Kémiai kislexikon
(2007)
Typotex Elektronikus Kiadó Kft.
Standard hőmérséklet és nyomás, régebben N.T.P (normál temperature and pressure). A standard feltételeket használják alapként olyan számításoknál, ahol a mennyiségek változnak a hőmérséklettel és nyomással. Ezeket a feltételeket használják gázok tulajdonságainak összehasonlításakor, értékük: 273,15 K (vagy 0 oC és 101 325 Pa (760,0 mmHg).
Szerves szintézis, hidrogénezéssel, hevített nikkel katalizátor alkalmazásával. Az iparban a telítetlen növényi olajok hidrogénezésére, margarin előállítására használják. Paul Sabatier (1854-1941) és Jean-Baptiste Senderens (1856-1937) után nevezték el.
Metán reakciója, amelyben magas hőmérsékleten etin keletkezik:
2CH4→C2H2+3H2
A reakció körülbelül 1500 oC-on játszódik le, a magas hőmérsékletet részben a metánnak a levegőben történő elégetéséből nyerik.
Egy ideális, egyatomos gáz entrópiájának egyenlete. Az entrópiát (S) a következő egyenlet adja:
S=nRTln(e5/2V/nNAΛ3),
ahol Λ=h/2πmkT)1/2, amelyben n a gáz mennyisége, R a gázállandó, e a természetes logaritmus alapja, h a Planck-állandó, m az egyes atomok tömege k a Boltzmann-állandó, T a termodinamikai hőmérséklet. A gáz moláris entrópiájának kiszámításához mind a két oldalt el kell osztani n-nel. A Sackur–Tetrode-egyenlet felhasználható az entrópia-változásnak (ΔS) leírására egy ideális gáz izoterm kiterjedésekor Vi-ről Vf-re:
ΔS=nRln(aVf)-nRln(aVi)=nRln(Vf/Vi),
ahol aV a Sackur–Tetrode-egyenlet logaritmusos zárójeles mennyisége.
Egy sajátérték-egyenletben a konstansok megengedett értékeinek halmaza. Egy sajátérték-egyenletben a baloldal egy operátorból és egy sajátfüggvényből áll, amelyre az operátor hat; az egyenlet jobboldala ugyanannak a sajátfüggvénynek és egy konstansnak a szorzata. A sajátérték-egyenletek a kvantummechanikában fordulnak elő, ahol a sajátértékek kvantált mennyiségek. A Schrödinger-egyenlet egy sajátérték-egyenlet, melynek a sajátértékei a megengedett kvantált energiaszintek.
Általában a sajátérték-egyenlet megoldása. A kvantummechanikában sajátfüggvények a rendszer megengedett hullámfüggvényeiként fordulnak elő és így kielégítik a Schrödinger-egyenletet.
Fémek olvasztása, vagy finomítása során a salakképző anyag és a szennyezések közti reakcióval keletkező anyag (pl. kalcium-szilikát, amely kalcium-oxid salakképző anyag és szilícium-dioxid szennyezés reakciójakor keletkezik). A folyékony salak elválasztható a folyékony fémtől, mivel a felszínen úszik. Lásd: bázisos salaknál is.
SALC (symmetry-adaped linear combinations)
Az atompályák egy lineáris kombinációja, (linear combination of atomic orbitals, LCAO), amely az ’építő egysége’ a molekulapályákat felépítő LCAO pályáknak. A SALC-t, a molekula szimmetria-csoportjára alkalmas csoport-elmélettel szerkesztik. A SALC-t molekulapályák szerkesztésére alkalmazzák.
Kereskedelmi kálium-nitrát; a nevet régebben a bizonyos arid területeken természetesen előforduló kéregszerű sókivirágzásra alkalmazták.
Gyenge sav: HNO2, csak oldatban és gázfázisban ismert. Nitritekből állítják elő savval, lehetőleg olyan kombinációt alkalmazva mikor a só oldhatatlan csapadékként kivonható (pl.: Ba(NO2)2 és H2SO4). Az oldatok nem stabilak, melegítéskor salétromsavra és nitrogén monoxidra bomlanak. A salétromossav lehet oxidálószer (NO-t képez) I-dal és Fe2+-val, és redukálószer (NO3-t képez) pl.: Cu2+-val, az utóbbi az általánosabb. Széles körben alkalmazzák (in situ előállítva) diazóniumvegyületek előállítására a szerves kémiában. Teljes (szisztematikus) neve: dioxo-nitrogén(III)sav.
Színtelen, korrózív, mérgező folyadék: HNO3; relatív sűrűsége: 1,50; op.: −42 oC; fp.: 83 oC. A salétromsav laboratóriumi előállítása: egy alkáli-fémnitrát és koncentrált kénsav elegy desztillációjával. Ipari gyártásakor először az ammóniát oxidálják nitrogén-monoxiddá, majd ezt nitrogén-dioxiddá. A nitrogén-dioxidot ezután vízzel reagáltatják, ami salétromsavat és nitrogén-monoxidot eredményez (a nitrogén-monoxidot újrahasznosítják). Az első reakcióhoz (NH3-ból NO) finom dróthálót (platina vagy platina/ródium) katalizátort alkalmaznak. A NO oxidációja, és a NO2 abszorpciója a termék kialakítására nem katalizált reakciók, nagy kitermeléssel játszódnak le, de mindkét reakció másodrendű és lassú. A nyomás növelése csökkenti a reakció szelektivitását, így viszonylag nagy gázabszorpciós tartályokra van szükség. A gyakorlatban az elnyelő savat kb. 2 oC-ra hűtve ipari, ’koncentrált’ salétromsavat készítenek belőle, amely körülbelül 67 %-os.
A salétromsav egy erős sav (vizes oldatban nagymértékben disszociál) és híg oldatban ásványi savként viselkedik. A koncentrált salétromsav erős oxidálószer. A legtöbb fémet oldja nitrátot képezve, nitrogén-oxidok fejlődése közben. A koncentrált salétromsav néhány nemfémmel is reagál oxosav, vagy oxid keletkezésével. Általában sötétbarna üvegben tárolják, mert fotolitikusan bomlik, dinitrogén-tetroxidra. Lásd: a nitrálásnál is.
Diazónium-sók reakciója, amelyet klór- és bróm-szubsztituált aromás vegyületek előállítására használtak. A módszer során, alacsony hőmérsékleten egy aromás amidot diazotálnak, majd ehhez halogénsav és réz(I)-haloid ekvimoláris oldatát adagolják. A diazónium-só a réz-haliddal komplexet alkot, amely a hőmérséklet emelés hatására bomlik. A réz-halid katalizátorként hat, a savból származó halid ionok reakciójában például:
C6H5N2+(aq)+Cl-(aq)+CuCl(aq)→C6H5N2Cl(l)+N2(g)+CuCl(aq)
A reakciót 1884-ben fedezte fel Traugott Sandmeyer (1854-1922) német kémikus.
2,4-dinitrofluór-benzol: C6H3F(NO2)2, a fehérjelánc végén lévő aminósav azonosítására használják. Nevét Frederick Sanger (1918-) után kapta.
Rezet és cinket tartalmazó ötvözetcsoport. A tipikus sárgaréz kb. 67 % rezet és 33 % cinket tartalmazhat.
Spektroszkópiás módszer, amely lézert használ az abszorpciós maximum helyének pontos meghatározására. Az alkalmazott lézersugár felhasad egy intenzív telítő sugárra és egy kisebb intenzitású sugárra, amely szinte az ellenkező irányban halad keresztül a mintát tartalmazó üregen. A telítő sugár gerjeszti a molekulákat, amelyek Doppler–hatással eltolódnak a telítő sugár frekvenciájára. A másik sugár jele megváltozik a detektoron, ha kölcsönhatásba kerül ugyanezekkel a Doppler-eltolódott molekulákkal. Ezek a molekulák nem mozognak párhuzamosan a sugarakkal és rendkívül kis Doppler-hatást mutatnak, így rendkívül nagy feloldóképességet eredményeznek. Lásd: a Lamb-horpadás spektroszkópiánál is.
1. Olyan vegyületek, amelyek hidrogént tartalmaznak és vízben disszociálva pozitív hidrogénionokat adnak. Általánosan egy HX savra a reakció a következőképpen írható le:
HX↔H++X-
Valójában a hidrogénion (a proton) szolvatálva van, és a teljes reakció:
HX+H2O↔H3O++X-
A H3O+-ion az oxóniumion (hidroxónium vagy hidrónium). Ennek a savdefiníciónak az alapja az Arrhenius−elmélet. Az ilyen savak általában korróziót okoznak, ízük csípős, savanyú, a lakmusz indikátort pirossá változtatják, és színváltozást hoznak létre más indikátoroknál is. Protonos savaknak nevezik őket, és csoportosíthatók erős savakra, amelyek szinte teljesen disszociálnak vízben, (pl. a kénsav, sósav) és gyenge savakra, amelyek csak részlegesen disszociálnak (pl. etánsav, és a hidrogén-szulfid). A savak erőssége a disszociáció mértékétől függ, amelyet a disszociáció állandó fejez ki. Lásd a bázisnál is.
2. Lowry-Brønsted sav-bázis elmélete (1923) a definíciót kiterjesztette. Eszerint a sav egy proton donor (egy Brønsted sav), a bázis pedig egy proton akceptor (Brønsted bázis). Például a következő reakció esetében:
HCN+H2O↔H3O++CN-
a HCN a sav, mert az adja a protont a H2O-nak, a H2O pedig bázisként szerepel, mert protont vesz fel. Hasonlóan az ellentétes irányú reakcióban, a H3O+ egy sav és a CN- a bázis. A reakciókban a protont leadó vagy felvevő két speciest konjugáltnak nevezik. Így a fenti reakcióban a HCN a CN- bázis konjugált sava, és a CN- a HCN sav konjugált bázisa. Hasonlóan a H3O+ a H2O bázis konjugált sava. Az egyensúly, mint a fenti esetben is, a protonért való versengésben, a sav és a konjugált bázisa között alakul ki. Erős savnak gyenge a konjugált bázisa és viszont. E szerint a definíció szerint, a víz viselkedhet savként és bázisként is. Így a
NH3+H2O↔NH4++OH-
esetben a H2O a OH- konjugált sava. A definíció kiterjeszti a sav-bázis reakciókat a vízen kívül más oldószerekre is. Tekintve az egyensúlyt a
NH3+Na+Cl-↔Na+NH2-+HCl
esetében, a NH3 és HCl savak, míg az NH2- és Cl- azok konjugált bázisai.
3. A Lewis-féle elmélet (G. N. Lewis 1923), a savak, és bázisok elméletének egy további kiterjesztését jelentette. Eszerint Lewis-sav az a vegyület vagy atom, amely elektronpár felvételére képes, és a Lewis-bázis az, amely az elektronpárt adja. Ez a definíció magába foglalja a ’hagyományos’ sav-bázis reakciókat.
A HCl+NaOH→NaCl+H2O
reakció lényegében
H++:OH-→H:OH
Azaz az OH- egy elektronpárt ad. Érvényes ez olyan reakciók esetében is, ahol nincsenek ionok, pl.
H3N:+BCl3→H3NBCl3
amelyben az NH3 a bázis (a donor) és a BCl3 a sav (az akceptor). A Lewis- elmélet kapcsolatot teremt a sav-bázis reakciók és az oxidációs-redukciós reakciók között.
Lásd vizes sav; oxosav címszónál is.
Olyan vegyületek, amelyek vízzel reagálva savat adnak. Például a szén-dioxid vízzel reagálva szénsavat ad:
CO2(g)+H2O(aq)↔H2CO3(aq)
A savanhidridek egy különleges csoportját képezik a karbonsavak anhidridjei. Általános képletük a R.CO.O.CO.R’, ahol R és R’ alkil- vagy arilcsoportok. Például az etánsav-anhidrid (CH3CO.O.CO.CH3) az etánsavnak (ecetsavnak) a savanhidridje. A szerves savanhidridek előállíthatók savakból (vagy savkeverékekből) vízelvonással. Rendszerint acilhalogenidet reagáltatnak a sav nátriumsójával. A savanhidridek könnyen reagálnak vízzel, alkoholokkal, fenolokkal és aminokkal, és az acilezési reakciókban használják őket.
Egy több-bázisú sav (sav, amely kettő, vagy több savas hidrogént tartalmaz) olyan sója, amelyben nem minden hidrogént helyettesít pozitív ion. Például a kétbázisú szénsav (H2CO3), HCO3- iont (hidrogén-karbonát) tartalmazó savanyú sókat képez. Néhány egybázisú sav sóját is savanyú sónak nevezik. Például a kálium-hidrogén-fluorid KHF2, ami [F...H-F]- iont tartalmaz, amelyben hidrogénkötés van a fluoridion F- és a hidrogén-fluorid molekula között.
1. Sav vegyület leírása.
2. Egy olyan oldat, amely feleslegben tartalmaz hidrogén iont.
3. Egy olyan vegyület, amely vízben oldódva savat képez. Például a szén-dioxid egy savas oxid.
Olyan csapadék, amelynek pH-ja 5,0-nél alacsonyabb, és a növényekre vagy állatokra hullva károsítja azokat. Az esővíz pH-ja az oldott szén-dioxid miatt (amely szénsavat képez) jellemzően 5,6. A savas esőt a légkörbe kerülő különböző szennyező gázok okozzák, különösen a főként fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó kén-dioxid, és az autók kipufogógázaiból származó nitrogén-oxidok. Ezek a gázok oldódva a légkör víztartalmában, kénsavat és salétromsavat képeznek az esőben, hóban vagy jégben, ez okozza a nedves leülepedést. A szennyezők gázként, vagy apró részecskeként is leülepedhetnek, ez a száraz leülepedés. Mindkét savas ülepedés hatással van a növények növekedésére − sérülést okozva a leveleken, akadályozza a fotoszintézist, a talaj savasságát növelve pedig létfontosságú tápanyagok kimosódásához vezet. A talaj savas szennyezése savassá teszi a talajból a tavakba, folyókba jutó vizeket is, így azok nem lesznek képesek a halak számára megfelelő életfeltételek biztosítására. A zuzmók különösen érzékenyek a pH változására, és használhatók a savas szennyezés indikátoraként.
Egy savban található hidrogénatom, amely a sav disszociációjakor pozitív iont képez. Például a metánsavban:
HCOOH↔H++HCOO-
a karboxilcsoport hidrogénatomja a savas hidrogén (az, amelyik közvetlenül kötődik a szénatomhoz nem disszociál).
Egy zsír szabad-sav tartalmának mértéke, egyenlő a sav semlegesítéséhez szükséges kálium-hidroxid milligrammjainak mennyiségével. A friss zsírok a zsírsavak gliceridjéből állnak, és nagyon kevés szabad savat tartalmaznak, a gliceridek az idővel azonban lassan lebomlanak és a savassági fok nő.
Lásd indikátor.
Lásd energiasávok.
Lásd acil halogenidek.
Lásd spektrum, színkép.
Szinklinális. Lásd: torziós szög.
(1742-1786) Svéd kémikus; gyógyszerész lett, majd 1775-ben saját gyógyszertárat alapított Köpingben. Számos kémiai felfedezést tett. 1772-ben előállította az oxigént (l.: Lavoisier, Antoine; Priestley, Joseph) és 1774-ben izolálta a klórt. Felfedezte a mangánt, a glicerint, a hidrogén-cianidot (kéksavat), a citromsavat és sok más anyagot.
Kalcium-wolframát: CaWOO4, amely a wolfram érce. Kontakt metamorf üledékekben, erekben fordul elő, színtelen vagy fehér tetragonális kristályok formájában.
Olyan vegyület, amely egy aromás aminósav és egy aldehid vagy keton kondenzációjával keletkezik. Pl.:
RNH2+R’CHO→RN:CHR’+H2O
A vegyületek gyakran kristályosak; a szerves kémiában az aromás aminok meghatározására használják (előállítják a Schiff-bázist és mérik az olvadáspontot). Nevét a német kémikus, Hugo Schiff (1834-1915) után kapta.
Hugo Schiff által tervezett reagens aldehidek és ketonok vizsgálatára: kén-dioxiddal elszíntelenített fukszin-színezék oldatából áll. Az alifás aldehidek azonnal visszaállítják a színt, míg az aromás ketonok egyáltalán nincsenek hatással a reagensre. Az aromás aldehidek és alifás ketonok lassan állítják vissza a színt.
Lásd: kristályhiba.
