Ugrás a tartalomhoz

Kémiai kislexikon

(2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

R

R

r.a.m.

Lásd: relatív atomtömeg.

racém elegy (racemát)

Egy optikailag aktív vegyület d- és l-formájából egyenlő mennyiséget tartalmazó keverék. A racém elegyeket a dl-jelöléssel jelölik (pl. dl-tejsav). A racém elegy nem mutat optikai aktivitást.

racemát

Lásd: racém elegy.

racemizálás

Kémiai reakció, amelynek során egy optikai anyag racém eleggyé alakul.

racionalizált egységek

Az egységek olyan rendszere, amelyben a definiáló egyenleteket úgy alakítják, hogy logikusan megfeleljenek a rendszer geometriájának. Így olyan egyenletek, amelyek körszimmetriával kapcsolatosak, a 2π faktort tartalmazzák, míg azok, amelyek gömbszimmetriával kapcsolatosak, a 4π-t. Az SI egységek racionalizáltak, a c.g.s. egységek nem.

rács

Atomok, ionok, vagy molekulák szabályos elrendeződése egy kristályos szilárd anyagban. Lásd kristályrács.

rácsenergia

Egy kristályrács stabilitásának mértéke, amelyet megad az energia, ami egy mólra vonatkoztatva felszabadulna, ha az atomok, ionok, vagy molekulák végtelen távolságból rácsot hoznának létre. Lásd Born–Haber-ciklus.

rad

Lásd sugárzás egységei.

radioaktív befogás

Lásd befogás.

radioaktív bomlásból származó

Radioaktív bomlás eredményezi.

radioaktív izotóp

Lásd: radioizotóp.

radioaktív kor

Egy régészeti vagy geológiai minta kora, radioaktív bomláson alapuló folyamattal meghatározva. Lásd: radiokarbon kormeghatározás, hasadás-nyom kormeghatározás, kálium-argon kormeghatározás; rubídium-stroncium kormeghatározás; urán-ólom kormeghatározás

radioaktív kormeghatározás

Lásd: radiometrias kormeghatározás.

radioaktív nyomonkövetés

Lásd: izotópos jelölés.

radioaktív sorozat

A radioaktív nuklidok olyan sorozata, amelyben a sorozat minden egyes tagja az őt megelőző nuklid bomlásával keletkezik. A sorozat stabil nukliddal végződik. Három radioaktív sorozat fordul elő a természetben, melyek kiindulása a tórium-232 (a tórium sorozat), urán-235 (aktínium sorozat) és az urán-238 (urán sorozat). Mind a három sorozatnak az ólom egy izotópja a vége. A neptúnium sorozat a plutónium-241 mesterséges izotóppal kezdődik, amely bomlik neptúnium-237-re és bizmut-209-el fejeződik be.

radioaktivitás

Bizonyos atommagok spontán bomlása, amelyet alfa részecskék (hélium mag), béta részecskék (elektronok vagy pozitronok) kibocsátása, vagy gammasugárzás (rövid hullámhosszú elektromágneses sugárzás) kísér.

Természetes radioaktivitás, a természetben előforduló radioizotópok spontán szétesésének eredménye. Számos radioizotóp három radioaktív sorozatba sorolható. A bomlás sebességét a kémiai változások, vagy bármely normális változás a környezetben nem befolyásolja. A radioaktivitás viszont indukálható számos nuklidban neutronokkal vagy más részecskékkel bombázva azokat. Lásd: bomlás; ionizáció; sugárzás; sugárzás egységei

radioizotóp (radioaktív izotóp)

Egy elem radioaktív izotópja. Lásd: izotópos jelölés.

radiokarbon kormeghatározás

Módszer a biológiai eredetű régészeti leletek korának meghatározására. A kozmikus sugárzás eredményeképpen a légköri nitrogénmagok egy kis része a neutronbombázás miatt a szén-14 radioaktív maggá alakul.

7 14N+n→614C+p

Az élő fák és más növények a fotoszintézis során szén-dioxidként valamennyit felvesznek a radioaktív szénatomokból. A fa kivágásakor a fotoszintézis megszűnik, a radioaktív szénnek a stabil szénatomhoz viszonyított aránya a radiokarbon bomlásával csökken. A mintában található 14C/12C mérhető, és lehetővé teszi a fa kivágásától eltelt idő kiszámítását. A módszerrel kapott eredmények következetesek egész a 40000 éves mintákig, bár pontosságuk függ a múltban létezett kozmikus sugárzás intenzitására vonatkozó feltevésektől. A technikát Willard F. Libby dolgozta ki kollegáival 1946-1947-ben.

radiokémia

A kémiának a radioaktív vegyületekkel foglalkozó ága. Ide tartozik a radioaktív elemek vegyületeinek tanulmányozása és a radioaktív atomokat tartalmazó vegyületek használata és előállítása. Lásd: izotópos jelölés.

radiolízis

Ionizáló sugárzás alkalmazása kémiai reakciók létrehozására. A sugárzáshoz radioaktív anyagokból vagy gyorsítókból származó alfa-részecskéket, elektronokat, neutronokat, röntgensugárzást és gammasugárzást használnak. Az energiaátadás ionokat és gerjesztett specieseket hoz létre, amelyek további reakciókon mennek keresztül. A radiolízis különös tulajdonsága, hogy vízben, vagy más poláris oldószerben rövid életű szolvatált elektronokat hoz létre.

radiometriás kormeghatározás (radioaktiv kormeghatározs)

Lásd: kormeghatározási technikák; radioaktív kor.

rádium

Jele: Ra. Radioaktív, fémes elem, amely a periódusos rendszer 2. csoportjába (régebben IIA) tartozik. Rendszáma: 88; relatív atomtömege: 226,054; relatív sűrűsége: ~5; op.: 700 oC; fp.: 1140 oC. Előfordul uránércekben (pl. uránszurokércben). A legstabilabb izotópja: rádium-226 (felezési ideje: 1602 év), amely radonná bomlik. Radioaktív forrásként használják kutatásokban és bizonyos mértékig a radioterápiában. Az elemet 1898-ban Marie és Pierre Curie izolálta uránszurokércből.

radon

Jele: Rn. Színtelen, radioaktív gázhalmazállapotú elem, a periódusos rendszer 18. csoportjába tartozik (a nemesgázokhoz); rendszáma: 86; relatív atomtömege: 222 oC; sűrűsége: 9,73 gdm-3; op.: −71 oC; fp.: −61.8 oC. Legalább 20 izotópja ismert, a legstabilabb a radon-222 (felezési ideje: 3,8 nap). A rádium-226 bomlásával keletkezik és alfa-bomlást szenved. A radioterápiában használják. A radon előfordul a természetben, különösen gránit alatt fekvő területeken, úgy tartják, veszélyes lehet az egészségre. Mint nemesgáz, a radon gyakorlatilag inert, bár egy néhány vegyülete - pl. a radon-fluorid - előállítható. Először Willliam Ramsey és Robert Whytlaw-Gray (1877-1958) izolálta, 1908-ban.

raffinátum

Oldószer-extrakcióval tisztított folyadék.

raffinóz

Fehér, szilárd szénhidrát: C18H32O16; op.: 80 oC. Egy triszacharid (cukor egy típusa), amely fruktózból, galaktózból és glükózból áll. A természetben a cukorrépában és gyapotmag maradványokban fordul elő.

ragasztó (adhezív)

Felületek összekötésére szolgáló anyagok, általában gélképző, kolloid oldatok. Sokfélék lehetnek; vannak állati eredetű ragasztók, (kollagén alapúak), növényi ragasztószerek, és szintetikus gyanták (például epoxigyanták).

Raman-effektus

Az elektromágneses sugárzás szóródásának egy típusa, amelyben a fény egy anyagi közegen áthaladva frekvencia- és fázis-változást szenved. A folyadékokban a Raman-szórás intenzitása kb. egy ezredrésze a Rayleigh-szóródásnak, ez az oka, hogy csak 1928-ban fedezték fel. Hasznosítani csak a lézer kifejlesztése után kezdték.

