Ugrás a tartalomhoz

Kémiai kislexikon

(2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

M

M

m.k.s. egységek

Az egységek metrikus rendszere, melyet A. Giorgi vezetett be 1901-ben. (Néha Giorgi-egységekként említik.) A méter-kilogramm-szekundum-on (másodperc) alapul és a korábbi c.g.s. rendszerből fejlődött ki. A három alapegység kiterjesztéséhez elektromos egységként az ampert választották, a térpermeabilitást (mágneses konstanst) pedig 10-7Hm-1-nek vették. Az elektromágneses számítások egyszerűsítésére a mágneses konstanst később 4πx10-7 Hm-1-nek vették, ami a racionalizált MKSA rendszerhez vezetett. Ez alkotta bizonyos módosításokkal az SI rendszer alapját. Ma minden tudományos munkában az SI rendszert használják.

Madelung-állandó

Ionos kristályok kohéziójának számolásánál használt állandó. Az elektrosztatikus kölcsönhatást, U-t ionpárra vonatkoztatva megadja a következő összefüggés: U(r)=-αe2/r, ahol α a Madelung-állandó, e2/r az ionok közti Coulomb kölcsönhatás és r a rácsállandó. α értéke függ a rács típusától: nátrium-klorid rácsra az α értéke 1,75. A kohézió reálisabb számításakor a rövid távú taszításokat inverz hatványon veszik figyelembe, azaz U(r)= αe2/r-C/rn ahol C és n konstansok. α értéke számításokban C és n meghatározására használhaltó. Először Erwin Madelung alkalmazta, 1918-ban.

mag

Az atom központi egysége, amely a tömegének nagy részét adja. Pozitív töltésű és egy vagy több nukeonból áll (protonokból vagy neutronokból). A pozitív töltést a protonok száma határozza meg (lásd a rendszámot). A semleges atomban egyensúlyban van a vele egyenlő számú, a mag körül mozgó elektronokkal. A legegyszerűbb mag a hidrogén magja, amely mindössze egy protonból áll. Minden más mag tartalmaz egy vagy több neutront. A neutronok az atom tömegéhez (nukleonszám = tömegszám) hozzájárulnak, de töltéséhez nem. A természetben előforduló legnagyobb mag az urán-238, mely 92 protont és 146 neutront tartalmaz. Ennek a nuklidnak a jele 92238U, ahol a felső szám a nukleonszám = tömegszám, az alsó szám a rendszám. Minden magban a nukleonszám = tömegszám (A) egyenlő a rendszámnak (Z) és a neutronok számának (N) az összegével, azaz A=Z+N.

magányos (elektron)pár

Az atom egy pályáján lévő, ellentétes spinnel rendelkező elektronpár. Például az ammóniában a nitrogénatomnak öt elektronja van, három ezek közül egyszeres kötéssel kapcsolódik hidrogénatomokhoz. A másik kettő egy betöltött atompályán tartózkodik, és egy magányos párt hoz létre (lásd az ábrát). A pálya, amely ezeket az elektronokat tartalmazza a térbeli elrendezést tekintve egy egyszeres kötéssel (szigma-kötéssel) egyenértékű, ami miatt a molekula piramis alakú. A vízmolekulában két magányos elektronpár van az oxigénatomon. A molekulák alakját tekintve a kötések és a magányos elektronpárok közti taszítás a következőképpen vehető figyelembe:

magányos pár-magányos pár > magányos pár-kötés > kötés-kötés

magasabb oxidációs állapotú krómvegyületek

Olyan vegyületek, amelyek a krómot magasabb oxidációs állapotban (+3 vagy +6) tartalmazzák pl. króm-oxid, króm(VI)-oxid (CrO3).

magfúzió

Kémiai elem szintézise magfolyamatokkal. A magfúzió különböző módokon játszódhat le. Elsődleges magfúzió játszódott le nagyon hamar a ’big bang’ után, amikor az univerzum rendkívül forró volt. Ez a folyamat volt felelős a könnyű elemek, például a hélium kozmikus gyakoriságáért. Robbanásszerű magfúzió történhet egy szupernova robbanásakor is.

A csillagok középpontjában, igen magas hőmérsékleten lejátszódó, csillag magfúzió az, ami ma a magfúzió elsődleges formáját jelenti. Az egzakt folyamatok a csillag magfúzió esetén függenek a hőmérséklettől, sűrűségtől és a csillag kémiai összetételétől. Csillag magfúzió esetén a hélium szintézise protonokból, a széné a héliumból történhet meg.

Magic acid

Lásd: szupersav.

mágikus-szög forgatás

A szilárd fázisú mágneses magrezonancia spektroszkópiában (NMR)-ban használt módszer a vonalak vastagságának a csökkentésére. A mágikus szögforgatáskor mind a dipól-dipól kölcsönhatás, mind pedig kémiai eltolódás anizotrópia szögfüggvénye 1-3cos2θ, ahol θ a molekula fő tengelye és az alkalmazott mágneses tér által bezárt szög. A ’mágikus szög’ az a θ, amelynél az 1-3cos2θ=0 feltétel teljesül, azaz θ=54,74o. A mágikus szögforgatásnál az anyagot rendkívül gyorsan pörgetik a mágneses térrel a mágikus szöget bezáróan, így a dipól-dipól kölcsönhatások és a kémiai eltolódás anizotrópia átlagosan nulla. A pörgetés frekvenciája legalább olyan nagy kell, hogy legyen, mint a spektrum szélessége. A technikát széles körben alkalmazzák 4 és 5kHz közötti pörgetéssel.

mag-magneton

Lásd: magneton.

Magnadur

Egy permanens mágnes készítésére használt kerámiaanyag kereskedelmi neve. Színterelt vas-oxidból és bárium-oxidból áll.

Magnalium

Olyan alumínium alapú ötvözetek kereskedelmi neve, amelyeknek nagy a fény- és ultraibolya-sugárzást visszaverő képességük; 1-2 % rezet és 5-30 % magnéziumot tartalmaznak. Erősek és könnyűek. Ezek az ötvözetek néha más elemeket is tartalmaznak, pl.: ónt, ólmot, nikkelt.

mágneses kvantumszám

Lásd: atom.

mágneses magrezonancia (nuclear magnetic resonance; NMR)

Elektromágneses sugárzás abszorpciója egy megfelelő pontos frekvencián egy mag által, amelynek mágneses momentuma külső mágneses térben nem nulla. A jelenség akkor fordul elő, ha a mag nullától eltérő spinnel rendelkezik, amely esetben egy kis mágnesként viselkedik. Külső mágneses térben a mágneses momentum vektora precessziót mutat, de a kvantum szabályok értelmében csak bizonyos irányok megengedettek. Így a hidrogénnek (spin 1/2) a tér jelenlétében két lehetséges állapota van, amelyek kicsit különböző energiájúak. A mágneses magrezonancia egy sugárzás abszorpciója egy olyan foton energiával, aminek az energiája egyenlő e szintek közti különbséggel, ami ezzel egy átmenetet hoz létre az alacsonyabb szintről a magasabba. Gyakorlati szempontok miatt az energiaszintek közti különbség kicsi, és a sugárzás az elektromágneses spektrum rádiófrekvenciás tartományában van. Függ a térerősségtől.

Az NMR használható a magmomentumok pontos meghatározására. Használható továbbá egy érzékeny magnetométer formájában a mágneses tér mérésére is. Az orvostudományban kidolgozták a mágneses rezonancia képalkotás (magnetic resonance imaging (MRI)) módszerét, amelyben a mágneses rezonancia technikával a szövetekről kapnak képet.

Az NMR fő alkalmazási területe az NMR spektroszkópia, egy technika a kémiai analízisre és szerkezet-meghatározásra. Azon a tényen alapul, hogy egy molekulában az elektronok egy bizonyos mértékig árnyékolják a magot a tértől, ami miatt a különböző atomok egy kissé eltérő frekvencián abszorbeálnak (vagy kissé eltérő térnél, rögzített frekvencia esetén). Ezek az effektusok kémiai eltolódásként ismertek. Az NMR spektroszkópiának két módszere van. A folyamatos hullámú (continuous wave (CW)) NMR esetében a mintát egy erős, szűk tartományban szabályozottan változtatható térnek teszik ki. Besugározzák egy adott frekvenciájú sugárzással, és egy detektor a mintánál monitorozza a térerőt. A térerő változásával bizonyos értékeknél az átmeneteknek megfelelő abszorpció megtörténik, ez oszcillációt hoz létre a térben, ami jelet indukál a detektorban. A Fourier-transzformációs (FT) NMR egy rögzített mágneses mezőt használ, és a mintát egy nagy frekvencia tartományt átfedő, nagy intenzitású sugárzás-impulzusnak teszi ki. A kapott jel matematikai analízissel adja az NMR spektrumot. A leggyakrabban tanulmányozott mag az 1H. Például az etanol (CH3CH2OH) NMR spektrumában három csúcs van, amelyek aránya 3:2:1, a három különböző környezetben jelenlévő hidrogénnek megfelelően. A csúcsok finomszerkezettel is rendelkeznek, melynek oka a spinek közti kölcsönhatás molekulában. Más magokat is tanulmányoznak a MNR spektroszkópiában (pl.: 13C, 14N, 19F), bár ezek rendszerint kisebb mágneses momentumúak és kevésbé gyakoriak, mint a hidrogén. Lásd: az elektronspin rezonanciánál is.

mágneses nyomaték

Egy mágneses térben lévő mágnesre, áramot szállító tekercsre, vagy mozgó töltésre ható maximális forgatónyomaték (Tmax) és a tér erősségének a hányadosa. A mágnes, vagy az áramot szállító tekercs erősségének mértékét jelöli. Sommerfeld szerint ez a mennyiség (amelyet elektromágneses nyomatéknak vagy mágneses terület nyomatéknak neveznek) Tmax/B. Kenney szerint a mennyiség (amelyet mágneses dipólus momentumnak neveznek) Tmax/H.

Egy mágnest egy H erősségű mágneses térbe helyezve a maximális forgatónyomaték (Tmax) akkor alakul ki, amikor a mágnes merőleges a mezőre. Egy N menetes tekercs és I áramot szállító A terület estében a mágneses nyomaték: m=T/B=NIA vagy m=T/H=μNIA. A mágneses nyomatékot Am2-ben mérik.

Egy pályaelektron mágneses nyomatéka IA, ahol I az elektron pályán való mozgásának áramegyenértéke, amit a következő kifejezés ad meg: I=qω/2π, ahol q az elektromos töltés, ω a szögsebesség. A pálya mágneses nyomatéka így: IA= qωA/2π, ahol A a pálya-terület. Ha az elektron pörög, akkor még egy spin mágneses nyomaték is van (lásd: spin). Az atommagoknak is van mágneses nyomatékuk.

mágnesesség

A mágneses térrel kapcsolatos jelenségek csoportja. Ahol elektromos áram folyik, mágneses erőtér keletkezik. Mivel az atomok elektronjainak pályamozgása és spinje kis áramkörnek felel meg, az egyes egyedi atomok mágneses teret hoznak létre maguk körül, ahol a pályaelektronjaik az impulzusnyomaték miatt nettó mágneses nyomatékkal rendelkeznek. Egy atom mágneses nyomatéka az atomban lévő összes elektron pályamozgás- és spin mágneses nyomatékának vektoriális összege. Egy anyag makroszkópikus mágneses tulajdonsága az alkotó atomok és molekulák mágneses nyomatékából származik. A különböző anyagok különbözőképpen viselkednek az alkalmazott mágneses térben. A mágneses tulajdonságoknak négy fő típusa van:

(a) A diamágnesességben a mágnesesség az alkalmazott mezőre ellentétes irányú, azaz a szuszceptibilitás negatív. Minden anyag diamágneses, de ez a mágnesességnek egy gyenge formája, amelyet más, erősebb formájú mágnesesség elnyomhat. Az alkalmazott erőtér hatására az anyag atomjainak elektronpályáiban létrejött változások eredménye és a változás iránya ellentétes az alkalmazott fluxussal. Így, ez egy gyenge negatív szuszceptibilitást (-10-8 nagyságrendű), és egy egynél valamivel kisebb relatív permeabilitást jelent.

