Ugrás a tartalomhoz

Kémiai kislexikon

(2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

V

V

vajsav

Lásd butánsav.

vakancia

Lásd kristályhiba.

vákuum

Tér, amelyben a gáz nyomása alacsony, azaz viszonylag kevés atom vagy molekula van jelen. A tökéletes vákuumban nem lenne atom vagy molekula, de ez elérhetetlen, mivel minden anyag, ami körbevesz egy ilyen teret, véges gőznyomással rendelkezik. A gyenge vákuum esetében a nyomás körülbelül 10-2 pascal, míg a nagy vákuum nyomása 10-2-10-7 pascal. A 10-7 pascal érték alatti az ultranagy vákuum. Lásd: vákuumszivattyúnál.

vákuumdesztilláció

Desztillálás csökkentett nyomáson. A desztillálandó anyag forráspontjának csökkenése miatt a hőmérséklet alacsonyabb, amivel megelőzhető az anyag bomlása.

vákuumszivattyú

Egy tartály nyomásának csökkentésére használt szivattyú. A normális laboratóriumi rotációs olajtömítésű szivattyú 10-1Pa–t képes fenntartani. Ahhoz, hogy a nyomást 10-7 Pa-ig levigyék, diffúziós szivattyúra van szükség. Az ion szivattyúk a 10-9 Pa-t, a kriogén szivattyúk diffúziós szivattyúval kombinálva a 10-13 Pa-t is képesek elérni.

valin

Lásd aminosav.

változó keménység

Lásd vízkeménység.

van der Waals egyenlet

Lásd: állapotegyenlet.

van der Waals erő

Johannes van der Waals (1837-1923) után elnevezett, az atomok vagy molekulák között fellépő vonzóerő. Ez az erő a felelős a van der Waals egyenletben az a/V2 kifejezésért (lásd állapotegyenlet). Ezek az erők sokkal gyengébbek a vegyértékkötésből származó erőknél, és fordítottan arányosak az atomok vagy molekulák közötti távolság hetedik hatványával. Ezek az erők, okozzák a gázok ideálistól eltérő viselkedését és a molekularácsos kristályok rácsenergiáját. Háromféle kölcsönhatás eredményeként jönnek létre: (1) dipól-dipól kölcsönhatás, azaz elektrosztatikus vonzás két állandó dipólusmomentummal rendelkező molekula között; (2) dipólus-indukált dipólus kölcsönhatás, amelyben az egyik molekula dipólusa polarizálja a szomszédos molekulát; (3) diszperziós erők, amelyek az atomok kis, pillanatszerű dipólusából származnak.

vanádium

Jele: V. Ezüstfehér, fémes átmeneti elem; rendszáma: 23; relatív atomtömege: 50,9; relatív sűrűsége: 5,96; op.: 1890 oC fp.: 3380 oC. Számos ércben előfordul, pl. vanadinitben (Pb5Cl(VO4)3) és carnotitben (K2(ClO2)2(VO4)2. A tiszta fém kinyerhető: az oxidot kalciummal redukálva. Az elemet számos acélötvözetben használják. Kémiai tulajdonságai: magas hőmérsékleten reagál a nemfémekkel, de sósav vagy lúgok nem hatnak rá. Egy sor komplexet képez, amelyekben az oxidációs állapota +2-től +5-ig változik. A vanádiumot 1801-ben fedezte fel Andres del Rio (1764-1849), aki hagyta magát meggyőzni arról, hogy amit felfedezett, az a króm egy szennyezett formája. Az elemet 1880-ban fedezte fel újra és nevezte el Nils Selftröm (1787-1854).

vanádium(V)-oxid (vanádium-pentoxid)

Kristályos vegyület: V2O5, kiterjedten használják katalizátorként ipari gázfázisú oxidációs folyamatokban.

vanádium-pentoxid

Lásd: vanádium(V)-oxid.