A Raman-spektroszkópiában lézerből származó fényt bocsátanak az anyagon keresztül és a szóródást spektroszkópiásan elemzik. Az új frekvenciák az anyag által szórt monokromatikus fény Raman-spektrumában jellemzők az anyagra. Előfordul rugalmatlan és szuperelasztikus szóródás is. A technikát molekulaszerkezetek meghatározásának eszközeként és a kémiai analízisben használják. A hatást az indiai kutató, Sir C.V. Raman (1888-1970) fedezte fel.

Ramsay, Sir William

(1852-1916) Brit kémikus, Glasgowban született. Dolgozott Robert Bunsennek, majd visszatért Glasgowba, később professzor lett Bristolban (1880-1887) és Londonban (1887-1912). Az 1890-es évek elején Lord Rayleigh-vel tanulmányozta a levegőben előforduló gázokat. 1894-ben felfedezte az argont. 1898-ban Morris Travers-szel (1872-1961) felfedezte a neont, kriptont és a xenont. Hat évvel később felfedezte az utolsó nemesgázt, a radont. 1904-ben kitüntették a kémiai Nobel-díjjal, ugyanabban az évben, amikor a fizikai Nobel-díjat Rayleigh kapta.

random séta

A sétáló által megtett távolság meghatározásának problémája, ha egy kiindulási helyzetből a sétáló mehet előre (+x felé) vagy hátra (-x felé) és az irány megválasztása random (pl. pénz feldobása). A sétáló haladása az N lépéssel megtett DN nettó távolsággal jellemezhető. N lépés megtétele után Drms négyzetes középértéket, az átlagos távolságot a kiindulási helyzettől, a Drms=√N kifejezés adja meg. A random sétát alkalmazza a fizika a diffúziónál, a Brown-mozgásnál és a polimerek és rendezetlen szilárd anyagok szerkezetével kapcsolatos problémáknál.

Raney-nikkel

A nikkel szivacsos formája, amelyet nátrium-hidroxiddal készítenek nikkel-alumínium ötvözetből. A nátrium-hidroxid kioldja az alumíniumot, és így egy nagy felszínnel rendelkező rendkívül aktív nikkelforma alakul ki. Az anyag fekete, pirofóros por, telítve van hidrogénnel. Rendkívül hatékony katalizátor, különösen szobahőmérsékleten történő hidrogénezési reakciókban. 1927-ben az amerikai kémikus, M. Raney (1885-1966) fedezte fel.

ranksite

Nátrium-karbonátból, nátrium-szulfátból és kálium-kloridból álló ásvány: 2Na2CO3.9Na2SO4.KCl.

Raoult-törvény

Egy törtvény, amely kimondja, hogy egy oldószer parciális gőznyomása arányos a móltörtjével. Ha az oldószer parciális nyomása (amikor egy anyag oldva van benne) p, és a móltörtje (az oldószer móljainak száma osztva az összes mólszámmal) X, akkor p=p0X, ahol p0 a tiszta oldószer gőznyomása. Azt az oldatot, amely engedelmeskedik a Raoult–törvénynek, ideális oldatnak nevezik. Általában a törvény csak híg oldatokra érvényes, bár bizonyos folyadékelegyek esetében egy egész koncentráció-tartományban érvényes. Az ilyen oldatok a tökéletes oldatok, amelyek olyan esetekben fordulnak elő, amikor a molekulák közti intermolekuláris erők hasonlóak azokhoz külön-külön az egyik és a másik anyag molekulái között. A folyadékelegyek esetében a Raoult-törvénytől való eltérés okozza az azeotrópok kialakulását. A törvényt a francia kémikus, Fracois Raoult (1830-1901) fedezte fel.

Raschig-eljárás

Ipari eljárás klór-benzol (és fenol) előállítására, gáz-fázisú reakcióval benzolgőz, hidrogén-klorid és oxigén között (levegő), 230 oC-on:

2C6H6+2HCl+O2→2H2O+C2H5Cl

A katalizátor réz(II)-klorid. A klórbenzolt legnagyobb mértékben fenol előállítására használják a következő reakcióval:

C6H5Cl+H2O→HCl+C6H5OH

Ez a reakció 430 oC-on játszódik le, szilícium katalizátor jelentétében. Az eljárást a német kémikus Fritz Raschig (1863-1928) vezette be.

Rayleigh, Lord

(John William Strutt; 1842-1919) brit fizikus, aki a Cambridge University-n dolgozott, majd egy magán laboratóriumot épített. Ebben a laboratóriumban fedezte fel az elektromágneses hullám Rayleigh-szórását. Dolgozott akusztikán, elektromosságon és optikán; William Ramsay-vel felfedezték fel az argont. 1904-ben kitüntették a fizikai Nobel- díjjal.

Rayleigh-szórás

Az elektromágneses sugárzás szóródása molekulákon, amelyben a szórt sugárzás frekvenciája változatlan. A szóródásnak ezt a típusát analizálta Lord Rayleigh a XIX. század végén egy cikkében, amelyben kimutatta, hogy az ég kék színe egy ilyen típusú fényszóródás eredménye, a föld légkörében lévő molekulák szórják a nap fényét.

rayon/műselyem

Cellulózból készített textília. Két típusa létezik, mindkettő kiindulási anyaga a facellulóz. A viszkóz-eljárás során szén-diszulfidban és nátrium-hidroxidban oldják, ilyenkor egy sűrű, barna cellulóz-xantátot tartalmazó folyadék keletkezik. A folyadékot finom fúvókákon savba juttatják, ahol a xantát bomlik és cellulóz-szál képződik. A termék a viszkóz műszál. Az acetát-eljárásnál cellulóz-acetátot készítenek, és azt oldják egy oldószerben, majd az oldatot fúvókákkal levegőbe fújják, ahol az oldószer elpárolog és acetát műselyem szálakat hagy maga után.

RBS

Lásd: Rutherford-féle visszaszórási spektrometria.

reagáló anyag

Lásd: kémiai reakció.

reagens

Olyan anyag, amely egy másik anyaggal reagál. A laboratóriumi reagensek vegyületek, - pl.: kénsav, sósav, nátrium-hidroxid, stb. - amelyeket kémiai reakciókban, vagy kísérletekben használnak.

reakció

Lásd: kémiai reakció.

reakcióhő

A felszabaduló, vagy elnyelődő energia annak eredményeként, hogy a reagáló anyagok moláris mennyiségei közt a kémia reakció teljesen lejátszódott.

reakciósebességet meghatározó lépés

Több lépésből álló kémiai reakció leglassúbb lépése. Az ilyen reakciókban gyakran egyetlen lépés jóval lassúbb, mint a többiek, és ennek a sebessége határozza meg az egész reakció sebességét.

reakciósebességi állandó

Jele: k. Egy állandó a kémiai reakció sebességének koncentrációval (aktivitás) leírt kifejezésében. Pl.: egy egyszerű egymolekulás reakcióban A→B, a sebesség arányos az A koncentrációjával, azaz sebesség=k[A], ahol k a hőmérséklettől függő reakciósebességi állandó. Az egyenlet a reakció reakciósebességi egyenlete, a formája a reakciómechanizmustól függ.

realgár

Az arzén(II)-szulfid, As2S2 vörös ásványi formája.

reális gáz

Olyan gáz, amely nem rendelkezik az ideális gázokat meghatározó tulajdonságokkal. Molekuláik véges méretűek és erők hatnak közöttük. (lásd: állapot egyenlet).

reciprok arányok

Lásd: kémiai egyesülés.

reciprok rács

Kristályrács, amely meghatározható a valódi térben lévő rácsból. Ha a valódi térben a rács primitív transzlációs vektorait a, b, és c jelöli, akkor a reciprok rácsban a primitív transzlációs a’, b’ és c’ a következőképp definiálható: a’=bxc[abc], b’=cxa[abc], és c’= axb[abc], ahol [abc] a skaláris triplet szorzat, a.(bxc). A reciprok rács alapvető fontosságú a röntgen-diffrakciónál; az energiasávok a diffrakciós képben sokkal szorosabb kapcsolatban vannak a reciprok ráccsal, mint a valódi térbeli ráccsal.

