Ugrás a tartalomhoz

Kémiai kislexikon

(2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

T

T

2,4,5-T

2,4,5-triklór-fenoxi-ecetsav (2,4,5-triklór-fenoxi-etánsav); egy szintetikus auxin, amelyet korábban széles körben használtak herbicidként és lombtalanításra. Használata ma sok országban be van tiltva, mivel többnyire a toxikus dioxinnal szennyezett.

Tafel-ábrázolás

Az áramsűrűség (j) logaritmusa a túlfeszültség (η) függvényében garfikusan ábrázolva az elektrokémiában, a magas túlfeszültség határában. Ez a határ az elektrolízisben akkor fordul elő, ha a túlfeszültség nagy és pozitív az anódon; vagy, ha a túlfeszültség nagy és negatív a katódon. Pozitív túlfeszültség esetén a Butler–Volmer egyenlet második tagja elhanyagolható, mivel az sokkal kisebb, mint az első exponenciális mennyiség, így

j=j0exp[(1-α)fη]

A negatív túlfeszültség esetén az első exponenciális hanyagolható el, amely a követezőt adja: j=j0exp(-αfη), amiből ln(-j)=lnj0–αfη. Tehát a Tafel-ábrázolásnál α megkapható, mint a görbe meredeksége és j0 mint a η=0 metszéspont.

taktoszol

Nem gömbszerű, maguktól rendeződni képes részecskéket tartalmazó kolloid szolok. Például a pálcikaszerű részecskékből álló vanádium-pentoxid szol. Ha egy taktoszolt mágneses térbe helyeznek, a részecskék rendeződnek a tér erővonalai mentén.

tallium

Jele: Tl. Szürkés, fémes elem, a periódusos rendszer 13. csoportjába (korábban IIIB) tartozik, rendszáma: 81; relatív atomtömege: 204,39; relatív sűrűsége: 11,85 (20 oC); op.: 303,5 oC; fp.: 1457±10 oC. Előfordul a szfaleritben és bizonyos vasércekben; kis mennyiségben nyerik ki ólom és cink koncentrátumokból. A természetben előforduló izotópjai a tallium-203 és tallium-205; tizenegy radioaktív izotópját azonosították. Kevés helyen használják; speciális célú kísérleti ötvözetekben és néhány esetben az elektronikában. A szulfátot rágcsálóirtásra használják. A tallium(I)-vegyületek hasonlítanak az alkáli fémekéhez. A tallium(III)-vegyületek könnyen redukálhatók tallium(I)-é, így erős oxidálószerek. Az elemet 1861-ben fedezte fel Sir William Crookes.

tannin

Komplex szerves kémiai anyagok egy csoportja, amelyek általában levelekben, éretlen gyümölcsben, és fák törzsében találhatók. A szerepük nem bizonyított, bár kellemetlen ízük talán elriasztja az állatokat a legeléstől. Bizonyos tanninoknak ipari alkalmazása van, jelesen a bőr- és tintagyártásnál.

tantál

Jele: Ta. Nehéz, kékes-szürke átmeneti elem; rendszáma: 73; relatív atomtömege: 180,948; relatív sűrűsége: 16,63; op.: 2996 oC; fp.: 5247 oC. Nióbiummal együtt fordul elő a kolumbit-tantalit ércben (Fe,Mn)(Ta,Nb)2O6. Hidrogén-fluoridban oldva vonják ki, elválasztva a tantál és nióbium-fluoridokat K2TaF7-ként, majd nátriummal redukálják. Az elem tartalmazza a stabil tantál-181 izotópot és a hosszú életű radioaktív tantál-180 izotópot (0,012 %; felezési idő <107 év). Néhány más, rövid-életű izotópja is létezik. Az elemet ötvözetekben használják elektronikus berendezések alkotóiban. Használnak tantált a sebészetben is, (csontok összeszegecselésére) mivel a fém nem reagál. Kémiailag a levegőn, a fémen passzív oxid réteg képződik. Komplexet képez, melyekben +2,+3,+4, és +5 oxidációs állapotban van. A tantált Anders Ekeberg (1767-1813) azonosította 1802-ben és Berzelius izolálta, 1820-ban.

tapadásgátló anyag

Olyan anyag, amelyet felületekre alkalmaznak, hogy meggátolják összetapadásukat. Számos ipari folyamatban alkalmazzák, pl.: élelmiszeriparban, üveg-, papír- és műanyaggyártásnál. Lehetnek polietilén, politetrafluoretén (PTFE), polivinil-alkohol (PVA), szilikonok és viaszok, sztearátok és más gliceridek. ’Abherentként’ és elválasztó anyagként is ismertek.

tartarát

A borkősav sója vagy észtere.

tartrazin

Élelmiszeradalék (E102), amely az élelmiszereket sárgára színezi. Toxikus választ válthat ki az immunrendszerben; bizonyos országokban alkalmazása be van tiltva.

tautoméria

Az izoméria egy formája, amelyben két izomer (tautomerek) egyensúlyban vannak. Lásd keto-enol tautoméria

TCA ciklus

Lásd Krebs-ciklus

technécium

Jele: Tc. Radioaktív, fémes átmeneti elem; rendszáma: 43; op.: 2172 oC; fp.: 4877 oC. Az elemet kimutatták bizonyos csillagokban és az urán hasadási termékeiben. Először Carlo Perrier és Emilio Segré (1905-1989) állította elő a technécium-97-et úgy, hogy a molibdént deutériummal bombázta. Tizenhat ismert izotópja van. A legstabilabb izotópja a technécium-99 (felezési idő: 2.6x106 év), amit a gyógyászati gyakorlatban izotópos jelölésre alkalmaznak. Kémiailag a fém tulajdonságai a mangán és a rénium közöttiek.

teflon

Kereskedelmi neve a politetrafluoretilén egy formájának.

tehetetlenségi nyomaték

Jele: I. Egy tengely körül forgó testre jellemző mennyiség. Egy mi tömegű, i részecskéből álló test esetén - ahol a részecskék forgástengelyre merőleges távolsága ri - a test tehetetlenségi nyomatékát e körül a forgástengely körül a következő képlet adja meg: I=Σmiri2. Egy test tehetetlenségi nyomatéka fontos mennyiség, a forgómozgásnál az, ami a lineáris mozgásnál a tömeg. Egy molekulában minden forgómozgás elemezhető három, egymásra merőleges forgástengely alkalmazásával. Ezek mindegyikéhez rendelhető tehetetlenségi nyomaték. Első közelítésként a molekula egy merev rotornak tekinthető, azaz olyan testnek, amely nem torzul a forgása miatt. A merev rotornak négy típusa van: Gömb esetén mind a három tehetetlenségi nyomaték egyenlő (pl. SF6). Szimmetrikusnál két tehetetlenségi nyomaték egyenlő (pl. NH3). Aszimmetrikus esetén mind a három tehetetlenségi nyomaték különböző (pl. H2O).

A rotor típusa függ a molekula szimmetriájától. Ha a molekula szabályos vagy ikozaéderes, a szimmetria gömbszerű. Ha háromszoros vagy annál magasabb szimmetriatengelyű, akkor szimmetrikus. Ha nincs háromszoros vagy annál magasabb szimmetriatengelye, akkor aszimmetrikus. Minden lineáris molekula (a kétatomos molekulák) lineáris rotor. Valójában a molekulák nem tekinthetők merev rotornak a rotáció okozta centrifugális erők miatt. Ilyen erők figyelembevétele a merev modellhez adott korrekciós tényezővel történhet.

tejcukor

Lásd: laktóz.

tejsav (2-hidroxipropánsav)

Színtelen, szagtalan, higroszkópos, szirupszerű folyadék, CH3CH(OH)COOH, savanyú ízű; relatív sűrűsége 1,206; op. 18 oC; fp. 122 oC. Etanal-ciánhidrin hidrolízisével, vagy propán-1,2-diol híg salétromsavval történő oxidációjával állítják elő. A tejsavat gyártják a laktózból (tejből) erjesztéssel. Felhasználják festékeknél és cserzésnél az iparban. A tejsav egy alfa-hidroxi-karbonsav. Lásd optikai aktivitás.