van't Hoff, Jacobus

Lásd: Hoff, Jacobus Henricus van’t

van't Hoff-izochor

van’t Hoff egyenlete az egyensúlyi állandó változására a hőmérséklettel: (dlogeK)dT=ΔH/RT2, ahol K az egyensúlyi állandó, R a gázállandó, T a termodinamikai hőmérséklet és ΔH a reakció entalpiája.

van't Hoff-tényező

Jele: i. A kolligatív tulajdonságokra vonatkozó egyenletben szereplő tényező; egyenlő a ténylegesen jelenlévő részecskék számának a nem disszociált részecskék számához viszonyított arányával.

variációs elv

Elv a kvantummechanikai számításokban, miszerint ha egy próba/közelítő hullámfüggvényt használnak egy rendszer energiájának kiszámítására, akkor a kiszámított energia nem lehet alacsonyabb a rendszer alapállapotának tényleges energiájánál. Ahhoz hogy variációs elvet hatékonyan lehessen alkalmazni a kvantummechanikában, a próba/közelítő hullámfüggvény változtatható paraméterekkel rendelkezik, amelyeket addig változtatnak, amíg a lehetséges legalacsonyabb energiát meg nem kapják.

városi gáz

Olyan iparilag előállított gáz, amelyet fűtőgázként használnak fel a háztartásokban és az iparban. Pl. széngáz, helyettesített (szintetikus) földgáz, (SNG) és maga a földgáz. A legtöbb városi gáz fő alkotója a hidrogén vagy a metán, a széngáz kb. 8 % szén-monoxidot is tartalmaz.

vas

Jele Fe. Ezüstös, alakítható, nyújtható, fémes átmeneti elem; rendszáma 26; relatív atomtömege 55,847; relatív sűrűsége 7,87; op. 1535 oC; fp. 2750 oC. A fő forrásai a következő ércek: hematit (Fe2O3), magnetit (Fe3O4), limonit (FeO(OH)nH2O), ilmenit (FeTiO3), sziderit (FeCO3) és pirit (FeS2). A fémet a nagyolvasztóban olvasztják, ahol nyersvasat kapnak, amit tovább feldolgoznak öntöttvassá, kovácsoltvassá, és különböző típusú acélokká. A tiszta elemnek három kristályos formája létezik: az alfa-vas 906 oC alatt stabil, térben centrált köbös szerkezetű, a gamma-vas 906 oC és 1403 oC között stabil, nem mágneses, lapon cenrált köbös szerkezetű, és a delta-vas, ami térben centrált köbös szerkezetű 1403 oC felett. Az alfa-vas a Curie pontig (768 oC) ferromágneses. Kilenc izotópja van (tömegszám 52-60); a negyedik leggyakoribb előfordulású elem a földkéregben. Az élő szervezetek számára szükséges nyomelem (lásd esszenciális elemek). A vas elég reakcióképes, nedves levegőn oxidálódik, híg savakból helyettesíti a hidrogént, egyesül a nemfémes elemekkel. Ionos sókat és számos komplexet képez +2 vagy +3 oxidációs állapotban. Létezik Fe(VI) a ferrátionban FeO42-, és képez olyan komplexeket is melyben az oxidációs állapota nulla (pl. Fe (CO)5).

vas(II)-klorid

Zöldessárga, elfolyósodó vegyület, FeCl2; hexagonális; relatív sűrűsége 3,16; op. 670 oC. Létezik kristályvizes formában is: FeCl2.2H2O (zöld, monoklin; relatív sűrűsége 2,36) és FeCl2.4H2O (kékeszöld, monoklin elfolyósodó; relatív sűrűsége 1,93). A vízmentes vas(II)-klorid előállítható száraz hidrogén-klorid gázt áramoltatva a hevített fém felett; a kristályvizes formák pedig híg sósav alkalmazásával, vagy vízzel átkristályosítva. Klór hatására vas(III)-kloriddá alakul.

