűsége 0,178 gdm-3; op. −272,2 oC (20 oC-on); fp. −268,93 oC. Az összes elem közül a héliumnak van a legalacsonyabb forráspontja; csak nyomás alatt szilárdítható meg. A természetes hélium nagy többségében hélium-4, ami valamennyi hélium-3-t is tartalmaz. Két, rövid életű radioaktív izotópja létezik, a hélium-5 és a hélium-6. Előfordul urán- és tórium ércekben és néha földgázban. Különböző felhasználási formái vannak: inert atmoszférát biztosít a hegesztéshez és a félvezetőgyártásban, hűtőközegként a szupervezetőknél, hígítóként lélegeztető berendezésekben. Léggömbök töltésére is használják. Kémiailag teljesen inert, vegyülete nem ismert. A nap spektrumában fedezte fel 1868-ban Joseph Lockyer (1836-1920).

hélium-neon lézer

Olyan lézer, amelyben a közeg hélium és neon 1:5 arányú keveréke. Elektromos kisülést alkalmaznak arra , hogy a He atomot gerjesztéssel a metastabil 1s1 2s1 állapotba hozzák. Mivel a gerjesztési energia egybeesik a neon egy gerjesztési energiájával, a hélium és neon atomok közötti energia-átadás könnyen megtörténik az ütközésekkor. Az ütközések gerjesztett neonatomokat eredményeznek betöltetlen alsóbb energiaszintekkel; így populációinverzió jön létre, amely 633 nm hullámhosszú lézerhatást eredményez. (Számos más spektrális vonal is keletkezik a folyamatban).

Helmholtz, Hermann Ludwig Ferdinand von

(1821-1894) Német fiziológus és fizikus. 1850-ben megmérte az idegimpulzus sebességét; 1851-ben kifejlesztette az oftalmoszkópot (szemtükör). Felfedezte az energia megmaradást (1847) sok példát hozva az alkalmazására, és bevezette a szabad-energia fogalmát.

helyettesítési reakció

Lásd szubsztitúciós reakció.

hematit

A vas(III)-oxid Fe2O3 ásványi formája. A legfontosabb vasérc. Két fő megjelenési formája van: a tömör, vese-alakú forma a vörös vaskobak, és a szürkésfekete, fémes, kristályos megjelenési forma, a tükörvasérc. A hematit a kőzetek legfőbb színezőanyaga; a legnagyobb lerakódásai szediment eredetűek. Az iparban a hematitot használják fényezőanyagként (jeweller’s rouge) és festékekben is.

hemicellulóz

A növények sejtfalában található poliszacharid. A molekula elágazó láncai cellulóz mikroszálakhoz kapcsolódnak, így a keresztkötésű szálakból egy hálót hoznak létre.

hemihidrát

Egy kristályos hidrát, amelyben két molekula vegyület jut egy molekula vízre, például a 2CaSO4.H2O.

hemoeritrin

Egy vörös, vasat tartalmazó légzési pigment, amely a gyűrűs férgek és néhány más gerinctelen vérében található. Szerkezete lényegében hasonló a hemoglobinhoz, csak a prosztetikuscsoportnak más a kémiai összetétele.

hemoglobin

A globuláris fehérjék egy csoportja, amely széles körben fordul elő az állatokban, a vér oxigén-szállítója. A gerincesek hemoglobinja két pár polipeptidláncból áll, amelyek, α- és β-láncokként ismertek (ezek alkotják a globin fehérjét). A láncok úgy vannak 'hajtogatva', hogy kötést tudjanak kialakítani a hemcsoporttal. A négy hemcsoport mindegyike kapcsolódik egy-egy oxigén molekulához, oxihemoglobint képezve. Az oxigén-hiányos szövetekben disszociáció játszódik le, leadja az oxigént, és visszaalakul a hemoglobin. A hemcsoport más szervetlen molekulához is kapcsolódik, például a szén-monoxidhoz (karboxi-hemoglobint képezve). Gerincesekben a hemoglobin a vörös vérsejtekben (erythrociták) található.

hemoglobinsav

Nagyon gyenge sav, a vörös vérsejtekben képződik, amikor hidrogénion reagál a hemoglobinnal. A karbonsavak disszociációja által termelt hidrogén ionok jelenléte arra készteti az oxihemoglobint, hogy hemoglobinra és oxigénre disszociáljon. Az oxigén a szövetek sejtjeibe diffundál; a feleslegben lévő hidrogénionokra a hemoglobin pufferként hat, felveszi azokat, és hemoglobinsavvá alakul.

henry

Jele H. Az induktivitás SI egysége, amely egyenlő egy zárt kör induktivitásával olyan esetben, amikor egy volt e.m.e. termelődik a körben, ahol az egyenletesen változó elektromos áram sebessége egy amper per szekundum. Az amerikai Joseph Henry (1797-1878) után nevezték el.