recirkuláció

Az esszenciális elemek folyamatos mozgása a környezet biotikus (élő) és abiotikus (élettelen) részeiben.

redox

Lásd: oxidáció-redukció.

redukálócukor

Monoszacharid, vagy diszacharid cukor, amely képes elektront átadni más molekuláknak, tehát redukálószer. Rendszerint a szabad ketocsoport (–CO–) vagy aldehidcsoport (–CHO) jelenléte teszi képessé a monoszacharidot vagy diszacharidot arra, hogy redukálócukorként viselkedjen. A redukáló cukrok kimutathatók a Benedict-teszttel. Hasonlítsd össze a nem redukáló cukrokkal.

redukálószer

Olyan anyag, amely más anyagokat redukál. Ezt azzal éri el, hogy önmaga oxidálódik. A redukálószerek alacsony oxidációs számú atomokat tartalmaznak, azaz olyan atomokat, amelyek elektronokkal rendelkeznek. Más anyagokat redukálva ezek az atomok elektronokat adnak le.

redukált Planck-állandó

Lásd: Planck-állandó.

redukció

Lásd: oxidáció-redukció.

refluxálás

Egy laboratóriumi technika, amelyben egy folyadékot forralnak egy visszafolyó hűtővel felszerelt lombikban, így a folyadék folyamatosan visszafolyik a lombikba. Szerves szintézisekben használják, hosszan tartó reakcióknál.

reformálás

Egyenes-láncú alkánok elágazó láncúvá alakítása krakkolással, vagy katalitikus reakcióval. A kőolaj finomításánál alkalmazzák, motorbenzinnek alkalmas szénhidrogének előállítására. Benzolt is állítanak elő alkán szénhidrogénekből katalitikus reformálással. A vízgőzös reformálás az a folyamat, amelynek során (a földgázból származó) metánt alakítják át szén-monoxid és hidrogén elegyévé, amit aztán szerves vegyületek szintézisére használnak. A reakció

CH4+H2O→CO+3H2

kb. 900o-on történik, nikkel katalizátor alkalmazásával.

Regnault-módszer

Gáz sűrűségének mérésére alkalmazott technika. Egy ismert térfogatú üveglombikot lemérnek üresen, majd ismert nyomású gázzal megtöltik és ismét lemérik. A meghatározást állandó és ismert hőmérsékleten kell végezni, az eredményeket standard nyomásra és hőmérsékletre kell korrigálni. A módszert a francia kémikusról, Henri Victor Regnault-ról (1810-1878) nevezték el.

rektifikálás

Egy folyadék tisztítása desztillációval. Lásd: frakcionált desztilláció.

rektifikált alkohol

Az etanolnak (95,6o) és víznek desztilláció során nyert, konstans forráspontú elegye.

relatív atomtömeg (relatív atomsúly, relative atomic mass, r.a.m.)

Jele: Ar. Egy természetben előforduló elem átlagtömeg per atom értékének aránya a szén-12 atom 1/12–ének tömegéhez.

relatív molekulatömeg (molekulasúly)

Jele: Mr. Egy elem, vagy vegyület természetben előforduló formájának átlagtömeg per molekula értéke a szén-12 atom 1/12-ének tömegére vonatkoztatva. Egyenlő a molekulát felépítő összes atom relatív atomtömegének összegével.

relatív permittivitás

Lásd: permittivitás.

relatív sűrűség (relative density, r.d.)

Egy anyag sűrűségének aránya valamilyen referencia anyag sűrűségéhez viszonyítva. Folyadékok vagy szilárd anyagok estében ez a sűrűség (rendszerint 20o-on) aránya a víz sűrűségéhez (a maximális sűrűségéhez). Korábban ezt a mennyiséget fajsúlynak nevezték. Néha használják a gázoknál is a relatív sűrűséget, például száraz levegőre vonatkoztatva. Mindkét gáz sűrűségét standard hőmérsékleten és nyomáson véve figyelembe.

relativisztikus kvantumelmélet

Lásd: kvantumelmélet.

relativisztikus kvantummechanika

A speciális relativitáselmélettel összhangban lévő kvantummechanika. A relativisztikus kvantummechanika legfontosabb egyenlete a Dirac-egyenlet. Használata szükséges a nehéz atomok tulajdonságainak leírásához, és az atomspektrumok finomszerkezetének értékelésénél. A szilárd arany színe, és a tény, hogy a higany folyékony állapotban létezik, a kvantummechanika relativisztikus hatásainak köszönhető.

relaxáció

Egy rendszer visszatérése az egyensúly állapotba, miután egy külső hatás eredményeképpen hirtelen változáson ment keresztül. Az időt, amely alatt a relaxáció megtörténik, relaxációs időnek nevezik. Pl.: a mágneses magrezonanciánál (NMR) a relaxációs idő az az átlagos idő, amíg egy rendszer a magasabb energiaszintű állapotban marad, mielőtt az alacsonyabb energiaszintű állapotba kerülne. Általában a bomlási folyamatoknál feltételezhető, hogy a bomlás exponenciális, és a relaxációs ideje az az idő, ami ahhoz szükséges, hogy a változó a kezdeti értékéről annak 1/e-d részére csökkenjen. Egy másik példa a relaxációs időre: az idő, ami ahhoz szükséges, hogy egy gáz, az állapotának egy hirtelen megzavarása után, visszatérjen a Maxwell-sebesség eloszláshoz.

rem

Lásd: a sugárzás egységei.

renaturálás

Egy denaturált fehérjének vagy nukleinsavnak helyreállítása úgy, hogy az visszanyeri eredeti funkcióját. Bizonyos fehérjék renaturálhatók a denaturálódást előidéző feltételek (hőmérséklet, pH stb.) visszaállításával.

rend

Egy kémiai reakciósebesség kifejezésben a kémiai reakció bruttó rendje a koncentrációk kitevőjének összege. Pl. egy reakcióban

A+B→C

a sebesség egyenlet a következő lehet:

R=k[A][B]2.

A reakció elsőrendű A-ra de másodrendű B-re. A bruttó rend értéke: három. A reakció rendje függ a mechanizmustól, a sebesség lehet független a koncentrációtól, (zéró order) és a rend értéke törtszám is lehet. Lásd molekularitás, pszeudorend

rendezetlen ötvözet

Lásd: rendezetlen szilárd anyag.

rendezetlen szilárd anyag

Olyan anyag, amely nem rendelkezik se tökéletes, se izolált kristályhibákkal rendelkező csal. Egy rendezetlen ötvözetben, amely a rendezetlen szilárd anyagok egy típusa, a különböző atomok véletlenszerű elrendeződésben találhatók. Más típusú rendezetlen szilárd anyag keletkezik akkor, ha nagy mennyiségű hibát juttatnak be a szilárd anyagba random eloszlásban. Egy amorf szilárd anyagban, így az üvegben például az atomok random hálózata található, kristályszerkezet nélkül.

rendszám (proton szám)

Jele Z. Egy atom magjában található protonok száma. Egy semleges atomban a rendszám egyenlő a mag körüli pályán található elektronok számával.

rendszerek közti kereszteződés

Egy folyamat, amely során egy szingulett gerjesztett elektronállapot átmegy egy triplett gerjesztett állapotba annál a pontnál, ahol a gerjesztett szingulett és triplett állapot potenciális energiagörbéi keresztezik egymást. Ez az átmenet spin-pálya-csatolás hiányában tiltott, de megtörténik, ha van spin-pálya csatolás. Az így képződött triplett gyakran gerjesztett vibrációs állapotban van. Ez a gerjesztett triplett állapot más molekulákkal való ütközések során elérheti a legalacsonyabb vibrációs állapotát. Az átmenet ebből az állapotból a szingulett állapotba tiltott a spin-pálya csatolás hiányában, de megengedett, ha van spin-pálya csatolás Ez lassú elektromágneses sugárzás kibocsátást eredményez, amely foszforeszcencia néven ismert.

