Ugrás a tartalomhoz

Kémiai kislexikon

(2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

U

U

ubikinon (koenzim Q)

Olyan kinon-származék, amely a sejtlégzésben, elektrontranszportlánc reakciókban elektronhordozóként szerepel. Az ubikinon molekulák oldallánca eltérő a különböző szervezetekben, de működésük hasonló.

újrahasznosítás

Használt anyagok visszanyerése és feldolgozása, amely lehetővé teszi az újrafelhasználásukat. Pl.: a papír, konzervdoboz és üveg alkotóira bontható, amely nyersanyagként szolgál új anyagok gyártásához.

újrakristályosítás, átkristályosítás

Ismételt kristályosítási folyamat egy anyag tisztítása céljából, vagy a tisztított anyag szabályosabb kristályainak kinyerésére.

ultracentrifuga

Nagysebességű centrifuga, amelyet kolloid részecskék ülepedési sebességének mérésére, vagy makromolekulák (pl. fehérjék) vagy nukleinsavak oldatból történő elválasztására használnak. Az utracentrifugák elektromos meghajtásúak, és akár 60 000 rpm sebességre is képesek.

ultrahangkémia

Nagyfrekvenciás hang (ultrahang, 20 kHz-nél nagyobb frekvenciával) használata bizonyos típusú kémiai reakciók előidézésére, vagy gyorsítására.

ultrahangtan

A 20 000 Hz frekvenciát meghaladó, és ezért az emberi fül számára nem hallható nyomáshullámok tanulmányozása, és használata. Alkalmazzák az orvosi diagnosztikában, különösen olyan esetekben, amikor a röntgensugarak káros hatásúak lehetnek, mint pl. a terhességnél. Használják az ultrahang technikát az iparban is fémhibák vizsgálatára, felületek tisztítására, alkatrészek vastagságának tesztelésére, kolloidok létrehozására.

ultraibolya sugárzás (UV)

Elektromágneses sugárzás, amelynek a hullámhossza az ibolya és a hosszú röntgensugárzás - azaz 400 nanométer és 4 nm - között van. A 400 és 300 nm közötti sugárzás a közeli ultraibolya sugárzás. A 200 nm alatti az extrém ultraibolya, vagy vákuum ultraibolya sugárzás, mivel a levegő oxigéntartalmának abszorpciója miatt a vákuum készülék használata nélkülözhetetlen. A nap erős ultraibolya sugárforrás, de a föld felszínét csak a közeli UV éri el, mivel az atmoszféra ózon rétege 290 nm alatt minden hullámhosszú sugárzást elnyel.

A bőrre való hatásuk alapján az ultraibolya sugárzást három csoportra osztják:

UV-A (320-400 nm);

UV-B (290-320 nm):

UV-C (230-290 nm).

A leghosszabb hullámhosszú, az UV-A normál dózisban nem ártalmas, bizonyos bőrpanaszok, pl. psoriasis klinikai kezelésére használják. Használják D-vitamin képzés serkentésére is olyan betegeknél, akik allergiásak a D-vitamin készítményekre. Az UV-B a bőr megpirosodását, majd pigmentációját (lebarnulását) okozza. Túlzott mennyiségben komoly felhólyagosodást idézhet elő. Az UV-C a legrövidebb hullámhosszú, különlegesen károsító. Azt tartják, hogy a rövid hullámhosszú ultraibolya sugárzás bőrrákot okoz, aminek a kockázata az ózonréteg csökkenésével nő.

A gyakorlati hasznosításra az UV sugárzást többnyire különböző higanygőz lámpákkal állítják elő. A közönséges üveg abszorbeálja az ultraibolya sugarakat, így az UV használatra a lencséket és prizmákat kvarcból készítik.

ultraibolya-látható spektroszkópia (UV-visible spectroscopy)

Kémiai analízisre és szerkezet-meghatározásra alkalmas technika. Azon az elven alapul, hogy a molekulákban az elektronátmenetek az elektromágneses spektrum látható és ultraibolya tartományában történnek, és hogy egy adott átmenet egy jellemző hullámhosszon történik. A spektrométernek két forrása van: egy ultraibolya és egy másik, a látható fényre; a kettő együtt adja a műszer teljes hullámhossz-tartományát. Ha a teljes hullámhossz-tartományt használják, a forrás egy megfelelő pontnál cserélődik. A forrásból kilépő sugárzást két egyenlő intenzitású sugárra bontják. Az egyik sugár a minta híg oldatán halad keresztül, míg a másik egy tiszta oldószeren, melyet referenciaként használnak, amivel az elsőt összehasonlítják az transzmittanica után.