Molekulák szimmetriájának osztályozási rendszere. A Cn csoportok csak egy n-szeres rotációs tengelyt tartalmaznak. A Cnv csoportok az n-szeres rotációs tengelyen kívül egy tükörsíkkal rendelkeznek, ami tartalmazza a rotációs tengelyt (és az n-szeres tengely létezésével kapcsolatos tükörsíkokat), a Cnh csoportok az n-szeres rotációs tengelyen kívül egy tükörsíkot tartalmaznak a tengelyre merőlegesen. Az Sn csoportoknak egy n-szeres rotációs-reflexiós tengelye van, a Dn csoportoknak n-szeres rotációs tengelyük van és kétszeres tengelyük merőlegesen az n-szeres tengelyre (és kétszeres tengelyekkel az n-szeres tengely létezésével kapcsolatosan). A Dnh csoportoknak minden szimmetriája megvan, ami a Dn csoportnak; és tükörsíkjaik, amelyek tartalmazzák az n-szeres tengelyt, felezik a szöget a kétszeres tengelyeknél. A Schönflies-jelöléseknél a C ’cyclic’ a ciklusosra utal, S a ’spiegel’ tükörre, D pedig a ’dihedral’ diéderesre. Az indexek h, v, és d horizontálisra (vízszintesre), vertikálisra (függőlegesre) és diagonálisra (átlósra), ahol ezek a szavak a tükörsíkoknak az n-szeres tengelyhez viszonyított (amelyet függőlegesnek tekintenek) helyzetére utalnak. A nem köbös csoportokon kívül - ezekre vonatkoztak az eddigiek, - léteznek köbös csoportok, amelyek több azonos n értékű rotációs tengellyel rendelkeznek. Ezek a tetraéderes csoportok: T, Th és Td , az oktaéderes csoportok: O és Oh és az izoéderes csoport: I. A Schönflies-rendszer általánosan használt az izolált molekulákra, míg a kristálytanban a Hermann-Mauguin rendszert használják.
A kálium-szulfát: K2SO4 ásványi formája.
(1887-1961) Osztrák fizikus; 1927-ben a fizika professzora lett a berlini egyetemnek. 1933-ban a nácik elől Oxfordba menekült, 1936-ban visszatért Ausztriába, Grácba. 1938-ban elment Dublinba, az Institute of Advanced Studies’-ba. Végül 1956-ban visszatért Ausztriába. A hullámmechanikáról és a Schrödinger-egyenletről a legismertebb, amely munkájáért 1933-ban a fizikai Nobel-díjjal tüntették ki, Paul Dirac-cal megosztva.
A hullámmechanikában egy részecske hullámfüggvényére használt egyenlet (lásd: kvantummechanika). Az időtől független Scrödinger-egyenlet a következő:
∇2ψ+8π2m(E-U)ψ/h2=0,
ahol ψ a hullámfüggvény, a ∇2 a Laplace-operátor, h a Planck-állandó, m a részecske tömege, E az összes energiája, U a potenciális energiája. Irható a következő formában is:
Hψ=Eψ
ahol H a Hamilton-operátor. Erwin Schrödinger dolgozta ki.
Olyan oldat, amelyet réz(II)-hidroxidnak koncentrált ammónia oldatban történő oldásával készítenek. Színe mélykék. A cellulóz oldószereként alkalmazzák a rayon/műselyem készítés réz-ammóniás eljárásánál. Amikor a cellulóz oldatot a fonócsövön a savas fürdőbe átfújatják, a cellulóz szálak újraképződnek.
Lásd: abszorpciós torony.
Jele: Sg. Radioaktív transzaktinida elem; rendszáma: 106. Először 1974-ben mutatta ki Albert Ghiorso kollegáival, Kaliforniában. Előállítható kalifornium-249 magot oxigén-18-cal bombázva. Az amerikai fizikus, Glenn Seaborg (1912-1999) után nevezték el.
Seger-kúpok (pirometrikus kúp)
Egy kemencében, vagy égetőkemencében a hőmérséklet jelezésére alkalmazott kúpok sora. A kúpokat agyag, mészkő földpátok stb. különböző keverékeiből készítik, mindegyikük más hőmérsékleten lágyul meg. A csúcs lekonyulása jelzi az ismert lágyulási hőmérséklet elérését, ezzel a kemence hőmérséklete megbecsülhető.
A kvantummechanikában a több-test probléma közelítő megoldásainál használt fogalom. A folyamatot egy közelítő megoldással kezdik egy, az összes többi részecskével való átlagos kölcsönhatásból származó, ’egyetlen–részecske potenciálban’ mozgó részecskére. Az átlagos kölcsönhatást, az összes többi részecske hullámfüggvénye határozza meg. Az átlagos kölcsönhatásra vonatkozó egyenlet megoldása után a kapott, javított megoldást használják a kölcsönhatás kifejezés kiszámításához. A folyamatot addig ismétlik a hullámfüggvényekre, amíg a hullámfüggvények és a hozzá tartozó energiák már nem különböznek szignifikánsan a ciklusban, amíg el nem érik az önmagukhoz konzisztens állapotot. Az atomelméletben a Hartree-Fock eljárásnál használják.
Biokémiai teszt ketóz cukrok - mint a fruktóz - jelenlétének kimutatására, oldatokban. E. F.Seliwanoff orosz kémikus dolgozta ki. Egy reagens (rezorcin kristályok oldva egyenlő mennyiségű vízben és sósavban) néhány cseppjét melegítik a vizsgálandó oldattal; vörös csapadék kialakulása pozitív eredményt jelent.
Kemény gyanta, egy növényi parazita, a dél-kelet ázsiai Lacifer lacca rovar gyanta váladékaként keletkezik. Felhasználják pecsétviaszokhoz, politúrhoz (francia politúr) és elektromos szigetelőkben.
Közelítő technika kvantummechanikai mennyiségek számítására. Azért nevezik félig klasszikusnak, mert a hullámfüggvényt a Planck-állandó, h aszimptotikusan csökkenő kitevő sorozatával adja meg úgy, hogy az első kifejezés tisztán klasszikus. Ismert Wentzel−Kramers−Brilluin (WKB) közelítésként is, amelyet Georg Wentzel (1898-1978), Hendrick Anton Kramers (1894-1954) és Leon Brilluin (1889-1978) után neveztek el, akik ezt 1926-ban egymástól függetlenül bevezették. Különösen sikeres az alagúthatásra, mint például a téremissziónál, és az alfa részecskéket termelő radioaktív bomlásra vonatkozó számításoknál.
Egy vegyület, vagy oldat, amikor az se nem savas, se nem bázisos. Egy semleges oldat egyenlő mennyiségben tartalmazza az oldott anyag protonált és deprotonált formáját.
Olyan folyamat, amelyben egy sav reagál egy bázissal, só és víz keletkezésével.
Egy nitrogén alapú, stabil, szagtalan, képlékeny robbanóanyag.
SEXAFS (surface-extended-X-ray absorption fine-structure spectroscopy)
Felületek szerkezetének tanulmányozására alkalmas technika, amely hasznosítja a röntgensugárzás abszorbanciájának oszcillálását az abszorpciós él nagyfrekvenciás oldalán. A SEXAFS fizikai elve: a kvantummechanikai kölcsönhatás a fotoelektron hullámfüggvénye és a környező atomokon történő szóródás hullám függvényei között. Konstruktív interferencia esetén a fotoelektron nagyobb valószínűséggel jelenik meg; destruktív interferencia esetén a fotoelektron megjelenésének kisebb a valószínűsége. A technika így az atom környezetéről ad információt. A SEXAFS eredmények elemzése nagy mennyiségű információt szolgáltat a felszín szerkezetéről és arról, hogyan viselkedik az abszorpció esetén.
sherardozás, diffúziós/száraz horganyzás
Folyamat, amelynek során a vasat vagy acélt egy korrózióálló cink-réteggel vonják be, csak valamivel a cink olvadáspontja alatti hőmérsékletre hevítve, cinkporral. Körülbelül 371 oC-on a két fém egyesül, és egy köztes cink-vas ötvözet réteget, és egy külső tiszta cinkréteget hoz létre. A folyamat Sherard Cowper-Coles (meghalt 1935-ben) újítása volt.
Système International d’Unités: Az egységek nemzetközi rendszere, ma minden tudományos célra ez ajánlott. Koherens és racionalizált, az m.k.s. rendszerből levezetett SI ma helyettesíti a c.g.s rendszert és a Brit egységeket. Hét alapegysége és két dimenzió nélküli egysége van (ezeket korábban kiegészítő egységnek nevezték), az összes többit ebből a kilencből származtatják. 18 speciális névvel jelölt, származtatott egysége van. Minden egységre megegyeztek egy jelölésben (ha egy tudós után nevezték el, akkor egy nagybetű, vagy egy kezdő nagybetű, különben a jel általában egy vagy két kisbetűből áll). Az egységek decimális szorzóit egy sor előtag jelöli. Amikor lehetséges, úgy állapítják meg, hogy a 10 kitevőjének egy nagyságrenddel való növekedését jelölő előtagra a három többszörösét használják.
A föld kontinentális kérgét képező kőzetek. Gránit-típusú kőzetek, gazdagok szilícium-oxidban (SiO2) és alumíniumban, Al, innen a neve. Hasonlítsd össze simaval!
Jele: S. Az elektromos vezetőképesség SI egysége, amely egyenlő egy 1 ohm ellenállású áramkör vagy elem vezetőképességével. A S=10-1Ω. Korábban mho-nak vagy reciprok ohm-nak nevezték. Ernst Werner von Siemensről (1816-1892) nevezték el.
Az acélgyártás hagyományos, de ma már elavult módszere. Együtt hevítik az ócskavasat, nyersvasat stb. egy tűzálló béléssel ellátott, sekély, nyitott, generátorgáz égetésével fűtött kemencében. Az oxigénes konverter eljárás lépett a helyébe.
A dózis ekvivalens SI egysége. A svéd fizikus Rolf Sievert (1896-1966) után nevezték el.
Koordinációs komplex leírása, amelyben a négy ligandum a négyszög négy csúcsán helyezkedik el, koordinálódik a négyzet közepén elhelyezkedő fémionhoz.
A föld óceáni és a felső kérge alatt fekvő, kérgét képező kőzetek. Bazalt típusú kőzet, amely szilikában (SiO2) és magnéziumban (Mg) gazdag. Innen a neve. A sima sűrűbb és képlékenyebb, mint a sial, ami a kontitentális kérget alkotja.
Lásd: szekunder-ion tömegspektrometria.
Lásd: abszolút konfiguráció.
A második legalacsonyabb nem betöltött molekulapálya. Lásd: közvetlen alatta lévő pálya.
A berill zöld drágakő változata; az egyik legértékesebb drágakő. A legszebb példányok Kolumbiában a Muzo bányákban fordulnak elő. Más előfordulási helyei az Ural-hegység, Transvaal Dél-Afrikában és Kaligunan Indiában. A smaragdot sikeresen szintetizálták.
A periódusos rendszer első két csoportjának elemei, az 1. (Li ,Na, K, Rb, Cs, Fr) és a 2. (Be, Mg, Ca, Sr, Ba, Ra). Ezeknek az elemeknek a külső elektronkonfigurációja - egy nemesgáz-konfiguráció felett egy külső ns1 (első csoport) vagy ns2 (2. csoport) - elektronokat tartalmaz. A meghatározás kizár minden olyan elemet, amely betöltetlen d-héjjal (átmeneti fémek) vagy betöltetlen f-héjjal (lantanoidák és aktinoidák) rendelkezik, még akkor is, ha a külső héj elektronkonfigurációja ns1 vagy ns2 . Az s-mező elemei jellemzően reakcióképes fémek, stabil M+ vagy M2+ ionokat tartalmazó vegyületeket hoznak létre. Lásd: alkálifémek; alkáliföldfémek.
Korundból (természetes alumínium-oxidból, Al2O3) és magnetitből, hematitból vagy spinellből álló kőzet. A görög Naxos szigeten és Törökországban fordul elő. A smirgelt dörzsölő és csiszolóanyagként használják, továbbá bizonyos betonpadlók készítésénél.
Cink-karbonát, ZnCO3 (smithsonit) ásványi formája, bár az USA-ban ugyanezzel a névvel jelölik a vizet tartalmazó cink-szilikátot (hemimorfit). A gyógyászatban a napégésre és más bőrproblémák kezelésére a bőrápolószerekben használt anyag bázikus cink-karbonát, nyomnyi Fe(III)-oxiddal rózsaszínre színezve.
Lásd: nukleofil szubsztitúció.
Lásd: nukleofil szubsztitúció.
Helyettesített (vagy szintetikus) földgáz; gázalakú, fűtőanyagnak alkalmas szénhidrogének keveréke, amelyet szénből, kőolajból stb. állitanak elő. A földgáz felfedezése előtt a széngázt használták széles körben háztartási és ipari fűtőanyagként. Az USA-ban és más országokban, ahol nagy mennyiségű földgáz található a XX. század elején a széngázt felváltotta a földgáz. Valamivel később történt meg a széngáz helyettesítése UK-ban és Európa más részeiben. Újabban érdeklődés mutatkozik a szénhidrogén fűtőanyagok szintézise iránt. A fő források a kőszén és a kőolaj nafta frakciója. A kőszén esetében három módszert alkalmaznak. (1) pirolízist, azaz a destruktív desztilláció egy hatékonyabb formáját, gyakran a szénhidrogén termék további hidrogénezésével; (2) a szenet hidrogénnel, katalizátorok jelenlétében hevítve a szénhidrogének előállítására - az eljárást ’hydrolique faction’ -nek hívják (lásd: a Bergius-eljárásnál is); (3) és a szén-monoxid és hidrogén gyártásával, majd abból előállítva a szénhidrogéneket a Fischer–Tropsch-eljárással. A SNG-t a naftából gőz reformálással készítik.
Egy savnak és egy bázisnak a reakciójával keletkező vegyület, amikor a sav hidrogénjét fém, vagy más pozitív ionok helyettesítik. Általában kristályos, ionos vegyületek, pl. a Na+Cl- és az NH4+NO3-. Gyakran tekintenek sónak kovalens fémes vegyületeket is, mint pl. TiCl4 .
Nátrium- és kalcium-hidroxidok keveréke. Meszet marónátron-oldattal oltva készítik (ami NaOH + Ca(OH)2), ebből a szürkés-fehér granulátumokat bepárolással nyerik ki. Az anyagot főként a víz és szén-dioxid ipari abszorpciójára állítják elő, de bizonyos mértékben felhasználják a szennyezések és kifolyások megfékezésében. Laboratóriumban is alkalmazzák szárítószerként.
(1877-1956) Brit kémikus; Kanadában Ernest Rutherforddal és Londonban William Ramsayval dolgozott, mielőtt 1919-ben letelepedett Oxfordban. 1913-ban közölte munkáját az izotópok létezéséről, ezért nyerte el 1921-ben a fizikai Nobel-díjat.
A nátrium-kloridnak a tengervízből történő kikristályosítása után maradt sóoldat.
Elektromos kapcsolat két félcella között. Általában egy sót, például kálium-kloridot tartalmazó, agar géllel töltött, U-alakú üvegcső. Használható egy sóoldatban áztatott szűrőpapírcsík is.
sokpólus kölcsönhatások, multipol-kölcsönhatások
Kölcsönhatás a távolságtól függő potenciális energiával rendelkező, ponttöltések (multipólusok) sorai között. A multipol kölcsönhatások az intermolekuláris erők fontos jellemzői. Egy n-pólus egy n töltés halmaza, n pólus momentummal. A monopol egy egyedi töltés, és a monopol momentum a töltés. Egy dipól két ellentétes töltésből áll, így nincs bruttó töltése (és monopol momentuma). Magasabb multipolok a kvadrupol és a oktupol. A multipolok közti potenciális energia-kölcsönhatás a távolsággal növekvő mértékben csökken (a multipol rendjének növekedésével). Ha egy 2m pólus kölcsönhatásban van egy 2n pólussal, a kölcsönhatás potenciális energiája (V) a távolsággal (r) a következőképpen változik: V=c/(rm+n-1) ahol c egy állandó. A távolsággal való hirtelen csökkenés a rend növekedésekor a semlegeshez közelítő töltések halmazának köszönhető, (ahogy ez kívülről látható). A legnagyobb kölcsönhatású multipol kölcsönhatások az ion-ion, ion–dipólus, dipólus-dipólus és diszperziós kölcsönhatások.