(b) A paramágnesességnél az anyag atomjai vagy molekulái rendelkeznek egy nettó pálya- vagy spin nyomatékkal, amely képes az alkalmazott tér irányába rendeződni. Így egy (kis) pozitív szuszceptibilitással és egynél nagyobb relatív permeabilitással rendelkeznek. A paramágnesesség párosítatlan elektronokat tartalmazó atomokban és molekulákban fordul elő; azaz szabad atomokban, szabad gyökökben, és olyan átmeneti fémvegyületekben, amelyek betöltetlen elektronhéjakkal rendelkező ionokat tartalmaznak. Előfordul fémekben is, a vezető elektronok spinjével kapcsolatos mágneses nyomaték eredményeként.

(c) A ferromágneses anyagokban, egy bizonyos hőmérséklet tartományban az atomok nettó mágneses nyomatékkal rendelkeznek, amely úgy rendeződik, hogy a mágnesesség megmarad az alkalmazott tér megszűnte után is. Egy bizonyos hőmérséklet, az un. Curie-pont (vagy Curie-hőmérséklet) alatt egy ferromágneses anyagra alkalmazott növekvő mágneses tér a mágnesességet egy magas értékre növeli, amelyet telítési mágnesességnek neveznek. Ennek az oka az, hogy a ferromágneses anyag kis (0-0,1 mm átmérőjű) mágneses területekből, úgynevezett doménekből áll. A minta teljes mágnesessége az alkotó domének mágneses nyomatékainak vektoriális összege. Az egyes doménokon belül az egyedi atomi mágneses nyomatékok a kölcsönhatási erő hatására spontán rendeződnek aszerint, hogy az atomi elektron spinje paralel vagy antiparalel. Bár egy ferromágneses anyag nem mágnesezett részében a doménok mágneses nyomatéka nem rendezett, külső erőtér alkalmazásakor a mező irányában álló doménok mérete megnő a többiek rovására. Egy nagyon erős mágneses mezőben minden domén az erőtér irányába rendeződik, ez okozza a megfigyelt erős mágnesességet. A vas, nikkel, kobalt és ötvözeteik ferromágnesek. A Curie-pont felett a ferromágneses anyag paramágnesessé válik.

(d) Bizonyos fémek, ötvözetek és átmeneti elemek sói egy más típusú mágnesességet mutatnak, melyet anti-ferromágnesességnek neveznek. Ez egy bizonyos hőmérséklet, a Néel-hőmérséklet alatt fordul elő, amikor az atomok mágneses nyomatéka spontán rendeződik úgy, hogy a váltakozó momentumok ellentétes irányúak. Így mágneses tér nélkül nincs mágneses nyomaték. A mangán-fluoridban például ez az antiparalel elrendeződés a 72K Néel hőmérséklet alatt, fordul elő. Ez alatt a hőmérséklet alatt a spontán elrendeződés ellenáll a mágneses nyomaték normális tendenciájának, hogy az alkalmazott erőtérre beálljon. A Néel-hőmérséklet felett az anyag paramágneses.

Az anti-ferromágnesesség egy speciális formája a ferrimágnesesség, amely a ferritekben található. Ezekben az anyagokban a szomszédos ionok mágnesessége antiparalel, és vagy nem egyenlő erősségűek, vagy a mágneses nyomatékok száma az egyik irányban nagyobb, mint az ellentétes irányban. Ferrit rácsú ritkaföldfém ionok alkalmas megválasztásával megtervezhetnek specifikus mágnesességgel rendelkező ferrimágneses anyagokat, elektronikus alkatrészek számára.

mágnesvaskő

Lásd magnetit.

magnetit

A vas-oxid fekete, szabályos rendszerben kristályosodó ásványi formája. A vas(II)-, vas(III)-oxid keveréke, Fe3O4, és az egyike a legfontosabb vasérceknek. Erősen mágneses, és bizonyos fajtái - pl. a mágnesvas-kő - természetes mágnesek, ezeket használták régen iránytűként. A magnetit nagyon elterjedt, kísérő ásványként előfordul szinte minden eruptív és metamorf kőzetben. Az ásvány legnagyobb lelőhelye Svédországban van.

magnetokémia

A fizikokémiának az az ága, amely a vegyületek mágneses tulajdonságának mérésével és tanulmányozásával foglalkozik. Különösen az átmeneti fém-komplexek tanulmányozásánál használják, mivel ezek közül sok paramágneses a párosítatlan elektronok miatt. A mágneses szuszceptibilitás mérése lehetővé teszi a fématom mágneses nyomatékának számítását, ami információt ad a komplexben lévő kötésről.

magnetokémiai arány

Lásd: giromágneses arány.

magneton

Egy egység a magok, atomok, vagy molekuláris mágnesek mágneses nyomtékának mértékére. A Bohr magneton μB, az elektron klasszikus mágneses nyomatéka, melyet a következő képlet ad meg:

μB=eh/4πme=9.274x10-24Am2 ahol e és me az elektron töltése, és a tömege, h, a Plank-állandó. A mag magneton μN megkapható az elektron tömegét a proton tömegével helyettesítve, a következő kifejezéssel: μN=μBme/mp=5.05x10-27Am2

magnézia

Lásd: magnézium-oxid.

magnéziatej

Lásd: magnézium-hidroxid.

magnezit

Fehér, színtelen vagy szürke ásványi formája a magnézium-karbonátnak: MgCO3; a trigonális rendszerben kristályosodik. Helyettesítő ásványként keletkezik a magnéziumban gazdag kőzetekben, szén-dioxid jelenlétében. A magnezitet bányásszák magnézium ércként, és magnézium-karbonát forrásként. Előfordul: Ausztriában, USA-ban, Görögországban, Norvégiában, Indiában, Ausztráliában, és Dél-Afrikában.

magnézium

Jele: Mg. Ezüstös, fémes elem; a periódusos rendszer 2. csoportjába (korábban: IIA) tartozik (lásd: alkáliföldfémek); rendszáma: 12; relatív atomtömege: 24,305; relatív sűrűsége: 1,74; op.: 648,8 oC; fp.: 1090 oC. Az elem számos ásványban megtalálható: a magnezitben (MgCO3), a dolomitban (MgCO3.CaCO3) és a karnallitban (MgCl2.KCl.6H2O). Jelen van a tengervízben. Esszenciális elem az élő szervezetek számára. Kloridjának olvadék-elektrolízisével nyerik ki. Számos könnyű ötvözetben használják, pl. repülőgépeknél. Kémiailag rendkívül reakcióképes, levegőn védő oxidréteg alakul ki rajta. Meggyújtva intenzív fehér fénnyel ég. Halogénekkel, kénnel és nitrogénnel reagál. A magnéziumot Bussy izolálta először, 1828-ban.

magnézium-bikarbonát (magnézium-hidrogén-karbonát)

Lásd: magnézium-hidrogén-karbonát.

magnézium-hidrogén-karbonát (magnézium-bikarbonát)

Mg(HCO3)2 képletű vegyület, amely csak oldatokban stabil. A magnézium-karbonát vizes szuszpenziójából keletkezik szén-dioxid hatására:

MgCO3(s)+CO2(g)+H2O→Mg(HCO3)2 (aq)

Melegítéskor ennek a folyamatnak a fordítottja játszódik le. A magnézium-hidrogén-karbonát az egyik vegyület, amely a vizek változó keménységét okozza.

magnézium-hidroxid

Fehér, szilárd vegyület: Mg(OH)2; trigonális; relatív sűrűsége 2,36; 350 oC-on bomlik. A magnézium-hidroxid a természetben a brucit ásványban fordul elő. Előállítása: magnézium-szulfát vagy -klorid nátrium-hidroxid oldattal reagáltatva. Cukorfinomításnál és az urán feldolgozásánál használják. A gyógyászatban fontos savlekötő (magnéziatej) és hashajtó szer.

magnézium-karbonát

Fehér vegyület: MgCO3, amelynek vízmentes és hidratált formája létezik. A vízmentes anyag (trigonális; relatív sűrűsége: 2,96) a magnezit ásványban fordul elő. Létezik a trihidrát, MgCO3.3H2O (rombos; relatív sűrűsége: 1,85) ami a természetben nesquehonit ásványként fordul elő és a pentahidrát, MgCO3.5H2O (monoklin; relatív sűrűsége: 1,73) ami megtalálható lansforditként. A magnézium-karbonát előfordul a *dolomit kevert sóban is, (CaCO3.MgCO3) és bázisos magnézium-karbonátként két ásványban: az artinitben (MgCO3.Mg(OH)2.3H2O) és a hidromagnezitben (3MgCO3.Mg(OH)2.3H2O). Magnézium-oxid szén-dioxid áramban hevítve = vízmentes só.

MgO(s)+CO2(g)→MgCO3(s)

350 oC felett a fordított irányú reakció, a karbonát bomlása az uralkodó. A magnézium-karbonátot alkalmazzák magnézium-oxid készítésére és szárítószerként (pl. asztali sóban). A gyógyászatban savlekötőként használják, (a bázikus karbonátot alkalmazva) hashajtószerként és alkalmazzák bizonyos tintákban és üvegekben.

magnézium-klorid

Fehér, szilárd anyag: MgCl2. A vízmentes só (hexagonális; relatív sűrűsége: 2,32; op.: 714 oC; fp.: 1412 oC) előállítható magnézium és klór közvetlen egyesítésével: Mg(s)+Cl2(g)→MgCl2(s). Előfordul a természetben a karnallit alkotójaként (KCl.MgCl2). Elcseppfolyósodó vegyület, amely általában hexa-hidráttá, MgCl2.6H2O alakul (monoklin; relatív sűrűsége: 1,57). Ez melegítés során magnézium-oxid és hidrogén-klorid gáz kíséretében hidrolizál. A klorid olvadék-elektrolízisével magnéziumot állítanak elő és a fa tűzállóvá tételére, magnéziacementben, műbőrökben és hashajtó szerként is alkalmazzák.

magnézium-oxid (magnézia)

Fehér vegyület: MgO; szabályos; relatív sűrűsége: 3,58; op.: 2800 oC. A természetben a periklász ásványban fordul elő. Iparilag a magnezit ásvány hőbontásával állítják elő:

MgCO3(s)→MgO(s)+CO2(g)

Felhasználása széleskörű: optikai berendezéseken és repülőgépek szélfogóján visszaverő bevonatként és félvezetőkben alkalmazzák. Magas olvadáspontja miatt jól használható tűzálló bélésekhez, pl. üvegolvasztó kemencékben.

magnézium-peroxid

Fehér, szilárd anyag: MgO2. 100 oC-on, oxigén felszabadulása közben bomlik; vízzel reagálva szintén oxigén szabadul fel:

2MgO2(s)+H2O→2Mg(OH)2+O2

Előállítása: nátrium-peroxid magnézium-szulfát oldattal reagáltatva. Gyapot és selyem fehérítésére használják.

magnézium-szulfát

Fehér, oldható vegyület: MgSO4; létezik vízmentes formában (rombos; relatív sűrűsége: 2,66; 1124 oC-on bomlik) és kristályos, vizet tartalmazó formában. A monohidrát: MgSO4.H2O (monoklin, relatív sűrűsége: 2,45) a természetben a kieseritben fordul elő. A leggyakoribb kristályvizet tartalmazó formája a heptahidrát: MgSO4.7H2O (rombos, relatív sűrűsége: 1,68), amelyet epsom sónak neveznek, és a természetben az epsomit nevű ásványban található. Ez egy keserű, sós ízű, fehér por, amely 6 H2O-t veszít 150 oC-on és 7 H2O-t 200 oC-on. Felhasználása: gyapot és selyem írezésénél és tűzállóvá tételénél, bőr cserzésénél, valamint műtrágyák, robbanószerek és gyufa gyártásánál. A gyógyászatban hashajtóként, az állatgyógyászatban helyi gyulladások és fertőzött sebek kezelésénél alkalmazzák.

magpálya

Atomi pálya, ami része egy atom belső, zárt héjának. Eltérően a vegyértékpályáktól, amelyek az atom vegyértékhéjának atompályái, egy atom magpályái kis átfedést mutatnak más atomok magpályáival, így a kémiai kötések egyszerű számításánál általában elhanyagolhatók.