vas(II)-oxid

Fekete, szilárd anyag, FeO; szabályos; relatív sűrűsége 5,7; op. 1420 oC. Előállítható vas(II)-oxalát hevítésével; a keletkező szén-monoxid redukciós körülményeket teremt, amivel megakadályozza, hogy vas(III)-oxiddá oxidálódjon. A vegyület nátrium-klorid szerkezettel rendelkezik, ami arra utal, hogy ionos, de a kristályrács hiányos vas(II)-ionokban és nem sztöchiometrikus. A vas(II)-oxid jól oldódik híg savakban.

vas(II)-szulfát

Piszkosfehér, szilárd anyag, FeSO4.H2O; monoklin; relatív sűrűsége 2,970. Létezik egy heptahidrátja is, FeSO4.7H2O; kékeszöld, monoklin; relatív sűrűsége 1,898; op. 64 oC. A heptahidrát a legismertebb vas(II)-só, néha zöld vitriolnak vagy vasgálicnak is nevezik. Vasból állítják elő híg kénsav hatására, redukciós körülmények között. A vízmentes vegyület rendkívül higroszkópos. Vörösizzáson bomlik vas(III)-oxidra, kén-trioxidra és kén-dioxidra. A vas(II)-szulfát oldata levegőn fokozatosan oxidálódik, ázisos vas(III)-szulfát ülepedik ki.

vas(II)-vegyületek

Vegyületek, melyekben a vas +2 oxidációs állapotban van jelen, pl. vas(II)-klorid Fe Cl2.

vas(III)-klorid

Feketésbarna, szilárd anyag, FeCl3; hexagonális, relatív sűrűsége 2,9; op. 306 oC; 315 oC-on bomlik. Létezik hexahidrát formában (FeCl3.6H2O), amely egy barnássárga, elfolyósodó, kristályos anyag (op. 37 oC; fp. 280-285 oC). A vas(III)-kloridot úgy állítják elő, hogy a klórgázt vashuzalon vagy acélgyapoton vezetik át. A folyamat kezdetben izzással jár és a vas(III)-klorid szublimál majdnem fekete szivárványszínű pelyhekként. A vegyület nedves levegőn gyorsan hidrolizál. Oldatban részlegesen hidrolizál, a hidrolízis visszaszorítható sósav hozzáadásával. Sok szerves oldószerben oldódik, alacsony elektromos vezetőképességű oldatok keletkezésével, etanolban, etoxietetánban és piridinben a molekulatömeg FeCl3-nak felel meg. Más oldószerekben nagyobb molekulatömegű (Fe2Cl6). Gőzállapotban is dimerizált. Sok szempontból emlékeztet az alumínium-kloridra, amelyet helyettesíthet a Friedel–Crafts-reakcióban.

vas(III)-oxid

Oldhatatlan szilárd anyag; színe vörösesbarnától feketéig terjedhet; Fe2O3; trigonális, relatív sűrűsége 5,24; op. 1565 oC. Létezik egy kristályvizes formája is (Fe2O3xH2O), amely vörösesbarna por; relatív sűrűsége 2,4-3,60 (lásd rozsdásodás). A vas(III)-oxid a természetben hematitként fordul elő. Előállítható vas(III)-hidroxid vagy vas(II)-szulfát hevítésével. Szén-monoxid vagy hidrogén áramban hevítve könnyen redukálható.

vas(III)-szulfát

Sárga, higroszkópos vegyület, Fe2(SO4)3; rombos; relatív sűrűsége 3,097; 480 oC felett bomlik. Előállítása vas(II)-szulfát vizes, savas oldatából történik, hidrogén-peroxiddal melegítve:

2FeSO4+H2SO4+H2O2→Fe2(SO4)3+2H2O.

