Ugrás a tartalomhoz

Kémiai kislexikon

(2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

Z-Zs

Z-Zs

zafir

A rubin kivételével korund bármely drágakő változata; különösen a kék változat, de más színűek is, pl. sárga, barna, zöld, rózsaszín, naracs, bíbor. A zafírokat eruptív és metamorf kőzetekből vagy alluviális üledékekből nyerik. Fő forrása Sri Lanka, Kashmir, Burma, Thaiföld, Kelet Afrika, USA és Ausztrália. Drágakőként, lemezjátszótűként és bizonyos típusú lézerekben használják. A Verneuil láng-fúziós eljárással szintetizálják.

zárt lánc

Lásd lánc; gyűrű.

zárványvegyület

Lásd clathrate.

Zeeman-effektus

A vonalak felhasadása egy spektrumban, amikor a spektrum forrását mágneses térbe helyezik. 1896-ban fedezte fel Pieter Zeeman (1865-1943). A normál Zeeman-effektusban egy vonal három vonalra hasad, ha a mező merőleges a fény útjára és kettőre, ha tér párhuzamos a fény útjával. A hatás értelmezhető a klasszikus elektromágneses törvényekkel, a forrásban a pályaelektronok felgyorsulásával és lelassulásával, az alkalmazott tértől függően. Az anomáliás Zeeman-effektusnál a vonalak felhasadása bonyolult, néhány, szorosan egymás mellett lévő vonallá történik. Azért nevezik így, mert nem egyezik meg a klasszikus előrejelzésekkel. Erre a hatásra a kvantummechanika ad magyarázatot, az elektron spinnel.

Zeisel-reakció

Módszer egy szerves vegyületben a metoxi (-OCH3) csoportok számának meghatározására. A vegyületet feleslegben lévő hidrogén-jodiddal melegítik, amikor alkohol és jódmetán keletkezik:

R-O-CH3+HI→ROH+CH3I

A jódmetánt ledesztillálják és ezüst-nitrát alkoholos oldatába vezetik, ahol az ezüst jodid kicsapódik. Ezt leszűrve és megmérve a jód atomok száma, így a metoxi-csoportok száma is kiszámolható. A módszert S. Zeisel fejlesztette ki, 1886-ban.

Zeise-só

Platina és etén komplexe: PtCl3(CH2CH2), amelyben a platina Waaz etén pi kötéséhez koordinálódik. W.C. Zeise szintetizálta, 1827-ben.

zeolit

Természetes, vagy szintetikus, hidratált alumínium-szilikát, egy nyitott, háromdimenziójú kristályos szerkezettel, vízmolekulákkal a rácsüregekben. Hevítéssel a víz kiűzhető, ekkor a zeolit képes más, megfelelő méretű molekula abszorpciójára. A zeolitokat keverékek elválasztására használják szelektív abszorpcióval, ezért ezeket gyakran molekulaszűrőnek is nevezik. Vákuumrendszerek számára szorpciós szivattyúkban, bizonyos típusúakat (pl.: Permutit) ioncserére használnak (pl.: vízlágyítás).

zepto-

Jele: z. Egy előtag, amelyet a metrikus rendszerben a 10-21 kifejezésére használnak. Pl.: 10-21 szekundum = 1 zeptoszekundum.

zetta-

Jele: Z. Egy előtag, amelyet a metrikus rendszerben használnak a 1021 kifejezésére. Pl.: 1021 méter = zettaméter (Zm).

Ziegler-eljárás

Ipari eljárás nagysűrűségű polietén gyártására titán(IV)-klorid (TiCl4) és alumínium-alkil (pl. tirietil-aluminium, Al (C2H5)3) katalizátor alkalmazásával. Az eljárást 1953-ban Karl Ziegler (1898-1973) német kémikus vezette be, evvel lehetővé tette a polietén gyártást az addiginál alacsonyabb hőmérsékleten, (60 oC) és nyomáson (körülbelül 1 atmoszféra). Az előállított polietén több egyenes láncú molekulát tartalmazott, ez a terméket merevebbé tette és az olvadáspontja is magasabb lett, mint a korábbi, alacsony sűrűségű polieténé. A reakcióban titán-alkil keletkezik, amelyben a titán közvetlenül koordinálódhat az etén pi kötéséhez.

1954-ben az eljárást Giulio Natta (1903-79) továbbfejlesztette, kiterjesztette a Ziegler katalizátor (és hasonló katalizátorok) használatát más alkénekre. Kimutatta, hogy hogyan lehet sztereospecifikus polimert előállítani propénből.