Main-Smith-Stoner-szabály

Az atomszerkezet elméletének egy empirikus szabálya, amely kimondja, hogy n főkvantumszámra az l mellék kvantumszámmal rendelkező elektron kvantumállapot száma: 2(2l+1). Ez a szabály leírja az atom alhéjait. Kémiai eredmények alapján javasolta J. D. Main-Smith, és tőle függetlenül, mágneses és spektroszkópiás eredmények alapján Edmund Stoner, 1924-ben. A Main-Smith–Stoner szabály a Pauli féle kizárási elv következménye. Ez a szabály volt a kulcs, ami a Pauli féle kizárási elv bejelentéséhez vezetett.

makromolekula

Nagyon nagy molekula. Makromolekulájuk van a természetes és szintetikus polimereknek, de más anyagoknak is, pl. a hemoglobinnak. Lásd: a kolloidoknál is.

makromolekula-kristály

Kristályos szilárd anyag, amelyben minden atom kovalens kötéssel kapcsolódik a másikhoz. (Pl.: a szén (gyémánt), bór-nitrid, szilícium-karbid.) Valójában a kristály egy nagy molekula (innen a másik elnevezése: óriásmolekula), ennek tulajdonítható az ilyen anyagok nagy keménysége és magas olvadáspontja.

makroszkópikus

Az atomoknál és molekuláknál sokkal nagyobb méretskálát jelöli. A makroszkopikus tárgyakat és rendszereket a klasszikus fizika írja le, bár lehetnek a kvantummechanikának (is) makroszkopikus következményei. Hasonlítsd össze a mezoszkopikussal, mikroszkopikussal!

malachit

A réz-karbonát-hidroxidnak, CuCO3.Cu(OH)2 másodlagos ásványi formája. Élénkzöld, a monoklin rendszerben kristályosodik, de rendszerint szálakká vagy tömeggé agregálódik. Általában azurittal együtt található a fontosabb rézércekben (rézércként bányásszák pl. Kongóban), használják díszítőkőnek és drágakőnek.

maláta

A keményítőből keletkezik β-amilázzal való hidrolízisekor, árpa csirázás során sörgyártásnál. Lásd: maltóz.

malátacukor

Lásd: maltóz.

maleinsav

Lásd: buténdisav.

maleinsav-anhidrid

Színtelen, szilárd anyag: C4H2O3 (op.: 53 oC), a cisz-butén-disav (maleinsav) anhidridje. Ciklusos vegyület, gyűrűje négy szénatomból és egy oxigénből áll; a benzolból vagy származékaiból állítják elő katalitikus oxidációval, magas hőmérsékleten. Főként alkid- és poliészter-gyanták és kopolimerek gyártásánál használják.

malonsav

Lásd: propándisav.

maltóz (malátacukor)

Két glükóz molekula összekapcsolódásából álló cukor, amely a keményítőből keletkezik amiláz enzim hatására. A maltóz előfordul az árpa magokban a csirázást és szárítást követően, ez képezi a malátázó eljárás alapját a sörgyártásban és a maláta whisky készítésénél.

mancude

Olyan szerves vegyület leírása, amely maximális számú lehetséges nem kumulativ kettős kötést tartalmaz, például az annulének.

mangán

Jele: Mn. Szürke, rideg, fémes átmeneti elem. Rendszáma: 25; relatív atomtömege: 54,94; relatív sűrűsége: 7,2; op.: 1244 oC; fp.: 1962 oC. Fő forrásai a piroluzit (MnO2) és a rodokrozit (MnCO3). A fém kinyerhető az oxid redukciójával, melyre a Kroll-eljárás magnéziumot, a Goldschmidt-eljárás alumíniumot használ. Gyakran keverik az ércet vasércekkel, majd egy elektromos kemencében redukálják ferromangánná acélövözetek számára. Az elem viszonylag elektropozitív; melegítéskor egyesül oxigénnel, nitrogénnel és más nemfémekkel, de a hidrogénnel nem. A mangán sói az elemet főképp a +2 és +3 oxidációs állapotban tartalmazzák. A mangán(II)-sók a stabilabbak. Magasabb oxidációs állapotú vegyületeket is képez, a manganát(IV)-, a manganát(VI)- és a manganát(VII)-sókat. Az elemet 1774-ben Karl Scheele fedezte fel.

mangán(II)-vegyületek

Olyan vegyületek, amelyekben a mangán +2 oxidációs állapotban található. Pl.: mangán(II)-oxid: MnO.

mangán(III)-vegyületek

Olyan vegyületek, amelyekben a mangán +3 oxidációs állapotban található. Pl. mangán(III)-oxid: Mn2O3.

mangán(IV)-oxid (mangán-dioxid)

Egy fekete oxid, amelyet a mangán(II)-nitrát hevítésével állítanak elő. A természetben piroluzitként fordul elő. Erős oxidálószer, galvánelemben használják depolarizáló-szerként.

manganát(VI)

MnO42- iont tartalmazó só. A manganát(VI)-ionok sötétzöldek; manganát(VII)-ionokból keletkeznek, lúgos oldatban.

manganát(VII) (permanganát)

MnO4- iont tartalmazó só. A manganát(VII)-ionok sötétlilák; erős oxidálószer.

manganin

Rézötvözet, amely 13-8 % mangánt és 1-4 % nikkelt tartalmaz. Nagy elektromos ellenállású és viszonylag érzéketlen a hőmérsékletváltozásokra. Így ellenállás huzalok készítésére használják.

mannán

Lásd: mannóz.

mannit

Egy polihidroxi-alkohol: CH2OH(CHOH)4CH2OH; mannózból vagy fruktózból származik. A gombákban ez a fő oldható cukor; a barna algáknak fontos tartalék szénhidrátja. Használják bizonyos élelmiszereknél édesítőszerként és vízhajtóként.

mannóz

Egy monoszacharid: C6H12O6, sztereoizomer a glükózzal. A természetben a mannanokban található csak polimer formában. Ezek megtalálhatók növényekben, gombákban és baktériumokban. Táplálék energiatárolóként szolgálnak.

manométer

Nyomáskülönbség mérésére szolgáló eszköz, amely rendszerint két folyadékoszlop magasságának különbségét méri. A legegyszerűbb az U–cső manométer, ami, egy U alakban meghajlított üvegcsőből áll. Ha a mérendő nyomást a cső egyik végéhez csatlakoztatják, a másik vége pedig nyitott, akkor a két ágban lévő folyadékszint különbsége megadja az ismeretlen nyomást.

Markov-folyamat

Egy random folyamat (lásd sztochasztikus folyamat), amelyben egy időtől függő mennyiség változásának sebessége, ∂a(t)/∂t függ a mennyiség pillanatnyi a(t) értékétől, ahol t az idő, de nem függ annak előzményeitől. Ha a random folyamat Markov-folyamatnak tekinthető, az elemzése nagyban leegyszerűsödik, mivel ezzel jól használható egyenletek levezetése válik lehetővé a nem egyensúlyi statisztikus mechanikában. A Markov-folyamatok problémáinak megoldása statisztikus módszerekkel és a valószínűség elmélet alkalmazásával történik. A folyamatot az orosz matematikus, Andrei Andreievich Markov (1856-1922) után nevezték el.

Markovnyikov-szabály

Egy alkén HA sav-addíciójakor, amennyiben az alkén nem szimmetrikus, a termékek keveréke keletkezik. Például a C2H5CH:CH2-hoz HCl-t adva C2H5CH2Cl vagy C2H5CHClCH3 keletkezhet. Általában olyan keverékek jönnek létre, amelyek az egyik termékből többet tartalmaznak, mint a másikból. 1870-ben Vladimir Markovnyikov (1837-1904) javasolt egy szabályt, amely szerint az lesz a fő termék, ahol a hidrogén ahhoz a szénatomhoz kapcsolódik, amelyik eleve több hidrogént tartalmazott (a fenti példában a másodikhoz). Ez olyankor történik, ha a reakció mechanizmusa elektrofil addíció, amelyben az első lépés a H+ addíciója. Az alkilcsoport (C2H5) ’elektron-taszító’ hatása megbontja a kettős kötés elektroneloszlását, amivel az alkil csoporttól távolabb eső szénatomot negatívvá teszi. Ezt támadja meg a H+, amely így karbónium-iont hoz létre: C2H5C+HCH3, ami később reagál a negatív Cl- ionnal.

Bizonyos körülmények közt az anti-Markovnyikov viselkedés is jelentkezik, amelyben a hatás ellentétes. Ilyenkor a mechanizmusban szabad gyökök játszanak szerepet, előfordul például a hidrogén-bromid addíciójánál, peroxid jelenlétében.

maró

Olyan anyagnak a leírása, ami erősen lúgos, például a marólúg.

maró káli

Lásd kálium-hidroxid.

marónátron

Lásd nátrium-hidroxid.

Marsh-próba

Kémiai teszt arzén kimutatására. A mintához sósavat és cinket adnak, a keletkező naszcensz hidrogén hatására arzin képződik. A gázt egy melegített üvegcsőbe vezetik ahol, ha arzin volt jelen, az bomlik barna fém arzén lerakódásával. Az arzén azzal különböztethető meg az antimontól (ami hasonló reakciót mutat), hogy az antimon nem oldódik nátrium-klorát(I)-ban (hipokloritban). A tesztet 1836-ban a brit kémikus, James Marsh (1789-1846) vezette be.

martenzit

A szénnek az alfa-vassal (lásd vas) képzett szilárd oldata, amely olyankor keletkezik, amikor az acélt túl gyorsan hűtik le ahhoz, hogy perlit képződjön az ausztenitből. Ez okozza a hőkezelt acél keménységét.

márvány

Metamorf kőzet, amely átkristályosodott kalcitból vagy dolomitból áll. A tiszta márvány fehér, de szilika, vagy agyagásvány szennyezések színváltozatokat hoznak létre. Széles körben használják építkezési és díszítési célokra. A Carrarából származó fehér márvány különlegesen értékes a szobrászatban. Közönségesen minden olyan mészkőre vagy dolomitra alkalmazzák a kifejezést, ami vágható és fényezhető.

mascagnit

Az ammónium-szulfát: (NH4)2SO4 ásványi formája.

másodrendű reakció

Lásd: rend.

masurium

A technécium régi neve.

mátrix

1. (kémiában) Folyamatos szilárd fázis, amelybe részecskék (atomok, ionok stb.) vannak beágyazva. Instabil speciesek, (például szabad gyökök), egy nem reakcióképes közegbe, (például szilárd argonba) ágyazva spektroszkópiásan tanulmányozhatók. A vizsgált speciest a mátrix elválasztja, innen a mátrix izoláció kifejezés erre a technikára. 2. (geológiában) Egy kőzet finomszemcsés anyaga, amelyben egy durvább szemcsézettségű anyag van beágyazódva. 3. (matematikában) Mennyiségek csoportja egy négyszöges elrendezésben, bizonyos matematikai műveletekben használva. Rendszerint nagy zárójelbe, vagy négyzetes zárójelbe teszik.

mátrix mechanika

A kvantummechanika szabályokba foglalása mátrixokat alkalmazva a műveletek és állapotok jelölésére. A mátrixmechanika volt a kvantummechanika első leírása, amelyet Werner Heisenberg állított fel 1925-ben, majd Heisenberg és Max Born (1882-1970), később pedig a német fizikus Pascual Jordan (1902-80) fejlesztett tovább. Erwin Scrödinger 1926-ban kimutatta, hogy ez egyenlő a kvantummechanika hullámmechanika leírásával.