Kristályosításkor a Fe2(SO4)3.9H2O forma kristályosdik ki. A savas szulfát (Fe2(SO4)3.H2SO4.8H2O) válik ki megfelelő mennyiségű, feleslegben lévő kénsav jelenlétében.

vas(III)-vegyületek

A +3 oxidációs állapotú vas vegyületei, például vas(III)-klorid, FeCl3 (ferri-klorid).

vaspfiritek

Lásd pirit.

vastimsó

A timsók egyike, K2SO4Fe2(SO4)3.24H2O, amelyben az alumíniumiont, Al3+ vas(III)(ferri)ion (Fe3+) helyettesíti.

végpont

A pont, ahol a titrálás befejeződött, ezt jelzi az indikátor.

vegyérték

Egy atom, vagy gyök vegyülési képességének mértéke; egyenlő a hidrogénatomok számával, amivel az atom egyesülni, vagy amelyet kémiai vegyületében helyettesíteni tud (a hidrogén vegyértéke 1). Ionos vegyületekben egyenlő az ionok töltésével: pl. Na2S-ben a nátrium vegyértéke egy (Na+), a kén vegyértéke kettő (S2-). Kovalens kötésekben egyenlő a kialakult kötések számával: a CO2-ben az oxigén vegyértéke 2, a szén vegyértéke 4.

vegyértékelektron

Az atom külső héjának egy elektronja, amely részt vesz a kémiai kötésekben.

vegyérték-kötés elmélet

A kémiai számítástechnika egy módszere, amelyben az elektronokat a molekulában az atompárokhoz tartozó elektronpárok meghatározott kötéséhez rendelik. A molekula aktuális állapota kanonikus formák halmazának eredménye. Lásd: sűrűségfüggvény elmélet, molekulapálya elmélet.

vegyértéksáv

Lásd: energiasávok

vegyészmérnöki tudomány

Üzemek és gépek tervezésének, készítésének és működtetésének tanulmányozása ipari kémiai eljárásokban.

vegyület

Anyag, amely elemek (rögzített arányú mennyiségének) egyesülésével keletkezik. A vegyület képződése kémiai reakcióval jár, azaz megváltozik az atomok vegyértékelektronjainak konfigurációja. Vegyületek, a keveréktől eltérően, fizikai módszerekkel nem különíthetők el. Lásd molekulánál is.

vékonyréteg-kromatográfia

Egy technika folyadékelegyek tanulmányozására, kromatográfiával. Az álló fázis egy abszorbeáló szilárd anyag vékony rétege, amelyet úgy készítenek, hogy a szilárd anyag szuszpenzióját felkenik egy lemezre (ami rendszerint üveg), majd egy kemencében kiszárítják. A vizsgálandó folyadékelegyet egy pontban felviszik a lemez szélére, majd a lemezt egy oldószerbe állítják. Az oldószer a komponensekkel együtt, kapilláris úton emelkedik felfelé a rétegen, a különböző komponensek különböző sebességekkel (attól függően, milyen mértékben abszorbeálódnak a szilárd anyagon). Egy adott idő elteltével a lemezt megszárítják és a foltok helyét meghatározzák. Az elegy komponensei azonosíthatók az adott idő alatt megtett távolság alapján. A technikánál pontosan kell tartani a rétegvastagságot és hőmérsékletet. Lásd RF értéknél is.

vér pigment

Egy fémtartalmú, színes fehérje vegyületcsoport, amelynek a szerepe a vér oxigén-átvivő kapacitásának növelése.

vermikulit

Lásd agyagásványok.

vezetési sáv

Lásd energiasávok.

vezető polimer

Szerves polimer, amely vezeti az elektromosságot. A vezető polimereknek kristályos szerkezete van, amelyben a konjugált, telítetlen szén-szén kötések láncai sorakoznak. Például a poliacetilén és polipirrol. Nagy érdeklődés mutatkozott az ilyen anyagok kifejlesztése iránt, mivel olcsóbbak és könnyebbek a fémes vezetőknél. Kémiailag nem mindig stabilak, ezért a vezető polimert ipari célokra nem fejlesztették ki.

vezetőképességi víz

Lásd desztillált víz.