rénium

Jele: Re. Ezüstfehér, fémes átmeneti elem; rendszáma: 75; relatív atomtömege: 186,2; relatív sűrűsége: 20,53; op.: 3180 oC; fp.: 5627 (becsült) oC. Az elemet a molibdén tisztításakor melléktermékeként nyerik. Bizonyos ötvözetekben használják (rénium-molibdén ötvözetek, szupravezetők). Számos komplexe létezik, amelyben az oxidációs állapota 1-7 között változik. Walter Noddack (1893-1960) és Ida Eva Tacke (1896-1978) fedezte fel, 1925-ben.

rennin

Az emlősök gyomrát bélelő, sejtek által kiválasztott enzim, ez okozza a tej megalvadását. Egy oldható tejfehérjére hat, amelyet oldhatatlan kazeinné alakít. Ezzel lehetővé teszi, hogy a tej elég hosszú ideig maradjon a gyomorban ahhoz, hogy a fehérjebontó enzimek kifejthessék hatásukat.

reológia

Az anyag folyásának és deformációjának tanulmányozása.

reopexia

Olyan eljárás, amellyel bizonyos tixotróp anyagok gyorsabban megkeményednek, amikor keverik, rázzák, vagy ütögetik azokat. Gipsz és víz ilyen reopektikus anyag.

répacukor

Lásd szacharóz.

repcemagolaj-metil-észter

Lásd: bioüzemanyag.

reptation

Olyan mozgás, amely leírja egy polimer dinamikáját egy nagyon összekuszált állapotban, pl. hálós szerkezetben. Az összekuszált állapot: keresztkötésű láncok együttese egy olyan ’csőben’, amely bizonyos topológiai megszorításokkal alakul ki. A lánc hosszabb, mint a cső, és így laza része mozog a csövön keresztül, aminek eredményeképpen a cső is változik az idővel. Ezt a mozgást a francia fizikus P.G. de Gennes ’reptationnak’ nevezte el (a latin reptare, csúszik-mászik alapján). Ő posztulálta ezt 1971-ben. Számos kísérlet utal arra, hogy a reptation dominál az összekuszált állapotban lévő polimerláncok dinamikájában.

resolution

Egy racém elegy szétválasztása optikai alkotórészeire. Bizonyos esetekben a két forma kristályai különbözők, az elválasztás megoldható manuálisan. Általában azonban fizikai módszerek (desztillálás, kristályosítás, stb.) nem használhatók, mivel az optikai izomerek azonos tulajdonságokkal rendelkeznek. A legközönségesebb technika a keveréket egy olyan vegyülettel reagáltatni, amely maga is optikai aktivitást mutat, azután elválasztani a kettőt. PL.: l-A és d-A racém elegyét reagáltatva l-B-vel, két AB vegyületet eredményez, melyek nem optikai izomerek, hanem diasztereomerek és elválaszthatók, majd visszalakíthatók tiszta l-A- és d-A–vá. Biológiai technikákat is alkalmaznak. Használnak olyan baktériumokat, amelyek csak az egyik formát alakítják át, a másikat nem.

resonance ionization spectroscopy (RIS)

Spektroszkópiás módszer gázok egyes atomjainak kimutatására, az atomokat lézerrel ionizálva. A gerjeszteni kívánt atomokat tartalmazó mintát, olyan lézer fényének teszik ki, amelyet úgy hangolnak, hogy hatására csak ez az atom gerjesztődjön. Ha a fény frekvenciája, amelynél az atom gerjesztődik ν, az atomok a gerjesztett állapotban akkor ionizálhatók, ha az atom ionizációs potenciálja kisebb 2ν-nél. Ellentétben más ionizációs technikákkal, az ionizációnak ez a típusa csak azoknál az atomoknál történik meg, melyek ’rá vannak hangolva’ a fény frekvenciájára. Mivel a RIS rendkívül szelektív abban, hogy melyik atom ionizálódik egy adott frekvenciánál, nagyon sok alkalmazása van a kémiában.

rész/csoport (moiety)

Egy molekula jellegzetes része. Például a C2H5COOCH3 észterben az OCH3 alkohol(metanol)-résznek tekinthető.

részecske a dobozban

A kvantummechanikában alkalmazott rendszer a kvantummechanika fontos jellemzőinek, pl. az energiaszintek kvantáltságának és a zéró pont energiának az érzékeltetésére. Egy m tömegű részecske két fal között mozoghat X=0 és X=L koordinátákkal. A részecske potenciális energiája nulla a falak közt és végtelen a falakon kívül. Az időtől független Schrödinger–egyenlet erre a problémára egzakt megoldást ad az energiákra: En, –re n2h2/8mL2, ahol n=1,2,..., és a hullámfüggvényekre: ψn=(2/L)1/2sin(nπx/L), ahol n a kvantumszám, ami az energiaszintet jelzi, és h a Planck-állandó. A részecske a dobozban közelítő modellként használható a delokalizált elektronokra egy molekulában vagy fémben. A részecskék a dobozban probléma megoldható két vagy három dimenzióra is, lehetővé téve a szimmetrikus és degenerált energiaszintek közti összefüggések szemléltetését.

részecske-hullám dualizmus

Az a koncepció, amely szerint az energiahordozó hullámok részecske jelleggel rendelkeznek, a részecskéknek pedig hullámtermészetük van. Az, hogy a két modell közül melyik a helyesebb, a leírni szándékozott tulajdonságtól függ. Pl. az elektromágneses sugárzás hullámait részecskeként, fotonként kell elképzelni a fotoelektomos hatás magyarázatakor, míg az elektronokat de Broglie hullámként az elektrondiffrakciónál.

részlegesen áteresztő membrán

Olyan membrán, amely átereszti a kis vízmolekulákat és bizonyos oldott anyagokat, de nem engedi átjutni a nagy oldott molekulákat. A biológiai membránok leírásakor inkább ezt a kifejezést alkalmazzák a szemipermeábilis/ féligáteresztő membrán kifejezés helyett. Lásd: ozmózis.

rétegrács

Olyan kristályos szerkezet, amelyben az atomok kémiailag kapcsolódnak egy sík rétegben, és viszonylag gyenge erőkkel a szomszédos rétegekben lévő atomokkal. A grafit és a csillámok példák a rétegrácsos szerkezetre (azaz lemezes/réteges szilárd anyagok).

retinol

Lásd: A-vitamin.

retorta

Ipari kémiai reakcióhoz vagy desztillációhoz használt edény.

retroszintetikus analízis

Egy szisztematikus közelítés a szerves szintézisre, amelyben a célmolekulát bizonyos stratégiai kötéseknél, bizonyos szabályok szerint kisebb részekre daraboltnak tekintik. Ezeket a részeket ismert szintézis-módszerekkel kezelik addig, amíg egyszerűbb vegyületekhez nem jutnak. A kémiai szintézisek logikai elemzése végrehajtható számítógépes programokkal. A technika, amelyet az amerikai vegyész, Elias James Corey (1928-) fejlesztett ki, nagyon termelékeny volt. Sok komplex, természetes termék szintézisét tette lehetővé.