Maxwell termodinamikai egyenletei

A termodinamika egyenletei egy homogén rendszer adott tömegére és az entrópiára (S), nyomásra (p), térfogatra (V) és termodinamika hőmérsékletre (T). A négy egyenlet a következő:

(∂T/∂V)S = -(∂p/∂S)v;

(∂T/∂p)S = -(∂V/∂S)p;

(∂V/∂T)p = -(∂S/∂p)T;

(∂S/∂V)T = -(∂p/∂T)V.

Maxwell, James, Clerk

(1831-1879) Brit fizikus. Edinburgban született, egyetemi oktató volt Aberdeenben, Londonban és Cambridge-ben. Az 1860-as években ő volt a gázok kinetikus elméletének egyik megalapozója. 1864-ben megjelent munkája, az elektromágneses sugárzás matematikai leírása által vált ismertté.

Maxwell-Boltzmann eloszlás

A gáz molekulák közötti sebességeloszlást leíró törvény. Egy N molekulából álló rendszerben, ahol a molekulák függetlenek egymástól, csak ütközésükkor történik energiacsere, teljesen lehetetlen megmondani mekkora is lesz egy adott molekula sebessége. James Clerk Maxwell és Ludwig Boltzmann bizonyos molekulafüggvényekre statisztikai megállapításokat dolgozott ki. A törvényeik egyik formája kimondja, hogy n=Nexp(-E/RT), ahol a n az E energia felesleggel rendelkező molekulák száma, T a termodinamikai hőmérséklet R a gázállandó.

Maxwell-démon

Egy képzeletbeli teremtmény. Egy konténerben lévő gázt egy elválasztóval két részre osztva, a ’Maxwell-démon’ gondolatban képes ennek az elválasztónak a kinyitására és becsukására. Kiinduláskor a gáz két térfogata azonos hőmérsékletű. A démon által működtetett elválasztó csak a nagysebességű molekulákat engedi keresztül. Egy ilyen folyamat a gyorsabb molekulákat tartalmazó részt melegebbé tenné a kiindulási hőmérsékletnél, míg a maradék gáz ennek megfelelően hidegebbé válna. Ez a folyamat megszegné a termodinamika második törvényét, ezért valójában nem játszódhat le. A ’Maxwell démont’ James Clerk Maxwell találta ki egy 1867-ben irt levelében, annak bemutatására, hogy a termodinamika második törvénye a statisztikus mechanikából ered, de a nevet Sir William Thomson (később Lord Kelvin) javasolta.

Mayer-féle f-függvény

A viriálkoefficiensek számításánál előforduló mennyiség a következő egyenlettel definiálva: f=exp(-V2/kT)-1, ahol V2 a két test kölcsönhatásának potenciális energiája, k a Boltzmann-állandó, T a termodinamikai hőmérséklet. A második viriálkoefficienssel, B-vel a következő kapcsolatban van:

B=(-NA/V)fdr1dr2

ahol NA az Avogadro-szám, V a rendszer térfogata. Ez az egyenlet zárthéjú atomok esetében, és oktaéderes vagy tetraéderes molekuláknál leegyszerűsödik a következőre:

B=-2πNA∫fr2dr

Amikor a részecskék olyan távol vannak egymástól, hogy a kölcsönhatás V→0 akkor f→0, de amikor a részecskék annyira közel vannak egymáshoz, hogy V→∞, akkor f→-1. Ez lehetővé teszi a részecskék közötti erős taszító kölcsönhatásnak nem V-ben, hanem f-kifejezésében történő elemzését. A függvényt az amerikai fizikus, Joseph Mayer után nevezték el.

McLeod (nyomás)mérő

Herbert McLeod (1841-1923) által tervezett vákuum nyomásmérő, amelyben egy viszonylag nagy térfogatú, alacsony nyomású gázt összepréselnek egy kis térfogatra egy üvegkészülékben. A térfogatot oly mértékben csökkentik, hogy a létrehozott nyomás-növekedés képes legyen egy folyadékoszlopot elég magasan tartani ahhoz, hogy leolvasható legyen. Ez az egyszerű eszköz, ami a Boyle-törvényen alapul, alkalmas 103-10-3 pascal nyomás mérésére.

McMillan-Mayer elmélet

Nem elektrolitok oldatának elmélete, amelyet 1945-ben W. G. McMillan és J. E. Mayer amerikai kutatók dolgoztak ki. Az elmélet kimutatja, hogy a nem ideális gázokat leíró egyenletek és a nem elektrolitok híg oldatának egyenletei egy az egyben megegyeznek. Kimutatták az egyezést a gáz nyomása és a folyadék ozmózis nyomása között. Ez lehetővé teszi az oldatok kiterjedésének leírását, ami analóg a nem ideális gázok viriális kiterjedésével, analóg viriális koefficiensekkel. Ezek a koefficiensek kiszámíthatók a potenciál analógjával, ahol a potenciál az N oldott molekula átlagos potenciálja a tiszta oldószerben. A McMillan-Mayer elmélet kiterjeszthető eloszlás-függvényekre is.

mechanizmus

Egy adott kémiai reakció lejátszódásának módja az egyes lépések leírásával. Például egy alkil-klorid hidrolízise az SN1 mechanizmust követi (lásd: nukleofil szubsztitució).

meddő

Az érccel együtt előforduló kőzet és más hulladék anyagok.

mega-

Jele: M. Előtag, amelyet a metrikus rendszerben a 106 jelölésére használnak. Például 106 volt = 1 megavolt (MV).

megengedett átmenet

Olyan átmenet két elektronállapot között, amelyet a csoportelmélet kiválasztási szabályai lehetővé tesznek. Egy atomos rendszerben, elektromágneses sugárzással történő kölcsönhatás eredményeként egy m és n állapot közti átmenet valószínűsége arányos az elektromos dipólusmomentum mátrixelemek nagyságának négyzetével. Amennyiben ez a mennyiség nem nulla, az átmenet egy megengedett átmenet, ha nulla, akkor az átmenet dipólus átmenetként tiltott átmenet. Lehetséges azonban, hogy az átmenet a mágneses dipólusra- vagy quadropól-momentumra megengedett; azok sokkal kisebb átmeneti valószínűségűek és így a spektrumban sokkal gyengébb vonalakat adnak.

megengedett sávok

Lásd energiasávok.

megfordítható folyamat

Olyan folyamat, amelyben a rendszer állapotát meghatározó változók úgy változnak, hogy a fordított irányú folyamat során ugyanazon értékeken mennek keresztül, ellenkező sorrendben. A folyamat megfordíthatóságának feltétele az is, hogy bármely változás az energiában, munkában vagy a környezet anyagában fordítva kell hogy lejátszódjon sorrendben és irányban a megfordított reakció esetében. Az olyan folyamatot, amely a folyamat megfordításakor nem tesz eleget ezeknek a feltételeknek, irreverzibilis folyamatnak nevezik. Minden természetes folyamat irreverzibilis, bár bizonyos folyamatok alakíthatók úgy, hogy megközelítsék a reverzibilis folyamatot.

meghatározott arányok

Lásd kémiai egyesülés.

megmaradás törvénye

Törvény, amely kimondja, hogy egy rendszer bizonyos fizikai tulajdonságainak, például a tömegének, energiájának vagy töltésének összértéke változatlan marad akkor is, ha e tulajdonságokban csere történik a rendszer komponensei között. Például képzeljünk el egy asztalt, amelyen egy üveg sóoldat (NaCl), egy üveg ezüst-nitrát oldat (AgNO3) és egy főzőpohár van. Az asztal és a tartalmának a tömege nem változik akkor sem, ha az oldatokból valamennyit a főzőpohárba öntünk. Az anyagok közt lejátszódó kémiai reakció eredményeként két új anyag (ezüst-klorid és nátrium-nitrát) jelenik meg a főzőpohárban

(NaCl+AgNO3→AgCl+NaNO3),

de az asztal és tartalmának teljes tömege nem változik. Ez a tömeg megmaradás törvénye, amely széles körben és általánosan alkalmazható; igaz az univerzumra, mint egészre, feltéve, hogy az univerzum zárt rendszernek tekinthető (amiből semmi nem távozik, és amihez semmi nem adódik). Einstein tömeg-energia összefüggése szerint minden energiamennyiséghez (E) tartozik bizonyos tömeg (m), melyet az E/c2 kifejezés ad meg, ahol a c a fény sebessége. Így, ha a tömegre érvényes a megmaradás törvénye, az energia megmaradás törvénye ugyanolyan széles körben kell, hogy alkalmazható legyen.

megoszlás

Amikor egy anyag két, különböző fázissal érintkezik, általában eltérő affinitást mutat a különböző fázisokhoz. Az anyag egy bizonyos mennyisége abszorbeálódni vagy oldódni fog az egyikben, másik része a másikban, relatív mennyiségük a relatív affinitásuktól függ. Az anyag megoszlik a két fázis között. Például, két, nem elegyedő folyadékot egy harmadik vegyülettel összerázva egyensúly alakul ki, amelynél az egyik oldószerben a koncentráció különbözik a másiktól. A koncentrációk aránya a rendszer megoszlási hányadosa. A megoszlási törvény szerint adott folyadékokra ez az arány állandó.

megoszlási hányados

Lásd: megoszlás.

megőrzés

A föld természeti erőforrásainak észszerű használata a környezet elszegényedésének és túlzott degradációjának elkerülése érdekében. Ide tartozik: az alternatív élelmiszerek és fűtőanyagok felkutatása veszélyeztettség esetén (pl. erdők kipusztítása, túlzott halászat); a szennyezés veszélyeinek tudatossá tétele; a természetes élőhelyek megőrzése, fenntartása és újak létrehozása, azaz a természetvédelmi területek, nemzeti parkok és speciális tudományos érdeklődésre számot tartó helyek (sites of special scientific interest SSSI) kialakítása.

megújuló energiaforrások

Olyan energiaforrások, amelyek nem használják fel a föld véges ásványi forrásait. Nem megújuló energiaforrások például a fosszilis tüzelőanyagok és a hasadó anyagok. Jelenleg különböző megújuló energiaforrást használnak vagy tanulmányoznak, pl.: geotermikus energia, vizienergia, magfúzió, napenergia, árapály szélenergia, hullám-energia.