Tejsav keletkezik az aktív izomszövetekben a piroszőlősavból, amikor az oxigén mennyisége korlátozott és következésképpen a májban a glükóz képzésre elvonódik. Intenzív fizikai megterheléskor felhalmozódhat az izmokban, görcs-szerű fájdalmat okozva. Bizonyos baktériumokban keletkezik erjesztéskor; jellemző a savanyú tejre.

tele szubsztitúció

A szubsztitúciós reakciók egy típusa, amelyben a belépő csoport olyan atomra kerül, ami egy vagy több atommal van távolabb attól az atomtól, ahonnan a távozó csoport kilépett. Lásd: a cine-szubsztitúciót is.

telítés

Lásd: túltelítettség.

telítetlen

1. (egy vegyület) Kettős, vagy hármas kötésekkel rendelkezik a molekulában. Addíciós és szubsztitúciós reakciót is mutatnak. Hasonlítsd össze a telítettel.

2. (egy oldat) Lásd telített.

telített

1. (egy vegyület) Olyan molekulákból áll, amelyek csak egyszeres kötéseket tartalmaznak (azaz nincs kettős-, vagy hármaskötés bennük). A telített vegyületek szubsztitúciós reakciókban vesznek részt, nem az addícióban. Hasonlítsd össze a telítetlennel! 2. (egy oldat) Egy adott hőmérsékleten egy oldott anyagból a maximális egyensúlyi mennyiséget tartalmazza. A telített oldatban az oldott anyag egyensúlyban van a fel nem oldott anyaggal, vagyis az a sebesség, amelynél az oldott anyag részecskéi kilépnek az oldatból pontosan egyenlő, azzal a sebességgel, amellyel oldódnak. Az egyensúlyi mennyiségnél kevesebb oldott anyagot tartalmazó oldatok telítetlenek. Az oldat, amely az egyensúlyi mennyiségnél többet tartalmaz, túltelített. Túltelített oldatok előállíthatók telített oldatok lassú hűtésével; metastabilak, kis kristálymag hozzáadására a többlet oldott anyag kikristályosodik. 3. (egy gőz) Lásd: gőznyomás

tellúr

Jele: Te. Ezüstös, metalloid elem, a periódusos rendszerben a 16. csoportba (korábban VIB) tartozik; rendszáma: 52; relatív atomtömege: 127,6; relatív sűrűsége: 6,24 (kristályos); op.: 449,5 oC; fp.: 989,8 oC. Főképp telluridokban fordul elő arany, ezüst, réz és nikkel érceiben; és a réz finomítás melléktermékeként nyerik ki. Nyolc természetes és kilenc radioaktív izotópja van. Félvezetőkben használják; kis mennyiségben ólomhoz és bizonyos acélokhoz is adagolják. Kémiai tulajdonságai a kénhez hasonlóak. Franz Müller (1740-1825) fedezte fel, 1782-ben.

telluridok

Tellúrnak egy másik, elektropozitívabb elemmel alkotott biner vegyületei. A tellúrnak nem fémekkel alkotott vegyületei kovalensek (pl.: H2Te). A fém-telluridok az elemek közvetlen egyesítésével állíthatók elő és ionosak (Te2--t tartalmaznak), vagy nem sztöchiometrikus interszticiális vegyületek (pl.: Pd4Te, PdTe2).

tenardit

A nátrium-szulfát, Na2SO4 ásványi formája.

tera-

Jele: T. Előtag, amelyet a metrikus rendszerben használnak a 1012 jelölésére. Pl.: 1012 volt = a teravolt (TV).

térbeli gátlás

Olyan hatás, amelyben egy kémiai reakció lelassul, vagy nem játszódik le, mert az egyik reagáló molekulán lévő nagy csoportok megakadályozzák a másik reagáló molekula megközelítését.

térbeli hatás, szterikus hatás

Az a hatás, amikor egy kémiai reakció sebessége, vagy a reakcióút függ a molekulában lévő csoportok elrendeződésétől, vagy méretétől.

terbium

Jele: Tb. Ezüstös, fémes elem, a lantanoidákhoz tartozik; rendszáma: 65; relatív atomtömege: 158,92; relatív sűrűsége: 8,23 (20 oC); op.: 1356 oC; fp.: 3123 oC. Apatitban, xenotimban fordul elő, amelyből ioncsere folyamattal nyerik ki. Egy természetes izotópja van, a terbium-159, amely stabil. Tizenhét mesterséges izotópját azonosították. Félvezető készülékekben használják dopolásra. Carl Mosander (1797-1858) fedezte fel, 1843-ban.

tércentrált köbös (elhelyezkedés)

Lásd szabályos kristály.

tercier alkohol

Lásd alkoholok

tercier amin

Lásd aminok.

tércsoport

Szimmetria elemek egy csoportja egy rácsra alkalmazva. Hasonlítsd össze pontcsopottal!

tereftálsav (1,4-benzoldikarbonsav)

Színtelen, kristályos, szilárd anyag: C6H4(COOH)2, op.: 300 oC. p-xilol (1,4-dimetil-benzol) oxidációjával állítják elő; poliészterek, pl. Terylén gyártására használják.

téremissziós mikroszkóp (FEM)

Az elektronmikroszkóp olyan típusa, amelyben egy nagy, negatív feszültséget alkalmaznak vákuumban, egy fluoreszcens réteggel bevont üvegernyőtől adott távolságra elhelyezett fémcsúcsra. A csúcs elektronokat termel téremisszióval, azaz az elektronok emittálása nagyerejű elektromos tér hatására, egy nem melegített fémből történik. A kibocsátott elektronok az egyedi atomi síkok egy nagyított képét jelenítik meg a fluoreszcens ernyőn. A műszer feloldóképességének a korlátja az atomok vibrációja, ezért célszerű a hegyet folyékony héliummal hűteni. Bár a pontot alakító egyes atomok nem jelennek meg, más anyagok egyes adszorbált ionjai megjeleníthetők, és ezeknek az aktivitása is megfigyelhető.

térfogat

Jele: V. Egy test vagy folyadéktömeg által elfoglalt tér.

térfogatos analízis

Kvantitatív analízis, amely térfogatméréseket használ. Gázoknál főképp azt a technikát alkalmazzák, hogy jellel ellátott tartályokban, higany felett reagáltatják, vagy abszorbeáltatják a gázokat, és mérik a térfogatváltozást. Folyadékok esetében titrálást használnak.

térhatás

Lásd elektronhatások.

térionizációs mikroszkóp

Az elektronmikroszkóp egy típusa, amelynek az elve hasonló a téremissziós mikroszkóphoz, azzal a különbséggel, hogy itt nagy, pozitív feszültséget alkalmaznak a fémcsúcsnál, amely ez esetben nem vákuumban van, hanem alacsony nyomású gázzal (rendszerint héliummal) van körülvéve. A képet térionizáció hozza létre, azaz egy nem melegített szilárd anyag felszínén létrejövő ionizáció egy erős elektromos tér hatására, pozitív ionokat képezve elektron-átvitellel a környező atomokból vagy molekulákból. A képet a fluoreszcens ernyőt bombázó ionok hozzák létre. A feloldás a csúcs felszínén lévő egyes atomokat láthatóvá teszi, bizonyos esetekben adszorbeált atomok detektálhatók. Lásd atomszondás térionizációs mikroszkóp.

termék

Lásd: kémiai reakció.

természetes gyakoriság

Lásd: gyakoriság.

termikus egyensúly

Lásd egyensúly.

termit

Sztöchiometrikus, poralakú keveréke a vas(III)-oxidnak és alumíniumnak a következő reakcióhoz:

2Al+Fe2O3→Al2O3+2Fe

A reakció rendkívül exoterm, a hőmérséklet-emelkedés elegendő a keletkező vas megolvasztásához. Használták acéltárgyak helyi hegesztéséhez (pl.: vasúti sínek) a Termit eljárásban. A termitet használják gyújtóbombaként is.

termoanalízis

Kémiai analízisre és az anyag melegítése/hevítése során keletkező termékek vizsgálatára alkalmas technika. A differenciál-termál-analizisnél (DTA) a mintát rendszerint egy inert atmoszférában melegítik és a súlyt ábrázolják a hőmérséklet függvényében. A differenciál kalorimetriában, differetial scanning calorimetry (DSC) hőt adnak vagy vonnak el a mintából elektronikusan, ahogy a hőmérséklet nő, ami lehetővé teszi a hőbomlás miatti entalpia–változás tanulmányozását.

termodinamika

Az energia egyik formájából a másikba való átalakulását szabályozó, a hőáramlás irányát, az energia munkavégzőképességét érintő törvények tanulmányozása. Alap koncepciója, hogy egy izolált rendszer bárhol az univerzumban, egy mérhető energiamennyiséggel, a belső energiával, (U) rendelkezik. Ez a rendszer atomjainak és molekuláinak összes kinetikus és potenciális energiája; minden olyan (energia) fajta, ami közvetlenül, hőként szállítható: kizárja a kémiai és nukleáris energiát. U értéke csak akkor változik, ha a rendszer megszűnik izolált rendszer lenni. E körülmények között U megváltozhat tömegátadással a rendszerből vagy rendszerbe; hőátadással (Q) a rendszerből vagy rendszernek; és munkavégzéssel (W) a rendszeren vagy rendszer által. Egy állandó tömegű, adiabatikus (Q=0) rendszerben ΔU=W. Konvenció szerint W pozitív, ha a munkát a rendszeren végzik, és negatív, ha a rendszer végzi a munkát. Állandó tömegű, nem adiabatikus rendszernél ΔU=Q+W. Ez a megállapítás az energia-megmaradással ekvivalens, és a termodinamika első fő tételeként ismert.