Nagyon nehéz egzakt megoldást találni, akár a klasszikus mechanika, akár a kvantum mechanika alkalmazásával olyan rendszerekre, amelyekben több mint két test kölcsönhatása játszik szerepet. A soktest kölcsönhatás fizikájának megértéséhez közelítő technikák, vagy modellrendszerek alkalmazása szükséges. Bizonyos problémákra, - például a háromtest-problémára - a klasszikus mechanikában kvalitatív információ nyerhető. Ha nagyon sok test van kölcsönhatásban, - például molekulák egy gázban, - a probléma elemezhető a statisztikus mechanikai technikák alkalmazásával.
Solvay-eljárás (ammónia-szóda eljárás)
Ipari eljárás nátrium-karbonát előállításra kalcium-karbonátból és nátrium-kloridból. Először a kalcium-karbonátot hevítik, ami kalcium-oxidot és szén-dioxidot ad, majd a szén-dioxidot átbuborékoltatják egy ammóniás nátrium-klorid oldaton, ahol nátrium-hidrogénkarbonát válik ki:
H2O+CO2(g)+NaCl(aq)+NH3(aq)→NHCO3(s)+NH4Cl(aq)
A nátrium-hidrogénkarbonátot melegítéssel nátrium-karbonáttá és szén-dioxiddá alakítják. Az ammónium-kloridot az első lépésből származó kalcium-oxiddal hevítik az ammónia visszanyerésére. A módszert a belga kémikus, Ernest Solvay (1838-1922) szabadalmaztatta, 1861-ben.
Egyszeresen betöltött molekulapálya.
Egy só kémiai vegyülete, vagy egy sót tartalmazó oldat leírása.
Lásd hidrogén-klorid.
A só kivonása tengervízből a talaj öntözésére, vagy ivóvíz-szolgáltatás céljára. Az eljárás normálisan csak akkor gazdaságos, ha olcsó energiaforrás használható hozzá (pl. atomerőmű hulladékhője). Nagy gazdasági lehetőséget rejt magában a napenergia felhasználása a sótalanításra, mivel az édesvíz hiánya a meleg területeken a legakuttabb. Az alkalmazott módszerek: párologtatás, gyakran csökkentett nyomáson (flash evaporation); fagyasztás (a sós víz fagyásából tiszta jég képződik); fordított ozmózis (reverse osmosis); elektrodialízis; és ioncsere.
Egy oldat sótartalmának mérésére alkalmas készülék. Két fő típusa van: az egyik hidrométer és a sűrűséget méri, a másik az oldat elektromos vezetőképességét határozza meg.
Sör készítésének folyamata. A Saccharomycetes cerevisiae és a S. uvarum (vagy S. carlsbergenesis) élesztők az árpa magjában lévő cukrokat alkohollá erjesztik. Az első lépésben az árpamagokat vízben áztatják, ez a malátázás. A magokat csírázni hagyják és a magok természetes enzimjei (az amiláz és a maltáz enzim) átalakítják a keményítőt maltózzá majd glükózzá. A következő lépés a szárítás vagy pörkölés, amikor a magokat megszárítják és összezúzzák. A sör színe függ az alkalmazott hőmérséklettől, minél magasabb a hőmérséklet annál sötétebb a sör. A következő lépésben a cefrézés történik, ahol az összezúzott magokat egy adott hőmérsékleten vízhez adják. A maradék keményítő átalakul cukorrá, az eredményként kapott folyadék a sörfőzés alapanyaga, a sörlé. Ekkor adják az élesztőt a sörléhez, hogy a cukrot alkohollá alakítsa, majd a komlót, ami a sör jellegzetes ízét adja. A komló a Humulus lupulus kúszónövény női virága, gyantákat tartalmaz (’humulones’, ’cohumulones’ és ’adhumulones’), ez adja a sör jellegzetes, keserű ízét.
Lásd fotoszintézis.
Szin-periplanáris. Lásd: torziós szög.
Kémiai alkotó, pl. egy adott atom, ion vagy molekula.
1. Jelöli, hogy az extenzív változó mennyisége tömegegységre vonatkozik. Pl. a test specifikus látens hője a látens hő egységnyi tömegre vonatkoztatva. Ha az extenzív mennyiséget nagybetűvel jelölik (pl. az L a látens hőnél) akkor a specifikus mennyiséget a megfelelő kisbetűvel jelölik (pl. l a specifikus látens hőre).
2. Bizonyos, régebbi fizikai mennyiségek esetében a specifikus jelzőt más okok miatt használták (pl.: specifikus gravitáció=fajsúly, specifikus ellenállás), ezek az elnevezések ma már nem használatosak.
Lásd: aktivitás.
Az elektromágneses sugárzás hatékonysága egy fotokémiai reakció létrehozásában grafikusan ábrázolva az alkalmazott hullámhossz függvényében. A fotoszintézis esetében a spektrális érzékenységi görbének a 670-700 nm tartományban van egy csúcsa. Ez megfelel a klorofill abszorpciós spektrumában, ebben a tartományban jelentkező maximumnak.
Lásd: spektrométer.
Lásd: spektroszkóp.
Ligandumok sorba rendezve, aszerint, hogy milyen mértékben okozzák a d-pályák energiaszintjének felhasadását a fémkomplexekben (lásd: kristálytérelmélet). A közönséges ligandum-sorozat a következő:
CN > NO2- > NH3 > C5H5N > H2O > OH- > F- > Cl- > Br- > I-
Különböző készülékek, amelyek alkalmasak spektrum létrehozására és hullámhossz, energia stb. mérésére. Egy egyszerű típus pl. a látható sugárzásra: egy kalibrált skálával felszerelt spektroszkóp, amely lehetővé teszi a hullámhosszak leolvasását vagy kiszámítását. Az elektromágneses spektrumnak a röntgentől az infravörösig tartó tartományában a spektrumot prizmával vagy ráccsal állítják elő (a kemény röntgensugárzás esetében kristállyal). Fotoelektromos detektort használva a spektrum megkapható grafikusan, megjelenítve a sugárzás intenzitásának változását a hullámhosszal. Az ilyen készülékeket spektrofotométereknek is nevezik. Léteznek spektrométerek a gammasugárzás, és a spektrum mikrohullámú és rádióhullám tartományainak tanulmányozására is (lásd: elektronspin rezonancia; mágneses magrezonancia). Azokat a készülékeket, amelyek a részecske-sugárzásból nyernek spektrumot, szintén spektrométereknek nevezik (lásd: spektrum, fotoelektron spektroszkópia).
Optikai készülék, amely spektrumot állít elő vizuális megfigyelésre. Az első ilyen készüléket R.W. Bunsen állította elő. A legegyszerűbb formája: egy üreges cső, amelynek az egyik végén egy rés van, ahol a fény belép a másik végén egy gyűjtőlencse, amely párhuzamos sugarakat hoz létre, egy prizma a fényszóráshoz, és egy teleszkóp a spektrum láttatására. A spektrográf esetében a spektroszkópot egy kamerával látják el a spektrum rögzítésére.
Az ultraibolyától az infravörösig, szélesebb spektrumtartományban történő munkához a prizma helyett diffrakciós rácsot alkalmaznak. Lásd: a spektrométernél is.
Módszerek tanulmányozása spektrumok készítésére és elemzésére spektroszkópokkal, spektrométerekkel, spektrográfokkal és spektrofotométerekkel. Az így készített spektrumok interpretálása felhasználható kémiai analízisre, atomi és molekuláris energiaszintek vizsgálatára és égitestek összetételének, mozgásának meghatározására.
1. Alkotók vagy tulajdonságok eloszlása, növekvő vagy csökkenő nagyság szerinti sorrendbe rendezve. Pl.: egy tömegspektrográfon keresztülhaladó ionsugár, amelyben az ionok a töltés/tömeg arányuk szerint elhajlanak, egy tömegtartománnyal rendelkeznek, melyet tömegspektrumnak neveznek. A hangspektrum az energia eloszlása egy bizonyos forrás frekvencia-tartományában.
2. Elektromágneses energiák, növekvő vagy csökkenő hullámhossz és frekvencia szerint elrendezve (lásd: elektromágneses spektrum). Egy test, vagy anyag emissziós spektruma az a jellemző sugárzás-tartomány, amelyben emittál, amikor melegítik, vagy elektronokkal, ionokkal bombázzák, vagy fotonokat nyel el. Egy anyag abszorpciós spektruma előállítható: egy folyamatos sugárzás spektrumot az anyagon és egy spektroszkópon átbocsátva. Az abszorbeáló anyag által a folyamatos spektrumból kivont energiák fekete vonalakként, vagy sávokként jelennek meg. Egy olyan anyag esetében, amely képes emittálni egy spektrumot, ezek pontosan ugyanazon a helyen vannak a spektrumban, mint a vonalak és sávok az emissziós spektrumban.
Az emissziós és abszorpciós spektrumok lehetnek folyamatos, vonalas vagy sávos spektrumok. A folyamatos spektrum a frekvenciák töretlen sora viszonylag nagy tartományban; ilyeneket adnak az izzó szilárd anyagok, folyadékok és sűrített gázok. A vonalas spektrumok megszakított vonalak, amelyeket gerjesztett atomok és ionok hoznak létre, amikor visszatérnek alacsonyabb energiaszintre. A sávos spektrumok (vonalak közeli csoportjai) molekuláris gázokra vagy kémiai vegyületekre jellemzőek. Lásd: a spektroszkópiánál is
Jele: s. Egy részecske, atom, mag stb. teljes impulzus momentumának a része, ami olyankor is létezik, amikor a részecske látszólag nyugalomban van, azaz amikor a transzlációs mozgása nulla, és ennek következtében az impulzus momentuma is nulla. Egy molekula, atom, vagy egy mag egy adott energiaszinten, vagy egy bizonyos elemi részecske, úgy rendelkezik egy bizonyos spinnel, mint ahogy van töltése vagy tömege is. A kvantumelmélet szerint ez kvantált, és csak h/2π többszöröse lehet, ahol h a Planck-állandó. A spin a spin-kvantumszámmal jellemezhető. Pl.: egy elektron esetében s=±1/2, ami azt jelenti, hogy +h/4π amikor az egyik irányban pörög, és –h/4π amikor a másik irányba. A spinjük miatt a részecskék rendelkeznek saját mágneses momentummal. Mágneses térben a részecskék spinje a tér irányára valamilyen szögben beáll, precesszálva e körül az irány körül. Lásd: a mágneses magrezonancia is.
Nem mágneses fém kis mennyiségű mágneses fémmel (0.1-10 %) ötvözve, oly módon, hogy a mágneses elem atomjai véletlenszerű eloszlásban találhatók a nem mágneses elem kristályrácsában. Pl.: az AuFe vagy CuMn. A mágneses atomok random eloszlása miatt a spin üveg mágneses és egyéb tulajdonságainak elmélete bonyolult.
Oxid-ásványok csoportja a következő általános képlettel: F2+R23+O4, ahol F2+=Mg, Fe, Zn, Mn vagy Ni, és R3+=Al, Fe, vagy Cr; a szabályos rendszerben kristályosodik. A spinellek három sorozatba sosolhatók: spinell (MgAl2O4), magnetit és kromit. Nagy nyomású kiömlési és metamorf kőzetekben fordulnak elő.
Egy görbe, amely elválasztja a metastabil tartományt a nem stabil tartománytól egy biner cseppfolyós rendszer ’együtt létező’ tartományában. A spinodális görbe felett az egyensúly felé törekvés folyamata csepp-/gócképződéssel történik, míg a spinodális görbe alatt a rend paraméter periódikusan változik; kezdetben kicsi az amplitúdója (lásd: spinodáis bomlás). Valós rendszerekben a spinodális görbe a fluktuációk miatt nem egy éles határ.
Az egyensúly felé történő mozgás folyamata a fázisdiagramnak abban a részében, amelyben a rend-paraméter nem változik. Spinodális bomlás figyelhető meg biner elegyek csillapításában.
Kölcsönhatás egy egyedi részecske, pl. egy elektron, pálya- impulzusmomentuma és spin-impulzusmomentuma között. A könnyű atomoknál a spin-pálya csatolás kicsi, így a több-elektronos multipletteket a Russel−Saunders csatolás írja el. Nehéz atomok esetében a spin-pálya csatolás nagy, a több-elektronos atomok multiplettjeinek leírása a j-j csatolással történik. A közepes méretű atomoknál a spin-pálya csatolás energiáinak nagysága összemérhető az elektronok közötti elektrosztatikus taszítási energiákkal, a multipletteket ebben az esetben közbenső csatolással írják le. A spin-pálya csatolás sok magban nagy, különösen a nehéz magokban.
Egy folyamat, amelynek során egy kristály elektronjai visszatérnek az egyensúlyi statisztikai mechanikai eloszláshoz, miután egy zavaró hatás, pl. mágneses rezonancia miatt több elektron magasabb energia-állapotban tartózkodott. A magasabb energiaállapot energiafeleslegét a szilárd anyag rácsának vibrációja veszi fel.
Egy foton emissziója egy atomból, annak gerjesztett állapotából az alapállapotba történő átmenetekor. A spontán emisszió a külső elektromágneses sugárzástól függetlenül történik; az átmenetet az atomok és a kvantált elektromágneses tér vákuum fluktuációi közötti kölcsönhatások okozzák. A spontán emisszió folyamata - amely nem írható le a Schrödinger-egyenlettel megadott nem relativisztikus kvantummechanikával -, okozza azt, hogy az atom foton-kibocsátás előtti, gerjeszett állapota korlátozott élettartamú.
Lásd: egyensúly.
1. Olyan anyag, amelyet kémiai reakció lejátszódásának meggátolására használnak, azaz egy negatív katalizátor.
2. Olyan anyag, amely meggátolja egy kolloid koagulálását.
Az az energiakülönbség, amellyel a delokalizált kémiai szerkezet energiája különbözik a lokalizált kötésekkel rendelkező szerkezettől. Megkapható a vegyület képződésének kísérletileg mért hőjét (kJmol-1), kivonva a lokalizált kötéseket feltételező klasszikus szerkezet alapján számított értékből.
Egy rendszer olyan állapota, amelyben a kvantummechanika által megengedett energiaszinttel rendelkezik. Egyik stacionárius állapotból a másikba történő átmenet a megfelelő energia kvantum emissziójával, vagy abszorpciójával történik (pl. foton formájában).
Lásd: kromatográfia.
Olyan galvánelem, mint a Clarck-cella vagy Weston-cella, amelyet az e.m.e. standardjaként használnak.
Egy elektród (félcella), amelyet elektród potenciál mérésére használnak. Lásd: hidrogén félcella
Lásd: elektródpotenciál.
standard hőmérséklet és nyomás
Lásd: s.t.p.
A térfogatos analízisben használt ismert koncentrációjú oldat.
Vonalak hasadása az atomok spektrumában, erős elektromos tér hatására. Johannes Stark (1874-1957) német fizikusról nevezték el, ő fedezte fel 1913-ban. A normális Zeeman-effektushoz hasonlóan, a Stark-effektus is megérthető Lorentz klasszikus elektron elméletének fogalmaival. A hidrogén atomok Stark-effektusát az atomok Bohr-elmélete is leírja. A Stark-effektus kvantummechanikai leírásakor az elektromos teret perturbációnak tekintik az atom olyan kvantum állapotaira és energiaszintjeire, amikor az elektromos tér nincs jelen. Ez volt a perturbációs elmélet első alkalmazása a kvantummechanikában.
Egy törvény, amely kimondja, hogy egy fotokémiai folyamatban (mint pl. egy fotokémiai reakcióban), minden egyes molekula abszorbeál egy fotont, ez okozza a fő fotokémiai folyamatot. Bizonyos körülmények között egy molekula egy fotont abszorbeálva elindít egy több molekulát érintő folyamatot. A Stark−Einstein törvényt Johannes Stark és Albert Einstein után nevezték el.
A fizika ága, amely statisztikai módszereket alkalmaz a rendszer mikroszkópikus alkotóira, hogy a makroszkópikus tulajdonságokat előrejelezze. A módszert elsőként Boltzmann alkalmazta gázok termodinamikai tulajdonágainak magyarázatára a molekulák statisztikai tulajdonságai alapján.
A klasszikus statisztikus mechanikában minden egyes részecske egy pontot foglal el a fázistérben, azaz minden pillanatban van pontos helye és impulzusa. Annak a valószínűsége, hogy a pont valamilyen teret foglal el a térben, arányos a térfogatával. A Maxwell-Boltzmann törvény megadja a részecskék legvalószínűbb eloszlását a térben.
A kvantumelmélet eljötte azonban ezen előtételek egzaktságát megzavarta, (Heisenberg-féle határozatlansági elv). Az ennek eredményeként létrejött kvantumstatisztikában a fázist cellákra osztották, minden egyes cella hf, térfogattal rendelkezett, ahol h a Plank–állandó és f a részecskék szabadságfoka. Az új felfogás vezetett a Bose–Einstein statisztikához, és azoknál a részecskéknél, amelyek a Pauli-féle kizárási elvnek engedelmeskednek, a Fermi–Dirac statisztikához.