Meitner, Lise

(1878-1968) Ausztriai születésű svéd fizikus és radiokémikus. Berlinben Otto Hahnnal dolgozott, együtt fedezték fel a protaktiniumot. Meitner és Hahn együtt dolgozott az urán neutronbombázásán. Az 1930-as években a náci üldöztetés elől elmenekült Ausztriából Svédországba. Stokholmban unokaöccsével, Otto Frisch-sel (1904-1979) együtt öntötte formába a magfúzió elméletét.

meitnerium

Jele: Mt. Radioaktív transzaktinida elem; rendszáma: 109. Először 1982-ben Peter Armburster és csapata állította elő Németországban, Darmstadtban bizmut-209 magot vas-58 maggal bombázva. Eddig mindössze néhány atomot mutattak ki.

melamin

Fehér, kristályos vegyület, C3N6H6. Hattagú gyűrűből áll, melyet C és N váltakozva épít fel, három NH2 csoporttal. Kopolimerizációja a metanallal hőre keményedő melamingyantákat ad, melyeket elsősorban laminált rétegeknél használnak.

melanterit

Lásd vas(II)-szulfát.

mellékreakció

Olyan kémiai reakció, amely a fő reakcióval azonos időben, de kisebb mértékben játszódik le, így a fő terméknek más termékekkel való keveredéséhez vezet.

melléktermék

Egy vegyület, amely a főtermékkel egyidejűleg keletkezik egy kémiai reakcióban. Számos ipari folyamatnak van kereskedelmileg is használható mellékterméke. Például a kalcium-klorid mellékterméke a Solvay-féle eljárásnak, amely során nátrium-karbonátot készítenek, a propanon pedig a fenolgyártás mellékterméke.

mellitsav (benzol-haxakarbonsav)

Színtelen, kristályos vegyület, C6(COOH)6; op. 288 oC. Molekulái benzolgyűrűből állnak, amelyekben mind a hat hidrogént karboxil-csoport (-COOH) helyettesíti. A természetben bizonyos lignit-rétegekben található mellit-ásványként (alumíniumsó); szenet koncentrált salétromsavval oxidálva állítják elő. Melegítéskor piromellitsav-anhidridre bomlik, amelyet epoxigyanták készítésére használnak. A mellitsav kondenzációs termékeit széles körben alkalmazzák színezékek gyártásánál.

Mendeleev (Mendelejev), Dmitri Ivanovich

(1834-1907) Orosz kémikus; kémia professzor lett 1866-ban, Szentpéterváron. 1869-ben publikálta híres munkáját, amelyben periódusos rendszerbe állította az elemeket a periódusosság törvényének alapján.

Mendeleev- törvénye

Lásd: periódusosság törvénye.

mendelévium

Jele: Md. Radioaktív, fémes, transzurán elem, mely az aktinoidákhoz tartozik. Rendszáma: 101; az elsőként felfedezett mag tömegszáma: 256 (felezési idő 1,3 óra). Néhány, rövid életű izotópot már szintetizáltak. Az elemet először Albert Ghiroso, Glenn Seaborg (1912-99) és munkatársai azonosították, 1955-ben.

Mendius-reakció

Olyan reakció, amelyben egy szerves nitrilt naszcensz hidrogénnel (pl. etanolból nátriummal előállított) primer aminná redukálnak:

RCN+2H2→RCH2NH2.

mentol

Fehér, kristályos terpén-alkohol: C10H19OH; relatív sűrűsége: 0,89; op.: 42 oC; fp.: 103-104 oC. Menta ízű, előfordul bizonyos esszenciális olajokban (borsos menta); ízesítésre használják.

méreg

1. Az élő szervezetekre káros anyag. 2. Katalizátor aktivitását gátló anyag. 3. Olyan anyag, amely neutronokat abszorbeál egy atomreaktorban és evvel lelassítja a reakciót. Adagolhatják szándékosan erre a célra, vagy képződhet a hasadás melléktermékeként, és időnként el kell távolítani.

mer-izomer

Lásd: izoméria.

mérleg

Pontos tömegmérő eszköz. Az egyszerű himbakaros mérleg két tálcából áll egy centrálisan szerelt mérlegkarra felfüggesztve. Az egyik tálba ismert tömegeket helyeznek el, a másikba pedig a mérendő testet vagy anyagot. Amikor a mérlegkar pontosan vízszintes, a két tömeg egyenlő. Egy pontos laboratóriumi mérleg közel egy század milligramm pontossággal mér tömeget. Speciálisan megtervezett mérlegek akár egy milliomod milligramm pontosságúak is lehetnek. A modernebb, helyettesítőmérlegek a helyettesítés elvét használják. Ebben a karról (csak egy kar van) kalibrált súlyokat vesznek le, hogy a felfüggesztett tálcát egyensúlyba hozzák a fix ellensúlyokkal. A helyettesítéses mérleg pontosabb, mint a két-tálas mérleg, és gyorsabb mérést tesz lehetővé. Az automatikus elektromos mérlegek a tömeget nem mechanikai kitérés alapján, hanem egy elektromos erő elektromosan vezérelt kompenzációjával mérik. Egy szkenner monitorozza a tálcatartó eltérését, és az eltéréssel arányos áramot hoz létre. Ez az áram keresztülfolyik egy tekercsen, amely mágneses erővel készteti a tálcatartót vissza az eredeti helyére. A kapott jel lehetővé teszi a tömeg digitális kijelzését. Az üres konténer tömege a mérleg számítógépének memóriájában elraktározható, és automatikusan kivonható a konténer plusz a tartalma tömegéből.

mész

Lásd kalcium-oxid.

meszes víz

A kalcium-hidroxid telített vizes oldata. Szén-dioxidot buborékoltatva át az oldaton a kalcium-karbonát ’tejszerű’ csapadékként válik ki:

Ca(OH)2(aq)+CO2(g)→CaCO3(s)+H2O(l).

Ha folytatják a szén-dioxid átbuborékoltatását, a kalcium-karbonát végül oldódik, és kalcium-hidrogén-karbonát tiszta oldata keletkezik:

CaCO3(s)+CO2(g)+H2O→Ca(HCO3)2(aq).

Ha hideg meszes vizet használnak, akkor a kicsapódott kalcium-karbonát kalcit szerkezetű, ha meleg meszes vizet, akkor aragonit szerkezetű.

mészkő

Szediment kőzet, amelyet főképp karbonátásványok, elsősorban kalcium- és magnézium-karbonát építenek fel. A kalcit és aragonit a fő ásványok, de a dolomitos mészkőben a dolomit is megtalálható. A mészkőnek sok változata ismert, legtöbbjük sekély vízben keletkezik. A szerves mészkövek (kréta) organizmusok meszes vázából keletkeznek; az üledékes mészkövek, ide tartozik az oolit, amely egy mag körül kicsapódott karbonátokból kialakult, gömb alakú részecskékből épül fel, és a klasztikus mészkövek, amelyek a korábbi meszes kőzetek darabjaiból származnak.

meta-

1. Előtag egy benzol vegyületnél, amelyben két szubsztituens a benzol gyűrű 1,3 helyét foglalja el. Rövidítésként az m-et használják, például az m-xilol az 1,3-dimetil-benzol. Hasonlítsd össze az orto-val, para–val!

2. Előtag egy alacsonyabb oxosav jelölésére, például metafoszforsav. Hasonlítsd össze az orto-val!

metabolit

Lásd: anyagcsere.

metabórsav

Lásd: bórsav.

metakrilát

Metakrilsav (2-metil-propénsav) sója vagy észtere.

metakrilát gyanták

2-metil-propénsavnak vagy észtereinek polimerizációjával előállított akril gyanták.

metaldehid

Szilárd vegyület: C4O4H4(CH3)4, etanal (acetaldehid) polimerizációjával keletkezik híg savas oldatokban, 0 oC alatt. A vegyület az etanal tetramerje; használják csigák irtására és hordozható tűzhelyek fűtőanyagaként.

metallocén

Lásd: szendvics vegyületek.

metallográfia

Fémek és ötvözeteik szerkezetének mikroszkópos tanulmányozása. Mind optikai mind pedig elektron-mikroszkópot használnak ehhez a munkához.

metalloid (félfém)

Olyan kémiai elemek, amelyek átmeneti tulajdonságot mutatnak a fémek és a nemfémek közt. Az osztályozás nem egyértelmű; tipikus metalloidok a bór, szilícium, germánium, arzén és tellúr. Elektromos félvezetők; oxidjaik amfoterek.

metallurgia

Alkalmazott tudományág, amelynek témakörébe tartozik a fémek érceikből való előállítása, a fémek tisztítása, ötvözetek gyártása, továbbá a fémek használata a műszaki gyakorlatban. A fémtechnológia a fémek kinyerésével és termelésével, míg a fémtan a fémek tulajdonságaival foglalkozik.

metamikt állapot

Egy anyag olyan amorf állapota, amely a kristályos szerkezetét az urán vagy a tórium radioaktivitása miatt veszítette el. A metamikt ásványok azok az ásványok, amelyek szerkezetét ez a folyamat felbontotta. A jelenséget az alfa részecskék és a radioaktív szétesés visszaverődő magjai okozzák.

metán

Színtelen, szagtalan gáz: CH4; op.: -182,5 oC; fp.: -164 oC. A metán a legegyszerűbb szénhidrogén, az alkán sor első tagja. A földgáz fő alkotója (∽99 %) és így más szerves vegyületek előállításának fontos nyersanyaga. Katalitikus oxidációval metanollá alakítható.

metanal (formaldehid)

Színtelen gáz: HCHO; relatív sűrűsége: 0,815 (-20 oC-on); op.: -92 oC; fp.: -21 oC. A legegyszerűbb aldehid; a metanol katalitikus oxidációjával állítják elő (500 oC-on, ezüst katalizátorral) levegővel. Kétféle polimert alkot: a metanal trimert és a polimetanalt. Lásd: formalinnál is.

metanal trimer

A metanal ciklusos trimerje C3O3H6, amelyet a metanal savas oldatának desztillációjával kapnak. Váltakozva –O- és –CH2- csoportokból felépülő, hattagú gyűrűből áll.

metanid

Lásd: karbid.

metanoát (formiát)

A metánsav sója vagy észtere.

metanol (metil-alkohol)

Színtelen folyadék: CH3OH; relatív sűrűsége: 0,79; op.: -93,9 oC; fp.: 64,96 oC. Metánból (földgázból) állítják elő, levegővel katalitikusan oxidálva. Használják oldószerként (lásd: metil-alkohollal denaturált szesz), metanal előállításához nyersanyagként (főleg karbamid-formaldehid gyantákhoz). Korábban a fa száraz lepárlásával állították elő (innen a faszesz elnevezése).

metánosítás/metán előállítás

A metán előállítása szén-monoxidból vagy szén-dioxidból nagy nyomású katalitikus hidrogénezéssel. Gyakran használják a városi gáz fűtőértékének növelésére.

metánsav (hangyasav)

Színtelen, csípős szagú és ízű folyadék: HCOOH; relatív sűrűsége: 1,2; op.: 8 oC; fp.: 101 oC. Előállítható a nátriumsóból (nátrium-metanoát) koncentrált kénsav hatására. A természetben a hangyákban, és szúrós csalánokban fordul elő. A legegyszerűbb karbonsav.

metaplumbát

Lásd: plumbát.

metastabil állapot

Egy rendszer olyan állapota, amelyben a stabilitása bizonytalan, könnyen megzavarható. Eltérően a stabil egyensúlyi állapottól, egy metastabil rendszer egy kis zavarás hatására alacsonyabb energiaszintre kerül. Az asztalon fekvő könyv egyensúlyi állapotban van, egy vékony könyv a szélén állva, metastabil. A túlhűtött víz szintén metastabil állapotban van. Ez egy 0 oC alatti folyadék, ami egy porszem vagy jégszemcse hatására megfagy. Atom, vagy mag gerjesztett állapota hosszú idejű lehet, de szintén metastabil.

metasztannát

Lásd: sztannát.

méter

Jele: m. A hosszúság SI mértékegysége; a fény 1 mp alatt vákuumban megtett útjának az 1/299792458 ad része. Ezt a definíciót 1983 októberében fogadta el a General Conference on Weights and Measures (A Súlyok és Mértékegységek Nemzetközi Konferenciája) az 1967-es definíció helyett. A 1967-es definíció a kripton lámpán alapult, és a szerint a méter a 1650763,73-szorosa a kripton-86 magjában a 2p10 és 5d5 szintek közti átmenetnek megfelelő sugárzás hullámhosszának (vákuumban). Ez a definíció helyettesített (1958-ben) egy még régebbi definíciót, amely szerint a méter egy standard hosszúságú platina-irídium rúd. Amikor a metrikus rendszert 1791-ben Franciaországban bevezették, a métert a föld, Párizson áthaladó meridiánjának tizmilliomod részeként akarták definiálni. Az eredeti geodéta felmérések azonban rámutattak ennek a gyakorlati alkalmazhatatlanságára, így 1793-ban megszerkesztették a ’metre des archivest’, az eredeti platina méterrudat.