Minden természetes folyamat követi ezt a törvényt, de nem minden ezt követő folyamat játszódhat le a természetben. A legtöbb természetes folyamat irreverzibilis, azaz csak egy irányban játszódik le (lásd megfordítható folyamat). Azzal, hogy a természetes folyamatok milyen irányban játszódnak le, a termodinamika második tétele foglalkozik, amelyet különböző módokon lehet megfogalmazni. R. Clausius (1822-1888) kétféleképpen fogalmazta meg „hő nem vihető át egyik testről egy másik, magasabb hőmérsékletű testre anélkül, hogy valami más hatás is le ne játszódna”, és „egy zárt rendszer entrópiája nő az idővel”. Ezek az állítások bevezették a hőmérséklet (T) és az entrópia (S) termodinamikai fogalmakat, mindkettő olyan paraméter, amely a folyamat irányának meghatározásában vesz részt. A test, vagy rendszer hőmérséklete meghatározza a hő áramlásának irányát (testbe vagy testből); az entrópia a mértéke a munkavégzésre nem képes energiának. Így T és S meghatározza az első törvényben kimondott Q és W közötti kapcsolatot. Ezt rendszerint a második törvény következő kifejezésével adják meg: ΔU=TΔS-W.

A második törvény az entrópiaváltozással, ΔS foglalkozik. A termodinamika harmadik törvénye, az entrópiára ad egy abszolút skálát; kimondja, hogy nulla összes entrópia változás csak a tökéletes kristályos, szilárd anyagoknál abszolút nulla fokon lehetséges. Ez a törvény lehetővé teszi abszolút értékek megállapítását az entrópiára.

Egy másik törvényt is használnak a termodinamikában. Mivel alapvető ez is, és mert a termodinamika többi törvényei ezt már ismertnek feltételezik, a termodinamika nulladik törvényeként ismert. Ez kimondja, hogy ha két test mindegyike termikus egyensúlyban van egy harmadik testtel, akkor mind a három test termikus egyensúlyban van egymással. Lásd entalpiánál is, szabadenergiánál is

termodinamikai hőmérséklet

Lásd hőmérséklet.

termodinamika nulladik törvénye

Lásd termodinamika.

termokémia

A fizikai-kémia ága, amely a kémiai reakcióhőkkel, kémiai vegyületek képződési hőjével stb. foglalkozik.

termolízis (pirolízis)

Egy anyag kémiai bomlása hő hatására. Fontos folyamat a vegyiparban, pl.: a szénhidrogének krakkolásánál az olajiparban.

termolumineszcencia

Egy szilárd anyag hőmérsékletének növekedésekor fellépő lumineszcencia. Az hozza létre, ha a szilárd anyagban, egy ionizáló sugárzás eredményeképpen csapdába esett szabad elektronok és a lyukak egyesülnek, és fény fotont emittálnak. Hasznosítják a folyamatot a termolumineszcenciás kormeghatározásban, ami feltételezi, hogy egy cserépmintában csapdába esett lyukak és elektronok száma arányos avval az idővel, ami eltelt azóta, hogy a cserepet kiégették. Az ismeretlen korú cserép mintájának hevítésekor kialakuló lumineszcenciát összehasonlítva egy hasonló, de ismert korú anyaggal a tárgy koráról viszonylag jó kormeghatározást lehet adni.

termolumineszcens kormeghatározás

Lásd termolumineszcencia.

termosztát

Egy eszköz, amely egy anyag melegítését vagy hűtését szabályozza, hogy annak hőmérsékletét állandóan tartsa. Egy hőmérséklet-érzékelő készülékből áll, összekötve egy kapcsolóval. Amikor a hőmérséklet eléri az előre meghatározott szintet, az érzékelő be- vagy kikapcsolja a hűtő vagy fűtő berendezést, az előre meghatározott program alapján. Az érzékelő gyakran bimetall fémszalag, egy egyszerű elektromos kapcsolóval. Termosztátokat használnak a helyiségfűtőknél, vízmelegítőknél, hűtőkben és tudományos kísérletekben állandó hőmérséklet biztosítására.

terner vegyület

Három különböző elemet tartalmazó kémiai vegyület.

terpének

Növényekben található telítetlen szénhidrogének csoportja (lásd esszenciális zsírsavak). A terpének izoprén egységekből épülnek fel: CH2:C(CH3)CH:CH2. A monoterpének két egységből állnak: C10H16, a szeszkviterpének három egységből: C15H24, a diterpének négy egységből: C20H32, stb. A terpének származékai a terpenoidok, amelyekhez az abszcizinsav, a gibberellin (növekedést serkentő anyagok), a karotinoidok és a klorofill pigmentek tartoznak.

terpentin

A fenyőgyantából kivont, olajos folyadék. Pinént (C10H16) és más terpéneket tartalmaz. Főként oldószerként használják.

terpinén

Ciklusos terpén: C10H16, az illatszergyártásban és ízesítőként használják. Három izomer formája létezik, az α-terpinén egy olajszerű, citrom-szagú folyadék, op.: 182 oC, mely megtalálható a malabár-kardamomum, a koriander, a majoránna növényekben, bár általában más növények esszenciális olajából extrahálják. A β-terpinént, op.: 174 oC, általában virginiai boróka olajából szintetizálják. A γ-terpinén, op.: 182 oC, különböző növényi olajokban fordul elő, így a koriander, kömény, citrom és tengeri köményben. Előállítható alkoholos kénsav oldat hatására pinénből (a terpentin fő alkotója).

Terylene

Márkaneve egy szintetikus szálak előállítására alkalmazott poliészter típusnak.

tesla

Jele: T. A mágneses fluxussűrűség SI mértékegysége; egyenlő egy weber mágneses fluxussal négyzetméterenként, azaz 1T=1Wbm-2. A horvát születésű, amerikai elektromérnökről, Nikola Teslaról (1870-1943) nevezték el.

tetraéder

Poliéder, négy háromszög lappal. A szabályos tetraédernél mind a négy háromszög egybevágó, egyenlő oldalú háromszög. Ez egy szabályos háromszög alapú gúlát alakít ki.

tetraéderes vegyület

Olyan vegyület, amelyben négy atom, vagy csoport helyezkedik el a tetraéder négy csúcsán és kapcsolódnak (kovalens vagy koordinatív kötéssel) a tetraéder közepén elhelyezkedő atomhoz. Lásd komplexnél is.

tetraéderszög

Egy tetraéderes vegyületben a kötések által bezárt szög (szabályos tetraédernél 109°).

tetragonális

Lásd kristályrendszer.

tetrahidrát

Kristályos vegyület, amelyben egy mól vegyületre négy mól kristályvíz jut.

tetrahidrofurán (THF)

Színtelen, illékony folyadék: C4H8O; relatív sűrűsége: 0,89; op.: −65 oC; fp.: 67 oC. Poliszacharidok savas hidrolízisével állítják elő; széles körben használják oldószerként.

tetrahidroxi-monoxo-dibór(III)sav

Lásd bórsav

tetraklóretén

Színtelen, nem gyúlékony, illékony folyadék, CCl2:CCl2, relatív sűrűsége: 1,6; op.: −22 oC; fp.: 121 oC. Oldószerként használják.