Henry törvénye

Egy törvény, amely kimondja, hogy egy gáz folyadékban való oldásakor, egyensúly esetén, állandó hőmérsékleten az oldott gáz mennyisége arányos a parciális nyomásával. A törvény, amelyet 1801-ban a brit kémikus és fizikus, William Henry (1755-1836) állapított meg, a megoszlási törvény egy specifikus este. Csak olyan gázokra érvényes, amelyek nem reagálnak az oldószerrel.

heparin

Egy antikoaguláns tulajdonságú glikoaminoglikán, (mukopoliszacharid), amely gerincesek szöveteiben fordul elő, különösen a tüdőben és véredényekben.

heptahidrát

Olyan kristályos vegyület, amelynek egy mólja hét mól kristályvizet tartalmaz.

heroin (diacetilmorfin )

Narkotikus vegyület, a morfin szintetikus származéka. A vegyület a lipid-szerű természete miatt könnyen abszorbeálódik az agyban. Szedatívként és erős fájdalomcsillapítóként használják. Erős függőséget alakit ki. A kábítószeresek használják.

hertz

Jele Hz. A frekvencia SI mértékegysége, egyenlő egy ciklus per másodperccel. Heinrich Hertz (1857-1894) német fizikus után nevezték el.

Hesienberg, Werner Karl

(1901-1976) Német fizikus; professzor volt a lipcsei egyetemen és a II. világháború után a Kaiser Wilhelm intézetben Göttingenben. 1923-ban a mátrix mechanizmusokon végzett munkájáért Nobel-díjjal tüntették ki. Leginkább az 1927-s felfedezéséről, a határozatlansági elvről ismert.

hét vegyértékű

Hét vegyértékkel rendelkező.

heteroatom

Egy eltérő atom egy heterociklusos vegyület gyűrűjében. Például a piridinben a N a heteroatom.

heterogén

Két vagy több fázisra vonatkozó, például a heterogén katalizátor. Hasonlítsd össze a homogénnel.

heterolitikus hasadás

Egy kötés felhasadása ellentétes töltésű ionokra.

heteronukloleáris

Olyan molekulát jelöl, amelyet különböző elemek atomjai alkotnak.

heteropoláris kötés

Lásd kémiai kötés.

Heusler-ötvözetek

Ferromágneses elemeket nem tartalmazó ferromágneses ötvözetek. Az eredeti ötvözetek rezet, mangánt és ónt tartalmaztak. Először Conrad Heusler (XIX. századi bányamérnök) állította elő.

heves, lökésszerű forrás

Egy folyadék heves forrása, amelyet túlhevítés okozhat, amikor az atmoszferikus nyomásnál magasabb nyomású buborékok képződnek. Megelőzhető kis porózus anyagnak a folyadékba helyezésével, ami levetővé teszi, hogy a gőzbuborékok a normális forrásponton k épződjenek.

hexagonális kristály

Lásd kristályrendszer.

hexagonális szoros illeszkedés

Lásd szoros illeszkedés.

hexahidrát

Kristályos vegyület, amelyben hat mól víz jut egy mól anyagra.

hexaklórbenzol

Kristályos anyag, C6H6Cl6. Előállítják benzolból, klór hozzáadásával. Peszticidként használják. Hasonlóan a DDT-hez a környezeti hatásai aggodalomra adnak okot.

hexamin (hexametiléntetramin)

Fehér kristályos vegyület, C6H12N4; metanalnak ammóniával történő kondenzációjával keletkezik. Kemping tűzhelyek szilárd tüzelőanyagaként használták és fertőtlenítőként a húgyúti fertőzések kezelésére. Használják a ciklonit előállításánál.

hexóz

Egy monoszacharid, amelynek hat szénatom van a molekulájában.

Hgmm

A nyomás mértékegysége; egyenlő avval a nyomással, melyet standard gravitáció esetén egy milliméter magas higany fejt ki, vagy 133,322 pascallal.

hialuronsav

Egy glükózaminoglikán (mukopoliszacharid), ami a kötőszövet mátrixának része. A hialuronsav sejteket köt össze, és segíti az izületek lubrikációját. Szerepet játszhat sebesülésnél a sejtek vándorlásában, ez a tevékenysége megszűnik, amikor hialuronidáz lebomlik hialuronsavra.

hiba

Lásd kristályhiba.

hiba állapot

Kristályhiba jelenléte miatt a kialakuló kvantummechanikai állapot.

híd

Egy atom vagy csoport, ami összeköt két másik atomot egy molekulában. Lásd alumínium-klorid; borán.

hidrát

Olyan anyag, amely egy vegyületnek és víznek egyesülésével keletkezik.

hidratáció

Folyamat, amelyben vízmolekulák vagy szolvatálják az ionokat vagy koordinációs komplexet képeznek azokkal.

hidrid

A hidrogénnek egy másik elemmel, vagy elemekkel alkotott vegyülete. A nem fémes hidridek (például ammónia, metán, víz) kovalens kötésűek. Az alkálifémek és az alkáliföldfémek (s mező elemei) H- iont tartalmazó, sószerű hidrideket képeznek, ami vízzel reagálva hidrogént ad. A hidrid-képző átmeneti elemek interszticiális hidrideket képeznek, melyeknél a hidrogénatomok mintegy „csapdában” vannak a fématomok rácsának réseiben. Komplex hidridek, így a litium-tetrahidro-aluminát(III), a hidrid ionokat ligandumként tartalmazzák, számos ezek közül erős redukálószer.