metil-acetát

Lásd: metil-etanoát.

metil-alkohol

Lásd: metanol.

metil-alkohollal denaturált szesz

Egy főleg etanolt tartalmazó elegy, amelyhez metanolt (∽9,5 %), piridint (∽0,5 %) és kék festéket adagolnak. Az adalékanyagokat azért használják, hogy az alkoholt ihatatlanná tegyék, így fogyasztási adó nélkül árusítható oldószerként és fűtőanyagként (spiritusz égős tűzhelyekhez).

metil-amin

Színtelen, gyúlékony gáz, CH3NH2; op.: −93,5 oC; fp.: −6,3 oC. Előállítható metanol és ammónia katalitikus reakciójával; más szerves vegyületek előállítására használják.

metilbenzol (toluol)

Színtelen folyadék: CH3C6H5; relatív sűrűsége: 0,9; op.: −95 oC; fp.: 111 oC. A benzolból származtatható: egy hidrogén-atomot metil csoporttal helyettesítve. Kőszénkátrányból nyerhető, vagy (a nyersolajból kinyert) metil-ciklohexánból készítik, katalitikus dehidrogénezéssel. Legfőképp oldószerként, és TNT gyártás nyersanyagaként használják.

metil-bromid

Lásd: brómmetán.

metil-cianid

Lásd: etánnitril.

metilcsoport (metil-gyök)

A CH3- szerves csoport.

metilén

Nagyon reakcióképes karbén, :CH2. A kétértékű CH2 csoport a vegyületekben a metilén csoport.

metil-etanoát (metil-acetát)

Színtelen, illékony, illatos folyadék: CH3COOCH3; relatív sűrűsége: 0,92; op.: −98 oC; fp.: 54 oC. Tipikus észter, előállítható metanol és metánsav reakciójával. Főképp oldószerként használják.

metil-etil-keton

Lásd: butanon.

metilezés

Olyan kémiai reakció, amelynek során metil csoportot (CH3-) visznek be egy molekulába. Pl.: a hidrogén atom metil-csoporttal való kicserélése a Fiedel-Crafts reakcióban.

metilfenolok (krezolok)

Szerves vegyületek, amelyek metil csoportot és hidroxil csoportot tartalmaznak közvetlenül a benzolgyűrűhöz kapcsolódva. A CH3C6H4OH képlettel három izomer metilfenol létezik, amelyek a metil és hidroxil csoport relatív helyzetében különböznek. A három keveréke nyerhető a kőszénkátrány desztillációjával; csíraölőszerként, fertőtlenítőszerként alkalmazzák.

metilibolya

Ibolyaszínű festék, amelyet kémiai indikátorként és biológiai festékként alkalmaznak. Metilalkohollal színező anyaga a denaturált szesznek. Rozanilin vegyületek keveréke, melyet dimetil-fenil-amin réz (II)-oxiddal történő oxidációjával állítanak elő.

metilidin

Lásd: karbin.

metil-metakrilát

A metakrilsav (2-metilpropénsav) CH2:C(CH3)COOCH3 észtere, metakrilát gyanták előállítására használják.

metilnarancs

Narancssárga színezék, amelyet sav-bázis indikátorként használnak. pH 3,1 alatt piros, pH 4,4 felett sárga (25 oC-on). Gyenge bázisok titrálásánál használják.

metilvörös

Szerves színezék, szerkezetében és használatában hasonló a metilnarancshoz. pH 4,4 alatt piros, ez változik sárgára pH 6,0 felett (25 oC-on).

metionin

Lásd: aminosav.

metol

Lásd: aminofenol.

metrikus rendszer

Az egységek decimális rendszere, amelyet eredetileg a Francia Akadémia bizottsága vázolt - melynek J. L. Lagrange és P.S. Laplace is tagja volt - 1791-ben. Az alapja a centiméter, a gramm, amelyet az egy köbcentiméter víz tömegeként definiáltak, és a szekundum (másodperc) volt. Ez a centiméter-gramm-szekundum (lásd c.g.s. rendszer) nyitott utat később a méter-kilogramm-szekundum rendszerben a tudományos munkákra, (lásd: m.k.s.), amely az alapja az SI egységeknek.

Meyer, Viktor

(1848-1897) Német kémikus. Zürichben, később Heidelbergben dolgozott szerteágazó témákban. Elsőként állított elő oximot és tiofén kénvegyületet. Ismert a gőz-sűrűség mérésén alapuló relatív molekulatömeg meghatározási módszeréről (lásd Viktor Meyer-módszer). Sztereokémiával is foglalkozott, elsőként azonosította kémiai reakciókban a térbeli gátlást.

mézer (maser - microwave amplification by simulated emission of radiation)

Eszköz mikorhullámok előállítására vagy erősítésére, indukált emisszió alkalmazásával. Lásd: lézer.

mézga

Változatos, növényekből kinyert anyagok. Jellemzőjük, hogy szerves oldószerekben nem oldódnak, vízzel egy zselészerű vagy ragadós oldatot képeznek. A ’gum resin’ mézgának és természetes gyantának a keveréke. A mézgák bizonyos növények (főként fák) fiatal xilémedényeiben keletkeznek sérüléskor vagy metszéskor. A fanedv a növény felszínére érve megszilárdul és ezzel ideiglenes védelmet nyújt, amíg az alatta lévő sejtek osztódnak a végleges gyógyuláshoz. Az erőteljes mézgaképződés bizonyos növénybetegségek jellemzője.

mezo-izomer

Lásd: optikai aktivitás.

mezoméria (mezomer effektus)

A molekulák rezonanciájának korábbi elnevezése. Lásd: elektronhatások.

mezomorf

Lásd: liotróp mezomorf.

mezoszkópikus

A makroszkopikus és mikroszkopikus állapotok közötti köztes méret-skála. A mezoszkopikus tárgyak és rendszerek leírásához a kvantummechanika szükséges.

mező

Lásd periódusos rendszer.

micella

Molekulák agregátuma egy kolloidban. Például, szappanok vagy detergensek vízben oldva micellákat képeznek. Ezek a molekulák kis klaszterei, melyekben a nem poláris szénhidrogén csoport középen, a hidrofil poláris csoport pedig kívül helyezkedik el, szolvatálva a vízmolekulákkal.

Michaelis-Menten-görbe

A szubsztrát koncentráció és a megfelelő enzim által szabályozott reakció közti összefüggést bemutató grafikon. A görbe csak egy szubsztrátos enzim reakciókra vonatkozik. Leonor Michaelis (1875-1949) és Maud Menten (1879-1960) dolgozta ki. A grafikon használható a Michaelis-állandó kiszámításához (Km), amely egyenlő avval a szubsztrát-koncentrációval, ami ahhoz szükséges, hogy egy enzim a maximális sebességének (Vmax) a felével hasson. A Michaelis-állandó a mértéke egy enzim affinitásának a szubsztráthoz. Alacsony érték nagy affinitást jelent, és fordítva. Lásd: enzimkinetikánál is.

migráció

1. Egy csoportnak, atomnak vagy kettős kötésnek az elmozdulása a molekula egyik részéről a másikra. 2. Ionok mozgása, elektromos erőtér hatására.

mikro-

Előtag, amelyet a metrikus rendszerben a 10-6 jelölésére használnak. Pl.: 10-6 méter = 1 mikrométer(m).

mikrohullámok

Elektromágneses hullámok, amelyek hullámhossza 10-3 és 0,03 m között van.

mikrohullámú spektroszkópia

Érzékeny technika kémiai analízisre, a molekulaszerkezet meghatározására (kötéshossz, kötésszög és dipólus momentum) és relatív atomtömeg meghatározására. Azon az elven alapul, hogy a mikrohullámú sugárzás (lásd: mikrohullámok) változásokat okoz a molekulák rotációs energiaszintjében, ennek következésképpen abszorpció történik jellegzetes frekvenciákon. A mikrohullámú spektrométerben a mikrohullám forrása rendszerint egy klisztron szelep, az ezáltal létrehozott sugárnyalábot vezetik át a gáz halmazállapotú mintán. A sugárnyaláb eléri a detektort, - ami rendszerint kristálydetektor, - és egy jel (hullámhossz az intenzitás függvényében) jelenik meg vagy kinyomtatva, vagy egy oszcilloszkópon. Mivel a levegő elnyeli a mikrohullámokat, a készülék vákuumos.

mikromérleg

Érzékeny mérleg, mely 10-6 - 10-9 kg tömeg mérésére képes.

mikroszkópikus

Méret-skálát jelöl, amely összemérhető szubatomos részecskékkel, atomokkal és molekulákkal. A mikroszkópikus tárgyakat és rendszereket a kvantummechanika írja le. Hasonlítsd össze makroszkópikus, mezoszkópikus címszavakkal is!

mikroszkópikus reverzibilitás

Az az elv, hogy egy reverzibilis reakcióban a mechanizmus az egyik irányban pontosan az ellentettje a másik irányú mechanizmusnak.

Miller-indexek

Három számból álló együttes, amely jellemzi a kristályok lapját. A francia ásványkutató, René Just Haüy (1743-1822) állapította meg a racionális metszetek törvényét, ami kimondja, hogy mindig létezik a tengelyeknek egy együttese, a kristálytengelyek, amelyek lehetővé teszik a kristálylapok jellemzését a lap és e tengelyek metszetével. Ezeknek a metszeteknek a reciproka kis racionális szám. Ha a törteket megszüntetik, három egész számból álló együttest kapnak. Ezen egész számokat nevezik a kristálylapok Miller-indexének. Nevét a brit ásványtanos, William Hallowes Miller (1810-1880) után kapta, aki kimutatta, hogy a kristályok jellemezhetők ezekkel az indexekkel. Amikor egy sík párhuzamos az egyik kristálytengellyel, a metszéspont végtelen, így annak a reciproka 0. Ha egy lap a kristálytengelyt a negatív oldalon metszi, akkor a reciproka negatív, azaz a Miller-index erre a tengelyre negatív. Ezt a Miller-index felett húzott vonallal jelölik.

milli-

Jele: m. Egy előtag, amelyet a metrikus rendszerben az 10-3 jelölésére alkalmazzák. Pl.: 0,001 volt = 1 millivolt(mV)

Millon-reagens

Higany(II)-nitrát és salétromsav oldata, amelyet a fehérjék kimutatására használnak. A mintát adják a reagenshez, majd két percig 95 oC-on melegítik; vörös csapadék jelzi a fehérje jelenlétét a mintában. A reagenst a francia kémikus, Auguste Millon (1812-1867) után nevezték el.

mínium

Lásd: ólom(II)-ólom(IV)-oxid.

mioglobin

Globuláris fehérje, széles körben előfordul az izomszövetekben, mint oxigénhordozó. Egy egyszerű polipeptidláncból és egy hemcsoportból áll, amely reverzibilisen köt egy molekula oxigént. Ezt csak viszonylag alacsony külső oxigénkoncentrációnál adja le, azaz erős megterhelésnél, amikor az izmok oxigénigénye nagyobb, mint amennyit a vér szállít. Így a mioglobin úgy hat, mint egy vészhelyzetbeli oxigéntároló.

mirabilit

A nátrium-szulfát: Na2SO4.10H2O ásványi formája.