Térfogategység, egyenlő 1m3-rel. Ma tudományos célokra használják.
Kísérlet, amely a rotáló testek tér kvantáltáságát demonstrálja. Először Otto Stern (1888-1969) és Walther Gerlach (1899-1979) német tudósok mutatták be, 1921-ben. Kísérleteikben ezüst atomokból álló sugárzást vezettek át egy inhomogén mágneses téren. A kísérlet célja a tér és a töltéssel rendelkező rotáló testek közti kölcsönhatás tanulmányozása volt. A töltéssel rendelkező rotáló test úgy viselkedik, mint egy mágnes. A klasszikus mechanikában az impulzus momentum iránya akármilyen értéket felvehet, így a mágnes bármilyen orientáltságú lehet. A kvantummechanikában viszont az impulzus momentum kvantált, ami azt jelenti, hogy a mágnes csak bizonyos, diszkrét elhelyezkedést mutathat. A várakozásnak megfelelően, alacsony intenzitású sugárzásnál atomok éles sávja volt megfigyelhető. Az alacsony intenzitás csökkenti az atomok ütközése által okozott zavaró hatást.
Közelítés n szám faktoriálisához, n! –hez. A Stirling-közelítés precíz formája
n!=(2π)1/2nn+1/2exp(-n) Ez a közelítés n nagy értékeire érvényes, és akkor pontos, ha n nagyobb 10-nél. A Stirling-kifejezésnek egyszerűsített formája a logen!=nlogen-n, ami a precíz forma egy közelítése, kiejtve azokat a tagokat, amelyek növekedése nem olyan gyors, mint n-é.
Az egyik fontos alkalmazása a Stirling-közelítésnek a Boltzmann-eloszlás levezetése (lásd: Boltzmann-egyenlet). Ebben az alkalmazásában n sokkal nagyobb 10-nél, ami lehetővé teszi az egyszerűsített Stirling-közelítés használatát.
Lásd: pásztázó alagút mikroszkóp.
Jele: St. A kinematikus viszkozitás c.g.s. egysége; egyenlő egy folyadék poise-ban kifejezett viszkozitásának arányával a gramm per köbcentiméterben kifejezett sűrűségéhez. 1 stokes=10-4 m2s-1. Sir George Gabriel Stokes (1819-1903) brit matematikus és fizikus után nevezték el.
A Raman-effektusban előforduló elektromágneses sugárzás, amelynél a szórt sugárzás frekvenciája alacsonyabb, mint a nem szórt sugárzásé, azaz energiaátadás történik a fotonból a szóró molekulára. Az ilyen típusú spektrális Raman-vonalakat Stokes-vonalaknak nevezik, a Stokes-vonalak halmazát a Raman-spektrum O-ágának nevezik.
Hasonlóan, az anti-Stokes sugárzás az a sugárzás, amelynél a szórt elektromágneses sugárzás frekvenciája nagyobb, mint a nem szórt sugárzás frekvenciája, azaz, enegiaátadás történik a szóró molekuláról a fotonnak. Ennek a típusú sugárzásnak megfelelő Raman-spektrális vonalakat anti-Stokes vonalaknak nevezik, az anti-Stokes vonalak halmazát Raman spektrum S-ágának nevezik.
A Stoke-sugárzást Sir George Gabriel Stokes (1813-1903) brit fizikus után nevezték el.
Technika gyors reakciók vizsgálatára, oldatban. A reagens oldatokat gyorsan keverik és egy csövön áramoltatják. A keverék összetételét vagy tulajdonságát a cső egy pontján monitorozzák (pl. fotométerrel). Az áramlást hirtelen megszakítják és a jel változását az idővel használják a folyamat kinetikájának elemzésére. A technika hasznos a milliszekundum tartományban történő reakciók tanulmányozására.
Lásd: attraktor.
A stroncium-karbonát, SrCO3 ásványi formája.
Jele: Sr. Lágy, sárgás, fémes elem a periódusos rendszer 2. csoportjába (korábban IIA) tartozik. Rendszáma: 38; relatív atomtömege: 87,62; relatív sűrűsége: 2,6; op.: 769 oC; fp.: 1384 0C. Az elem a stroncianit (SrCO3) és a cölesztin (SrSO4) ásványokban található. Előállítható az ércet oxiddá pörkölve, majd azt alumíniummal redukálva (azaz a Goldschmidt-eljárással). Az elemet, amely rendkívül reakcióképes, bizonyos ötvözetekben és vákuum getterként használják. A stroncium-90 izotóp megtalálható a radioaktív kihullásokban (felezési ideje: 28 év) és a kálciummal együtt részt vehet az anyagcsere-folyamatokban, összegyűlik a csontokban. Martin Klaproth (1743-1817) és Thomas Hope (1766-1844) fedezte fel 1789-ben, Humphry Davy izolálta, 1808-ban.
stroncium-bikarbonát (stroncium-hidrogén-karbonát)
Lásd: stroncium-hidrogén-karbonát.
stroncium-hidrogén-karbonát (stroncium-bikarbonát)
Vegyület: Sr(HCO3)2, amely csak oldatban stabil. Szén-dioxid hatására keletkezik stroncium-karbonát vizes szuszpenziójából. Melegítésre ez a folyamat visszafordítható.
Fehér, szilárd: SrCO3; ortorombos; relatív sűrűsége: 3,7; 1340 oC-on bomlik. A természetben a stroncianit ásványban fordul elő. Iparilag cölesztint (stroncium-szulfátot) forralnak ammónium-karbonáttal. Előállítható: szén-dioxidot stroncium-oxid vagy hidroxid felett átvezetve, vagy egy stroncium-só oldatán keresztülvezetve. Foszforeszkál, katód-sugár üvegek ernyőjének bevonására használják. Használják továbbá cukorfinomításnál, salakképzőként bizonyos fémkemencékben és tüzijátékok vörös lángjaként.
Fehér vegyület: SrCl2. Vízmentes só (szabályos; relatív sűrűsége: 3,05; op.: 872 oC; fp.: 1250 oC). Előállítható: klórt melegített stroncium felett átvezetve. Elfolyósodik és könnyen képez hexahidrátot: SrCl2.6H2O (relatív sűrűsége: 2,67). Ez előállítható: sósavat stroncium-karbonáttal, -oxiddal vagy –hidroxiddal semlegesítve. A stroncium-kloridot katonai világítórakétákban használják.
Fehér vegyület: SrO; relatív sűrűsége: 4,7; op.: 2430 oC, fp.: 3000 oC. Előállítható: stroncium-karbonát, -hidroxid vagy -nitrát melegítésével. Használják más stronciumsók előállítására, pigmentekben, szappanokban, zsiradékokban, és szárítószerként.
Fehér szilárd anyag: SrSO4; relatív sűrűsége: 3,96; op.: 1605 oC. Előállítható stroncium-oxidot, -hidroxidot, vagy -karbonátot kénsavban oldva. Festékekben és kerámia bevonatokban pigmentként, és tüzijátékok vörös színének előállításához használják.
Egy központi atomtól r távolságban található atomok átlagos száma. Egy kristály esetében a sugaras eloszlás függvény szabályos csúcsok sorozata, a rácsban elhelyezkedő atomok helyzetének megfelelően. A sugaras eloszlási függvény számítása alapvető fontosságú a folyadékok elméletében.
1. Energia terjedése elektromágneses hullámok vagy fotonok formájában. 2. Részecskék áramlása; elsősorban alfa vagy béta részecskéké egy radioaktív forrásból, vagy neutronoké egy atomreaktorból.
Egy elmélet az elektromágneses sugárzás emissziójára és abszorpciójára. Mivel kvantumelmélet, az emisszó (kibocsátás) és abszorpció (elnyelés) folyamatát foton keletkezésének és eltűnésének fogalmával írja le. A fotonok az emisszió során keletkeznek és az abszorpcióval tűnnek el. Abszorpció akkor történik, amikor az elektromágneses sugárzás, ütközve a kvantummechanikai rendszerrel, például egy atommal vagy molekulával, átmenetet indukál az alapállapotból a gerjesztett állapotba a sugárzás fotonjának abszorpciójával. Hasonlóan, emisszó akkor történik, amikor egy atom visszatér a gerjesztett állapotból az alapállapotba, azaz spontán kibocsátás játszódik le. Egy gerjesztett állapotban lévő atom számára az is lehetséges, hogy indukált emisszióval bocsásson ki fotont, ezt a folyamatot használják a lézereknél.
sugárzás nélküli bomlás/visszaalakulás
Egy atom vagy molekula visszaalakulása gerjesztett állapotából egy alacsonyabb energiaszintű állapotra elektromágneses sugárzás kibocsátása nélkül. Közönséges példa az *Auger-hatás, amelyben elektronok emittálódnak, nem fotonok.
Mértékegységek, amelyeket a radionuklid aktivitásának és az ionizáló sugárzás dózisának kifejezésére használnak. A curie, röntgen, rad és rem egységek nem koherensek az SI rendszerrel, de ideiglenes használatuk az SI egységekkel megengedett, amíg az SI származtatott egységei - a becquerel, gray és sievert - megszokottá nem válnak.
A bequerel (Bq) az aktivitás SI egysége, egy olyan radionuklid aktivitása, amely átlagosan egy spontán nukleáris átmenet per szekundum sebességgel bomlik. Így 1 Bq = 1s-1 A korábbi egység a curie (Ci) 3,7x1010 Bq-val egyenlő. A curie-t úgy választották, hogy körülbelül 1 gramm rádium-226 aktivitásának felelt meg.
A gray (Gy) az abszorbeált dózis mértékegysége, amely az abszorbeált dózis olyan esetben, amikor az ionizáló sugárzás által az anyaggal közölt energia egységnyi tömegre vonatkozik, 1 joule per kilogramm. A korábbi egység, a rad (rd), ami 10-2 Gy-jel egyenlő.
A sievert (Sv) az SI egysége a dózis ekvivalensnek, a dózis ekvivalens akkor, amikor az ionizáló sugárzás abszorbeált dózisát megszorozva egy meghatározott, dimenzió nélküli számmal 1Jkg-1-t ad. Mivel a sugárzás különböző típusai különböző hatással vannak a biológiai szövetekre, egy súlyozott abszorpciós dózist, a dózis ekvivalenst használják, amelyben az abszorpciós dózist módosítják, megszorozva a Nemzetközi Sugárzásvédelmi Bizottság által meghatározott faktorral. A korábbi egység a dózisekvivalensre a rem volt (a rövidítés a roentgen equivalent man-ből ered), ez egyenlő 10-2 Sv-el.
Az SI egységekben az ionizáló sugárzásnak való kitettség kifejezése coulomb per kilogrammban történik, a röntgen, vagy gammasugárzás azon mennyisége, amely 1 kg száraz levegőben 1 coulomb töltést hordozó ionpárt hoz létre. A korábbi egység, a röntgen (R) egyenlő 2.58x10-4Ckg-1.
Bányákban képződött metán.
A bárium-szulfát ortorombos ásványi formája, BaSO4; a fő bárium érc. Rendszerint fehér, de lehet sárga, szürke vagy barna is. Nagy lerakódásai találhatók Spanyolországban, Andalúziában és az USA-ban.
Egységnyi térfogatú anyag tömege. Az SI rendszerben a mértékegysége a kgm-3. Lásd relatív sűrűség; gőzsűrűség.
Módszer a molekulák elméleti kezelésére, amelyben az elektronsűrűséget használják az egyes elektronok közti kölcsönhatások helyett. Sikeresen alkalmazzák nagy molekulák esetében.
Por alakú vegyületek keveréke, amelyet nyers tésztához, vagy sütemény keverékhez adnak, hogy az a sütés során megemelkedjen. Használják élesztő helyett is, a kenyérgyártásban. A sütőpor tartalmaz egy szén-dioxid forrást, például nátrium-hidrogén-karbonátot, vagy ammónium-hidrogén-karbonátot, és egy savas anyagot, például kalcium-hidrogén-foszfátot, kálium-hidrogén-tartarátot (borkő), vagy nátrium-hidrogén-foszfátot. A meleg, nedves keverékben a sav a hidrogén-karbonátból felszabadítja a szén-dioxidot, ez okozza a tészta megemelkedését.
Lásd nátrium-hidrogén-karbonát.
Lásd: torziós szög.
Lásd elektron.
Közelítés azt feltételezve, hogy az elektronok a fémekben elemezhetők a gázok kinetikus elméletével anélkül, hogy a fémek periodikus potenciálját figyelembe vennék. Jó kvalitatív eredményt ad a fémek bizonyos tulajdonságaira, például az elektromos vezetésre. Nagyon alacsony hőmérsékleten a kvantum statisztikus mechanikát kell használni a klasszikus statisztikus mechanika helyett. A szabad elektron közelítés a fémek tulajdonságainak kvantitatív leírására nem megfelelő. A közelítően szabad elektronközelítés egy javított formája, amiben a periodikus potenciált a szabad elektronok perturbációjaként kezelik.
Egy rendszer munkavégző képességének mértéke. A Gibbs-féle energia (vagy Gibbs-féle függvény) definíciója a következő: G=H-TS, ahol G a reverzibilis folyamatban felszabaduló, vagy elnyelt energia állandó nyomáson és állandó hőmérsékleten (T), ahol H az entalpia, és S a rendszer entrópiája. A Gibbs- szabadenergia változása (ΔG) jelzi a feltételeket, melyek közt egy reakció, lejátszódik. Ha ΔG pozitív, a reakció csak akkor játszódik le, ha energiát biztosítunk ahhoz, hogy kimozdítsuk az egyensúlyi helyzetből (azaz, ΔG=0). Ha ΔG negatív, a reakció az egyensúlyig spontán lejátszódik.
A Helmholtz-féle szabadenergia (vagy Helmholtz-függvény) (F) definíciója F=U-TS, ahol U a belső energia. Egy izoterm reverzibilis folyamatra ΔF a rendelkezésre álló hasznos munkát jelenti.
Olyan atom, vagy atomcsoport, amely párosítatlan vegyértékelektronnal rendelkezik. Szabadgyökök előállíthatók fotolízissel vagy pirolízissel, amikor nem képződnek ionok a kötés felszakadásakor (lásd homolitikus hasadás). A legtöbb szabadgyök rendkívül reakcióképes a párosítatlan vegyértékelektron jelenléte miatt. Lásd a láncreakciónál is.
1. Egy rendszer konfigurációjának meghatározásához szükséges, független paraméterek száma. A fogalmat a kinetikus elméletben alkalmazzák azon független módok meghatározására, amelyekben egy atom vagy molekula energiát képes felvenni. Különböző paraméteregyüttesek választhatók ki, ebből következően az elmélet részletei változnak. Például egy egyatomos gáz minden egyes atomjához három szabadságfok rendelhető, a térbeli helyzetének meghatározására, a tér három koordinátájának megfelelően. Az energia egyenlő eloszlásának elve alapján az atom átlagenergiája minden egyes szabadságfokra azonos, és egyenlő kT/2-vel (ahol k a Boltzmann-állandó és T a termodinamikai hőmérséklet). Így az egyatomos gáz teljes moláris energiája 3LkT/2, ahol L az Avogadro-állandó (az atomok száma/mól). Minthogy k=R/L, ahol R a moláris gázállandó, a teljes moláris energia 3RT/2.
Egy kétatomos gázban a két atom hat koordinátát igényel, ami így hat szabadságfokot eredményez. Ezt hat, független energiatárolási lehetőségként értelmezik; ezen az alapon a molekulának három szabadságfoka van a transzlációs mozgás különböző irányaira, két szabadsági foka a molekula tengely körüli rotációjára, és egy vibrációs szabadsági foka a két atom közti kötés mentén. A rotációs szabadság fokok kT/2 résszel járulnak a teljes energiához; hasonlóan, a vibrációs szabadság fok a kinetikus energiának egy azonos része, és átlagban ekkora potenciális energiával kell, hogy rendelkezzen. A kétatomos gáz egy molekulájának teljes energiája ennek megfelelően 3kT/2 (transzlációs energia az egész molekulára) plusz 2kT/2 (rotációs energia) plusz 2kT/2 (vibrációs energia), azaz összesen 7kT/2.
2. A fázisszabályban egy rendszer állapotának leírásához szükséges minimális számú független változó. Ebben az értelemben a gáznak két szabadságfoka van (hőmérséklet és nyomás).