tetraklórmetán (szén-tetraklorid)

Színtelen, jellegzetes szagú, illékony folyadék, gyakorlatilag nem oldódik vízben, de sok szerves folyadékkal, így etanollal és benzollal elegyedik; relatív sűrűsége: 1,586; op.: −23 oC; fp.: 76,54 oC. Metán klórozásával állítják elő (korábban a szén-diszulfid klórozásával). A vegyület jó oldószere a viaszoknak, lakkoknak és guminak. Az iparban főképp oldószerként használják, bár egyre inkább alkalmaznak helyette biztonságosabb anyagokat (pl.: 1,1,1-triklóretánt). A nedves szén-tetraklorid részben bomlik foszgénre és hidrogén-kloridra, ami tovább korlátozza az alkalmazását.

tetraoxo-kén(VI)sav

Lásd kénsav.

texafirin

Szintetikus molekula, hasonló a porfirinhez, csak négy helyett öt központi nitrogénatomot tartalmaz, így megnöveli a központi ’lyukat’, amely lehetővé teszi nagyobb kationok, pl. a kadmium stabil kötését. Lásd a szupramolekuláris kémiánál is.

THF

Lásd tetrahidrofurán.

Thomson, Sir Joseph John

(1856-1940) Brit fizikus, 1884-ben lett professzor a Cambridge University-n. Leginkább a katódsugárzással kapcsolatos munkája ismert, amelynek során felfedezte az elektront, 1897-ben. Tovább folytatta az elektromos vezetés tanulmányozását gázokban, és ezért a munkájáért tüntették ki a fizikai Nobel-díjjal, 1906-ban. Fia, Sir George Paget Thomson (1892-1975) felfedezte a elektrondiffrakciót, amiért 1937-ben Nobel-díjjal tüntették ki, megosztva Clinton J. Davissonnal (1881-1958), aki ugyanezt fedezte fel, tőle függetlenül.

Thomson, Sir William

Lásd Kelvin, Lord

tiamin

Lásd B-vitamin komplex.

tiazol

Kén és nitrogén heteroatomokat öttagú gyűrűben tartalmazó heterociklusos vegyület: C3SNH3. Egy sor ilyen gyűrűrendszerből álló tiazol színezéket állítanak elő.

tie line

tienil-gyűrű

Lásd tiofén

tiltott átmenetek

Energiaszintek közti átmenetek egy kvantummechanikai rendszerben, amelyek lejátszódása a kiválasztási szabályok szerint nem megengedett. A gyakorlatban előfordulhatnak tiltott átmenetek, de sokkal kisebb valószínűséggel, mint a megengedett átmenetek. Annak, hogy a tiltott átmenetek előfordulhatnak három oka van:

(1) a kiválasztási szabály, amelyet ez megsért, csak egy közelítő szabály. Például azok a kiválasztási szabályok, amelyek csak spin-pálya-csatolás hiányában egzaktak. Amikor a spin-pálya csatolást számításba veszik, a tiltott átmenet megengedett átmenetté válik, erősségük nő a spin-pálya csatolás mértékének növekedésével;

(2) a kiválasztási szabályok dipól sugárzásra érvényesek, azaz egy kvantummechanikai rendszer kölcsönhatásában, mint pl. egy atom és egy elektromos tér, csak a (változó) elektromos dipólusmomentumot veszi figyelembe. A tényleges átmenetek mágneses dipól sugárzást vagy kvadropól sugárzást is magukba foglalhatnak;

(3) a kiválasztási szabályok csak egy izolált atomra, molekulára stb. vonatkoznak, és nem feltétlenül alkalmazhatók, ha külső tereket vagy ütközéseket is figyelembe kell venni.

tiltott sáv

Lásd energiasávok.

timföld

Lásd alumínium-oxid, alumínium-hidroxid.

timin

Pirimidin származék, a nukleotidok és a DNS nukleinsav egyik fő alkotó bázisa.

timol

Átható szagú, színtelen, kristályos vegyület: C10H14O; op.: 51 oC. Előfordul különböző esszenciális olajokban, különösen a kakukkfűben; előállítható (az eukaliptusz olajból kivont) piperitont oxidálva vas(III)-kloriddal. Antiszeptikus hatását kihasználják toroköblítőkben és szájvizekben.

timsó

Lásd kálium-alumínium-szulfát, timsók.

timsók

Kettős sóknak egy csoportja, a képlete A2SO4.B2(SO4)3.24H2O, ahol A egy egy vegyértékű, B egy három vegyértékű fémion. Az eredeti káliumot és alumíniumot tartalmaz (amelyet kálium-alumínium-timsónak vagy röviden timsónak neveznek), és a képletét sokszor írják a következőképpen: AlK(SO4)2.12H2O (aluminium-kálium-szulfát-12-víz). Az ammónium-timsó képlete AlNH4(SO4)2.12H2O, a krómtimsóé KCr(SO4)2.12H2O (lásd. kálium-króm-szulfát) stb. A timsók izomorfok és előállíthatók a két só egyenlő mennyiségét tartalmazó oldatból kristályosítással. Lásd alumínium-szulfátnál is.

tinktúra

Oldat, ahol alkohol az oldószer, például a jódtinktúránál.

tiocianát

Tiociánsav sója vagy észtere.

tiociánsav

Instabil gáz: HSCN.

tioéterek

Lásd szulfidok.

tiofén

Színtelen, folyékony vegyület: C4H4S; op.: −38 oC; fp.: 84 oC. A vegyület jelen van a kereskedelmi benzolban. A gyűrűrendszert tienil gyűrűnek is nevezik.

tiokarbamid

Fehér, kristályos, szilárd anyag: (NH2)2CS; relatív sűrűsége: 1,4; op.: 182 oC. Fixálószerként használják a fényképezésnél.

tiokénsav

Instabil sav: H2S2O3, kén-trioxid és hidrogén-szulfid reakciójakor képződik. Lásd a kénsavnál is.

tiolcsoport

Lásd tiolok.

tiolok (merkaptánok, tioalkoholok)

-SH csoportot (tiolcsoport, szulfanilcsoport, vagy szulfhidrilcsoport) tartalmazó szerves vegyületek. Az alkoholok analógjai, csak az oxigén helyett kén atomot tartalmaznak. Elnevezésük a felépítő szénhidrogén alapján történik, pl. etán-tiol (C2H5SH). Jellemzően kellemetlen szagúak, a fokhagyma szagát például az etán-tiol adja. Eltérően az alkoholoktól, a tiolok savasak, reagálnak lúgokkal és bizonyos fémekkel sószerű vegyületeket alkotnak. A régebbi nevük a merkaptán abból a tulajdonságukból ered, hogy reagálnak a higannyal (’megfogják’).

tionilcsoport

A =SO csoport, mint a kén-diklór-oxidban.

tionil-klorid

Lásd kén-diklorid-oxid.

tioszulfát

S2O32- iont tartalmazó só, formailag a tiokénsavból származtatható. A tioszulfátok savas oldatokban könnyen bomlanak, elemi kén és hidrogénszulfit ion (HSO3-) keletkezésével.