réz

Jele Cu. Vörösesbarna átmeneti elem; rendszáma 19; relatív atomtömege 63,546; relatív sűrűsége 8,92; op. 1083,4 oC; fp. 2567 oC. A rezet évezredek óta bányásszák, a rómaiak cuprumként ismerték, amely név Ciprus szigetének nevéből ered. A fém jól megmunkálható és alakítható, és kiváló a hő és elektromos vezetőképessége. Réztartalmú ásványok: a kuprit (Cu2O), azurit (2CuCO3.Cu(OH)2), kalkopirit (CuFeS2) és a malachit (CuCO3.Cu(OH)2). A termésréz előfordul izoláltan, a világ néhány részén. A nagy bányákban, az USA-ban, Chilében, Kanadában, Zambiában, Kongóban, és Peruban szulfidokat, oxidokat és karbonátokat tartalmazó érceket bányásznak. Általában olvasztással, kilugzással, elektrolízissel nyerik ki. A réz fémet elektromos kábelek és huzalok készítésére használják. A sárgaréz (réz-cink) és a bronz (réz-ón) ötvözetei széles körben nyernek alkalmazást. A rezet a víz nem támadja meg, de a nedves levegőn lassan egy jellegzetes zöld, felszíni réteg (patina) alakul ki rajta. A fém nem reagál híg kénsavval vagy sósavval, de salétromsavval nitrogén-oxidok keletkeznek. A réz vegyületek az elemet +1 és +2 oxidációs állapotban tartalmazzák. A réz(I) vegyületek többnyire fehérek (az oxid vörös). A réz(II)-sók oldatban kékek. A fém nagyszámú koordinációs komplexet is képez.

réz(I)-klorid

Fehér szilárd vegyület, CuCl; szabályos; relatív sűrűsége 4,14; op. 430 oC; fp. 1490 oC. Réz(II)-klorid, feleslegben lévő rézforgács és sósav oldatának forralásával állítják elő. A réz(I) komplex ionként, [CuCl2]- van jelen. Az oldatot levegőmentes desztillált vízbe öntve a réz(I)-klorid kicsapódik. Levegőtől és nedvességtől elzárva kell tartani, különben réz(II)-kloriddá oxidálódik.

A réz(I)-klorid lényegében kovalens, szerkezete hasonló a gyémántéhoz; azaz minden rézatomot négy klór atom vesz körül tetraéderes elrendezésben, és viszont. A gőzfázisban dimer és trimer speciesek vannak jelen. A réz(I)-kloridot használják az ammónium-kloriddal együtt az etén but-1-én-3-in-né (vinil-acetilénné) történő dimerizálásánál, amit a szintetikus gumi előállításánál használnak. A laboratóriumban a réz(I)-klorid és sósav keverékét használják arra, hogy a benzol-diazónium-kloridot klórbenzollá alakítsák – a Sandmeyer reakcióban.

réz(I)-oxid

Vörös, oldhatatlan szilárd anyag Cu2O; relatív sűrűsége 6,0; op. 1235 oC. Előállítják lúgos réz(II)-szulfát oldat redukciójával. Mivel a réz(II)-oldathoz lúgoldatot adva réz(II)-hidroxid kicsapódik, a réz(II)-ionokat komplexszé alakítják tartarát-ionokkal; ilyen körülmények közt a réz(II)-ion koncentráció olyan alacsony, hogy nem lépi túl a réz(II)-hidroxid oldhatósági szorzatát.

A réz(I)-oxid híg kénsavval reagálva réz(II)-szulfát oldatot és rezet eredményez, azaz diszproporciónálódás történik.

Cu2O+2H+→Cu2++Cu+H2O

Koncentrált sósavban oldva [CuCl2]– komplex-ion keletkezik. A réz(I)-oxidot egyenirányítók gyártásánál és vörös üvegek előállításánál használják.

réz(I)vegyületek

Vegyületek, amelyek a rezet az alacsonyabb (+1) oxidációs állapotában tartalmazzák, pl. réz(I)-klorid CuCl.

réz(II)-klorid

Barnás-sárga por, CuCl2; relatív sűrűsége 3,386; op. 620 oC. Létezik egy kékes-zöld dihidrát forma (rombos; relatív sűrűsége 2,54; 100 oC-n elveszíti a H2O-t). A vízmentes, szilárd anyag előállítható klórt hevített réz felett átvezetve. Döntően kovalens kötésű, réteges szerkezete van, amelyben minden rézatomot négy klóratom vesz körül 0,23 távolságban és két további rézatom 0,295 távolságban. Koncentrált vizes oldata sötétbarna színű a komplex ionok, pl. a [CuCl4]2- jelenléte miatt. Higításkor a szín zöldre majd kékre változik a klorid-ionoknak vízzel való szukcesszív helyettesítése miatt, a végső színt a [Cu(H2O)6]2+ ion adja. A dihidrát előállítható az oldat kristályosításával.

réz(II)-nitrát

Kék, elfolyósodó, szilárd anyag Cu(NO3)2.3H2O; relatív sűrűsége 2,32; op. 114,5 oC. Előállítható réz(II)-oxidot vagy réz(II)-karbonátot híg salétromsavval reagáltatva és a keletkezett oldatot kristályosítva. Más, 6 és 9 molekula vizet tartalmazó formája is ismert. Melegítéskor könnyen bomlik réz(II)-oxidra, nitrogén-dioxidra és oxigénre. A vízmentes forma előállítható rezet reagáltatva nitrogén-dioxid etil-etanoátos oldatával. Ez melegítéskor szublimál, jelezve, hogy jelentősen kovalens.

réz(II)-oxid

Fekete, oldhatatlan anyag; monoklin; relatív sűrűsége 6,3; op. 1326 oC. Előállítják réz(II)-karbonát, vagy réz(II)-nitrát hevítésével. 800 oC fölé hevítve réz(I)-oxidra és oxigénre bomlik. A réz(II)-oxid könnyen reagál ásványi savakkal, melegítésre réz(II)-sókat képez; könnyen redukálható hidrogénáramban rézzé. A réz(II)-oxid híg savakban kék rézsó oldatokat képezve oldódik.

réz(II)-szulfát

Kék, kristályos, szilárd anyag CuSO4.5H2O; triklin; relatív sűrűsége 2,284. Az 5 molekula vizet tartalmazó 100 oC-on elveszít 4 molekula vizet, az ötödiket 150 oC-on, ilyenkor a vízmentes forma keletkezik (rombos, relatív sűrűsége 3,6; 200 oC felett bomlik). Az öt molekula kristályvizet tartalmazó forma előállításakor réz(II)-oxidot, vagy réz(II)-karbonátot híg kénsavval reagáltatnak, majd melegítik oldatot, hogy telítsék, ezután hűtésre kikristályosodik a kék, öt molekula vizet tartalmazó forma (egy néhány csepp koncentrált kénsavat adnak rendszerint hozzá, a hidrolízis megakadályozására). Az iparban levegőt fuvatnak át réz és híg kénsav forró keverékén. Az öt molekula vizet tartalmazó formában minden egyes réz négy molekula vízzel van körülvéve egy négyzet csúcsain, az ötödik és hatodik oktaéderes helyen a szulfátból származó oxigének foglalnak helyet, az ötödik vízmolekula hidrogénkötéssel kapcsolódik. A réz(II)-szulfátnak sok ipari alkalmazása van, így a Bordói-lé készítés és más rézvegyületek előállítása. Használják galvanizálásnál, textilfestésnél és farothadást-gátló szerként. A vízmentes formát nedvesség nyomok kimutatására használják.

A réz(II)-szulfát- pentahidrát kék vitriol néven is ismert.

réz(II)vegyületek

Vegyületek, amelyek a rezet a magasabb (+2) oxidációs állapotában tartalmazzák, pl. réz(II)-klorid (CuCl2) .

réz(patina)

A réz felszínén, bázisos rézsókból kialakult, zöld patina. Összetétele változik a légköri feltételekkel; bázisos karbonát: CuCO3∙Cu(OH)2, bázisos szulfát: CuSO4∙Cu(OH)2∙H2O és néha bázisos klorid: CuCl2∙Cu(OH)2 alkotja.

rézammónium ion

A tetraammin-réz(II)-ion [Cu(NH3)4]2+. Lásd ammin.

rezonancia-hatás

Lásd: elektronhatások.

rézpirit

Lásd kalkopirit.