hidrodinamikai sugár

Egy ion effektív sugara egy folyadékban. Mérésekor feltételezik, hogy egy test egy oldat viszkozitása ellenében halad át a folyadékon. Ha az oldószer víz, a hidrodinamikai sugár magába foglalja az ion köré vonzott összes vízmolekulát. Ennek eredményeképpen előfordulhat, hogy egy kis ionnak nagyobb a hidrodinamikai sugara, mint egy nagy ionnak, mivel több oldószer-molekulával van körülvéve. A mágneses magrezonanacia (NMR) és az izotóp nyomjelzéses kísérletek jelzik, hogy jelentős mozgás létezik a hidrodinamikai sugáron belüli és az oldat többi részében lévő oldószer-molekulák között.

hidrofil

Affinitása van a vízhez.

hidrofób

Nincs affinitása a vízhez.

hidrogén

Jele H. Színtelen, szagtalan gáz halmazállapotú kémiai elem; rendszáma 1; relatív atomtömege 1,008; sűrűsége 0,0899 gdm-3; op. -259,14 oC; fp. -252,87 oC. A legkönnyebb és a legnagyobb gyakorisággal előforduló elem az univerzumban. Jelen van a vízben és minden szerves vegyületben. Három izotópja létezik: a természetben előforduló hidrogént két stabil izotóp építi fel: a hidrogén-1 (99,985 %-ban) és a deutérium. A radioaktív tríciumot mesterségesen állították elő. A gáz kétatomos, és két formája létezik: az ortohidrogén, amelyben a magspinek paralelek és a parahidrogén, amelyben antiparalelek. Normál hőmérsékleten a gáz 25 %-ban parahidrogén; a folyadékban 99,8 %-ban parahidrogén. A hidrogén fő forrása a földgáz, gőzzel történik a reformálása. Előállítható a Bosch-eljárással és a víz elektrolízisével is. A Haber-eljárás fő célja az ammónia előállítása. A hidrogént más ipari célokra is alkalmazzák, így oxid ércek redukálására, kőolaj finomítására, szénhidrogének előállítására szénből, és növényi olajok hidrogénezésére. Nagy érdeklődés mutatkozik „hidrogén fűtőanyag gazdaság”-ban való potenciális alkalmazására, amelyben a nem fosszilis tüzelőanyagon alapuló primer forrást (nukleáris, nap vagy geotermikus) használják fel elektromosság termelésére, amelyet aztán a víz elektrolízisére fordítanak. A keletkező hidrogént folyékony állapotban, vagy hidridként tárolják. Kémiailag, a hidrogén a legtöbb elemmel reagál. Henry Cavendish fedezte fel 1776-ban.

hidrogén-azid (nitrogén-hidrogénsav)

Színtelen folyadék, HN3; relatív sűrűsége 1,09; op. -80 oC; fp. 37 oC. Erősen mérgező, erélyes redukálószer, oxigén és más oxidálószerek jelenlétében robban. Előállítható nátrium-amidot és nátrium-nitrátot reagáltatva 175 oC-on, majd a keletkező azid és híg sav keverékét desztillálva.

hidrogén-bromid

Színtelen gáz, HBr; -88,5 oC; fp. -67 oC. Előállítható az elemek közvetlen reagáltatásával, platina katalizátorral. Erős sav, oldatban erősen disszociál.

hidrogén-cianid (cián-hidrogénsav,kéksav)

Színtelen folyadék vagy gáz, jellegzetesen keserűmandula illatú; relatív sűrűsége 0,699 (a folyadéké, 22 oC-on) op. −14 oC; fp. 26 oC. Rendkívül mérgező anyag, savaknak fém-cianidokkal történő reakciójakor keletkezik. Iparilag az ammónia és metán levegővel történő katalitikus oxidációjával állítják elő. Akrilát műanyagok előállítására alkalmazzák. Gyenge sav (Kd=2,1x10-9 moldm-3). Szerves karbonil vegyületekkel ciánhidrineket képez.

hidrogénezés

1. Kémiai reakció hidrogénnel: különösen az addíció, amelyben hidrogén egyesül egy telítetlen vegyülettel. A nikkel jó katalizátor az ilyen reakciókban.