TIP

Lásd hőmérséklettől független paramágnesesség.

tirozin

Lásd aminósav.

tisztítás, finomítás

Anyagok tisztításának folyamata, vagy anyagoknak egy keverékből történő extrahálása.

tisztító/mentesítő anyag

Reagens, amely kivon egy nyomnyi komponenst egy rendszerből vagy egy reakcióképes köztes terméket egy reakcióból.

titán

Jele: Ti. Egy fehér, fémes átmeneti elem; rendszáma: 22; relatív atomtömege: 47,9; relatív sűrűsége: 4,5; op.: 1660±10 oC; fp.: 3287 oC. Fő forrása a rutil: TiO2 és kisebb mértékben ilmenit (FeTiO3). Előfordul számos más ásványban is. Az elemet előállítják: az oxidot szénnel és klórral hevítve (ami TiCl4-t ad), majd azt Kroll-eljárással redukálva. Fő felhasználási területe: nagyszámú, erős, könnyű, korrózióálló ötvözet előállítása repülőgépekhez, hajókhoz, kémiai üzemekhez stb. Az elemen, levegőn passzív oxidréteg alakul ki. Magasabb hőmérsékleten reagál oxigénnel, nitrogénnel, klórral és más nem fémekkel. Oldódik híg savakban. Fő vegyületei: a titán(IV)-sók és komplexek; a titán(II)- és titán(III)-vegyületek is ismertek. Az elemet William Gregor (1761-1817) fedezte fel, 1789-ben.

titán(IV)-klorid (titán-klorid, titán-tetraklorid)

Színtelen, illékony folyadék: TiCl4; előállítják titán(IV)-oxidot és szenet száraz klórgáz áramban erősen hevítve. Nedves levegőn füstölög, titán-oxikloridot képezve. Más titán vegyületek és tiszta titán fém előállításához használják.

titán(IV)-oxid (titán-dioxid)

titanium(IV)oxide (titania; titanium dioxide) Egy fehér oxid: TiO2, a természetben különböző formában fordul elő, különösen a rutilban. Fehér pigmentként és műanyagok és gumi töltőanyagaként használják.

titán-dioxid

Lásd titán(IV)-oxid.

titán-klorid

Lásd titán(IV)-klorid.

titán-tetraklorid

Lásd titán(IV)-klorid.

titrálás

Térfogatos analízis módszere, amelyben egy reagenst (mérőoldatot) adagolnak egy ismert mennyiségű másik reagenshez, lassan, egy bürettából, amíg a végpontot el nem érik (lásd indikátor). Az adagolt térfogatot a végpont előtt feljegyzik. Ha az egyik oldat koncentrációja ismert, a másiké kiszámítható.

tixotrópia

Lásd newtoni folyadék

TNT

Lásd trinitrotoluol.

tokoferol

Lásd E-vitamin.

Tollens-reagens

Reagens aldehidek kimutatására. Előállításához ammónium-hidroxidot adnak ezüst-nitráthoz, a keletkező ezüst(I)-oxid oldódik a vizes ammóniában ([Ag(NH3)2]+ komplex formában). A mintát egy kémcsőben melegítik a reagenssel. Az aldehidek redukálják az Ag+-t fémezüstté, ami egy fényes ezüst-tükröt alakít ki a kémcső belső falán. (Innen az ezüst-tükör próba elnevezés) Ketonok nem adják a reakciót. Bernhard Tollens (1841-1918) után nevezték el.

toluol

Lásd metilbenzol.

topáz

Változó színű, ortorombos kristályokat képző alumínium-szilikát ásvány: Al2(SiO4)(OH,F)2. Főként savas eruptív kőzetekben fordul elő, pl. gránitban, pegmatitban. A topázt drágakőként tartják számon az átlátszósága, változatos színe (a borsárga változata a legértékesebb) és a nagy keménysége miatt (a Mosh-skálán 8). Melegítésre a sárga vagy barnás színű topáz rózsaszínné válik. Fő lelőhelye Brazíliában, Oroszországban és az USA-ban van.

tórium

Jele: Th. Szürke, radioaktív fémes elem, az aktinoidákhoz tartozik. Rendszáma: 90; relatív atomtömege: 232,038; relatív sűrűsége: 11,5-11,9 (17 oC); op.: 1740-1760 oC, fp.: 4780-4800 oC. Monacit homokban fordul elő Brazíliában, Indiában és az USA-ban. A tórium izotópok tömegszáma 223-tól 234-ig változik; a legstabilabb a tórium-232, melynek felezési ideje 1,39x1010 év. Oxidációs száma (+4), kémiai tulajdonságai a többi aktinoidához hasonlóak. Nukleáris fűtőanyagként alkalmazzák a tenyésztő reaktorokban, minthogy a tórium-232 befogja a lassú neutronokat urán-233-at hozva létre. A tórium-dioxidot (ThO2) gázharisnyákon és speciális tűzállóanyagban használják. Az elemet J. J. Berzelius fedezte fel, 1829-ben.

tórium-oxid

Lásd tórium

tórium-sorozat

Lásd rádioaktív-sorozat

torr

A nagyvákuum technológiában alkalmazott nyomásegység, amelyet 1 mmHg-ként definiáltak. 1 torr egyenlő 133,322 pascallal. Az egységet Evangelista Torricelli (1609-1647) után nevezték el.

torziós szög

A-B-C-B atomok nem lineáris lánca esetén: az ABC atomokat tartalmazó sík és a BCD atomokat tartalmazó sík által bezárt szög. A torziós szög bármely értéket felvehet 0o és 180o között. Ha a síkot BC vonal mentén nézzük, a torziós szög pozitív, ha AB kötést az óramutató irányával megfelelő irányban kellene elmozdítani (180o-nál kisebb szögben) ahhoz, hogy eltakarja, vagy egyállású legyen a CD kötéssel. Ha AB–t az óra járásával ellentétes irányban kellene elforgatni, a torziós szög negatív.

Az atomok térbeli elhelyezkedésére vonatkozó terminológia a torziós szög nagyságán alapul (lásd a konformációnál is). A syn elrendezés: amelyben a torziós szög ±90o; az anti elrendezés: amikor a torziós szög ±90o és 180o között van. Másik megkülönböztetés a klinális elrendeződés (értéke 30o és 150o között vagy -30o és -150o között van) és a periplanáris (értéke 0 és ±30o között vagy ±150o és 180o között). A kettőt kombinálva négy torziós szög szerinti tartományt ad:

szinperiplanáris (sp) 0o-tól ±30o-ig

szinklinális (sc) 30o-tól 90o-ig vagy -30o-tól -90o-ig

antiklinális (ac) 90o-tól 150o-ig vagy -90o-tól -150o-ig

antiperiplanáris (ap) ±150o-tól 180o-ig

Az antiperiplanáris konformációt transz konformációnak is nevezik, a megfelelő cisz konformáció a szinperiplanáris konformáció. A szinklinális konformációt ’gauche’ vagy ’skew ’konformációnak nevezik.

többatomos molekula

Több atomból álló molekula (pl.: piridin: C5H5N, vagy dinitrogén-teroxid: N2O4) megkülönböztetve a kétatomos vagy egyatomos molekuláktól.

több-bázisos sav

Olyan sav, amely egynél több helyettesíthető hidrogénnel rendelkezik. Pl.: két-bázisos a kénsav (H2SO4), három-bázisos a foszfor(V)sav (ortofoszforsav) (H3PO4). Amikor minden hidrogént fém helyettesít, a keletkező só a normális só. Ha nincs minden hidrogén helyettesítve, savanyúsó képződik.

többcentrumos kötés

Három, vagy néha több atom között egyetlen elektronpár által létrehozott kötés. A boránok szerkezete megmagyarázható elektronhiányos, többcentrumos kötést tartalmazó vegyületekként tekintve azokat.

többemeletes szendvics

Lásd: szendvics vegyületek.

többértékű alkohol (poliol)

Egy alkohol, amely molekulánként néhány hidroxil csoportot tartalmaz.

többszörös kötés

Két atom közt, több elekronpár által kialakított kötés. Az ilyen kötések egy elsődleges szigma kötésből és egy másodlagos pi kötésből (vagy néha deltakötésből) állnak.

töltés

Bizonyos elemi részecskék olyan tulajdonsága, ami kölcsönhatást vált ki közöttük, létrehozva az elektromosnak nevezett anyagi jelenségek nagy tömegét. A természetben a töltésnek két formája létezik, ezeket hagyományosan pozitívnak és negatívnak nevezik, a részecskék közt lévő kétféle kölcsönhatás megkülönböztetésére.