RF-érték

Egy adott komponens által megtett távolság osztva az oldószerfront által megtett távolsággal. Egy adott rendszerben, ismert hőmérsékleten ez jellemző a komponensre, és annak azonosítására használható.

rhe

A fluiditás egysége, egyenlő a poise reciprokával.

riboflavin

Lásd: B-vitamin komplex.

ribonukleinsav

Lásd: RNS.

ribóz

Monoszacharid: C5H10O5, szabadon ritkán fordul elő a természetben, de fontos a RNS (ribonukleinsav) alkotójaként. Származéka a dezoxiribóz: C5H10O4 ugyanannyira fontos, mivel a DNS (dezoxiribonukleinsav) alkotója, amely a kromoszómákban a genetikai kód hordozója.

ribulóz

Ketopentóz cukor (lásd monoszacharid): C5H11O5, a fotoszintézisnél a szén-dioxid megkötésében vesz részt ribulóz-1,5-biszfoszfát formában.

ribulóz-biszfoszfát (RuBP)

Öt szénatomos cukor, amely kapcsolódik a szén-dioxiddal és két, három szénatomos köztes terméket hoz létre a fotoszintézis fénytől nem függő folyamatának első lépésében (lásd Calvin-ciklus). A ribulóz-biszfoszfát karboxilezésében a közvetítő enzim a ribulóz-biszfoszfát-karboxiláz.

Rice-Herzfeld-mechanizmus

Olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy bonyolult láncreakciók egyszerű sebességtörvényeket adjanak a kémiai kinetikában. Egy példa a Rice–Herzfeld–mechanizmusra: az acetaldehid pirolízise. A mechanizmus egy kezdőlépésből, a lánclépésekből (kettő) és a lánczáró reakcióból áll. Ez ahhoz a kísérleti eredményhez vezet, hogy az összesített reakció három ketted rendű a CH3CHO-ra. Annak megállapítására, hogy az ilyen mechanizmus helyes-e, az állandósult állapotközelítést alkalmazzák, vagy megoldják a reakciósebesség differenciál egyenleteit numerikusan. Lehetséges, hogy, mint ezen a példán is, a Rice−Herzfel-mechanizmus helyes értéket ad a reakció fő részére, de nem veszi figyelembe a melléktermékhez vezető reakciókat. A Rice–Herzfeld-mechanizmust F.O. Rice és K.F. Herzfeldről nevezték el, ők közölték 1934-ben.

Rice-Ramsperger-Kassel-elmélet (RRK-elmélet)

Egymolekulás reakciók leírására használt statisztikai elmélet. Az RRK elmélet, melyet O.K. Rice és H.C. Ramsperger - és tőlük függetlenül L. S. Kassel - terjesztett elő az 1920-as években, azt feltételezi, hogy a molekula lazán kapcsolt oszcillátorok rendszere. Mivel az oszcillátor kapcsolást lazának tekintik, számításokat lehet végezni a vibrációs módok között szabadon áramló energia statisztikus eloszlására. Az RRK elméletben egy molekula bomlásának sebességi állandója nő a molekula energiájával. Az RRK elméletet sikerrel alkalmazták bizonyos kémiai reakciókra, de előrejelző képessége korlátozott. A RRK elmélet nem kielégítő jellemzőit a rendszer egyes vibrációs állapotainak figyelembevételével az RRKM (Rice–Ramsperger–Kassel–Marcus) elmélet javítja.

ricinusolaj

Halvány színű olaj, amelyet ricinusbokorból vonnak ki. Zsírsavak gliceridjének keverékéből áll, a domináló sav a ricinolsav (ricinusolajsav), C17H32(OH)COOH. Használják kenceként festékekben és lakkokban, továbbá a gyógyászatban hashajtóként.

RIS

Lásd: resonance ionization spectroscopy.

ritka spin species

Atommag, amely esetében statisztikailag valószínűtlen, hogy egy molekulában egynél több előforduljon (hacsak az anyagot mesterségesen nem dúsítják az atommagot tartalmazó izotóppal). Például a 13C, mivel ennek a természetes gyakorisága 1.1 %. Egy ritka spin rendszerben rendszerint nem szükséges a ritka species két magja közötti spin-spin kölcsönhatást figyelembe venni, azaz 13C-13C-t ugyanabban a molekulában. A ritka spin species ellentéte a gyakori spin species, amire a példa a proton.

ritkaföldfémek

Lásd: lantanoidák.

ritkítás

Egy folyadék nyomásának, és így sűrűségének csökkentése.

R-izomer

Lásd: abszolút konfiguráció.

RNS (ribonukleinsav)

Élő sejtek összetett szerves vegyülete (nukleinsav), a fehérjeszintézisben játszik szerepet. Bizonyos vírusokban az RNS örökletes anyag is. A legtöbb RNS a magban szintetizálódik, majd a citoplazma különböző részeiben oszlik el. Az RNS molekula nulkeotidok hosszú láncából áll, amelyekben a cukor a ribóz és a bázisok: adenin, citozin, guanin és uracil (lásd: ábra). Hasonlíts össze a DNS-sel!

robbanóanyag

Vegyület, vagy keverék, amelyet meggyújtva vagy felrobbantva egy rendkívül gyors, heves kémiai reakció játszódik le, nagy mennyiségű gáz és hő képződésével, amelyet fény, hang és nagy nyomású lökéshullám kísér. A lassú hatású robbanóanyagok (low explosives) viszonylag lassan égnek begyújtáskor; használják fegyverek, lőfegyverek hajtóanyagaként; alkalmazzák robbantásoknál is. Példák erre a puskapor, és különböző füstnélküli lőporok, mint a kordit. A nagyerejű robbantóanyagok (high explosives) nagyon gyorsan bomlanak, és fékezhetetlen robbanást hoznak létre. Például a dinamit, nitroglicerin és a trinitro-toluol (TNT); ezeket detonátorral robbantják. Más nagyerejű robbanószerek például a pentaeritrol-tetranitrát (PENT) és az ammónium- nitrid/tüzelőolaj keverék (ANFO). A ’Cyclonite’ (RDX) nagyerejű katonai robbanószer; olajjal, viasszal keverve képlékeny robbanóanyagot ad (mint ’Semtex’). Lásd a kronológiát is.

1.3. táblázat - ROBBANÓANYAGOK

900-1000: A puskapor felfedezése Kínában.
1242: Egy angol szerzetes, Roger Bacon (1220-92) leírja a puskapor készítését (anagrammát használva).
c.1250: Berthold Schwartz, német alkimista bejelenti a puskapor újrafelfedezését.
1771: Pierre Woulfe, francia kémikus felfedezi a pikrinsavat (amelyet eredetileg sárga festékként használtak).
1807: Alexander Forsyth (1767-1843), skót lelkész felfedezi a higany-fulminátot.
1833: Henri Braconnot (1781-1855), francia kémikus nitrálja a keményítőt, egy rendkívül gyúlékony vegyületet állítva ezzel elő (a nyers nitrocellulózt).
1838: Theophile Pelouze (1807-67), francia kémikus nitrálja a papírt, nyers nitrocellulózt állít elő.
1845: Christian Schönbein (1799-1969), német vegyész nitrálja a gyapotot, előállítva a nitrocellulózt.
1846: Ascania Sobrero (1812-1888), olasz kémikus felfedezi a nitroglicerint.
1863: J. Wilbrand, svéd kémikus felfedezi a trinitrotoluoult (TNT).
1863: Alfred Nobel (1833-1896), svéd kémikus feltalálja a higany-fulmináton alapuló robbanógyutacsot.
1867: Alfred Nobel felfedezi a dinamitot, összekeverve nitroglicerint kovafölddel.
1871: Hermann Sprengel, német kémikus kimutatja hogy a pikrinsav robbanószerként használható.
1875: Alfred Nobel felfedezi a robbanózselatint (nitroglicerin keverve nitrocellulózzal).
1885: Eugene Turpin, francia kémikus felfedezi az ammónium-pikrátot (melinit).
1888: Alfred Nobel újítása egy hajtóanyag, a nitroglicerinből és nitrocellulózból (ballisztit).
1889: Brit tudósok, Frederick Abel (1826-1902), és James Dewar felfedeznek a ballisztithez hasonló hajtóanyagot, a kroditot.
1891: Bernhard Tollens (1841-1918), német kémikus felfedezi a pentaeritrol-tetranitrátot (PETN).
1899: Henning felfedezi a ciklometilén-trinitramidot (RDX vagy ’cyclonite’).
1905: B. W. Dunn (1860-1936), amerikai katonatiszt bevezeti az ammónium-pikrátot, mint robbanószert (dunnit).
1915: Brit tudósok bevezetik az ’amatolt ’(TNT+ammónium nitrát).
1955: Amerikai tudósok kidolgozzák az ammónium-nitrát-tüzelőolaj keveréket (ANFO) ipari robbanószerként.


robbanózselatin

Nitroglicerinből és lőgyapotból (cellulóz nitrát) álló robbanóanyag.