viasz

Különböző szilárd, vagy félig szilárd anyagok bármelyike. Két fő típusa létezik. Az ásványi viaszok nagy molekulatömegű szénhidrogének keverékei (pl. a kőolajból nyert paraffin viasz). A növények és állatok által kiválasztott viaszok rendszerint zsírsavak észterei, és általában védőszerepük van.

vibrációs relaxáció

Az a folyamat, amely során egy gerjesztett vibrációs állapotú poliatomos molekula, ütközve más molekulákkal visszatér egy azonos elektronállapotú, alacsonyabb vibrációs állapotba.

vibrációs spektroszkópia

Molekulák vibrációs energiaszintjének spektroszkópos vizsgálata. Az elektromágneses spektrum infravörös tartományában a vibrációs átmeneteket rotációs átmenetek kísérik.

A molekulák infravörös spektruma sávokból áll, minden egyes sáv egy vibrációs átmenethez, és a sávban minden vonal a vibrációs átmeneteket kísérő rotációs átmenetekhez kapcsolható. A vibrációs spektrum bizonyos tulajdonságai elemezhetők a vibrációt egyszerű harmonikus mozgásnak tekintve, de a molekuláris vibrációk valósabb jellemzéséhez az anharmónikusságot is figyelmbe kell venni.

Kétatomos molekulának csak akkor van vibrációs-rotációs spektruma, ha a molekula állandó dipólus momentummal rendelkezik. Poliatomos molekulának csak akkor van vibrációs rotációs spektruma, ha a vibráció normális módjai egy oszcilláló dipólust eredményeznek a molekulánál.

vicinális (vic)

Olyan molekula leírása, amelyben két atom vagy atomcsoport két szomszédos atomhoz kapcsolódik. Pl.: 1,2-diklóretán (CH2ClCH2Cl) egy vicinális (vagy vic)- dihalogenid, mely vic-diklóretánnak is nevezhető.

Viktor Meyer-módszer

Gőzsűrűség mérési módszere, amelyet Viktor Meyer dolgozott ki. Egy kis csőben lemért mintát egy hosszú nyakú, melegített gömblombikba dobnak. A minta elpárolog és kiszorítja a levegőt, amelyet víz felett összegyűjtenek és mérik a térfogatát. A gőzsűrűség számítható.

világítópont

Lumineszcenciára (foszforeszcenciára is) képes anyag. Az olyan világító pontokat, amelyek energiájukat egy 10-10 és 10-4 szekundum közötti, rövid késleltetéssel bocsátják ki, szcintillátoroknak nevezik.

villiaumit

A nátrium-fluoridnak (NaF) ásványi formája.

vinil-acetát

Lásd etenil-etanoát.

vinilcsoport

CH2:CH- szerves csoport.

vinilezés

Katalizált reakció az etin és egy aktív hidrogént tartalmazó vegyület között. Pl. az alkohol, amin vagy karbonsav között. Az etin hármaskötésénél addíció játszódik le, és CH2=CH-csoportot tartalmazó etenil-(vinil-) vegyületek alakulnak ki.

vinil-klorid

Lásd klóretén.

viriálegyenlet

Egy gáztörvény, amely megkísérli a reális gázok tulajdonságainak leírását. A következő formában: pV=RT+Bp+Cp2+Dp3+..., ahol B, C és D a viriálkoefficiensek.

viriálkoefficiens

Lásd viriálegyenlet.

visszalakulási folyamat

Egy folyamat, amelyben egy semleges atom vagy molekula képződik egy pozitív ion és egy negatív ion, vagy elektron egyesülésével; azaz a következő típusú reakció:

A++B-→AB

vagy

A++e-→A

A keletkező semleges species rendszerint gerjesztett állapotban van, amely visszaalakulhat (alapállapotba) fény, vagy más elektromágneses sugárzás kibocsátásával.