Két hasonló töltésű részecske (mindkettő negatív, vagy mindkettő pozitív) taszítja egymást, míg két különböző töltésű részecske (egy pozitív és egy negatív) vonzza egymást. A negatív töltés természetes egysége az elektron töltése, amely egyenlő, de ellenkező irányú a proton pozitív töltésével. Nagyobb léptékben az anyag, amely egyenlő számban tartalmaz elektronokat és protonokat elektromosan semleges. Ha elektronok vannak feleslegben, az anyag negatív töltésű, a protonok feleslege pozitív töltést eredményez. Töltéssel rendelkező részecskék áramlása, különösen az elektronoké, elektromos áramot hoz létre. A töltést coulombban mérik, az elektron töltése 1,602x10-19 coulomb.

töltésátviteli komplex

Kémiai vegyület, gyenge koordinációval, két molekula közti töltésátvitellel. Például a fenokinon, amelyben a fenol és kinon molekulákat nem formális kémiai kötés, hanem a vegyületek aromás gyűrűs rendszerei közt lévő töltésátvitel tarja össze.

töltéshordozó

Elektromos áramban az elektromos töltést szállító egyed. A hordozó tulajdonsága függ a vezető típusától. A fémekben a hordozók az elektronok; a félvezetőkben a hordozók lehetnek elektronok (n-típusú vezetés), vagy pozitív lyukak (p-típusú vezetés); a gázokban a hordozók lehetnek pozitív ionok és elektronok; az elektrolitokban pedig pozitív és negatív ionok.

töltéssűrűség

1. Az elektromos töltés egy közeg, vagy anyag egységnyi térfogatában (térfogati töltéssűrűség).

2. A töltés egy anyag felszínének egységnyi területén (felületi töltéssűrűség).

töltőanyag

Inert anyag, amelyet egy termékhez (festék, gumi, mosópor stb.) adnak hígítás, vagy fizikai tulajdonságainak módosítása céljából.

tömeg

Egy test tehetetlenségének mértéke, azaz a gyorsulással szembeni ellenállása. Newton-mozgás törvénye szerint, ha két, nem egyenlő tömeg, m1 és m2 ütközik, ha más erő nincs jelen, mind a kettő ugyanazt az ütközést érzékeli. Ha a két test gyorsulása a1 és a2, akkor az ütközés eredménye m1a1=m2a2. Ez az egyenlet lehetővé teszi két tömeg összehasonlítását. Ha az egyik tömeget standardnak tekintjük a másik tömege mérhető ennek a standardnak a mértékével. Az erre a célra használt test egy 1 kg-os platina-irídium ötvözetből készült henger, amelyet a tömeg nemzetközi standardjának neveznek.

tömeghatás

A tömeghatás törvénye kimondja, hogy a kémiai reakció sebessége arányos a reagáló anyagok aktív tömegeinek szorzatával. A reagáló anyagok aktív tömegét moláris koncentrációban adják meg. Például: xA+yBtermékek reakcióra a sebességet a következő egyenlet adja: R=k[A]x [B]y, ahol k a sebességi konstans. A törvényt C. M. Guldber és P. Waage fogalmazta meg, 1863-ban. Szigorúan csak ideális gázokra érvényes. Valódi gázok esetében az aktivitás használható.

tömeghatás törvénye

Lásd tömeghatás.

tömegkoncentráció

Lásd: koncentráció.

tömegmegmaradás törvénye

Lásd megmaradás törvénye.

tömegspektroszkópia

Technika relatív atomtömegek és izotópok relatív gyakoriságának meghatározására, kémiai analízisre, és ionos reakciók tanulmányozására. A tömegspektrométerben a (rendszerint gázhalmazállapotú) minta ionizált; a termelt, pozitív ionokat egy elektromos és mágneses mezővel rendelkező nagy-vákuum térbe gyorsítják. Ezek az erőterek elhajlítják, majd a detektorra fókuszálják az ionokat. Az erőterek szabályozott módon változtathatók, így különböző típusú ionok ütközhetnek a detektorral. A kapott tömegspektrum különböző intenzitású csúcsok sorozatából áll, amelyekhez tömeg/töltés (m/e) értékek rendelhetők. Az eredeti ionokat rendszerint elektron ütközéssel állítják elő, de ion vagy foton ütközést, vagy térionizációt is alkalmaznak. Szerves molekulák tömegspektruma csúcsok sorozatából áll, amelyből egy megfelel az anyaionnak, a többiek az ionizáció során keletkező ionoknak. A különböző molekulák a vonalaik jellegzetes szabályosságával azonosíthatóak. Keverékek analízise gázkromatográfia-tömegspektroszkópiával végezhető el.

törvények, elméletek és hipotézisek

A tudományban a törvény a természet elvének/alapelvének leírása, amely mindig, a törvény szövegezése szerint, érvényes. A természet törvényei alól nincs kivétel, bármely, a törvénynek nem engedelmeskedő kivételes eseményt vagy csodának kell tekinteni, vagy el kell vetni miatta a meglevő törvényt.

A törvényeket vagy a felfedezőjükről (pl. Boyle-törvény), vagy a témájukról (pl. tömegmegmaradás törvénye) nevezik el. Vannak olyan törvények, ahol mind a nevet, mind pedig a témát használják az elnevezéshez (pl. Newton-gravitációs törvénye).

Az olyan természetleírást, amely többet felölel egy törvénynél, de nem éri el annak vitathatatlan státuszát, gyakran nevezik elméletnek. Az elméletek gyakran kapják a nevüket együttesen a névről és a témáról (pl. Einstein-relativitás elmélete, Darwin-evolúciós elmélete).

A hipotézis egy olyan elmélet, vagy törvény, ami lehet, hogy nem egyetemesen érvényes. Vannak bizonyos hipotézisek, amelyeknél már semmi kétség nincs az érvényességüket illetően, érthetetlenül mégis még mindig hipotézisként említik őket (pl. Avogadro-hipotézis). Világos, hogy átfedések vannak a három fogalom között.

trágya

A termékenység növelése céljából a talajra juttatott anyag. Lehetnek természetes eredetűek, például a komposztok, vagy lehetnek műtrágyák, elsősorban nitrátok és foszfátok. A műtrágyák rendkívüli mértékben növelhetik a termést, de ha az eső kimossa a talajból, és a tavakba kerülnek, növelhetik az eutrofizációt is. A termékenység növelésére néha nitrogénkötő baktériumot juttatnak a talajba. A trópusi országokban, cianobaktérium Anabaena-t adnak a rizsföldekre a talaj termékenységének növelésére.

transz

Lásd izoméria, torziós szög.

transz-effektus

A szervetlen, sík négyzetes komplexek szubsztitúciójánál előforduló hatás, amelyben bizonyos ligandumok az eredeti komplexben képesek a bekapcsolódó ligandumot transz helyzetbe irányítani. A ligandumok sora csökkenő, transz irányító hatás szerint:

CN->NO2>I->Br->Cl->NH3>H2O

transzaktinida elemek

A 103-nál nagyobb rendszámú elemek, azaz amelyek a laurencium után következnek a periódusos rendszerben. Eddig, a 116.-ig mutatták ki az elemeket. Átmeneti jellegük és nagy radioaktivitásuk miatt viták voltak a felfedezések prioritásáról és az elnevezésekről. Az International Union of Pure and Applied Chemistry (IUPAC) bevezetett a nevekre egy szisztematikus, ideiglenes sort toldalékok alkalmazásával (lásd táblázat). Minden elem neve –ium-ra végződik. Így pl. a 109. elem ebben a sorban: un+nil+ium azaz unnilium nevet kapja. Jele: u+n+e, azaz Une.

toldalékszámjel
nil0n
un1u
bi2b
tri3t
quad4q
pent5p
hex6h
sept7s
oct8o
enn9e

Hosszantartó vita volt a 104. elemről (rutherfordium), amelyet kurcsatóviumnak (Ku) is neveznek. A nevek miatt viták voltak az IUPAC és az American Chemical Union között is. 1994-ben az IUPAC a következő listát javasolta:

mendelévium (Md,101)

nobélium (No,102)

laurencium (Lr,103)

dubnium (Db,104)

joliotium (Jl,105)

rutherfordium (Rf,106)

bohrium (Bh,107)

hahnium (Hn,108)

meitnerium (Mt,109)

Az ACU egy különböző elnevezés sorozatot részesít előnyben:

mendelévium (Md,101)

nobélium (No,102)

laurencium (Lr,103)

rutherfordium (Rf,104)

hahnium (Hn,105)

seaborgium (Sg,106)

nielsbohrium(Ns,107)

hassium (Hs,108)

meitnerium (Mt,109)

A IUPAC elfogadott egy kompromisszumos listát 1997-ben:

mendelévium (Md,101)

nobélium (No,102)

laurencium (Lr,103)

rutherfordium (Rf,104)

dubnium (Db,105)

seaborgium (Sg,106)

bohrium (Bh,107)

hassium (Hs,108)

meitnerium (Mt,109)