Kristály, melynek az elemi cellája egy kocka (lásd a kristályrendszer). A szabályos kristályok illeszkedésének három lehetősége van: az egyszerű, a lapon centrált és a tércentrált köbös illeszkedés. Lásd az illusztrációt.
Fehér, kristályos, szilárd anyag: C7H5NO3S, op.: 224 oC. A kőolajból vagy kőszénkátrányból származó toluol egy vegyületéből állítják elő. Jól ismert mesterséges édesítőszer, mintegy 500-szor édesebb, mint a cukor (szacharóz). Rendszerint nátriumsóként kerül forgalomba. Állatkíséreletek szerint rákkeltő hatású, ezért bizonyos országokban korlátozták a használatát.
szacharóz (nádcukor,répacukor)
Cukor, amelyben egy glükóz molekula kapcsolódik egy fruktózhoz. Széles körben fordul elő a növényekben, különösen nagy mennyiségben a cukornádban és a cukorrépában (15-20%), amelyekből kivonják és finomítják (asztali) cukor készítésére. 200 oC-ra hevítve a szacharóz karamellé alakul.
Lásd fehérje.
szalicilsav (1-hidroxi-benzoésav)
A természetben, bizonyos növényekben előforduló karbonsav: HOC6H4COOH; relatív sűrűsége: 1.44; op.: 159 oC; 211 oC-on szublimál. Alkalmazzák aszpirin készítésére és az élelmiszer- és festékiparban.
Lásd: ammónium-klorid.
Jele: Sm. Lágy, ezüstös fémes elem, a lantanoidákhoz tartozik. Rendszáma: 62; relatív atomtömege: 150,35; relatív sűrűsége: 7,52 (20 oC); op.: 1077 oC; fp.: 1791 oC. Monacitban és bastnasitban fordul elő. Hét, természetben előforduló izotópja van, mindegyik stabil, kivéve a szamárium-147-et, amely gyengén radioaktív (felezési ideje: 2.5x1011 év). Speciális ötvözetekben alkalmazzák atomreaktorok részeihez és neutron abszorberként. A szamárium-oxidot (Sm2O3) kis mennyiségben speciális optikai üvegekhez használják. Legnagyobb mértékű felhasználása az SmCO5 ferromágneses ötvözet, mely bármely más anyagnál ötször erősebb állandó mágnest ad. Az elemet Francois Lecoq de Boisbaudran fedezte fel, 1879-ben.
Egyfajta mérgező glikozid, amely vízzel összerázva habzó kolloid oldatot ad. Számos növényben előfordul (így pl. a vadgesztenyében). Lebontja a vörös vérsejteket. Halak mérgezésére használták. Hidrolízise különböző cukrokat ad.
Állati zsiradékot nátrium-hidroxiddal forralva készített anyag. A reakció során a zsírsavak glicerin-észterei glicerinné, és a jelenlévő sav nátriumsójává hidrolizálnak (főként sztearát, oleát, és palmitát), egy lágy, félig szilárd, detergens hatású anyag keletkezik. Kálium-hidroxiddal több a folyékony termék: ez a lágy szappan. Tágabb értelemben más fémek hosszú láncú zsírsavakkal alkotott sóit is szappannak nevezik.
Elsődleges vagy másodlagos elem, amelyben bizonyos módon az elektrolitok folyása akadályozott. Az elem számos zseblámpában, rádióban és számológépben Leclanche-elem, amelyben az elektrolit ammónium-klorid paszta, és a tartó a negatív cink elektród (egy külső műanyag borítással). A Leclanche-elem különböző változatait alkalmazzák a szárazelemekben. A cink- klorid elemben az elektrolit az ammónium-klorid helyett cink-klorid paszta. Számos lúgos, másodlagos elem tervezhető szárazelemként. Ezekben az elektrolit egy folyadék (nátrium, vagy kálium-hidroxid), amelyet egy porózus anyagban, vagy gélben helyeznek el. A lúgos szárazelemek rendszerint cink-mangán-dioxid, ezüst-oxid-cink, nikkel-kadmium, vagy nikkel–vas elektród rendszereket tartalmaznak (lásd nikkel-vas akkumulátor). Különleges célokra készültek szárazelemek és akkumulátorok szilárd elektrolittal. Ezek szilárd kristályos sót tartalmazhatnak, pl. ezüst-jodidot, egy ioncseremembránt vagy szerves viaszt kis mennyiségű oldott ionos anyaggal. Az ilyen elemek alacsony áramot szolgáltatnak. Miniatűr elemekben használják őket, elektromos berendezésekben.
Szén-dioxid, amelyet hűtőanyagként alkalmaznak. Kényelmes a használata, mivel természetes nyomáson -78 oC-on (195 K) szublimál.
Olyan vegyület, amely bizonyos más vegyületből származik, és rendszerint megtartja annak általános szerkezetét. Pl. triklórmetán (kloroform) a metán származéka.
Lásd alapegység.
Lásd Celsius-skála.
Szilárd részecskék ülepítése egy folyadékban; vagy azért, hogy egy koncentrált iszapot és egy híg szuszpenziót hozzanak létre, vagy a szilárd részecskéket tartalmazó oldat tisztítására. Rendszerint a gravitációs erőn alapul, de ha a részecskék nagyon kicsik, vagy ha a szilárd és folyadék fázis közti sűrűség-különbség túl kicsi, centrifugát használnak. A legegyszerűbb esetben az ülepedés sebességét a Stokes-törvény határozza meg, a gyakorlatban azonban ritkán lehet elérni azt a sebességet. Az ülepedés sebességét egy ultracentrifugában mérve a makromolekulák méretére lehet következtetni.
Lásd gyűrű konformáció.
Lásd: alkoholok.
Lásd: aminok.
Olyan galvánelem, amelyben az e.m.e-t termelő kémiai reakció megfordítható, így áram alkalmazásával az elem feltölthető. Lásd: akkumulátor, beágyazott elem. Hasonlítsd össze a primer elemmel!
Elektronok emissziója egy felületről más, töltéssel rendelkező részecskék becsapódásának, különösen (elsődleges) elektronokkal történő bombázásnak hatására. Minthogy a szekunder elektronok száma meghaladhatja a primer elektronokét, a folyamat fontos a fotoelektron-sokszorozókban. Lásd: Auger-hatás.
szekunder-ion tömegspektrometria (secondary-ion mass spectrometry - SIMS)
Technika szilárd anyag kémiai szerkezetének elemzésére, ionokkal bombázva azt. A vizsgálandó szilárd anyagot 5 és 20 keV közötti energiájú ionokkal, ún. primer ionokkal bombázzák. Számos, különböző típusú részecske válik le a szilárd anyag felszínéről: semleges atomok és molekulák, elektronok, fotonok, negatív és pozitív ionok. A leszakadó negatív és pozitív ionok, amelyeket szekunder ionoknak neveznek, azonosíthatók tömegspektrométerrel. Ennek a technikának az alkalmazásával szilárd minták nagy pontossággal jellemezhetők.
Lásd: CIP-rendszer.
Jele: Se. Metalloid elem, a periódusos rendszer 16. csoportjába (korábban VIB) tartozik; rendszáma: 34; relatív atomtömege: 78,96; relatív sűrűsége: 4,81 (szürke); op.: 217 oC; (szürke) fp.: 684,9 oC. Számos allotróp formája létezik, így a szürke, vörös, fekete szelén. Más fémek szulfid-érceiben fordul elő, melléktermékként nyerik ki (az elektrolízissel történő tisztítás anódiszapjából pl.). Az elem félvezető; a szürke allotrópja fényérzékeny; fotocellákban, xerox készítésnél és más hasonló helyeken alkalmazzák. Kémiai tulajdonságai a kénéhez hasonlóak; vegyületeiben a Se +2,+4,+6 oxidációs állapotú. A szelént 1817-ben fedezte fel Jöns Berzelius.
Két fotoelektromos cellának valamelyike: az egyik a fotokonduktív hatáson alapul, a másik a fotofeszültségen, vagy záróréteges fotoelektromos hatáson (lásd fotoelektromos hatás). A fotokonduktív szeléncellában külső e.m.e.-t kell alkalmazni; a szelén ellenállása változik a fény hatására, a keletkező áram mértéke a szelénre jutó fénynek. A záróréteges fotoelektromos hatáson alapuló esetben az e.m.e a cellában keletkezik. Ebben a típusú cellában üvegszerű, vagy fémes szelén vékony filmjét viszik fel egy fém felületére, vagy egy átlátszó filmre; vagy egy másik fémet, rendszerint aranyat vagy platinát helyeznek a szelén fölé. Mindkét típusú cellát alkalmazzák a fényképészetben, fénymérőkben.
A szelénnek más, elektropozitívabb elemmel alkotott biner vegyületei. A nem fémek szelenidjei kovalensek (pl.: H2Se). A legtöbb fém-szelenid előállítható az elemek közvetlen egyesülésével. Vannak köztük jól definiált ionos vegyületek (Se-2 -t tartalmazók), míg mások nem sztöchiometrikus, interszticiális vegyületek (pl. Pd4Se, PdSe2).
Atom és molekuláris mennyiségek számolási technikája, amelyben az integrálok értékeiként kísérletekből származó mennyiségeket használnak fel (pl.: spektroszkópiásan nyert ionizációs energia). Korábban széles körben alkalmazták különösen nagy molekulák esetében, amelyek kiterjedt számolásokat igényeltek az integrálok kiszámítására ab initio módszerrel. A számítástechnika fejlődésével azonban a nagy molekulák tulajdonságai kiszámíthatókká váltak az ab initio számításokkal, így a félig empírikus számítások használata folyamatosan visszaszorult, először a kis molekuláknál, újabban a nagy molekuláknál.
Szerves vegyületek, amelyek telítetlen =C:N.NH.CO.NH2 csoportot tartalmaznak. Aldehideknek vagy ketonoknak szemikarbaziddal (H2N.NH.CO.NH2) való reagálásakor keletkeznek. A szemikarbazonok viszonylag magas olvadáspontú kristályos vegyületek. Aldehidek és ketonok azonosítására használják a kvalitatív analízisben; szemikarbazon származékokat állítanak elő, majd az olvadáspontok alapján azonosítják. A szemikarbazonokat használják a ketonoknak reakció-elegyekből történő elválasztására is; a származékot kikristályosítják, majd hidrolizálják, ami ketont eredményez.
Lásd: kémiai kötés.
Jele C. Nemfémes elem, a periódusos rendszer 14. csoportjába tartozik (korábban IVB), rendszáma 6; relatív atomtömege 12,011; op. ~3550 oC; fp. ~4827 oC. A szénnek három fő allotróp módosulata létezik (lásd allotrópia).
A gyémánt (relatív sűrűsége 3,52) előfordul a természetben és szintetizálható. Rendkívül kemény, és kristályai erősen fénytörők. A gyémánt keménysége a kovalens kristályszerkezetből következik; ebben minden egyes szénatom kovalens kötéssel kapcsolódik négy másikhoz, amelyek egy tetraéder csúcsán helyezkednek el. A C-C kötéshossza 1,54 nm, a kötés szöge 109,5o.
A grafit (relatív sűrűsége 2,5) lágy, fekete, síkos anyag (néha fekete ólomnak vagy ’plumbago’-nak is nevezik). Előfordul a természetben és előállítható az Acheson-eljárással. A grafitban a szénatomok réteges elrendeződésűek, egy rétegben minden egyes szénatom három másikkal van körülvéve, amelyekhez egyszeres vagy kettős kötéssel kapcsolódik. A rétegeket a sokkal gyengébb van der Waals erő tartja össze. A szén-szén kötés hossza a rétegekben 0,142 nm, a rétegek 0,34 nm-re vannak egymástól. A grafit jól vezeti a hőt és az elektromosságot. Számos helyen használják, pl. villamos érintkezésnél, magas hőmérsékletű eszközöknél, szilárd kenőanyagnál. A grafit agyaggal keverve adja a ceruzabelet.
A harmadik, kristályos allotrópja a fullerit (lásd buckminsterfullerén). Létezik néhány amorf szénforma is, mint a korom, vagy a növényi és állati eredetű szenek. A szénnek két stabil izotópja van (protonszámuk 12 és 13), és négy radioaktív izotópja (10, 11, 14, 15). A szén-14-et használják a radiokarbon kormeghatározásnál.
A szénvegyületek száma rendkívül nagy, a szén azon egyedülálló tulajdonsága miatt, hogy képes stabil kovalens kötés létesítésére más szénatomokkal, és hidrogénnel, oxigénnel, nitrogénnel és kénatomokkal is. Így szénatomokból álló láncokat, gyűrűket tartalmazó változatos vegyületek sokaságát hozza létre.
A légköri szén-dioxidnak a szerves molekulákba történő beépülése. Ez a folyamat játszódik le a fotoszintézis során. Lásd szén-ciklus.
Lásd szén-diszulfid.
1. Az egyik legjelentősebb a kémiai elemek ciklusai közül a környezetben. A szenet szén-dioxidként a levegőből veszik fel a növények és a fotoszintézis során építik be a szöveteikbe. Az állatok szervezetébe kerülhet, a növények elfogyasztásakor. A növények, állatok, és a bontást végző organizmusok légzése során a szén-dioxid visszajut az atmoszférába. A fosszilis fűtőanyagok (pl. a szén vagy tőzeg) égetése szintén szén-dioxidot bocsát az atmoszférába. Lásd az illusztrációt.
2. (A fizikában) magreakciók sorozata, amely során négy hidrogénmag egyesül egy héliummagot alkotva, energia, két pozitron és két neutrinó felszabadulása közben. Úgy gondolják, hogy a folyamat számos csillag energiaforrása, és hat lépésben történik. A szén-12 katalizátorként szerepel, a folyamatok végén újraképződik.
6 12C+11H→713N+γ
7 13N→613C+e++νe
6 13C+11H→714N+γ
7 14N+11H→815O+γ
8 15O→715N+e++νe
7 15N+11H→612C+24He.
Színtelen, szagtalan gáz, CO2; oldható vízben, etanolban és acetonban; sűrűsége 1,977 gdm-3 (0 oC); op. –56,6 oC; fp. –78,5 oC. Előfordul az atmoszférában (0,04 % térfogatra vonatkoztatva), de tartózkodási ideje ebben a fázisban rövid, mivel a növények egyrészt ’fogyasztják’ a fotoszintéziskor, másrészt termelik légzésnél és égéskor. Laboratóriumban könnyen előállítható fémkarbonátokból híg savval, vagy nehézfémkarbonátok hevítésével. A szén-dioxid a mészgyártás és az erjesztési folyamatok mellékterméke.
A szén-dioxid folyadék állapotának tartománya szűk; a folyékony szén-dioxidot csak nagy nyomáson lehet előállítani. A CO2-molekula lineáris, mind a két oxigén kettős kötéssel kapcsolódik a szénatomhoz. Kémiai tulajdonságait tekintve nem reakcióképes, és nem táplálja az égést. Vízben szénsav képződése közben oldódik.
A szilárd szén-dioxid (szárazjég) nagy mennyiségét használják nagyüzemi hűtést igénylő folyamatoknál. Használják tűzoltókészülékeknél is, a legtöbb tűz esetén alkalmas alternatíva a víz kiváltására. Használják szénsavas italokban is. A légkör szén-dioxid szintje az elmúlt 100 év folyamán mintegy 12 %-kal nőtt, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok kiterjedten alkalmazott égetése, és az esőerdők nagy területeinek kiirtása miatt. Feltehetően ez a fő oka az ún. üvegházhatás miatt az ezen időszak alatt bekövetkezett 0,5 oC-os globális hőmérséklet-emelkedésnek. Ma már lépéseket tesznek a CO2-koncentráció további növekedésének, és az azt követő globális felmelegedésnek a megelőzésére.
szén-diszulfid (szén-biszulfid)
Színtelen, erősen fénytörő folyadék, CS2; gyengén oldódik vízben, oldódik etanolban és éterben. Relatív sűrűsége 1,261; op. –110 oC; fp. 46,3 oC. A tiszta szén-diszulfid szaga az éterre emlékeztet, a kereskedelmi termék azonban sokkal kellemetlenebb szagú, mivel több, más kénvegyülettel szennyezett. Régebben fa, kén és faszén keverék hevítetésével állították elő; a modern előállítási eljárás a földgáz és kén felhasználásán alapul. A szén-diszulfid kiváló oldószere az olajoknak, viasznak, guminak, kénnek és foszfornak, de a nagymértékű toxicitása és gyúlékonysága miatt használata csökkenőfélben van. Xantátok előállítására használják a viszkózfonalak gyártásánál.