Z-izomer

Lásd E-Z konvenció.

zónafinomítás

Technika a szennyezések szintjének csökkentésére bizonyos fémekben, ötvözetekben, félvezetőkben és más anyagokban. Azon a megfigyelésen alapul, hogy egy szennyezés oldhatósága eltérő lehet az anyag szilárd és folyékony fázisában. Kihasználva ennek az előnyét, egy keskeny olvadékzónát mozgatnak az anyag mintája mentén, ami azt eredményezi, hogy a szennyezések a rúd egyik végén külön válnak a tiszta anyagtól. a másik végén. Általában, ha a szennyezés csökkenti az anyag olvadáspontját, az olvadó zónával egyirányban mozognak, és viszont.

zongoraszék

Lásd: szendvics vegyület.

zöld vitriol

Lásd vas(II)-szulfát.

zselatin

Színtelen, vagy halványsárga, vízoldható fehérje, amelyet kollagénnek vízben való forralásával, majd az oldat elpárologtatásával nyernek. Víz hozzáadására duzzad. Forró vízben oldódik, és lehűlésekor géllé szilárdul. Használják fényképemulzióknál, ragasztóknál; zselékben és más élelmiszerekben.

zsír

Lipidekből, főként trigliceridekből álló keverék, amely normál testhőmérsékleten szilárd. Széles körben fordulnak elő növényekben és állatokban energiatárolóként, a fűtőértékük a szénhidrátok kétszerese. Emlősökben lerakódik a bőr alatti rétegben (bőr alatti zsír) vagy mélyen, a testben speciális zsírszövetként.

A növényekből és halakból származó zsírok általában nagyobb arányban tartalmaznak telítetlen zsírsavakat, mint az emlősökből származó zsírok. Alacsonyabb az olvadáspontjuk, ami miatt szobahőmérsékleten lágyabb a konzisztenciájuk. A nagymértékben telítetlen zsírok szobahőmérsékleten folyékonyak, és így helyesebb olajnak nevezni azokat.

zsírkeményítés

Az a folyamat, amelynek során zsírsavak telítetlen észtereit telítettebb észterekké (szilárdabbá) alakítják hidrogénezéssel, nikkel katalizátor alkalmazásával. Margarin előállítására használják növényi olajokból.

zsírkő, talkum

Fehér, vagy halványzöld ásványi formájú magnézium-szilikát: Mg3Si4O10(OH)2; a triklin rendszerben kristályosodik. Másodlagos ásványként keletkezik magnéziumban gazdag olivinek, piroxének és az ultrabázikus kőzetek amfibóljainak átalakulásával. Érintéskor szappanszerű, lágy, keménysége a Mohs-féle skálán 1. A masszív, finomszemcsés zsírkövet szappankőnek vagy szteatitnak nevezik. Használják poralakban síkosítóként, töltőanyagként papírnál, festéknél, guminál, a kozmetikában, kerámiáknál és talkumként. Főként az USA-ban, Oroszországban, Franciaországban és Japánban fordul elő.

zsírsav

Olyan szerves vegyületek, amelyek egy szénhidrogénláncból és a lánc végén található karboxilcsoportból állnak (lásd karbonsavak). A lánchosszúsága egy szénatomtól (metánsav vagy hangyasav) körülbelül 30 szénatomig terjed. Az etánsav (ecetsav), propánsav (propionsav), és butánsav (vajsav) fontosak az anyagcserében. A hosszú láncú zsírsavak (8-10 szénatomnál hosszabbak) általában bizonyos lipidek alkotójaként fordulnak elő, nevezetesen gliceridek, foszfolipidek, szterinek és viaszok, amelyekben alkoholokkal vannak észteresítve. Ezek a hosszú láncú zsírsavak rendszerint páros számú szénatomot tartalmaznak, és többnyire egyenes szénláncúak. Lehetnek telítettek (pl. palmitin(hexadekánsav)sav, és a sztearin(oktadekán)sav), vagy telítetlenek egy kettős kötéssel (pl. olaj(Z-oktadec-9-énsav)sav) vagy két ,vagy több kettős kötéssel, amely esetben többszörösen telítetlen zsírsavaknak nevezik őket (pl. linolsav és linolénsav). Lásd az esszenciális zsírsavaknál is. A zsírsavak fizikai tulajdonságait meghatározza a lánc hosszúsága, a telítetlenségük és az elágazásaik mértéke. Rövid láncú savak csípős ízű, vízben oldódó folyadékok. A lánc hosszának növekedésével az olvadáspont nő és a vízoldhatóság csökken. A telítetlenség és az elágazás általában csökkenti az olvadáspontot.

zsírsav-oxidáció (β-oxidáció)

Olyan anyagcsere folyamat, amelynek során a zsírok metabolikusan átalakulnak, energiafelszabadulás közben. A zsírsav-oxidáció folyamatosan történik, de nem válik fő energiaforrássá addig, amíg az állat szénhidrátforrása ki nem merül, például éhezéskor. A zsírsav-oxidáció főképp a mitokondriumban történik. A reakciók során két szénatomos egység hasad le a zsírsav szénhidrogén láncáról. Ezek a két szénatomos részek egyesülnek a koenzim-A-val és acetil-koenzim-A-t alkotnak, ami belép a Krebs-ciklusba. Az acetil-KoA képződése addig ismétlődik, míg a zsírsav szénhidrogénlánca fel nem használódik.