ultramikroszkóp

A mikroszkóp egy formája, amely a Tyndall-effektust használja fel a normál optikai mikroszkóppal nem érzékelhető részecskék jelenlététnek kimutatására. A folyadékban vagy gázban szuszpendált kolloid részecskéket, füst részecskéket stb. egy fekete hátterű cellában olyan intenzív fénysugárkúppal világítják meg, amely oldalról lép be a cellába és a csúcsa a megfigyelőtér. A részecskék diffrakciós gyűrűk rendszerét hozzák létre, amelyek fényes foltokként jelennek meg a sötét háttéren.

ultranagy frekvencia (HF)

Rádiófrekvencia: 3x109-0.3x109 Hz tartományban, azaz a 10 cm és 1 m közötti hullámhosszal.

univerzál indikátor

Sav-bázis indikátorok keveréke, amely egy adott pH tartományban változtatja a színét (pl.: vörös-sárga-narancs-zöld-kék).

unnil-

Lásd transzaktinida elemek.

UPS

Lásd fotoelektron spektroszkópia

UPVC

Nem lágyított, kemény, strapabíró PVC forma, melyet ablakkeretként és más hasonló helyen alkalmaznak.

uracil

Egy pirimidin származék, a nukleotidok és RNS fő bázisainak egyike.

urán

Jele: U. Fehér, radioaktív fémes elem, az aktinoidákhoz tartozik; rendszáma: 92; relatív atomtömege: 238,03; relatív sűrűsége: 19,05; (20 oC); op.: 1132±1 oC; fp.: 3818 oC. Előfordul az uraninitben, amelyből a fémet ioncsere folyamattal vonják ki. Három izotópja található meg a természetben: urán-238 (99,28 %), urán-235 (0,71 %) és urán-234 (0,006 %). Mivel az urán a lassú neutronokkal nukleáris hasadáson megy keresztül, atomreaktorokban és atomfegyverekben használják; az urán így roppant nagy technikai és politikai fontossággal rendelkezik. Martin Klaproth (1747-1817) fedezte fel, 1789-ben.

urán(IV)-oxid

Fekete, szilárd anyag: UO2; relatív sűrűsége: 10,9; op.: 2865 oC. A természetben uraninitként fordul elő; atomreaktorban használják.

urán(VI)-fluorid (urán-hexafluorid)

Illékony, fehér, szilárd anyag: UF6; relatív sűrűsége: 4,68; op.: 64,5 oC. Az uránizotópok gáz diffúzióval történő elválasztásánál használják.

urán-hexafluorid

Lásd urán(VI)-fluorid.

uraninit

Az urán(IV)-oxid ásványi formája, nagyon kis mennyiségben tartalmaz rádiumot, tóriumot, polóniumot, ólmot és héliumot. A szurokfényű, massziv formáját uránszurokércnek nevezik, ez a fő uránérc. Uraninit előfordul Szászországban (Németország), Romániában, Norvégiában, Nagy-Britanniában (Cornwall) Kelet- Afrikában (Kongó), az USA-ban és Kanadában (Great Bear Lake).

urán–ólom-kormeghatározás

Bizonyos kőzetek kormeghatározására alkalmazott módszerek csoportja, amely az urán-238-nak ólom 206-tá (felezési idő: 4,5x109 év), vagy az urán-235-nek ólom-207-té (felezési idő: 7,1x108 év) alakulásán alapul. Az urán–ólom kormeghatározás egyik módszere: a kőzetben csapdába ejtett héliumnak a jelenlevő uránhoz való arányát méri (mivel 238U→206Pb nyolc alfa részecskét bocsát ki). Másik módszer a kőzet korának kiszámítására: a radioaktív sugárzásból származó ólom (206Pb, 207Pb és 208Pb) arányát mérve a nem radioaktív sugárzásból származó ólommal (204Pb). Ezek a módszerek megbízható eredményeket adnak 107-109 év nagyságrendben. Lásd kormeghatározási technikáknál.

urán-sorozat

Lásd radioaktív sorozat.

uretán-gyanták (poliuretánok)

Szintetikus gyanta, amely a –NH-CO-O- csoportot tartalmazza ismétlődve. Számos típusát állítják elő az izocianát-észtereket polihidroxi-alkoholokkal kopolimerizálva. Számos felhasználásuk van műanyagokban, festékekben, szilárd habokban.

Urey, Harold Clayton

(1894-1981) Amerikai fiziko-kémikus, professzor lett a University of Californián 1958-ban. A legismertebb munkája a deutérium (nehéz hidrogén) felfedezése 1932-ben, amiért 1939-ben fizikai Nobel-díjjal tüntették ki.

UV

Lásd ultraibolya sugárzás.

UV-látható spektroszkópia

Lásd ultraibolya-látható spektroszkópia.