2. A kőszén széntartalmának olajjá történő átalakítási folyamata, a kőszénben található szén egyesítése hidrogénnel szénhidrogének létrehozására.

hidrogén-fluorid

Színtelen folyadék, HF; relatív sűrűsége 0,99; op. −83 oC; fp. 19,5 oC. Előállítható kalcium-fluoridból kénsav hatására. A vegyület egy rendkívül korrózív fluorozószer; az üveget is megtámadja. A többi hidrogén-halogenidtől eltérően folyadék (a hidrogénkötés miatt). Gyengébb sav, mint a többiek, mert a fluoratom kis mérete miatt a H-F kötés rövidebb és erősebb. A hidrogén-fluorid vizes oldata fluorsavként ismert.

hidrogén-jodid

Színtelen gáz, HI; op. -51 oC; fp. -35,35 oC. Előállítható közvetlenül elemeiből platina katalizátor jelenlétében. Erős sav, oldatban jól disszociál (jódhidrogénsav). Redukálószer.

hidrogén-karbonát (bikarbonát)

A szénsav olyan sója, amelyben egy hidrogén van helyettesítve, így hidrogén-karbonát ionokat (HCO3-) tartalmaz.

hidrogén-klorid

Színtelen, füstölgő gáz, HCl; op. -114,8 oC; fp. -85 oC. Laboratóriumban előállítható nátrium-kloridot melegítve koncentrált kénsavval (innen a korábbi neve ’spirit of salts’). Iparilag közvetlenül az elemeiből állítják elő, magas hőmérsékleten. A PVC gyártásában és más klórvegyületek előállításánál használják. Erős sav, oldatban teljesen disszociál. (sósav)

hidrogénkötés

Elektrosztatikus kölcsönhatás olyan molekulák közt, amelyek hidrogént tartalmaznak egy elektronegatív atomhoz (F, N, O) kapcsolódva. Egy erős dipólus-dipólus kölcsönhatásnak tekinthető, amelyet az elektronegatív atom, elektron-visszatartó képessége hoz létre. A vízmolekulában az oxigénatom magához vonzza az elektronokat az O-H kötésekben. A hidrogén atomban nincs az elektronoknak belső héja, ami leárnyékolná a magot, így elektrosztatikus hatás jön létre a mag és a szomszédos molekula oxigénatom magányos elektronpárja között. Minden oxigénatomnak két magányos elektronpárja van, így két különböző hidrogénatommal képes hidrogénkötést létrehozni. A hidrogénkötés erőssége körülbelül az egytizede a kovalens kötés erősségének. A hidrogénkötés nagy hatással van a fizikai tulajdonságokra, ez okozza a víz különleges tulajdonságait, a H2O, HF és az NH3 viszonylagosan magas olvadáspontját (H2S, HCl és PH3-hoz viszonyítva). Nagy fontosságú az élő szervezetekben is. Hidrogénkötés található a DNS láncok bázisai között. Előfordul a fehérjékben a C=O és N-H csoportok között, és ez felel a szekunder szerkezet fenntartásáért. A hidrogénkötések nem kizárólagosan elektrosztatikusak, kimutatható hogy van némi kovalens jellegük.

hidrogénmolekula-ion

A legegyszerűbb molekula (H2+); két hidrogén magból és egy elektronból áll. A Bohr-Oppenheimer közelítésben a hidrogén molekula-ionra a Schrödinger-egyenlet egzakt megoldást ad.

hidrolízis

Egy vegyület kémiai reakciója vízzel. Például gyenge savak vagy bázisok sói vizes oldatban a következőképpen hidrolizálnak:

Na+CH3COO- + H2O↔Na+ + OH- + CH3COOH

Másik példa az észteresítés ellentett reakciója.

hidroszol

Szol, amelyben a víz a diszperziós közeg.

hidroxilezés

Hidroxilcsoport (-OH) bevitele egy szerves vegyületbe. Például alkánok alkoholokká hidroxilezhetők kálium-permanganát vagy ólom-etanoát alkalmazásával. A biokémiában különböző enzimek alkalmasak a hidoxilezésre.

híg

Olyan oldat leírása, amely viszonylag alacsony koncentrációban tartalmaz oldott anyagot.

higany

Jele Hg. Nehéz, ezüstös folyékony elem, a cinkcsoportba tartozik; rendszáma 80; relatív atomtömege 200,59; relatív sűrűsége 13,55; op. −38,87 oC; fp. 356,58 oC. A legfőbb érce a szulfid, cinnabar, (HgS), amely bomlik elemeire. A higanyt használják hőmérőkben, barométerekben, más tudományos műszerekben, és amalgámként a fogászatban. Kevésbé aktív, mint a cink és a kadmium, és nem helyettesíti a savak hidrogénjét. Különleges abban is, hogy Hg22+ tartalmazó higany(I)-vegyületeket és Hg2+ ionokat tartalmazó higany(II)-vegyületeket alakít ki. Számos komplexe ismert, és szerves-higany vegyületeket is képez.

higany-csepp elektród

Lásd polarográfia.

higany-elem

Elsődleges galvánelem, amely cink anódból és grafittal kevert higany(II)-oxid (HgO) katódból áll. Az elektrolit cink-oxiddal telített kálium-hidroxid (KOH), a bruttó reakció:

Zn+HgO→ZnO+Hg

Az e.m.e. 1,35 volt, az elem 0,3 amperórát ad cm3-ként.

higítás

Egy oldat térfogatának adott mennyiségű oldószerrel való megnövelése.

higítási törvény

Lásd Ostwald higítási törvénye.

higítószer

Olyan anyag, amelyet egy oldat, vagy keverék hígítása céljából adagolnak (lásd töltőanyag).

higroszkópos

Olyan anyag, amely a levegő nedvességtartalmának felvételére képes.