Mitscherlich-törvénye (izomorfizmus törvénye)

Az anyagoknak, melyeknek azonos a kristályszerkezetük, hasonló a kémiai képletük is. A törvény felhasználható ismeretlen anyag képletének meghatározására, ha izomorf egy ismert képletűvel. Eilhard Mitscherlich (1794-1863) után nevezték el.

mobilitás

(egy ioné) Jele: μ. Egy ion végsebessége egy elektromos mezőben, osztva a térerővel.

mocsárgáz

Metán, ami lápokban/mocsarakban a rothadó növényzetből keletkezik.

mód

Mozgási séma egy vibráló testben. Ha egy test több alkotórészből áll, például egy több atomból álló molekula, a vibrációs módok a lehetséges molekuláris vibrációk különböző típusai.

moha achát

Lásd: achát.

mol

Jele: mol. Az anyagmennyiség SI egysége. Egyenlő azzal az anyagmennyiséggel, amely annyi elemi egységet tartalmaz, mint amennyi atom van 0,012 kg szénben. Az elemi egységek lehetnek atomok, molekulák, ionok, gyökök, elektronok stb.; jelezni kell azokat. Egy vegyület 1 móljának tömege egyenlő a relatív molekulatömegével, grammokban kifejezve.

molális koncentráció

Lásd: koncentráció.

molalitás

Lásd: koncentráció.

moláris

1. Egy extenzív fizikai tulajdonság jelölése, amikor azt anyagmennyiségre, többnyire egy mólra vonatkoztatva fejezik ki. Például egy vegyület moláris hőkapacitása egyenlő az anyag egységnyi mennyiségének hőkapacitásával. Az SI mértékegység: JK-1mol-1 2. Egy mól per dm3 koncentrációjú.

moláris hőkapacitás

Lásd: hőkapacitás.

moláris térfogat (molekuláris térfogat)

Egy anyag által elfoglalt térfogat az anyag egységnyi mennyiségére vonatkoztatva.

moláris vezetőképesség

Jele: Λ. Egy elektrolit olyan mennyiségének a vezetőképessége, amely egy mól oldatot tartalmaz egy méter távolságban elhelyezett elektródok közt.

molaritás

Lásd: koncentráció.

molekula

A kémiai vegyületeket képező alapvető egységek egyike; a kémiai vegyület legkisebb része, amely egy kémiai reakcióban részt vehet. A legtöbb kovalens vegyületben a molekulák kovalens vagy koordinatív kötéssel összetartott atomok csoportjaiból állnak. Az olyan kovalens anyagoknak, amelyek makromolekulás kristályokat képeznek, nincs diszkrét molekulájuk, tulajdonképpen az egész kristály egy óriásmolekula. Hasonlóan az ionos vegyületeknek sincs egyes molekulájuk, mivel azok ellentétes töltésű ionok együttesei.

molekula dajka

Az élő sejtekben előforduló fehérjék olyan csoportja, amely segít az újonnan kialakult vagy denaturált fehérjéknek, hogy a működő, háromdimenziós szerkezetükbe tekeredjenek. Kapcsolódnak a fehérjékhez és megakadályozzák a polipeptid láncon belüli, nem megfelelő kölcsönhatásokat így a helyes orientációjú tekeredés jön létre. A folyamat ATP formájú energiát igényel.

molekula-felismerés

A mód, amellyel egy molekula rendkívül specifikus módon válaszol egy másik molekulára vagy atomra. A host-guest kémiai jellemzője.

molekula-modellezés

Számítógépes program használata molekulaszerkezetek szimulálására. Különböző kémiai rajzoló programok léteznek, amelyek lehetővé teszik a kémiai képletek grafikus megjelenítését két dimenzióban. Léteznek fejlettebb, háromdimenziós ábrázolást lehetővé tevő programok is. A molekuláról az információkat egy adatállományban tárolják, megadva a jelenlévő atomok számát és típusát és az atomok közti koordinációt. A program átalakítja ezt egy képernyőn látható háromdimenziós molekulaszerkezet képévé, meghatározott formátumban (pl. golyókkal és pálcikákkal, fémkeretesen, stb.). A szerkezet elforgatható a képernyőn és a programtól függően számítások is végezhetők a molekulán.

molekulák elektronspektruma

Molekulák elektronállapotai közötti átmenetek spektrumai. Ezek az átmenetek az elektromágneses spektrum látható és ultraibolya tartományába esnek. Az elektronátmenetek során változások történnek a vibrációs- és a rotációs energiákban. A vibrációs mozgás változásainak megfelelően spektrális sávok jönnek létre, a sávok finomszerkezete pedig a rotációs mozgás változásainak következménye. Mivel az elektronátmenetek a vibrációs mozgás változásával járnak, a megfelelő spektrumot gyakran nevezik vibrációs spektrumnak. A molekulák elektronspektrumai információt szolgáltatnak a molekulák energiaszintjeiről, az atomok közötti távolságról, a molekulák disszociációs energiájáról és a kémiai kötés erőállandójáról.

molekulák közti erők

Gyenge erők molekulák közt. Lásd van der Waals-erő; hidrogénkötés.

molekulaképlet

Lásd: képlet.

molekulapálya elmélet

A számítógépes kémia módszere, amelyben az elektronok nem tartoznak egy kötéshez az atomok között, hanem úgy kezelik azokat, mintha a mag hatása alatt mozognának az egész molekulában. A molekulának különböző molekulapályái vannak Szokásos technika szerint a molekulapályákat az atompályák lineáris kombinációjával nyerik. (Linear Combination of Atomic Orbitals. LCAO). Lásd: a sűrűségfüggvény elmélet; vegyértékkötés elmélet

molekuláris (sugár)nyaláb

Atomokból, ionokból, vagy molekulákból álló sugárnyaláb alacsony nyomáson, amelyben a részecskék azonos irányba mozognak és nagyon ritka az ütközés közöttük. Előállításkor a gázt vagy gőzt egy résen egy elzárt részbe vezetik, amely kollimátorként szerepel, tartalmaz néhány további rést és vákuumszivattyút, a réseken át nem menő részecskék eltávolítására. A molekuláris sugárnyalábokat felületek és kémiai reakciók tanulmányozásánál, és a spektroszkópiában használják.

molekuláris áramlás (Knudsen-áramlás)

Gáz áramlása egy olyan csövön keresztül, amelyben a gázmolekulák átlagos szabad útvonala a cső méreteihez képest nagy. Alacsony nyomáson történik; mivel a legtöbb ütközés a cső falával történik és nem más molekulákkal. Az áramlás jellemzői a gáz relatív molekulatömegétől függenek, nem a viszkozitástól. A hatást M.H.C. Knudsen (1871-1949) tanulmányozta.

molekuláris desztilláció

Desztilláció nagy vákuumban (körülbelül 0,1 pascal), amelynél a kondenzáló felület oly közel van a párolgó folyadék felszínéhez, hogy a folyadék molekulái ütközés nélkül jutnak el a kondenzációs felülethez. Ez a technika lehetővé teszi, hogy sokkal alacsonyabb hőmérsékletet használjanak, mint az atmoszférikus desztillációnál, így hőérzékeny anyagok is desztillálhatók. A desztillátum oxidációja is kiküszöbölhető, mivel a folyamat oxigénmentes körülmények közt játszódik le.

molekuláris szimmetria

Szimmetria műveletek halmaza (rotációs, reflexiós, stb.) amely egy molekulára alkalmazható. A formák e halmaza a molekula pontcsoportja. Egy izolált molekula szimmetriájának leírására inkább a Schönflies-rendszert alkalmazzák, mint a Hermann-Mauguin-rendszert. A molekuláris szimmetriát szisztematikusan a csoportelmélettel elemzik. A szimmetria alapján határozottan meg lehet állapítani a molekulák bizonyos tulajdonságait, például azt, hogy lehet-e dipólus momentumuk, vagy optikai aktivitásuk.

molekuláris térfogat

Lásd: moláris térfogat.

molekularitás

Azoknak a molekuláknak a száma, amelyek aktivált komplexet képeznek egy kémiai reakció egy lépésében. A reakciók lehetnek monomolekulárisak, bimolekulárisak vagy trimolekulárisak attól függően, hogy 1, 2 vagy 3 molekula vesz részt a reakcióban.

molekulasúly

Lásd: relatív molekulatömeg.

molekulaszerkezet és anyagcsere közötti mennyiségi összefüggés/quantitaive structure-metabolism relationship (QSMR)

Lásd a molekulaszerkezet és biológiai hatás közötti mennyiségi összefüggés.

molekulaszerkezet és biológiai hatás közötti mennyiségi összefüggés/quantitative structure-activity relationship (QSAR)

Statisztikai algoritmus, amely kvantitatívan leírja egy gyógyszer kémiai szerkezete és egy szervezetre gyakorolt hatása közötti összefüggést. A QSAR tanulmányokat gyakran használják új gyógyszerek aktivitásának, vagy toxicitásának előrejelzésére. Hasonló módszer alkalmazható az új gyógyszerek anyagcseréjének előrejelzésére (a molekulaszerkezet és anyagcsere közötti kvantitatív összefüggés).

molekulaszűrő

Pórusos, kristályos anyagok, főképp aluminoszilikátok (lásd: zeolit), amelyek dehidratálhatók úgy, hogy a kristályrácsuk alig változik. A kialakult szabályos alakú üregek nagy felszínt biztosítanak a kisebb molekulák abszorpciójához.

Általános képletük: MnOAl2O3.xSiO2.yH2O, ahol M a fémion, n a vegyérték reciprokának a kétszerese. A molekulaszűrőket alkalmazzák szárítóanyagként, folyadékok elválasztására és tisztítására. Feltölthetők kémiai anyagokkal is, melyek így el vannak különítve minden körülöttük lejátszódó reakciótól, míg hő hatására fel nem szabadulnak, vagy más, erősebben abszorbeáló anyag ki nem szorítja őket. Használhatók kationcserélő anyagként, katalizátorként és katalizátor hordozóként. A kromatográfia bizonyos típusában (molekulaszűrő kromatográfia) állófázisként alkalmazzák őket.

molfrakció

Jele: X. Egy komponens mennyiségének mértéke egy keverékben. A komponens molfrakcióját megadja a következő képlet: XA=nA/N, ahol nA az A anyag mennyisége (egy adott egységben) és N a keverék összes anyagmennyisége (ugyanarra az egységre).

molibdén

Jele: Mo. Ezüstös, kemény, fémes átmeneti elem; rendszáma: 42; relatív atomtömege: 95,94; relatív sűrűsége: 10,22; op.: 2617 oC; fp.: 4612 oC. Megtalálható a molibdenitben (MoS2); amelyet a fém kinyeréséhez először oxiddá pörkölnek, majd azt hidrogénnel redukálják. Az elemet acélötvözetekben használják. A molibdén(IV)-szulfidot (MoS2) kenőanyagként használják. Kémiailag nem reakcióképes, a legtöbb sav nem támadja meg. Magas hőmérsékleten oxidálódik és alkáli olvadékokban oldódik molibdátok és polimolibdátok sorát képezve. A molibdént Karl Scheele fedezte fel 1778-ban.

Molisch-teszt

Lásd: alfa-naftol teszt.