Átmeneti fém komplex, amelyben két, atomokból álló gyűrű között szendvicsként található a fématom vagy ion. A ferrocén volt az első ilyen előállított vegyület, amelyben két ciklopentadienil gyűrű zárja közbe a vas iont. Ezekben a vegyületekben (amelyeket metallocéneknek is neveznek) a fém a gyűrű pi elektron-rendszeréhez koordinálódik, nem az egyes atomokhoz. Nagyon változatosak, lehetnek öt-, hat-, hét-, vagy nyolctagú gyűrűk, a Cr, Mn Co, Ni vagy Fe fémekkel. Más, hasonló vegyületek is ismertek. A többemeletes szendvicsek három, vagy több párhuzamosan elhelyezkedő gyűrűt tartalmaznak, köztük a fémmel. A hajlított szendvicsben a gyűrűk nem párhuzamosak. A félszendvicsben vagy (zongoraszékben) egy gyűrű van, egyetlen ligandummal a fém másik oldalán.
Gáz fűtőanyag, a szén száraz lepárlásakor keletkezik. A XIX. század végén XX. század eleljén a széngáz volt az egyik fő energiaforrás; a szén levegő kizárásával történő hevítésével állították elő helyi gázművekben. Jellemző összetétele 50% hidrogén, 35% metán és 8% szén-monoxid volt. Az eljárás mellékterméke a szénkátrány és a koksz. Ennek a gáznak a használata lecsökkent a földgáz könnyebb elérhetőségével, bár 1970-es évek elején érdeklődés alakult ki a szén használatára, az SNG előállítására.
Szerves vegyületek egy csoportja, amelynek általános képlete Cx(H2O)y. A legegyszerűbb szénhidrátok a cukrok, ideértve a glükózt és a szacharózt is. Sokkal nagyobb molekulatömeggel rendelkező, összetettebb szénhidrátok a poliszacharidok, például a keményítő, a glikogén és a cellulóz. A szénhidrátoknak számos létfontosságú szerepe van az élő szervezetben. A cukrok, pontosabban a glükóz és származékai nélkülözhetetlen köztes termékek az élelemnek energiává történő átalakításakor. A keményítő és más poliszacharidok energiatároló makromolekulák a növényekben. A cellulóz, lignin és mások a támasztó sejtfalakat alkotják a növények fás részében. A kitin szerkezeti poliszacharid, amely számos gerinctelen állat testhéjában megtalálható.
Csak szénből és hidrogénből álló kémiai vegyületek. Rendkívül nagyszámú, különböző szénhidrogén létezik, a fő típusai: alkánok, alkének, alkinek és aromás szénhidrogének.
A szén száraz lepárlásakor keletkező kátrány. Korábban a széngáz gyártásának mellékterméke volt, ma az acélgyártáshoz készített koksz előállításakor keletkezik. A nyers kátrány sok szerves anyagot tartalmaz, így benzolt, naftalint, metil-benzolt, fenolokat stb., amelyek desztillációval kinyerhetők. A maradék a szurok. Egy időben a szénkátrány volt sok szerves vegyület fő forrása, ma inkább a kőolaj és a földgáz.
Színtelen, szagtalan gáz, alig oldódik vízben, oldható etanolban és benzolban; sűrűsége 1,25 gdm-3 (0 0C); op. –199 0C; fp. 191.5 0C. Gyúlékony és erősen mérgező. A laboratóriumban előállítható metánsavból (hangyasav) koncentrált kénsavas vízelvonással. Iparilag a földgázból állítják elő a metán oxidációjával, a víz-gáz reakcióval. A szén tökéletlen égésekor keletkezik; előfordul az autók kipufogógázában.
Semleges oxid, levegőben szén-dioxiddá ég el. Jó redukálószer, használják számos kohászati eljárásnál. Érdekes kémiai tulajdonsága, hogy átmeneti fémekkel karbonilt képez, például a Ni(CO)4. A fémekkel való kapcsolódáskor a szén-monoxid képes az üres p-pályákat hasznosítani, aminek a következménye, hogy stabilizálja az alacsonyabb oxidációs állapotot, a nulla oxidációs állapotot is. Ez az oka a toxicitásának is, mivel kapcsolódik a hemoglobinban lévő vashoz, és ezzel meggátolja az oxigén felvételét.
Kétbázisú sav, H2CO3, szén-dioxidnak vízben történő oldásakor, az oldatban keletkezik:
CO2(aq)+H2O(l)↔H2O(aq).
A sav egyensúlyban van az oldott szén-dioxiddal és disszociál is a következőképpen:
H2CO3↔H++HCO3-
Ka=4.5x10-7mol dm-3
HCO3↔CO32-+H+
Ka=4,8x10-11 mol dm-3.
A tiszta sav nem izolálható, bár éteres oldatban –30 oC-on előállítható. A szénsavból kétféle só sorozata származtatható: a karbonátok és a hidrogén-karbonátok.
Szén-dioxid oldása folyadékba, nyomás alatt.
Szénből álló szálak, amelyekben a szénnek irányított kristályszerkezete van. A szénszálakat textilszálak hevítésével készítik, és erős kompozit anyagokban alkalmazzák magas hőmérsékleten.
Lásd triszén-dioxid.
Lásd tetraklormetán.
Emberi tevékenység által létrehozott, nem kívánatos változás a természeti környezet fizikai, kémiai vagy biológiai tulajdonságában. Károsíthatja az emberek és más élőlények életét. A szennyezés hatással lehet a talajra, folyókra, tengerekre vagy az atmoszférára. Két nagy csoportja van, a biodegradálható szennyezők, (pl. szennyviz) természetes folyamatokkal ártalmatlanná válnak. Ezek megfelelően elhelyezve és kezelve nem okoznak állandó veszélyt. A nem biodegradálható szennyezések (ipari hulladékok nehézfémei - ólom) és a peszticidként alkalmazott DDT és más klórozott szénhidrogének) végül akkumulálódnak a környezetben, és koncentrálódhatnak a táplálékláncban. A szennyezés más formáihoz tartoznak a zaj- (pl. sugárhajtású repülőgépek, közlekedés és ipari folyamatok) és a hőszennyezés (pl. nagy mennyiségű hő tavakba, folyókba való bejuttatása káros a vadvilágra). Jelenleg a szennyezésekkel kapcsolatos problémák közé soroják a következőket: a radioaktív hulladék anyagok elhelyezésének problémái, a savas eső; fotokémiai szmog; az emberi hulladék növekvő mennyisége; a szén-dioxidnak és más üvegházi gázoknak magas szintje az atmoszférában (lásd: üvegházhatás); a nitrogén-oxidok, klór-fluorszénhidrogének (CFC) és halonok által okozott kár az ózon rétegben; a felszíni vizek szennyezése a mezőgazdaság által használt műtrágyák és kibocsátott szennyvíziszap által, amelyek eutrofizációt okoznak. A szennyezések megelőzésére, vagy korlátozására tett lépések közé tartozik a gyárak emissziójának szigorú szabályozása, a füstnélküli tüzelőanyagok használata, bizonyos peszticidek betiltása, az ólommentes benzin használatának növelése, a klór-fluorszénhidrogének használatának korlátozása és bizonyos országokban a katalitikus konverter bevezetése az autók által kibocsátott szennyezések csökkentésére.
Az emberi tevékenység során keletkezett és a környezetbe juttatott, az élő szervezeteket károsító anyag. A szennyezők lehetnek mérgező anyagok (pl.: peszticidek) vagy az atmoszféra természetes alkotórészei (pl.: szén-dioxid), de túl nagy mennyiségben. Lásd: szennyezés.
Lásd: aminósav.
Lásd: izoméria.
Lásd: képlet.
Fhkl-el jelölt mennyiség, ahol h,k,l a kristály Miller-indexei, amely a röntgenkrisztallográfiában és más, a kristályokon történő szórással kapcsolatos kísérletekben fordul elő. A Fhkl-t a következő egyenlet definiálja:
Fhkl=Σfi;exp[2π(hxi+kyi+lzi)],
ahol az összeg az egységnyi cella minden atomjára vonatkozik, fi az i-edik atom szóródási tényezője a következőképpen definiálva:
fi=4π∫∞0(ρsinkr/kr)r2dr
ahol k=4πsinθ/λ , ahol θ a Bragg-szög (lásd: Bragg-törvény), λ a röntgensugár hullámhossza, ρ az i-edik atom elektronsűrűség-eloszlása. A szerkezeti tényezőt használják a Patterson-szintézisnél (lásd: Patterson-függvény).
A hidratált magnézium-szilikát ásvány egy csoportja, amelynek az általános összetétele: Mg3Si2O5(OH)4. Monoklin; két fő formában fordul elő: a krizotil, ami szálas és az azbeszt fő forrása, és az antigorit, mely lemezes formában fordul elő. Általában zöld vagy fehér, és márványozott, néha emlékeztet a kígyóbőrre - innen a neve. Olivinben, piroxénben és amfibólban gazdag ultrabázisos kőzetek metamorf átalakulása során keletkezik. A szerpentinit egy főképp szerpentinből álló kőzet; díszítőkőként használják.
Egy elem neve előtt alkalmazott előtag, annak jelzésére, hogy az elem vegyülete szervescsoportot tartalmaz (az elem kötődik szénhez). Pl. ólom(IV)-tetraetil, egy szerves-ólom vegyület.
Olyan vegyület, amelyben a fém-atom vagy ion szervescsoporthoz kapcsolódik. A kötések lehetnek egyszeres fém–szén-kötések, mint az alumínium-alkilekben (pl. Al(CH3)3), de vannak esetek, amikor a kötés a kettős kötés pi-elektronjaival jön létre, mint a platina és az etén közötti komplexben, vagy a gyűrű pi-elektronjaival, mint pl. a ferrocénnél.
Olyan vegyület, amely legalább egy szén-foszforkötést tartalmaz. Használják őket peszticidként (malathionban vagy parathionban), vagy katalizátorként és oldószerként. A foszfát-észtereket, amelyeket néha ebbe a csoportba sorolnak, textilek tűzállóvá tételére használják.
A kémia szénvegyületekkel foglalkozó ága.
A kémia egyik ága, amely az elemekkel és vegyületeikkel foglalkozik, a szén kivételével. Bizonyos egyszerű szénvegyületeket, így a CO-t, CO2-t CS2-t, a karbonátokat és a cianidokat általában a szervetlen kémia tárgyalja.
Az alkohol (etanol) mennyiségének mértéke az italokban. A normaszesz 49,28 % etanolt tartalmaz súlyra (kb. 57 % térfogatra). A szeszfok a normaszesz százalékában van kifejezve, így 70o szeszfok 0.7x57 % alkoholt tartalmaz.
Előtag, jelzi a 2:3 arányt a kémiai vegyületben. A szeszkvi-oxid képlete: M2O3.
Lásd: terpének.
A cinkszulfid, ZnS ásványi formája, szabályos rendszerben kristályosodik, a fő cinkásvány. Rendszerint sárgás-barna vagy barnás-fekete és gyakran galenittel fordul elő metaszomatikus üledékekben és hidrotermális erekben. Minden kontinensen bányásszák, fő forrásai: USA, Kanada, Mexikó, Oroszország, Ausztrália, Peru és Lengyelország.
Lásd: foszfolipidek.
A vas(II)-karbonátnak, FeCO3 barna, vagy szürkészöld ásványi formája. Gyakran magnézium, vagy mangán helyettesíti a vasat. Szediment üledékekben, vagy hidrotermális erekben fordul elő. Fontos vasérc. Angliában Grönlandon, Sapnyolországban, Észak Afrikában és az USA-ban található.
Lásd: orbitál elektronpálya.
Egy mechanizmus bizonyos reakciók értelmezésére, amely olyan fématomok, mint a nátrium vagy kálium és halogénmolekulák, például bróm között játszódik le. Például K+Br2→KBr+Br. Amint az alkáliatom közelít a brómmolekulához a vegyértékelektronja ’átmegy’ a brómmolekulára, mint egy ’szigony ’. Ezzel kialakul két ion, köztük Coulomb-vonzással, és a reakció lejátszódik. Ez a mechanizmus, amelyet kvantitatívan is kidolgoztak, magyarázatot ad arra, hogy miért játszódik le az alkáli fématomok és a halogénmolekulák közötti reakció sokkal gyorsabban annál, ami várható lenne csak mechanikai ütközéseket feltételezve.
1. Színtelen gáz: SiH4; oldhatatlan vízben; sűrűsége: 1,44 gdm-3; relatív sűrűsége: 0,68 (folyadék); op.: −185 oC; fp.: −112 oC. Előállítják a szilíciumot lítium-tetrahidro-aluminát(III)-al reagáltatva. Képződik magnézium-szilicidnek (Mg2Si) savakkal történő reakciója során is, bár ilyenkor evvel egyidőben más szilícium-hidridek is keletkeznek. A szilán maga, ha levegő nincs jelen stabil, de öngyulladó még alacsony hőmérsékleten is. Redukálószer. Korrodeált anyag eltávolítására használták berendezések elérhetetlen helyein (csövekben, atomerőművekben).
2. (vagy szilícium-hidrid) Szilícium hidrogénnel alkotott vegyületeinek bármely csoportja. Általános képletük: SinH2n+2. A sorozat három első tagja maga a szilán (SiH4), a diszilán (Si2H6) és triszilán (Si3H8). A vegyületek analógok az alkánokkal, de sokkal kevésbé stabilak és a sorozatnak csak az alacsony tagú elemei állíthatók elő számottevő mennyiségben (Si6H14-ig). Kettős vagy hármas kötésű szilícium-hidrid nem létezik (azaz az alkéneknek, alkineknek nincs analógjuk).
Halmazállapot, amelyben az anyag szerkezete háromdimenziós szabályszerűséggel rendelkezik, a felépítő atomok, ionok vagy molekulák közelsége és a közöttük ható erők erőssége miatt. A szilárd anyagok többsége kristályos (lásd: amorfnál is). Ha egy kristályos anyagot melegítenek, az alkotók kinetikus energiája nő, és egy adott hőmérsékletnél, amelyet olvadáspontnak neveznek, az alkotók közötti erők nem képesek tovább összetartani azokat a kristályszerkezetben. Ennél a hőmérsékletnél a rács összeomlik, a szilárd anyag cseppfolyóssá válik.
Kristályos anyag, két vagy több alkotó keveréke, amelyben az egyik komponens ionjai, atomjai vagy molekulái helyettesítik a másik komponens néhány ionját, atomját, vagy molekuláját a normális kristályrácsában. Megtalálhatók bizonyos ötvözetekben. Pl. az arany, és a réz képez olyan ötvözetet, amelyben néhány rézatom a rácsban arannyal van helyettesítve. Általában az aranyatomok véletlenszerű eloszlásban találhatók, a réz-arany összetételnek egy tartományában. Bizonyos összetételnél a réz és arany atomok mindegyike szabályos, egyedi rácsokat képezhet (szuperrácsok). Kettős sók (pl. timsók) kevert kristályai is szilárd oldatok. Vegyületek akkor képezhetnek szilárd oldatokat, ha izomorfok (lásd: izomorfia).
L. Szilárd (1898-1964) és T.A. Chalmers által 1934-ben felfedezett hatás. Radioaktív termékek elválasztására használták olyan atomreakciókban, amelyek során neutronabszorpció és ezt követően gamma-sugárzás kibocsátása történik. Ha egy anyag egy neutront abszorbeál és közvetlenül utána gamma-sugarat bocsát ki, a gammasugár kibocsátása a mag visszaverődését okozza. Gyakran a visszaverődés energiája elegendő ahhoz, hogy felszakítsa a kémiai kötést atomok és a molekulák között. Így, bár az atom, ami a neutront abszorbeálta az eredeti atom egy izotópja, kémiailag különböző formában lesz jelen, amely lehetővé teszi az elválasztást. Pl.: nátrium-klorát (NaClO3) vizes oldatát lassú neutronokkal bombázva a Cl37 átalakul Cl38–á, és sok Cl38 bomlik a klorátból és klorid formában az oldatba megy. Ez egy példa a ’hot atom’ (forró atom) reakcióra. A Cl38 ezüst-nitráttal kicsapható.
A szilícium vegyülete egy elektropozitívabb elemmel. A szilicidek szerkezetileg hasonlók az interszticiális karbidokhoz, de a tartomány sokkal változatosabb. Ásványi savakkal reagálva szilánok egész sora keletkezik.