Hilbert-tér

Lineáris vektortér, amelynek végtelen számú dimenziója lehet. A fizikában fontos fogalom, mert a kvantummechanikában egy rendszer állapotát a Hilbert-tér egy vektora fejezi ki. A Hilbert-tér dimenziójának semmi köze a rendszer fizikai dimenziójához. A kvantummechanika Hilbert-tér szabályokba foglalását a magyar származású amerikai John von Neumann (1903-57) terjesztette elő 1927-ben. A kvantummechanika más kifejezései, így a mátrixmechanika és a hullámmechanika levezethetők a Hilbert-térből. David Hilbert (1862-1943) német matematikus után nevezték el, ő vezette be ezt a fogalmat, a XX. század elején.

Hildebrand-szabály

Egy törvény, amely kimondja, hogy ha egy folyadék felett a gőzfázisban a sűrűség állandó, a gőzképződés moláris entrópiája is állandó. Nem érvényes, ha a folyadékban molekuláris asszociáció játszódik le, vagy ha a folyadék kvantummechanikai hatásoknak van kitéve pl. szuprafluiditásnál. A szabályt az amerikai Joel Henry Hildebrand (1881-1983) után nevezték el.

Hill-reakció

Egy izolált, megvilágított kloroplaszt oxigén-kibocsátása, amikor egy megfelelő elektronakceptort, például kálium-ferricianidot adnak a környező vízhez. A reakciót Rober Hill (1899-1991) fedezte fel 1939-ben. Az elektron akceptor helyettesíti a NADP+-t, a természetes akceptort a fotoszintézis fénytől függő reakciójában.

himbakaros mérleg

Lásd mérleg.

hipertóniás oldat

Olyan oldat, amelynek magasabb az ozmózis nyomása, mint bizonyos más oldatoknak.

hipotóniás oldatok

Olyan oldat, amelynek alacsonyabb az ozmózis nyomása, mint bizonyos más oldatoknak.

hipszokróm eltolódás

Spektrális eltolódás a rövidebb hullámhossz felé egy molekulában történő szubsztitúció miatt, vagy a fizikai körülmények változásának eredményeként. Hasonlítsd össze batokróm eltolódással.

hisztokémia

A szövetekben található kémiai alkotók eloszlásának tanulmányozása kémiai reakcióik alapján. A következő technikákat alkalmazza: festés, fénymikroszkópia elektronmikroszkópia, autoradiográfia és a kromatográfia.

Hoff, Jacobus Henricus van’t

(1852-1911) Holland fiziko-kémikus, aki először figyelt fel arra, hogy egy molekula létezhet két tükörképi formában. Úgy gondolta, hogy ezek a formák különbözőképpen forgatják a poláris fény síkját. Általában őt tekintik a sztereokémia megalapítójának. Van’t Hoff fontos munkát végzett a fizikai-kémia más ágában is, különösen a termodinamikában. 1901-ben kitüntették a kémiai Nobel-díjjal.

homogén

Csak egy fázisra vonatkozik, például homogén keverék, homogén katalízis.

homok

0,06-2,00 mm átmérőjű kőzetrészecskék. A legtöbb homok főként kvarcból áll, amely a kvarc-tartalmú kőzetek mállásával keletkezik.

homolitikus hasadás

Egy vegyület kötésének felhasadása töltés nélküli szabad gyökökre. Például Cl2→Cl+Cl.

homológ sor

Rokon kémiai vegyületek sorozata. A funkcióscsoportjuk azonos és egy adott atomcsoporttal különböznek egymástól. Például az egyszerű karbonsavak: metánsav (HCOOH), etánsav (CH3COOH), propánsav (C2H5COOH) stb. homológ sort alkotnak, amelyben a tagok a CH2 csoporttal különböznek egymástól. Ilyen sorozat egymást követő tagjait homlógoknak nevezik.

homonukleáris

Olyan molekula jelölése, amelyben azonos elemek atomjai találhatók.

hordó (barrel)

A térfogat mértékegysége, széles körben használják a vegyiparban, 35 UK gallonnal egyenlő (körülbelül 159 liter).

hordozó

Az az anyag, amelyre adszorbeálódnak, vagy amelyben abszorbeálódnak bizonyos más anyagok. Például az anyag, amelyhez a színezék kapcsolódik, a porózus szilárd anyag, amely gázt abszorbeál, és a mátrix, amely izolált atomokat, gyököket ejt csapdába, stb.

hordozógáz

A gázkromatográfiában a mintát szállító gáz.