visszatitrálás

A térfogatos analízis egy technikája, amelyben ismert, feleslegben lévő reagenst adnak a vizsgálandó oldathoz, majd a hozzáadott reagens nem reagált mennyiségét megtitrálják. Így kiszámítható az eredeti oldatban lévő anyag mennyisége.

viszkóz eljárás

Lásd rayon.

viszkozitás

Mértéke az áramlással szembeni ellenállásnak, amit egy nyírófeszültségnek kitett folyékony anyag mutat. Egy Newtoni folyadék esetén az erő (F), ami ahhoz szükséges, hogy egy állandó sebesség grádienst (dv/dx-et) fenntartson két szomszédos, A felületű folyadéklemez között: F=ηA(dv/dx), ahol η konstans, a viszkozitási együttható. Az SI rendszerben az egysége: pascal szekundum (a c.g.s. rendszerben poise-ben mérték). A nem newtoni folyadékok, mint az agyag pl., nem írhatók le evvel az egyszerű modellel. Lásd a kinematikus viszkozitást is

vitamin

Számos olyan szerves vegyület egyike, amely viszonylag kis mennyiségben szükséges az élő szervezetek számára a normális egészségi állapot fenntartásához. Kb. 14 általánosan elfogadott fő vitamin létezik. A vízoldhatók: B-vitamin-komplex (9 tartozik ide), a C-vitamin és a zsíroldhatók: A-vitamin, D-vitamin, E-vitamin, és K-vitamin. A legtöbb B vitamin, és a C vitamin előfordul növényekben, állatokban és mikroorganizmusokban; funkciójuk szerint általában koenzimek. Az A, D, E, és K vitaminok csak állatokban fordulnak elő, különösen gerinceseknél, és különböző metabolikus szerepük van. Az állatok számos vitamint nem képesek maguk előállítani, így a táplálékuknak kell ezt megfelelő mennyiségben tartalmaznia. Vannak táplálékok, amelyek olyan vitamin prekurzorokat (provitaminokat) tartalmaznak, amelyek a testbe kerülve átalakulnak a tényleges vitaminná. Fény és hő hatására (főzés során) számos vitamin elbomlik.

víz

Színtelen folyadék: H2O; relatív sűrűsége: 1,000 (4 oC-on); op.: 0,000 oC; fp.: 100,000 oC. A gázfázisban a víz egyes H2O molekulákból áll, amelyekben a H-O-H szög 105o. A folyékony víz szerkezete még mindig ellentmondásos; a H2O...H-O-H típusú hidrogénhíd kötések nagymértékű rendezettséget hoznak létre és a jelenlegi modellek, amelyeket alátámasztanak a röntgen-szóródási tanulmányok, egy állandóan bomló és újraképződő, rövidtávra rendezett tartományt mutatnak. A folyadékállapot e rendezettsége elegendő ahhoz, hogy a víz sűrűsége 0 oC fok körül magasabb legyen, mint a viszonylag nyitott szerkezetű jégé; a maximális sűrűség 3,98 oC-on lép fel. Ez okozza a jól ismert jelenséget, hogy a jég úszik a víz felszínén, és a víz összehúzódik a jég alatt, egy tény, amelynek óriási biológia jelentősége van minden vizi élőlény számára.

A jégnek kilenc, megkülönböztethető szerkezeti módosulata van, ezek közül a közönséges jég (vagy jég I.) nyitott szerkezettel rendelkezik, mely redőzött, hattagú gyűrűkből épül fel, ahol minden egyes H2O egységet tetraéderesen vesz körül másik négy H2O egység.

Mivel a molekulája szöget zár be, a vízmolekula álladó dipólusmomentummal rendelkezik; ezen kívül jellemzi, hogy erős hidrogénkötések vannak benne és nagy a dielektromos állandója. E tulajdonságok együttese teszi a vizet mind a poláris, mind pedig az ionos vegyületek hatékony oldószerévé. Az oldatban található speciesek sokszor erősen hidratáltak, és valójában gyakran az ionok, nem ionként, hanem aqua komplexként vannak jelen. Pl.: Cu2+- lényegében [Cu(H2O)6]2+. A kristályos hidrátok is gyakoriak a szervetlen vegyületek között; a poláris szerves vegyületek, különösen O-H és N-H kötésekkel, szintén képeznek hidrátokat.