Jele: Si. Metalloid elem, a periódusos rendszer 14. csoportjába (korábban IV B) tartozik; rendszáma: 14; relatív atomtömege: 28,086; relatív sűrűsége: 2,33; op.: 1410 oC; fp.: 2355 oC. A földkéregben a második leggyakrabban előforduló elem (25,7 %, tömegre), a szilícium(IV)-oxid különböző formáiban (pl.: kvarc) és a szilikát ásványokban található meg. Az elemet oxidjából nyerik, elektromos kemencében szénnel redukálva. Széles körben használják a félvezető tulajdonságai miatt. Gyémántszerű kristályos szerkezete van, létezik egy amorf formája is. Kémiai tulajdonságait tekintve a szilícium kevésbé aktív, mint a szén. Vörösizzáson egyesül az oxigénnel, oldódik lúg olvadékában. Sok szerves szilícium vegyület ismert, (pl. sziloxánok), de a szilicium nem alkot olyan mértékben szilícium-hidrogén vegyületeket és származékokat, mint a szén (lásd: szilán). Az elemet Antoine Lavoisier azonosította 1787-ben, és Jöns Berzelius izolálta, 1823-ban.
szilicium(IV)-oxid (szilicium-dioxid, szilika)
Színtelen, vagy üvegszerű szilárd anyag: SiO2; vízben oldhatatlan; oldódik (reakcióval) hidrogén-fluoridban és erős lúgokban; op.: 1713 oC; fp.: 2230 oC. A következő formák fordulnak elő a természetben: krisztobalit (szabályos vagy tetragonális kristályok; relatív sűrűség: 2,32); tridimit (rombos; relatív sűrűség: 2,26); kvarc (hexagonális; relatív sűrűség: 2,63-2,66); lechatelierit (relatív sűrűség: 2,19). A kvarcnak két módosulata van: α-kvarc, 575 oC alatt és β-kvarc, 575 oC felett; 870 oC felett a β-kvarc lassan átalakul tridimitté és 1470 oC felett lassan alakul krisztobalittá. A szilícium(IV)-oxid elfordul a földkéregben különböző formákban, a sárga homok, pl. kvarc vas(III)-oxid szennyezésekkel, a tűzkő pedig amorf kvarcforma.
A szilika fontos ipari anyag, pl. a szilikatégláknál, amely tűzálló kemence-bélelő anyag, a kopásnak és korróziónak is ellenáll. A szilícium(IV)-oxid az alapja az átlátszó és opak szilikaüvegeknek. Felhasználásuk alapja, hogy átengedik az ultraibolya-sugarakat és ellenállók a mechanikai- és hőhatásoknak. A szilícium(IV)-oxid egy bizonyos mennyiségét közönséges üvegekben és bizonyos bevonatokban, zománcokban használják fel. Sokféle alkalmazása van: szárítószerként is, szilikagél formában.
Lásd: szilícium(IV)-oxid.
szilicium-karbid (karborundum)
Fekete, szilárd vegyület: SiC, oldhatatlan vízben, oldható olvadt lúgban; relatív sűrűsége: 3,217; op.: kb. 2700 oC. A szilicium-karbidot előállítják szilícium(IV)-oxidot szénnel hevítve elektromos kemencében (a tisztasági foktól függően koksz és homok is használható). Rendkívül kemény, ezért széles körben használják csiszolóanyagként. A szilárd anyag mind szfalerit, mind pedig wurtzit szerkezetben létezik.
Merev gél, amelyet úgy készítenek, hogy a nátrium-szilikát szólt koaguláltatják, majd melegítéssel a vizet eltávolítják. Használják katalizátor-hordozóként, és szárítószerként is, mivel könnyen abszorbeálja a levegő nedvességét. A gél maga színtelen, de amikor exszikkátorokban stb. szárítószerként alkalmazzák, kék kobaltsót adagolnak hozzá. Nedvesség hatására rózsaszínné válik, ez jelzi, hogy a gél regenerálásra szorul (hevítéssel).
Szilíciumból és oxigénből álló, negatív ionokat tartalmazó anyagok. Rendkívül sokrétű csoportot alkotnak. A természetes szilikátok a legtöbb kőzet fő alkotórészei (lásd: szilikát ásványok). Szerkezeti egységük alapja a SiO4 tetraéder. Ez előfordulhat egyrészt diszkrét SiO44- anionként, mint az ortoszilikátokban, például a fenakitban (Be2SiO4), vagy a willemitben (Zn2SiO4). Számos nagyobb szilikát species is előfordul (lásd: ábra). Ezeknél a SiO4 tetraéderek egy közös oxigénatomon keresztül kapcsolódnak össze, mint például a piroszilikátokban: Si2O7-6 pl.: Sc2Si2O7. A kapcsolódás létrejöhet olyan formában is, mint a benitoitnál: BaTiSi3O9, de akár végtelen anionláncok is keletkezhetnek. A polimerek alkothatnak egyszeres (piroxének) vagy kettős láncot (amfibólok). A spodumen: LiAl(SiO3)2 egy piroxén, az azbeszt ásványok amfibólok. Nagy, két-dimenziós lemezek kialakulása is lehetséges pl. a különböző csillámokban (lásd: ábra) és a kapcsolódás kiterjedhet a teljes három-dimenziós vázszerkezetre, gyakran három vegyértékű atommal történő helyettesítéssel a rácsban. Pl.: a zeolitok.
Kőzetalkotó ásványok csoportja; a föld külső kérgének nagy részét (körülbelül 90%-át) alkotják, az összes ásvány egyharmad részét adják. Minden szilikát ásvány a SiO4 tetraéder alapvető szerkezeti egységen (lásd: szilikát) alapul. Felépítésükben részt vesz egy fém (pl.: kalcium, magnézium, alumínium) kapcsolódva a szilíciumhoz és oxigénhez. A szilikátásványok csoportosíthatók a tetraéderek kapcsolódási módja alapján. A hat csoportjuk a következő: nezoszilikátok, (pl.: olivin, gránát); szoroszilikátok (pl.: hemimorfit); cikloszilikátok (pl.: axinit, berill és turmalin); inoszilikátok (pl.: amfibólok és piroxének); filloszilikátok (pl.: csillámok, agyagásványok és zsírkő) és tektoszilikátok (pl.: földpátok és földpátpótlók). Számos szilikát fontos gazdaságilag.
Polimer vegyületek, láncaikban szilícium atomok váltakoznak oxigénatomokkal és a szilícium szervescsoportokhoz kapcsolódik. Különböző szilikonok léteznek: olajok, viaszok és gumik. A hőmérsékletnek és kémiai hatásoknak jobban ellenállnak, mint a megfelelő szénvegyületek.
A vegyületek olyan csoportja, amelyekben szilícium atomok kapcsolódnak oxigénatomokhoz és szerves csoportok kapcsolódnak a szilíciumatomokhoz (pl.: R3SiOSiR3, ahol R szerves csoport). A szilikonok sziloxánokból álló polimerek.
A kálium-klorid ásványi formája.
Egy tárgy azon tulajdonsága, ami képessé teszi arra, hogy bizonyos szimmetria műveleken keresztülmenve az új állapota megkülönböztethetetlen legyen az eredeti állapotától (pl.: egy pont körüli inverzió, egy síkon való tükrözés, egy tengely körüli forgatás). A tárgynak a szimmetria műveletekkel kapcsolatos geometriai tulajdonságát szimmetria elemnek nevezik. A fenti példában a szimmetria elemek: a pont, amely körül az inverzió; a sík, amelynél a tükrözés; és a tengely, amely körül a forgatás történik. Lásd: a molekuláris szimmetriánál is.
Lásd: impulzusmomentum.
szín index (colour index - CI)
Egy meghatározónak tekintett jegyzék a színezékekről és pigmentekről; információt tartalmaz a kereskedelmi nevükről, az alkalmazási módszerről, színtartóságáról stb.
Lásd: polimer.
Állás közben egy gél szilárd és folyékony komponensének spontán elkülönülése.
Különböző módszerek, amelynek során színes képet készítenek filmen vagy papíron, fotográfiai eszközökkel. Egy általánosan használt eljárása a szubtraktív megfordításos rendszer, ami egy olyan filmet használ, amelynek három fényérzékeny emulziós rétege van, mindegyikük reagál egyre az alapszínekből. Előhívás során fekete kép képződik ahol a szín kék, a fehér területeket sárgára, a kék komplementer színére színezi, a besötétített területeket átlátszóra fehéríti. Egy sárga szűrő az emulzió és a következő réteg között a kék fényt távol tartja a második, zöld-érzékeny emulziótól. Ez bíborvörös lesz, ahol nem esik rá zöld fény. Az utolsó emulzió vörös-érzékeny, és egy (kékeszöld) képet ad a negatívon a festés után. Amikor fehér fény a három rétegen keresztül világít a kékeszöld festék kivonja a vöröset, ahol az nem fordul elő a képen a bíborvörös kivonja a zöldet, és a sárga kivonja a kéket. A negatívat megvilágító fény így visszaállítja az eredeti képet akár dia vagy nyomtatott papír számára.
Atomállapot, amelyben két elektronspin impulzusmomentuma kioltja egymást nulla nettó spint eredményezve. A szingulett állapot energiája rendszerint nagyobb, mint a triplett állapoté a spinkorrelációknak az elektronok közötti Coulomb-kölcsönhatásokra gyakorolt hatása miatt (Hund-szabályok). Ez jelentős energia-különbséghez vezethet a triplet és szingulett állapot között.
Lásd: torziós szög.
Lásd: torziós szög.
Olyan reakció, amelyben egy elem magasabb oxidációs állapotú formája reagál ugyanannak az elemnek az alacsonyabb oxidációs állapotú formájával egy köztes oxidációs állapotú elemet hozva létre. Például
Ag2+(aq)+Ag(s)→2Ag+(aq)
a diszproporcionálódás ellentettje.
Poralakú anyag hevítése és tömörítése az olvadáspontja alatti hőmérsékleten, a részecskék egyetlen, merev formába való összehegesztésére. Általában fémeket, ötvözeteket, üveget és kerámia-oxid anyagokat színterelnek. A színterelt mágneses anyagok mágneses térben hűtve különlegesen erős állandó mágnest képeznek.
Mesterségesen készített anyag; azaz, ami nem természetes forrásból ered.
Kémiai vegyület keletkezése sokkal egyszerűbb vegyületből.
Lásd: szupramolekuláris kémia.
Eszköz, amely energiát közöl egy folyadékkal, hogy azt egy helyről, vagy szintről egy másikra mozdítsa, vagy hogy a nyomását növelje (hasonlítsd össze a vákuumszivattyúval). A centrifugális szivattyúknak és turbináknak egy forgó kereke van, amely növeli a folyadék sebességét; a folyadék által nyert energia egy része így nyomás-energiává alakul át. A dugattyús, kiszorításos szivattyúk közvetlenül a folyadékra hatnak a nyomás elleni áramlásra kényszerítve azt. Lehetnek: dugattyús-szivattyúk, forgódugattyús-szivattyúk, fogaskerék-szivattyúk, csavar-szivattyúk.
Jele: Sc. Ritka, lágy, ezüstös, fémes elem a periódusos rendszer 3. csoportjába (régebben IIIA) tartozik. Rendszáma: 21; relatív atomtömege: 44,956; relatív sűrűsége: 2,989 (alfa-forma), 3,19 (béta forma); op.: 1541 oC; fp.: 2831 oC. A szkandium gyakran fordul elő a lantanoidák érceiben, kinyerhető abból, mivel a tiocianátja jobban oldódik éterben. Az egyetlen természetes, nem rádioaktív izotópja a szkandium-45. Létezik kilenc radioaktív izotópja, amelyek mindegyike viszonylag rövid felezési idejű. Mivel a fém nagyon reakcióképes, és nagyon drága, így sem a fémet, sem a vegyületeit nagymértékben nem használják. 1869-ben ’ekaboron’ névvel Dmitri Mendelejev előre jelezte az oxidot (melyet ’scandianak’ neveznek), Lars Nilson (1840-1899) izolálta, 1879-ben.
A koleszterin szintézis köztes terméke; harminc szénatomot tartalmazó szénhidrogén. A szkvalén közvetlen oxidációja 2,3-epoxiddá az állatokban, növényekben és gombákban a szterén szintézis utolsó egyszerű lépése.
Lásd: folyadék-kristály.
Nátrium-vegyület, pl. a mosószóda (Na2CO3.10H2O).
Vízmentes nátrium-karbonát: Na2CO3.
Lásd nátrium-hidrogén-karbonát.
Folyadékban diszpergált, apró, szilárd részecskékból álló kolloid.
Kölcsönhatás az oldott anyag ionjai és az oldószer molekulái között. Pl. amikor nátrium-klorid oldódik vízben, a nátriumion vonzza a poláris vízmolekulákat, a negatív oxigénatomok a pozitív, Na + ionok irányába mutatnak. Az átmenetifém ionok szolvatációja koordinatív kötéssel is történhet, mint például a hexaqua réz(II)-ionnál, [Cu(H2O)6]2+. A szolvatáció folyamata teszi lehetővé az ionos anyagok oldását, mivel a felszabaduló energia fedezi a kristályrács felbontásához szükséges energiát. Csak poláris oldószereknél fordul elő. Az olyan szolvatációt, amikor az oldószer víz, hidratációnak nevezik.
Reakció egy vegyület és az oldószere között. Lásd: hidrolízis.
Egy hatás a szerves kémiai reakciókban, amelyekben a reagáló centrum kölcsönhatásba lép egy magányos elektronpárral, vagy elektronokkal a molekula más, a centrummal nem összekapcsolt kötéseiből. Ez hatással lehet a reakció sebességére, vagy a termékek sztereokémiájára.
Nagy intenzitású, hang- vagy ultrahanghatásnak kitett folyadékok kémiai reakcióinak tanulmányozása. Ez a folyadékban apró buborékok keletkezését, növekedését és összeesését okozza, amely nagy nyomású és magas hőmérsékletű lokalizált centrumokat hoz létre, rendkívül gyors lehülési sebességekkel. Ezek a körülmények alkalmasak új reakciók tanulmányozására, polimerek lebontására, amorf anyagok létrehozására.
Polihidroxi-alkohol: CH2OH(CHOH)4CH2OH; a glükózból származik; izomer a mannittal. Megtalálható a csipkebogyóban és berkenyében. Előállítják a glükóz katalitikus hidrogénezésével. A szorbitot használják édesítőszerként (diabetikus ételeknél) és C-vitamin, különböző kozmetikumok, élelmiszerek és gyógyszerek előállításánál.
Gömbök olyan elhelyezkedése, amelyben minimális teret foglalnak el. Egy egyszerű síkban minden gömb hat szomszédos gömbbel van körülvéve hatszöges elrendeződésben. A második rétegben a gömbök az első réteg mélyedéseibe illeszkednek és így tovább. Minden gömb 12 másik gömbbel érintkezik. A szoros illeszkedésnek két típusa van. A hexagonális szoros illeszkedésnél a gömbök a harmadik rétegben közvetlenül az első rétegbeliek felett vannak, stb., a síkok elrendezése ABAB. A köbös szoros illeszkedésnél a harmadik rétegben a gömbök az elsőtől eltérő mélyedésben foglalnak helyet, az elrendeződés ABCABC. Lásd szabályos kristálynál is.
Gáz abszorpciója egy szilárd anyag által.
A vákuum-szivattyú egy típusa, amelyben a rendszerből a gázt egy szilárd anyaggal történő abszorpcióval vonják ki (pl. aktív szénnel, vagy zeolittal), alacsony hőmérsékleten.
Egy kötésszög eltérése a normális értékétől. A szögfeszültség hatásai sokszor láthatók alifás gyűrűs vegyületeknél. Például a ciklopentánban, C5H10 a gyűrű kötésszöge eltér a ciklohexánban található normál tetraéder szögtől (109o 28’). A szögfeszültségnek ezt a gyűrűs formáját gyakran Baeyer-feszültségnek nevezik.
szögfüggő fotoelektron spektroszkópia (ARPES)
Felületek összetételének és szerkezetének tanulmányozására alkalmas technika. Méri az elektromágneses sugárzás által a felületből kilökött fotoelektronoknak mind a kinetikus energiáját, mind pedig a szögeloszlását. Lásd a fotoelektron spektroszkópiánál is.
Lásd glükóz.
Kalcium-karbonát kőzetlerakódások mészkő barlangokban. A sztalaktitok elkeskenyedő kúpok, vagy függők, amelyek a barlang mennyezetéről lógnak le; a sztalagmintok felfelé nőnek a barlang aljától és általában szélesebb alapúak, mint a sztalaktitok. Mindkettő oldott kalcium-hidrogén-karbonátot tartalmazó vízcseppekből képződik és növekedésük évezredekbe telik.
Lásd: ón(IV)-hidrid.