hordozómolekula

1. Molekula, amely szerepet játszik az elektronok szállításában az elektrontranszportláncban. A hordozómolekulák rendszerint fehérjék egy nem fehérje csoporthoz kapcsolódva. Viszonylag könnyen oxidálhatók és redukálhatók, azaz lehetővé teszik az elektronok áramlását a rendszeren keresztül. 2. Egy lipid-oldható molekula, ami képes kapcsolódni egy lipidben nem oldódó molekulához, és így keresztülvinni azt a membránon. A hordozómolekulák specifikus helyekkel rendelkeznek, amelyek kölcsönhatásba lépnek a szállítandó molekulákkal. Különböző molekulák versenyezhetnek a szállításért ugyanazon a hordozón.

horganyfehér

Lásd cink-oxid.

hormon

Egy anyag, amelyet egy belső elválasztású mirigy vagy speciális idegsejt termel; kis mennyiségben a véráramba jutva szabályozza egy, a test távoli helyén lévő specifikus szövet vagy szerv növekedését vagy funkcióját. Például az inzulin hormon szabályozza a test glükóz felhasználásának módját és sebességét.

hőerőgép

Egy eszköz, amely a hőenergiát munkává alakítja. Az erőgépek általában működési ciklusokban dolgoznak, a leghatékonyabb, a Carnot-ciklus lenne.

hőkapacitás

Egy tárggyal, mintával közölt hő aránya az általa okozott hőmérséklet-emelkedéshez. A specifikus hőkapacitás az anyag egységnyi tömegével közölt hő és az ennek következtében létrejött hőmérséklet növekedés aránya. A moláris hőkapacitás az anyag egységnyi mennyiségével közölt hő, és az ennek következtében létrejött hőmérséklet növekedés aránya. Gyakorlatban a hőkapacitást (C) joule per kelvinben fejezik ki, a specifikus hőkapacitást (c) JK-1kg-1-ben, a moláris hőkapacitást (Cm) JK-1mol-1-ban. Gáz esetében c és Cm értékeit rendszerint vagy állandó térfogaton, amikor csak a belső energiájuk nő, vagy állandó nyomáson adják meg, ami nagyobb hőbefektetést igényel, mivel a gáz kiterjedhet, munkát végezve a környezete ellenében. A specifikus és moláris hőkapacitások jele állandó térfogaton cv, és Cv; specifikus és moláris hőkapacitások jele állandó nyomáson cp. és Cp.

hőkezelés

Egy ötvözet, pl.: acél szilárdságának növelésére alkalmazott folyamat, amelynek során az ötvözetet egy előre meghatározott hőmérsékletre hevítik, egy előre meghatározott ideig ezen a hőmérsékleten tartják, majd egy előre meghatározott sebességgel szobahőmérsékletre hűtik. Az acél esetében a folyamat célja, hogy az ötvözetet olyan hőmérsékletre melegítsék, ahol a felesleges karbid kicsapódik a martenzit túltelített szilárd oldatából, majd elég gyorsan lehűteni a telített oldatot, hogy megelőzzék a további kicsapódást vagy szemcsenövekedést. Ezért az acélt gyorsan hűtik le, hideg vízbe merítve.

hőmérő

Egy anyag hőmérsékletét mérő készülék. A hőmérők számos technikája és formája használatos, attól függően, hogy milyen pontosság szükséges és hogy milyen hőmérséklet tartományban történik a mérés, de az alapja mindegyiknek az, hogy egy anyag egy bizonyos tulajdonsága a hőmérséklettel változik. Pl.: a folyadék/gáz hőmérők a folyadék - ami rendszerint higany, - vagy festékkel festett alkohol kiterjedésén alapulnak. Egy folyadékkal töltött üveggömbből állnak, mely egy részben töltött kapilláris csőhöz illeszkedik. A bimetall hőmérőkben két, egymástól eltérő fémet (melyek hő hatására különbözőképp terjednek ki) egy keskeny szalaggá kötnek össze és feltekerik, ezt használják mutatóként egy skálán. A gáz hőmérő, ami pontosabb, mint a folyadék/gáz hőmérő, egy állandó térfogaton tartott gáz nyomásának változását méri. Az ellenállás hőmérő egy vezetőnek vagy félvezetőnek a hőmérséklet változással történő ellenállásán alapul. Az ellenállás hőmérőben legáltalánosabban használt fémek: platina, nikkel és réz.