Mond-eljárás

Gyártási eljárás tiszta nikkel előállítására, amely során a nem tiszta nikkelt szén-monoxid áramban melegítik 50-60 oC-on. Illékony nikkel-karbonil keletkezik (Ni(CO)4), ami magasabb hőmérsékleten (180 oC-on) tiszta nikkelre bomlik. A módszert a német-brit kémikus Ludwig Mond (1839-1909) vezette be.

monelfém

Ötvözet, amely 60-70 % nikkelt, 25-35 % rezet és kis mennyiségű vasat, mangánt, szilíciumot és szenet tartalmaz. A kémiai ipar számára saválló készülékek gyártásához használják.

monoetanolamin

Lásd: etanolamin.

monoglicerid

Lásd: glicerid.

monohidrát

Kristályos vegyület, amelynek egy mólja egy mól vizet tartalmaz.

monoklin

Lásd: kristályrendszer.

monomer

Egy molekula (vagy vegyület), amely kapcsolódik másokhoz dimer, trimer, vagy polimer képződése közben.

monomolekuláris reakció

Kémiai reakció, vagy lépés, amely csak egy molekulát érint. Pl. a dinitrogén-tetroxid bomlása:

N2O4→2NO2

A molekulák, amelyek ütköznek más molekulákkal, megfelelő energiára tesznek szert ahhoz, hogy reagáljanak; az aktivációs komplex egyetlen molekula atomjaiból áll.

mononátrium-glutamát (nátrium-hidrogén-glutamát)

Fehér, szilárd anyag: C5H8NNaO4.H2O, amelyet elterjedten alkalmaznak ízesítőanyagként, különösen félkész ételeknél. A glutaminsav (egy aminósav) egy sója, amiből előállítják. Emberi fogyasztásnál allergiás reakciót okozhat.

monoszacharid (egyszerű cukor)

Olyan szénhidrát, amely híg sav hatására nem bomlik kisebb egységekre. Osztályozzák őket aszerint, hogy hány szénatomot tartalmaznak: így vannak triózok, melyek három szénatomból állnak, tetrózok négyből, pentózok ötből, hexózok hatból, stb. Mindegyikük tovább osztályozható aldózokká és ketózokká attól függően, hogy a molekula aldehidcsoportot (-CHO) vagy ketocsoportot (-CO-) tartalmaz. Például a glükóz, ami hat szénatomból áll és aldehidcsoportot tartalmaz egy aldohexóz, míg a fruktóz egy ketohexóz. Az aldehid- és ketocsoportok miatt a monoszacharidok redukciós tulajdonságokat mutatnak, oxidálhatók cukorsavakká. Reagálnak foszforsavval is, foszfát-észtereket képezve (mint pl. az ATP-ben), ami fontos a sejt anyagcseréjében. A monoszacharidok lehetnek egyenes láncú vagy gyűrűs molekulában. Optikai aktivitást mutatnak, mind jobbra-, mind pedig balraforgató formában léteznek.

monotrópia

Lásd: allotrópia.

Monte-Carlo módszer

Numerikus módszer matematikai és fizikai problémák megoldására a számok véletlenszerű mintavételezésével. Alkalmazzák a folyadékok elméleténél, fázis átmeneteknél, kvantummechanikai rendszerekben. A nevét a Monte-Carloi Kaszinóról kapta, amely utalás a technikában alkalmazott véletlenszerű számokra.

montmorrilonit

Változó összetételű agyagásvány. Hidratált aluminoszilikát, nagy kation kicserélő kapacitással (lásd: ioncsere); a bentonitnak és a fullerföldnek fő alkotórésze. A montmorillonit egyik típusa könnyen abszorbeál vizet, másik típusa vízben duzzad, gél képződése közben.

morfin

Az ópiumban található alkaloid. Fájdalomcsillapító, narkotikus hatású; gyógyászatban erős fájdalmak csillapítására használják.

Morse-potenciál

Kétatomos molekulák potenciális energiája az (r-re) függvényében, ahol r az atomok közötti változó távolság, re az atomok közti egyensúlyi távolság. A Morse-potenciál U(r-re) a következőképp adható meg:

De{1-exp[-β(-r-re)]}2,

ahol De a disszociációs energia a görbe minimumánál (ahol r=re) és β egy állandó. A Morse-potenciált alkalmazta az amerikai Phillip M. Morse 1929-ben a Schrödinger-egyenlet megoldásához. Viszonylag jó leírása a potenciál-energia függvénynek, kivéve azt, hogy amikor r közelít 0-hoz, U nem közelít végtelenhez, ahogy azt egy igazi energia függvénynél kellene. Ennek javítására módosításokat javasoltak.

Moseley-törvénye

Összefüggés az elemek röntgensugár spektrumában a vonalak frekvenciája és az elemek rendszáma közt. Elemek egy halmazára a megfelelő vonalak frekvenciájának négyzetgyökét ábrázolva - az elemek rendszámának függvényében - egyenes vonalat ad. A törvényt H. G. Moseley (1887-1915) fedezte fel.

mosószóda

Nátrium-karbonát-dekahidrát: Na2CO3.10H2O.

motorbenzin

Lásd kőolaj.

Mössbauer-effektus

Effektus, ami akkor alakul ki, amikor bizonyos nuklidok gammasugárzás kibocsátásával bomlanak. Egy izolált mag esetében a gammasugárzás az energia szétszóródását eredményezi, mivel a folyamat energiája megoszlik a gammasugárzás fotonja és a mag visszalökődési energiája (recoil) között. 1957-ben Rudolph Mössbauer (1929-) megállapította, hogy bizonyos szilárd anyagokban, ahol az emittáló mag a rácsban erősen kötődik, a visszalökődési energiát az egész rács veszi fel. Minthogy ez tipikusan 1010-1020 atomot jelent, a visszalökődési energia elhanyagolható, és a kibocsátott foton energiája egy nagyon szűk energia terjedelemben élesen meghatározott.

Az effektust kihasználja a Mössbauer spektroszkópia, amelyben a gammasugárzás forrását egy mozgó platóra szerelik, a mintát ennek közelében hasonlóan. A detektor méri a mintáról szóródott gammasugarakat. A forrást lassan mozgatják a minta felé, változó sebességgel, folyamatosan változtatva a kibocsátott gammasugárzás frekvenciáját a Doppler-hatással. Egy adott sebességnél a detektor jelének hirtelen csökkenése jelzi a minta magjának rezonáns abszorpcióját. A hatást felhasználják a mag energiaszintjeinek tanulmányozására. Kémiában a Mössbauer spektroszkópia információt nyújt a vegyület kötéséről és szerkezetéről is, mert a rezonáns energiában jelentkező kémiai eltolódást a környező atomok jelenléte okozza.

multiplett

1. Spektrális vonal, mely kettőnél (dublett) több, szorosan elhelyezkedő vonalból áll. 2. Elemi részecskék egy csoportja melyek minden szempontból azonosak, kivéve az elektromos töltésüket.

multiplicitás

Mennyiség, az atom spektrumokban a Russel-Saunders csatolással jellemzett, több elektronos atomok energiaszintjeinek leírására; 2S+1, ahol S az összes elektron spin kvantumszáma. Egy energiaszint multiciplitását L értékénél a bal felső jellel jelölik, ahol L az egyedi elektron-pálya impulzusmomentumának, l-nek az eredő elektron pálya impulzusmomentuma.

Mumetal

Az eredeti márkaneve egy ferromágneses ötvözetnek, amely 78 % nikkelből, 17 % vasból, 5 % rézből áll, magas permeabilitással és alacsony koercitív erővel rendelkezik. A modernebb változat krómot és molibdént is tartalmaz. Ezeket az ötvözeteket bizonyos transzformátor magokban és különböző eszközök külső mágneses tér elleni árnyékolására használják.

Muntz-fém

A sárgaréz egy formája: 60 % rezet, 39 % cinket, kis mennyiségű ólmot és vasat tartalmaz. Erősebb, mint az alfa sárgaréz. Melegkovácsolásra, kemény-forrrasztórúdként és nagy anyacsavarok készítésére használják. G. F. Muntz (1794 -1857) után nevezték el.

mustárgáz

Erősen mérgező gáz: (ClCH2CH2)2S; diklór-dietil-szulfid. Eténből és dikén-dikloridból (S2Cl2) állítják elő; harcigázként használják.

muszkovit (fehér csillám, kálicsillám)

Kálium aluminoszilikát ásványi formája: K2Al4(Si6Al2)O20(OH,F)4; az egyik legfontosabb tagja a csillám ásvány csoportnak. Kémiailag összetett; lemezes kristályos szerkezettel rendelkezik. Általában ezüstszürke, néha zöld, barna vagy rózsaszín árnyalattal. A muszkovit közönséges alkotórésze a gránitoknak és pegmatitoknak. Előfordul metamorf és szediment kőzetekben is. Az iparban széles körben alkalmazzák, például elektromos eszközök gyártásánál, tetőknél töltőanyagként, tapétáknál és festékeknél.

mutarotáció

Optikai aktivitás változása az idővel, spontán kémiai reakció eredményeként.

műanyagok

Hőmérséklet vagy nyomás alkalmazásával alakítható anyagok. A legtöbb műanyag szintetikus polimer gyantából épül fel, bár vannak természetes alapúak is (pl. a cellulóz származékok, vagy a sellak). Két nagy csoportba sorolhatók. A hőre lágyuló műanyagok melegítéssel és hűtéssel ismételten lágyíthatók és keményíthetők. A hőre keményedő anyagok kezdetben lágyak, de hő hatására irreverzibilisen keménnyé, merevvé válnak. A műanyagok a szintetikus gyantának és különböző adalékanyagok keverékéből állnak. Az adalékanyagok lehetnek pigmentek, lágyítószerek (a rugalmasság növelésére), antioxidánsok és más stabilizálószerek, továbbá töltőanyagok. Lásd: kronológia.

1.2. táblázat - MŰANYAGOK

1851: Charles Macintosh (1766-1843) skót kémikus ebonitot készít gumiból.
1855: Alexander Parkes (1813-1890) brit kémikus szabadalmaztatja a Parkesine-t, egy nitrocellulózból, metanolból és facellulózból készített műanyagot; később ezt ’celluloid’-nak nevezik.
1860: Charles Williams (1829-1910) brit kémikus izoprént állít elő (szintetikus gumi).
1868: John Hyatt (1837-1920) amerikai nyomdász ipari eljárást fejleszt ki celluloid gyártására.
1884: Hilaire de Chardonnet (1839-1924) francia kémikus kidolgoz egy eljárást rayon (műselyem) előállítására.
1892: Edward Bevan (1856-1921) és Charles Cross (1855-1935) brit kémikusok kidolgozzák a viszkóz eljárást rayon (műselyem) előállítására.
1899: Frederick Kipping (1863-1949) brit kémikus felfedezi a szilikon műanyagot.
1901: Kirsche és Spitteler német kémikusok formaldehid-kazein műanyagot (galalith) készítenek.
1905: Leo Baekland (1863-1944) belga születésű amerikai kémikus feltalálja a bakelitet.
1912: Jacques Brandenberger svájci kémikus, celofánt gyárt (viszkóz cellulóz film).
1913: Az amerikai Formica Insulation Company piacra dob formaldehid gyantából készült műanyag lapokat.
1918: Hans John karbamid-formaldehid gyantát készít.
1926: Hermann Staundinger (1881-1965) német kémikus, felfedezi a műanyagok polimer természetét.
1930: Waldo Semon amerikai kémikus kifejleszti a PVC-t (poli(vinil-klorid)).
1930: William Chalmers kanadai kémikus, felfedezi a poli(metil-metakrilát)-ot (perspex és plexiüveg).
1930: Német kémikusok az IG Farbenindustrie-nél polisztirolt állítanak elő.
1931: Wallace Carothers feltalálja a nylont.
1938: Roy Plunkett amerikai kémikus, poli(tetrafluoretén)t (PTFE) állít elő.
1939: Az ICI brit cég ipari eljárást fejleszt ki polietilén előállítására.
1941: Az IG Farbenindustrie német cég poluretánt állít elő.
1943: Az amerikai Dow Corning cég szilikon műanyagokat állít elő.
1947: Brit kémikusok akril-szálakat állítanak elő.
1953: Karl Ziegler (1896-1973) német vegyész, felfedezi a nagysűrűségű polietén előállításához a katalizátort.
1954: Giulio Natta (1903-1979) olasz vegyész, kidolgozza az ipari folyamatot a nagysűrűségű polietéilén gyártására (a Ziegler-katalizátort alkalmazva).
1989: A Ferruzzi olasz cég biodegradálható műanyagot gyárt (keményítő alapon).