Rochelle-só

Kálium-nátrium-tartarát-tetrahidrát: KNaC4H4O6.4H2O. Színtelen, kristályos só, amelyet piezoelektromos tulajdonsága miatt használnak.

Rochon-prizma

Optikai eszköz, amely két kvarc prizmából áll. Az első az optikai tengellyel párhuzamosan van vágva, ott lép be a fény, a második, erre merőleges optikai tengelyű. Az ordinális sugarat elhajlás nélkül átengedi, de az extraordinális sugarat elhajlítja, amit egy ernyő abszorbeálhat. Az eszköz síkban polarizált fény előállítására alkalmas, használható ultraibolya sugarak esetén is.

ródium

Jele: Rh. Ezüstfehér, fémes, átmeneti elem; rendszáma: 45; relatív atomtömege: 102,9; relatív sűrűsége: 12,4; op.: 1966 oC; fp.: 3727 oC. A platinával együtt fordul elő; felhasználják bizonyos platina ötvözetekben (pl.: hőelemekhez), valamint ékszerek, és optikai eszközök bevonására. Kémiai tulajdonságai: savak nem támadják meg, csak királyvízben oldódik, vörösizzáson reagál a nemfémekkel (pl.: oxigénnel és klórral). A fő oxidációs állapota +3, de +4-es oxidációs állapotban is képez komplexet. Az elemet William Wollaston (1766-1828) fedezte fel, 1803-ban.

rokon elemek

A periódusos rendszer azonos csoportjába tartozó elemek.

Rose's metal

Alacsony olvadáspontú (kb. 100 oC alatti), 50 % bizmutból, 25-28 % ólomból és 22-25 % ónból álló ötvözet.

rotációs csoport

Egy pont körüli összes rotáció halmaza által képzett csoport. A rotációs csoport a rendszer impulzusnyomatékával kapcsolatos és fontos a molekulák rotációs mozgásának elméletében. A rotációs csoport csoportreprezentációja szoros kapcsolatban van az impulzusmomentum kvantumelméletével.

rotációs spektroszkópia

Molekulák rotációs mozgásának spektroszkópiás tanulmányozása. A rotációs spektroszkópia információt ad az atomok közötti távolságokról. A molekulák különböző rotációs energiaszintjei közötti átmenet az elektromágneses spektrum mikrohullámú és távoli infravörös tartományának felel meg. Csak akkor lehetnek rotációs energiaszintek közti átmenetek egy tiszta rotációs spektrumban, ha a molekula állandó dipólus momentummal rendelkezik. A közeli infravörös tartományban a rotációs átmenetek a vibrációs átmenetekre szuperponálódnak, így vibrációs-rotációs spektrumot adnak. Az ilyen típusú spektrum sokkal bonyolultabb, mint a tisztán rotációs spektrum. Lásd: vibrációs spektroszkópia.

rotamer

A koformációs izomerek egy olyan csoportja, amelyek egy vagy több egyszeres kötés körüli korlátozott rotáció miatt különböznek egymástól.

rozsdamentes acél

Az acél egy formája, amely minimum 11-12% krómot, kis százalékban szenet és gyakran más elemeket, nevezetesen nikkelt és molibdént is tartalmaz. Nem rozsdásodik, így széles körben alkalmazzák az iparban, a kémiai területeken, a háztartásokban. Különösen sikeres a 18-8-ként ismert ötvözet, amely 18% Cr-t, 8% Ni-t és 0,08% C-t tartalmaz.

rozsdásodás

Vas (vagy acél) korróziója, amely során hidratált vas(III)-oxid, Fe2O3xH2O képződik. A rozsdásodás csak víz és oxigén együttes jelenlétében történik. Elektrokémiai folyamat, amelyben a vas felület különböző részei a cella elektródjaiként szerepelnek. Az anódnál a vas atomok Fe2+-ionként oldódnak:

Fe(s)→Fe2+(aq)+2e

a katódon hidroxid ionok keletkeznek:

O2(aq)+2H2O(l)+4e→4OH-(aq)

A Fe(OH)2 oldatban oxidálódik Fe2O3-má. A rozsdásodást a vasban lévő szennyezések és a vízben jelenlévő savak vagy elektrolitok elősegítik.

röntgen

A dózis ekvivales korábbi egysége (lásd: sugárzás egységei). A röntgensugarak felfedezője, W.K. Röntgen (1845-1923) után nevezték el.

röntgendiffrakció

A röntgensugarak diffrakciója egy kristályon. A legtöbb kristályban a röntgensugarak hullámhossza összemérhető az atomok közötti távolsággal és a kristályrács ismétlődő szerkezete egy rácsként viselkedik a röntgensugarak számára. Így egy alkalmas kristály használható a spektrométerben a röntgensugarak szórására. A röntgendiffrakció az alapja a röntgenkrisztallográfiának is.

röntgenfluoreszcencia

Nagyenergiájú elektronokkal, más részecskékkel való ütközés vagy más, primer röntgensugárzás által létrejött gerjesztett atomok röntgensugárzás emissziója. A fluoreszcens röntgensugarak hullámhossza egy röntgen spektrométerrel mérhető. A röntgenfluoreszcenciát alkalmazzák olyan technikákban, mint például az elektronikus mikroanalizátor.

röntgenium

Jele: Rg. Radioaktív transzaktinida; rendszáma: 111. A 209Bi és 64Ni fúziójával állították elő. Mindössze néhány atomot mutattak ki.

röntgenkrisztallográfia

A röntgen-sugár diffrakció alkalmazása kristályok vagy molekulák szerkezetének meghatározására. A technika röntgensugarakat irányít egy kristályos mintára, és az elhajlást szenvedett sugarakat egy fotolemezen rögzíti. A diffrakciós kép a lemezen foltok mintázatából áll, a kristályszerkezet megállapítható a foltok helyzetéből és intenzitásából. A röntgensugárzás elhajlását a molekulákban lévő elektronok okozzák, ha a vegyület molekuláris kristályát használják, meghatározható a molekulában az elektronsűrűség-eloszlás.

röntgenspektrum

Lásd röntgensugarak

röntgensugarak

Az ultraibolya sugárzásnál rövidebb hullámhosszú elektromágneses sugárzás, amelyet úgy hoznak létre, hogy atomokat nagy kvantumenergiájú részecskékkel bombáznak. A hullámhossz tartománya 10-11 és 10-9 m közötti. Ha elektronnal bombázzák, minden elem atomja jellemző röntgen spektrumot bocsát ki. A röntgen fotonok akkor emittálódnak, amikor a beeső elektronok az atom belső héjáról löknek ki elektront. Amikor ez megtörténik, egy külső elektron esik be a belső héjra, miközben veszít a potenciális energiájából (ΔE). Az emittált foton hullámhossza: λ=ch/ΔE, ahol c a fény sebessége, h a Planck-állandó.

A röntgen-sugárzás képes keresztül hatolni az anyag számos formáján, ezért használják az orvosi gyakorlatban és az iparban belső szerkezetek vizsgálatára. Erre a célra a röntgen-sugarakat röntgen csővel állítják elő.

rövid periódus

Lásd: periódusos rendszer.

RRK-elmélet

Lásd: Rice-Ramsperger-Kassel-elmélet.