hőmérséklet

Egy testnek vagy a tér egy tartományának az a tulajdonsága, amely meghatározza, hogy lesz-e nettó hőáramlás oda vagy onnan egy szomszédos testbe vagy tartartományba, és ha lesz, akkor annak milyen lesz az iránya. Ha nincs hőáramlás, akkor a testek vagy tartományok termodinamikai egyensúlyban vannak és a hőmérsékletük azonos. Ha van hőáramlás, akkor annak az iránya a magasabb hőmérsékletű testről vagy tartományról (az alacsonyabb felé) mutat. Ezt a tulajdonságot kétféle módszerrel lehet minősíteni. Az empírikus módszer két vagy több, reprodukálható, hőfüggő eseményt vesz és ahhoz fix pontokat rendel egy skálán. Pl.: a Celsius hőmérsékleti skála a víz fagyáspontját és forráspontját használja két fix pontként, 0 és 100 értéket rendel hozzá és a skálát közöttük 100 fokra osztja. Ez a gyakorlatban sok helyen használható (lásd hőmérsékleti skálák), de nincs elméleti alapja és számos tudományos összefüggésben nehézkes az alkalmazása. A XIX. században, a hőmérséklet pontosabb meghatározására Lord Kelvin a termodinamikai módszert javasolta, a különböző hőmérsékletű testek közötti hőmennyiség-átadás mérése alapján. Az alapja a hőmérséklet abszolút skálája, az abszolút nulla hőmérséklettel, amelyen egyetlen test sem képes hőt leadni. Felhasználta Sadi Carnot ideális, súrlódásmentes, tökéletesen hatékony hőerőművét is (lásd Carnot-ciklus). Ez a Carnot-hőerőgép felvesz q1 hőmennyiséget T1 hőmérsékleten, és kibocsát q2 hőmennyiséget T2 hőmérsékleten, így T1/T2=q1/q2. Ha T2-nek definíció szerint egy adott értéke van, a Carnot-hőerőgép működhet e között és az ismeretlen T1 hőmérséklet között, lehetővé téve T1 kiszámítását q1 és q2 értékeinek mérése alapján. Ez az elgondolás képezi a termodinamikai hőmérséklet definíciójának alapját, függetlenül a munkaanyag természetétől. A termodinamikai hőmérséklet a Kelvint használja egységként. Gyakorlatban a termodinamikai hőmérséklet közvetlenül nem mérhető; értékére általában egy közel ideális gázt tartalmazó gáztermométerrel történő mérésekből következtetnek. Ez azért lehetséges, mert a termodinamikai hőmérséklet egy anyag adott mennyiségének *belső energiájával is kapcsolatban van. Legegyszerűbben egy ideális, egyatomos gáz példáján látható, amelyben a belső energia per mól (U) egyenlő az egy mól gázban lévő atomok összes transzlációs kinetikus energiájával (egyatomos gáznál nincs rotációs vagy vibrációs energia). A kinetikus elmélet szerint ilyen gáz termodinamikai hőmérséklete T=2U/3R, ahol R az egyetemes gázállandó.

hőmérsékleti alappont

Olyan hőmérséklet, amely pontosan reprodukálható és így alkalmas arra, hogy egy hőmérsékleti skála alapja legyen.

hőmérsékleti skálák

Számos empirikus hőmérsékleti skála használatos: a Celsius-skálát széles körben alkalmazzák és sok célra bizonyos országokban még mindig használják a Fahrenheit-skálát. Mindkettő fix pontok használatán, pl. a víz fagyás- és forráspontján és e két pont közötti alapintervallum hőmérsékleti egységekre való osztásán alapul. (Ez utóbbi a Celsius skála esetében 100, a Fahrenheit skála esetén 180 fok). A tudományos célokra azonban az International Practical Temperature Scale (1968) hőmérsékleti skála használatos, amelyet úgy állapítottak meg, hogy lehető legjobban közelítse a termodinamikai hőmérsékletet és egysége a Kelvin. A skála 11 fix pontját a táblázatban közöltük. Az arany fagyáspontja felett sugárzásos pirométert használnak, a sugárzásra vonatkozó Planck-törvény alapján. A skálát az 1980-as évek vége felé tervezték finomítani.

1.1. táblázat - Hőmérsékleti skálák

T/K t/oC
egyensúlyi hidrogén hármaspontja13,81-259,34
egyensúlyi hidrogén hőmérséklete, amikor a gőz nyomása 25/76 standard atmoszféra17,042-256,108
az egyensúlyi hidrogén fp.20,28-252,87
neon fp.27,102-246,048
az oxigén hármaspontja54,361-218,789
oxigén fp.90,188-182,962
a víz hármaspontja273,160,01
víz fp.373,15100
cink fagyáspont692,73419,58
ezüst fagyáspont1235,08961,93
arany fagyáspont1337,581064,43


hőmérséklettől független paramágnesesség - temperature-independent paramagnetism (TIP)

Pálya paramágnesesség, ami független a hőmérséklettől. Bizonyos anyagokban a TIP paramágnesessé teheti a molekulákat, annak ellenére, hogy az elektronok az alapállapotban mind párosítottak, ha van olyan alacsonyan fekvő gerjesztett állapot, amelyre az elektronok könnyen átkerülhetnek.

hőre keményedő

Lásd műanyagok.

hőre lágyuló

Lásd műanyagok.

húgysav

A purin lebontásának végterméke a legtöbb főemlősben, madarakban, szárazföldi hüllőkben, rovarokban és (a főemlősök kivételével) a kiválasztott anyagcsere nitrogén fő formája. Viszonylag oldhatatlan, így kiválasztódhat szilárd formában, amivel értékes vizet őriz meg az arid környezetben. Az izületek synoviális folyadékában felhalmozódó húgysav okozza a köszvényt.

hullámegyenlet

Egy parciális differenciál egyenlet:

2u=(1/c2) ∂2u/ ∂t2

ahol

22= ∂2 /∂x2+∂2 /∂y2+∂2 /∂z2

a Laplace operátor. A hullám terjedését jelenti, ahol u az elmozdulás, c a terjedés sebessége. Lásd a Schrödinger-egyenletnél is.

hullámfüggvény

A hullámmechanikában a Schrödinger-egyenletben szereplő ψ(x,y,z) függvény.