Ón-oxidnak (vagy hidroxidnak) lúggal történő reakciója során keletkező vegyület. Az ón-oxidok amfoterek (gyengén savasak) és sztannát-ionokat adnak. Az ón(IV)-oxid olvadt alkálival sztannát(IV)-iont ad:
SnO2+2OH-→SnO32-+H2O
Valójában különböző ionok vannak jelen, melyekben az ón hidroxid-csoportokhoz kapcsolódik, a legfőbb a hexahidroxo-sztannát(IV)-ion: Sn(OH)62-. Ez a negatív ion a kristályos K2Sn2O3.3H2O típusú ’trihidrátokban’. Az ón(II)-oxid lúgos olatokban trihidroxo-sztannát(II)-iont ad:
SnO(s)+OH-(aq)+H2O(l)→Sn(OH)3-(aq)
A sztannát(IV)-vegyületeket régebben ortosztannátoknak (SnO44-) vagy metasztannátoknak (SnO32-) nevezték. A sztannát(II)-vegyületeket sztannitoknak hívták.
Lásd: sztannát.
A sztearinsav sója vagy észtere.
Szilárd, telített zsírsav, CH3(CH2)16COOH; relatív sűrűsége: 0,94; op.: 71,5-72; fp.: 360 oC (bomlással). Széles körben fordul elő (gliceridként) állati és növényi zsírokban.
Jele: sr. Dimenzió nélküli (kiegészítő) SI egysége a térszögnek; egyenlő avval a térszöggel, amelyet a gömb felszínén, a gömb sugarának négyzetével egyenlő felszín bezár.
Lásd: izoméria.
A kémiának az az ága, amely a molekulák szerkezetével foglalkozik, és avval, hogy hogyan befolyásolja az atomok és molekulák elrendeződése a kémiai tulajdonságokat.
Egy polimer, ha a láncának oldalcsoportjai szabályos mintázatot mutatnak.
Olyan kémiai reakciók, ahol a termékekben az atomok térbeli elrendeződése egy bizonyos módon történik. Pl. a Ziegler-eljárás a polietiléngyártásnál.
Szteroid alapú alkoholok bármely csoportja, amely egy 8-10 szénatomos szénhidrogén oldalláncot tartalmaz. Szterinek létezenek szabad szterinként vagy zsírsav-észtereként. Állati szterinek (zooszterin) a koleszterin, a lanoszterin. A fő növényi szterin (fitoszterin) a béta-szitoszterin, míg a gombák szterinjei (mikoszterin) közé tartozik az ergoszterin.
Egy telített vegyületből, ciklopentano-perhidrofenantrénből származó lipidek olyan csoportja, amely négy gyűrűből álló magot tartalmaz (lásd: ábra). A legfontosabb szteroid származékok a szteroid alkoholok, vagy szterinek. Szteroidok az epesavak is, amelyek elősegítik a zsírok emésztését a bélben; a szexhormonok (androgének és ösztrogének); és a mellékvese állomány által termelt kortikoszteorid hormonok is. A D-vitamin is szteroid szerekezeten alapul.
Lásd: feniletén.
Bármely olyan folyamat, amelynek egy véletlenszerű, random eleme van. A sztochasztikus folyamatok fontosak a nem egyensúlyi statisztikus mechanikában és a rendezetlen szilárd anyagoknál. Az időtől függő sztochasztikus folyamatokban az a változó, amely változik az idővel ezt oly módon teszi, hogy nincs korreláció a különböző időintervallumok között. A sztochasztikus folyamatokra példa a Brown-mozgás. Az olyan egyenleteket, mint például a Langevin-egyenlet, vagy a Fokker-Planck egyenlet, amelyek sztochasztikus folyamatokat írnak le, sztochasztikus egyenleteknek nevezik. A sztochasztikus folyamatok és egyenleteik elemzéséhez statisztikai módszereket és a valószínűségelméletet kell alkalmazni.
A relatív arányok, amelyekkel az elemek vegyületeket képeznek, vagy amelyben az anyagok reagálnak.
Lásd: kémiai egyenlet.
Kémiai reakciók, amelyekben a reagáló anyagok egyszerű egész számú arányokban vegyülnek.
Anyagok keveréke, amelyek maradék nélkül reagálhatnak egymással.
Olyan vegyület, amelyben az atomok pontosan egész számú arányban vegyülnek egymással. Hasonlitsd össze a nem sztöchiometrikus vegyülettel!
Lásd: kémiai egyenlet.
Bizonyos növényekben található színtelen, mérgező, kristályos alkaloid.
Közvetlen halmazállapot-változás a szilárdból a gáz halmazállapotba.
Szublimációval képződött szilárd anyag.
Az egy milliméter alatti hullámhosszakkal (és ennek megfelelően 300 gigahertznél nagyobb frekvenciákkal) rendelkező elektromágneses sugárzás, kiterjesztve a távoli infravörös sugárzásra. A szubmilliméteres hullámok forrása egy közepes nyomású higanylámpa kvarcban. A Golay-cellával detektálhatók.
A színezék affinitása a szubsztráthoz.
szubsztitúciós reakció (helyettesítéses reakció)
Reakció, amelynek során egy, vagy több atomot vagy molekulát más atomok vagy molekulák helyettesítenek. Lásd: elektrofil szubsztitúció; nukleofil szubsztitúció.
1. Atom vagy csoport, ami helyettesít egy másikat egy szubsztitúciós reakcióban.
2. Atom vagy csoport, ami úgy tekinthető, hogy egy hidrogént helyettesít egy kémiai származékban. Pl. a dibróm-benzol (C6H4Br2): a bezol egy származéka bróm szubsztituensekkel.
Az az anyag, amelyre a katalizátor hat, pl. amire a biokémiai reakciókban az enzim hat.
Színtelen, kristályos szilárd anyag: NH2SO2OH, rendkívül jól oldódik vízben; rendszerint ikerionként (zwitter ion) van jelen: H3N+SO3-. Erős sav, könnyen képez szulfamát-sókat. Használják galvanizálásnál, kemény víz által okozott vízkő eltávolítására, herbicideknél, mesterséges édesítőknél.
szulfanilsav (4-aminobenzolszulfonsav)
Színtelen, kristályos szilárd anyag: H2NC6H4SO2OH, amelyet fenil-amin (anilin) hosszantartó melegítésével állítanak elő. Könnyen képez diazovegyületeket; színezékek és szulfa gyógyszerek készítésére használják.
Kénláncokat tartalmazó, kénből és hidrogénből álló vegyületek. Általános képletük: H2Sn. A legegyszerűbb a hidrogén-szulfid: H2S; a sorozat más tagjai: H2S2, H2S3, H2S4, stb. Lásd: szulfidok.
Kén(VI)sav sója vagy észtere. A szerves szulfátok képlete: R2SO4, ahol R egy szervescsoport. A szulfát sók az SO42- iont tartalmazzák.
1. Kénnek egy elektropozitívabb elemmel alkotott szervetlen vegyületei. A kénnek a nem-fémekkel alkotott vegyületei kovalens vegyületek, pl. a hidrogén-szulfid (H2S). A fémek S2- iont tartalmazó, ionos szulfidokat alkotnak; ezek a hidrogén-szulfid sói. Sx2- iont tartalmazó poliszulfidok is keletkezhetnek.
2. (vagy tioészterek) Szerves vegyületek, amelyekben a –S- csoport kapcsol össze két szénhidrogén csoportot. A szerves szulfidokat a kapcsolódó csoport alapján nevezik el, pl. dimetil-szulfid (CH3SCH3), etil-metil-szulfid (C2H5SCH3). Analógok az éterekkel, ahol az oxigént kén helyettesíti. Halogén-vegyületekkel reagálva szulfónium vegyületeket képeznek és szulfoxidokká oxidálhatók.
szulfinát (ditionit, hiposzulfit)
Negatív iont tartalmazó só (S2O42-), rendszerint szulfitoknak (SO2) feleslegében történő redukciójával keletkeznek. Oldatai nem nagyon stabilak, tioszulfátra és hidrogénszulfit ionokra bomlik. Szerkezete: –O2S-SO2-.
szulfinsav (ditionossav, hipokénessav )
Nem stabil sav: H2S2O4, só formáiban ismert (szulfinátok). Lásd: kénsavnál is.
Kénessavból származtatott só vagy észter. A só SO32- trixoxoszulfát(IV)-iont tartalmazza. Szulfitok általában redukáló tulajdonságot mutatnak.
Olyan kémiai reakció, melynek során –SO3H csoportot visznek helyettesítéssel a benzol gyűrűre, ezzel szulfonsavat hozva létre. A reakciót hosszú ideig tartó koncentrált kén(VI)savas visszafolyózással hajtják végre. Lejátszódhat azonban hideg dikén(VI)sav (H2S2O7) hatására is. A szulfonálás egy olyan elektrofil szubsztitúció, amelyben az elektrofil csoport a kén-trioxid molekula, SO3.
-SO2NH2 csoportot tartalmazó szerves vegyületek. A szulfonamidok a szulfonsav amidjai. Közülük számos rendelkezik antibakteriális hatással; szulfa gyógyszerekként is ismertek. Ide tartozik a szulfadiazin: NH2C6H4SO2NHC4H3N2, a szulfatiazol: NH2C6H4SO2NHC5H2NS és mások. Megakadályozzák a baktériumok szaporodását, különböző bakteriális fertőzések kezelésére alkalmazzák, különösen bél- és húgyúti fertőzésénél.
A szulfonsav sója vagy észtere.
R3S+, szulfónium iont tartalmazó vegyületek, ahol R szerves csoport. Keletkezhetnek szerves szulfidokat halogén vegyületekkel reagáltatva. Pl. a dietil-szulfid (C2H5SC2H5) klór-metánnal (CH3Cl) reagálva dietil-metil-szulfónium-kloridot ad (C2H5)2 CH3S+Cl-.
-SO2OH csoportot tartalmazó szerves vegyületek. Szulfonsavak keletkeznek aromás szénhidrogéneket tömény kénsavval reagáltatva. Erős savak, teljesen ionizálódnak szulfonát ionra –SO2O-.
Szerves vegyületek, amelyek a =S=O (szulfoxid) csoportot két másik csoporthoz kapcsolódva tartalmazzák, pl. a dimetil-szulfoxid, (CH3)SO.
Az =SO2 csoport, mint a kén-diklorid-dioxidban.
Lásd: kén-diklorid-dioxid.
Lásd: szupersav.
Ipari foszfát keverék, fő alkotója a monokalcium-foszfát. Az egyszerű szuperfoszfátot előállják a foszfát kőzetet kénsavval kezelve; a termék 16-20 % ’felvehető’ P2O5 foszfort tartalmaz:
Ca10(PO4)6F2+7H2SO4=3Ca(H2PO4)2+7CaSO4+2HF
A tripleszuperfoszfátot a kénsav helyett foszfor(V)-savval készítik; a termék 45-50% ’felvehető’ P2O5-t tartalmaz:
Ca10(PO4)6F2+14H3PO4=10Ca(H2PO4)2+2HF
Ionos szilárd anyag, amelyben az elektromos vezetés az ionok mozgásának következtében az olvadt sókéhoz hasonló, azaz a vezetés sokkal nagyobb, mint általában az ionos szilárd anyagoknál.
Bizonyos fémek és ötvözetek azon tulajdonsága, hogy magas hőmérsékleten egyenletesen nyújthatók néhány ezer százalékkal, eltérően a normál fémektől, amelyek 100 %, vagy annál kisebb nyújtást bírnak ki. 1962-ben fedezték fel ezt a tulajdonságot egy cink-alumínium ötvözetben (22 %) és azóta számos ötvözetnél és kerámiánál mutatták ki, hogy rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Ahhoz, hogy a szuperképlékenység létrejöjjön, a fémszemcséknek apróknak és lekerekítetteknek kell lenniük; az ötvözet kis deformációsebességet kell, hogy mutasson.
Szervetlen vegyületek egy csoportja, ami O2- iont tartalmaz. Jelentős mennyiségben csak a nátrium, kálium, rubídium és cézium esetében keletkeznek. Nagyon erélyes oxidálószerek; vízzel hevesen reagálnak oxigént, és OH- ionokat adva. A szuperoxid-ion egy párosítatlan elektront tartalmaz, paramágneses és színes (narancs).
Lásd: szilárd oldat.
Olyan sav, amelynek a proton leadóképessége egyenlő, vagy nagyobb, mint a vízmentes kénsavé. A szupersav a Brønsted-sav egy különös típusa. A kénsavnál sokkal erősebbek; előállíthatók bizonyos pentafluoridokat és származékaikat olyan savakhoz adagolva, mint a fluorkénsav (HSO3F) vagy hidrogén-fluorid (HF). A pentafluoridok, pl. az antimon-pentafluorid (SbF5) nagyon erős Lewis-savak. A HF-SbF5 és a HSO3F-SbF5 keverékek a legerősebb ismert savak; alkalmazásuk közé tartozik a szerves kémiában a nagyon gyenge bázisok protonálása és hidrogén elvonása telített szénhidrogénekből, karbónium létrehozására. A HSO3F és SbF5 ekvimoláris keverékét a kereskedelmi nevén Magic acidnak (mágikus sav) nevezik. A nagyon erős bázisokat, mint a lítium-diizopropil-amidot pl. szuperbásizként ismerik.
Lézer jelölése olyan esetekben, amikor az indukált emisszió átmenetének hatékonysága elég nagy ahhoz, hogy a létrejövő sugárzást az elektromágneses sugárzás egyetlen impulzusával létrehozza, tükrök nélkül. Pl. a nitrogén lézer, amely az ultraibolya C3Πu→B3Σg átmeneten alapul.
Egy cseppfolyós anyag rendkívül alacsony hőmérsékleten, (pl. hélium esetében 2,186 K-on) fellépő, nagyon nagy hővezetése és súrlódásmentes folyása. Azt a hőmérsékletet, amelynél a szuprefluiditás kialakul, lambda pontnak nevezik.
Intermolekuláris erőkkel (hidrogénkötés, van der Waals-erők) összetartott, nagy molekulatársulások keletkezésével és tulajdonságaival foglalkozó ága a kémiai kutatásnak. Egyik jellemzője a szupramolekuláris kémiának az önszerveződés (önrendeződés), amelyben a molekulák tulajdonságai miatt spontán alakulnak ki szerkezetek. A molekuláris egységeket néha szintonoknak nevezik. Másik terület a rendkívül nagy molekulák tanulmányozása, amelyek bonyolult kémiai reakciókban használhatók, a természetben előforduló hemoglobinhoz vagy nukleinsavakhoz hasonló módon. Óriási lehetőség van az ilyen molekulákban a gyógyászatban, elektronikában, optikában. A helicate és a texaphyrin molekulák és a dendrimerek tipikus példák az e területen érdeklődésre számot tartó vegyületekre. Itt találkozunk a ’host- guest ’kémiával is, amely specifikusan, egy másik molekula elfogadására tervezett molekulákkal foglalkozik. Pl.: a koronaéterek, kriptandok és kalixarének.
Néhány anyag azon tulajdonsága, hogy bizonyos hőmérséklet alatt, az átmeneti pont alatt az ellenállásuk nulla. Egészen a legutóbbi időkig az ismert szupravezető anyagok átmeneti pontja nagyon alacsony volt. Az újabban előállított szintetikus szerves vezetők és bizonyos fémoxid kerámiák sokkal magasabb hőmérsékleten válnak szupravezetővé. Pl. a sokat tanulmányozott itterbium-bárium-réz-oxidok átmeneti hőmérséklete 100 K.
A kőszénkátrány, fakátrány vagy kőolaj (bitumen) desztillációjának fekete vagy barnásfekete maradványa. A kifejezést használják néha a természetesen előforduló kőolajmaradványra (aszfalt). Felhasználják kötőanyagként (pl. útkátrány), vízállóvátételénél (pl. kátránypapír) és tüzelőanyagként.
Lásd: uraninit.
Lásd: olajhomok.
A folyamat, amelynek során a szilárd részecskéket szűrővel elválasztják. A vákuumszűrés során a folyadékot egy vákuumpumpa segítségével szívják a szűrőn keresztül. Az ultraszűrés nyomás alatt történő szűrés.
A szűrés során nyert tiszta folyadék.
Egy eszköz szilád részecskéknek folyadéktól, vagy gáztól való elválasztására. A folyadékokra a legegyszerűbb laboratóriumi szűrő egy tölcsér, amelybe egy szűrőpapír van elhelyezve. Speciális, porózus, zsugorított üvegaljú szűrőket is alkalmazhatnak. Lásd Gooch-izzítótégely.