RRKM-elmélet(Rice-Ramspenger-Kassel-Marcus elmélet

Elmélet az egymolekulás kémiai reakciókra. A Rice-Ramsperger-Kassel-elméletet O.K. Rice és R. A. Marcus amerikai kémikusok 1950-ben továbbfejlesztették, majd Marcus és munkatársai az ezt követő cikkeikben még javították, figyelembe véve a résztvevő aktivált speciesek és aktivált komplexek egyes vibrációs frekvenciáit, rotációit és zéró-pont energiáit. Az RRKM-elmélet sikeresen alkalmazható a különböző egymolekulás reakciók kísérleti eredményeinek magyarázatára.

R-S konvenció

Lásd: abszolút konfiguráció.

rubídium

Jele: Rb. Lágy, ezüstfehér, fémes elem, amely a periódusos rendszer 1. csoportjához (korábban IA) tartozik; rendszáma: 37; relatív atomtömege: 85,47; relatív sűrűsége: 1,53; op.: 38,89 oC; fp.: 688 oC. Előfordul ásványban, pl.: a lepidolitban. A fémet rubídium-klorid olvadékának elektrolízisével állítják elő. A természetben előforduló izotópja a rubidium-87 radioaktív (lásd: rubídium-stroncium kormeghatározás). A fém rendkívül reakcióképes, az első csoport elemeihez hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, levegőn spontán meggyullad. Spektroszkópiásan fedezte fel Robert Bunsen és Gustav Kirchhoff, 1861-ben.

rubidium-stroncium kormeghatározás

Geológiai minták kormeghatározási módszere, amelynek alapja a rubídium-87 radioizotóp stroncium-87 stabil izotóppá történő átalakulása. A természetes rubídium 27,85 % rubídium-87-et tartalmaz, melynek a felezési ideje 4,7x1010 év. A minta 87Rb/87Sr arányával becsülik meg a kort (néhány ezermillió évig).

rubin

A korund átlátszó vörös változata, amelynek színét a nyomokban jelenlévő króm adja. Értékes drágakő, értékesebb, mint a gyémánt. A legfinomabb rubint Burmából, Mogokból nyerik, ahol metamorf mészkőben fordul elő; ezen kívül csak Sri Lanka és Thaiföld még a fontos lelőhelyek. A rubin előállítható szintetikusan a Verneuil láng-fúziós eljárással. Az ipari rubint lézerekben, órákban és más precíziós műszerekben használják.

rugalmas ütközés

Olyan ütközés, amely során az ütköző testek összes kinetikus energiája az ütközés után megegyezik az ütközés előtti összes kinetikus energiájukkal. Rugalmas ütközés csak akkor történik, ha a kinetikus energia nem alakul át más energiaformává, mint az atomok ütközésekor. Makroszkopikus testek esetében azonban nem ez helyzet, mivel az energia egy része hővé alakul. Többatomos rendszerek ütközésekor bizonyos kinetikus energia átalakulhat a molekulák vibrációs vagy rotációs energiájává.

rugalmatlan neutronszórás

Egy technika molekulák mozgásának vizsgálatára neutronszórással. A neutronok egy folyadékmintán keresztülhaladva energiát vesznek fel, vagy adnak le. A neutronszórás kísérletek elemzésével információt lehet nyerni a folyadékról.

Russel-Saunders csatolás (L-S csatolás)

Egy kapcsolási típus a sok fermiumot tartalmazó rendszerekben. Pl.: az atomok elektronja és a magok nukleonjai, amelyekben az elektrosztatikus taszítás energiái sokkal nagyobbak, mint a spin-pálya kapcsolás energiái. Az alacsony rendszámú, több elektromos atom multiplettjeit a Russel–Saunders kapcsolás jellemzi. Az amerikai Henry Norris Russelről (1877-1957) és Federic Saundersről (1875-1963) nevezték el, akik 1925-ben posztulálták ennek a típusú kapcsolásnak a jelenlétét az alacsony rendszámú, sok-elektronos atomok spektrumainak magyarázatára. A nehéz atomok és magok multiplettjeit jobban leírja a j-j csatolás, vagy közbenső csatolás, azaz olyan csatolás melyben az elektrosztatikus taszítás energiái és a spin-pályacsatolás hasonló nagyságúak.

ruténium

Jele: Ru. Kemény, fehér fémes átmeneti elem; rendszáma: 44; relatív atomtömege: 101,07; relatív sűrűsége: 12,3; op.: 2310 oC; fp.: 3900 oC. A platinával együtt fordul elő; katalizátorként használják bizonyos platina-ötvözetekben. Kémiai tulajdonságai: oldódik olvasztott lúgokban, de a savak nem támadják meg. Magas hőmérsékleten reagál oxigénnel és halogénekkel. Különböző oxidációs állapotú komplexet képez. Elsőként K. K. Klaus izolálta, 1844-ben.

Rutherford, Ernest Lord

(1871-1937) Új-zélandi születésű brit fizikus, 1895-1898 között Sir J. J. Thomson alatt dolgozott a Cambridge University-n. Ezután Kanadában, a McGill Egyetemen lett professzor, ahol együtt dolgozott Frederick Soddyval a radioaktivitáson. 1899-ben felfedezte az alfa és abéta részecskéket, ezt követte a következő évben a gamma sugárzás felfedezése. 1905-ben Soddyval bejelentették, hogy a radioaktív bomlás sorozatos átalakulásokból áll. 1907-ben Manchesterbe költözött, ahol az egyetemen Hans Geigerrel és E. Marsdennel megtervezték azt az alfa részecske-szórás kísérletet, amely 1911-ben az atommag felfedezéséhez vezetett. Miután 1919-ben Cambridge-be költözött, megvalósította az atom mesterséges hasítását. 1908-ban kitüntették a kémiai Nobel-díjjal.

Rutherford-féle visszaszórási spektrometria

Technika egy anyag mintáinak elemzésére, alfa-sugárzással besugározva és mérve a mintán szóródott alfa részecskék energiáit. Lehetővé teszi a jelenlevő elemek, és mennyiségeik meghatározását, mivel a szóródott alfa részecske energiája függ annak a magnak a tömegétől, amellyel ütközik.

rutherfordium

Jele: Rf. Rádioaktív transzaktinida elem; rendszáma: 104. Először Dubnából, Moszkva mellől jelentették 1964-ben; 1969-ben A. Ghiorso és csoportja mutatta ki Berkley-ben, Kaliforniában. Előállítható: kalifornium-129-et szén-12 maggal bombázva.

Rutherford-modell

Az alfa részecskék szórásának kísérletei alapján Ernest Rutherford által 1911-ben előterjesztett atommodell. A modell egy nagyon sűrű, pozitív töltésű magból és a körülötte pályán keringő elektronokból állt. A modell komoly problémát jelentett, mivel a klasszikus elektromosság és mágnesesség törvényei alapján az elektronnak a másodperc tört része alatt spirális mozgással a magba kellene zuhannia, miközben elektromágneses energiát sugároz. Ez a probléma vezetett a Bohr-elmélet kifejlesztéséhez 1913-ban; a megoldást a kvantummechanika és annak az atomszerkezetre történő alkalmazása hozta az 1920-as évek közepén.

rutil

A titán(IV)-oxid (TiO2) ásványi formája.

Rydberg-állandó

Jele: R. Konstans, amely az atomspektrum képletében jelenik meg: egy elektron és egy nukleon közötti kötési energiára vonatkozik. Más konstansokkal a kapcsolata a következő: R=μ02me4c3/8h3, ahol μ0 a mágneses állandó, m és e az elektron tömege és töltése, c a fény sebessége, h a Planck-állandó. Értéke: 1,097x107 m-1. A svéd Johannes Robert Rydberg (1854-1919) után nevezték el, ő dolgozta ki a képletet a hidrogén spektrumára.

Rydberg-spektrum

Egy gáz abszorpciós spektruma az ultraibolya tartományban, amelynek vonalai a rövidebb hullámhosszak felé haladva egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg bele nem olvadnak a folyamatos abszorpciós tartományba. Az abszorpciós vonalak az egyre