A tiszta, folyékony víz nagyon gyengén disszociál önionizációval H3O+ és OH- ionokra:

H2O↔H+OH-

(lásd ionszorzat); bármely species, amely növeli a pozitív H3O+ mennyiségét: sav, és azok a speciesek, amelyek növelik a negatív OH mennyiségét: bázisok (lásd sav). Az iontranszport jelensége a vízben, és az, hogy az anyagok két csoportba különülnek el aszerint, hogy hidrolfilok (vízkedvelők), vagy hidrofóbok (vizet nem kedvelők), központi fontosságú szinte minden biológiai folyamat kémiájában. A víz egy további, az egész bolygó számára alapvető fontosságú tulajdonsága, hogy erősen abszorbeál a spektrum infravörös tartományában, és átlátszó a látható és közeli ultraibolya tartományban. Ez lehetővé teszi, hogy a napsugárzás a nappali órákban elérje a földet, de korlátozza a gyors hőveszteséget éjszaka. Így a légköri víz megakadályozza a földet körülvevő hőmérséklet szélsőséges napi ingadozását.

víz forráspontja

Az a hőmérséklet, melynél a víz maximális gőznyomása egyenlő a standard légnyomással (101 325 Pa). A Celsius skálán ez 100 o C.

vizes

Egy vizes oldat leírása.

vizes sav

A savak egy típusa, amelyben a savas hidrogén egy fémionhoz kapcsolódó vízmolekulán helyezkedik el. Például Al(OH2)63++H2O→Al(OH2)5)(OH)2++H3O+.

vízgáz

Szén-monoxid és hidrogén elegye; előállítják a vízgőzt izzó szénen átvezetve:

H2O(g)+C(s)→CO(g)+H2(g)

A reakció erősen endoterm, de a generátorgáz reakcióval együtt használható fűtőgáz készítésére. A második világháború előtt a vízgáz fő felhasználása a hidrogén előállítása volt a Haber-szintézis számára. Itt a fenti reakciót kombinálták a víz-gáz eltolási reakcióval, hogy a hidrogén mennyiségét növeljék:

CO+H2O↔CO2+H2

Ma a Haber-eljárás számára a hidrogén többségét földgázból állítják elő, gőz reformálással.

vízgőz-desztilláció

Módszer a vízzel nem elegyedő folyadékok desztillálására vízgőz átbuborékoltatásával. Kihasználja azt a tényt, hogy két, nem elegyedő folyadék gőznyomása (és így forráspontja) alacsonyabb, mint az egyes tiszta folyadékoké.

vízkeménység

Oldott kalcium- és magnéziumionok jelenléte a vízben, amelyek a szappannal hártyaréteget/csapadékot képeznek és gátolják a habképzést. A víz keménységének legfőbb oka az oldott Ca(HCO3), amely mészköves területeken keletkezik az oldott szén-dioxid hatására kalcium-karbonátból. Mivel forralással eltávolítható, változó keménységnek nevezik:

Ca(HCO3)2(aq)→CaCO3(s)+H2O(l)+CO2(g).

A kicsapódott kalcium-karbonát a ’kazánkő' vagy (’vízkő’), ami az edényekben, bojlerekban, fűtőrendszerekben stb. keletkezik. Bizonyos területeken oldott kalcium-szulfát (CaSO4) okozza a keménységet. Ez forralással nem távolítható el, ez okozza az állandó keménységet.