A hullámfüggvény egy matematikai kifejezés a részecskék térbeli koordinátáira. Ha a Schrödinger-egyenlet megoldható egy részecskére egy adott rendszerben (pl. egy elektron egy atomban), akkor a határfeltételektől függően a megoldás a részecske megengedett hullámfüggvényeinek halmaza (sajátfüggvények), amelyek mindegyike megfelel egy megengedett energiaszintnek (sajátérték). A fizikai jelentősége a hullámfüggvénynek, hogy az abszolút értékének négyzete: ψ2 egy ponton arányos a részecske előfordulási valószínűségével egy kis térfogatelemben, annál a pontnál. Egy elektronra egy atomban ez egy képet ad az atom- és molekulapályákról.

hullámmechanika

A kvantummechanika kifejezésre juttatása, amelyben az olyan entitásoknak, mint pl. az elektronnak, a részecske-hullám kettős természetét a Schrödinger-egyenlet írja le. A kvantummechanikának ezt a megfogalmazását Schrödinger javasolta 1926-ban. Ugyanabban az évben kimutatta, hogy ez ekvivalens a mátrix mechanikával. A de Broglie hullámhosszat figyelembe véve Schrödinger posztulált egy hullámmechanikát, ami ugyanolyan viszonyban van a newtoni mechanikával, mint a fizikai optika a geometriai optikával.

hullámnyaláb

Hullámok egymásra rakódása, túlnyomóan egy domináns hullámszámmal, k, és néhány más, k-hoz közeli hullámszámmal. A hullámnyalábokat használják a kvantummechanikában a szórás elemzésére. A koncentrált hullámnyalábok felhasználhatók a lokalizált részecskék leírására (mind anyag, mind pedig foton esetében). A Heisenberg-féle határozatlansági reláció származtatható a kvantummechanika entitások hullámnyalábbal történő leírásából. A hullámnyaláb mozgása összhangban van a megfelelő klasszikus részecske mozgásával, ha a potenciálenergia változása hullámnyaláb dimenzión keresztül nagyon kicsi. Ez Ehrenfest-tételként ismert, amelyet Paul Ehrenfest (1880-1933) holland fizikus után neveztek el, aki 1927-ben bizonyította be.

hullámszám

Jele: k. Egységnyi hosszúságban a hullámciklusok száma. A hullámhossz reciproka.

hullámvektor

A hullámszámmal (k) kapcsolatos k vektor. Egy szabad elektron esetében a kvantummechanikában a k vektor és p momentum közötti összefüggés: p=hk, ahol h a redukált Planck-állandó. A Bloch-tétel értelmében a hullámvektor csak bizonyos értékeket vehet fel és a kristály transzlációs szimmetriájának kvantumszámaként tekinthető.

Hund-szabályok

Empirikus szabályok az atomok spektrumának értelmezésére, amelyet egy sokelektronos atomban, két egyenlő elektron (azaz elektronok azonos n és l kvantumszámmal) legalacsonyabb energiaszintű konfigurációjának meghatározására használnak.

(1) A legalacsonyabb energiaállapotnak van a legnagyobb multiplicitása, egyezésben a Pauli-féle kizárási elvvel.

(2) A legalacsonyabb energiaállapotnak van a maximális összes elektronpálya impulzus kvantumszáma, egyezésben az (1) szabállyal. Ezeket a szabályokat a német fizikus, Friedrich Hund (1896-1993) állapította meg 1925-ben. A Hund-szabályokat a két elektron közti taszítást figyelembe vevő kvantumelmélet értelmezi.

Hückel, Erich

(1896-1980) Német fizikus és elméleti kémikus. Az elektrolitok elméletén dolgozott Peter Debye-el, Zürichben. Később Koppenhágába költözött, Niels Bohrral dolgozott, és itt írta a munkáját az aromás molekulák kötéséről.

Hückel-approximáció

Approximációk egy csoportja, amelyet a konjugált molekulákban a molekulapályák elemzésének egyszerűsítésére használnak, Erich Hückel vezette be 1931-ben. A Hückel-elméletben külön kezeli a σ- és a π- pályákat. A molekula alakját a σ pályák határozzák meg. A Hückel-elmélet közelítése szerint a nem szomszédos atomok közti kölcsönhatás nulla. Lehetővé teszi a számításokat a konjugált molekulákra, megbecsülhető az ilyen molekulák delokalizációs energiája. Hückel ily módon magyarázta az aromásság által okozott stabilitást a benzol esetében. Az elmélet használható szilárd anyagokban a delokalizált kötések elemzésére is.

hűtőkeverék

Vegyületek olyan keveréke, amely alacsony hőmérsékletet hoz létre. Például jég és nátrium-klorid keverékével −20 oC-on állítható elő.