A 110. elemet (2003-ban) darmstadtiumnak, a 111. elemet (2004-ben) röntgeniumnak nevezték el. A 112. (ununbium: Uub), 113. (ununtrium: Uut), 114. (ununquadium: Uuq), 115. (unupentium: Uup) és a 116. (ununhexium: Uuh) eddig még nincs elnevezve.

transzaminálás

Az aminósav az anyagcserének biokémiai reakciója, amelyben az aminócsoport kerül át egy aminósavról egy ketosavra egy új aminósav és egy ketosav képződésével. A reakcióhoz szükséges koezim a piridoxál-foszfát.

transzmissziós elektronmikroszkóp

Lásd elektronmikroszkóp.

transzmutáció

Egy elemnek egy másikba való átalakulása magokkal, vagy részecskékkel történő bombázással. Pl.: az uránt neutronokkal bombázva plutónium nyerhető.

transzport-koefficiensek

Olyan mennyiségek, amelyek a szállítást jellemzik egy rendszerben, pl. az elektromos- és a hővezetés. A nem egyensúlyi statisztikus mechanika egyik fő célja e koefficiensek kiszámítása az alapelvek alapján. Transzport koefficienseket nehéz egzakt módon kiszámítani, ezért közelítő technikákat kell alkalmazni. A transzport koefficiensek az áramlás mértékét adják egy rendszerben, az inverz traszport koefficiensek pedig az áramlás ellenállásának a mértékét.

transzurán elemek

A 92-nél nagyobb rendszámú elemek, azaz a periódusos rendszerben az urán után következő elemek. Többségük nem stabil és rövid felezési idejű. Lásd transzaktinida elemek.

triacilglicerid

Lásd triglicerid.

triazin

Lásd azin.

tribológia

A súrlódás, kenés és kenőanyagok tanulmányozása.

tribolumineszcencia

Súrlódás által létrehozott lumineszcencia. Pl.: bizonyos kristályok fényt bocsátanak ki, amikor a súrlódás által létrehozott statikus elektromos töltés összenyomja azokat.

tribróm-metán (bromoform)

Színtelen folyadék, haloform: CHBr3; relatív sűrűsége: 2,9; op.: 8 oC; fp.: 150 oC.

trícium

Jele: T. A hidrogén 3 tömegszámú izotópja, azaz, a mag 2 neutront és 1 protont tartalmaz. Radioaktív (felezési ideje: 12,3 év), bétabomlást szenved és hélium-3-má alakul. Izotópos jelölésre használják.

tríciummal jelzett vegyület

Lásd izotópos jelölés.

tridimit

Ásványi formája a szilícium(IV)-oxidnak: SiO2.

trietanolamin

Lásd etanolamin.

trifenilmetil

Szokatlan aromás vegyület, amely anionként, kationként vagy gyökként is létezhet: (C6H5)3C. A trifenil-karbinolt alkoholos oldatban, ásványi savval kezelve (C6H5)3C+ kationt tartalmazó trifenil-metil-sókat eredményez, amely narancsvörös kristályokat képez. A trifenil-metil-klorid éteres oldatából nátrium hatására (C6H5)3C- anion keletkezik. A szabad gyök formát előállítják: trifenilmetil-kloridot kezelve higannyal vagy cinkkel, oxigénmentes körülmények közt.

triglicerid (triacilglicerin)

A glicerin (porpán-1,2,3-triol) észtere, amelyben mind a három hidroxilcsoport észteresítve van egy-egy zsírsavval. A trigliceridek a zsírok és olajok fő alkotórészei. Ezek az élelmiszerek (főzési zsírok, olajok, margarin) révén biztosítják az energiatartalékot az élő szervezetek számára. A fizikai és kémiai tulajdonságuk függ az alkotó zsírsavaktól. Az egyszerű triglicerideknél mind a három zsírsav azonos, a kevert triglicerideknél kettő vagy három különböző zsírsav van jelen.

trigonális bipiramis

Lásd illusztráció a komplexnél.

trihidrát

Mólonként három mól kristályvizet tartalmazó kristályos anyag.

trihidroxi-alkohol (háromértékű alkohol)

Lásd triol.

trijódmetán (jodoform)

Sárga, illékony, édes illatú haloform: CHI3, relatív sűrűsége: 4,1; op.: 115 oC. Haloform reakcióval állítják elő.

trikarbonsav ciklus

Lásd Krebs-ciklus.

triklin

Lásd kristályrendszer.

triklóretanal (klorál)

Folyékony aldehid: CCl3CHO; relatív sűrűsége: 1,51; op.: −57,5 oC; fp.: 97,8 oC. Etanal klórozásával állítják elő. A DDT gyártásánál használják. Lásd 2,2,2-triklóretándiolnál is.

2,2,2-triklóretándiol (klorál-hidrát)

Színtelen, kristályos szilárd anyag: CCl3CH(OH)2; relatív sűrűsége: 1,91; op.: 57 oC; fp.: 96,3 oC. A triklóretanal hidrolízisével állítják elő; rendszerint két OH-csoportot tartalmaz ugyanazon a szénatomon. Az ilyen típusú gem-diolok rendszerint nem stabilak, ebben az esetben a vegyületet a három Cl atom jelenléte stabilizálja. Altatóként használják.

triklóretén (triklóretilén)

Színtelen folyadék: CCl2=CHCl, op.: 87 oC. Kloroformra (triklórmetán) emlékeztető szagú, mérgező, nem gyúlékony vegyület. Széles körben használják oldószerként vegytisztításnál és zsírtalanításnál. Használják magokból és gyümölcsökből olajok extrahálására, érzéstelenítésre és tűzoltó készülékekben.

triklórmetán (kloroform)

Színtelen, illékony, édes-illatú folyadék, haloform: CHCl3; relatív sűrűsége: 1,48; op.: -63,5 oC; fp.: 61,7 oC . Előállítható a metán klórozásával (ezt követően a termékek keverékének elválasztásával), vagy haloform reakcióval. Hatásos érzéstelenítő, de májkárosodást okozhat, így ma már más halogénezett szénhidrogénekkel helyettesítik. Oldószerként, és más vegyületek előállításánál nyersanyagként használják.

trimetil-alumínium

Színtelen folyadék: Al(CH3)3, levegőn meggyullad, vízzel alumínium-hidroxidot és metánt ad, rendszerint nagyon hevesen reagálva; relatív sűrűsége: 0,752; op.: 0 oC; fp.: 130 oC. Több, más alumínium-alkilhez hasonlóan előállítható Grignard-reagenst reagáltatva alumínium-trikloriddal. Az alumínium-alkileket a Ziegler- eljárásnál alkalmazzák nagy sűrűségű polietén (politén) előállítására.

trinátrium-foszfát(V) (nátrium-ortofoszfát)

Színtelen, kristályos vegyület: Na3PO4, vízben oldható, etanolban oldhatatlan. Ismert a dekahidrátja (nyolcszögű, relatív sűrűsége: 2,54) és a dodekahidrátja (trigonális; relatív sűrűsége: 1,62). A dodekahidrát kb. 76 oC-on vizet veszít, a dekahidrát 100 oC-on olvad. A trinátrium-foszfát előállítható: nátrium-karbonátot sztöchiometrikus mennyiségű foszforsavval forralva, majd a keletkezett dinátrium-sóhoz nátrium-hidroxidot adva. Hasznos adalékanyag a nagynyomású bojlerek tápvizéhez (foszfátként kivonja a kálciumot és magnéziumot); emulgeálószerekben, mint vízlágyítószer; detergensek és tisztítószerek alkotójaként. A 32P radioaktív izotóppal jelzett nátrium-foszfátot használják a foszfát tanulmányozására a biológiai folyamatokban és használják intravénásan a vörös vérsejt túltengésnél.