A kemény víz komoly problémát jelent a mosásánál, csökkenti a fűtőberendezések, bojlerek hatékonyságát stb., és problémát okoz bizonyos ipari folyamatoknál is. A vízlágyításra különböző eljárásokat alkalmaznak. Közellátáshoz a változó keménységet oltott mész (kalcium-hidroxid) hozzáadásával vonják ki, amellyel kalcium-karbonát csapadék keletkezik:

Ca(OH)2(aq)+Ca(HCO3)2(AQ)→2CaCO3(s)+2H2O(l).

Ez az eljárás, amelyet Clark eljárásnak (vagy ’klarkolásnak’) neveznek, az állandó keménységet nem szünteti meg. Nátrium-karbonát hozzáadásával azonban mind a változó mind pedig az állandó keménység megszüntethető, a kalcium-karbonát csapadék kicsapásával, ezért használják azt mosószódaként, vagy a fürdősókban. Kivonható a vízből a kalcium (más ionokkal együtt) ioncserével zeolit, például Permutit alkalmazásával. Ezt használják a kis háztartási vízlágyítókban. Más technika, amikor nem távolítják el a Ca 2+-ionokat, hanem komplexet képeznek velük, így akadályozva meg a további reakcióikat. Háztartásokban erre a polifoszfátokat (pl. a P6O186--iont tartalmazó Calgont) használják. Ipari vizeknél más komplexképző szereket is alkalmaznak.

vízlágyítás

Lásd vízkeménység.

vízlégszívó

Egyszerű, laboratóriumi vákuumszivattyú, amelyben a levegőt egy vékony csövön átkényszerített vízsugárral vonják el a rendszerből. A legalacsonyabb nyomás ami így elérhető a vízgőznyomás.

vízmentes

Jelzi, hogy a kémiai vegyület nem tartalmaz vizet. Különösen a kristályvizet nem tartalmazó sókra alkalmazzák.

vízüveg

Nátrium-szilikátnak vízzel adott, viszkózus, kolloid oldata; felhasználják szilikagél előállítására, enyv készítésére és tartósítószerként.

volt

Jele: V. Az SI egysége a potenciálnak, potenciálkülönbségenek vagy e.m.e.-nek: Az a potenciálkülönbség, ami egy állandó, egy amper áramot hordozó vezető két pontja közt fellép, ha a két pont közötti disszipált teljesítmény egy vatt. Alessandro Volta után nevezték el.

Volta, Alessandro Giuseppe Antonio Anastasio

(1745-1827) Olasz fizikus. 1774-ben kezdett tanítani Como-ban, és még abban az évben felfedezte az elektrofórt (dörzsvillamosgép). 1778-ban Páviába költözött. 1800-ban elkészítette a galvánelemet, azaz az első gyakorlati elektromos áramforrást. Róla nevezték el a potenciálkülönbség SI egységét.

voltaméter (coulombméter)

1. Az elektromos töltés mennyiségének mérésére régebben alkalmazott elektrolitikus cella. A katód tömegének (m) növekedése, mivel sójának oldatából fém válik ki, lehetővé teszi a töltés, (Q) meghatározását a Q=m/z összefüggés alapján, ahol z a fém elektrokémiai ekvivalense.

2. Bármely más típusú elektromos cella, amelyet mérésre használnak.

Volta-oszlop

Az akkumulátor egy korai formája, Alasseandro Volta tervezte, számos lapos galvánelemből áll, sorba kötve. A folyadék elektrolitot papír- vagy bőrlemezre abszorbeáltatta.

vonalas spektrum

Lásd spektrum.

VSEPR-elmélet

A vegyértékhéj elektronpár taszítás elmélete (valence-shell electron pair repulsion, VSEPR). Egy elmélet a molekulák alakjának előrejelzésére. Lásd magányos (elektron) pár.

vulkanit (ebonit)

Kemény, fekete szigetelő anyag, amelyet a guminak kénnel (nagy arányban, 30 %-ig) történő vulkanizálásával nyernek.

vulkanizálás

Gumi keményítése kénnel vagy kénvegyülettel melegítve.