2,4,6-trinitrofenol

Lásd pikrinsav.

trinitrotoluol (TNT)

Sárga, nagyon robbanékony, szilárd anyag: CH3C6H2(NO2)3; relatív sűrűsége: 1,65; op.: 82 oC. Toluol(metilbenzol) nitrálásával állítják elő, szisztematikus neve: 1-metil-2,4,6-trinitrobenzol.

triol (trihidroxi-alkohol)

Molekulánként három hidroxilcsoportot tartalmazó alkohol.

trioxigén

Lásd ózon.

trioxo-bór(III)sav

Lásd bórsav.

trioxo-kén(IV)sav

Lásd kénessav.

trióz

Három szénatomot tartalmazó cukor molekula. Lásd monoszacharid.

triplett

Olyan atomállapot, amelyben az elektronok két spin impulzusmomentuma együtt egy nem nulla spint hoz létre. A triplett állapot általában alacsonyabb energiaállapotú, mint a szingulett állapot, a spinkorrelációknak, az elektronok közötti Coulomb-kölcsönhatásra gyakorolt hatása miatt (mint a Hund szabályban). Ez nagy energiakülönbséghez vezethet a triplett és szingulett állapotok között.

tripszin

Fehérjebontó enzim (ásd proteáz). A hasnyálmirigy választja ki a nyombélbe, inaktív formában (tripszinogén). Ott, a duodénumban keletkező (enterokináz) enzim hatására tripszin keletkezik. Az aktív enzim fontos szerepet játszik a fehérjék bontásában a vékonybél elülső részében. Más proteázokat is aktivál a hasnyálban.

tripszinogén

Lásd tripszin.

triptofán

Lásd aminósav.

triszén-dioxid (szén-szuboxid)

Kellemetlen szagú, színtelen gáz: C3O2; relatív sűrűsége: 1,114 (folyadék, 0 oC-on); op.: −111,3 oC; fp.: 7 oC. A malonsav savanhidridje, amelyből előállítható vízelvonással, foszfor(V)-oxiddal. A molekula lineáris (O:C:C:C:O).

triszilán

Lásd szilán.

triton

A trícium atom magja, egy protonból és két neutronból áll; a T+ a trícium atom ionizációjával keletkezik.

trivas-tetraoxid (ferro-ferri-oxid)

Fekete, mágneses oxid: Fe3O4; relatív sűrűsége: 5,2. A vasat gőzben hevítve képződik; előfordul a természetben magnetit ásványként. Oldódik savakban vas(II)- és vas(III)-sók keverékét adva.

tróna

Nátrium szeszkvikarbonát ásványi formája, hidratált nátrium-karbonát és hidrogén-karbonát keverékéből áll: Na2CO3.NaHCO3.2H2O.

tropílium-ion

A C7H7+ pozitív ion, hét szénatomot tartalmazó gyűrűből áll. Az ion szimmetrikus és az aromás vegyületek jellegzetes tulajdonságát mutatja.

túlfeszültség

Potenciál, amelyet egy elektrolizáló cellában az elméletileg szükséges potenciálon kívül alkalmazni kell ahhoz, hogy egy adott anyag egy elektródon felszabaduljon. Értéke függ az elektród anyagától és az áramsűrűségtől. Egy kinetikus hatás, ami az elektródoknál lejátszódó elektronátmenet nagy aktivációs energiája miatt alakul ki, és különösen fontos olyan gázok esetében, mint a hidrogén vagy az oxigén. Pl.: cink-ionok oldatának elektrolízisekor a katódon hidrogénnek kellene fejlődnie (Eo=0,00 V), nem pedig cinknek kiválnia (Eo=-0,76 V). A hidrogénnek a cinken mutatott nagy túlfeszültsége miatt viszont (kb. 1 V megfelelő körülmények közt) a cink válik ki. Az áram és a túlfeszültség közti összefüggést a Butler−Volmer egyenlet adja meg.

túlhevítés

Egy folyadék melegítése a normális forráspontja fölé, a nyomás növelésével.

túlhűtés

1. Egy folyadék lehűtése a fagyáspontja alá, anélkül, hogy folyékony-szilárd halmazállapot-változás lejátszódna. Ebben a metastabil állapotban a folyadék részecskék energiát veszítenek, de nem alakítanak ki szilárd kristályrácsot. Amennyiben a folyadékban egy kristálymagot tesznek (lásd: mag) a kristályosodás rendszerint lejátszódik és a folyadék visszatér a fagyáspontjához. A kristályosodás beindítható por részecskékkel, mechanikai vibrációval, vagy durva felületekkel.

2. Hasonló hűtés a gőzök esetében, mely túltelítetté teszi azokat.

túlium

Jele: Tm. Lágy, szürke, fémes elem, a lantanoidákhoz tartozik; rendszáma: 69; relatív atomtömege: 168,934; relatív sűrűsége: 9,321 (20 oC); op.: 1545 oC; fp.: 1947 oC. Apatitban és xenotimban fordul elő. Egy természetes és tizenhét mesterséges izotópja van. A természetes izotóp a túlium-169. Az elemnek nincs felhasználása; Per Cleve (1840-1905) fedezte fel, 1879-ben.

túltelített oldat

Lásd: telített.

túltelítettség

1. A légkör állapota, amikor a relatív nedvességtartalom 100 % feletti érték. Ez előfordul tiszta levegőnél, ahol nincs kondenzációs mag. A légkörben a túltelítettség rendszerint nem alakul ki, mivel nagy mennyiségben vannak jelen kondenzációs magok (pl.: por, tengeri só, füst részecskék)

2. Bármely gőz állapota, amelynek nyomása meghaladja azt az értéket, ahol (az uralkodó hőmérsékleten) rendszerint a kondenzáció megtörténik.

turmalin

Bórt tartalmazó komplex cikloszilikát-ásványok csoportja; általános képletük: NaR32+Al6B3Si6O27(H,F)4, ahol R=Fe2+Mg, vagy (Al+Li). A kristályok trigonálisak, nyújtottak és változó színűek; a kristály két vége gyakran különböző színű. A turmalint drágakőként használják és kettőstörő, valamint pizoelektromos tulajdonsága miatt polarizátorokban és bizonyos nyomásmérőkben is alkalmazzák.

tükörfém

Réz és ón ötvözete, régen a tükrös teleszkópban használták a fő tükörhöz, mivel önthető és fényezhető és rendkívüli visszaverő felület alakítható ki vele. Ma nagyrészt ezüst üveget használnak erre a célra.

tükörnyersvas

A nyersvas egy formája, amely 15-30 % mangánt és 4-5 % szenet tartalmaz. A Bessemer-konverterbe adagolják az acélhoz dezoxidálószerként és az acél mangán tartalmának növelésére.

türkisz

Ásvány, kristályos alumínium- és réz-foszfátot tartalmaz: CuAl6(PO4)4(OH)8.4H2O, féldrágakő. Triklin rendszerben kristályosodik, általában kék színű; a „robin’s egg/vörösbegytojás” kék változata a legkeresettebb. Általában kis erekben, kis tömegben található, és a felszíni vizek hatására alumíniumban gazdag kőzetekben keletkezik. A legszebb példányok Iránból származnak.

tűzálló

Magas olvadáspontú. Fémoxidok, karbidok és szilicidek általában tűzállóak. Gyakran használják ezeket az anyagokat kemencék bélelésére.

tüzelőanyag

Olyan anyag, amely oxidálódik, vagy más módon változik egy kazánban vagy hőerőgépben, és ezzel hasznos hőt vagy energiát bocsát ki. A fát, növényi olajat és állati termékeket a XVIII. század óta nagyban helyettesíti e célra a fosszilis tüzelőanyag.

A fosszilis tüzelőanyagok korlátozott mennyisége, és kitermelésének költsége elősegítette a nukleáris energia fejlesztését elektromosság céljára.

tűzkő (szarukő)

Nagyon kemény, sűrű, mikrokristályos kvarc és kalcedon rög; mészkőben található.

tűzoltóanyag

Olyan anyag, ami elfojtja a tüzet, vagy megakadályozza a terjedését. Sokféle anyag használható. Folyadékok, például víz, nátrium-hidrogén-karbonát oldata, klórozott szervesanyagok pl. tetraklór-metán, és szén-dioxid tartalmú habok. A szilárd tűzoltóanyagok, mint a nátrium- vagy kálium-hidrogén-karbonát nagy hő hatására szén-dioxid gázt termelnek; a szilárd szén-dioxid (szárazjég) szintén használható.

Tyndall-effektus

Fényszóródás, amikor a fény egy apró részecskéket tartalmazó közegen halad át. Ha polikromatikus fénysugár halad át olyan részecskéket tartalmazó közegen, amely átmérője kisebb, mint a fény hullámhosszának egyhuszad része, a szórt fény kék. Ez okozza a dohányfüst kék színét. Nagyobb részecske átmérőnél, a szórt fény polikromatikus marad. A hatás látható szuszpenziókban és bizonyos kolloidokban. John Tyndall (1820-1893) után nevezték el.